Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-15 / 38. szám

BSZAKMAGYARORSZAO Csütörtök, 1982. tcbmkt IS. Ä szerencsi munkásakadémia eddigi tapasztalatai Kezdjük azzal a különbség­iéi, ami a Szerencsi Cukorgyár es más üzemek munkásaka­démiái között van. Ez a kü­lönbség a cukorgyár idényjel­legéből következik. A kam­pány ideje alatt — körülbelül szeptembertől januárig — itt nem tartanak előadásokat, így a munkásakadémia előadásaira is a naptári év és nem az is­meretterjesztő évad első felé­ben jut idő. Ez a rövid idő már eleve több határozottságot, nagyobb lendületet követel a szervezésben, és e munkának a gyár vezetői — ezt elöljáró­ban is elmondhatjuk _■— eleget tudnak tenni. Az üzemben most kezdik a munkásakadémia cukorgyári tagozatának harmadik évfolya­mát. Több tagozat nincs is. Az elmúlt években kísérleteztek ■ugyan a közgazdasági tagozat­tal is, de az előadásokba nem tudtak életet, színt vinni és a hallgatók lemorzsolódtak. A cukorgyári tagozatnál azonban jól kidolgozott,, bevált módszerrel dolgoznak, az anyag természeténél fogva az érdeklődés is sokkal na­gyobb, és így ez a tagozat most is igen életképes. Hallgatóinak szama minden évben általában 150 körül mozgott. Ez most sem változik. Hallgatóit csak­nem teljes egészében — 98 szá­zalékban — a szocialista brigá­dok tagjai alkotják. Minden bi­zonnyal ez magyarázza azt a fegyelmezettséget, ami az elő­adásokra jellemző. A szerve­zeti, statisztikai kérdéseknél talán érdemes még elmondani azt is, hogy a hallgatóknak kö­rülbelül húsz százaléka párt­tag. Az előadások tematikáját természetszerűleg úgy állítják össze, hogy az kapcsolatban legyen a cukorgyár problémái­val, a termelés különféle kér­déseivel. Ez annál egyszerűbb, piivel r az előadók főleg helyi szakemberek, akik érzik a gyár minden rez­dülését, a munka lüktetését, hiszen valósággal ebben élnek. Az előadók dolga így sem egy­szerű ugyan, hiszen különféle képzettségű közönség előtt be­szélnek, azonban mégis sikerül kellő színvonalat teremteniöli. Az előadások harminc száza­léka világnézeti, hetven száza­léka pedig szakmai jellegű. Éles határvonalat azonban so­ha nem tesznek a szakmai és politikai előadások közé. Az előadók mindig megtalálják a módját annak, hogy a szakmai kérdésekről beszélve is szólja­nak politikai és általános mű­veltséget emelő kérdésekről, erőltetettség nélküL Hogyan? A gyár mérnöki, műszaki gár­dájának túlnyomó részét fiatal, már a mi rendszerünkben vég­zett szakemberek íilkotják. Ezek az emberek sokat járnak külföldre, sokat tanulmányoz­zák a gyárban megszerezhető külföldi szakirodalmat, tájéko­zottak, képzettek. Tájékozott­ságukat, képzettségüket ügye­sen használják fel az előadáso­kon is. Az egyik alkalommal például a kazánház fűtési technikájáról volt szó. A mér­nök azonban nemcsak erről beszélt, hanem beleszőtte azt is,' hogy mennyi olaja van az Amerikai Egyesült Államok­nak, mennyi a Szovjetuniónak, hogyan állunk ezzel mi, össze­hasonlított, következtetett. A gyárban meglehetősen sok a külföldi gép. Ha például a keletnémet centrifugáról be­szélnek, akkor néhány mon­datban az NDK eredményeiről is szólnak. Említettük már, hogy a műszaki gárda gyakran jár külföldön. Egy-egy szakmai kérdésről szólva, egy-egy gépet ismertetve az előadásba na­gyon könnyen beleszőhetők az ott szerzett tapasztalatok is. Az előadó elmondja például, mennyibe kerül ott valamely közszükségleti cikk. Az embe­rek máris összehasonlítanak, következtetnek Talán ennyi is elég annak il­lusztrálására: hogyan igyekez­nek az előadásokat színessé, érdekessé, tanulságossá tenni. Az akadémia technikai adottságai megfelelőek. Az elő­adásokat fűtött, jól berendezett helyiségben tartják, ahol az asztalok mellett kényelmesen lehet jegyzetelni. Kevés szem­léltető eszközt használnak, de a gyár vezetőinek az a véle­ménye, hogy nincs is többre szükség. A táblára felrajzolják azt, amit éppen szükségesnek tartanak és ez elég is. A film­vetítés érdekesebbé és érthe­tőbbé tenné ugyan az előadáso­kat, de erre nincs mód, mivel az akadémia tematikájához nem kapnak megfelelő filmet. Az akadémia elnevezésen itt is lehet vitázni. Kétségtelen, hogy szervezettebb, magasabb színvonalú, mint az ismeretter­jesztő előadások általában. Többet ad azoknál. Annyit vi­szont már nem ad, hogy elvég­zése után a munkások közvet­lenül is érezzék az anyagiak emolkedését Magyarán szólva: a munkásakadémia után senki sem válik szakmunkássá. Ha viszont valaki elvégzi például a hegesztő tanfolyamot — ami egyébként csak hat hónapig tart —, akkor erről bizonyít­ványt kap és javítanak a fize­tésén. De talán nem is az elne­vezés a lényege ennek az isme­retterjesztő formának. Egy biz­tos: az akadémia hallgatói szellemiekben gyarapodnak. Látókörük tágul, sokmindenről tisztább képet kapnak. Ez pe­dig eredmény. Szólnunk kell még röviden a fiatalok képzéséről is. Ifjúsági akadémia a Sze­rencsi Cukorgyárban nincs, a fiataloknak, pontosabban a KISZ-lagoknak azonban mint­egy tíz százaléka részt vesz a már említett munkásakadé­mián. A többiek részére öt előadásból álló ismeretterjesztő sorozatot szerveztek, ahová a KlSZ-fiataloknak mintegy nyolcvan százaléka rendszere­sen eljár. Az előadások tema­tikáját igyekeztek úgy össze­állítani, hogy azok vonzóak, érdekesek legyenek. Előadók a járási pártbizottság munkatár­sai, a gimnázium tanárai. Mi­vel az ifjúság összetétele, képzettségüket tekintve eléggé vegyes, ezért a már említett ismeretterjesztő előadássoroza­tot! kívül más módón is bővítik ismereteiket A KlSZ-oktatá- son — havonként két alkalom­mal — 40 fiatal vesz részt. Né­hány fejlettebb, arra érdemes KISZ-tag a pártoktatás előadá­sait is hallgatja. Érdekesek és jól beváltak a KISZ-gyűlések előtti rövid külpolitikai beszá­molók is. Ezeket a járási párt- bizottság, vagy a cukorgyár! pártbizottság munkatársai tartják. Az ifjúsági akadémia szer­vezésére éppen az ifjúság ve­gyes összetétele miatt nem került sor, de a fiatalok kép­zésének a fentebb elmondott módon igyekeznek megfelelő­képpen eleget tenni. Priska Tibor TÉLI TÄJ VWWVWVWWWWVWVWWVWWWWVWWWVWVVVWWWWHWWWtfWWWWlWWWWWWWW A Népfront munkacsoportjainak segítsége számos munkával bízták meg a mérnököket és a szervező­ket. Így például a borsodszent- györgyiek egy 260 ezer forint értékű betonhid, a kenézlőiek 14 holdas népkert parkosítási, az alsóvadásziak új művelődé­si otthon, a tornyosnémetieki pedig egy kőből épülő szovjet hősi emlékmű kivitelezési ter­vének elkészítését kérték a műszaki munkacsoportoktól; A tervezést már megkezd­ték. A Hazafias Népfront most úgy határozott, hogy a megye új gyáraiban: a Tiszavidéki Vegyikombinátban, a Berentei Vegyiművekben és a Buda- bányai Vasércdúsítóműbeo is felkéri a műszaki szakembere­ket, . hogy vegyenek részt a csoportok társadalmi munká­jában; Borsod megyében az elmúlt években szoros kapcsolat ala­kult ki a Hazafias Népfront­bizottság műszaki munka- csoportjai és a községi taná­csok között. A Népfront mel­lett működő műszaki munka- csoportokban jelenleg. 110 mérnök, tervező és technikus tevékenykedik. Ezek a szak­emberek műszaki tanácsokkal, egy-egy kisebb létesítmény épitési és költségvetési tervé­nek elkészítésével, valamint a társadalmi munka szervezésé­(^ettentő Irta: Horváth József (Hód riguez j tx. Egy magyar tiszt ácsorgott a kapu előtt. Nyilas karszalágot ■viselt. Az Iménti leskelődő volt. Gyanakodva bámulta a kapura erősített réztáblát. Gé­za látta, mint borult el a tiszt tekintete, mint rándul meg a teste a döbbenettől. Aztán a tiszt hirtelen elhatározással meglódult az Olasz fasor irá­nyában. Géza intett az őrnek, hogy azonnal zárja be mögötte a kaput. Kiosont az utcára. A tiszt mintegy tizenöt mé­ternyire haladt előtte, és nem vette észre a nesztelenül utá­na iramodó Gézát. Géza kö­vette a nyilas tisztet. A kora reggel hullott friss hó felfogta lépteinek neszét. Amikor a tiszt már csak nyolc-tíz méternyire volt az Olasz fasor sarkától, Géza be­érte, és irtózatos erővel nyak- szirtjébe döfte a beretvaéles kést. A tiszt hangtalanul ösz- szerogyott. A késnek csak a markolata állt ki széthasadt zubbonyából. Géza azonnal visszafelé kez­dett rohanni. Jó ötven métert futott, majd ismét satkonfor- dult, és arccal az Olasz fasor felé, megállt, mint a cövek. Ilinden idegszálával figyelt. Néhány pillanat múlva ki­nyílt a sarokház kiskapuja, és egy középkorú, bőrkabátos férfi lépett ki rajta. Ugyanak­kor Géza is megindult lefelé, az Olasz fasor iránt. A bőrkabátos' férfi rémülten meredt a. vérében, vonagló nyilas tisztre. Kétségbeesetten nézett körül. Megpillantotta Gézát, amint gondtalanul kö­zeledett, óe odakiáltott neki: — Jöjjön hamar, uram, az istenért, itt valami borzasztó történt! Géza futva érkezett a hely­színre. — Jó isten! — csapta össze a kezét —, hiszen ez szörnyű­ség! Ezt a szerencsétlent meg­ölték! A haldokló nyilas arcra bo­rulva fetrengett, s az utolsó­kat rúgta. Géza élénken fel­kiáltott: — De hiszen akkor az volt a gyilkos! — Kicsodá? — kapta fel a fejét a sarki házból jött férfi. — Amikor én fentről lenéz­tem az Olasz fasor felé, erről a pontról éppen akkor ugrott talpra egy hosszú, nyurga fér­fi, és két ugrással a saroknál termett. Aztán balkéz felé ro­hant. Igen, tisztán láttam, bal­kéz felé! Még mondtam is ma­gamban, ugyan miért rohan ez a fickó, még elesik és kitö­ri a lábát! — Utána! — ordított a bőr­kabátos férfi, és lerohant a sa­rokra. Géza a nyomában. Körülnéztek, de senkit sem láttak. — Elmenekült az átkozott! — sziszegte dühösen Géza. — Gyerünk vissza a főhad­nagy testvérhez! — suttogta reszketve a bőrkabátos. Géza rádöbbent, hogy ez is cégéres nyilas. A férfi a haldokló fölé ha­jolt, és nagy erőfeszítéssel megfordította. A nyilas tiszt azonban már szinte üveges te­kintettel meredt a semmibe. Csak a szája széle vonaglott. — Beszélj, testvér, beszélj! — rázta őt a másik. Géza úgy kerülte meg a hal­doklót, hogy az őt semmiképp sem láthatta volna, még ha egy pillanatra eszméletre tér is. A nyilas tiszt összeszedte maradék erejét, és amikor egy- egy szót kinyögött, vér bugy- gyant ki a szájából. — Követség ... spanyol... követség ... Nidossi... test­vér ... Gazemberek ... vörö­sök ... követség... hamar. Nidossi... A nyilas még egyet rúgott, kettőt rándult, és vége volt. A másik elengedte a vállát és szinte elkínzott tekintettel meredt Gézára. — Azt mondta, hogy ... spa­nyol követség ... meg hogy vörösök... és Nidossi testvér... Talpra szökött: Borsodban is megemlékeztek PUikin halálának 125. évfordulójáról A Magyar Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége és a Fiatal Művészek Klubja hét­főn műsoros estet rendezett Puskin halálának 125. évfor­dulója alkalmából. Az esten a Miskolci Nemzeti Színház fia­tal művészei adtak színvona­las műsort. Szerdán este özdon, a Tech­nika Házának tükörtermében „A halhatatlan Puskin” cím­mel ugyancsak emlékestet tar­tottak. Az ünnepi megemléke­zés után a jelenlévők hangle­mezről meghallgatták Csaj­kovszkij: Anyegin című ope­ráját. — Azonnal teljesíteni kell a haldokló végakaratát! — Úgy van! — jelentette ki teljes határozottsággal Géza. — Azonnal megyek, és jelen­tem Nidossi testvérnek a dol­got! — Talán közelebb is talá­lunk karhatalmat, nem gon­dolja? — kérdezte bizonytala­nul a sarokház lakója. Géza azonban magabiztos és erélyes volt: — Az nem lesz jó, testvér! Követségről van szó, nem le­het hebehurgya módon. És ő is határozottan Nidossi test­vért emlegette. Tudja mit? Azonnal menjünk el Nidossi testvérhez! Az lesz a leg­okosabb! — És a halott? — Hagyjuk, neki már mind­egy, szegénynek. A bőrkabátos nyilas még egyszer lehajolt, félrevonszolta a halottat az útból és Géza mellé szegődött: — Gyerünk! Gyors léptekkel haladtak. Budapest körül dörögtek a tüzérség lövegei, gyakran a közelükben csapódtak be a lö­vedékek. A nyilas homlokáról veríték csörgött Egy helyütt megállt, hogy egy kicsit kifúj­ja magát. — Azt hiszem, testvér — mondta bizalmasan — ez nagy fogas lesz! Nidossi testvér nem hagyja majd szó nélkül ezt a szolgálatunkat... nem gondol­ja? — Én erre most nem gon­dolok — torkolta le álszent eréllyel Géza a nyilast — csak arra gondolok, hogy ezt a tit­kot fel kell deríteni és a vé­gére kell járni! vei segítik a községfejlesztési tervek megvalósulását A mű­szaki munkacsoportok tavaly 300 község rendezési irány­elveit dolgozták ki és a helyi tanácsok kérésére 50 kisebb létesítmény kivitelezési tervét készítették el díjtalanul; Az idén a Hazafias Nép­front-bizottság tovább növeli a műszaki munkacsoportokban dolgozó szakemberek1 számát. A cél, hogy az év végéig vala­mennyi borsodi faluban mér­nökök és technikusok segítsék a községfejlesztési feladatok mielőbbi megoldását; Ezért eddig négy helyen — az ózdi, a sátoraljaújhelyi, a miskolci és a szikszói járásban — a he­lyi tanácsokkal ■ közösen be­szélték meg a legfontosabb feladatokat; A tanácsok máris 0 mályi dolgozik munkasikere Á’ korszerű, műszárítókkal felszerelt Mályi Téglagyárban az idén a gondosabb munkát igénylő lyukacsos áruk * készí­tésére tértek át. Ezekből a kü­lönböző válaszfallapokból és az építkezéseken nagyobb termelékenységet biztosító blokktéglákból — kisméretű téglaegységben számolva — csaknem 8 millióval többet égetnek ki, mint tavaly. Így a terv szerint az év végéig 52 millió vegyesárut gyártanak, Köziben azonban fogalma ] sem volt, hogy most mitévő; legyen. Az utcán sokan jár-1 káltak, nem tekerhette ki aj nyakát ennek a gazfickónak' is, mert okvetlenül elfogják.' Agya lázasan dolgozott. A nyilas szótlanul ballagott] mellette. Ügy sejtette, hogy ez. a nyúlánk, feketeszemű, baju-< szos testvér még nála is je-] lentősebb személyiség, és jó, lesz óvakodni, mert az előbb] is ugyancsak ráreccsentett... Másfél órai kutyagol ás után' érkeztek meg Nidossi Imre] főhadiszállása élé. Géza még, most is csak annyit tudott, hogy ezúttal minden a jősze-] roncsén múlik. Hiszen még! csak igazolni sem tudja ma-' gát. Iratai Rodriguez névre, szólnak, s ha kiderül, hogy ő' „a spanyol ügyvivő”, a hal-] dokió tiszt vallomásának ösz-i szefüggésében tüstént minden] világossá lesz a nyilasok előtt., Az első lépéseknél azonban] mellé szegődött a jószerencse.] A bőrkabátos a kapuőrhöz] lépett, és kérés nélkül felmu-, tatta nyilas párttagsági iga­zolványát. Az őr intett neki, hogy beléphet. — Ez a testvér velem van' — mondta a bőrkabátos, és] máris betessékelte Gézát az, oroszlán barlangba. I Már belül voltak a kapun,' amikor az őrség egyik tagja] megkérdezte: — Kihez, testvérek? — Nidossi testvérhez! —] vágta ki erélyesen Géza. — Első emelet hat! — hang­zott az eligazítás. (Folytatjuk.) A nehezebb feladatokra idő­ben felkészültek. Céljuk, hogy többet termeljenek, tovább növeljék a termelékenységet, csökkentsék az önköltséget és javítsák a minőséget. És ma már szép sikerrel dicsekedhet­nek: az országban ők állítják elő a leggazdaságosabban a 10 centiméter vastagságú válasz- fallapokat. Jó munkaszerve­zéssel elérték, hogy míg más gyárakban 15 dolgozó műsza­konként 12 ezer, addig Mályi- ban olcsóbban és jobb minő­ségben, 8 óra alatt, 10 dolgozó 16 ezer válaszfallapot gyárt. A gazdaságosság eredményeként Dunántúl kivételével az or­szág minden részébe Mályiból szállítanak 10 centiméteres válaszfallapokat; A gazdaságosabb termelés és a minőség javítása végett az idén is nagyszabású intézkedé­si tervet dolgoztak ki a műsza­ki vezetők. így például az üzem agyagbányájában — ahol a szállítás meggyorsítására ta­valy körcsillepályát építettek !— új kotrógépet és diesel­vontatót állítanak munkába. A kemenceszinti szárítás fokozá­sára 8 új ventillátort szerelnek fel, hogy az égetésnél keletke­ző hő egyenletesen elosztód­jék. A gazdaságosabb égetés céljából a téglagyártáshoz szükséges agyagot a göz- mozdonyok kazánjából ki­kerülő salakkal keverik, 8 ugyanezt az olcsó hulladék- anyagot használják fel szén­nel keverve a tüzelésnél is. Ezzel a tégla gyorsabban és tökéletesebben kiég, s a válla­lat jelpntős szénmennyiséget megtakarít. Nagy gondot for­dítanak a munkavédelmi be­rendezések korszerűsítésére is; Az idén megkezdik és 1064- re befejezik a ma még transz- misszióval dolgozó prés­berendezések egyedi meghaj­tását, a kemence-kanyar kam­rákat pedig ventillátorokkal ’.látják el. Az intézkedések végrehajtá­sával a 'tavalyi 4,9 százalékos selejtet 4,6 százalékra szeret­nék leszorítani és az egy főre ]esö termelékenységet csaknem 15 ezer forinttal akarják növelni;

Next

/
Thumbnails
Contents