Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-26 / 96. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1962. április 26. A kommunizmusnak nem háborún keresztül kell győznie (Folytatás az 1. oldalról.) dón, hogy szembeötlővé vál­nak azok az előnyök, amelye­ket a kommunista rendszer nyújt, s ugyanakkor törvény­szerűen tovább fejlődnek azok az ellentmondások, amelyeket a kapitalista rendszer, a kapi­talista társadalom hordoz ma­gában. A szovjet kormányfő ismer­tette ezután az amerikai lap­kiadó előtt a szovjet kormány álláspontját az atomfegyver­kísérletek betiltásával kapcso­latos ellenőrzés kérdésében. „Lényegében vcve nem lá­tok nagy különbséget az el­lenőrzés, a felügyelet és az értesülésszerzés között.” Tudósok bebizonyították — emlékeztetett Hruscsov —. hogy a már meglévő műsze­rekkel észlelhetők a földkerek­ség bármely pontján végrehaj­tott atomrobbantások. Ami viszont az általános és teljes leszereléssel kapcsolatos ellenőrzést illeti, Hruscsov hangsúlyozta: „ebben a vonat­kozásban mi magunk követe­lünk nemcsak ellenőrzést, ha­nem felügyeletet is. mégpedig a legszigorúbb és legátfogóbb formában. Azt tartjuk, hogy ha leszerelési megállapodás jön létre, minden országnak alá kell vetnie magát a legszigo­rúbb felügyeletnek és ellenőr­zésnek”. Eh a találkozások híve vagyok Hruscsov ismét megerősítet­te, hogy azok a javaslatok, amelyeket a semleges orszá­gok Genfben terjesztettek elő, „az atomfegyverkísérletek be­tiltásáról szóló egyezmény megkötését célzó további tár­gyalások alapjául szolgálhat­nak”. A szovjet miniszterelnök kijelentette: „Kész volnék találkozni Kennedy elnökkel, hogy még egyszer eszmecserét folytassak vele a megoldás­ra megérlelődött problé­mákról.” Én a találkozók híve vagyok. „Möst az a legfőbb — és eb­ben a vonatkozásban egyetér­tek az'Egyesült Államok elnö­kével —, . hogy találkozónk nem zárult eredménytelenül.” „Ezért úgy. vélem, először valamiképpen azokban a* kér­désekben kellene megegyez­ta­rá­nünk. amelyekben most közös megoldást kell találni, hogy elkerüljük a konfliktust és a háborút A legmagasabb szintű lálkozó pedig talán tehetné a koronát erre a megállapodásra. Ez lenne a legjobb út”. Hruscsov utalt arra, hogy nem tartja kizártnak a talál­kozó másik lehetőségét sem: Ha a nemzetközi helyzet to­vább romlik. Ilyen esetben szükségessé válhatnak a nagy­hatalmak vezetőinek sürgős erőfeszítései, hogy megakadá­lyozzák egy olyan szikra ki­pattanását, amely háborús tűz­vészt okozhatna. A leszerelés kérdése — jelen­tette ki Hruscsov — valóban a kérdések kérdése, amely nem­csak a Szovjetuniót és az Egye­sült Államokat, hanem a világ valamennyi országát érinti. írjunk befejező jelet a világháború után Hruscsov megnevezett még egy kérdést, amely „mintegy alá van rendelve a lészerelési kérdésnek, de lehetséges, hogy önmagában is elsőrendű fon­tosságú kérdés — ez a német kérdés, a német békeszerződés megkötésének kérdése”* majd kijelentette: „rajta hát. írjunk befejező jelet a második világhábo­rú után, rögzítsük béke- szerződésben eredményeit, egyszer s mindenkorra ve­gyük el a revansisták ve- rekedési kedvét”. „Ahhoz, hogy meg lehessen tisztítani a nemzetközi légkört, normális feltételeket lehessen ,er ernten i a békés együttélésre, két kérdést kell megoldani. Közvetlenül nem kötöm össze ezt a két kérdést, de lényegé­ben szorosan összefüggnek egy­mással: ez a leszerelés kérdése és a német békeszerződés alá­írásának problémája. Azokról a tárgyalásokról szólva, amelyek Washington­ban folynak a német kérdés­ről, Hruscsov kijelentette: „Ügy' vélem, hogy vannak bi­zonyos jelek, amik remélni engedik a megállapodást. A fő kérdés azonban még itt van. Ez pedig a nyugati megszálló