Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-04 / 53. szám

ESZAKMAGVARORSRAO

Vasárnap, 1082. márcin» 1.

A modern cseh próza megteremtője

Emlékezés BoTena Nemcovára

Amint arról lapunkban már beszámoltunk, az elmúlt napokban emlékestet rendeztek Bo- zena Nemcova halálának 100. évfordulója alkalmából. A Bartók Béla Művelődési Házban megtartott ünnepségen df. Do- bossy László egyetemi Lanar tartott megemlékezést a cseh írónő életi- röl, alkotásairól.

AZ UNESCO határozata értelmében a világ minden országában megemlékeznek Bozena* Neméováról. A Béke-Világ- tanács szintén javasolja a cseh írónő emlékének ünneplését. Kivételes fontosságú az UNESCO és a Béke-Vilógtanács határozata: azt jelenti, hogy a világirodalom hagyományos értékrendje módosulóban van és hogy a kelet-európai irodalmak, melyek a nyelvi elszigeteltség folytán eddig néma szereplők voltak a világ színpadán, most megszólalnak. A közönség meglepetten észleli, mennyi újat, mennyi eredetit mondanak, mennyi lényegbe vágó felfedezéssel gazdagítják ismereteinket az emberről, a küzdelemről, amelyet c népek sorsuk jobbrafordításáért vívtak. E nagy változás a világirodalom kincseinek helyes megítélésében új kötelességet ró ránk: fokozottabban kell törődnünk a szomszéd népek szellemi értékeinek megismerésével és megismertütéséveL

Bozena Neméova három évvel volt fiatalabb Arany Jánosnál és három évvel idősebb Petőfi Sándornál. Életét és életművét éppúgy a népi műveltségnek, a nemzeti-népi irodalom megteremtésének szentelte, mint magyar pályatársai. A feladat azonban — mely a cseh irodalmi népiesség előtt állott, s amelynek elvégzésére Neméova is vállai kozott — némileg más volt, mint a magyar irodalomban párhuzamosan kibontakozó népiesség célkitűzése. A történelmi fejlődés folytán a cseh társadalom vezető rétegei — a nemzetté- válás korában — szervesebben gyökereztek a népben, mint nálunk. A hagyományaihoz ' ragaszkodó, józan és szorgalma* népből nő ki az az értelmiségi réteg, amely öntudatot ébreszt a nemzetben, s a szórni vészét erejével magasabb lökön visszhangozza azokat a népköltés r éti javakat, amelyek az . /századokon át megőrződtek. Kétségkívül ekkor

alakul ki a modem cseh irodalom alaphangja, és ezt a sajátosan cseh alaphangot szólaltatja meg mindenkinél hitelesebb művészettel Boíena Neméova, s ez teszi őt — Julius Fucik megállapítása szerint — a modern cseh próza megtelem tőjévé.

Első tevékenységként a gyermekkorában hallott népmeséket dolgozza fel és adja ki 1845-ben. Könyvének irodalmi visszhangja igazolja szándékát; jó úton jár, amikor nem elégszik meg a népmese-kincs lejegyzésével, hanem művészként próbálja kifejezni, értelmezni a nép vágyait és álmait. Helyes ösztönnel megérzi, hogy az irodalom nemzetnevelő hatása úgy lehet igazán eredményes, ha a nép életét a maga teljességében mutatja be. Ezért a népmesék feldolgozásával párhuzamosan főleg szociográfiai jellegű műveket ír: fel akarja fedezni és fedeztetni a nép életét. Nemcsak a folklór vonzza, a szép külsőség mögött meglátja és megmutatja a nyomort, az elmaradottságot, a társadalmi és nemzeti kiszolgáltatottságot. 1848-ban, a rövid ideig tartó szabadságmámorban — és ezt követően is — ő képviseli legkövetkezetesebben a cseh írók és publicisták között a forradalmi demokrata álláspontot.

