Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-18 / 41. szám
4 ESZAKMAGYARORSZAO Vasárnap, 596?. trbraí.? SS. A falusi kulturális munka néhány kérdése megyénkben (IV.) Ä tsz-akadémiákról Edelényben, a járási tanács egyik munkatársa így foglalta össze véleményét a tsz-akadé- miáról: „Hasznos dolog ez, érdemes megtartani, csak jobbá kell tenni.” Az edelényi és az abaújszántói járás néhány tsz- akadémiájának megvizsgálása után valóban ez az általános tapasztalat. Hasznosak ezek az akadémiák, csak nem eléggé. Jobbá kell tenni. De hogyan! Az akadémia általában tetszik az embereknek. Az ismeretterjesztő előadásokénál nagyobb szervezettségével, határozottabban kidomborodó iskolai jellegével többet, értékesebbet ad. Az akadémiát okos, hozzáértő munkával olyan hatásos ismeretterjesztő formává lehet alakítani, pontosabban fejleszteni, ami a legjobban kielégítheti a falusi emberei: rendkívül megnövekedett érdeklődési vágyát, tudásvágyát. Hogy mennyire él az emberekben ez a tudásvágy, arról most fölösleges lenne beszélni. Az akadémia az ismeretek terjesztésének megfelelő formájává válhatna. Mert eddig még nem az. Nem ad annyit, amennyinek a lehetőségét magában rejti. Ha az akadémia rendkívül gazdag lehetőségeit megfelelő módon tudnánk kihasználni, akkor az itt szerzett ismereteknek előbb vagy utóbb minden bizonnyal érezni lehetne jótékony hatását a munkában, a termelésben is. A jelenlegi formájában is hasznos ugyan az akadémia, de feltétlenül hasznosabbá, eredményesebbé válhat, ha a felelős emberek nagyobb lelkiismeretességgel, több gondossággal dolgoznak érte. Kik tehetnek ezért a legtöbbet? Nagyon sokat tehetnek az előadók Azért említjük elsősorban őket, mert az ő munkájuk rendkívül lényeges, és döntően befolyásolhatja az akadémiák látogatottságát, hasznosságát. Hogyan? Először is keresni kell — és meg is kell találni — azt a nyelvet, amellyel a mondanivaló érthetővé tehető. Ezt ugyan elégszer hangoztattul: már az ismeretterjesztő előadásokkal kapcsolatban is, de ha azokra az előadásokra érvényes volt ez a megállapítás, akkor az akadémiák előadásaira hatványozottan az. Nem is olyan egyszerű kérdés ez, mint amilyennek látszik. Azt szoktuk bevált receptként ajánlani, hogy az előadó vegye figyelembe a hallgatók képzettségének fokát, és ennek megfelelően beszéljen „magasabb szinten”, vagy „szájbarágóan”. Ha az előadó helyi, aki maga is ott él az akadémia hallgatói között, akkor ez nem probléma. De honnan tudja meg egy központi előadó, hogy milyen a hallgatók képzettsége? Mert az tény, hogy nem minden faluban állnak egyforma műveltségi szinten az emberek. Nagyjából igen, de árnyalati különbségek mégis vannak, és ezeket figyelembe kell venni. Helyes lenne például, ha a központi előadó először felkeresné a népművelési ügyvezetőt, és elkérné tőle az elmúlt évi, vagy az elmúlt két évi ismeretterjesztő előadások tematikáját. Egy negyedóra, vagy még kevesebb idő alatt képet kapna arról, hogy mit hallottak eddig az emberek, miről kell többet, vagy kevesebbet beszélni, mire kell csak utalni. Az ügyvezetőtől megkérdezhetné azt is — egyébként is látná a jelentésből —, hogy hányán hallgatták ezeket az előadásokat, tájékoztatást kérhetne arról is, hogy milyen tanfolyamokon vettek eddig részt az akadémia hallgatói. Benézhetne a könyvtár