Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-10 / 34. szám
ftwnAart, W62. február II!. BSZAKMAGYARORSfcAG s IW« !#»*£***■.'* **$g ■ ETETÉS ,T6'tejelnek a mezflkcreaztcfrt Aranykalász Tsz tehenei. Ezen nincs ™t csodálkozni, mert az állatgondozók — például üveges István Is —, pontosan betartják az etetésre előírt utasítósokat. Foto: Szabados Ejnye!.** Történt pedig a következő: Tegnap este egy öreg ember akart átkelni az utca hatórai forgalmán. Diósgyőr felől villamos, a pályaudvar irányából autóbusz közeledett. Az öreg ember olyan helyen lépett le a járdáról, ahol éppen nem állt senki, akit megkért volna: kísérje át a túlsó oldalra. Lépett egyet, lépett kettőt. Az autóbuszt taxi előzte, fékjei csikorogva „fogtak.” A jelenet a pillanat műve volt. A taxi ott „stoppolt” az öreg ember orra előtt, az ajtó kicsapódott, vezető és utas egyszerre kiáltott: — Nem lát, maga vén... Mindenki oda nézett, dekát (ejnye, ejnye!)... az emberek csak néztek: „mi lesz ebből?” Mintha oda- gyökeredztek volna a lábak, az utca népe egy pontra, a megrekedt öreg emberre tekintett, csak éppen kéz nem mozdult, láb nem mozdult. De mégis! Honnan, honnan nem — egy tízéves úttörő bújt elő a nagykabátok és bámészkodók erdejéből. A taxi előtt termett (amelynek kövér utasa most cigarettára gyújtott), karonfogta az öreg embert és bátran elvezette. Meglepetés. Csend. S ebben a csendben tisztán lehetett hallani: „kip- kop... kip-kóp ..." Tapogatódzott a fehér bot. (O. M.) Serkentő anyagi ösztönzést a termelőszövetkezetekben 1 MESESZEP.. Modellház — mindenki háza ) MINT EGY KIS elvarázsolt kastély!.... — ez volt az első gondolatom, amikor behajtottam magam után a nagy üvegajtót. Hirtelen nem is tudtam, hogy a csillogó tükrök, az érdekes fény, vagy a szinte előkelőnek mondható csend — a ezőnyegtompította léptek, a halk, kedves szavak — juttat- ják-e eszembe ezt a hasonlatot Később rájöttem, hogy ezek nem is olyan lényegesek. A színek a döntőek. A színskála minden árnyalata, ahogy szinte itt leng, lobog, örvénylik körülöttünk —ez teremti meg azt a különös hangulatot, amely valami régi, színes mesekönyv emlékfoszlányaiként, valahogy összefonódott már ezzel a fogalommal: elváráséit kastély... És az embernek kedve támad tovább ringatózni ebben a varázslatos hangulatban, tovább szőni a régi mese elejtett szálait, tovább képzelni: kastélyban járunk, sóbanem- látott gyönyörű teremben. S a sötétkék fényesköpenyes, halkszavú emberek itt, tudatukon kívül segítenek nekünk játszani ezt a kedves játékot. Puha kézmozdulat —’és balról is, jobbról is könnyedén felgördülnek a súlyos bordó függönyök. Mintha csodálatos kincses kamrácskákat tárná nak fel előttünk. — Meseszép... — sóhajtunk. Fölöttünk még sokáig csilingelnek nikkelezett tartójukon a kis rézkari'káik. Korallpiros, sárga, banán- zöld, hófehér, türkizkék ... Sziporkáznak a színek. t — Délutáni szövetruháik ... színeket viseljen — Rusznyák Ernő mutatja a gazdag választékot. — Ráér feketét hordani 70 éves korában ... A lány hajlik a jótanácsra. Most már csak egyet nem tud eldönteni: a vajszínű kosztümöt válassza-e 1300-ért, vagy inkább az 1800 forintos türkizkék kabátot... — Nem hosszú az alja? — Szívesen megigazítjuk... — Berkes Róbertné kezében gombostűk, cérna, olló. — Különben nem is fonto6. A bordó szövetruha, amit karácsonyra vettem itt, az is éppen jó lett a körömcipővel... — Meg is nézte mindenki a faluban! — „kottyantja ki” egy fejkendős fiatalasszony, ö jött ed vásárolni a szőkecopfos lánnyal, Hegedűs Erzsébet óvodai dolgozóval — Bükk- szentkeresztről. Elvarázsolt kastély? Grófkisasszonyok? Megszakadt a régi mese fonala. ÜJ MESE EZ már. De nem is jól mondom. Mert nem is mese. Igaz jelenet a miskolci Modellházban — a meseszép ruhák házában — mindenki házában. S talán egy régi, álombéli mese megvalósulása. Ruttkay Anna T ermelőszövetkezeteink egy része a zárszámadással együtt, más része viszont a zárszámadást követő napokban külön közgyűlésen vitatja meg, fogadja el az új gazdasági év, 1962 termelési tervét. A nagy gonddal, hozzáértéssel készített terv alapvető feltétele az eredményes gazdálkodásnak. Régebbi termelőszövetkezeteink gazdasági szakemberei és vezetői már rendelkeznek a tervkészítéshez szükséges ismeretekkel, szakértelemmel. Üj termelőszövetkezeteink tervkészitéséhez viszont fokozott segítséget nyújtanak a járási tanácsi és pártszervek szakemberei, a környező régebbi közös gazdaságok, állami gazdaságok, gépállomások szakemberei. Magától- értetődő dolog, hogy az a terv a jó, amely — figyelembevéve a helyi adottságokat, a gazdasági alapot, s a munkaerőt — reálisan határozza meg a várható terméshozamokat, az állattenyésztés hozamait, a ráfordítandó munkaegységet Természetesen mindenkor és minden mező- gazdasági üzemben — éppúgy, mint az ipari vállalatoknál — számolni lehet már a tervek készítésénél a rejtett tartalékokkal. Ilyen rejtett tartalék mezőgazdasági üzemeinkben, termelőszövetkezeti községeinkben a tsz-tagok ereje, tudása, szakértelme. Igaz ugyan, hogy a mezőgazdasági termelésre ma még óriási befolyása van az időjárásnak, mégis, az elmúlt száraz, aszályos nyár példája azt bizonyítja, hogy nem minden termelőszövetkezetben hatott egyformán károsan az esőhiány. Azokban a közösségekben, ahol idejében felismerték a veszélyt, ahol több munkát fordította« a kapások művelésére, ahol a tagság nem sajnálta a fáradságot, ott a szárazság ellenére is elegendő takarmányt, kukoricát takarítottak be. így hiába volt az aszály, a mezökeresztesi Aranykalász, a mezőnagymihályi, a nyiri és más közösségekben 16—18 mázsa szemeskukorica, Kenézíőn és Sárospatakon soha nem tapasztalt paprika- és paradicsomtermés gyarapította, gazdagította a tagságot S a szorgalom, az eredményes munka serkentője — a közös boldogulni akarás mellett — az anyagi ösztönzésben, a tagokban rejlő erő, akarat felszabadításában keresendő. Érthető dolog, hogy az a termelőszövetkezeti tag, aki boldogulni, gyarapodni kíván, nem sajnálja a fáradságot, nem sajnálja a munkát, ha mögötte látja a hasznot látja a várható jövedelmet. A több zöldségféle, a több gyümölcs, a több kukorica viszont nem csak a termelőszövetkezeti tagság haszna, hanem a népgazdaságé, az egész országé is. lyj egyénk régebbi termelőszövetkezeteinek ■ * többsége már az elmúlt évek során is élt az anyagi ösztönzés bizonyos formáival, eszközeivel. Számos közös gazdaságunkban „építették be” már az éves tervbe is, s kötöttek „szerződést” a tagsággal, hogy a terven felüli termelés bizonyos — 20—25 — százaléka a jól dolgozó, terven felül termelő tsz-tagot illeti meg. S e várható terven felüli jövedelem feltétlenül a fokozott munkaintenzitásban, a törekvésben mutatkozott meg. Az elmúlt esztendőben, amikor — különösen a takarmány- betakarítás idején — szorított a cipő, összejött a munka — kevés htján —, bizonyos munkára ösztönző formákhoz nyúltak megyénk újonnan alakult közösségei is. Egy-egy közösségben úgy döntött a vezetőség és a tagság, hogy nem munkaegységre, hanem résziben, 25—30 százalékos részesedésért takarítják be a szálastakarmányt, természetesen minden munkaegységjóváírás nélkül. S számos közösségben ennek köszönhető, hogy ünnepnapokon, esténként, hajnalonként kaszált a tagság, levágta a füvet még az árokpartokról, a folyótöltésekről is. Néhány termelőszövetkezetben viszont — mert több munkát igényelt a kapások ápolása, mint egyébként — annak ellenére, hogy az éves tervben nem szerepelt, megállapodtak a tagsággal, hogy bevezetik a premizálást így annyiszor kapáltak, ahányszor az időjárás megkívánta, hogy megőrizzék a talajban a nedvességet. Ez. is helyes volt, hiszen nem ütközött sem a tsz-alapszabállyal, sem a szocialista bérezés, anyagi ösztönzés elvével. Azonban akadt olyan példa is, hogy a termelőszövetkezeti tagok egyrésze — egy-egy közösségben — elvtelen követelésekkel, a részesművelés kiterjesztésének helytelen követelésével lépett fel a tsz vezetőségével szemben. A mezőcsáti járás egyes községeiben például résziben kívánták aratni a kenyérgabonát, kapálni a kukoricát Ez szöges ellentétben áll a termelőszövetkezeti alapszabállyal, a szocialista mezőgazdaság munka- és bérezési normáival. S akadt olyan közösség is, ahol e jogtalan, elvtelen követelőzésnek az egész közösség látta kárát, mert a tagság késlekedett a munkával. A megyénk termelőszövetkezeteiban tapasztalt eredményes, illetve káros „anyagi ösztönzési formák” felett komoly vita folyt a ter- melős'zövetkezetek tagságával, azt megvitatták az egyhetes háromhutai, illetve sárospataki tsz-elnöki tanfolyamon a közösségek vezetői, s a tények, a tapasztalatok alapján megtárgyalta a megyei tanács és a megyei pártbizottság is. A termelőszövetkezeti tagság és vezetők túlnyomó többségének az a véleménye, s az a véleménye a megye szakembereinek, vezetőinek is, hogy serkentő, hasznos anyagi ösztönzésre szükség van, s azok a közösségek sokat veszítenek, amelyek nem vezetik be a premizálást. Természetesen nem közömbös, hogy milyfen formában. A vélemények összesítése alapján a megyei tanács végrehajtó bizottsága többféle módszert javasol a jobb munka, a több termés serkentésére, s ezek helyességét számos jól gazdálkodó termelőszövetkezetünk gyakorlata bizonyítja. Az első és leghelyesebb forma — ezzel a tsz-elnökök nagyrésze egyetértett —, a terven felüli premizálás. Tehát a tagság a végzett munkáéit munkaegységet kap, s ha többet termel a tervezettnél, e többtermés egyrészét — állat- tenyésztésben 10-—30, növénytermesztésben 25—50 százalékát — kapja meg prémiumként. E premizálás, különösen kukoricánál természetben történik, míg cukorrépánál, napraforgónál, mag-növényeknél pénzben kapja meg. a tsz-tag a terven felüli részesedésnek megfelelő értéket. Az anyagi ösztönzés egy másik formája lehet — ezt az ország egyes közösségeiben már alkalmazták —. hogy a tagság a munkájáért munkaegységet és terményt kap. Tehát függetlenül a termés mennyiségétől, megkapja a megszabott munkaegységet és hozzá a termés 10—15 százalékát. Azonban e módszernél külön lehet magasabb részesedéssel premizálni a terven felüli termést Azaz jóváírják a munkaegységet, megkapja a tsz-tag a termés 10—15 százalékát és hozzá a terven felüli termés 25—30 százalékát. Erős közös gazdaságaink tapasztalatai bizonyítják, hogy feltétlenül hasznos dolog a premizálás az állattenyésztés, különösen a növendéknevelés területén, s eredményes a kertészetben, a gyümölcstermelésben is. A terven felüli premizálás módszereit, mennyiségét illetően nem lehet pontos határt szabni, azt a közgyűlésnek kell meghatároznia, elfogadnia. Celtétlenül fontos dolog viszont, hogy a 1 premizálás mértékét, a premizálás milyenségét a termelőszövetkezeti tagság építse bele az éves tervbe, azt a tervet megtárgyaló közgyűlésen vitassa meg, fogadja el, s év közben ne történjen lényeges eltérés. A premizálás jelszava alatt ne próbálja senki megsérteni, megsértetni a szocialista gazdálkodás, a termelőszövetkezeti gazdálkodás törvényeit* mert ezen mind a termelőszövetkezeti tagság egyénenként, mind az egész közösség nem nyer, hanem veszít, a közösség nem erősödik, hanem gyengül. A premizálásnak viszont éppen az ellenkező célt kell szolgálnia. Barcsa Sándor Megjelent 3 Magyar Tudomány A Magyar Tudomány legújabb számában M. Zemplén Jolán vezércikkben méltatja M. V. Lomonoszavnak a fizikai tudományok fejlesztésében szerzett érdemeit Hegedűs András „A marxista közgazdaságtan új hajtása, a munka- gazdaságtan” címen írt tanulmányt. Kgyed Imre a mezőgazdasági tudományos kutatások szervezeti kérdéseihez írt hozzászólást. Tanulmányban ismerteti a lap az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem elméleti fizikai intézetében folytatott kutatásokat. A gazdag szenüerovat több jelentős tudományos kongresszuson kivűl közli Rénj/i Vámos Ferenc ösz- tzefoglalását a művese hazai alkalmazásának tapasztalataimat. i — mutat balra Kosa Mihály né üzletvezető. — Télikabátj aink — hallom jobbról Brigyinsaky Józsefné hangját. — Kosztümöik... komplék... pongyolák,.. pantallók... kismamaruhák... — és végül, az utolsó „kincseskamrácska” elől is felrehúzódik a függöny: — Kisestél yik... Bársony, taft, nylon, selyem, düssesz, fémszálas brokát suhog a könnyű érintésre. A színeknek még nagyobb pompája, mint az előző szekrénykéknél. Itt-ott elővillan egy strassz, egy gyöngyös mélltű. Csodálatos ruhák. Ruhaköltemények. És valami nagy- nagy elegancia. Valóban úgy tűnik, mintha egy modern mesebeli várkisasszony ruhatára előtt állanánk. Csak be kell hunyni egy pillanatra a szemünket és már látjuk, hogyan suhannak, libbennek a nád- szálkarcsú, százszorszép lányok, ezekben a ruhatüneményekben .,. Aztán, amikor felnyitjuk a szempillánkat — elcsodálkozunk. Mert ott áll előttünk — helyesebben a nagy, ovális tükör előtt — egy, ezek közül az elképzelt, karcsú lányok közül. Hófehér nylonruha pompázik rajta, hófehér bársonydísz- S2*L — Ni csak, egy modern grófkisasszony! ... — szólnánk el- árnulva, de egy pillantást vetünk cipőjére... Gömbölyűorrú, barna félcipő van rajta, jó erős bőrből, kicsit sárosán. A sár még meg sem száradt. Az utcán mindenkinek ilyen most a cipője.« Néhány perce térhettek ide be. — A tűsarkúd persze jobban áll majd hozzá... — nevetnek a körülötte állók. Egy zömök kis öregasszony leteszi maga mellé vászon bevásárló táskáját, két kezével igazít valamit a ruha derekán, aztán végigsimítja a puha anyagot. Kérges, erősen erezett kezei vannak ... — No, tetszik, kislányom? A fehér ruha fölött piros arc mosolyog. — 610 forint — Írja Ulviczky Lászlóné a pénztárkönyv rubrikáiba. Egy perc — s a „grófkisasszony és kísérője” elvegyül '■ az utca szürke forgatagában. De helyette mások jönnek. Mások — és legtöbben mégis olyan hasonlóak... Egy szőke, fonottkontyos lány pezzjgőszinű, prémes kabátban forog a tükör előtt. — Valami sötétet inkább. Az elegánsabb, nem? ... — Maga még fiataM Száz tonnás úszódaru k » Gbeonrhtu-DeJ HaJÖgyArban a Síd vjetuntó Téstére készülő MA totw úszótfaruC Képünkön: a vferebocsAUM pilHnaia. TizonMencezer fürdőszobához, konyhához elegendő mozaiklap készül Miskolcon A Miskolci Cementáruipari Vállalatnál az egyik legkeresettebb építőanyagból, a konyhák, fürdőszobák, előszobák burkolására használt mozaik- i lapokból, az idén mintegy öt- iven százalékkal többet készítenek, mit tavaly. Ezért kor- | szerű, az eddigi hasonló célt [szolgáló géphez viszonyítva [ csaknem kétszeresen nagyobb ! termelékenységű mozaiklap- ; gyártó prést szereztek be kül- \ földről, amellyel egy nyolc- |órás műszakon több mint ki- I lencezer nurkoló lapot állfthat- ! nak elő. Az új géppel az üzemi I próbákat megkezdték és né- thány nap múlva rendszeresen ! termelnek vele. így ebben ax [évben körülbelül tizenkilenc- jezer fürdőszoba, előszoba és [konyha burkolásához elegen- [dő, az eddiginél jobb minőségű mozaiklapot adnak majd ax építkező lenek.