1851 tavaszán Nemcova útrakel, hogy meglátogassa férjét Miskolcon, aki a császári hivatalnokok egyenruháját viseli ugyan, de hazafias érzelmű ember és ezért is helyezték Miskolcra. Neméova utazásáról, tapasztalatairól részletes és hangulatos beszámolót ír. Magyarországi utiemlékek címmel. Budán, majd Hatvanban és Kápolnán elérzékenyülten nyomoz a forradalmi harcok emléke után, Miskolc felé kocsizva feljegyzi az utak rossz állapotát, megfigyeli és leírja a nép szokásait, színpompás ruházatát, szegényes házait, elmaradott gazdálkodási módjait. Három hetet tölt Miskolcon, e „25 ezer lakosú, kiterjedt, de rendetlenül épített városban”, nem mulaszt el egyetlen búza-, gabona- és marhavásárt sem. Ellátogat az Avasra, betér a borpincékbe, megcsodálja a kilátást, de sajnálattal jegyzi fel, hogy e szép táj összhangját megzavarja a város határában éktelenkedő három ágú akasztófa, amely „a felkelés idején — mint mondják — ritkán volt üres”. Miskolc környékét, is megtekinti. Ellátogat Görömböly-Tapolcá- ra, amely már akkor is sűrűn látogatott fürdőhely volt. A cseh írónő tüzetes leírást ad a jóhírű gyógyfürdőről, sajnálja elhanyagoltságát, a sokféle kényelmetlenséget, amelyek azonban mégsem riasztják el a vendégeket, mert a gyógyvíz hatása mindenért kárpótolt.

Az akkori magyar világot nem a nemesség, hanem a néphez — legalábbis életformájában — közelebb lévő polgárság tagjaként figyeli. Neméova tehát érthető ámulattal nczl • a Garamvölgyl Ádám típusú, vidéki magyar urak életét, melynek központi eleme nem a serény munka, hanem a közönyös létezés. Ugyanakkor meleg rokonszenvvel mutatja be a robotoló magyar nép különféle típusait és képviselőit.

1853-ban nehéz sorscsapások érik. Legidősebb fia meghal, férjét alacsonyabb beosztásba helyezik, végül idő előtt nyugdíjazzák, vagyis a szegénység után a nyomor következik. A ködből, mely körülveszi, a gyermekkori napfény felé fordul, a prágai közönyben a nagyanyó világát idézi. Gyermekkori emlékeit írja meg Nagyanyó című regényében, amely a legszebb és legnépszerűbb cseh könyvvé válik. Nincs olyan cseh kritikus, aki ne e könyvben látná a múltszázadi, éppen bontakozó cseh művészi próza diadalát

Közben roppant szellemi erőfeszítést kell tennie, hogy művelt tető alá hozza. A betegség, a 1 nélkülözés annyira kínozza, hogy ekkor már a munkától sem remélhet vigasztalást. Lázasan ír, filléres gondok közepette. Végre mintha felcsillanna a várvavárt remény: az egyik vidéki kiadó felajánlja összes művelnek megjelentetését. A mentőöv azonban későn érkezik: nincs ereje, hogy megragadhassa a felkínált lehetőségeket, 1862- ben meghal fiatalon, elcsigázva.

NEMCOVA MÜVEIN nemzedékek nevelődtek és nevelődnek ma is, mert sugárzik belőlük az emberség, a nép szeretete, a haladás szolgálata. Nem kétséges, hogy éppen ezeknek az értékeknek ragyogása és ma is ható vonzása tette érdemessé Neméovát a világméretű ünneplésre.

Qzq.tize.teh

össze lehetne rakosgatni néhány tucatnyit: Pettyes-bál, Rózsa-bál, Anna-bál stb. A címjegyzékbe most egy újabb is kerülhetne: Könyvbál. Szombaton rendezték Tapolcán, az Anna Étterem helyiségeiben. Olyan bál volt ez is, mint a többi. Meghintve nevetéssel, vidámsággal, ár- latlun flörtökkel, enyhe féltékenykedéssel, valamiben azonban mégis különbözik az eddigiektől. Nemcsak abban, hogy a tombolán könyveket lehet nyerni, hanem abban is, amiért rendezik. A könyvekért, a könyvtárért rendezik. A bevételből a városi könyvtár tapolcai fiókjának ifjúsági részlegét bővítik. Mert a könyvbarát mozgalom során gazdagítani akarjuk a könyvtárakat. Nemcsak a tapolcait, hanem a többit is. Ehhez pedig pénz kell. A Könyvbál már ezt a törekvésünket segíti.