vezetőjéhez, akitől igen tanulságos képet kaphatna az emberek érdeklődési köréről, következtethetne általános műveltségre. Mindez nem vesz el olyan sok időt, hogy ne érné meg a fáradságot. Az előadó ily módon igen hasznos tapasztalatokra tehetne szert, melyek segítségével könnyen megtalálhatná a megfelelő nyelvet. Mindez persze külön munka, de talán megéri a fáradozást, hiszen minderre az emberek, az akadémia hallgatóinak érdekében van szükség. Másrészt pedig •yilván egyik előadónak sem mindegy, hogy az emberek elégedettek, vagy sem az elmondottakkal, amit éppen tőle hallottak. A másik fontos követelmény, hogy az előadó ismerje a falu problémáit termelési profilját, a helyi eredményeket, eredménytelenségeket. Ha ezekre pro vagy kontra utalni tud, akkor a közönség máris nagyobb érdeklődéssel hallgatja. Igen ám, de ehhez megint előzetes tanulmányokat kell folytatni, amire nincs idő — mondhatná bárki. Itt most kifejezetten központi előadókról van szó, mivel a helyiek ismerik a falut. A központi előadóknak sem kerül nagy fáradságukba, ha felhívják a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, vagy a járási mezőgazdasági osztályt, ahol tájékoztatják őket. De az is elképzelhető, hogy a helyszínen, az előadás megkezdése előtt beszélget ezekről a kérdésekről néhány percig a tanács-, vagy a tsz-elnökkel. Az előadókról talán még ennyit: természetes, hogy ha az egyik előadás jól sikerül, felkelti az emberek érdeklődését, ha sok olyan kérdésre ad választ, ami érdekli őket a témán belül, akkor a következő előadásra már többen ménnek. Hiszen a tsz-akadémiák közönsége nem egy zárt egység. Alkalomadtán eljárnak oda olyanok is, akik egyébként nem is iratkoztak be. Jó példa erre Szendrő, ahol a kezdetkor csak 28-an voltak, most pedig már negyven fölé emelkedett a létszám. Az eddig elmondottak természetesnek, magától értetődőnek hatnak, a tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy nem minden előadó vélekedik így. Az akadémiák helyes tematikájának kiválasztása is olyan kérdés, amelyről okvetlenül beszélnünk kell. ha válaszolni akarunk a cikk elején leírt „hogyan” kérdésre. Az akadémia nem pusztán ismeretterjesztő sorozat, és ennek a tematikában is tükröződnie kell! Éreztesse ez is a magasabb szintet. Ebbe már nem férnek bele olyan előadások, mint például a Rudabá- nyán tartott előadás, melyen a világ keletkezéséről beszéltek. Persze, ha erről szó esik. az nem baj, de ennek az előadásnak semmiképpen sem az első helyet kellett volna biztosítani. Talán ennek is sok köze van ahhoz, hogy a tervezett 14 előadásból eddig még csak hármat tartottak meg, és az egyikre nem jöttek el csak hatan. Az emberek ugyan a rossz időre hivatkoztak, de nyilván nem ez volt a döntő ok. Göncön a tsz-akadémia első előadásának témája ez volt: hogyan kerültek az emberekhez a háziállatok. Tipikusan ismeretterjesztő előadás. A tsz- akadémián már nem ezzel kell foglalkozni. Az embereket sokkal égetőbb, fontosabb napi kérdések foglalkoztatják. Jellemző — és egyben az előadás helytelenségét is bizonyítja —, hogy az akadémia hallgatói a hozzászólásokban ezekről a mindennapi, gyakorlati kérdésekről érdeklődtek. A szervezési munkálatokról nem kívánunk hosszasabban szólni. Természetes, hogy az akadémiát is szervezni kell, és ehhez a munkához szükség van minden tömegszervezet erejére. Persze nagy szerepe lehet itt is a helyi kezdeményezéseknek. Szendrőn például „akadémiai vezetőséget” választottak. és ennek a feladata, hogy a többieket értesítse az akadémiával kapcsolatos mindennemű tudnivalóról. A vezetőségbe hat asszony tartozik, akik mindig „elhozzák” az előadásokra a többieket. A technikai kérdések látszólag mellékesek, de a valóságban nem azok. A vizsgált községekben az akadémiák gazdái mindenütt igyekeznek vonzó, otthonos helyiségben megrendezni az előadásokat. A termeket fűtik, tisztán tartják, hogy az emberek már a környezet hatására is jól érezzék magukat, és ne viszolyog- va foglaljanak helyet az asztaloknál. Itt említenénk meg azt is, hogy Göncön a tsz még ceruzát és füzetet is adott az akadémia hallgatóinak. Ha választ akarunk adni a „hogyan tovább” kérdésre, akkor a szemléltető eszközökről sem szabad megfeledkeznünk. Rendkívül hasznosak, hatásosak. mert érthetőbbé teszik a hallottakat, és vonzzák is a közönséget. Az akadémiák szemléltető tára meglehetősen szegényes. Az Abaújszántói Mező- gazdasági Technikumban „ezüstkalászos vándorládát” készítettek, melyet hasznos szemléltető eszközökkel megtömve küldenek a tsz-akadé- miákra. Jó lenne, ha ehhez hasonló módon segítenék az akadémiákat más mezőgazdasági intézményeink is. Igen, „hasznos dolog” az akadémia, „csak jobbá kell tenni”. Ha jelenleg nem is éri el azt a szintet, hogy akadémiának nevezzük — ami a dolog lényegét tekintve nem is anv- nyira fontos —, idő múltán azonban elérheti. Csak tenni kell érte. Szeretettel, lelkiismerettel. Priska Tibor I! tetovált rabszátn után < találtak meg szülei < az elveszettnek Hitt leányt \ A második világháború- utolsó hónapjaiban Auschwitzi haláltáborából továbbhurcol-\ ták Németországba Anna Bo-^ csarovát, egy szovjet tiszt fe-' leségét. Kisleányát, Ljudmilát 5 azonban a fasiszták otthagyták <j a táborban. Bocsarova és férje? a háború után a Donyec me-c dencében telepedett le. Tizen-J hat évig keresték leányukat, ? A szülők valószínűnek tar-? tották, hogy gyermekük azóta -s esetleg nevét is elfelejtette, de >, volt egy biztos adatuk: a leány? karjára a haláltáborban a ? 70072-es számot tetoválták. A Szovjet Vöröskeresztnek' többéves kutatómunka után' sikerült megtalálnia Bocsarova i leányát. A szülők megkapták) elveszettnek hitt leányuk fény- i képét és címét. Ljudmila len-5 gyei szülőkre talált, Oswiecim-« ben (Auschwitz) maradt, itt' végezte el iskoláit, itt is menti férjhez. A boldog szülők tele-j ionon máris beszéltek leányuk-, kai, nemsokára személyesen is| találkoznak. Fűm a Icyjo'jb újitásoltról A Lenin Kohászati Művek-« ben tavaly és az új év másfél) hónapjában, kereken húszon- \ nyolcmillió forintot takarítót-! tak meg újítások révén. Az« újítómozgalomba az eddiginél ( több dolgozót kívánnak bevon- J ni. Ezért már az év elején < több száz példányban kiosz-" tották a dolgozók között a legfontosabb feladatok jegyzékét, amelyekre javaslatokat várnak a dolgozóktól. Az újítások bevezetésének meggyorsítására, az esetleges hibák megszüntetésére a szakszervezeti újítási bizottság javaslatára, panasznapot tartanak. A bizottság tagjai hetenként más-más üzemet keresnek fel, meghallgatják az újításokkal kapcsolatos bejelentéseket, észrevételeket, s az üzem vezetőivel együtt, orvosolják az indokolt panaszokat. A legjobb újításokról filmet készítenek, s azokat hetenként többször is bemutatják majd a gyár filmszínházaiban. Leves ügyben . • • — De jó volna egy tányér meleg leves! — sóhajtanak fel önkéntelenül az abaújszántói és az encsi járásban az országutak vándorai: a kiszállásban lévő emberek, az utazók. Ez a kívánság nemcsak amiatt jogos, mert metsző északi szél kavarja a havat, a hideg átjárja az ember testét s ilyenkor különösen jól esne a meleg étel, hanem azért is, mert a hideg élelem nem a legegészségesebb és nem is a legolcsóbb ... Továbbá, napjában egyszer, lehetőleg délben az ember megkívánja a főtt ételt. Mi is e célból tértünk be a gönci földművesszövetkezet, szép cukrászdájába, mert útközben valakitől azt hallottuk, hogy ott kaphatunk majd egy tányér gulyáslevest, vagy főzeléket. Erre készítettük hát elő a gyomrunkat, de csak cukrászsüteménnyel vagy sörrel szolgálhatott Kugler Ferenc, az üzlet vezetője. — Hogyan? — kérdeztük éhesen, s kicsit mérgesen —, hiszen úgy tudjuk, főtt étel is kapható. — Sajnos még nem. Régen szeretnénk már ezt mi is, de ez még csak terv. Aztán mentegetőzve teszi hozzá: — Higgyék el, nem szívesen adunk ilyen választ az éhes embereknek. Sokan megfordulnak nálunk a vidéket járók közül, hiszen mintegy 30 kilométeres körzetben sehol nincs rá lehetőség, hogy meleg ételt kapjanak. S ez a gönciek közül is többeket érint. A ktsz-ben és máshol dolgozó nőtlen, vagy a családjuktól távol élő emberek szintén sürgetik, hogy mielőbb főzzünk. — Mi az oka tehát, hogy még ma is késik a terv megvalósítása? — Elsősorban a megyei szerveken múlik. A MÉSZÖV és a helyi szövetkezeti vezetők régóta szorgalmazzák a bistro felállítását. Erre nemcsak az igény, de a lehetőségeink is adva vannak. A jelenlegi cukrászda korszerű, van elegendő helyiség is, ahol főzni lehetne, ma is zárva van két nagy szobánk, ahol a felszolgálást lebonyolíthatnánk. Az illetékes szervekhez már megtettük javaslatunkat, és foglalkoznak is vele. Most még a megyei tanács kereskedelmi osztályának és a KÖJALL-nak az engedélyére várunk. Erre várnak az országutak vándorai is. B. E, Qsszeiyii'tik a munkás- és kányászmült emlékeit Megyénkben mind szélesebb körben bontakozik ki a munkáshagyományok ápolása, gyűjtése. A régi munkásmozgalmi múlttal rendelkező Miskolcon a Herman Ottó Múzeum gyűjti rendszeresen a munkásmúlt emlékeit. A szocialista dokumentációban a diósgyőri kohászok, a Miskolc környéki bányászok életére, egykori munkaviszonyaira vonatkozólag már több mint másfélezer Elemzik 50 termelőszövetkezet gazdálkodását A mezőgazdasági Üzemszervezési Kutató Intézetben vizsgálatot kezdtek a termelőszövetkezeti gazdálkodás különböző időszerű problémáinak feltárására és megoldásuk tudományos megalapozására. Több éves kísérlet után most került sor első ízben két járás — az orosházi és a kaposvári — valamennyi termelőszövetkezete gazdálkodásának elemzésére. A mintegy ötven szövetkezet 1961. évi gazdálkodásáról többszáz adatot dolgoz(J^ettentő Irta: Horváth József (JZ odriguez j LXIII. Anna tenyerébe temette arcát és zokogott. Az orvos megsimogatta. — Néhány nap múlva, majd ha ez a derék fiú először fogja magát a nevén szólítani kislány, maga nyugodtan a szemébe nézhet. Én materialista vagyok, Annuska, most mégis azt mondom, ahogyan maga ennek a fiúnak az életén csüg- gött, ez segítette őt feltámasztani ... Az orvos rágyújtott egy cigarettára és elnyúlt egy fotőj- ben. — Na menjen, aludjék egyet, Annuska. Készüljön fel, kapjon erőre, mert a vőlegényét még sokáig kell majd ápolnia. Anna szót fogadott. Az orvos érdeklődve nézett Imre bácsira: — Nos, azt ígérte, hogy folytatja ezt a történetet. Hol is hagyta abba? — Azt hiszem — mesélte tovább Imre bácsi —, ott, hogy az a katonai teherautó felbukkant itt lent. a Szentiványl utca végén. Én is, a többiek is tüstént meghallottuk a motor bőgését. Mondom a legjobb lövészeimnek, akik már a géppuskák mögött hasaltak, vigyázz! Egy perc múlva a teherautó befordult a kapun. Valósággal rohant, úgy, hogy én egy lelket sem láttam. Megkeményítettem magamat, s azt mondtam: nincs meditáció, azt teszem, amit Géza rendelt. Az orvos egy pillanatra félbeszakította Imre bácsit: — Ne haragudjék, már csak lélektanilag is érdekel a dolog: mire gondolt, miféle teherautó az, és kik vannak rajta? — Hát szentül meg voltam győződve arról, hogy valamiképpen lelepleződtünk, és Gézának nem sikerült a Ieskelő- dő nyilas tisztet elhallgattatnia. De valahogyan szerét ejtette, hogy telefonon értesítsen bennünket Aki ezt a fiút ismerte, az ilyesmin nem csodálkozott el, hiszen ördöngős fogásaival akárhányszor elkápráztatott bennünket. De ... kedves doktor, nem kellene közben benézni hozzá? — Nem — rázta a fejét az orvos. — Csak hadd aludjék. Fő, hogy már tisztul az eszmélete. Holnap ilyenkor már bizonyosan magához tér. — Igazán? Nem is hiszi, milyen öröm ezt hallani... — No és azután? — Amint Géza mondta, a teherautó megállásának pillanatában tüzet vezényeltem a fiúknak. Három géppuska ontotta a halált a teherautóra. Azt még csak el sem tudtam képzelni, hogy Géza is a kocsin lehet... A sofőrt láttam először kiugrani. De már ugrás közben golyót kapott és elzuhant. Velőtrázó ordítozás hangzott a kocsi felől, de azt pillanatok alatt elnyomta a géppuskák kelepelése. Ez az egész tűzeső mintegy fél percig tartott. Én amott, a kis épület mögött már előre készenlétbe helyeztem egy kisebb csoportot. Amint a géppuskák elhallgattak, ez a csoport megrohanta a kocsi környékét. A nyilasok többsége már nem élt, mindössze öten maradtak meg, de azok is súlyos sebesülten. — Az én gárdistáim — folytatta Imre bácsi — elszedték a nyilasoktól, még a holtaktól is a fegyvereket, csak aztán néztek jobban körül. Egvszer csak hallom: Imre bácsi, Imre bácsi. jöjjön azonnal, hiszen ez Géza! Imre bácsi könnyeivel küszködött, s abbahagyta az elbeszélést. Az orvos csendesen megszólalt: — Várjon csak, mennyi idő is telt el az eset után a szovjet előőrsök beérkezéséig? — Két nap, kedves doktor, de micsoda két nap! — emlékezett vissza Imre bácsi. — Két esztendőnek tetszett... Először is itt volt Géza súlyos nak fel. A vizsgálatokkal, elemzésekkel elsősorban azt akarják megállapítani, hogy a gazdálkodás színvonala és adottságai hogyan befolyásolják az árutermelés, a jövedelmezőség és az önköltség alakulását. A két járás termelőszövetkezeti gazdálkodásának mélyreható elemzése mellett, az Üzemszervezési Kutató Intézet további kétszáz—háromszáz szövetkezet mérlegbeszámolóinak adatait dolgozza Jel. sebesülten. El sem szállíthattam, ugyan