Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-10 / 34. szám
4 CSZARMAGYARORSZAG Szombat, lí)62. febrer&r If? •SB'S A fatusi kulturális munka néhány kérdése megyénkben (I.) HOGYAN TOVÁBB? A falusi kulturális munka néhány kérdése megyénkben címmel tanácskoztak a napokban a megyei tanács dísztermében Borsod megye népművelési dolgozói, községi és termelőszövetkezeti vezetői. Csápé nyi Sándor elvtársnak-, a megyei tanács vb. elnökhelyettesének referátuma sokrétűen tárta fel, hogy milyen a megye-községeinek művelődési helyzete, milyen kulturális problémák adódnak az igen nagy és értékes eredmények mellett.* Az ankétnák a feladata volt, hogy tanácsokat adjon arra vonatkozólag, hogyan haladjunk tovább a .falu kulturális színvonala emelésének útján. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a szocialista falu további fejlődésének egyik kulcskérdése a parasztság műveltségének növelése, mert. az eddigi kulturális eredmények ellenére erősen elmaradt a falu művelődésügye. örvendetesen szaporodnak á művelődési házak, a falusi öntevékeny művészeti együttesek, igen magas számot ■és viszonylag magas látogatott- .ságot érnek el a tudományos ismeretterjesztő előadások, egyre bővül a mozihálózat, gyakorta jelentkeznek a falvakban a hivatásos művészeti együttesek, mindennapos lett a rádió és mind. több helyen látható már a televízió antennája — mégis kevés, és főleg lassú ütemű a kulturális fejlődés, sokkal lassúbb, mint azt a rohamos gazdasági fejlődés, a falu szocialista átalakulása megkívánja. Sok helyen a tanácsi és gazdasági vezetők á kulturális forradalom élharcosai közé számítanak, mert megértették, hogy önmagukban a gazdasági eredmények még nem képesek a szocialista falu kialakítására, az emberek világnézetének, életfelfogásának megváltozása feltétlenül kell, hogy kövesse a mezőgazdasági átszervezést. Az új, szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban dolgozó és szilárd szocialista világnézeti alapon álló, széles kulturáltságú emberek összessége jelentheti csak a szocialista falut. A jó példáit mellett, sajnos még nagy számban akadnak olyan tanácsi, termelőszövetkezeti, gazdasági vezetők, pártmunkások, akik nem látják világosan ennek a kérdésnek társadalom- formáló jelentőségét, mondván, hogy most munkával, termeléssel foglalkozunk, nincs idő a kulturális nevelés kérdéseivel foglalkozni. Ezek nem értik eléggé, hogy éppen a termelés megváltozott jellege követeli meg a szakismeretek gyarapítását, a több tudást, a Icultúrát. Semmiképpen nem helyesek és a munka fokozott eredményességét gátolják ezek a nézetek. Tapasztalható az is, hogy egyesek csak a tervek elkészítésében vesznek részt, de azok végrehajtásával már egyáltalán nem törődnek. Nem törődnek a végrehajtást szolgáló társadalmi összefogás Amerikai vendégek látogatása az Országos Béketanácsnál Scott Nearing és felesége, i Helen Nearing neves amerikai szociológusok, akik a magyar, békemozgalom vezetőinek' meghívására érkeztek hazánk-] ba, pénteken ellátogattak az Országos Béketanácshoz. Az] Országos Béke tanács és a Hazafias Népfront számos vezető; munkatársával a magyar békemozgalom tevékenységéről folytattak eszmecserét. ’ , Az Országos Béketanács vendégei először 1958-ban jutottak el hozzánk, amikor körutazást tettek a szocialista országokban. A látottakról, élményeikről „Bravo, új világ” címmel könyvet írtak, amelynek megjelenése után négy évre megvonták útlevelüket, s így csak níost nyílt lehetőségük arra, fcogy megismételjék tanul- mányúljukat a szocialista or-; szagokban. szervezésével, a mezőgazdasági és művelődésügyi szervek jó együttműködésével, ami nemcsak a községekben, de megyei szinten is tapasztalható és végül még egy eléggé szélsőséges tényező: nem egy községben annyira sem becsülik a művelődésügyet, hogy a művelődési ügyvezetői munkakört állandó személlyel töltenék be. Csépányi Sándor elvtárs beszámolója igen értékesen tárta fel és elemezte a Borsod megyei falvak művelődési problémáit. Nem hallgatta el az eredményeket, tételesen számol adott a falusi kulturális fejlődést jelző jelenségekről, amelyeket felsorolni és elemezni meghaladja ennek a cikknek a feladatát, de igen mélyen feltárta a fogyatékosságokat is. A kritika és az önkritika eszközeivel világított rá a falusi művelődésügy ma még fehér foltjaira, és beszélt a további haladás lehetőségeiről is: az ismeretterjesztő munka további javításáról, a művelődési otthonok tartalmi munkájának emeléséről, a termelőszövetkezeti községek klubéletéről, a könyvtárak feladatairól, a művészeti úton való, közvetett nevelési módszerekről, a falun lakó középiskolásoknak a falu kulturális életébe való bevonásáról, az értelmiség szélesebb rétegeinek mozgósításáról, a falu-patro- náló mozgalom űj tartalommal való felújításáról, a „Szülőfalum segítése” mozgalom szélesítéséről. Sajnos, az ankétem résztvevők, illetve felszólalók egy része nem értette meg a megbeszélés célját. Ezt tükrözték azok a felszólalások, amelyek inkább magyarázkodásnak hatottak, mintsem a „hogyan tovább?”-ot. keresték ^voina. Nagyon sok hozzászóló adott számot, hogy községében miként áll a művelődés ügye, de kevés volt a javaslat a jövőt illetően. Egyes javaslatok pedig irreálisan túlzók voltak. Nagy szükség volt erre az értekezletre. Ezt maga az értekezlet anyaga, a felszólalások többsége is megmutatta. Bár nem hozta meg a kívánt eredményt, mégis hasznos volt, mert sok olyan fogyatékosságot tárt fel, amelyeket, ha nem hárítunk el az útból, gátolják a további fejlődést. Szabó József elvtárs, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője felszólalásában utalt az SZKP XXII. kongresszusára, amely az emberiség ragyogó jövőjét mulatta meg. Borsodban is tízezrek tanulmányozzák a kongresszus anyagát és kérdezik: mikor érünk mi is arra a színvonalra, amelyről ilyen tervek megvalósításához lehet kezdeni. A Magyar Szocialista Munkáspárt számbavette a feladatokat, köztük a művelődés- ügyi feladatokat is: ezek között első helyen a szocialista gondolkodású emberek nevelése áll. Napjainkban legfontosabb feladat a falu felé végzendő kulturális nevelő munka. Meg kell és meg lehet ezt a munkát gyorsítanunk. mert sokkal jobbak a lehetőségeink, mint évekkel ezelőtt voltak. A termelőszövetkezetek megteremtése után sok erő szabadult fel a megszilárdítás gazdasági, politikai és kulturális feladatainak végrehajtásához. Hibát követ el az — emelte ki Szabó elvtárs —, aki csak a gazdasági vonalon látja a megerősítés feladatait és lebecsüli a kulturális feladatokat. Az utóbbi időben vannak eredmények. A pártiskolák és tanfolyamok tematikájába is beiktatták a falusi kultúrmunkával való foglalkozást. Segíteni fog ebben a vonatkozásban az áprilisban meginduló új, megyei irodalmi-kulturális lap is. Nincsen minden rendben a falusi .vezetők kulturális szemléleténél — mondta Szabó elvtárs. A járásoknál jobban „helyére kell tenni” a művelődésügyet, ne csak kényszerűen foglalkozzanak vele és csak akkor, ha idő jut rá. Kevés a tsz-aka- démia és az ezüstkalászos tanfolyam a megyében, alacsony a mezőgazdasági szakképzésben részesülők száma. A szövetkezetek 70 százalékában nincsen rendszeres, szervezett oktató tevékenység. Mindezek a hiányosságok egyben a feladatokat is megszabják és választ adnak a „hogyan ' tovább?”-ra is. Csak egy-két momentumát ragadtuk ki a falusi kultúr- munka kérdéseiről . folytatott értekezletnek. Nem törekedtünk teljességre, de e néhány gondolat is rávilágít, hogy a falu művelődésügye döntő változást követel. Változást a falusi vezetők szemléletében, a pedagógusok, népművelők munkájának jobb koordinálásában, az értelmiség szélesebb rétegeinek bevonásában, a tömeghatás fokozását szolgáló közönségszervezésben és az egész társadalom segítő hozzáállásában. Benedek Miklós Újfajta üzemi gyakorlaton a miskolci egyetemisták A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem a hallgatók egyes csoportjainál — kísérletképpen — újfajta üzemi gyakorlatot vezetett be, hogy minél alaposabban megismerkedjenek leendő inunkaterüle- tükkel, a termelő üzemek problémáival. így a bánya-, kohó- és gépészmérnök hallgatók közül több mint hetvenen februártól egy félévet töltenek termelőmunkában. A bányaművelő kar húsz negyedéves hallgatója például a Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszt üzemeiben dolgozik hat hónapig. Heti négy napot rendszeres munkában, kettőt pedig tanulással töltenek, hogy közben felkészüljenek az előírt vizsgákra is. Ezért velük lesznek az üzemi gyakorlat ideje alatt az. egyetemi oktatók is. A kohómérnöki kar egy, negyedéves hallgatókból álló csoportja február második felétől a 'Lenin Kohászati Művekben, illetve a Kőbányai Aluminium Hengerműben és az Ajkai Timföldgyárban lesz egy fél étfi'g. Huszonnyolc, negyedéves gé- pészrpcmökjelölt azokban az üzemekben dolgozik februártól augusztusig, amelyektől az ösztöndíjat kapják. Ok ezt a félévet mint levelező tagozatosok végzik el, s azokra vonatkozó előírásoknak megfelelően vizsgáznak. Az űj mód szerű üzemi gyakorlattal kapcsolatban szerzett tapasztalatokat felhasználják — a felsőoktatási reform célkitűzéseinek szellemében — a végleges rendszer kialakításához________-_______________v B eíelezsdött a íermelöszöveiKezeti asszonyok tanácskozása A termelőszövetkezeti asszonyok országos tanácskozásának második napi vitáját a hasznos tapasztalatcsere jellemezte. Az értekezlet minden felszólalója megegyezett abban, hogy az asszonyok számára eddig is sok könnyebbséget hozott a' közös gazdálkodás, a múltból visszamaradt előítéletek azonban még nem szűntek meg. Vállalták, hogy a baromfitenyésztés fejlesztését és a nőkre váró egyéb termelési feladatokat a legjobb tudásuk szerint oldják meg. Végül a termelőszövetkezeti asszonyok elhatározták, hogy táviratban követelik a jogtalanul fogvatartott Gizenga kongói miniszlerelnökhelyeltes szabadonbocsátását (MTI) Q&tyyzetek „Hem nevelünk meleyliází virágokat. Komáromy Béla, a Sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatója foglalta össze mondanivalóját ebben a rövid mondatban, amikor az intézet leendő pedagógusairól. a nevelés mikéntjéről beszélgettünk. A sárospataki tanítóképző harmadéves növendékei most léptek utolsó félévükbe. Év végén útjukra bocsátják az első generációt, munkára küldik azokat a nevelőket. akiket már új módon képeztek ki a tanítás sok örömmel, sok nehézséggel járó feladatára. Egy félévig még diákok,, akik most gyűjtik magukba a még hiányzó. és intézetben megszerezhető tudnivalókat. Talán áz intézet növendékei és vezetői el sem hiszik: hányszor és hányszor kerültek szóba egy-egy falusi iskola szűk, kis nevelői szobácskájábán, hányszor említettük őket járási vagy megyei vezetőkkel folytatott beszélgetés során, amikor a nevelőhiányról, vagy az itt-ott még meglévő helytelen szemléletről, a nevelői hivatás megcsúfolásáról szóltunk. Mert ilyen is előfordul még. Majd a képzősök — mondogattuk vigasztalásul is, biztatásul is. — Tudjuk — akkor is tudtuk —, csodákra nem képes az intézet sem: a nevelőhiányt még nem szünteti meg az a néhány pedagógus, aki majd évvégén eljön onnan. Mégis sokat várunk az ifjú pedagógusoktól. Igen, várjuk őket, és nem is könnyű helyekre. Eldugott kis falvakba, tanyákra, ahol szocialista kultúrforradal- munk megvívásához szükség van a „friss erőkre”, a lendületes munkára. Bizony ide nem mehetnek „melegházi növények”. Ezt a munkát csak tiszta hittel, töretlen akarattal lehet végezni, a napjainkban formálódó községekben, a szocialista em- berréválás bölcsőjénél csak talpig emberok tudnak sikerrel dolgozni. Az utolsó' félévet kezdték eä a harmadévesek. Még egy fél év kemény munkája áll előttük. Vívják meg becsülettel, hogy valóban ne melegház! virágokként, hanem dolgozni tudó, kemény emberekként foglalják majd cl a számukra kijelölt helyet Már megint a felnőttek... Az egyik jónevű helyiségben nemrégiben ugyancsak jónevű férfiak — meglett, komoly emberek gyűltek ösz- sze tanácskozás végett. Az asztaloknál kiosztották a reprezentációs feketéket (kávékat), elhelyezték a cigarettákat, felsorakoztatták a szódásüvegeket. Az egyik szódásüveg azonban sehogyan sem akart tudomást venni reprezentációs mivoltáról, és igencsak megmakacsolta magát. Nem, nem az volt a baj, hogy nem engedte a vizet, hanem az, hogy engedte. Jobban, mint más, tisztességes üvegek engedik. Csak éppen hozzá kellett érni a nyomójához, máris spriccelt. Lehetetlen volt becsületesen felemelni az asztalról esetleges továbbadás céljából, mert úgy is spriccelt. Ezt akkor vettük észre, amikor az első szomjas ember az üvegnél fogva maga felé fordította és rátette kezét a nyomókarra. A következő pillanatban már a nadrágjáról törölgetle a vizet Az asztalról nem. A szomszédja derült az eseten, de nem tanult belőle. Rövid idő múltán ő is a vizet törölgette magáról, minek következtében megállapítást nyert: igen érzékeny üveggel állunk szemben, ajánlatos óvatosnak lenni. Mivel az asztal végén volt hely, egy későn jövő ember is odaült Igen siethetett, mert rögtön az üveg felé nyúlt. Az előző két károsult — komoly, meglett férfiak — kajánul néztek Össze, magukba fojtva a kitömi készülő nevetést. Figyelmeztetni? Megálljt inteni? Ugyan! De az újonnan jött nem az üveget fogta meg először, hanem egyből a tetejére csapott, így a vízsugár a már éppen megszáradó két károsult közé spriccelt. — Pardon, pardon — így 6. — Semmi az egész. Már megszoktuk' — így ők. Aztán az üveget áttették a szomszéd asztalra. Hadd boldogítsa azokat íp« (Rettentő írta: Horváth József az odriguez 3 getést, csak ennyit jegyzett meg: — Jól állnak a dolgok, Anna. A spanyol követ családostól elhagyja az országot. Többé nem kell tartanunk tőlük. — De hiszen ez nagyon jő! — újjongextt Anna. — De még milyen jó! — hagyta helyben Géza. XV. December közepe táján téliesre fordult az időjárás. Ez megtetézte az ezer sebből vérző, fájdalomtól vonagló Budapest szenvedéseit. Közeledett a főváros ostroma. A nyilasok vesztüket érezték. Nem is palástolták növekvő vérszomjukat, sőt, nyilvános gaztetteikkel még inkább meg akarták félemlíteni az embereket. De Budapest tudta, hogy a fokozódó terror mögött szűkölő rettegés lappang, rettegés a holnaptól, a megtorlástól. A nyilasok hetvenked essél és fenekedéssed iparkodtak ellensúlyozni ezeket a szorongató érzéseket. Vérengzéseikkel nyomatékot akartak adni az őrült nemzetvezető, Szálasi doktrínájának: aki nem szolgálja Hitlert és a végső győzelmet, annak pusztulnia kell. A spanyol ház három akció- gárdistája egy délután körüljárt a városban, hogy hírül vigye, mit művelnek a nyilasok. Szürkülettájt hazafelé iparkodtak, amikor az Olasz fasorban egy végsőkig elcsigázott, áléit férfire bukkantak. A férfi a földön feküdt, testét elmasza- tolt, alvadt vérfoltok borították, kezefeje ró rés cafatokban lógott. Á gárdisták szeme összevillant. Szó nélkül felkapták az áléit embert, és magukkal vitték a spanyol házba. Az ismeretlen férfi csak nagy sokára tért magához. Kérdőre fogták volna, de összeszorított szájjal hallgatott. Végül mégis megnyugodott és beszélni kezdett: — Székács István a nevem... MÁV rakodómunkás vagyok. A Vitorla utcában lakok a feleségemmel és négy apró gyerekkel. Egy ismerős családon akartam segíteni. Zsidó emberek, behurcolták őket a nyilasok egy sárgacsillagos házba. Gondoltam, viszek nekik valami kis élelmet, meg egy csomag cigarettát. A - feleségem össze is pakolt valamit, nem sokat persze, mert magunknak is alig van. Két óra tájban értem oda a sárgacsillagos házhoz. Úgy tettem, mintha vízvezetékszerelő volnék, egy bádog szerszámládát akasztottam a vállamra. Abban volt a kis csomag. Benyitottam a kapun, és már éppen elindultam volna felfelé a lépcsőn, amikor két nyilas rámrontott. Mit keresek ott, Id vagyok, ezt kérdezték. Mondom, ide hívtak, megrepa- rálni a vízvezetéket. De kicsoda? — kérdezték azok. Meg1' mondtam nekik az ismerősöm névét. A nyilasok úgy röhögtek, hogy a hideg futkározott a hátamon. Éreztem, hogy nagy baj van. elügyetlenkedlem a dolgot. Tulajdonképpen nem számítottam arra, hogy a házon belül ezekkel a gazemberekkel találkozom, csan az ut* cad találkozásra készültem fel. (Folytatjuk-) \ — Merre utaznak, Francisco? Budapesten'keresztül? — Nem, közvetlenül nyugat felé. És Becsből is valószínűleg tovább megyünk Svájcba, majd esetleg hamarosan haza. — Úgy hát egyelőre nem láthatom már önöket? . — Sajnos, nem, kedves Rodriguez. Pedig Juanita ragaszkodott hozzá, hogy Budapesten keresztül utazzunk, és magát is vigyük ki abból a pokolból. Géza csaknem elejtette a kagylót. Még ez hiányzott volna! — De aztán a miniszter másként döntött. Képzelje, alig győzök vigyázni Juanitára, nehogy megszökjön, és valami őrültséget csináljon. — Csak vigyázzon, Francisco, az istenért, nehogy ide engedje, ahol ugyan keveset ér most az emberélet! — Már mennem "Is kell... A miniszter és az egész család, természetesen én is, forrón üdvözöljük magát, a viszontlátás őszinte reményével... — Isten önökkel Francisco, isten önökkel!... Géza még néhány percig mozdulatlanul ült a készülék mellett. Anna lépett hozzá, hogy megtörölje izzadó homlokát. De Anna ezúttal hiába meredt kérdőn Gézára, a fiú nem volt hajlandó elmondani a Franciscoval lefolyt besaélBlfordult. Az ablaknál akadt egy' kis dolga. Hosszan fürkészte a környéket. De még mindig túlságosan korán fordult vissza ... Néhány nappal ezután, egy esős reggelen Anna lélekszakadva kereste Gézát, aki a kazánházban foglalatoskodott. — Géza, gyorsan, gyorsan... — Mi történt? — Telefon Hévízről... Együtt futottak az irodába.- — Már beszéltél velük? — kérdezte útközben Géza. — Nem, csak a keszthelyi, postával, de még mielőtt Hévizt kapcsolták volna, elrohantam érted. — Nagyon jó. Géza felkapta a kagylót. Francisco hangját hallotta, amint kétségbeesetten hallózott a készülékben. — Itt Rodriguez — kiáltott a kagylóba. — Végre, itt Francisco. Üdvözlöm, barátom. A miniszter úr üzen magának. Mélyen sajnálja, hogy ő nem jöhet, a készülékhez, de a körülmények... Ha maga arzt látná, Rodriguez! — Dehát mi történik ott? — Elutazunk. Rodriguez. Most, azonnal. Becsbe megyünk. Géza egy pillanatig habozott, öröm. és elfúló izgalom egyszerre kapták marokra a szívét. » LVT. > — Az más, édes fiam. Az [egészen más. Tudod, mekkora ; munka vár minket ezen a ká- [sahegyen túl? Ha majd a kom- ►munisták nyíltan is a nép éléire állhatnak, és elkezdjük megépíteni azt az új világot, ! amelyben nem lehet többé az , ember embernek farkasa... >nagy, irdatlanul nagy munka [lesz az, és jó, ha a mi nem- izedékünk a végére jut! [ Géza mélyen élgondolkozott. [ — Én csak érzem azt az „-1- >jövendő világot, érzem erköl- [csiségét, tartalmát, de beval- .lom neked, magát a berende- ]zést nem tudom magam elé [képzelni. ; — Jó!, erről még sokat beszélgetünk majd. Későre jár... ■Tudod mit? Ha akarod, menjünk most Annához. -Veled megyek én is. Elmondjuk neki, ;hogy tagja lettél a pártnak. • Géza örömest ugrott talp-a. > Anna, aki most is Gulyás bá- [csi lakásában lakott, a szobában olvasott. Az öreg már ■aludt. Imre bácsi és Géza láb- [ujjhegyen osont be Annához. [ Imre bácsi elmondta a nagy „újságot a lánynak. Anna nem [jutott szóhoz, csak nézte, nézete az ő Gézáját. [ — Na, hát mi lesz? öleljétek »már meg egymást; halljátok?