csapatok nyugat-berlini tartóz­kodásának kérdése, amihez mi nem járulhatunk hozzá. A mi értelmezésünkben a kommunizmus bőséget jelent Hruscsov negatív választ adott a kérdésre, hogy a mező- gazdaság a szovjet belpolitika elsőrendű problémája-e. Véle­ményünk szerint — mondotta — meg kell őrizni bizonyos arányosságot a népgazdaság minden ágának fejlesztésében, ezen belül az ipar és a mező- gazdaság között. A szovjet kormányfő a kö­vetkezőket mondotta: „Most fizetünk meg azért, hogy Sztá­lin nem jól értett a mezőgazda­sághoz." . Hruscsov kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szovjet mezőgazdaság hamarosan vil­lámsebességgel ível majd föl­felé. Cowles ezután feltette azt a kérdést, vajon a szovjet kor­mány meg akarja szüntetni a kolhozparasztok háztáji gazda­ságait. — Nem, nem szándékozunk megszüntetni a háztáji gazda­ságokat — válaszolta Hruscsov. — Nem ez a fő dolog. Ügy vé­lem, hogy a háztáji parcellá­kat maguk e parcellák gazdái fogják megszüntetni. Erre azonban akkor kerül majd sor, amikor a közös gazdaság már annyira fejlett lesz, hogy ma­radéktalanul kielégíti a kolhoz­parasztok valamennyi szükség­letét. — Mi kommunisták azt mondjuk, hogy a kommuniz­mus felépítése megköveteli bi­zonyos gazdasági előfeltételek megteremtését. Ha kommuniz­must akarnak bevezetni olyan­kor, amikor meg nem fejlet­tek a termelő erők, akkor ez nem kommun izmus, hanem nyomorúság lesz. A mj értelmezésünkben a kommunizmus bőséget je­lent. Hazánkban például annakide­jén voltak olyan emberek, akik azt akarták, hogy vezessük be a kommunizmust, amikor en­nek még nem jöttek létre az anyagi feltételei. De, ha kihir­detjük a kommunizmust olyan­kor, amikor, mondjuk, csak egy nadrág jut tíz emberre és ezt a nadrágot tíz egyenlő részre szabjuk, akkor minden­ki nadrág nélkül fog járni. Mi tagadjuk az ilyen nadrágnél­küli kommunizmust. Ez tévút lenne. — így tehát, amíg nem jön­nek létre a bőség feltételei, a kolhozparasztok csak tartsák meg a házkörüli parcellákat. Ezek nincsenek ellentétben a szocializmus és a kommuniz­mus fejlődésével, s egy ideig kiegészítik a kollektív gazda­ságoktól kapott fő jövedelmet. — Ami az állattenyésztés kérdéseit illeti, mi úgy véljük, hogy itt még tanulnunk kell Amerikától, amely nagy ered­ményeket mutathat fel ezen a tóién. — A növénynemesítésre vo­natkozó munkák terén kielé­gítő a helyzetünk. Növényter­melésünk színvonala szintén jó. Megvannak saját, igen jó búza- és kukorica fajtáink. A kukoricatermesztésben sikeresen tudnánk verse­nyezni önökkel és talán meg is vernénk önöket. A megverést úgy értem, hogy megnyomok a versenyt. Ne­hogy ön ismét azt mondja hogy olyan értelemben akar­A vezető egyéni tulajdonságai és példamutatása Hruscsov a továbbiakban ezt mondotta: „Annak meghatá­rozásánál, hogy hogyan dönt­sék el egyik vagy másik kér­dést, jelentősége van a veze­tők egyéni tulajdonságainak is. Igen, ennek meghatározott jelentősége van. Lenin, nagy teoretikusunk, vezérünk, pár­tunk, államunk megalkotója volt. Felesleges szót veszteget­ni arra, hogy milyen őszinte odaadást érzett a kommuniz­mus iránt. Ö, a tudományos kommunizmus egyik nagy megalapítója. És itt volt ná­lunk Sztálin. Kétséges-e vala­ki előtt, hogy Sztálin kommu­nista volt, hogy odaadást érzett a kommunizmus iránt? Ha igen, csak az olyan ember előtt, aki semmit nem ért. Sztálin egész lényével a kom­munizmust szolgálta, mindent a kommunizmusért tett. És még­is, Lenin azt írta Sztálinról, hogy türelmetlenné válik a főtitkári tisztségben, hogy túlságosan durva és szeszé­lyes és visszaélhet a hatalom­mal. Lenin szavai beigazolód­tak. Sztálin valóban meg­bocsáthatatlanul vissza­élt a hatalommal. Ezért el is ítéltük. De egészen