Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1963. febrnár 4. 6 Amíg alszik a város Ezen az estén hamar felszállt a köd. Valahová a szikszói partok alá kergette a Bükk fe­lől nyargaló szél, amely hófel- legeket görgetett maga előtt. Meg is eredt a daraszerű jeges képződmény, sütött a hidegtől és fájdalmat okozott, amikor arcunkba csapódott. Később már nagy pelyhekben hullt a hó, de a szél — amely éppen csak bekukkantott a városba — össze-vissza keverte és ma­gával vitte a havat. Nem ma­radt utána csak hideg. De el is bújtak előle az em­berek! Tíz óra után már olyan néptelenek voltak az utcák, hogy egy kisebbfajta falu is megszégyellte volna. Csak az maradt kint, akinek nagyon sürgős volt a dolga. Meg a rendőrjárőr, aki rendületlenül rótta a maga kijelölt kerüle­tét. Oda — vissza ... oda — vissza. A város bezárkózott a hideg elől, kulcsra fordította maga után az ajtót. Hirtelenjében azonban össze sem számolhat­nánk hányán maradtak mégis fenn, jártak kint a szélseperte havas utcákon, vagy virrasz- tottak az ügyeletes asztalnál, négy fal között telefonokkal körülvéve; hányán voltak, akik akkor léptek szolgálatba, hogy a város nyugalma felett őrködjenek. Egy éjszaka rövid ahhoz, hogy mindenhova eljussunk: a tűzoltókhoz, mentőkhöz, ügye­letes orvosakhoz, a kórházak­ba és a villanytelepre; a pék­ségekbe, vagy a villamos-in­dító színekbe — amely mind nagyon fontos, szorosan hoz­zátartozik mindennapi éle­tünkhöz. Hiszen mekkora ria­dalmat okozna, ha az ügyele­tes elaludna felelősségteljes posztján, s amikor a város fe­jére húzza a takarót, ő is le­dőlne, elszunyókálna egy fél­órára és nem hallaná meg, hogy csörög a telefon ... Az alvó város felett sokan őrködnek. Amikor mindenütt kihunynak az ablakszemek, innen is, onnan is üzenik: „Jó­éjszakát, Miskolc.” W„„Ia rendőrségi Megkértük ügyeletest, «ngedje, hogy mellette tölt­sünk egy éjszakát. Egy más­félszázezer lakosú városban visszatérő jelenség, hogy amíg a város alszik, akadnak, akik ilyenkor indulnak el, hogy olyasmit tegyenek, amit nap­pal, a szemünk láttára nem mennének megtenni.. . Besur­ranó tolvajok, betörők, rak­tárfosztogatók, a társadalom és az egyén tulajdonára ácsin­gózók, léhák, lumpok, munka­kerülők. S akadnak magukról megfeledkezett emberek, aki­ket a záróra vet ki a szóra­kozóhelyekről, hangoskodnak, kiabálnak, a néptelen utcán megeresztik hangjukat, hogy beteremegnek az ablakok - szó­val olyan emberek, akiket fi­gyelemmel kell kísérni és adott esetben ide, a rendőrségi ügyeletes szobába is be kell kísérni... Éjfél után az Avas presszó előtt idegesen rohangált egy pincér. Hívta az őrszemet. — Kérem... az imént... két fiatalember, amíg a következő rendelésért bementem ... meg­lépett ... Kilencven forint lett volna a számla ... Bonyolult dolog. Még sze­mélyleírásuk után is bajos utánuk menni. Merre keres­sük? Esetleg taxiba ültek, már a harmadik utcán robognak, s felbuzdulva az előbbi „hec­cen” — majd ott sem fizetnek... A járőrnek, aki a Hunyadi utca felől jött, most eszébe jut valami. Gyorsan sarkonfordul és elsiet. Nem telik bele négy perc, zöld lódenkabátos fiúval sétál vissza. A „vagány” elő­ször fizet, aztán bediktálja a személyi adatait... A szórakozóhelyek elég nép­telenek. Néhány törzsvendég, s többnyire csak átutazók ülnek az asztaloknál. Van, aki az éj­féli, vagy a hajnali vonatra vár, nem akarja az állomáson tölteni az estét, s van, aki nem kapott szobát a szállo­dában. A szállodahiány még mindig problémát okoz Mis­kolcon. Néhány rendőrségi in­tézkedésre is sor került már amiatt, hogy a szorult helyzet­ben lévő utazó vendéget addig környékezték a szórakozóhe­lyek „tündérkéi” — amíg egy vas nélkül utazott tovább ... Bár van fizetővendég szolgá­lat a városban, nem tudni mi oknál fogva, ez még mindig nem működik olyan hatásosan, mint például