Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

T9«*, február IS. eSEAKHAOTARORSZAS A magára talált falu Olyan a göncruszkai határ, s maga a falu Göncruszka, mint más évek februáreleji nap­jain. A könnyet eresztő jeges hókupaéok óráról órára kiseb­bek. A télikabát-űző napfény hőn várt tavaszt ígér. Csupán mintha a határ lenne népe­sebb, mint elmúlt, régi februá­rokon. A völgybenyúló, ned­vességtől fekete, felszántott táblákon végeláthatatlan em­bersor halad, s egyik kezük úgy kanyarint körbe, mint nyáridon a szénakaszálásnál. Műtrágyát szórnak, erőt az ősszel elvetett magvaknak, De, hogy többen vannak egy csa­patban, mint elmúlt februáro­kon, azt csupán valamely falu­ismerő „bennszülött” érzékel­heti. Az utolsó mezsgyekő Hatan ülünk a tanácstitkár kis szobájában. S öten, u leg- iltetékesebbek: Tompái Bálint, — a volt Szabadság, s az új, megnövekedett Dot^o István Termelőszövetkezet elnöke, — Ruszkai Pál, — a volt Arany­kalász Tsz brigádvezetöje, most elnökhelyettes, — Iliv- nyák Ferenc brigádvezetö. Si­mon elvtárs, a főkönyvelő és Szigeti Lajos tanácstitkár — a nagy átalakulást idézik tör­ténetében, nagyszerűségében, jelentőségében. .Maga a való tény, pontosab­ban az adminisztrációs küllem nem mutat nagyobb változást, bonyodalmat. Két termelőszö­vetkezet eddig külön nyilván­tartott adatait egy kimutatásra írják. Összeadták a Szabadság 1343, meg az Aranykalász 1033 katasztrális hold szántóföld­jét, s ez alkotja a Dobó István Termelőszövetkezet vagyonát. Az itt nyilvántartott 350, és az ott felsorolt 131 termelőszövet­kezeti tag névsorát egy könyv­be összesítették. A határban kiszedték a mezsgyekövek utolját. S most már egy a határ, csak neki kell menni mikor mivel: ősszel és tavasz- szal ekékkel, vetőgépekkel, ké­sőbb a kapásoknak eke- meg kézikapákkal, a kalászosoknak aratógéppel meg kombájnnal. Csakhogy' az élet, a forrongó változó élet soha nem egyenlő 3 számtengerek adminisztrálá­sával. Nehéz, bonyolult dolog az. Bonyolult, mert sokféle em­ber alkotja, sokféle érzelem­mel. Azt mondja erre Ruszkai Pál, a volt középparaszt s a volt Aranykalász egykori bri- •gádvezetője: — Nehezebb volt bonyolul­tabb volt kiszedni ezt az utol­só mezsgyekövet a kél tsz föld- táblái közül, mint n többieket, amikor előbb a Szabadság, ké- ' sőbb az Aranykalász Termelő- szövetkezet alakult. Pedig az egyik oldal, a Szabadság Ter­melőszövetkezet oldala anyagi­akban vonzóbb volt. Régebben gazdálkodnak. Közel tíz fo­rinttal osztottak többet most .is egy-egy munkaegységre. Mégis, amikor ez a mi „házasságunk” szóba került, azt mondták ná­lunk az Aranykalásznál: nem kell. Maradjunk csak magunk­nak. Nem furcsa ez? Néhányon. — sot. a többség — az Arany­kalásznál egyszerűen nem akarták a többet. — Éddig is külön voltunk, más utakon járunk megalaku­lásunk óta. Majd mi megmu­tatjuk, hogy tudnak a régi igazi gazdálkodók nagyüzemi- !eg Is jól dolgozni. — Körülbe­lül ez volt a vélemény, ha ré­gebben az Aranykalásznál szó­ba került a Szabadság élete, gazdálkodása, vagy éppen az igen ésszerű elgondolás: „nem jobb lenne azért együtt? A ve­tésforgó. meg’ a terület, a gé­pek, az öntözés — eredménye­sebb, gazdaságosabb lehetne.” Statisztika és emberek — Számokkal, statisztikák­kal én egyszerűen így érzékel­tetném a dolgot. — nyúl zseb- könyve után a tanácstitkár: — 1943 előtt a Jenei- és Patai­féle birtokon, meg a nagyobb gazdáknál élte, vagy inkább tengette életét a falu 35 száza­léka. A többi meg szegénypa­.rasztként, vagy kisparapztként, közőpriarr.sztként élt. gürcölt, pusztult, vagy gyarapodott. így volt ez Göncruszkán. S hozzá, Simon elvtárs, főköny­velő szavai szerint: — Nagyban szcreoet játszott az is, ki milyen vallásit. A falu társadalmát részekre tagoló gazdasági és vallási tényezők „mezsgyekövet” raktak ember és ember, család és család közé, — Bizony, aligha történt ‘meg. hogy középparaszt legény szegényparaszt, vagy éppen cselédlányt vett volna felesé­gül, vagy fordítva. De így volt ez a vallásnál is — emlékezik Rivnyúk elvtárs. mint az élet­sorvasztó kasztvirágzást fiata­lon megélt ember. Egy négyzetkilométernél nem Siókkal nagyobb területű falu­ban dolgozott, halt és szaporo­dott a falu '-népe. Mégis, a fő­utcát „kilométerek” választot­ták el az alvégre vagy domb­oldalra épült utcáktól, s „tíz­kilométerek” a Jenői-, vagy Patai-major cse'édhazaitól, S nem volt összekötő, különbsé­geket. káros nézeteket oszlató kapor* évtizedeken, évszázado­kon át. Eloszlathatta e nézete­ket. megkülönböztetéseket a felszabadulás utáni néhány esztendő politikája? Nem, il­letve icon lassan, s Igen nehe­zen. Mert, könnyű termővé tenni, feltörni a szűz talajt, könnyű a mezsgyeköveket ki­emelni két földtábla közill, azonban az emberek előítéle­teinek. érzéseinek megváltoz­tatása hosszas, lassú folyamat. Egységes paraszti osztály Göncruszkán, a Jenei- és a Patai-birtokból földet kapott kisparasztok néhány óv után, hit némi aggodalommal is, de szívesen hajlottak a közösség, az összefogás felé. Meg is ala­kították a termelőszövetkeze­tet, azonban az új formához nem csatlakozott mindenki, s azok. bizony fejüket is elfordí­tották, akik már évekkel elö’ob is másfajta embereknek tartot­ták magukat azoknál, akik a Szabadság Termelőszövetke­zetbe tömörültek. Elkerülhetet­len volt. hogy egy-egy volt cse­léd keményebben, vagy gyen­^ Az öreg Iialász és a munkaegység 1 oka.]ban öt éve alakult meg u Tiszavirág Halászati Tér-, melószövetkezet. A 44 tagú közös gazdaságba 11 olyan halászt is felvettek, akik már betöltötték 60. életévüket, vagy hama- tosan elélik a nyugdíj korhatárt. A termelőszövetkezet a közös vagyon gyarapítására szigorú Intézkedést vezetett be. A közgyűlés kimondta, hogy azt a halászt, aki évente nem szerez legalább 120 munkaegységet, kizárja a tagok sorából. Ez a „törvény” azonban a beteg. 60 éven felüli halászokra nem vonatkozik. A szövetkezet idős tagjai — akik már túl­lépték a nyugdíj korhatárt — azzal érveltek, hogy az öreg tiszai halászok nem vén emberek, s felveszik még ök a versenyt a fiatalokkal is. Ezt be is bizonyították. Az elmúlt, gazdasági évben például a szövetkezet 11,'hatvan éven felüli halásza 2017 munkaegységet teljesített. Egy-egy munkaegy­ségre 75 forintot fizetnek, így a 11 öreg halász több mint 150 ezer forintot keresett. Voltak közöttük olyanok is, mint a 70 esztendős Smojda András bácsi és a „fiatalabb”, 67 éves Hunkó István, akik sokszor 14—16 órát töltöttek egyhuzam­ban a vizen. A fáradságos, de fiatalos munka eredménye, Rogy Smojda András 197, Hunkó István pedig 212 munka- Xvséget szerzett. így a két halász havonta 1240. illetve 1320 forintot keresett. gebben össze ne zördüljön az­zal, akinek valamikor erősen megkülönböztetett „alattvaló­ja” volt. — Az ilyesmi is gátolta tö­rekvésünket — véleményezi Ruszkai Pál. — Azután, mond­juk meg őszintén, bizony baj volt, hogy nagyon sokáig és nagyon mereven alkalmaztuk a „lenini hármas jelszót”. — Igaz, — lapozgat Szigeti Lajos tanácstitkár a régi ak­ták között. — Itt van például ä kimutatás a régi kulákokról. Jénéhány egyszerű középpa­raszt neve is rajta szerepel. Ez a gyakorlat aztán félelmet kel­tett szinte minden középpa­rasztban, eltávolította egymás­tól az 1945 után azért némileg közeledni kezdő embereket. Kevés volt a bizalom, a biza­kodás. És noha a Szabadság Termelőszövetkezet sohase volt utolsó, bizony csak nem-et bó­logattak a középparasztok, ha szóba került, hogy mégiscsak jő. annak van holnapja, amit a Szabadság tagsága csinál. S ha úgy gondolkodunk tovább, ha nem változtatunk a lénye­gen, a gyakorlaton, még ma is aligha mondhatnánk. — mert azért • ma már mondhatjuk, — hogy a falu egységes, a falu jó úton halad a mindenfajta, te­hát gazdasági, erkölcsi, politi­kai. vagy níondiuk úgy: az igazi családi egység megvalósí­tása felé. — Az igaz. — állapítja meg Rivnyúk Ferenc és Tompái Bá­lint. — csak egyetlen esztendő alatt is sokat változott a fklu lakóinak gondolkodása. — Két esztendővel ezelőtt. — a Sza­badság szép eredményei láttán. — már a középparasztok több­sége is belátta, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás a holnap gazdasági formája. Meg is ala­kították n termelőszövetkeze­tet, azonb.'in kikötötték: külön, csakis külön. Két esztendőnek kellett el­telni, — s meg kell mondani, ma is akad még néhánv tsz- tag, volt középoaraszt. aki ta­lán nem helyesli az egyesülést — tele tényekkel, gazdasági eredményekkel, szakemberek tanácsló. javasió. bizonygató szavaival, hogy eltűnjön az utolsó mezsgyekő. s a falu egy­séges legven gazdaságilag is. s egységesebb legyen társadal­milag. — Azért lépten-nyomon ta­pasztalható, hogy az emberek megnyugodtak — mondja clfia- rettaayújtás közben Ruszkai Pál. — Higgyék el. több a mo­solygó, munkát követelő, hol­napról társalogni kívánó em­ber. mint régebben. Az egye­sítő közgyűlésen számosán fog­tak — talán , először — igaz, baráti módon kezet. S nem akadt egyetlen ellenszavazat sem. A fejlődés záloga Egyesültek, felvették a Dobó István Termelőszövetkezet ne­vet. Megválasztották a vezető­séget. amelyben egyformán ka­pott helyet mindkét volt közös­ség. S ma már az a baj. hogy munka kellene —, de azonnal, — az embereknek. így van az, ha valami nagy dolog létrejön, s elkészül egy tetszetős új ten’, egyik napról a másikra szeret­nék megvalósítani. Márpedig a Göncruszkán kezet fogott sok száz ember, az egymásra talált falu termelőszövetkezetének terve igazán nagyszerű. Az elgondolás szerint, — s már hozzá Is láttak a munká­hoz, — ez évben a Hcrnád- völevhen levő táblákból 300 holdat öntöknek. S kapásnö­vényt vetnek bele. Egységesen, örömmel fogadta el a közgyű­lés, hogy még ez évben 50 holdnyi gönci fajta sárgabarac­kot kell telepíteni. Híressé kí­vánják fejleszteni n Szabadság Termelőszövetkezetben már ta­valy Is kiváló tehenészetet, megduplázni az expressz ser- téshízlalást és a juhállományt. Van hozzá elegendő munkás­kéz. van hozzá akarat, bizalom, jó vezetés — és ami a legfon­tosabb — egységes törekvés. S ha ez utóbbi jó úton halad, ha n tervek egvre-másra valóság­gá válnak, véglegesen eltűnik az emberek szívóból, a ma még — ha csak rejtve is — szunv- nvadozó régi. káros előítéletek utolsó érzésszikrál. S a macá­ra talált falu holnap, ma még talán nem is remélt boldog életet teremt a Hernád völ­gyében. a Zempléni hegyek al­jában. Barcsa Sándor EGY NEVEZETES DATUM Február tizennyolcadika na®’ jelentőségű dátum politikai és népgazdasági életünkben. Tizennégy évvel ezelőtt, ezen a napon kötöt­tünk barátsági, kölcsönös együttműködési és segélynyújtási egyezményt a Szovjetunióval. Az esemény jelentőségéről nehéz méltókép­pen beszélni, hiszen nemzetünk történetében először fordult elő, hogy egy nagyhatalom a teljes egyenjogúság elve alapján tárgyal ve­lünk, és önzetlenül segít bennünket. Felemelő érzés olyan nagy nép barátjának lenni, amely teljes odaadással vezeti a békéért küzdő em­berek millióinak harcát, amely világkápráz­tató eredményekkel bizonyítja épülő rendjé­nek igazát, amely meghallja a világ legtávo­labbi zugában csörrenő bilincs zörejét is. síkra száll az elnyomottak függetlenségéért, szabad­ságáért. Ezt a népet őszinte, igaz barátnak vallani és tudni — nagy tisztesség. A Szovjet­uniót. a szovjet népet szeretni, a magyar— szovjet barátsághoz hűnek maradni, ezt erősí­teni annyi, mint saját hazánkat és néolinket szeretni. A Szovjetunióval egy sorban küzdeni, menetelni annyit jelent, mint. a társadalmi haladás élvonalában lenni. Azok a csodálatos eredmények, amelvék ámulatba ejtették a vi­lág népeit, nem születhettek meg másutt, csak egy teljesen felszabadult nén szabad hazájá­ban. ahol „minden az emberért” történik, ahol minden az ember johblétét. minden az ember boldogulását segíti. A XXII. kongresszus nagy­szerű célkitűzései, a kommunizmus szívdobog­tató perspektívái nem valósulhatnak meg másutt, csak egy felszabadult, alkotni tudó nép hazájában, ahol a párt Lenin zászlaja alatt vezeti az embereket a világosan meg­határozott úton. Igen, ez a nép a barátunk, önzetlen, min­dig segíteni kész. igaz barátunk. Pártunk VII. kongresszusa többek között ezt. mondja erről a barátságról: ..Ez a barátság a magyar nép nagy erőforrása, nagy támasza és boldogulá­sának záloga.” Mert a szovjet emberek ered­ményei a mi eredményeink is. a szovjet em­berek sikerei a mi sikereink Is. Hogyan és miben segít bennünket a Szov­jetunió? Mindezt felsorolni szinte lehetetlen volna. Nézzünk azonban mégis néhány példát. A felszabadulás utáni nehéz ével-ben első­sorban a Szovjetunió sietett segítségünkre, bár akkor még békeszerződésünk sem volt. A Szovjetunió élelmiszer és nyersanyag szállít­mányai lehetővé tették az éhínség enyhítését, és a megbénult gazdasági vérkeringés újra­indítását. Ekkor még nem is voltunk a Szov­jetunióval hivatalos kereskedelmi kapcsolat­ban, és nem tudtuk, mit adunk cserébe a szál­lított termékekért. Ma már nyersolaj és vas­érc importunknak majdnem 100 százalékát, a fenyőíürész áru és papírfa 60 százalékát, a gyapot több mint 70 százalékát, koksz impor­tunknak pedig több mint 50 százalékát kap­juk a Szovjetuniótól. A magyar—szovjet kül­kereskedelmi kapcsolatok évről évre fejlőd­nek. Nemcsak méreteikben és összetételeik­ben. hanem színvonalukban és tervszerűsé­gükben is. Eleinte éves kereskedelmi egyez­ményeket kötöttünk. Népgazdaságunk tervsze­rűségének előrehaladásával azonban előtérbe kerültek a több évre szóló, hosszú lejáratú egyezmények. Ez megalapozottabbá tette mind az ipar, mind a kereskedelem munkáját A hosszabb lejáratú egyezmények alapján az ipar több évre nyújthatta be nyersanyag- és gépimport igényét, egyúttal megalapozottab­ban alakíthatta ki termelési és export tervét A Szovjetunió számos példáját adta annak, hogy a kölcsönös áruforgalomban nem szűk kereskedelmi érdekek vezérlik,_ és a szokásos kereskedelmi elvek betartása ’mellett is tud önzetlenül segíteni. Rendes árucsereforgalom során például jelentős mennyiségű hengerelt acélt szállít a szocialista országoknak — ne­künk. is —, pedig a hétéves terv feladatainak megvalósításához magának is szüksége lenne erre. Ugyanez a helyzet a béke és barátság olajvezeték megépítésénél is. A Szovjetunió 1965-ben közel 2 millió tonna olajat szállít majd Magyarországnak. Mindezt olyan körül­mények között, amikor saját magának is sar­kalatos gazdasági célkitűzése a fűtőanyag ösz- szetéteiének javítása, a vegyipar rohamos fejlesztése. A Szovjetunió villamosenergia termelését. Illetve felhasználását is úgy ala­kítja, hog? segíthess!: a szűkös energia hely­zetben lévő baráti országokat. Magyarország a második ötéves terv végére például 1 mil­liárd kilowatt villamosenergiát importál a Szovjetuniótól. Mindez persze csak néhány kiragadott példa. Sokat lehetne beszélni még a két ország tudományos együttműködéséről is. mely igen nagy segítség nekünk. Jogosan állapíthatjuk mee: a magvar—szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés kiállta a próbát. A Szovjetunióhoz fűződő barátságunk egyre szorosabb, egvre erősebb, és ezt a köteléket nem tudja elszakítani senki. Megoralékezfs egy évfordulóról A napokban' megyénk több helységében, üzemében meg­emlékeztek, vagy megemlékez­nek a magyar—-szovjet barát­sági, együttműködési és köl­csönös sfegélynyúj tási szerző­dés megkötésének tizennegye­dik évfordulójáról. Február 14-én a Sátoralja­újhelyi Ruhagyár, a Dohány­gyár és az épülő Lemezáru- gyár munkásai, szombaton, 17- én pedig a tiszapalkonyai MSZBT-aktívák emlékeztek meg a nevezetes évfordulóról. A hét első napjaiban a Lenin Kohászati Művekben, a DI- MÁV^G-ban, Özdon, Kazinc­barcikán, Borsodnádasdon tar­tanak rövid megemlékezést a szerződésről. Országos verseny kérdődön a hegyvidéki erdőgazdaságok legjobb motoros brigádjai közöli A MEDOSZ és az Országos Erdészeti Főigazgatóság közös rendezésében kedden kezdő­dött a hegyvidéki erdőgazda­ságok legjobb gépi brigádjai­nak országos versenye a Kelet- bükki Állami Erdőgazdaság parasznyai erdészetében. A meredek terepen 30—40 centi­méter átmérőjű, ki termelésre érett fát kell motoros fűrész­szel kidönteni, majd feldolgoz­ni. A kétszer hat órás ver­senyidő alatt mérik a verseny­ző ’ brigádok teljesítményét, valamint a minőségi munkát, és ennek alapján döntik el majd az elsőséget. A hegyvidéki erdőgazdasá­gok legjobb, gépi. brigádjai közötti versenyben 9 erdő­gazdaság vesz részt Dunántúl­ról és Észak-Magyarországról. Egy-egy erdőgazdaság a leg­jobb motoros fakitermelő bri­gáddal vesz részt a verseny­ben. Kedden, a verseny első nap­ján a mátrai és a zempléni hegyvidéki erdőgazdaságok brigádjai láttak munkáhez. Őket követik a többiek. A ver­seny első három helyezettjét értékes dijakkal jutalmazzák. Zárszámadás a hernádszentandrási tsz-ben A napokban szentandrási Búzakalász Tsz tagjai, hogy számot vessenek egy év gazdálkodásának ered­ményeiről, hiányosságairól. A tsz 800 kh-n dolgozik 417 tag­gal, mégis a legjobban gaz­dálkodott a szikszói járás tsz-el közül. Egy munkaegység értéke 38,03 forintot ért a ter­vezett 32,03 forinttal szemben. Hogy ezt az eredményt elér­ték. ahhoz szükséges volt a jó vezetés, a tagság szorgos, ál­dozatkész munkája. Más gondok, más célok fog­lalkoztatják ma a tsz tagjait, mint két éve, amikor átszer­veződött a község. Ma már a tsz-gazdaság közös gondja, problémája került előtévbe. Többet akarnak termein i, több árut adni az államnak, jobb életet akarnak. Megértik, hogy nincs külön-külön cél a munkás előtt, aki az eszterga­padnál izzad, a bányász mun­kásnál, aki a föld mélyéről termeli a szenet, vagy a tsz- paraszt előtt, aki a szántóföl­deken, vagy éppen az állatte­nyésztésben termeli meg. állít­ja elő az árut. A gazdasági be­számoló világosan tükrözte az elmúlt év gazdálkodását. A növénytermelésben, a kalászo­soknál jó termést adott a nagy- hozamú szovjet búza, 20 má­zsát kh-ként, ezért ez évben megháromszorozzák a vetési területet. Kapásoknál az aszá­lyos Időjárás nem kímélte * szentandrási határt sem. Fő­ként a nagy szárazság és az őszi mélyszántás elmaradása a tervezett 20 mázsás kh-kénti májusi morzsolt kukorica he­lyett csak 4.86 mázsát termett. Cukorrépából — kétszer kel­lett vetniük — szintén nagy kiesés volt. A tervezett termés 60 százalékát tudták csak be­takarítani. A növénytermelés költségei­nek csökkentését a tsz saját gépeinek alkalmazásával tudta elérni, mivel 180 kh-ra jut egv traktoregység. Az állattenyész­tési tervét túlteljesítette a tsz. ezen belül szép eredményt ér­tek el a baromfitenyésztés es J a tejtermelés terén, Tojásból.! tejből havonta munkaegység- előleget folyósítanak az üzemi kiadások mellett is. A terme­lési tervek teljesítése. Illetve túlteljesítése tette lehetővé, hogy a tsz áru tervét 106 száza­lékra teljesítette. A termelési terv teljesítése nyílván a költ­ségvetési terv helyes irányba való alakulását is befolyásolta. Megfelelően használta fel a tsz a folyósított üzemviteli hitele­ket. A 3004/3/1960. Korrn- ha­tározatban biztosított lehetősé­geket igénybe vették, melynek alapján áruértékesítési ked­vezmény címen 21 ezer forint, üszőnevelési kedvezmény alap­ján 28 ezer forint jóváírásban részesült a tsz, A fel nem oszt­ható szövetkezeti alapot 410 ezer forint értékkel növelték. A termelési alap saját forrá­sa 660 ezer forint. Kh-ként a szövetkezeti alap 500 forinttal, a termelési alap 800 forinttal emelkedett. Természetesen van még ja­vítanivaló a tsz munkájában. Megvannak az erőgépok és mégis 100 kh terület maradt mélyszántatlan. A cukorrépa és kukorica terméskieséshez azok a tagok is hozzájárultak, akik nem műveltek meg a ki­osztott területüket. Vagy pél­dául egész évbén nem műkö­dött az ellenőrző bizottság. Brigádvezetők magatartásáról, viselkedéséről esett még szó. Ezek mind olyan hiányossá­gok, amit a jövőben lehet és kell is pótolni a vezetőségnek, ha több, jobb árut akar előál­lítani. A nívós színvonalú közgyű­lés befejezése titán 300 ezer forintot osztották ki a tagok között. Jutalomban részesítet­tek 12 dolgozót, és három nyugdíjas tagnak pedig szopi- ális segélyt szavazott meg a közgyűlés. A taasría bizik a párt P°* * laSsaS Etikájában, a kormány bölcs intézkedései­ben, s ez nagyban elősegíti a hernádszentandrási Búzaka­lász Tsz még eredméöyesaRb gazdálkodását. Okváth Bálint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents