Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

Vasárnap, 1962. február 4. BST AKM AGY ARORSZ Ad T Készülődés a tavaszra VIHAR BELAc A Tokaj-hcgyaljal Állami Gazdaság olt vány űzőmében már telje* kapacitással készülődnek a tavaszra. Néhány nap óta 79 oltó dol­gozik az üzemben, készíti az oltványokat, amelyeket jövőre tele­pítenek l>e. A képen Zelei Mária, az egyik legügyesebb KISZ-fiatal munka közben. Társadalombiztosítási Tanácsadó Az utóbbi években nőtt a külföldi utazások száma. Igen sok dolgozó utazik családtag­jaival együtt rokoni látogatás­ra, társas utazásra, vagy üdü­lésre külföldre, továbbá sokan tartózkodnak ott hivatalos küldöttekként is. A külföldi tartózkodás alatt mind a dolgozónak, mind családtagjának — a nemzetkö­zi egyezmények alapján — be­tegség esetén szolgáltatások járnak. A külföldi államokat viszonossági szerződés szem­pontjából három csoportba so­roljuk. zä ápolási díját a megfelelő szolgáltatás belföldi mértékéig megkapja a magyar társada­lombiztosítási szervektől. A külföldön eltöltött keresőkép­telenség időtartamára azonban táppénz nem jár. A külföldön tartózkodó dolgozó, vagy csa­ládtagja szolgáltatásra jogo­sultságát úti okmánnyal (útle­vél, határátlépési igazolvány stb.), a Jugoszláviában tartóz­kodó magyar dolgozó és csa­ládtagja jogosultságát az SZTK által erre a célra rend­szeresített és kiállított „Bizto­sítási igazolvány”-ny»l igazol­ja. A munkáltató megbízásából hivatalos külföldi küldetéssel külföldön tartózkodó, illetve szolgálatot; teljesítő dolgozók és családtagjaikra vonatkozóan a fenti rendelkezéstől eltérő rendelkezések vannak ér­vényben. A tűnődések óráiból A minap este, nem tudom miképp, oly döbbenettel néztem szerteszét, s láttam: az asztal, ablakok, falak mindegyike foglyul ejtett anyag; az erdőből fa, hegyekből vas, réz, a föld agyagja, kő, homok, kvarc, mész, növények rostja s bőr, gyapjú, ideg; elhurcolt rabok és számkivetett néma szolgák ők, melyeket fűrész, csákány, fúró, mohó esztergakés tárggyá igázott, s így néznek reám; teli velük — nem, — ők maguk szobám; így vesz körül, mint urát az anyag, e formákba kényszerült szolgahad. A tányér is, amelyből étkezem, a toll, amivel betűt ró kezem, mind elhreolt rab, ahogyan rabok a síneken nyargaló mozdonyok, amint hörögve felsikoltanak, felriasztván a hegyet, anyjukat; s lázadó rab a csikorgó kerék, — hogy tépné szét a forma kényszerét, — de bosszúját bilincsként fogja le az ember parancsoló ereje. Ez lenne hát köröttem a világ, ellenségként hordozva rabigát? s vádolóan felém tekintenek, a tárgyakból rámpillantó szemek? — Virágtartó kancsóm az asztalon, kecses csípőjű, karcsú hajadon lágy hajlatát idéző piruett: íme, ormótlan sárból született. — így szelídül már nem is szolgamód hú baráttá, — segítőd, nyugtatod, védelmeződ, otthonod az anyag; duruzsolva lesi mosolyodat. Szelíd és hű ... Ezernyi drága lény. az egykor barbár vas. kőtömb, növény. Az alkotás ekként teremti meg bennük a formával a szellemet. Hazai filmhírek Egy optimista levél A Hunnia Filmstúdióban meg­kezdték az előkészületeit Sarkadl Imre Az elveszett paradicsom cí­mű forgatókönyve fi lm revi telének. A forgatást előreláthatólag márci­usban kezdi meg a film rendezője. Makk Károly. Varkonyi Mihály írása alapján ugyancsak március­ban kerül sor a Legenda a vona­ton című film felvételeire. Az ér­dekes témájú film hősei munká­sok: rendezője a Paprikajancsi és az Óriás című rövidfilmek alkotó­ja, Rényi Tamás. Lovas Gábor ötletéből Tóth Já­nos rövid lélegzetű játékfilm for­gatókönyvét készítette el Játék címmel. A történet egy fiatal há­zaspárról szól, és a próbafelvéte­lek alapján előreláthatólag két fő­iskolai hallgató, Győri Franciska és a már több filmben szerepelt Végvári Tamás játssza a két fő­szerepet. A Játékot Tóth János rendezi. A Pannónia Filmstúdióban fel­iratozzák a közeljövőben műsorra kerülő Uj barázdát szánt az eke című filmtrilógiát. Ugyancsak dol­goznak már az NDK feszült cselek- ményű drámáján, A levegő kaló- zai-n, a Méreg című lengyel fil­men, amelyet Wanda Jakubowska rendezett, és egy, a fiatalsággal A Magyar Népköztársaság kormánya az alábbi országok­kal szociálpolitikai együttmű­ködési egyezményt kötött; Csehszlovákia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztár­saság, Jugoszlávia. A felsorolt államokiban átmenetileg tar­tózkodó magyar dolgozó, vagy családtagja heveny meg betege- <wv x\ox\A*Ao^\A^\/VA/vA/vo/\x\Ax\A»'\A’A/\x\A*vvAAxvvn/w\/vA/v'W'\A’'\A^\A^\Axvv'\/v.'\/\ dés, illetve sürgős szükség ese­tén orvosi, szakorvosi gyógy­kezelésre, kórházi ápolásra díj­talanul, gyógyszerekre és gyó­gyászati segédeszközökre pe­dig a külföldi állam társada­lombiztosítási szabályai sze­rinti feltételekkel jogosult. Ha a dolgozó rokoni látogatás, tár­sas utazás, vagy üdülés célja-1 ból tartózkodik a fenti államok, területén és ott megbetegszik, részére a külföldi tartózkodás! időtartamára, keresőképtelen-i ség esetén — orvosi igazolás] alapján — táppénz is folyósít-1 ható. A táppénzt a dolgozó ha-; zaérkezése után attól a magyar társadalombiztosítási szervtől igényelheti, ahová egyébként! is tartozik. < ii. ] Az alábbi államokkal mégj nincs szociálpolitikái együtt-1 működési egyezményünk: ! Szovjetunió, Bulgária, Romá-i nia. A Szovjetunió területén] és a Bulgáriában tartózkodói dolgozók és családtagjai he-; vény megbetegedés, vagy sür-( gős szükség esetén díjtalanul1 orvosi, szakorvosi gyógy keze-! lésre, kórházi ápolásra, vala-i mint gyógyszer ellátásra jogo-] sultak. Nem heveny megbete-i gedés, és nem sürgős szükség; miatti gyógykezelést, illetve; gyógyászati segédeszközt csak' az állandó lakóhely szerinti ál-| lám Egészségügyi Minisztériu-i mának terhére és felkérésére] lehet kiszolgáltatni. m. ; Mindazokban az államokban,i amelyek a fent felsoroltakban] nem szerepelnek, ha a magyar, dolgozó, vagy családtagja ro-j komi látogatás, társas utazás,! vagy üdülés közben megbeteg-i ■eák, az igazolt orvosi költsé-j Beket, gyógyszerek, gyógyásza-1 ti segédeszközök árait és kórhá-1 foglalkozö jugoszláv filmen; A ka­pu nyitva marad címűn. A stúdió szinkron műtermeiben több film magyarul beszélő válto­zatán dolgoznak, arfielyek közül máris érdeklődés kiséri a Televízió mellett a filmszínházakban is mű­sorra kerülő, ötrészes NDK-filmet, A lelkiismeret lázadásá-t. Ezenkí­vül befejezés előtt áll A KAPÓ ős a Ferrara hosszú éjszakája című olasz film szinkronizálása. Rövide­sen megkezdik a felújításra kerülő Hófehérke című Disney-film ma­gyarul beszélő változatának mun­káit, A stúdió dramaturgiáján már dolgoznak Nyikolajeva Útközben és Moraviá Az asszony, meg a lánya című regénye filmváltozatának szlnkronszövegén. ——O-----­■ A minap levelet hozott a ►posta. Írójával nem találkoz­tam vagy húsz esztendeje. ►Több mint harminc éve ismer­tjük egymást. Arca, alakja Lmosí is úgy elevenedik meg relőttem, mint amikor összeba- Irátkoztunk. Gyűjteményes ki- ► állítását rendezte a Korona — ta mai Kossuth — szálloda $emeleti termében. Iratom ma- tgam előtt apró alakját, fején ^elmaradhatatlan „művész-sap­♦ ka”, kicsit biceg, de fürgén tmozogva akaszlgatja képeit a ♦paravánokra s én szorgalma- Json segítek neki, miközben ő ihol párizsi élményeiről, hol