Budapesten. Hajnal felé teljesen elcsen­desedik a város. Már a villa­mosok is csak ritkán zörögnek végig a Széchenyi utcán. De a járőr rendületlenül halad posztján. Éber tekintettel fi­gyel. Bekukucskál az üzletek lehúzott redőnyeinek nyílásán: esetleg egy eldobott cigaretta- vég, villamossági rövidzárlat, égve felejtett rezsó, nem okoz-e tüzet. Az Ady-híd felől most han­gos, jókedvű társaság közeleg. Kétséges, hogy eddig szóra­kozóhelyen lettek volna. Való­színű, valami házi mulatság, esetleg „lakásszentelő .. A csend kihúzza belőlük, hogy azt mondja, hogy: Cserebogár, sárga cserebo­gár ... A másik pillanatban azon­ban abba is hagyják. Gyorsan áttérnek az utca másik olda­lára és onnan köszönnek visz- sza: — Jó reggelt, főhadnagy elvtárs... A rendőrjárőr mosolyog. Az ilyen mulatóskedvű emberek­nek mindenki főhadnagy, akin egyenruha van. egy­szerre nem lehetünk ott mindenütt. Az éjszakáról a rendőrségi napló ad hű képet. A jelen­téstételnél, amikor az ügyele­tes tiszt átadta szolgálatát, ezt hallottuk: — Az éjszaka semmi külö­nös esemény nem történt. Békésen, nyugodtan aludt a város. Onódvári Miklós Természetesen, Húsvétra készülnek., ... az Iparművészeti Vállalat Báb-üzemében- Több, mint 2000 kü­lönböző fajta húsvéti nyuszit készítenek, amit a játék- és sport­boltokban árusítanak majd. Porubszky Ferencné és Szumega Ru­dolf né a végső simításokat végzik az egyik kedves kis nyuszifi­gurán. Kis falu nagy gondja Bükksxentkereaxt vízellátási problémájáról — Ha itt valaki vizet fakasz­tana! . .. Egyszeriben az lenne a falu legszeretettebb embe­re. .. — mi mosolyogtunk a tanácstitkár szavain, de az el­nök elgondolkozva bólogatott. Az ablak előtt nagykendős parasztasszony baktatott fel­felé a lejtős úton. Mindkét ke­zében egy-egy vízzel telt vö­dör. Néha meg-megcsúszott a jeges havon, s a vödrökből ki- kiloccsant egy-egy bögrényi víz. Ilyenkor haragosan nézett a jégen szétfolyó vízcseppekre — mintha drága gyöngyei gu­rultak volna lefelé a lejtőn. — Amikor vége van a mun­kaidőnknek, mi is éppen így fogjuk a vödröket, megyünk a völgybe vízért. Mert képzelje csa-k el: az ón családom pél­dául hat emberből áll. Ha az ivásra és naponta kétszeri mosdásra csak 10 liter vizet számítunk fejenként..., de még akkor hol van a főzéshez, mosáshoz, súroláshoz szüksé­ges mennyiség?,.. A tanácstitkárnak talán fö­lösleges is tovább sorolnia. Igen, a víz az emberek számá­ra nélkülözhetetlen. Életszük­séglet. És Bükkszentkereszten nincs elegendő víz. — Sziklás, karsztos a talaj. Itt hiába fúrnánk kutakat. Csak lejjebb, a völgyben gyű­lik össze valamennyi víz. Ott van a falu két ivókútja és két itató ja. Onnan hordja nap mint nap a lakosság a vizet és oda járnak inni az állataink. Ha van a kutakban víz... Mert a nagyobbik baj itt kezdődik: ezek a kutak tulaj­donképpen vízgyűjtők. Aszá­lyos nyarakon, amikor nem hull elegendő csapadék, a ta­lajban nem gyűlik össze ele­gendő víz. — Az elmúlt nyár végén már a Miskolci Köztisztasági Vállalat tankautói hozták a vizet a Szinva forrástól. 344 forintba került négy köbméter. — Ha még egy hétig nem esik az eső, az állatokat lehaj­tottuk volna az alföldi, jó vi­zekhez... Jó víz — ezt külön hangsú­lyozzák a bükkszentkeresztiek. Mert ha van is víz kútjaikban, nem biztos, hogy az mindig jó. A párizsi iégrevü Budapesten Február 8-4n mutatkozik be a Fővárosi Nagycirkuszban a világhírű párizsi Jégrevfl, amelynek tag­jai közül néhányan már Budapesten tartózkodnak. A szép napsütéses délelőttön sétát tettek a vá­rosban, megnézték a Halászbástyát és edzés előtt a Hősök terén sétáltak. Adrié Vcrzaal, Inge- horn Kosztosr, Rítta Bioucurtíe a Halászbástyán, — Éppen azért, mert a víz­gyűjtők a völgyben vannak, gyakran szennyezettek. A ma­gasabb szintű faluból leszivá­rog a szennylé. Szigetelhetjük a kutakat bárhogy. A kóli- bacilus ellen állandóan fertőt­lenítenünk kell a vizet. Leg­alábbis ha nem akarjuk, hogy újra elterjedjen a paratífusz, mint 1955-ben... — Soroljuk még tovább? — És hogyan lehetne ezen segíteni? — A Szinva-forrás a legkö­zelebbi, állandó, jó forrás. On­nan kellene ide vezetni a vi­zet. — Az ötéves tervben szere­pel is Bükkszentkereszt víz­ellátásának megoldása. Sőt, a tervek szerint, már tavaly sor került volna erre, de közbejött Szerencs és Özd vízellátási problémája és először azokat kellett megoldani. Az idén pedig Sátoraljaújhely 50 éves vízrendszerét és Sárospatak vízellátását javítják meg. — Nekünk volna egy fon­tos javaslatunk. Nem nagy község a miénk, alig 1500 la­kosa van, de szorgalmas em­berek ezek. Az elmúlt évben például 60 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a faluban. Az útépítésen és az is­kola építésén kívül a Hazafias Népfront kezdeményezésére, szinte egy emberként dolgoz­tak az egyik vízgyűjtő létre­hozásánál is... Ha pedig mi­hamarabb sor kerülne a Szin- va-forrás vizének idevezetésé- re, újra számíthatnánk a la­kosság segítségére... A tanács vezetőjének szavai után mondjuk el azt is, hogy Bükkszentkereszten a jelen­lévő kutak javítására, szigete­lésére, karban tartására csupán 1961-ben 15 ezer forintot köl­töttek, 1955-től pedig csaknem 400 ezer forintot tesz M ez az összeg. A régi kutak állandó javítása tehát egyáltalán nem a legkifizetődőbb és a leg­egészségesebb megoldás. ^Érdekes még megjegyezni, hogy a Bükkszentkereszt kör­nyéki falvakban nincsen víz- probléma. Kisgyőrben például már legalább 10 éve zavarta­lan a vízellátás, Répáshután keresztül folyik egy patak és itt most még törpeerőművet is építettek. Bükkszentlászlón jó forrás van ... Bükkszentkereszt pedig for­galmas üdülőközség lehetne, ha biztosítanák a vízellátást. Ezen a vidéken ugyanis a kör­nyezet igen szép, a levegő pe­dig — orvosi megállapítás sze­rint is — gyógyítóén hat, kü­lönféle betegségekre. Akik Jávorkútra mennek vadászni, azok is szívesen töl­tenek itt néhány napot, a Béke és a Sport turistaházban mindig sok a vendég. A falu­beliek véleménye szerint azon­ban ezek a vendégek mindig eltűnnek a faluból, ha véletle­nül megtudják, hogy néha fer­tőző a víz. Ügy hallottuk, hogy a me­gyei tanács közlekedési és építési osztályán pártfogolják a bükkszentkeresztiek kérel­mét. Jó lenne, ha ez a pártfo- golás eredményekkel járna... Ruttkay Anna Negyven év a betegek szolgálatában Bensőséges ünnepség zajlott le pénteken este a . Borsodná- dasdi Lemezgyár művelődési otthonában. A párt- és a tö­megszervezetek, a vállalat ve­zetősége és a dolgozók népes serege köszöntötte dr. Sáfár Imre orvost. Szabó Elemér, a Hazafias Népfront és a dolgo­zók nevében szeretettel em­lékezett meg az idős orvos négy évtizedes tevékenységé­ről. Sokszor igen nehéz körül­mények között, öt-hat község betegeit gyógyította. Az 1920- as évek elején, amikor Borsod- nádasdra került, szegényes rendelőben, hiányos felszere­léssel, mostoha körülmények között is odaadással és fárad­hatatlanul őrködött a dolgo­zók egészségén. Sokat kilin­cselt a Rima mindenható urai­nál, míg kiharcolta a borsod- nádasdi kórházat. Az ünnepi beszéd után a tömegszerveze­tek, a kórház dolgozói, vala­mint az úttörők köszöntötték az idős orvost, aki meghatot- tan válaszolt a szívből jövő üd­vözlésekre. Az ünnepség végén a dolgozók, volt betegei egy te­levízió készülékkel, egy kis könyvtárral és egyéb ajándé­kokkal halmozták el hálájuk és szeretetük jeléül dr. Sáfár Imrét. Három hír, órákról A Trieste mély-merülésű tenger­alattjáró 1960-ban rekordot állított íel: csaknem ll 000 méterre me­rült le. Ugyanakkor még egy csúcs­teljesítmény született.; amelyet a tengeralattjáró külső falára erősí­tett svájci Rolex automata (ön­felhúzó) óra érte el. Az óra szer­kezete nem különbözött a keres­kedésekben kapható hasonló órák­tól, csak különleges tokba helyez­ték. Sikerrel állta ki a négyzet­centiméterenkénti egy tonna nyo­mást. amely ebben a nagy mély­ségben ránehezedett, sérülé,st, vagy hibát nem tapasztaltak rajta.’ A ti­zenegyezer méter mélységet meg­járt óra azóta múzeumi tárgy letts a washingtoni Smithsonian Institu­tion vásárolta meg, műszaki külön­legesség gyűjteménye számára. * Három éves kísérletezés után egy Chaux-de-Fonds-i óragyár olyan újdonságot hozott forgalomba; amely még a világszerte elismert svájci óraipar teljesítményeihez viszonyítva is feltűnő. A ».Section’? névre keresztelt, elemmel műkö­dő állóóra csaknem két évig jár megállás, állítás, vagy bármilyen beavatkozás nélkül, s olyan pon-r tog, hogy^ gyakorlatilag nem szük­séges igazítani. Az óra pontossága független az elem feszültségének csökkenésétől; atnt, természetesen, folyamatosan bekövetkezik. A szerkezet teljesen új típusú elek­tromos kontaktussal működik és tranzisztort tartalmaz. Három, gya­korlatilag egymástól független részből áll; s az egyes alkatrészek cserélhetők. (Az alkatrészeket szabvány csomagolásban nieg lehet vásárolni.) * A genfi csillagvizsgáló olyan eredményre jutott a kronométe­rek vizsgálata során, amely egye­dülálló az időmérés történetében. Egy kvarcóra; mégpedig a világ legkisebb hordozható kvarcórája, a 65 napos ellenőrzési időszak alatt napi átlagban egy századmásod­percnél kisebb eltérést mutatott. Nagy a Sportszerbolt téli forgalma A népkerti jégpályáról pattogó zeneszó s olyan víg zsi- vajgás hallatszik tova minden délután, hogy a hirtelen le­hullott, magas hóban ballagó ember égy percre azt hiszi: nincs is olyan hideg. Pedig hideg van, csak a fényes jégen száguldó, táncoló ifjúság nem érzi. Meg hát a hidegnek, a télnek is megvan a maga varázsa, az is lehet kellemes, ha megvannak azok az eszközök, ame­lyek nélkül a tél örömeit nem lehet kihasználni. Eszközök? No, igen. Hallgassák csak az Avas oldaláról lecsusszanók vidám sikongatását, vagy vessenek egy pillantást egy-egy mellékutcába, ahol néha egész gyerekhad szállja meg a forgalomban lévő szánkót. Vagy sétáljanak fel a Bükkbe és gyönyörködjenek el a sízők pompás siklásaiban. Kellenek bizony az eszközök, kell a szánkó, a korcsolya meg a sí. De még szép, meleg pulóver, erős cipő, jó kesztyű is kell. v A Tanácsház téri Sportszer­boltban a nap minden órájá­ban időznek vásárlók. A bolt egyik falát csaknem, teljesen elfoglalják a polcokon sora­kozó, sokszínű pulóverek. — Pulóverből még soha nem volt* ilyen választékunk — mondja Várnai László, a bolt vezetője. — És még soha nem volt ilyen forgalmunk, mint ezen a télen! Több mint egy­millió forint értékű árut ad­tunk el. Miből tevődött össze ez a forgalom? Természetesen téli cikkekből. Lássuk csak: 1300 pár kulcsos korcsolyát adtak el, 35 pár műkorcsolyát, 66 pár szerelt hoki-korcsolyát, utóbbit az NDK-ből importál­tuk. Ügy látszik, a miskolci gyerekek nagy része kará­csonyra korcsolyát is kapott ajándékba, de elkelt jónéhány felnőtt műkorcsolya és kor­csolyacipő is. Ugyancsak az NDK-ból érke­zett a boltba 50 pár síléc, amelyből mindössze három pár maradt raktáron. Eladtak ezenkívül 124 gyermek- és 50 pár felnőtt sílécet. Mintegy ezer turistabakancsot és sí­cipőt vittek el a vásárlók. És — ami talán a gyerekek szempontjából a legfontosabb — 1500 szánkót adott el a bolt ez ezen a télen! * A tél még nem ért véget. A bolt dolgozói is bíznak benne, hogy lesz még az idén forgalom. Annál inkább, mert mű­korcsolya, koresolyacipö, sífelszerelés bőven kapható, hama­rosan megérkeznek a sokat keresett alumínium- és nádsíbotok. Hétfőtől pedig szezonvégi kiárusítás kezdődik, amely idő alatt a vásárlók 20—30 százalékkal olcsóbban vehetik meg a téli cikkeket. (h)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents