Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

4

BSZAKMAGTAKORSZAO,

Vasárnap, 1962. tebra&r ti.

k falusi kulturális munka néhány kérdése megyénkben (H.)

Tartalom és forma

A napokban tartott falusi kulturális ankéton az egyik felszólaló arról beszélt, hogy a művelődési otthonok rendezvényeit ünnepélyesebbé kell tenni. El kell érnünk, — mondotta —, hogy szép ruhában, elegánsan járjanak oda az emberek. „Hangulati, lelki előkészítésről” beszélt*, mint olyan ■módszerről, mely hatékonyan segíthetne ebben. Ha a hangulati és lelki előkészítés túlontúl elvont, meghatározatlan. és eléggé kétes eredménnyel kecsegtető módszer is, az ünnepélyesség igénye azonban olyan jelenség, amellyel érdemes foglalkozni. Annál is inkább, mivel ezzel talán sikerül, választ adni a helyes módszerre is, a művelődési otthonok rendezvényeinek mikéntjére.

Nemrégiben érdekes történetet mondott el ezzel kapcsolatban egy társaságban egyik közkedvelt előadóművészünk, Ru- szinkó Mária Valamely munkásszállásra mentek irodalmi estét tartani. Félve, bizonytalankodva készülődtek. Vajon hogyan fogadja őket a munkásszálló közönsége? Lesz-e egyáltalán kedvük az egész napi fárasztó munka után verseket hallgatni? És ha be is jönnek a terembe, értékelik-e majd azt az igyekezetét, amivel az előadók örömet akarnak nekik szerezni? Első alkalommal keresték fel a szállót. Érthető nyugtalansággal várták: mi lesz? A terem megtelt. Sok fiatal munkás is helyet foglalt a székeken, köznapiasan, vagy éppen munkaruhában. Amikor az előadók közül kiállt valaki ■ eléjük, nem fukarkodtak a megjegyzésekkel. Szavalat közben is ilyen mondatokat lehetett hallani: „Egészen jó lábú kislány.” „Na, mit szólsz hozzá?” „Jaj, de csini!” Nem csak úgy, a szomszédnak tették meg észrevételeiket, hanem jó hangosan, hogy lehetőleg minél ■ többen derüljenek rajta. Bizony, zavarta az előadókat, de igyekeztek figyelmen kívül hagyni minden megjegyzést. Csak a versekre koncentráltak: tisztán, szépen adják visz- sza József Attila sorait. Ügy érezték, jól szavalnak, és ez biztonságérzetet adott nekik. Aztán egyre ritkábbak lettek a megjegyzéseik, végül nagy tapsot kaptak. A legközelebbi alkalommal sem volt ugyan nagy kedvük elmenni a szállóba, de újra elmentek. És ... mintha kicserélték volna a közönséget. A szálló lakói szinte kivétel nélkül mind elegánsan, sötét

ruhában, frissen borotválkozva várták őket. A megjegyzések? Mintha csak nem is ők ültek volna itt a legutóbbi estén. Még arra is rápisszegtek, aki hangosabban szólt a szomszédjához.

Mi okozta a változást?

Maguk a szavalok okozták még az első estén, amikor önuralommal, a nagy költő iránti tisztelettel verselték, és fölül tudtak emelkedni a zavaró körülményeken. A közönségnek a művészet parancsolt tiszteletet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a legközelebbi alkalommal anélkül, hogy a közbeeső időben bárki bármilyen módszerrel is hatott volna rájuk, már az említett módon várták az előadókat. Maga a közönség tette ünnepélyessé az estét.

Talán nem túl merész azt állítani, hogy mindez már egy kicsit a tartalom és a forma kérdése is. A marxizmus tanítása szerint a tartalom meghatározza a formát. A mi esetünkben így is mondhatnék —, ha szabad ezt a kifejezést használni, — hogy a tartalom a maga képére, hasonlatosságára alakítja a formát. Egy bizonyos tartalom mindig egy bizonyos formát követel. Ha a forma nem az, amit a tartalom megkíván, akkor minden esetben groteszk, ellentmondásos jelenséggel találkozunk. Mindezt nem azért mondjuk itt el, hogy egy, már amúgyis közismert marxista tételnek, a tartalom és forma egységének igazságát hangoztassuk. Egyébként is a tartalom és forma, mint filozófiai kategóriák, sokkal tágabb értelemben értendők, mint egy kultúrműsor, ég annak közönsége, mégis: kpze van a mi témánkhoz.

Természetes: a művelődési otthonok vezetői arra törekszenek, hogy minél színvonalasabb műsort biztosítsanak. A törekvés azonban nem azonos a tudással. Senki sem mondhatja, hogy a mi művelődési otthonainkban, munkásszállásainkon, klubjainkban mindig olyan műsorral lépnek a közönség élé, amiben nem lehet kifogást találni. Lehet. Sokat lehet És itt a kulcsa annak,

amit a cikk elején idézett felszólaló mint vágyat, mint célkitűzést említett: tegyük ünnepélyesebbé rendezvényeinket. Ez egyáltalán nem olyan egyszerű „ruhaprobléma”, mint amilyennek látszik. Egy rendezvény ünnepélyességét semmiféleképpen sem a hangulat, vagy lelki előkészítés adhatja meg, hanem mindenekelőtt

a tartalmi munka

játsza a döntő szerepet. Ha azt akarjuk — márpedig valóban azt akarjuk —. hogy a művelődési otthonok rendezvényeire ünneplő ruhában menjenek az emberek, akkor ehhez-elsősorban a tartalmi munkát kell olyan magas szintre emelni, hogy az maga után vonja, valósággal megkövetelje az ünnepi ruha viseletét. Ezt a kérdést nem a meggyőzésnél, a rábeszélésnél kell kezdeni, hanem a munka javításán. Az ünneplő ruha nem javíthatja a minőséget, annak csak fokmérője lehet. Ebben viszont már az is benne van, hogy ahol ünnepélyesen járnak a művelődési otthon rendezvényeire, ott a műsor is ünnepi, azaz, jó a tartalom. Ennek illusztrálására tudnánk felsorolni néhány helyet.— jó példaként. A miskolci Bartók Béla Művelődési Házra, a sátoraljaújhelyi művelődési házra például nagyjából érvényesek a fenti, megállapítások. A községek közül még nem tudnánk jó példákkal szolgálni, és hogy olyan szép példákkal nem szolgálhatunk, mint az éppen említett két művelődési ház, ez természetes is. A falusi művelődési otthonokban hasonlíthatatlanul mások az adottságok, de a feladatok között már nincs ekkora különbség. Itt is, ott is a művészi színvonal emelése a céL

Persze, ezt így könnyebb mondani, mint eredményesen tenni érte valamit. Mert hiába tartunk mi akárhány értekezletet, hiába mondjuk el ugyanannyiszor: javítani kell a minőséget, ha azok az emberek, akik a falu életének irányítói, nem tesznek meg minden lehetőt, akkor nem jutunk előbbre. Tudatosan írjuk így: a falu életének irányítói, és nem ezt: a falu kulturális életének irányítói. Mert ennél a munkánál csak úgy lehet sikert elérni, ha minden szerv hozzáteszi a maga erejét

Prlska Tibor

lét szereplő — tizenöt jelmez

A Madách Színház Kamara- színházában játsszák Gibson: Libikóka című színpadi alkotását. A darabról már sok hír jelent meg a sajtóban, de azt még nem írták meg az újságok, hogy az előadásban szereplő két színész két óra alatt tizenöt jelmezben jelenik meg a színpadon. Ha az még nem is lenne feltűnő, hogy sokszor átöltöznek a szereplők, de az már egy kicsit furcsa és .,igazságtalan” elosztás, hogy Gábor Miklós egyetlen szürke ruhában játssza végig az előadást, Váradi Hédi pedig tizennégyszer vált ruhát. A kiváló színésznő tehát nyolc és fél percenként öltözik: lastex nadrágban, pulóverekben, szoknyákban, estélyi ruhában, kínai selyemkabátban, esőköpenyben, pizsamában, sőt egyszer ruha nélkül, fürdőlepedőbe burkolva jelenik meg a nézők előtt. A különböző lábbeliket — magassarkú, nagyon magassarkú, törpe tűsarkú, papucscipő — már össze sem lehetett számolHetvenötéves a dobostorta

Világhírének és népszerűségének teljében február 19-én tölti be 75. életévét Dobos C. József egykori szakácsmester nagy müve, a dobostorta. A finom piskóta-rétegekből, tojás, vaj és kakaómasszából, ropogós barna cukorlapkából felépített tortai'ejedelem szinte valamennyi kortársát túlélte. Meghódította az egykori Chantilly, az Ananász, az Auguszta és a Paganini torta híveit, a máktorta, a próféta torta és a bécsi csiga rajongóit egyaránt. Hetvenöt év alatt harmincféle torta merült a feledés homályába, a dobos azonban legyőzhetetlennek bizonyult, sőt, napjainkban új fénykorát éli. Megtalálható az angol, a francia, belga cukrászdákban ugyanúgy, mint Ausztriában és Hollandiában. A svéd cukrászok most érdeklődnek e nemes tészta leírása után. Az eredét! receptet, mint afféle születési okmányt, id. Tóth Ferenc cukrászmester őrzi, s az ősz mester bizony csóválja a fejét, amikor egyik-másik cukrászdában a dobostortára nem illik rá az eredeti személyleírás. A 75. születésnapon azonban minden rendben lesz, mert azt az ötven dobostortát, amelyet az ünneplő közönségnek szolgálnak fel a Hungáriában, a legeredetibb recept szerint készítik el cukrásziparunk nagyjai. Nemcsak hagyománytiszteletből. hanem azért is, mert a torta így sokkal jobb...

Qeq,ij,Z£te,h

Gimnazistalányok, 1962.

A felszabadulás előtti „iskolázott lányok” érdeklődési kórét csak hallomásból és az egykori krónika lapjairól ismerem. Azt viszont tudom, hogy módosabb szüleik eleve azért íratták be őket a gimnáziumba, vagy a líceumba, mert azt egyrészt a társadalmi helyzetük, vagy rosszul értelmezett,Jelfelé” törekvésük így kívánta, másrészt pedig azért, mert az akkor még kiváltságnak számító „bűvös” érettségivel „karrierüket” igyekeztek megalapozni. A polgári műveltség alapjainak elsajátítása — amit akkor a középiskolák többnyire lexikális jellegű ismeretei nyújtottak — egy „jó partihoz” is okvetlenül kellett. Körülbelül ugyanezek a meggondolások, kispolgári és polgári „életfilozófiák” befolyásolták az érettségi előtt állá középiskolás lányok érdeklődési körét is: vagyon, összeköttetések, biztos egzisztencia — „jó parti”... No, és persze, hogy ez könnyebben elérhető legyen, roppant nagy figyelmet fordítottak a külsőre és főleg a látszatra. A divat, a frizura, a megfelelő társaság nagy téma volt. A mai középiskolás lányok bizonyára nehezen értik meg, hogy akkor a kormányz&né vagy a főispán nejének legújabb ruhája, vagy éppen a polgári, szentimentális illemkódex egyik-másik paragrafusa a középiskolás lányok körében nagyobb téma volt, mint az ország sorsa, a nép jövőjének alakulása — ha egyáltalán tzó esett ilyesmiről.

Állítom, hogy a mai középiskolás lányoknak alapvetően más az érdeklődési körük. Hogy mire alapozom ezt? Például arra, hogy a Herman Ottó Leánygimnázium kiszistái a minap felkeresték Cseterki Lajos elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát. Kéréssel mentek hozzá: az Ifjúsági Akadémia keretében tartson előadást intézetükben a kommunizmusról. Kérésük ,,mellékleteként” 19 kérdést is átnyújtottak, amit az iskola KlSZ-szervezete gyűjtött össze a lányok körében. E kérdések többsége a jelent és a jövőt, mindannyiunk, sőt az egész emberiség jövőjét érintő társadalmi-politikai kérdés volt, amely felnőttek körében is szinte kivétel nélkül téma manapság: mi a kommunizmus, hogyan valósul meg a Szovjetunióban, nálunk, s a többi országokban, hol tartunk mi jelenleg, melyik volt gyarmati országban épül legsikeresebben a szocializmus, a kubai forradalom jellege, az OAS tevékenysége Franciaországban, a német kérdés, a tovább tanulási- és elhelyezkedési lehetőségek stb.

Természetesen a ma ifjúságát is érdekli a szerelem, a divat a tánc, kinek-kinek a saját sorsa, jövője. De emellett az élet olyan komoly kérdései iránt is fogékony a mi diákifjúsá- gunk, amelyekről a fenti kérdések tanúskodnak. Egyéni boldogulásukat is a közösséggel együtt akarják elérni, s ehhez máris keresik a saját helyüket a nagyközösségben. A Herman Ottó Gimnázium leányainak kérdéseiből ez jól érzékelhető. És jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy mások a mi gimnazista leányaink mint az egykoriak voltak. Számszerűségükben összetételükben, gondolkodásmódjukban, felkészültségükben, es emberségben is többek, mint az egykoriak. Egy születő új világ ifjú nemzedéke nálunk az életre készül, önmaga s az ország boldogabb jövőjén munkálkodik.

*

A Herman Ottó Leánygimnázium kiszistáinak kérését. Cseterki Lajos elvtárs természetesen teljesítette. A napokban több órát töltött a lányok körében és válaszait kérdéseikre.

' (Csépányi LJ

^%^ir>rLrLn,n_aanjLr

A Miskolci Közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget, hogy 15-én, csütörtökön reggeltől megindul a forgalom a Beloiannisz utcában lévő új autóbuszvégállomástóL

15-tól erről a végállomásról a következő járatok indulnak: a 2-es sz. járat Beloiannisz u.— Miskolc-Tapolca és vissza; a 2/A-s sz. járat Beloiannisz u.— Miskolc-Egyetemváros és visz- sza; a 4-es sz. járat Beloiannisz u.—Görömböly és vissza; a

Közlemény

7-es sz. járat Beloiannisz u.— Felsőzsolca és vissza; a 8-as sz. járat Beloiannisz u.—Hűtőház és vissza; a 10-es sz. járat Beloiannisz ju.—Zsamay-telep és vissza.

Az új végállomás üzembehelyezésével a fenti járatok útvonala és megállója a kővetkezőképpen módosul: ,

A 2. és 2/A-s járatok: a Beloiannisz utcai végállomásról a

(Rettentő

irta: Horváth József

r/Z>d

riguez

i- LVII.

— A nyilasok levittek a pincébe. Hát amit én ott láttam, sohasem felejtem el , ■. > A tágas pincehelyiségben egy egész falka nyilas vedelte a bort és a pálinkát. Nagyokat röhögtek, mert a pince közepén egy meztelen nő táncolt... Igen, táncolt egy forró vaslemezen mezítláb ..; A forró vas égette a talpát, azért kapkodta a lábát a szerencsétlen, mintha táncot lejtett volna. Ezen röhögtek a nyilasok. Nem sokkal azután, hogy a két nyilas engem oda betuszkolt, a nő elájult, mire a többiek közül kivált egy karszalagos fickó, és félrerúgta őt a sarokba.

— Az egész banda engem fogott vallatóra — folytatta Székács, — Mit akarok, kit keresek. Nem tudtam mit mondjak, hallgattam. Felnyitották a bádogládát, s megtalálták azf ismerősömnek szánt csomagot Ordítozni kezdtek: ,,Te aljas áruló, te zsidóbérenc, hát ezért pofátlankod- tál ide? Te zabáltatod a zsidókat? Na várj csak! Melyik kezeddel akartad odaadni a za- bálnlvalót? Ezzel?” Akkor elkapták a jobb karomat, hátra csavarták, és én borzasztó fájdalmat éreztem.

A férfi szeme lázasan csillo- <£>tt. Megroncsolt kézfőjére bá- ttult, s azután folytatta;

— Valami nehéz tárggyal

ütötték-verték a kezemet. Aztán letépték rólam a ruhát, és össze-vissza vertek korbácsaikkal, pisztolyaik agyával. Amikor összeestem, engem is berugdostak a pince sarkába. A nyilasok folytatták a mulatozást. Megint lehoztak egy fiatal nőt, letépték róla a ruhát, és kényszerítették, hogy táncoljon. Közben az egyik gazember felforrósitotta a vaslemezt, és a meztelen lánynak a lemez közepén kellett folytatnia a táncot. Borzasztóan szenvedhetett szegény. Én moccanni sem mertem a földön. Megpróbáltam elgondolni, hogyan szabadulhatnék ki karmaik közül. Akkor hirtelen kialudt a villany. Nem is tudom, mj adott erőt és ötletét, de abban a pillanatban felugrottam, és kiszöktem a pinceajtón. Felrohantam a lépcsőn az udvarra. Vakított a hirtelen világosság. De jól láttam, amikor egy nyilas lekapja a válláról a puskáját és rámemeli a puska csövét. Hallottam a lövés csattanását is. Nem is tudtam, talált-e a golyó, Vagy sem, asak rohantam, minden erőmet összeszedve. Még három lövést hallottam magam mögött, aztán befordultam a sarkon és tovább vágtattam. Az Olasz fasorban éreztem, hogy végképp elhagy az erőm. A végén már csak vánszorogtam, aztáa lerogytarn

a földre. Elfeketedett előttem a világ. Csak itt tértem észhez, maguknál.; i Ugye hazasegítenek a családomhoz?

Imre bácsi és a többiek tanakodtak, mitévők legyenek ezzel az emberrel? Először is orvosi segítségre van szüksége, de ők nem tudnak orvost keríteni. Ha a lakására segítik, otthon is biztonságban lehet, hiszen a sárgacsillagos ház a város másik végében van, azok a nyilasok aligha akadnak rá. Ügy döntöttek, hogy az éjszaka hazaviszik.

Ez is nehéz vállalkozás volt, hiszen a nyilasok mindenkit tarkón lőttek, aki férfi léttére nem tudta igazolni, miért nem katona? Szálasiék totális mozgósítása akkor már a gyerekekre és az aggastyánokra is kiterjedt. És Budapest telisteli volt razziázó különítményekkel.

De Székácsot sikerült haza- juttatni. A spanyol ház lakói megkönnyebbültek, amikor a gárdisták, akiket ezzel a kísérettel megbíztak, épségben hazatértek és jelentették, hogy Székács biztonságban van.

Az akciógárdák gyakran kijártak' portyákra, vállalkozásokra.

De csak a legnagyobb ügyesség és óvatosság árán tudtak mozogni:

Géza gyakran érvelt, sőt, kö- nyörgött r spanyol ház akcióbizottságának, hadd vehessen

részt személyesen is egy-egy harci műveletben, de nem kapott rá engedélyt. Viszont mielőtt a csoportok portyára, vagy meghatározott akcióra indultak volna, Géza hosszan foglalkozott velük, előkészítette őket. A csoportok rendkívül nagy hasznát vették Géza leleményességének, ravaszságának, körültekintő aprólékossá- gának.

Imre bácsi meg is jegyezte egyszer:

— Na lám, milyen óvatos is tudsz te lenni Géza, amikor nem a saját bőrödről van szó. Mennyi elővigyázat és éberség van benned!

Egyszer Imre bácsi késő este tért haza. Tüstént összehívta az akcióbizottságot,

— Elvtársak — kezdte — a pártvezetőségnek bizonyos értesülésekre van szüksége. A jelek szerint a nyilasvezérek arra készülődnek, hogy itt hagyják Budapestet. Ez összefügg azzal, hogy a szovjet seregek közvetlenül felkészültek Budapest ostromára. Nekem az a javaslatom, hogy Géza valamilyen ürüggyel keresse fel régi barátját, báró Kemény Gábort, és tudakoljon meg tőle annyit, amennyit csak tud.

A javaslatot rövid vita után elfogadták. Géza Is helyeselte a gondolatot

— De mivel fogsz beállítani hozzá? — kérdezte Imre bácsi.

— Hát : >: ebben a pillanatban még nem tudom, de reggelre majd kitalálom. Holnap délelőtt felmegyek hozzá — jelentette ki Géza.

Másnap délelőtt Géza valóban beállított a hungarista külügyminisztériumba. A főkapunál bemondta a nevét és a titulusát, a porta feltelefonált báró Kemény titkárának, és máris jött az engedély: Rodriguez urat be kell bocsátani.

A ház megbolydult méhkasra hasonlított. Rodriguez egész sereg jelből úgy ítélte meg a dolgot, hogy a hungarista kül- iigyérek valamire készülődnek. Alighanem a csöndes távozásra:

A titkár, aki igen szívélyes' sen üdvözölte az ügyvivőt, csak megerősítette ezt a benyomást.

— Egy kicsit rosszkor mél- tóztatott jönni, ügyvivő úr — mondta sajnálkozva, —; mert a miniszter testvérnél éppen egy konferencia tartózkodik. De van egy ötletem, bemegyek és megkérdezem őt, vajon érdemes-e egy kicsit várakoznia?

— Ez lenni jó, nagyon jó — helyeselt Rodriguez.

A titkár eltűnt a párnázott ajtó mögött, majd kisvártatva visszatért. Örömmel újságolta:

— A miniszter testvér csak egy kis türelmet kér, azonnaL vége lesz a megbeszélésnek, és! örömmel látja önt.

— Ó, köszönöm, nagyon köszönöm. <

Rodrigueznek csak néhány percig kellett várakoznia, ] Amint egy, az ő számára is-1 Veretlen alakokból verbuvá-1 lódott nyilas társaság kivonult! a miniszter szobájából, utolsó-' nak maga báró Kemény tűnt! fel az ajtóban. A báró Rodri-' guez úr elé sietett és melegen! üdvözölvén, beinvitálta szobá-« jaba: !

(Folytatjuk.) <

Horváth L.—Kazinczy és Szemere útvonalon közlekednek oda—vissza irányban. Szemerénél a 4/A-s megállóban állnak meg, míg a többi megállói változatlanok.

A 4-es járatok útvonalai:

Beloiannisz u. — Szűcs S. u. — Béke tér — Zsolcai-kapu —■ Malinovszkij u. — Budai J. u. — Felszabadítók útja és Görömböly. Visszafelé ugyanezen az útvonalon közlekedik, do nem a Béke tér felé, hanem a Bajcsy-Zsilinszky utcára ráfordulva a Széchenyi utcát érintve éri el a Beloiannisz utcai végállomást. Megállója van a Béke térnél, a Malinovszkij utcán, a Bajcsy-Zsilinszky u. keresztezésénél, a Vörösmarty u. keresztezésénél, a Budai J. utca torkolatánál, továbbiakban a rendes megállói maradnak érvényben. Visszafelé jövet a Malinovszkij-és a Bajcsy- Zsilinszky utcai keresztezésig azonosak, innen már csak a Beloiannisz utcába való befor- dulas előtt áll meg a Széchenyi utcán.

A 7-es, 8-as és 10-es járatok: A Beloiannisz végállomásról a Szűcs S. utcán át érik el a Béke teret és onnan a rendes útvonalukon közlekednek a végállomásig. Visszafelé jövet a Béke tértől az Ady Endre utcán át fordulnak be a Széchenyi utcát érintve a Beloiannisz végállomásra.

Ugyancsak a fenti időponttól kezdve, a Kilián-lakótelep utasainak zavartalan elszállítása érdekében Diósgyőr, Táncsics tér és Ady-híd között 1 /A jelzéssel betétjáratokat állítunk be, melyek 5,45-től 7,45-ig 15 percenként indulnak Diósgyőr, Táncsics tértől a Vasgyár érintése nélkül.

Végül közöljük, hogy 15-én üzemkezdettől a Cementgyár és a Stromfeld laktanya között reggel 5 és 8 óra, valamint délután 16,30 és 18,30 között 4/C jelzéssel ellátott közvetlen já-, ratokát indítunk be, míg a lillafüredi 5-ös, a perecesi 6-o9 és a szirmai 3-as és a 3/A-« járatokon menetrendmódosítást eszközöltünk.

Az űj menetrendek f. hö 12-től a végállomásokon díjmentesen beszerezhetők.

Miskolci Közlekedést Vállalat