xegy-egy akut művészeti problé- %máról beszél kiapadhatatlan ♦ humorral, vagy szenvedélye- *sen. Egyik nagyobb méretű úpasztelljét ott a kiállítási te­jemben fejezte be közvetlenül : a megnyitás előtt. Akkoriban az a művész-babona járta, mi­dnél zűrösebb az előkészület, ionnál nagyobb lesz a siker. ♦ Pest volt állandó települési thelye, de mint sok más Mis- ikolcról elszármazott művész, iidönkint 6 is hazajött, hogy Lé­tszám öljön szülővárosának: tinivé lett, mivé fejlődött. Ré- tszese volt a két háború között ♦ több művészeti mozgalomnak, %cgyik kezdeményezője volt egy ♦országos sajtó-vitának, mely a Í művészek akkori egzisztenciá­lis kérdését kívánta megoldani az úgynevezett Müvészkatasz- terrel. (Adjon az állam a ka­taszterbe felvett párszáz mű­vésznek havi 200 pengő fizetést nyugodt alkotómunkájuk biz­tosítására. Ez volt a kezdemé­nyezők javaslatának lényege. Hozzászólásra engem is felkér­tek. Erről azonban itt nem be­szélek.) Sassy Attila — róla nan szó — évek óta magányosan él pesti, Mária utcai műtermében. Mostanában gyakran emléke­zik szülővárosára és sóvár te­kintete keresi a régi barátokat, ismerősöket. Az örökifjú mű­vész örül, boldog, ha „hazai hangokat” hall, örül, ha fiatal barátom. Bodgál Feri, a múlt idők lelkes kutatója egy-egy üzenetet közvetít a régi kortár­sak, pályatársak között. Fel­ütöm egy 1926-ban megjelent művészeti lexikon lapjait s olvasom benne: Sassy Attila szül. Miskolcon, 1680. október K. Budapesten, Párisban és Münchenben tanult. Főképp Aiglon néven közzétett rajzai­val (Ópium-álmok, ex-librisek) keltett figyelmet. Meg hogy később nagyobb festményeket állított ki. „Dolgozgatom — írja nyolc - vankettedik évét taposó bará­tom. — A reggelem, a délelőt­— Egyre több Kölcsönös Se­gítő Takarékpénztár alakul megyénkben. Legutóbb a Borsod megyei Tatarozó és Építő Vállalat dolgozói láttak hozzá a KST megszervezésé­hez és kezdték meg a takaré­koskodást; töm elmegy az önellátással. így csak délután jutok a festóáll- vány elé. Most fejeztem be egy 120x100 négyszögü képemet... A cime: Forradalom. Aztán meglévő képeimet javítgattam, dolgozgattam át, persze már kissé fáradékonyabb vagyok, s a szivemmel is bajok vannak, jóformán majdnem vegetatív életet kellene élnem!” S itt már fordul a szöveg: „Az absztrakcióról sok ta­nulmányt vettem át irodalmi- tag, szeretnék a lényegébe ha­tolni. Lehet, hogy most gya­korlatilag kísérletezni fogok vele, hogy lényegesebben meg­értsem. Máris tudom, hogy a száz százalékos absztrakt a ni­hilbe vezet, mert nem lehet a formát, a színt teljesen fel­adni, bármi is jön, csak az anyagon, az anyagszerűségen, az élet tényén át alakulhat ki az absztrakt valami, ami az új embertípust fogja determi­nálni.” A következő soroknál arcom felderül. „No, majd meglátjuk, mit hoz a jövő... Te hogy véle- kedel erről, kedves Bélám?...”. Engedd meg, jóöreg Attil- kám, hogy kérdésedre röviden itt válaszoljak. Szerény véle­ményem szerint az új ember­típust semmiképpen sem az absztrakció „determinálja", ha­nem sok új vonás, ami a ko­rábbi embertípusokból hiány­zott. Azt pedig biztosan tudom, hogy a művészet soha nem lá­tott virágzása még ezután fog elkövetkezni, „ha majd a bő­ség kosarából mindenki egy­aránt vehet... ha majd a szel­lem napvilága ragyog minden ház ablakán”. Mert minél fel­jebb hág az ember a fejlődés lépcsőin, annál inkább min­denkié. annál közösebb kincs' lesz a művészet. Az absztrak­ció pedig, bármennyit vitáz­nak is róla. nem fiatalabb, mint a hieroglifák és minden mai írásjegy, s ott és akkor van létjogosultsága, ha egyete­mes értelmet nyer. Mihelyt azonban érthetetlen magán­üggyé. öncéllá, feltűnési visz- keteggé gabalyodik, az lesz a sorsa, ahogy mondod: a nihil­be megy. — No de — ebben is száz százalékosan egyetértek Veled — majd meglátjuk, mit hoz a jövő! Meglátjuk! Bizonyára mint jómagam, Te is úgy gon­dolod, hogy egész tisztán az elkövetkezendő századforduló, illetve ezredforduló időszaká­nak művészeti viszonyaiból látjuk majd meg. mit hoz a jövő. Hajdú Béla Vladimír Kalvtcuk: » KÍSÉRTÉS bizonyára másnak szánt. Vegye úgy, hogy semmit sem hallot­tam és figyelmesen tárcsázza megegyszer azt a számot, amit hívni akart. — Jó számot tárcsáztam! — kiáltotta hisztériásán, — en­gem te ne taníts a számodra! — De értse meg kérem, hogy ez egy fatális tévedés és ne játszón a türelmemmel — kiál­tottam durván. — Az én szá­mom kettőszáznyolcvan—hu­szonhárom. A telefonnál Ada- movics Ambróz, egynéhány kiskorú gyermek apja! — Nem egynéhány, csak négy gyermek apja! — vágott a szavamba. — A legkisebb Péter, második elemibe jár, nem rossz tanuló, csak szám­tanból kéne kissé elővenni, a legidősebb Olga, a színiiskola növendéke. — Szeretne lenni, de nem engedem! — kiáltottam szigo­rúan, mert Olga lányom dol­gaiban nem ismerem a tréfát. — Ugyan, hagyjuk ezeket az apróságokat, drágám ... — csi- tftott kedvesen. — Ezek nem apróságok, ha­nem komoly dolgok — dühöng­tem. — És engedje meg végre, hogy letegyem a hallgatót! — Tedd! Tedd le. ha van benned annyi erő — suttogta szenvedélyesen, ellenállhatat­lanul. — A fene egye meg. va­lahogy érdekelni kezdett az ügy, de utolsó erőmből mégis védekezni próbáltam: — De kedves kisasszony, értse meg végre, hogy én már nem vagyok fiatalember. Ides­tova ... ühm ... olyan negy­venes ... — Nem negyvenes, csak har­mincötös — javított ki pajzán vidámsággal és éreztem, hogy forr óság önti el az arcom. Mégis hősiesen álltam a har­cot: — Es kopasz vagyok, értse meg, kérem. Kopasz! — Nem vágj’ kopasz, csak magas homlokú. Hátul még sűrű üstököd van. Így marokra lehet fogni... érzed ... ? — erőszakoskodott bolondítóan kedvesen. — Es a lábaim kissé O ala­kúak ... Szóval görbék. És ala- csonjy vékonyka ember va­gyok, szemüveget hordok ... — Csak olvasáshoz és írás­hoz! — vágott a szavamba, szinte sértődötten. — Nekem te ne lódíts, én mindent tudok rólad! — Például mit?! — horkan­tam fel. — Például azt, hogy a jobb­melleden apró anyajegy lát­ható, ha fürdesz... És egyál­talán ... — csattant fel a szava. — Ol.vannak szeretlek, amilyen vagy! — De kérem ... kérem ... — dadogtam értelmetlenül, mint egjr kisdiák. Kisegített zava­romból : — Mondd hát, mikor és hol várjalak? %#alahol hallottam, hogy az » ember összetétele két fő­elemből van: az egyik jó, a másik rossz. Bennem e pilla­natban az a másik elem győ­zedelmeskedett, az a másik, amely vérből, húsból és------­r osszból adódik. És arról is hallottam, hogy mindenfélék történnek a világon. És mind­attól, amit a telefonban hal­lottam, valami kakasbüszkeség ébredt fel bennem. Hát tulaj­donképpen elégtem én már teljesen, a nemjóját neki! Nem vagyok én még mindig stramm gj’erek? Nem történhetett meg, hogy ez a nő .., Hiszen állí­tólag az ízlések és pofonok kü­lönbözők, azt a betj'ár nemjó­ját annak a szövetségi plenáris ülésnek! Szóval... valami édes, kellemes petyhüdtség s egyben valami rég nem érzett pattogó rugalmasság lett úrrá rajtam és------megadtam ma­g am: — Hát akkor... — suttog­tam a hallgatóba, valami fur­csa, leírhatatlan lelkiállapot­ban, amelytől a józan ész mér­földekre távol áll. — Hát ak­kor ... ma este hétkor, a Met- ropol mozi előtt... a villany­óra alatt... — És a feleséged? ... — kér­dezte szintén suttogva. — Neki már mondtam, hogy szövetségi plenáris ülésre me­gyek ... — mondtam a szám­mal, az agyamat teljesen ki­kapcsolva. — De kérem ... kérlek ... pontos légy, jó... ? — És te pontos leszel? — Imádom a pontosságot... És imádom .. . imádom ... — valami kikivánkozott a lelkem mélyéből, valami kedvesnél kedvesebb, édesnél édesebb szó, amit már egykor régen, nagyon régen kiejtettem. Most nem tudtam kiejteni, mert a nő végképp kiejtett poétikus hangulatomból. Ismerős, gú­nyos, majdnem cinikus han­gon mondta; — Nem muszáj hétig vámod; Tíz perc múlva otthon vagyok.' Készítsd ki a telefonpénzt; amiért telefonáltam. És az az érzésem, hogy a te gyakori plenáris üléseidnek mától kezdve harangoztak ... — csat­tant a telefon és én a magas­ságokból egj’enest a földre pottyantam ... Eltalálták. Nem a felesé^ *“ gém volt, hanem Olga lányom, akit mégis beíratok a színiiskolába. gatót tartom... Sőt, a lehelete­det érzem, a nikotinos, forró, férfias leheletedet... És a szád melegét itt a fülem cimpáján — hangja szenvedélyessé vált. — Egész lényemben érezlek, drágám__ Tudod, ki beszél? É va... — ezt diszkréten sut­togta és átmenet nélkül, szem­rehányóan folytatta. — Te, te, te szemtelen fráter ... ! Hogy vártalak tegnap és te nem jöt­tél __— könyörögve, majd­n em sírva panaszkodott. — Kétségbeesésemben a folyóba akartam ugrani, de mégse tet­tem meg. Te éretted. Nem akar­talak elveszteni, érted? — és alázatosan, esedezve. — Mondd, hol várjalak ismét, mondd, mert elepedek ... ! Képzeljék el ezt a furcsa helyzetet. Azt se tudtam, hir­telen mit mondjak, én szeren­csétlen. Mi tagadás, hatott rám a forró monológ, de nem ad­tam be a derekam. Mert vagy bolond az illető, vagy belőlem csinál bolondot. Ugyanis nem emlékszem, hogy tizenhét év óta — ennyi ideje vagyok nős — valami idegen nővel rande- yúztam volna. Villámgyorsan, behatóan gondolkodni kezd­tem: nézzük csak — ami a le­heletemet illeti azzal a niko­tinnal, hát az mehet Naponta átlag negyvenet szívok — ple­náris ülések előtt és alatt töb­bet —, de a lénye, meg a fül­cimpája ... — vigyázz, itt va­lami nincs rendién! — Kedves kisasszony — mondtam tárgyilagosan —, bo­csánat, hogv avatatlan és kissé «étálló füleim végighallgat­ták kedves szavait melyeket < Este szövetségi plenáris [ “ ülésen kellett beszélnem, otthon tehát mégegyszer át­néztem papírra vetett gondo­lataimat. Alig láttam hozzá, csengetett a telefon. Dühösen emeltem fel a hallgatót: — Halló! Mi van? A telefonban kedves, szőke női hang szólalt meg: — Halló, te vagy az? Miért ordítsz úgy, drágám? Megdöbbentem. Ugyan ki le­het az, akinek én a drágája vagyok? Nejem idestova tíz éve már csak igy szólít: „Ide- hallgass, Ambróz!” S most egyszerre valaki azt mondja: drágám ... Tévedés, marha- nagy tévedés. Rossz számot, hí­vott a kedves, ez kissé bosszan­tott, le akartam tenni a kagy­lót, de ... mit mondjak, a ked­ves, csicsergő mondat meghip­notizált. Valami régi, régi. el­feledt dologra emlékeztetett, amit a szívem legmélyén hor­dok s amit csak egyetlen szó­val lehet kifejezni: ifjúság... Lírikus hangulatomat azon­ban igyekeztem legyőzni — plenáris ülésre készültem — és kedvesen bár, de józanul válaszoltam: — Kérem, ez Adamovics Ambróz lakása. Szabad kér­deznem, kihez van szeren­csém? — Öh. te, te, te..; — mondta szemrehányóan, dévajul. — Azt hiszed, nem ismerek a hangod­ra? Ráismerek ezer hang kö­zött ... — hangja lecsende­sült s valami tréfás érzékiség­be ment át. — Itt érezlek, köz­vetlen közelemben. A tenye­remben érezlek, amiben a hall-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents