Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-18 / 41. szám
Tasárnap, 1962. február 18. ESZ AKM AGT ARORSZÄO 3 '7őu\ Qlwiö ............................................. V áltozások mezsgyéin Valaki arról panaszkodott a napokban (állandó pont ez egyébként a panaszkönyvekben), hogy képtelen lépést tartani a naptár futásával, a kalendárium rohanásával. Még ajkunkon érezzük a szilveszteri pohár jó ízét, csak az imént koccintottunk az új esztendő örömeire, s Íme már február utolsóelőtti hetébe léptünk. Tél sincs úgy igazán, — csikorgó, kemény lépteink alatt muzsikáló hó, — inkább a tavaszi olvadás latyakjaiban csúszkálunk, bolondos szelek száguldanak a háztetők fölött, mintha éppenséggel március vagy április lenne. Es mintha az is hihetetlennek tűnne, hogy 1962-ben járunk. A nagy történelmi sorsforduló óta, amikor végre ismét és most már örökérvényűen a nép kezdte írni a történelmet hazánkban, — csaknem 17 év repült tova. Nem szeretnék most belebonyolódni az idő sokat boncolgatott problémájába, eleget törték már rajta a fejüket írók, bölcselők, művészek, de nem is nagyon kell hozzá tudományos elemzés, hiszen milliók köznapi tapasztalata, állandósult élménye, hogy életünk irama rendkívüli módon meggyorsult. Krónosz szekerét, amellyel a régi görögök az idő múlását érzékeltették és jelképezték, valamilyen motorizált jármű váltotta feL Es ezt nem azért érezzük, nem azért éljük át így, mert a tér, a világűr hatalmas távlatait fogja már át a nagyszerű tettekre és alkotásokra képes emberi értelem, hanem azért, mert mindkét kezünk tele van változásokat érlelő munkával. Mert temérdek sok minden történik életünkben, egyéni sorsunkban s a társadalom, a magyar dolgozó nép sorsában egyaránt. Ezt a kettőt nem lehet többé szétválasztani. Szemünk láttára, tanúságunkkal és részvételünkkel viharzik át egy új, nagyszerű változás a magyar falun. Alig egy esztendeje, hogy megyénkben is befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, és falvaink az átformálódás, a gazdiig távlatokat rejtő fejlődés új határmezsgyéjéhez ér< kaztek. Es most, zárszámadások idején, — számos termelő- szövetkezetnél még csak az első mérleg készítésekor — nem lehet nem visszagondolni arra a szép küzdelemre, amelyben az okos szó, a felvilágosító gondolat volt a harci eszköz, s a tét dolgozó parasztságunk boldog holnapja. Egy aszállyal s más gondokkal teli nehéz esztendő után természetszerűen még nem következhetett el a Kánaán, de még így is — az egyéni parasztgazdaságok eredményeivel való egybevetésből, számos tsz-közösség jelentős gyarapodásából — kirajzolódik ez a boldog holnap. A zárszámadó közgyűléseken, mégha sok helyütt gyönge eredményekkel is kell szembenézni, legfeljebb a szenvedélyes vita, a hibák okait kereső kemény kritika keményíti vagy reszketteti meg az emberek arcvonásait, de nem a félelem. Ettől mindörökre megszabadultak. Sokan ismerik azt a pompás kiadványunkat, amely művészi fényképekben mutatja be a régi és az új Tiborcok arcát. Nézzük csak meg jól őket. De különben miért is kellene művészi fotókat nézegetni?! Figyeljük a tájszínházi előadások nézőit, a művelődési otthonok estjeinek komoly, méltóságteljes hallgatóságát, az elegáns falusi lányokat, a jóltáplált gyerekeket, az okos nép gyülekezetében felszólaló embereket íme a mai Tiborcok! Többé már nem is Tiborcok, akiknek ajkáról, még nem is oly régen, eget ostromló panaszok és gyötrelmes sóhajok szálltak. Szabad emberek már ők. Alkotó munkások, akiket nem hajt többé, nem űz a kisáru- termelés farkastörvénye, a „kaparj kurta, neked is jut” cinikus életbölcselete, nem tor- zit el az irigység és féltékenyei, a földéhség és marakodás. A közösségi termelésben és a kibontakozó közösségi életmódban eddig számukra ismeretlen örömöket és szépségeket vehetnek és vesznek birtokukba. El-eltünnek, megszűnnek a hajdani ellentétek, amelyek megkeserítették szájukban a falatot és az ember legrosszabb ösztöneit szabadították fel. Uj fogalmakkal, új jelenségekkel ismerkedhetik meg a parasztember. Olyanokkal, amelyek kellemesebbé, kényelmesebbé varázsolják életét. Rájön az összefogás, a közös alkotó tevékenység, az együttes tervezés és a kikristályosodó rend előnyeire. Szabad világunk alig több mint másfél évtizedes történetében több ízben jutottunk életformák váltójához, fordulójához. Egy esztendővel ezelőtt elérkeztünk, alighanem az egyik legjelentősebbhez. Egy nagyon hosszú út végére, amely tovább vezet, de sokkal szélesebben és nagyszerű célok felé. Életünk meggyorsult irama, a szocialista erők ellenállhatatlan hatása mellett mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy ezt az utat történelmileg nagyon rövid idő alatt tettük meg. Természetesen sok minden még friss és csak sarjadó- ban van a falu új életében, sokat kell még fáradoznunk azért, hogy teljes világosság legyen az otthonokban és a fejekben. Rohan az idő, mert mindkét kezünk tele van munkával. Ügy hullanak a kalendárium lapjai, mint ősszel a levél. De minden előre mutat, — a tavasz, a virágzás felé. Járunk-kelünk a nagyvilágban A Horthy-rendszer hivatalosan támogatott úgynevezett tudományos szemlélete, a szellemtörténeti irányzat sokfajta csodabogárral szokta volt meglepni a közvéleményt. Bármennyire meghökkentő volt, mégis gyakorolt bizonyos hatást a Prohászka-féle „vándor és bujdosó" koncepció. E szerint — a történelmi események és az irodalom egyaránt tanúsítják —, hogy a német amolyan vándomép, a magyar pedig bujdosó. Amott vándordalok, nálunk bujdosóénekek keletkeztek; a németek szívesein barangolnak, erdőkön, hegyeken, völgyeken, országútakon át, a magyarok pedig... (már nem is tudom, mi volt az ellentétel, — talán az, hogy szívesebben talonoznak a pincékben.) A későbbiekben már nem bujdostunk, de barátok nélkül, társtalanul, egyedül voltunk ott Európa közepetáján. Az Imrédy-féle fasiszta seregelés- nelc éppen ez volt az egyik jelszava: Egyedül vagyunk... Aligha érdemes tűi sok szót vesztegetni ezekre a — tisztesség ne essék szólván — elméletekre. Egy érdekes tájékoztató és kimutatás idézte fel őket bennem, amelyből kiviláglik, hogy immár végképp nem búj- dosunk, hanem „vándorlunk” és hacsak a nőttön növekvő idegenforgalmat vesszük figyelembe, az év egyetlen szakában se vagyunk már egyedül. Köztudomású ez, mégis meglepik az embert az adatok. Lássunk néhányat! Budapestnek összesen 17 európai fővárossal van közvetlen légi összeköttetése. 1961- ben szeptember 30-ig több mint 83 ezren látogatták meg hazánkat baráti országokból és több mint 33 ezren tőkés országokból. Együttesen 532 ezer 693 napot töltöttek el nálunk. Ennél többen utaztak hazánkból külföldre. Az elmúlt esztendőben húsz nemzetközi vásáron vett részt a Magyar Nép- köztársaság, Számos nemzetközi és tudományos konferenciái rendeztek nálunk. Olyanokat, mint a mérés- és műszerésztechnikai konferencia, a nemzetközi tudományos műszaki filmfesztivál, a kémiai-analitikai kongresszus, a dunakutatási ankét, a Liszt és Bartók zene- tudományi konferencia, a nemzetközi várostörténeti ankét, a mikrobiológiai, traumatológiai és onkológiai kongresszus, i Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni nemes célkitűzésük megvalósításának legmegfelelőbb gyakorlati módszereit. Műveltségük gyarapítása érdekében például többen vállalják, hogy folytatják, illetve befejezik tanulmányaikat; ki általános iskolában, ki középiskolában, vagy egyetemen tanul. A művelődésnek kétségtelen ez a legjobban lemérhető, ellenőrizhető formája. Példamutató a Lenin Kohászati Művekben a nagyolvasztó brigádjainak az a törekvése, hogy 10 éves tervük keretében az üzem nagyarányú műszaki fejlődésével párhuzamosan technikusi szintre emelik a dolgozók műveltségét, szakmai tudását. A szocialista címért versenyző brigádokban kétségtelen, hogy a „diákok” végzik a legalaposabb munkát műveltségük emelése érdekében, de a tanulásnak természetesen más formái is vannak. Sokan járnak különféle szaktanfolyamra, munkásakadémiára, majdnem általános, hogy a szocialista brigádokban a pártonkívüliek is járnak pártoktatásra. A vállalások többségében megtalálható, hogy a brigádok tagjai beiratkoznak valamelyik könyvtárba, illetve rendszeres olvasókká lesznek. A miskolci üzemekben sok szocialista brigádtagnak van színházbérlete. A brigádok nagyszerű példáit adják a szocialista együttélésnek. Többek között különböző társadalmi munkákat vállalnak. A DIMAVAG-ban, a Nehézszerszámgépgyárban és a Könnyűgépgyárban például többek között sok száz óra társadalmi munkát végeztek a labdarúgópálya építésénél. A brigádtagok segítik egymást a családi házak építésekor. Meglátogatják és támogatják beteg munkatársaikat. Az összefogásnak szép példáját adták az ózdi acélműben, ahol az együk analfabéta dolgozót megtanították írni, olvasni. Néhány brigád már megtalálta a brigádnapló vezetésének legjobban megfelelő formákat. Szép példa volt erre tavaly a DIMAVAG- ban Szege István lakatos szerelő és Bárány Gyula lakatos brigádjánál. A két brigád naplójáról az akkoriban nálunk járt szovjet kommunista brigádvezetők is igen elismerően nyilatkoztak. Elmondották, hogy ők maguk sem vezetnek ilyen színvonalas naplót és az itt tapasztaltakat mint jó példát viszik haza a Szovjetunióba. Sok brigád azonban még megfeledkezik arról, hogy a brigádnapló vezetése rendkívül fontos, mert annak alapján köny- nyen értékelhető a vállalások teljesítése, a kulturális vállalások megvalósítása, az előadásokon, rendezvényeken való részvétel, a brigádértekezletek tárgyai, a brigádtagok magatartása és még sok minden. A vállalások helyességét, tartalmasságát a dolgozók kezdeményezései mellett az is befolyásolja, hogy a párt, a szakszervezet, a gazdasági vezetők milyen segítséget adnak. Az az általános tapasztalat, hogy ma már felismerik a mozgalom jelentőségét és ennek megfelelően támogatják. A Lenin Kohászati Müvekben például tavaly széleskörű brigád vizsgálattal elemezték a mozgalom helyzetét, a vállalások helyességét. A tapasztalatokat megtárgyalta a szakszervezet üzemi bizottsága és a párt-vég- rehajtóbizottság is. A vizsgálat eredményeként határozták el, hogy a műhelybizottságok kultúrfelelőseinek nagyobb segítséget kell adniok a szerződések megkötéséhez. A mozgalom jelentőségét mutatja, hogy sok szó esett róla például a pártszervezetek vezetőségújjáválasztó taggyűlésén is, mostanában pedig egyik központi kérdése a szakszervezeti választógyűléseknek. A szocialista bri&id megtisztelő cimH szocialista ért folyó verseny tapasztalatai igazolják a mozgalom létjogosultságát, nagy jövőjét A brigádok tagjai az esetek nagy többségében helyes, tartalmas vállalásokat tesznek, szorgalmasan dolgoznak a cím elnyeréséért, a termelési célkitűzések megvalósításáért, saját maguk műveltségének gyarapításáért. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a brigádok tagjai mindjobban összeforrnak a munkában és a magatartásban is mindjobban megközelítik és elsajátítják a szocialista munkás jellemvonásait. Nagy Zoltán Épül az avasi kilátó és televíziós torony § < nemzetközi bélyegkiállítás, j vagy a zenetudományi kong-; resszus. Hosszasan sorolhat- ( nánk a kormány-, szervezeti ésj kulturális küldöttségeket, ame-. lyek úgyszólván a világ min-1 den táján megfordultak, s kü-i lönböző tárgyalásokon és kong- j resszusok munkájában vettek részt 1 Elmondhatjuk ezekről a lá-i togatásokról ugyanazt, amit ( Bethlen Gábor korának rokonszenves írója és utazója, Szép-1 si Csombor Márton „Europa Varietas” című művében jegyzett le: — „Valahová eltekint az ember, mindenütt az elmének csudáit láthatja." Jó tudni, hogy mi most benne élünk abban a gazdag körforgásban,1 amelynek sebességét „az elmének csudái” mindinkább fokozzák és gyorsítják. Nem bújdosunk tehát hanem országot építünk „az el- mének csudái”, szép terveink és a szocializmus rendje szerint, s csak az érezheti magát egyedül, akinek mindehhez semmi köze sincs. Járunk-kelünk a nagyvilágban, s a nemzetközi kapcsolataink fejlődését bemutató adatok, az 1961. évi gazdag számadás azt bizonyítja, hogy ez a kettő szoros kapcsolatban áll egymással: minél sikeresebben munkálkodunk a szocializmus építésén, annál méltóbban és annál nagyobb tisztességgel .vándorolhatunk” a kiállításokon, a konferenciákon, a nemzetközi vásárokon, az ENSZ bizottságaiban, az európai városokban s az öt világrész repülőútjain. Két apróság Hírt adtunk arról, hogy szerdára virradó éjjel a miskolci Kazinczy utcai taxiállomáson az éjszakai viharos szél ledöntötte az oromfal egyik részét. Az egyik gépkocsivezető köny- nyebb sérülést szenvedett. Azt is közöltük, hogy sokan városszerte ennél többet tudtak. Tudtak számos halottról, temérdek sebesültről, összedőlt házról, pokoli fergetegről, a taxiforgalom megbénulásáról, meg miegyébről. Ja igen, néhányan azt is látták, hogy gépkocsivezetőket agyrázkódással kórházba szállítottak. (Valahol, valakinél, valamilyen agyrázkódás bizonyosan volt.) Mit tehet az ember ilyenkor? Töpreng. Nos, töprengés közben eszembe jutott, hogy valaha elemi iskolás koromban egy olyan számtanpéldán gyötrődtünk, amelynek ez volt a címe: A pletyka terjedése.Ha valaki egy bizonyos hazugságot egy perc alatt három embernek mond el, ugyanezek a következő percben három-három embertársuknak adják azt tovább, s így megy ez „ad infinitum”, hány óra alatt tudja meg azt a bizonyos hírt az egész emberiség. Megvallom őszintén, nem igen emlékszem a megoldásra. No, de egy perc alatt három embernek mondja el a hazugságot az illető?... Csak három emberrel közli egy perc alatt? ... Jó ez a példa?_J • A miskolci Széchenyi utcai un. állóbüfében a magamnak heti jutalmul szánt obiigát kocsonya fogyasztása közben furcsa párbeszédre lettem figyelmes. Egy hölgy lépett a kiszol- <- gáló pulthoz. S — Kérek két szerelmes le-§ velet | — Kérem szépen. «■ — Frissek a szerelmes lev«- «lek? $ — Egészen frissek. 5 — Az nagyon jő. § — Becsomagoljam a szerei- § mes leveleket? c — Legyen szíves. | Félve odapillantottam és va-$ lóban becsomagolták a szerel- S mes leveleket Egyszerre kettőt is. Odahaza képes lesz meg enni őket. Milyen idők!!!. Sárközi Andor § i»! § $ nőé«; Szabadó* ) A cTorialicta brigádmozgalom mind H szocialista mélyebben gyökeret ver > munkásosztályunk körében. Üjabban több jel ) mutat arra, hogy a mezőgazdaságban Is meg- r honosodnak a munkában, a tanulásban, a tar- . talmasabb életben való versengés szocialista 5 formái. Annál örvendetesebb a mozgalom \ előrekapása, mivel még alig egy-két éves r múltra tekinthet vissza. 1958-ban szervezték jaz első brigádokat talán Dunaújvárosban, táblán Csepelen, vagy Diósgyőrben, a Lenin Ko- : hászati Művekben. Az a valószínűbb, hogy -egyszerre több helyütt is kezdeményezték.- A szocialista címért versengő brigádok cél- kitűzéseit a népszerűvé vált hármas jelszó [summázza: Szocialista módon dolgozni, ta- C nulni, élni. A mozgalom eredményei vitatha- ítatlanok. Benne foglaltatnak például népgaz- daságunk tavalyi eredményeiben, a termelés, ja termelékenység növekedésében. Szem betűid nőek azok az egészséges változások, amelyeket ja brigádtagok gondolkodásában, magatartásáéban megtalálhatunk. é A legfrissebb statisztikai adatok szerint me- jgyénkben jelenleg 993 brigád — tagjainak s száma 9504 — viseli a szocialista címet. A ta- Svalyi év első feléhez képest ez viszonylagos S csökkenést jelent. Akkor 1117 brigád — 10 cezer 200 taggal — mondta magáénak a meg- »tisztelő szocialista címet. Ezzel szemben növe- jkedett a címért versenyző brigádok száma. SAmíg 1961 első felében 2500 brigád 24 ezer 15 ^ tagja dolgozott és tanult a cím elnyeréséért, S addig év végére 2767-re emelkedett a szocialista címért versenyző brigádok száma. A bri- egádtagok száma is 24 ezer 15-ről 25 730-ra J emelkedett. Ezek az adatok két következte- ütésre adnak alkalmat. A szocialista címért K versengő brigádok és dolgozók számának növekedése mutatja a mozgalom fokozódó nép- S szerűségét. A kitüntető címet viselő brigádok § számának viszonylagos csökkenése viszont cárrá utal, hogy mindinkább — helyesen — a J mozgalom kezdetekor még meglévő liberaliz- §mus nélkül értékelik a brigádok teljesítmé- g nyeit. § Korábban kissé jellemző volt. hogy a szép g hármas jelszó közül elhanyagolták az utolsó c kettő, a szocialista módon való tanulás és élés 2 jelentőségét. Gyakran még akkor is odaítélték 5 a szocialista címet, amikor még csak a ter- Smelési vállalásait teljesítette a brigád. Ez két- ységtelen a legfontosabb mozzanata a versenynek, mégis a másik két követelmény teljesí- §tése nélkül nem lehet odaítélni a címet. § Az első években a tapasztalatok híján sok- c helyütt nem tudták, hogy milyen konkrét vál- slalást tehetnek a „szocialista módon való ta- ynulás, élés” célkitűzés megvalósítása érdeké- i ben. Több ilyen általános megfoghatatlan vállalás született: „a brigád tagjai- mindent elkövetnek műveltségük emelése érdekében” §— vagy: „szakmailag igyekszünk magunkat § tovább képezni”. Ilyen is volt: „szocialista emit berhez méltóan fogunk élni”. Csak éppen azt Sncm rögzítették: mit és hogyan csinálnak. § A mozgalmat spontán kezdeményezések §sora hívta életre. Ezért természetes is a kez§ deti bizonytalankodás és a kísérletezés. Ezeket az egészséges kezdeményezéseket 1960-ban § fogta össze először a SZOT elnöksége. A moz- (Cgalomról megjelent irányelvei nyomán tartal- s masabb lett a brigádok munkája. Legutóbb a S kormány és a SZOT elnöksége határozatban § rögzítette a „Szocialista brigád” cím elnyeréS sének és megtartásának feltételeit. A határozat meghagyja az emlegetett hármas jelszó § tartalmát. Üj vonása, hogy előírja a brigád- K napló vezetését, amelyben a brigádok rögzít- s hetik vállalásukat, azok teljesítését, a brigá- 5 dók életében előforduló fontosabb eseményeiket A havonta megtartott brigádértekezlete§ Jken napló segítségével alaposabban értékelhetik mind a kollektíva, mind az egyének § vállalásának teljesítését § Az irányelv és a határozat megjelenése nyo- K mán nagymértékben csökkent a semmitmondó, tartalmatlan vállalások száma a művelődés, a szocialista módon való élés vonatkozásában is. §A brigádok tagjai egyre inkább megtalálják