Es ha a címgyűjtő beírja majd jegyzékébe ezt az új bálnevet, ne feledkezzék meg valamiről: Rózsa-bál, Anna- bál stb. régen is volt. A Könyvbál már a mi életünk atmoszférájában született.

Hég egy cipS-ügy

De nem panasz. Sőt!

Mintha megszépültek volna a cipőboltok kirakatai. Az elegáns, könnyed, kecses női cipők tették széppé. Ha csak a megszaporodott kirakat- nézőkről ítélnénk, akkor is könnyű lenne megái lapítani: szép holmikat rakhattak a polcokra. És nem is tévednénk. De ha lfözelebbröl is megnézünk egy-egy kirakatot, határozott jóérzés költözik az emberbe: mennyi csinos, modem lábbeli! Az egyik néző — fiatal hölgyike —■ így foglalta össze találóan mondanivalóját a sok szép* ségről: — Nohát! Ha az ember elegáns cipőt akar vásárolni, akkor már nem is érdemes a zsibogóra menni.

<Pt>

Szalagavató Sárospatakon

Februárban tartották a sárospataki végzős diákok szalagavató ünnepségét, melyre nagy izgalommal készültünk mindannyian, a legizgatottab- bak persze a negyedikesek voltak, hiszen rohamosan közeledik az érettségi. A rövid, de emlékezetes és megható ünnepségen a diákok ének- és zeneszó mokka], szavalatokkal,! illetve saját költeményei kkel| szerepeltek, majd az osztályfő-j nökök minden osztályban fel- tűzték a maturandusokat meg-! illető szalagot.

Doros Magdolna Sárospatak

KOLDUSDIAK

Millöcker nagyoperettje a Miskolci Nemzeti Színházban

A 'und második operettf\Z evaa bemutatójához érkezett el a napokban a Miskolci Nevezeti Színház: a nyolcvan esztendeje sikert sikerre halmozó Millöcker művet, a Koldusdiák-ot mutatta be, — csaknem egyidőben az Állami Operaház-beli felújítással. Ezzel a bemutatással a színház többféle célt szolgált: új bemutatóval örvendeztette meg az operett-kedvelő színházlátogatók létszámban nem lebecsülendő táborát, egyben jelentős mértékben kielégíti azoknak igényeit is, akik nemesebb muzsik,.., magasabb zenei értéket kívánnak a színház előadásaitól. A Koldusdiák az időtálló klasszikus operettek egyike, zenéje szinte operai szinten mozog, szerkesztésében is inkább a vígoperákhoz, daljátékokhoz áll közelebb, mintsem a szokványos operettekhez.

Az operett meséje egyszerű, fordulatai eléggé ismertek, de Millöcker muzsikája feledteti velünk a cselekmény banalitását, szokványosságát és értékessé, hosszú időre emlékezetes művészi élménnyé lesz a Miskolci Nemzeti Színház igen jól sikerült előadása.

örömmel regisztrálhatjuk, hogy a színház igazán szépet, élvezeteset nyújtott. A jól pergő, ötletekben gazdag, igen látványos előadás, nemkülönben az előadás zenei ellátása sikeresen ellensúlyozta Zell és Ge- w5e hajdani szövegkönyvének még Kardos György új átdolgozásában is érezhető porosságát és egyben mércét is állított a színháznak: ha operettet mutat be a jövőben — már pedig van rá igény, hogy bemutasson! — ez az előadás legyen a mérce.

Két rendező ^haVa

plakáton: Gáti György és Gyu- ticza Ottó. Az ilyen társasmunkánál nehéz elválasztani, hogy melyiknek mi írgbdó javára, vagy terhére, — talán szükségtelen is, — de adottságaikat ismerve, úgy érezzük, hogy a nagyobb tömegjelenetek, táncos képek, közjátékok Gyuriczát dicsérik, aki egyben az előadás szép táncait is ko- reografálta, míg az egyéb képek beállítása, a darab mondanivalójának értelmezése Gáti György feladata volt. Az előadás mindvégig jól pereg és bar viszonylag hosszú a játékidő. egy percre sem lankad a néző figyelme, mert a jó muzsika élvezete mellett ébren tartja a játék ötletessége, az egész előadásra jellemző jó tempó. A rendezők gondosan kerülték a hasonló történetekben gyakorta felbukkanó sziruposságot; helyette az elnyomott lengyel hazafiak szabadságvágyát helyezték előtérbe és nagyszerű karikatúrákban mutálták meg a megszálló németeket, azt, hogy milyen is, ha egy idegen országot, vagy várost az ..Übermensch’’ csizmája alá akar tiporni. Kétszáz évvel ezelőtt játszódik a történet Krakkóban, de a rendezők ügyeltek arra/ hogy az akkori

német megszállókból a Krakkót (és sok más várost s országot) húsz évved ezelőtt megszállva tartó németekre is rá lehessen ismerni, és rá lehessen ismerni a már bukásukkor Is revansra számító, világhódító akarnokokra. Jól jellemzett figurák sora, apró villanások szolgálják és valósítják meg a rendezők ebbeli törekvését. Nagyon szépek, látványosak a tömegjelenetek. Különösen tetszett az első kép börtönjelenete a női karral, hangulatos volt a vásári jelenet és Igen hatásos a harmadik felvonás nagy záró tömegjelenete. A két rendező együttes elképzelése, jó összmunkája sikerrel járt és összességében igen jó előadást eredményezett.

Millöckér muzsikáját a zenekar — Virágh Elemér vezényletével — a műhöz méltóan tolmácsolta. Különösen szép volt az első felvonás második része előtt elhangzott közzene előadása. Igen fontos szerep jutott a nagyigényű előadásban a kórusnak. Meg kell dicsérnünk a női kart, amely az előadás során többször váltott ki nagy tapsokban megnyilvánuló elismerést hangzásbcli szépségével és nem utolsó sorban impozáns megjelenésével. Kár, hogy a férfikar — elsősorban létszámokok miatt — nem tudott teljesen felzárkózni a női karhoz. Ha a kórus jó munkájáról szólunk, nem feledkezhetünk meg a karigazgató, Kalmár Péter tevékenységének dicsérő megemlítéséről sem. Szépek, látványosak, ötletesek voltak Gyuricza Ottó táncai: nagyon látványos volt a második felvonásbeli mazurka és igen ötletes, bájos az első felvonásbeli cirkuszi táncparódia. Mindkettőnek szólistájaként az utolérhetetlen bájú és magas kulturáltságé Lengyel Annamáriát kell dicsérnünk.

Az operett ragyogó kiállításához, amely a színház gazdasági vezetésének bőkezűségéről tanúskodik, az egyik legfontosabb hozzájárulást Wegenast Róbert ötletes, látványos díszletei adják. A négy díszlet közül talán csak a második felvonás szalondíszlete hat szegényesnek — még akkor is, ha ezzel a díszlettervező Palma- ticza grófhő elszegényedését akarta hangsúlyozni. A kontraszt talán túlzottan sikerült. H. Mészáros Margit kosztümtervező a kétszáztiz^nnégy ízr léses, korhű és többségében nagyon szép ruháért érdemel dicsérő említést. A kor hangulatának megteremtéséhez segítő hozzájárulást adtak Madácsi Dániel jó maszkjai és parókái.

A bemutató ßgfc

néhány előadás nem volt egészen zavartalan. Az influenza- járvány a darab szereplőit sem kímélte és a Palmaticza grófnő nehéz énekes szerepét ját- —ő Márffi Vera súlyos betegen -otta végig a bemutató elő- t, (Később más főszereplő megbetegedett.) A szfnháztogató közönség előtt már jól ismert, kitűnő mezzoszopránjában így nem gyönyörködhettünk a bemutatón, de a sokoldalú művésznő, magas láza ellenére is, vállalta az előadást és ha énekben nem is nyújthatta, amit tud, s amit tőle

kapni szoktunk, játékában igen hosszú időré emlékezetessé tette szerepéi Lányai közül Laurát Komlóssy Teri alakította. Kitűnő énekesművésznőnk ez- alkalommal a szokottnál is magasabb színvonalon váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagyszerű szólói, a kettősökben való részvétele, nemkülönben felszabadult, elegáns játéka az előadás egyik legfőbb erőssége, a siker egyik legfőbb záloga. A másik lány szerepét játszó Szabó Rózsa nagyon kedves és kulturált hangjában, bájos játékában gyönyörködhettünk.

Egyik legfontosabb szerepe a Koldusdiák-mik Ollendorl ezredes alakja. Ez a szerep nemcsak humorkészséget, hanem jó baritont is kíván. Somló Ferenc Jászai-díjas nagyszerű jellemszínészünk jellemlleg kitűnően építette fel ezt a figurát, sokat derültünk is rajta, a szerep kívánta hanganyaggal azonban nem rendelkezik. A címszereplő koldusdiákot Szabadi József állította elénk. Mind énekszámaiban, szólóiban és a kettősökben, mind alakjának megformálásában kimagaslóan értékeset alkotott. Ürömmel regisztráljuk második nagy alakítása után, hogy szerződtetésével színházunk igen jó énekes férfiszínésszel erősödött. Az álruhás szabadsághős Kazimir Adám herceg Takács Lajos nagyszerű formálásában kelt életre, énekében, játékában egyaránt egyenletes, kiegyensúlyozott, értékes alakításban.

Rampacsek rendőrfőnök alakja — nem tudni az átdolgozás folytán, vagy a rendezők kezén — egy kicsit börtönőrré tolódott el, és igencsak a Denevér börtönőr alakját idézi. Galambos György bp-humoru alakításában láttuk Rampacseket.

Galambos vidáman, felszabadultan, rendkívül egészségesen és finoman komédiázik, perc" ről-percre derűt kelt és gondosan vigyáz arra, hogy a jó ízlés határait túl ne lépje, ne csússzon el az olcsó neveltetés felé. A két börtönőr alakjában Bánó Pál és Bősze Péter szerzett néhány derűs percet. Forgács Tibor kitűnő karrikirozu készséggel jelenítette meg as üresfejű, frázisokat handaban- dázó, de németségének, „Übermensch” mivoltának túlzott tudatában minden aljasságra hajlamos von Waggenheim őr nagyot. Forgács másodszor mutatkozik be komikus szerepben mindkét alkalommal nagyszerűen. Dombránszky Zoltánnal! a kadét szerepében kevés módja nyílt tehetsége teljes megmutatására. Igen kedves jelenség volt Balogh Erzsébet Han- kája; bájos sürgés-forgásával kedves és ígéretes énekével megérdemelten keltett feltűnést és tetszést. Külön említés! érdemel Sárközi Sándor a vendéglős rövid, de énekszámával emlékezetessé vált szerepéért Kelemen Ilona többször felbukkanó, érdekes Pankája mellett Pintér Ila Micziszláváiá! és Hájer József lengyel tisztje! említjük még a nagyszámú szereplőgárdából.

lói szórakoztunk

a Koldusdiák miskolci előadó' són. Az előadás megérdemelt* és a várható hosszú előadás1 sorozatban megérdemli a sikert Nemcsak jól szórakoztat, nemcsak látványos előadási nyújt, de a zeneileg igényesebi) közönséget is kielégíti. Helyesen választott a színház, amikor az évad második operettjeként a Koldusdiákot mutatta bei Benedek Miklós

Tompa Mihály

emléíimúzcumo! létesítenek az idén {{elemér községben :

