Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-15 / 38. szám

I Csütörtök. 1962. február 15. ßSZAKMAGYARORSZÄG Járási fiMmávesszBvetkezeti küldöttgyűlés Miskolcon k MA TARTJÁK járási kül­döttgyűlésüket a miskolci já­rás földművesszövetkezetei. A járás tizennégy körzeti és ön­álló földművesszövetkezetét 103 küldött képviseli a járási küldöttgyűlésem Az erősen iparosított jelleg ellenére a miskolci járásban is jelentős tömegeket érint a földmüvesszövetkezeti mozga­lom, hiszen több .mint 16 ezer tagot számlál, s a járás mező- gazdasági vidékein a föld­művesszövetkezetek gondos­kodnak a lakosság egyre foko­zódó áruigénycinek kielégíté­séről. Ebben a járásban ter­mészetesen az igények általá­ban magasabbak a szokásos­nál, hiszen egyre több község kapcsolódik be Miskolc vér­keringésébe. A vásárlók meg­tartása nagy erőfeszítéseket kíván. Általában tapasztalható, hogy ha a földművesszövetke­zet elhanyagolja a választék bővítését, nem tart lépést a lakosság áruigényeinek fejlő­désével, a vásárló közönség kapja magát, autóbuszra ül és Miskolcon költi el pénzét. Az utazgatással rengeteg hasznos idő fecsérelődik el, tehát min­den szempontból helyes, ha a földművesszövetkezetek az igé­nyek maximális kielégítésével helyben biztosítják a különféle cikkek gazdag választékát. Miskolc szívóhatása ellenére a miskolci járás földműves­szövetkezetei is sokat fejlőd­tek a SZÖVOSZ IV. kongresz- szusa óta eltelt négy esztendő alatt. Kárpáti Zoltán elvtárs, a Földművesszövetkezetek Járá­si Központjának igazgatósági elnöke szerint a földműves- szövetkezetek fejlődéséről, a lakosság életszínvonalának nö­vekedéséről meggyőzően val­lanak a számok. MIT MUTAT a bolti kis­kereskedelmi és a vendéglátó­ipari forgalom statisztikája? 1957-hez viszonyítva 29 száza­lékkal nőtt a bolti kiskereske­delem forgalma, ami 27 millió forint többletbevételt jelent. Különösen kiemelkedő a bocsi földművesszövetkezet eredmé­nye, amely minden évben túl­teljesítette forgalmi tervét. A vendéglátóipar forgalmának növekedése még jelentősebb, több mint 53 százalékos volt, ami 14 millió forint többletnek számít, de az étel, cukrász­készítmények részesedése ebből a hatalmas összegből mindösz- sze 6 százalékos, az ital- fogyasztásé a túlsúly. Az ará­nyok társadalmilag hasznos megváltozása csakis akkor ér-< hető el, ha a földművesszövet­kezetek még nagyobb gondot fordítanak arra, hogy az ital­boltokban, a még kevés számú kisvendéglőben több és fzesebb ételeket szolgáljanak fel. A konzervek, a drága felvágottak Újabb gép segíti a fakitermelők munkáját Hatalmas dózer építi az utat a lillafüredi erdészet területén, m fakitermelés megkönnyítésére­fogyasztása nem valami gya­kori. A forgalom növekedésének velejárója a tiszta nyereség jelentős emelkedése. Míg ez a nyereség 1957-ben alig halad­ta meg az egymilliót, 1961-ben már több mint ötmillió forint volt a földművesszövetkezetek tiszta nyeresége. A SZÖVOSZ IV; kongresszusa idején még egyetlen saját erőből gazdál­kodó földművesszövetkezete sem volt a járásnak, jelenleg a sajószentpéteri és a gesztelyi körzeti földművesszövetkezet már nincs rászorulva állami hitelekre. A saját erő az emlí­tett időszakban 28 százalékról közel 60 százalékra emelkedett. A RÉSZJEGYALAP összege is mintegy duplájára növeke­dett. 1958-ban egy tagra csu­pán 48 forint esett, jelenleg viszont 76 forint jut a rész­jegyalapból. A SZÖVOSZ V. kongresszusára vállalták, hogy az egy tagra eső részjegy ösz- szegét 100 forintra emelik: A társadalmi tulajdonhoz való viszony tekintetében is vannak eredmények. 1961-es eredményüket azonban leron­totta, hogy míg a járás 13 szövetkezeténél 247 ezer forint leltárhiányt mutattak ki. ad­dig a tizennegyediknél, a miskolci földművesszövetke­zetnél egyedül 264 ezer forint leltárhiány volt a szövetkezet néhány vezetőjének bűnös könnyelműsége következtében. Hemádnémetiben és Nyéklád- házán is akad még tennivaló a szövetkezeti vagyon védelmé­ben; Létesítmények tekintetében is sokat fejlődtek a miskolci járás földművesszövetkezetei. Beruházásra, felújításra és ta­tarozásra több mint 3 millió forintot költöttek, öt cukrász­da nyílt a járásban. Ez évben további javulás várható, hi­szen egyetlen esztendő alatt több mint egymillió forintot használhatnak fel beruházásra. A MISKOLCI JÁRÁS föld­művesszövetkezeteinek életé­ben akadnak még hibák, de az elmúlt négy esztendő munká­ját az eredmények túlsúlya jellemzi R. m. Az üzemi étkeztetésről Borsodban ^ bér étkezik a Borsodi Üzemi Vendéglátó Vállalat éttermei­ben. Ennyi ember étkeztetése óriási beruházásokat, sok mun­kát, magas színvonalú szerve­zést és nevelőmunkát kíván. Ma már 53 üzemi étterem és 80 büfé áll a dolgozók rendel­kezésére. A vendéglátó egysé­geknek mintegy 80 százaléka megfelel a jelenlegi követel­ményeknek, kielégíti az igé­nyeket. Ezek között elsőként kell említeni a reprezentatív Hámor Éttermet és az ózdi Kékacélt. Korszerű és modem berendezésű a Borsodi Hőerő­mű alig fél éve átadott s azóta önkiszolgálóvá átszervezett ét­terme is. Kedves, barátságos, otthonos a szénosztályozóé, új­szerű, modem a nemrégiben átadott kazincbarcikai bányász étterem. Az éttermek lasztékról gondoskodnak. Két MTH és egy üzemi konyha ki­vételével az éttermekben 2—5 féle étel között lehet válogatni. Az éttermek rendje, a válasz­ték, a minőség szinte konyhán­ként változik, különbözik. A lyukóbányai étterem ugyan nem felel meg a korszerűségi követelményeknek (most épí­tenek egy modernebbet), a konyha főztje viszont kiváló. Az étterem vezetője és dolgo­zói jól kihasználják a lehetősé­geket. Több mint 100 sertést hizlalnak és létesítettek egy baromfifarmot is. így a konyha maga gondoskodik az étkezés­hez szükséges húsról s tojás­ról. A perecesi bányász étte­remben már nincsenek ilyen adottságok, az ellátás mégis jó. Alberttól open. Ormosbányán nagyjából azonos körülmények között dolgozik a konyha és az étterem, az alberttelepi konyha főztje és a kiszolgálás színvo­nala mégis jobb az ormosbá­nyainál. Mi ennek a magya­rázata? Sok függ a Konyha ve­zetőjétől, a dolgozók rátermett­ségétől, kedvétől, akaratától. Albertielepen évek óta ugyan­az a konyhavezető működik és a 22 tagú kollektívából 11 törzstagnak számít. Ismerik az étkező dolgozók nagy részét, s igyekeznek — udvariasan — kielégíteni a sajátságos igénye­ket. Az üzemi étkezde rossz munkája nagyban függ az üzem hozzáállásá­tól is. A Borsodi Szénbányá­szati Tröszt például kötelessé­gének tartja, hogy jól felszerelt konyhát, éttermet biztosítson a dolgozók számára. Vannak ter­vezők, akik figyelembe vész­nek minden igényt és aszerint készítik el az étterem tervét. A kazincbarcikai bányász önki- szolgáló éttermet például úgy tervezték, hogy ott megvalósít­hassák az önkiszolgálást. A fa­lak és a mennyezet festésénél gazdag színkeverést alkalmaz­tak, hogy már az itt-tartózko- dás is felüdülést. jelentsen a bányászoknak. A tervezésnél még sok a javí­tani való. Olykor a. tervező szépet és jót akar ugyan, de nem veszi figyelembe a sajátos igényeket. Az Egyetemvárosban 6 ezer adagos konyhát, étter­met építenek. Bár még csak a tervezésnél tartanak, máris megvitatták az elképzelést az üzemi étkeztetés szakemberei­vel. Az ilyen együttműködés esetleg sok felesleges munkát, költséget, bosszankodást, vitát előzhet meg. Vannak a modem, korszerű vendéglátó egységeken kívül olyanok is, amelyek alig. s olyanok is, amelyek egyáltalán nem felelnek meg az igények­nek. Ilyen például a szeles­aknai konyha, étterem. Ki­csi, alacsony, elhanyagolt, a falak nedvesek, gombásodnak. A közelmúltban például éppen ebédkiosztás közben szakadt le a konyha mennyezetének egy része. Somsályon a konyha megfelelne, de kicsi az étterem. A borsodnádasdi gyártelepen a konyha és étterem 80—100 sze­mélyes, viszont 4—500 embert étkeztetnek benne. A KÖJÁLL kötelezővé tett bizonyos kor­szerűsítést, mégis maradt min­den a régiben. így előrelátha­tóan bezárják az éttermet. Találkoztunk sok újszerű kezdeményezéssel. Tizennégy étteremben már alkalmazzák az önkiszolgálást. Általában beválik. Kazincbarcikán, a bá­nyász étteremben például a megfigyelt, mintegy 100 ember 10—15 perc alatt megebédelt A vállalat úgy tervezi, hogy még több (ez évben újabb 16) étte­remben alkalmazza ezt a módszert Több helyen — ke­nyérkiadásnál — becsületkasz- sza működik. Előnye, hogy az addig kenyérkiadással foglal­kozó dolgozó segíthet a kony­hán. Van olyan kísérlet is, pél­dául a BVK éttermében, hogy üzemi hozzájárulással „a la carte” szolgálnak fel. így job­ban bővíthetik a választékot Az üzemi éttermi rendszer fejlett, széles kiterjedésű, azonban a roha­mosan növekvő igényekhez mérten nem tölti be mindenütt feladatát. Miskolcon például 8—10, Özdon 2—3 ezer ember étkeztetéséről kellene még gon­doskodni, azonban nincs elég konyha, étterem. Sátoraljaúj­helyen a vállalatnak egy kony­hája sem működik. A társa­dalom fejlődése szinte törvény­szerűen kívánja az üzemi ét­keztetés még szélesebb körű elterjesztését Ehhez szükséges, hogy a gyárak, üzemek, válla­latok is jobban számoljanak az igényekkel és megteremtsék hozzá a feltételeket fOsorba) Borász önkiszolgáló étferem nyílt Kazincbarcikán Kazincbarcikán, a Tardona-paiak mentén a közelmúltban adták út az uj éttermet. Az itt étkezők elégedettek az önkiszolgáló rendszerrel, mert 10—12 perc. alatt kényelmesen megebédelhet­nek. Képünkön: a szakácsok a ki adagolt étiéit az ablakra helye­zik. Foto: Szabados II terem zsúfolásig teB. " Nincs egy üres szék, s nincs egy talpalatnyi üres hely a festett falak mellett. Megtelt a színpad is az elnök­séggel. Háromszázan vannak a teremben összesen, vagy négyszázan, nem tudni. — Itt van az egész család — mondja valaki az elnöki asz­talnál. Azután elül a beszél­getés zaja. Nem szólt senki, hogy: csendet. Csak éppen a pirosterítős asztal mögül föl­állt székéről a mai gyűlés szónoka, a „családfő”, az el­nök: — Meleg szeretettel köszön­tőm az Aranykalász Termelő­szövetkezet tagságát. — Taps csattan. A bajuszos, napszítta férfiarcokon, az üdénpiros leányajkak körül mosolyt for­máz az örömet sejtő várako­zás. — Halljuk... halljuk... — összejöttünk, hogy szá­madást tegyünk, mit ■ végez­tünk, mire jutottunk egy ke­mény esztendő szorgos mun­kájával. — A kendős asszony­fejek helyeslőén bólintanak. A gondolat most visszaröppen. Forró napfényt, s kemény ve­rítéket, testzsibbasztó fáradt­ságot, hajnali felkeléseket, ringó búzatáblákat, elmúlt ezer­nyi gondot, aggódást idéz... — Azt mindenki tudja, hogy nem dolgoztunk rosszul. v Nem, mert mindenki megtette kötelességét. Ezért nem fogott rajtunk az aszály, a száraz­ság, s ezért oszthatunk most többet, mint tavaly... ...Kint, a hallgatag mezőke­resztesi háztetők fölött, a feb­ruári ég felhőfátyla mögül ki­dugja fejét a Nap. Meleg, tél­idén szokatlan fény önti el a termet. Valaki eloltja a vil­lanyt. Nem kell ide már mes­terséges fény. Természetesen derűs, tiszta itt minden. S mint kint a napfény, bent úgy hullanak a gazdag, örömet fa­kasztó szavak... — Köszönet az eredménye­kért mindenkinek. A fegyel­mezettség, a becsületesség eredményeként kifogtunk a szárazságon, négy és félmillió­val gyarapodott a közös va­gyon... ma már 16 és félmil­liós értékkel Számolunk... kö­zel 39 forintot ér egy munka­egység, többet, mint egy évvel ezelőtt... új épületeket húz­tunk, s több mint egymillió forintot tehetünk félre tarta­lékként, nehogy meglepetés érjen bennünket.. Az tette ezt, ami a legfontosabb: a mi ösz- szeforrottságunk. Egyek let­tünk tettekben és gondolatok­ban... ügy sorakoznak egymás mellé a becsületes munkát idéző szavak, a munka, a bi­zakodás teremtette számsorok, mint telt búzakalászon, arany­kalászon az acélos, kövér mag­vak. S amikor a beszámoló felzárkóztatta, kerek egésszé formálta a tegnap tetteit, azo- ké a szó. akik mindezt meg­teremtették. A fogatosoké, a kertészetben szorgoskodóké, a nagy család egyet akaró tag­jaié. S minden egyes megál­lapítás, vélemény, terv, javas­lat egy-egy bizonyíiék arra: miért boldogul, miért erősödik a legnehezebb körülmények között is a nagy család, mitől olyan egészséges, a vihar meg nem engedte másként —, hogy akinek tíz holdja volt, több­re nézték az ötholdasnál. Nem a tehetség, nem a munka sza­bott értéket. S mi ma a mér­ce...? — Jó dolog az, hogy mi nem teszünk különbséget, nem néz­zük, hogy az illető ki volt, mi volt, hány holdja volt. Jól mondta a beszámoló is, má­sok is. Az ember értékét az szabja meg, hogy hogyan dol­gozik, hogyan tesz eleget ■ a munkán ali... — ügy van, így igaz. — Helyesel, igazra bólint több száz fej. Pedig ' lehet, hogy ilyen szavaknál ott belül, a szív, az ész rejtekében, az új élet, az új forma szőtte és bo­rította felfogás alatt nem is olyan régen niég mozdult va­lami. Azonban néhány közö­sen töltött esztendő, az új al­kotta megállapítások, célolt, gondolatok, törekvések immár megváltoztatták a régi felfo­gást... Erősödni, boldogulni csak tettekkel, csak ésszel, s munkával lehet. Ki más lenne hát az értékes ember, ha nem az, aki megteszi a kötelessé­gét, aki helytáll a maga poszt­ján... Egy kis felhő... Telt kalászon is akad üszög­foltos szemecske. Természetes dolog. Csak vigyázni kell, ne­hogy megbetegedjen a mellet­te lévő egészséges mág is... Kis felhő kúszik kint a napfény elé Az elnök áll az asztal mögött. Hangja ke­mény, határozott: — Nem ünnepi közgyűlésre való. de meg kell beszélnünk. Egyik tsz-tagunk hibázott Megbélyegezte a mi közössé­günket az egész Aranykalászt. Pedig régi tag, hét éve él velünk együtt, s becsületes volt. Most meg állami va­gyont tulajdonított el. Nem nagy értéket, 650 forintot. El­ismerte a hibát, a kárt meg­térítette. Az ügyészség azt ír­ja: büntessük meg mi. A fe­gyelmi bizottság döntött: ne legyen tovább juhász, leg­alább egy évig. Kap más mun­kát. ö ezzel nem ért egyet, 'kérte, beszéljük meg közösen. Itt van különben: Vaszilkó Sándor... Mi a tagság vélemé­nye? Csend... Komoly dolog, ilyen még nem volt, nem történt soha. Aztán megered a szó. — Hibát vétett, tudta mit tesz, miért tette. — Igaz. Büntetni kell, mert ha a lést nem tömjük be, az egész épületet szétfújhatja a szél. — így helyes. Egy évig dol­gozzék máshol. — De kilépni nem enged­jük, bár úgy tudjuk, ez a szándéka. — És szavaz a köz­gyűlés. Elfogulatlanul. Mert érzi, tudja, hogy így helyes, ez a közösség érdeke... Még sokáig hullanak az aranyat érő, s új telt kalászok érlelését segítő szavak. Hogy jövőre még egységesebb le­gyen a család, még több ke­nyér teremjten, még több le­gyen a becsülettel szerzett milliók száma. S ezt megmá­síthatatlan törvénnyé emeli egyhangú szavazattal a mező- keresztesi Aranykalász tagsá­ga... Barcsa Saaoor legyen, pihenés legyen, meg­becsült legyen az öregség... A hám fa... — Nem, azt hiszem senki sem mondhat rosszat ránk, az Aranykalászra. — Minden te­kintet Szabó bácsit pásztázza. Ismerik, szeretik, becsülik. — Hanem jól mondta Kiss Ber­talan, hogy egy dologról nem szabad megfeledkezni: a tanu­lásról. Mert ki tagadná közü­lünk, hogy mennyit köszönhe­tünk a gépeknek, a techniká­nak, a hibridnek, meg az új módszereknek. De érteni kell ám hozzá... Én például nem vagyok asztalosember, de hám­fát akarok faragni. Meglátok egy darab fát, felveszem, be- fürészelem, faragóm. Lehet, hogy kialakul az a hámfa, de tökéletes nem lesz. Nem értek hozzá. A kerékgyártó meg fog­ja azt a darab fát, kirajzol, fűrészel, gyalul, s ugyan­olyan darab fából két remek hámfát is csinál. Mert tanul­ta, érti a dolgát így van a mi munkánk is: meg kell tanul­ni a legjobban vetni, talajt művelni, gépet kezelni. Csak így léphetünk előre... Igen, még nekem is tanulnom kell. pedig idős vagyok, hát még a fiataloknak... Igaz, ezzel nincs baj nálunk, mert' sokan jár­nak a szabadakadémiára és máshová is. Bizony, ez elen1- gedhetetlen, ha jövőre negy­ven forintos, vagy éppen még többet érő munkaegységet akarunk... Ki az értékes ember — ügy volt az hajdanán Keresztesen is, — mert az élet nem tépázta, aszály meg nem' sorvasztotta Aranykalász Ter­melőszövetkezet— Együtt, közösen... — Én csak annyit szerelnék mondani, hogy elégedett va­gyok. Szépet míveltünk így együtt, közösen. Csak jól érez­heti magát az ember... — Idős, hosszú évtizedek paraszti munkájában cserzett, őszhajú ember szól; Fodor bácsi. „így együtt, közösen...” Évtizedeken át gazdálkodott, gürcölt, ba­jokkal küszködött. S ha baj volt, ugyan ki .segített? Állam sem, szomszéd sem, Egyik nem akart, a másik nem tu­dott. hiszen neki is megvolt a maga gondja-baja. S nem fogyhatott az erő. hiába reme­gett a kar. hiába tépte, sor­vasztotta betegség az izmokat. Küzdeni kellett, mert a teljes összeroppanás egyet jelentett a pusztulással... — Köszönetét kell monda­nunk a vezetőségnek, Kiss Bertalannak, meg másoknak. Mert azt teszik, aimit mi kívá­nunk, ami nekünk a legjobb... Jó ez így, csak gyerünk to­vább, még előbbre. — „Előbb­re”. Idős már, erősen öregedő, de előre tekint, mert a holnap csak még jobbat hozhat. Még akkor is jobbat neki is, s minden véle egykorúnak, ha nehéz lesz már a munka. Mert ott van a nagy család, a ter­melőszövetkezet, s a még na­gyobb család, ■ az egész társa­dalom. Ott van, hogy nyugodt ARANY KALÁSZ - ARANY MAGVAK... Mozaikok egy tsz-zárszámadásról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents