Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
▼asíimap, 1962. február 11. PSZAKMAGYARORSZAO 3 7őu\QIkpiö 'K Zárszámadás szülőfalumban ■mNiiiumuiiumMiMiiiUiuuuutii n!itiiuiHjiiiiimwiHmiiiiHum»«l!HUHlltlifKWttl!UllllUIIHHWHlllHHWH!inHR8lír Az volt ott megnyugtató, magavalragadó élmény a Sza- bad Föld Tsz vezetőségi ülé- sén, hogy a vezetőség tagjai ha olykor-olykor kisikla- nak is — ezt legbelül nagyon mélyen érzik és értik. 5 ez a kis testület, amely tengernyi tapasztalatot, hozzáértést, szakavatottságot és becsületes felelősségérzetet sűrít magában, elkezdett hangosan gondolkodni, keményen bírálni és szenvedélyesen ostorozni a hibákat Ilyesmiket jegyezhettem fél: Jeszrebi Gyuláné: Amit megtermelünk, az sincs kellően megbecsülve és védelmezve. Páli Ferenc: A mi termelő- szövetkezetünket is meg kell szilárdítani, és ez többek között azt is jelenti, hogy meg kell változtatná sok ember gondolkodását. Rendet kell teremteni a munkában, de az emberek fejében is. Koleszár Ferenc: Azt mondják itt egyesek: ha csak eny- nyire jutottunk, félre kell állítani az egész vezetőséget. Hát jó, de helyükbe is csak emberek kerülnének, akiknek szintúgy gondolkodni ok kell. Nem, elvtársak, az ilyen hangok mit sem használnak. Nem lehet a bizalommal dobálózni. Nekünk kell törni a fejünket, hogyan juthatunk előbbre. S amit elhatároztunk, amellett álljon ki mindenki. Akkor lesz tekintélyünk. A hasznosan és gazdagon te- rebélyesedő vitában, amelyben még az éles összecsapások és félrecsüszások is elősegítették a nézetek rendezését, a belső egység megszilárdítását, a vezetőség ülésén résztvevő Ku- kucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, borsodi és országos távlatokba állítva mutatta be a bodroghalmiak holnapját és felelősségét 6 millió 900 ezer forintot terveznek az elvtársak 1962-re. Legalább még másfél millióval megemelhetik tervüket. Tervezzenek csak bátrabban! Kedvező adottságaik vannak ehhez. Ami a legfontosabb: Bodrogijaimon és máshol is jó szándék fűti az embereket. Maguk tiszta szívvel állhatnak oda a közgyűlésen az emberek elé.' Az indulás most nem rossz. Ősszel felszántották a határ tekintélyes részét, nem úgy mint 1960-ban. Időben fogjanak hozzá a tavaszi munkákhoz és fordítsanak nagyobb gondot, az állattenyésztésre. Takarmánybázisuk szerint legalább 600 hízót adhatnak át az államnak. De miért csak 30 kilo húst terveznek egy holdra? Alsóbereckiben például rna/i,e®r mázsánál tartanak. , Államunk ebben az esztendőben 6 milliárd forintot for- . ® s.zociaIÍsta mezőgazdaság további erősítésére <js fejlesztésére. Megyénk 1962-ben 526 traktort és 170 gabonakombájnt kap. Mindinkább előtér- be kerül a vegyszeres gyomirtás. No, es itt van a tsz- parasztok együttes ereje amellyel nagyszerű dolgokat lehet véghezvinni ... Február 9, péntek este. Ma volt a közgyűlés a Szabad Föld-ben. Nem tudtunk rajta részt venni'. Nem ismerem a lefolyását. De fülembe csengenek Tóth Albert elnöknek, ennek a megkapóan higgadt, okos, volt középparasztnak szavai: — Nem félünk mi ® közgyűléstől. Ez harcunk egyik állomása. 7 *fen> harc, mert életünk elí«Mmi>ü.1asokon’ azok állandó csakhf^t át íalad előre' De akkor, ha a hartot — a JwlnK??dások kioldását, a bátor, nyüt vitákat és eszmei tisztázást — nem nróhál- juk kllkerülni> hanem megvívSzabaóP^^ia £ bodroghalmi bCT d °Id Tsz VC2®tőségéÄlLenraisV0S2em’ h0gy 8 mfaite^K-- törv£nyszerücn mok tfthhber’ hoza, gét fe&°Vede]em> *“«*** Egy pulpitus vararten hatást ^SulalokkSÍlWeb rázza ott könnyed elegánsával a bonyolult műveleteket és folyamatokat. Művész áH rajta. Hosszú, nyúlánk, szikár Jól zárta az évet a Kér!-család. Hárman dolgoztak, s mintegy 45 ezer forintot kerestek. Kérj József a zárszámadáson átveszi a meg járó készpénzt több mint 21 ezer forintot. Bodrogholmi gondok és távlatok 1962. február 8, csütörtök CSMost térten haza Bodrogha- lomból, a Szabad Föld Termelőszövetkezetből. A zar- számadó közgyűlést megelőző vezetőségi tanácskozáson vettem részt. Hat órát ültem egyfolytában. Mintha odaszögeztek volna a székihez. Feláll- hattem volna, hogy odakünn néhány percig friss levegőt S De nem lehetett! Nem azért, mintha ezt báiki illet- lenségnek tartaná, vagy talán tiltja az alapszabályzat Nem! Azért nem lehetett eltávozni, mert ezen a vezetőségi ülésen minden percnek súlya volt Minden perc gazdagon telítve volt. S a résztvevők, mint jómagam is, aki esak haJlgatoU és nem kapcsolódott be a vi tába, úgy érezte magát, rmnt hnvalamilyen áradat sodorna. Okos és szenvedelyes szavak, hifbás nézetek és mély felelősségtudattól áthatott vélem nyék összecsapásának áradata. Most itt ütok, kicsit kubul- tan zúgó fejjel, és rendezni próbálom gondolataimat, megkísérlem a nehéz feladatot, rögzíteni élményeimet Élmények? Tálán kimagasló eredményeket értek el a Szabad Föld-ben? Talán megdöntötték egyes terméshozamok megyei vagy országo? rekord- ját? Bámulatraméltó a munkaszervezés és a fegyelem? Nem! A szövetkezet mérlege pasz- kzív Az államnak jelentékeny összeggel kellett segítségére sietnie. Egy munkaegység értéké mindössze 15,80 fena*. A termésátlagok csaknem nund alacsonyabbak, mrnt 1960-ban. A legtöbb növényből a *ervf~ zettnél kevesebbet ^tetteké takarítottak be. Adósok ma Tudtak tejjel és hízott sértés seL Kirívó íegyelmezetlense- fek és a társadalmi tulajdon ellen elkövetett vétségek is előfordultak. _ És mégis élmenyek?..Igen, élmények! Megrazóak és megnyugtatóak. Megrendítelek és tanulságosak Az elnöki beszámolóban és a főkönyvelői tájékoztatóban felsorakoztatott szamok lehan- golták és elkeserítették arcszvevőket. Nincs is mit védem ezeken a számokon. Az aszály legalább 3500 forintot húzott ki egy-egy tag zsebéből. De ki vafflPnxivi tte el a többit az itt^található jó földekről & öttől a dolgos néptől, amely- nek minden feltétele megvan a 25 __30 forintos munkaegys ég-érték megszerzésére. Az első hangok az elkeseredést fogalmazták meg- Csak úgy záporoztak a kérdések az elnök felé: - Miért nem fizetik ki a fóldjáradekot? ■*• Csafc kötelességeink vannak, jogaink nincsenek? — Mmden eltűnik, miért nincs kellő ellenőrzés? — Szerűirei Gyula egyenest azt a szol ás—mono ást hozta a plenum elé: — A jó módot el lehet takarni, de a szükséget, a szegénységet nem. __ Hogyan, hát csodát vártak itt némelyek? Nem voltak kellően tájékoztatva? Hiszen 1961-ben hét közgyűlést és huszonhat vezetőségi ülést tar^ Ajfetaők, Tóth Albert arcát figyelem. A türelmetlenség vaev a bosszúság egyetlen ránca sem jelenik meg rajta, riátór Ac figyel. Aztán ő ker- nem termelünk jövedelmezően? Mert hiba van a munkaszervezésben, a hoz Mállásban, a Ra szakszerűségben. játítottuk el a jebb élet meg teremtésének helyes reit: Nem elemeztük KOTUcre ten a jövedelmezőseg összete% ekkor elhangzik még egy mondat, csak úgy csattan- A vezetőség szüntesse be megalkuvást! . Ehhez fűzi hozzá Kolesza Ferenc párttitlcár: — Azon rágódjunk már, hogyan tovább. De ezen csak akkor lehet ^rágódm?’, ha a vezetőség tagjai önmaguknak, valamennyi- üknék cimezik a kérdéseket. Ha kemény elvi, szakmai viták és döntések után künn az emberek között senki se fúj egy követ a hangoskodókkal, hanem minden lépésénél, minden szavával a közös határozatot védi, magyarázza és segíti annak végrehajtását. i mint a magasbatörő, napfényi kereső, sudár szálfák. Az else futó benyomások alapján kimértnek, hidegnek hat. Felemeli karmesteri pálcáját és í végsőiéig letisztult, ökonomikusán elrendezett mozdulataira, mint valami varázsvesszé halk suhintására, szárnyalni kezd a Lendngrádi Filharmónia Szimfonikus Zenekarának elbűvölő muzsikája. Jevgenyij Mravinszkij, Le- nin-díjas karmester, Bartók, müvet vezényel. S egyszércsak kiderül, hogy ami első pillanatra hűvösségnek és ridegségnek tűnt, abban kristálytiszta logika, lebilincselő belsc rend, klasszikus harmónia és mély emberség rejlik. Éneikül nem is lehet megszólaltatni Bartókot. Kiváltképpen nem úgy, 'ahogyan a lerringrádiak felfedezték számunkra — ó, mily közérthetővé téve! — ezt az oly mélységesen emberi embert, ezt az oly gazdagon bölcs alkotót Miközben a művet hallgatom, egy kép suhan át emlékezetemben. Nem sokkal, a fasizmus elleni tiltakozásul önként vállalt emigrálása előtt láttam Bartók Bélát Egy hegedű-zongora szonátaesten játszott Szegeden. A hangverseny szünetében a művészszobába lopóztam... Ott állt egy sarokban, egyedül, szótlanul, magába mélyedten, töprengő- en a Mester. „Titkát” kerestem, kutattam. Akkor még nem tudtam megfogalmazni magamnak, de most, valamelyest jobban ismerve műveit és alkotó géniuszát — ez magasodik ki: a belső rend, a hallatlanul világos logika és az ember tisztelete, aminek nem mond ellent a bartóki muzsikából áradó nyugtalanság és gondterheltség. A miskolci hangverseny szünetében, valaki nagyon találóan jegyezte meg: Mintha Bartók muzsikájának tolmácsolásához egy ilyen szikár, rendkívül fegyelmezett, a nagy egészen uralkodni tudó művész kellene, mint Mravinszkij. Ha hirtelenében az ugyancsak nagyhírű Carlo Zecohi olaszos kedélyére, derűs stílusára és behízelgő pik- nikus alakjára gondolunk, amelyhez nehezebben illik a bartóki formanyelv, talán van is ebben némi igazság. Egy szovjet művész varázslatot művelt a pulpituson: — hazahozta nekünk Bartók Bélát Még egyszer, de most már igazán utoljára a világ végéről Tisztában vagyok azzal, hogy az olvasónak immár könyökén nő ki a világ vége. Csömört kapott tőle. Annyit írtak róla az elmúlt napokban, hogy ezen nem is lehet csodálkozni. Dehát bocsánatos bűn ez, hiszen világvége nincs minden nap, jó ha esztendőnkint egyszer napirendre lehet tűzni. Kétségtelen, hogy vaskos dosz- szié telnék meg erről a témáról írt cikkekkel. Mégis, hadd mondjam még el az alábbi kis történetet Február 4-én öt javakorabeii asszonyság szemlélődött Miskolcon, az antikvár könyvesbolttal szemben lévő játéküzletnél. — Itt kell lennie valamerre — mondogatta az egyik vénasszony. Saját szememmel láttam. Meg van hirdetve(!), hogy jön a világvége. Óriási plakáton olvasható az. — Jó, jó, Julis, elhisszük mi azt neked, de mutasd meg. Hátha rosszul olvastad — bosszankodtak a többiek. Mondom, hogy itt kell lennie. De várjatok csak, talán nem is itt, hanem szemközt. Gyertek csak! Az öt donna át is haladt a szomszéd oldalra, a színházhoz. Ott aztán találtak is néhány plakátot — Megmondtam, ugye — itt van ni — kiáltotta diadalmasan Julis néni, és rábökött a Miskolci Nemzeti Színház hirdetményére. Társai borzongva olvasták: Tabi László: KÜLÖNLEGES VILÁGNAP. * Megzavarodott agyaik — gondolom — azt még csak megértette, hogy különleges világnap, de mi az úristen lehet az a Tabí László? ... Sárközi Andor f Autónk könnyed ingássa] í siklik a havas országúton, í — Jó út — mondja elégeSdetten a sofőr. § — Azt meghiszem! Most csic nálták — dicsekszem, s — A „világközepét” köti ösz- §ysze a „peremvilággal” — céloz- Sza meg lokálpatrióta érzékenységemet egyik kollégám. $ A másik se rest, kaján élcelődéssel firtatja, itt találták-« r fel a spanyolviaszt, és hogy iGaradnán talp alá gyűlik-e az ^árnyék, ha deleién időz a Nap? fa a rosszindulat: „no, marakodnak már...” de az első zárszámadás eredményeit nem lehetett letagadni: 72 forintot ért a munkaegységük, igaz a határ szine-java volt az övék. S 1959-ben, szinte minden szervezés nélkül Garadna termelőszövetkezeti község lett Az első közös zárszámadáson 37, a másodikon — az eső miatt — csak 28 forintot tudtak osztani, harmadikon meg, most február 7-én... no, de ne vágjunk elébe, induljunk ei végre a jobb legyen? Nyilván rajtuk, senki mason. — Szóljanak hozzá, emberek! — teszi le az elnök az utolsó papírlapot is. Percek telnek el, hozzászóló nincs, az elnök hiába bátorítja őket. „Ennyi ember előtt?” Volna pedig mondanivalójuk, hogyne lenne. Látták a bajokat, gondokat, de hát majd máskor, amikor nem lesz itt annyi kiküldött Az asszonyok, igen, nekik kellene kezdeni. Derekasan dolgoztak, olyan odaadással, járasszerte velük póldázódtak. Kilencvenen vannak, többen a férfiaknál. Ok küzködtek elsősorban a gyommal, a földkeményítő aszálynál. Tessék, Kiss Ferencné, maga harcos, keménykötésű asszony, több mint kétszáz munkaegységet mondhat magáénak. Hát Ferencz Istvánná, aki nem is tag és 153 pontot szerzett, mért nem szól, bátor, szókimondó asszony hírében áll pedig. Arra való a zárszámadás, hogy megvesse az új esztendő alapjait, ne vigyék át a tegnapi nehézségeket, tudják le, mondják ei, nehogy megismétlődjenek a bajok. A kiküldöttek szóltak hozzá elsősorban, amit a tagok mondtak, az nem sokat ér, apró kis sérelmek bosszúságát hánytorgatták feL Végre, az elnök bezárja a közgyűlést, s előkerül a hatalmas bőrönd, 460 ezer forint van benne. Nem tolong senki, abból csak baj származhat, még elkallódik valakinek a pénze. Nyugodtan várnak sorukra, a szólításra. Aki megkapta pénzét, egy szomszédos asztalnál megszámolja, stimmel-e. Tudják, mennyi a készpénzjárandóságuk, 38 forint egy munkaegység értéke, már kiszámították otthon, milyen értéket kaptak természetben, mennyi előleget vettek fel s még mennyire számíthatnak. A Kéri-családon a sor — hárman 45 ezret kerestek, 21 ezer forint a készpénz. IJcekáj Lajos kiváló tehenész egyedül 27 ezer forintot szerzett. Barna József állatgondozónak a felesége is segített, 32 ezer forint a hasznuk. Sokan mondogatták, hogy ha gyáristánák csapnak fel, akkor se kereshettek volna sokkal többet. Ez a tsz már biztos megélhetést tud nyűitazárszámadó közgyűlés színhelyére, a kultúrházba. Az elnök, Kocsis Nándor ünneplőben, mintha skatulyából húzták volna elő. All a kultúr- ház bejáratában, kémleli az utat. Egy órára dobolták a kezdést, nos, már fél kettőre jár az idő, de még alig vannak. Ez itt a szokás, megváratják magukat Két órára már mozdulni is alig lehet, a későn jövők állhatnak a fal mellett Úgy kell nekik, mért nem iparkodtak! Aggodalmasan figyelik a vaskos papírcsomót az elnök kezében — „citerázni fog a lábunk, mire végére ér.” j> Nevetek is, bosszankodom is. ÍNo, várjatok csak! Mondok én [nektek olyan statisztikát, hogy [eláll szemetek-gzátok. Sorolom |is, mi minden van az én szülőifalumban. Van orvosa, patiká- ' ja, állatorvosa, rendőrsége, [vasútállomása is lenne, ha a (novajidrányiak nem porolik le ra nevét az állomás homlokza- ! tárói, szépséges szép, korszerű )kultúrházzal is dicsekedhet — [no, és kömyékszerte elismerés• sel emlegetik termelőszövetke- ; zetét. De ez még nem minden £— a felszabadulás óta ötven- r egynéhány, nagyablakos kő- és ; téglaház épült a községben: I Még nem fogytam ki a fefl- | sorolásból, hiszen a tudás vá- •rának ostromából is kivette [részét falum ifjúsága, középlés felsőfokú tanintézetekben i mérte össze észbeli képességét • a tudás kapuját elálló hétfejű [sárkánnyal. [ Mondom, sorolnám még, de I kocsink már a házak között [gurul. Az út baloldalán, a telítés magosán takaros házak sóira. Felszabadult, könnyed életérzést sugárzó, hatalmas abla- ■ kok, cicomás homlokdíszek, [ itt-ott aprócska tornyok, he- ) gyükbe szúrt pléhzászlócská- ival. Hogy minek azok a tor- í nyocskák? Semminek. Téliéit [rá, hát azért. Jobboldalt a régi (falu kopottas házai. Az ablak- [szemek szőlőlugasok lombtalan 'pókhálója mögül lesnek ki az [útra. Ezek még ismerősök, jllyenek voltak ezek a házak •húsz esztendővel ezelőtt is, ko- [ morak és tekintélytparancso- | lók, csendre intettek gyereket, [felnőttet. Csendben, magukba ímerülten szövögették lakói a [gazdagodás ábrándos képeit. (Nem szerették a hirtelen jött, [zajos változásokat. Itt nem lelhetett követelőzni, csak kérni. > Hóna aló gyűrt kalappal, illő— jdelmes dicsértessékkel állt •meg a kepés a pitarban: „No, [mi van, Jancsi?” „Semmi, (gazduram. Elgyüttem már, [hogy megtart-e jövő esztendőire is kepésének?” „Ha jó va- [gyok neked, maradj”. [ No, de ne hánytorgassuk a (múltat. Akkor úgy volt, most [másként van. A föld áltál mé- ! retett az ember, az volt a vi- jlág rendje — most a munkát [teszik az ember-megmérés serpenyőjébe, mert ezt hozta ránk [világunk változása. S a garad- (nai gazdák megbékéltek a változásokkal, az új viszonyok i között is’élni, boldogulni akar- [nak — s boldogulnak is. Az (első kis termelőszövetkezetet, [mely 1957-ben megtörte itt a íjeget Marosvölgyi János vezetésével, árgus szemekkel fi- [gyelték a kívülállók, hogy si- •kerül-e nekik, boldogulnak-e? [Ha összekoccantak a közősbe- Hiek, a koccanást dörgéssé fújni tagjainak. Budai István középparasztból lett a tsz traktorosa — nos, lelkiismeretes munkájával 1750 forintos havi átlagjövedelmet ért eL — Dolgozhattak volna-e jobban is? — szólítom meg Mező Józsi bácsit, akit szókimondó embernek ismerek. — Igen. Egyesek örökké azt fújják, hiába töröd magad, úgyse kapsz többet. Már hogy lenne ez igaz?! Ha mindenki így gondolkozna, nem sokra mennénk. Még szerencse, hogy nem az a jó nótás, aki a leghangosabban kiabál. Egyre kevesebben hallgatnak az ilyeo buta beszédre. Az egész falu együtt van a kultúrházban. A volt kepés egykori gazdájával koccint a még bőségesebb zárszámadásra. Fel-fellángol még a hajdani ellentét, különösen az asszonyok között, de akadnak higgadt, meggondolt emberek^ akik leintik a veszekedőket. „Mit kiabálsz, mire mégy vele? A volt sérelmeket felejtsétek el, dolgozzatok becsülettel, ha nincs munkaegységed, úgyis hiába járatod a szádat, hogy te ilyen meg olyan jó gazda voltál, te meg hogy ennyit meg annyit dolgoztál a gazdának, nem kapsz többet, most már magadnak dolgozol, azután élsz, hát akkor iparkodj.. Gulyás Mihály Hát bizony, az elnöki beszámoló eltartott vagy kétóra hosszat. Aprólékosan, nagy gondossággal tette mérlegre az esztendő jó és rossz dolgait. Mert itt se volt minden rendben. Lényegében az aprómag húzta őket ki a sárból. Ha nem néhány ember határozott kiállása, a tagok takarmánynak vágatják le a vezetőséggel a több, mint 130 holdnyi vörös lóherét, s akkor 25 forintnál többet aligha tudtak volna osztani. Jól sikerült a magío- gás, közel félmilliót kaptak érte. Számok röpködnek, tíz- és százezer forintok, s az aszály, az aszály! Elbánt velük alaposan. A parti földeken kiégett a kukorica. A krumplival már az ültetéskor baj volt. Rosszul működött az ültetőgép, a föld tetejére „tojta” a krumplit — az asszonyok mentek bekaparni a földbe, és hát olyan is akadt, aki csak ráhúzta a földet — nem is adta meg a tervezettet, pedig sokat vártak tőle. A kukoricának az ártott, meg. hogy tavaszi szántásba került — a réti kukorica azonban így. is jól fizetett. A cukorrépa százon felül volt holdanként, de alatta maradt a tervezettnek vagy 60—70 mázsával. A tehenészet jól jövedelmezett, a sertéstenyésztés jobb is lehetett volna. Kin múlik, hogy