Neves költőnk, Tompa Mi-\ hály 1849—1851. közölt Kele-i mér községben lelkészke deli.’ A régi, kis gömöri falu refor mátus parochláján töltött há-' rom év, a költő egyik légtér-', mékenyebb időszaka volt. Itt< Irta többek között A gulyához', című nagyhatású költeményét,! is, amelyért az osztrák csesző-' ri önkény perbe fogta. Kelé-', méri éveiben rendezte sajtói alá a híres virágregéket is. A\ községben és a környéken ma! is eleven él a Tompa-kultusz,* de az Aggtelekre, Jósvaföre, kirándulók is nagy számban' keresik fel évről évre Kele-< mért, hogy megtekinthessék ai

költő egykori lakóhelyét. <

<

A Hazafias Népfront kereté-! ben bizottság alakult a költő-] hoz fűződő emlékek összegyűj-t lésére, Tompa-múzeum léte sí-* lésére. A kezdeményezést a', helyi és a járási tanácson ki-i vül segíti az Ózdi Kohászati] Üzemek, a Borsodnádasdi Le-i mezgyár, az Özdvidáki Szén-i bányászati Tröszt. Értékes tár-', sadalmi munkával járulnak hozzá a falu lakosai is. A mú-\ zaum céljára a költő életébcm már fennállott régi épületetJ alakítják át, s abban helyezik1! el a költőhöz fűződő emléke-< két. A bizottság már csaknem] négyszáz értékes anyagot, ere-< deti kéziratot, első kiadású' könyvet gyűjtött össze. Az, építési munkát tavasszal meg-' kezdik, s a tervek szerint még', az idén megnyitják a Tompa-< emlékmúzeumot. ]

■ 11 OQO ■ ■ ]

<

Ma délután nyílik ] a megyei képzőművészeti < vándorkiállítás Bőcsön ]

A megyei tanács a Borsod; megyében, illetve Miskolcon! élő képzőművészek alkotásai-< ból vándorkiállítást állított] össze, amellyel sorra felkere-' sík a megye községeit, hogy a] művelődési központoktól távo-< labb élő dolgozókkal is mégis-« mertessék képzőművészeink' munkásságát. A negyvenkét alkotásból — festményből és grafikából — álló vándorkiállítás első ízben ma, vasárnap délután öt órakor nyílik meg Bocs községben. A kiállítás megnyitásakor Korkos Jenő, a képzőművész munkacsoport tagja, tárlatvezetést tart.

A kiállítás anyaga egy hétig marad a községben, majd Her- nádnémetibe, onnan pedig Gesztelybe viszik, azt követően folytatja útját a megye más községeibe.

Külföldiek az egyetemen

Fiatal egyetemünk hírnevét távoli országok fiai is magukkal viszik. Azok, akik itt, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tanulnak, és néhány év múlva tudással gazdagon megrakodva térnek vissza messzi hazájukba. öt év alatt egy kicsit saját hazájukká válik országunk, saját városukká városunk, saját egyetemükké egyetemünk. Mert itt vannak közöltünk, a mi életünket élik, és megszeretik azt. Ha elmennek tőlünk, diplomával, sok-sok emlékkel, felnőtt emberként, bizonyára hálával gondolnak vissza ránk, az egyetemre. Es ha otthon megdicsérik őket egy-egy jólsikerült munkáért, ha elismeréssel nézik alkotásaikat, akkor az elismerés, a dicséret egy kicsit a mi egyetemünket is illeti. Mert itt kapták meg a tudást. Itt tanulnak meg alkotni.

Szinte minden évben jönnek ide. Jelenleg kilenc külföldi ösztöndíjas tanul egyetemünkön. Irakból, Szíriából, Libanonból,- Indonéziából, Bulgáriából jöttek Miskolcra. Gépészmérnökök, bányageológusok, kohászok lesznek. A bolgár diák már ötödéves. Most végez. A többieknek még hátra van néhány év, de hamar eltelik az is. És merőnek vissza távoli hazájukba, és magukkal viszik fiatal egyetemünk hírnevét...

Könyvbál

Ha az újságokból különféle gyűjtőszenvedélyekről kapunk hírt, már nem csodálkozunk. Megszoktuk, hogy némely ember a leglehetetlenebb dolgok gyűjtésével fáradozik, és nincs nagyobb öröme, mintha néhány darabbal szaporíthatja toll-, persely- vagy kengyclkészletét.

Nem tudom, van-e olyan ember, aki a bálok, a tánc- mulatságok különféle elnevezését gyűjti. Mert ezekből is