helytelen lenne, ha azt, ami Sztálinban negatí­vum volt, a kommunizmus ro­vására írnánk. A kínai nép szocialista alapokon építi életét Cowlesnak arra a kérdésére válaszolva, hogy „És Kína túl gyorsan igyekezett felemel­kedni?” — Hruscsov ezt vá­laszolta: „Nem, miért? Hogy kerül szóba itt Kína? A Kínai Népköztársaság olyan politikát folytat, amely tekintetbe ve­szi lehetőségeit. Mi kommu­nisták — kínaiak, oroszok és mások — abból indulunk ki, hogy kívánságainkat nem sza­bad összetéveszteni a valóság­gal. A kívánságokat alá kell rendelni a lehetőségeknek, vagyis a szocializmus építésé­ben, a kommunizmus építésé­ben nem szubjektív óhajokat, hanem objektív lehetőségeket kell szem előtt tartani”. Cowles: „Nyugaton sokunk­ban nyugtalanság támad amiatt, hogy a 700 milliós kínai népnek, amely igen gyorsan szaporodik, nehézségei vannak szükségletei kielégíté­séhez. Kérjük, mondja meg, indokolt-e ez a nyugtalanság?”. — K kínai nép hosszú éve­ken át gyarmati kizsákmányo­Elvünk a más államok bel ügyeibe való be nem avatkozás lás alatt sínylődött, majd ki­harcolta felszabadulását és most szocialista alapokon építi életét. A kínai nép nagyon nagy sikereket ért el a maga útján. Természetesen minden nép találkozhat nehézségekkel fejlődésének valamely szaka­szában és, úgy látszik, most a kínai nép is bizonyos nehéz­ségekkel küzd, amelyekről a kínai országos népi gyűlés harmadik ülésszakáról kiadott tájékoztató közlemény is be­szélt. Mi azonban tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy a nagy kínai nép hamarosan leküzd! a növekedés e ne­hézségeit, magasabb fokra emeli gazdaságát, újabb sikereket vív ki a kulturá­lis élet területén — a kínai nép kultúrája pedig ősrégi kultúra — és nagymér­tékben biztosítani tudja majd anyagi szükségleteinek kielégí­tését. A Szovjetuniónak a felszaba­dító háború kérdéséről vallott álláspontjáról szólva Hruscsov a következőket mondotta: „Mi sohasem próbáltuk meg és so­hasem próbáljuk meg más né­pekre erőszalkolni a felszaba­dító háború kivívásának tör­vényeit. Mi elismerjük az egyik vagy másik ország népé­nek azt a jogát, hogy felszaba­dító háborút vívjon az idegen iga ellen”. Ami az egyik, vagy másik állam politikai fejlődését illeti — mondotta Hruscsov — „mi szilárdan tartjuk magunkat a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvéhez és úgy véljük, hogy egyik, vagy másik állam belső fejlődésének kérdéseit magának az. illető ország népének kell megol­dania. Albániáról szólva Hruscsov kijelentette: „Önök tudják, hogy mi és az Albán Munka­párt vezetői különbözőképpen fogunk fel egyes kérdéseket. Ezekről a kérdésekről mi vitá­zunk velük, viszont Albánia bejpolitikai fejlődésének kér­dései magának az albán nép­nek a belügyét alkotják és mi szigorúan tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, hogy nem avatkozunk be más népek, köztük az albán nép belügye­ibe. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a Szovjetunió a feltevé­sek szerint embert szándéko­zik küldeni a Holdra és onnan visszahozni, Hruscsov rámuta­tott arra, hogy a szovjet tudó­sok most dolgoznak ezen a te­rületen. Vannak jó ötleteik, számításaik — mondotta. A szovjet kormányfő kije­lentette, nem lát semmiféle I leküzdhetetlen nehézséget abban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zött egyezmény jöjjön lét­re, amely biztosítja, hogy a világűrt kizárólag békés célokra használják. Hruscsov elmondta, hogy a világűr meghódítására vonat­kozó egyezmény megteremté­sének kérdésében a jelek sze­rint két szakasz szükséges. Az első szakaszban meg kell olda­ni a világűr meghódításában és felhasználáséban nemzeti síkon elért eredmények kölcsö­nös cseréjét. A második sza­kaszban egyesíteni kell az anyagi, a műszaki és a tudo­mányos erőforrásokat a prob­lémáknak azzal a céllal való közös megoldásához* hogy a versengésről áttérjünk a világ­űr meghódítását célzó erőfeszí­tések egyesítésére. Végétért a Bolgár KP Központi Bizottsága által összehívott ideológiai értekezlet Szófia (TASZSZ) Kedden Szófiában végétért a Bolgár KP Központi Bizott­sága által összehívott ideoló­giai értekezlet. A felszólalók valamennyien hangsúlyozták, hogy az ideológiai munkát olyan tényezővé kell változtat­ni, amely meggyorsítja az or­szág gazdasági fejlődését, s jobjaan elősegíti a nép kom­munista nevelését. Az értekezlet részvevői me­legen fogadták L. F. Iljicsov- nak, az SZKP Központi Bi­zottsága titkárának felszólalá­sát. A ázovjet vendég meg­világította az SZKP ideológiai munkáját a XXII. kongresszus történelmi határozatainak fé­nyében. Iljicsov beszéde után Mitko Grigorov, a Bolgár KP Köz­ponti Bizottságának titkára foglalta össze a vita eredmé­nyeit. U Thaní a nulilrái'iN kísérletek abbahagyását követei! New York (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint U Thant, az ENSZ ügy­vezető főtitkára kedden beszé­det mondott az ENSZ-hez akkreditált újságírók ebédjén. A közeljövőben tervezett ame­rikai légköri nukleáris kísér­letekre utalva, fejszólította a nagyhatalmakat, ne végezzenek a jövőben nukleáris kísérleti robbantásokat. Felhívta a figyelmet az ENSZ közgyűlésének arra a határozatára, amelyik szintén a kísérletek abba­hagyását követeli az atom- hatalmaktól. Az ENSZ ügyvezető főtit­kára beszéde további részé­ben röviden kitért más kérdé­sekre is. Kifejezte reményét, hogy Adoula kongói miniszter- elnök ismét tárgyalni fog Csombéval, Katanga szakadár vezetőjével. Kongóról szólva, elmondotta még, tervezik az ott ENSZ-csapatok csökkentését. hogy nem állomásozó létszámának Nincs döntés Jouhaud ügyében De Gaulle a legfelső bíró­sági tanács keddi egyórás ülé­se után nem döntött Jouhaud volt tábornok, az OAS halálra­ítélt al vezérének sorsáról. A tanács, amelynek ülésén maga De Gaulle elnökölt, csak vé­leményezte Jouhaud kegyelmi kérvényét. A testület állásfog­lalását nem hozták nyilvános­ságra. A Figaro azonban úgy tudja, hogy a tanács tagjainak többsége Jouhaud megkegyel- mezését javasolta. Egyes hírek szerint De Gaulle csak Sálán ügyének tárgyalása után dönt Jouhaud sorsáról, Tömeggyűlés Phenjanban Szerdán reggel nagyszabású tömeggyűlés volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság fővárosában abból az alka­lomból, hogy harminc évvel, ezelőtt alakult meg Kim ír Szén vezetésével a japán-elle­nes felszabadító harc első partizánkülönítménye. A nagy­gyűlésen többszázezer ember vett részt. A díszemelvényen helyet foglalt Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke, a párt és a kormány vezetői, közéleti Személyiségek és a kül­földi diplomáciai képviseletek tagjai. H nehézipar éiiizemei Borsodban A Nehézipari Minisztérium bányászati, energiaipari és vegyiparj ágazata az illetékes szakszervezetekkel együtt az 1961 második félévi eredmé­nyek alapján kijelölte az él­üzemeket. Borsod megye él­üzemei a következők: Borsodi Szénbányászati Tröszt: mákvölgyi üzem, edelc- nyi üzem. Ózdvidcki Szénbá­nyászati Tröszt: a putnoki és királdi üzem. Érc- és ásvány­bányászat: Rudabányai Vas­ércbánya. Bányászati Aknamé­lyítő Tröszt: Borsodi körzetve­zetőség. Villamosenergiaipar: Tiszapalkonyái Hőerőmű. Minél több új erőt a társadalmi igazgatásba! Ülést tartott a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága Tegnap délután került sor a városi tanács kistermében a Hazafias Népfront Miskolc Vá­rosi Bizottságának ülésére, amelyen a város népfront­mozgalmának helyzetét tár­gyalva a társadalmi vezetés fon­tosságáról, az eddigi tevékeny­ségről, s az ezzel kapcsolatos feladatokról tartott vitaindító beszámolót Urbancsok Mihály elvtárs, a HNF Miskolc Városi Bizottságának elnöke. Az ülé­sen megjelent és felszólalt Koval Pál elvtárs Is, a városi pártbizottság első titkára. Több mint 5 millió forint értékű társadalmi munka A bevezető előadás foglal­kozott a HNF megyei elnök­ségnek a városi bizottság mun­kájáról szóló értékelésével, amelyben megállapították, hogy az eddig elért eredmé­nyek elismerésre méltók, de ugyanakkor javaslatot is tett a megyei elnökség, hogy mind jobban be kell vonni a nép­front munkájába a különféle akcióbizottságokban működő jó aktívákat. A legfontosabb cél, s ezt sohasem szabad szem elöl téveszteni, hogy: minél több új erőt vonjunk be a társadalmi igazgatásba! Ennek egyik módja, hogy a Hazafias Népfront különféle társadalmi munkák szervezésé­vel, irányításával és végzésével bízza meg aktíváit, akik aztán gyakorlati tapasztalatokra szert téve, fokozatosan érvényesít­hetik hasznos javaslataikat, gondolataikat az államigazga­tásban is. A városi bizottság jól kamatoztatta ezt az elgon­dolást már az elmúlt évben is: a különféle akcióbizottságok odaadó munkája révén igen figyelemre méltó eredménye­ket értek el a társadalmi mun­kák szervezésében. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a múlt évben 5 millió fo­rintot meghaladó értékű társadalmi munka elvégzé­sét könyvelhettük el a vá­ros és mindannyiunk javá­ra. Bevonni a pártonkívülieket is! Mind a Hazafias Népfront országos tanácskozásán, mind pedig azon a megbeszélésen, amelyen a megyei elnökség a városi bizottság munkáját ele­mezte, elhangzott, hogy jó úton haladunk, de szüntelenül ke­resni kell a lehetőségeket, hogy az új feladatoknak megfele­lően minél szélesebb területen dolgozzék a Hazafias Népfront; erősítse, szélesítse a társa­dalmi vezetést és minél több pártonkíviillt nyerjen meg, hogy azok is tevéke­nyen bekapcsolódjanak a munkába. Ennek a gondolatnak szentelte felszólalását Koval Pál elvtárs, a városi pártbizottság titkára is, aki többek között mélyre­hatóan elemezte termelőszö­vetkezeti mozgalmunk jelen­legi helyzetét, problémáit, s hangsúlyozta a termelőszövet­kezetek gazdasági, politikai megszilárdításának fontossáJ gát, — Jobb életünk — mondotta Koval elvtárs — a termelő« szövetkezetek jobb munkájá­tól, a terméshozamok emelésé­től függ. Ezen kell fáradoznia most minden embernek, aki ebben a hazában jobban, gond­talanabbal akar élni. Ebben a munkában nagy feladat hárul mindenkire, akár a rajzasztal­nál áll, akár a katedra mellett ül, vasat Olvaszt a gyárban, vagy bármi más munkaterüle­ten dolgozik, mint ahogy ezen kell fáradozniok a termelőszö­vetkezeti , parasztoknak, akii« mindenkor számíthatnak a párt és az állam, a munkás- osztály segítségére. Minden alap adva van ah­hoz, hogy ezt elérjük, s fo­kozatosan emeljük a ter­méshozamokat, a termelé­kenységet a mezőgazdaság­ban­Nagy érdeklődéssel kísért felszólalásában a Hazafias Népfront és a párt kapcsola­tait említve, itt is elmondta Koval elvtárs: — a párt elvár­ja a Népfronttól, hogy minél szélesebb tömegeket vonjon ha a szocializmus építésébe, va .y a helyi viszonyokról, helyi fel­adatokról szólva: minél több embert megnyerni annak a gondolatnak, hogyan leheti e városunkat tovább építeni, szépíteni. Erről azonban nem­csak beszélni, s határozni kell, hanem cselekedni, az elhatáro­zást végrehajtani! (Az ülés lapzártakor tart.) Onodvári Miklós * Éljen és erősödjék a szocialista tábor országainak megbonthatatlan egysége! júk megverni, hogy el akarjuk ásni önöket. Látja, mennyire I vigyázok szavaim megváloga- I fásában!

Next

/
Thumbnails
Contents