hová vitettem volna? De ide sem engedhettem be senkit, mivel a tűzharc után azonnal erőddé alakítottuk át a házat. Aztán ez alatt a két nap alatt nekünk fogalmunk sem volt, hogy milyen messze vannak még a szovjet csapatok? És minden percben várható volt, hogy a nyilasok ránk törnek. Hanem akkor mi itt, Géza betegágyánál megesküdtünk, hogy ha megtámadják a házat, az utolsó töltényig harcolunk, de magunkat meg nem adjuk. Imre bácsi elhallgatott, és csak hosszas csend után kérdezte: — Azt tudja, doktor, hogy a sebesülés után Géza egy időre magához tért? — Igen, de csak rövid időre. Ez természetes. — Aztán folyton rosszabbodott az állapota. Szegény Anna ápolgatta. — Valóságos csodát művelt az a lány. — Hiszen már az is csoda volt, hogy Géza nem lelte halálát az első percben. Csak annak tuciom be, hogy a legvégső pillanatban kiugrott a sofőr mellől, mégpedig a fal felől, tehát nem azon az oldalon, amelyet mi tűz alá vettünk. — Hanem az hogyan lehel — érdeklődött az idős orvos —, hogy az eset után a nyilasok nem támadtak újra? — Ezt magam sem értettem, amikor itt kuksoltunk a géppuskák mögött. Később sült ki a való. A nyilasok másnap hajnalban egy újabb különítményt küldtek ki az előbbi egykorú feljegyzést, munkakönyvét és más tárgyi emléket gyűjtöttek össze. Külön kezelik a sztrájkokra, a munkások ellenállására vonatkozó adatokat, a kommunista párt megalakulására vonatkozó egykorú feljegyzéseket, a május elsejei összejövetelekről készült fényképeket Lelkesen tevékenykedik a borsodnádasdi általános iskola munkáshagyománygyűjtő szakköre is. A pedagógusok kezdeményezésére alakult szakkör tagjai felkeresték a borsodi iparmedencében legrégebben működő királdi, farkaslyuki, somsályi és más bányaüzemeket. Az idős bányászok elbeszélései alapján gyűjtötték ösz- sze az egykori Rimái RT. dolgozóinak életére, bányászkodásra vonatkozó adatokat, a régi bányász-hiedelmeket. Különösen a múlt századbeli bányaművelésre vonatkozó adataik értékesek. Gyűjteményükben szerepel az ózdi bányászok 1944. évi béketüntetésének és sok más megmozdulásának leírása is. felkutatására. De az a jármű nem jutott el idáig, mert az Olasz fasorban egy tüzérségi lövedék telibe találta. Azután a nyilas vezérek már kifogytak az időből, nyakukon volt a szovjet hadsereg. Egyébként nekünk itt az volt aztán a bajunk, hogy először csak a szovjet előőrs érkezett be, és képtelenek voltak Gézát elszállítani, kórházba juttatni. Csupán az ötödik napon sikerült őt végre orvosi segítségben részesíteni. — Igen, ez az ötnapos várakozás okozta az igazi nagy bajt. A sebesülés különben nem lett volna életveszélyes, ha azonnal orvos kezébe kerül a fiú. Az orvos felállt, és bekukkantott a beteg szobájába. Aztán óvatosan visszahúzódott, és biztatóan intett Imre bácsinak: — Itt most nincs tennivalónk Volna kedve egy kis sétára? Lemehetnénk a parkba. — Szívesen — állt fel Imre bácsi. — De öltözzék fel — kérte őt a doktor —, mert jóllehet süt a nap, még hűvös van odakint. A hóborította pázsitokon téli verőfény szikrázott. A város belseje, a Duna felől nehéz füstszagot cipelt a szél, ott még fel-fclmorajlottak a fegyverek. De itt fenn már csend volt és békesség. A park fái felengedtek dermedtségükből. Mintha a min- denség teli tüdővel szívta volna be a születő tavasz óaooát. (Vége.)
