Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

RSZAKMAGYARORSZÄO ■Vasárnap, 1962. fehroár 4­Gizengát elszállították Leopoldvilléböl Ma délelőtt 'a kongói fő­városban nagy megdöbbenést keltett az a megbízható for­rásból származó hír, amely szerint Antoine Gizenga mi­niszterelnökhelyettest szom­batra virradó éjszaka a Leo­poldville melletti ejtőernyős táborból Moanda városkába (Kitona mellett) szállították. Az elszállítás okáról és körül­ményeiről egyelőre nincs semmi értesülés. Az újabb fej­leményekről a kongói ENSZ- parancsnokság szóvivője, szo­kásos reggeli sajtóértekezletén nem volt hajlandó semmiféle felvilágosítást adni. Leopoldville-ben egyébként érezhetően feszült a hangulat, s a legutóbbi napokban foko­zódtak Gizenga híveinek kormányellenes tüntetései. Jólértesült források szerint a Lumumba-párti ifjúsági moz­galom nevében tegnap ultimá­tumot adtak át az Adoula- kormánynak, s ebben követel­ték, hogy négy napon belül bocsássák szabadon Gizenga miniszterelnökhelyettest. Poli­tikai körökben lehetségesnek tartják, hogy ezek az esemé­nyek késztették a kormányt Kádár János üdvözlő távirata Ceylon miniszterelnökéhez Kádár János, a Miniszter- tanács elnöke Ceylon függet­lenségi napja alkalmából táviratban üdvözölte Sziri- mavo Bandaranaike asszonyt, Ceylon miniszterelnökét. arra, hogy Gizengát híveinek hatósugarán kívüli területre szállítsák. Leopoldville haladó körei­ben komolyan nyugtalankod­nak, hogy Gizenga puccs-szerű eltávolítása a kongói főváros­ból előjátéka lehet a minisz­terelnökhelyettes ellen irá­nyuló még súlyosabb akció­nak. Ez az aggasztó fejlemény ismételten figyelmeztet arra, mennyire káros volt elhalasz­tani a Biztonsági Tanács kon­gói vitáját s mennyire időszerű lett volna megtárgyalni a kon­gói helyzetet az ENSZ fóru­mán. A legújabb esemény is­meretében még nehezebb megérteni Adoula miniszterelnök ál­láspontját, aki az ENSZ közgyűlésében „a kongói helyzet javulásáról” beszélt és feleslegesnek mondotta a kongói kérdés napirendre tűzé­sét a Biztonsági Tanácsban. Mindenesetre jellemző tény, hogy Csőmbe táviratilag bizto­sította Adoula miniszterelnö­köt álláspontjának támogatá­sáról. A sürgöny, amelyet Csőmbe U Thant-nak is meg­küldött, tiltakozik a Biztonsági Tanács ülése ellen, s csatla­kozva Adoulához, kijelenti: a vita zavarná a kongói helyzet kilátásban lévő megoldását. Hangoztatja, hogy a Bizton­sági Tanács ülésének összehí­vására tett szovjet kezdemé­nyezés közvetlen beavatkozás „országaink belügyeibe" — szóról szóra így: országaink belügyeibe. Nyilvánvaló tehát, hogy Csőmbe továbbra Is állam- főnele tart la magát, s hogy szerinte Kongóban még mindig több, de legalábbis „két ország” van, s a Biztonsági Tanács vi­tája megzavarná az általa „kedvezőnek” tekintett fejle­ményeket. Gizenga váratlan éjszakai elszállítása Moandábn, ebbe a viláenvilvánosságtól elzárt vá­roskába. egyre nagvobb aggo­dalmat kelt s feltárja azoknak a képmutató és célzatos jelen­téseknek a valódi mivoltát, amelyek arról próbálok meg­győzni a világközvőleméuvt, hogy ..Kone*’'",, minden rend­ben van”. (MTI) A szentatyák sírnak • • ® Punta del Este tanulságai A Punta del Este-i ameri­kaközi értekezlet eredménye­it kommentálva, a Pravda ha­vannai tudósítója a következő­ket írja: nem győzelemmel, hanem súlyos erkölcsi és politikai kudarccal végződött Kuba ellenségei számára a Pun­ta del Este-i értekezlet. Souvanna Phouma nyilatkozata a Pravda tudósítójának Moszkva (TASZSZ) Souvanna Phouma, a törvé­nyes laoszi kormány miniszter- elnöke, nyilatkozatot adott Filippovnak, a Pravda tudósí­tójának, ... „A megállapodás értelmé- bea-február 2“án "Luang Pra- bangba kellett volna repül­nöm^ hogy megbeszéléseket folytassak a királlyal a nem­zeti egységkormány meg- nlalakításával és a Genfbe küldendő egységes laoszi kül­döttség összeállításával kap­csolatos kérdésekről. Reggel azonban táviratot kaptam Boun Oumtól, amely attól te­szi függővé utazásomat, hogy csapatainkat 15 kilométerre vonjuk vissza Nan-Tha város­tól”. Xlymódon teljesen nyilvánvaló, hogy a vientianei hatóságok akadályozzák a laoszi kér­dés békés rendezését. Értesüléseink vannak és tá­jékoztattuk a nemzetközi el­lenőrző bizottságot arról —. mondotta a továbbiakban Sou­vanna Phouma ■—... hogy a Boun Oum— Nosavan-esoport az ország számos térségében táma­dást készít elő a kormány és a Patct Lao csapatainak állásai ellen. Kénytelenek vagyunk mi is hadműveletekkel válaszolni. Ez pedig veszélyes következ­ményekkel fenyeget. Souvanna Phouma hangsú­lyozta, hogy a rendellenes lao­szi helyzet kialakulásáért, a koalíciós kormány megalakí­tásának halasztgátásáért a vientianei csoportnak és az őket aktívan támogató Egye­sült Államoknak kell viselnie a felelősséget. Mucsonyi furcsaságok A február végi napok akkor új tavaszt ígértek Mucsonyban. Olvadozott a téli fagy, a lenge szél a föld illatát hozta. A jég­gel elment más is: a századok megsaokottsága, megváltozott a korlátolt paraszti életforma. A község a termelőszövetkeze­tet választotta. Akkor, 1960- ban csupán az volt, amit a gazdák összeadtak, s a bizako­dás, amit a föld, a határ ígért. S voltak igazán szép tervek, elképzelések. Mire mentek? Gyarapodtak, de... Két év után kopogtatok újra a tsz irodájának ajtaján. Az­óta önállósodtak. Az iroda a tanácsról elköltözött egy új épületbe. Az ablakból kilátni a mezőre. Távolabb azonban útját állja a tekintetnek egy sor épület. Ahol két éve még füvét ropogtattak a tehenek, major épült. Száz és száz jó­szágnak építettek férőhelyet, Istállót, hizlaldát, fiaztatót. Valamikor uradalom sem volt1 ekkora a környéken. És mint mondják, az idén tovább gya­rapodnak., - Istállót -építenek, gépeket vásárolnak, teljesen ■ önállóak lesznek. Százezrek öltöttek testet ezekben a£ épü­letekben. Lipták János, a tsz fiatal mezőgazdásza sokáig sorolja a gyarapodás részleteit. A kí- . váncsiság azonban ezekben a napokban máshol köt ki. A já­rásnál azt mondják, Mucsony- han nagyszerű tsz lesz. A gya­rapodást látva, ez valóban így ígérkezik. A munkaegységér- viszont igen kevés. Húsz forint alatt lesz. Nem sok, sőt inkább kevés. 600—800 mun­kaegység még kifizetődne egy- egy' tag esetében. Ez azonban közel sincs meg. Aki 400 mun­kaegységet teljesített tavaly, arra már azt mondják, jól, il­letve sokat dolgozott. Sajnos, még ennyivel is kevesen di­csekedhetnek. Törvényellenesen háztáji ló Hogyan élnek meg azok, akiknek kevés a munkaegysé­gük? Ellentmondásnak tűnik, de sajnos így van: jól, egyesek­nek pedig még kedvezett is az, hogy nem jártak rendsze­resen a tsz-be. Ezek közül né- hányan sütögették a maguk pecsenyéjét, s aki így tett, nem is járt rosszul. Sokan, mintegy húszán, még ma is használnak, az itteni szőj árás szerint, „ház­táji” lovat. Köztudomású, hogy ez törvénytelen, hiszen alakuláskor a termelőeszközö­ket, az igásállatot be kellett vinni a tsz-be. Be is adták, csakhogy sokan ügyeskedtek. Potom pénzért vásároltak lo­vat Volt, aki 5 liter borért vett. Érvet persze találtak: építkezünk. Egyik-másik gaz­da esetében ez igaz is volt, de az is igaz, hogy ha fuvar akadt, a lovasgazdák nem mondtak ellent. Amikor Csóré Miklós­nak fel hán forgatják, hogy ke­veset dolgozik a tsz-ben, rok­kantságára hivatkozik. Mindez csak kifogás. A bányába szíve­sen ment volna dolgozni. Eb­ben már nem akadályozta vol­na rokkantsága. Most azzal | Az Epresült Államok kü­ldöttségének, amely a befolyá- ' solás és a vesztegetés minden eszközét felhasználta, nem si­került olyan határozatot elfo­gadtatnia, amely diplomáciai és gazdasági szankciókat tar­talmaz Kuba ellen. Az elfoga­dott határozatra, amely Ku­bának az AÁSZ-ból való kizá­rását követeli, csupán azok a latin-amerikai államok szavaz­tak, amelyek a legteljesebb függésben vannak az Egyesült Államoktól és Latin-Amerika lakosságának kisebbségét kép­viselik. Az amerikai határoza­tot megszavazó 14 küldöttség közül tíz diktatórikus rend­szert képvisel. Emlékeztetve rá, hogy Latin-Amerika legnagyobb országul — Brazília, Ar­gentína* Mexikó* Clúle, Bolívia és Ecuador — megtagadták a Kuba-élle- nes határozat elfogadását, a tudósító rámutat, hogy füg­getlen állásfoglalásuk dühro­hamot váltott ld Washington­ban. Nem nehéz megérteni az Egyesült Államok vezető kö­reinek elégedetlenségét. A Punta del Este-i értekezlet megmutatta, hogy az Amerikai Államok Szervezete olyan vál­ságba került, amilyent nem lá­tott még a pánamerikanizmus története. (MTI) kipótolja magát, hogy a kö­zösség, a falu rovására két lovat is tart. A fuvarozásban mások is részt vesznek. A tsz-kovácsnak, Nohaj József­nek a lovon kívül egy kiváló laposkocsija is van. Szabados András, Szónóczki János és több más mucsonyi gazda ne­vét is megemlíthetnénk itt E cselekmények törvényte­len voltát azt gondolom, nem kell bővebben bizonygatni. A tanács — a titkár szavai sze­rint — már megpróbált ellene hadakozni, de sajnos ennek egyelőre a tsz vallotta kárát. A termelőszövetkezet és a helyi tanács vezetőin kívül a járási tanácsnak már régeb­ben fel kellett volna lépnie ezek ellen, az enyhén szólva, furcsaságok ellen. Az eddigi „hadakozás” ugyanis Don Quijote harcaként eredmény­telennek bizonyult Érdemes volna számadást végezni, a lovasok „saját” munkáját, be­vételét illetően. Azt hiszem, ha a végeredményt hozzá ad­nánk a tsz jövedelméhez, aligha kellene 20 forinton aluli munkaegységről, mérleghiány­ról beszélni. Aki 5 liter borért vásárolt A tanácsházára jövet aka­dok össze Kaulics Illéssel. 35 éves, pirospozsgás ember. Előtte kék kötény, keze olajos, látszatra is izzig-vérig paraszt- ember. Valami szerződésügyet jött intézni. Feleségével tavaly 192 munkaegységet szerzett, O maga azonban hivatalosan nem is lépett be a tsz-be. Miért dolgozott keveset, mi­ért nem tagja a tsz-nek, hi­szen világéletóben földművelő Bz Izvüszlvija cikke Ceylon függetlenségi évMIóia Mtóki! Moszkva (TASZSZ) Az Izvesztyija pénteki szá­ma cikket közöl Ceylon függet­lensége közelgő 14. évforduló­ja alkamából. A cikkíró megál­lapítja, hogy a gyarmatosítás maradványainak felszámolása Ceylonban, az ország független külpolitikai irányvonala és következetesen békeszerető po­litikája az imperialisták gyű­löletét váltotta ki. Az imperialisták Összeeskü­vőit és nem is akármilyen? Vonakodik a válasszal, jobbra, balra néz, A kérdésekre nem vág rossz arcot, sőt olykor hunyorít is egyet, huncutul. Mond valamit: építkezett, talpra akart állni, meg egye­bek. Azt mondja, csak úgy hajlandó nyilatkozni, ha elme­gyek hozzá és . körülnézek a portán. Nehezen, de aztán mégis megegyezünk. Jó mesz- sze, a falu végén lakik, de a háza már messziről feltűnik. Van vagy 30 méter hosszú, s mivel a porta lejtős, a fal- magasság még 6 méteren is túl van. Hátul csűr, amelyben elfér még 28 szekér takar­mány is, ólak, az épület alatt istálló, nyári konyha, pince. Gazdálkodó ideálisabb házat nem is kívánhat. Kaulics Il­lés büszkén mutogatja mind­ezt, továbbá az istállóban ab- rakoló három növendéket, a négy klsborjút, meg a malaco­kat is. Mindez valóban szép. — Tehát ezért nem tudott a tsz-ben dolgozni? Bólint, s hunyorít egyet. Mert bizony a 192 munkaegy­ség az igen kevés, sok helyen egy asszony is többet teljesít. Nem szépíti a dolgot. Elmond­ja, hogy azért nem lépett be hivatalosan a tsz-be, mert bá­nyába akart menni dolgozni, hogy „talpra álljon”. Ennél jobban talpra állni, nem tu­dom, hogyan lehet. Természe­tesen ő is tartotta a mondást: aki házat épít, élőbb lovat ve­gyen. S nem is volt rossz vé­tel, 5 liter direkttermőért ka­pott egyet. Ezzel fuvarozott haza, több mint ezer mázsa építőanyagot. Amikor már vége volt a munkának, a lovat vések láncával veszik kö­rül Ceylont, meg akarják bontani az ország egységét. A gyarmatosítók ügynökei a függetlenségi évforduló kü­szöbén puccskísérlettel próbál­koztak. A ceyloni kormány azonban keresztülhúzta az al­jas számításokat, az összeeskü­vést leleplezte, vezetőit ártal­matlanná tette. Az összeesküvés meghiú­sulása nemcsak a ceyloni­ak éberségéről tanúskodik, hanem a szabadsághoz és a függetlenséghez való hű­ségükről is. Az Izvesztyija cikke megem­lékezik azokról az eredmé­nyekről, amelyeket Ceylon a politikai függetlenség megerő sítése és a nemzetgazdaság fej­lesztése terén ért el. Emlékez­tet a cikkíró arra a baráti se­gítségre, amelyet a Szovjetunió folyamatosan nyújt Ceylonnak gazdasága fejlesztéséhez. egyenesen vágóhídra kellett küldeni. Azt mondtam, izzig-vérig parasztember. Ez igaz. Ö maga is állítja, hogy szinte belehal­na, ha nem arathatna, nőni vághatná a rendet a lucernás­ban, szóval húzza őt a föld és előbb-utóbb otthagyta volna a bányát emiatt. Ennek csak a fele igaz, a bánya nem. A ma­gánérdek vitte eddig, s ezt ak­kor is meg kell állapítani, ha Kaulics Illés bizonyos sérel­meket is felemlít. Mármint azt, hogy a tsz vezetősége állító­lag elirányította őt Is, meg a feleségét is az állattenyésztés­től. Ez lehet, hogy hiba volt, de arra nem volt ok, hogy há­tat fordítsanak a tsz-nek, s csak kimondottan a maguk érdekében tevékenykedjenek. Igaz, sokat kellett dolgozni az építkezéskor, de azért a tsz- ről sem lett volna szabad meg­feledkezni. Nézzük meg a sógort Estébe hajlik az idő, mert sokáig vitatkozunk Kaulicsék- nál. Ám megegyeztünk. A vé­lemény marad, a tényeket nem lehet megcáfolni. Estefelé a szomszédban lakó sógor, Szó- noczki János is átjön. Vona­kodva nyújt kezet, mondván, hogy ő dolgozik, és hát ilyen kézzel nem lehet... Kaulics rámkacsint, hív. s követnem kell. Nem máshová, mint a só­gor házához, amely nem ki­sebb és nem csúnyább, mint az övé. És mire lehet büszke a gazdaember? Arra, ami az is­tállóban látható. Amint befor­dulunk az udvarra, ki kell ke­rülni egy földdel megrakott szekeret. A szekér előtt két szürke. Tréfás megjegyzést hallok, mert közbe a sógor is utánunk eredt. — Háztáji ló .:. S ami az istállóban van, azon nem lehet nem csodálkozni Ha jól számoltam, legalább 20 marha állt a jászol előtt. Eb­ből 18 biztos, a tanács is meg­erősítette utólag, mert állítólag szerződött jószágok. Ez bizony már több a soknál. Ennyi jó­szágot — a törvényeket figye­lembe véve —, nem lehet tar­tani. Hogy miből kapnak abra­kot, ez máig Is rejtély előttem. Annyit tudok csak, hogy ami­kor részesben takarmányt kel­lett kaszálni, akkor Szónóczki Jánost is a tsz-ben lehetett lát­ni, később azonban inkább csak a felesége járt el dolgoz­ni. Eddig a múcsonyi tapasztala­tot. Többféle gondolat forog az ember fejében. Kétségtelen, hogy Kaulicsnál és a sógornál nincsen híja a gazdálkodás tu­dományának. Ebből a tudo­mányból azonban a közösség vajmi keveset részel. Abból sem, hogy sokan még lovat tartanak. A dolgos, becsületes Isz-tagoknnk már régen szemet szúrt ez. Tudnak róla a helyi vezetők is. Meddig lehet még a közösség kárára gazdálkodni? Joggal kérdezik ezt mindazok, akik az elmúlt években becsü­lettel dolgoztak, a nehézségek ellenére is látták a tsz jövőiét, sorsuk jobbrafordulását. A fej­lődést nem lehet feltartóztat­ni. A mucsonyi tsz hamarosan talpra áll. Nem volt hiábavaló a lelkiismeretesek szoreosko- dása. Megvannak a továbbfej­lődést biztosító alapok. Garami Ernő i Tüntetés MacMillan ellen Oxfordban Mint az AP hírügynökség jelenti, MacMillan angol mi­niszterelnököt Oxfordba érke­zésekor többszáz főnyi tünte­tő tömeg fogadta. A tüntetők feliratos táblákat vittek, ame­lyeken nukleáris lefegyverzést követelő jelszavak voltak ol- váshatók. MacMillan csak detektlvjei­nek és testőreinek segítségéve] tudta keresztülverekedni ma­gát a tömegen, hogy bejusson a gyűlósterembe. Mint a hírügynökség közli, ezt megelőzően ismeretlen tet­tesek eltávolították MacMillan mellszobrát az épület előcsar­nokából. A rendőrség később ráakadt, és még a miniszterel­nök megérkezése előtt vissza­helyezte‘a szobrot talapzatára. ül SZ1ÍP Központi Bizoiiságána' íav.íütj a Francia KommuaiSla Fari Kazponli B.zot,sáphoz Moszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizott­sága a Maurice Thorez eilen megkísérelt merénylettel kapcsolatban táviratot küldött a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának. A táv­irat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió kommunistái mély­séges felháborodássál és fel­indulással fogadták a hírt az egyre' arcátlanabb fasiszták újabb bűntettéről. A Szovjetunió Kommunista Pártja a szovjet ország egész népe forró testvéri szolidari­tásáról biztosítja Franciaország dolgozóit, valamennyi demok­ratikus erőt, a fasizmus ve­szélye ellen bátran harcoló franciákat. — Az SZKP Központi Bi­zottsága szilárdan hisz abban, hogy Franciaország proleta­riátusa és dolgozó népe, ame-; lyet a szabadságért és a de-! mokráeiáért folytatott harcá-; nak dicsőséges hagyományai lelkesítenek, tömöríti sorait é$' egyesített erejével vereséget; mér a reakciós és fasiszta ■ erőkre — hangzik az SZKP ‘ Központi Bizottságának táv-1 irata. (MTI) !• „Boldogok a szegények i; mert övék a mennyeknek or ! szága,.Ezekkel aztán elé i'gedjenek is meg, mert a Föle •országainak birtokba vételén 'épp eíég pályázó van már a: ;!egyházaink között is. ;• Valószínűleg az utóbbi gon •! dolat foglalkoztatja a portu igái püspöki kar nagytc.jntéiyí £szentatyáit, miközben az idé j-zett mondatot hirdetik fenn I;hangon a tömegek előtt. A tömegek — a szentatyák •hlál jóval szegényebb emberei {'.százezrei azonban — „az ördüí •hudja m.érl”, nem akarják mái ja mennybéii országokat, he rlyettük inkább a Földnek azor jriészeit követelik magúknál í(egyre több helyen és egyr< j‘, erélyesebben), ahol két kezük i-kel művelhetik a szántóföldé í'.kct, ahol verejtékezve kibont- ’.hatják a hegyek kincseit, ahn régbenyúló gyárkolosszusoka |'és kicsiny, puha családi ottho nokat építhetnek, ahol előszói indulhatnak el botladozva va- ! lami kis cél után, ahol, hr ['szétnéznek a látóhatáron, azl | mondhatják: „hazán.. i; Maguknak akarták a töme- ; gck Goában is a földeket i hogy végre az övék legyen a ; termés, amelyet learattak ; a kincs, melyet kibányásztak a gyárak termékei, amelyekei ők készítettek, hogy végre na- Jgyobb célok felé is elindulhas­sanak, hogy végre ncc.sak idé­zgeti szavak parancsára cselc- , Uedhessenek. I Akarták — s ha a tömegek iegyemberként akarnak vala­mit, annak sikerülnie kell. I Az egykor! portugál gyar­mat földjén ma már táguló tü­dővel, boldog büszkeséggel tár­ja szét karját a goal munkás, a goat paraszt: „szabad ha­zám!”. ; övék a Földnek ez az országa. | A verejtékes, összeaszott barna arcok gondbarázdál mo- so'vra rendeződt'’k Goában. És messze tőlük, valahol Lisszabonban, most fényes homlokok ráncolódnak össze, húsos alkak torzoln-k cl... A szcntalvák sírnak.- A portugál püspöki kar szo­morú hangú levelet intéz „Pót tugália és az egész világ ke­resztényeihez!”, „A haza szenved Goa elvesz­tése miatt, amely a legdrá­gább kincse volt... Portugália számára komoly és siralmas idő ez.. De vajon igazán egész Portu­gália számára? Hogyan véleke­dik erről például a társadalom egyik leghaladóbb rétege, a portugál ifjúság? Valóban si­ralmasnak találják-e ők is, hogy a goai nép kivi via füg­getlenségét? Hajlandók-e csat­lakozni a szentatyák felhí­vásához, hajlandók-e szol­gálatába állni „azoknak a ha­talmas eszméknek, amelyeknek nevében még meghalni is gyö­nyörűség?” Azoknak az esz­méknek, amelyek a „keresz­tény civilizációnak a tengeren­túli területeken való megőr­zését”, vagyis a gyarmatok fe­letti uralom konzerválását, il­letve visszaállítását jelentik? A választ ezekre a kérdések­re maguk a szentatyák adják meg levelükben. A portugál ifjúság nem óhajt meghalni a gyarmatokért folytatott harc­ban. A portugál ifjúság, a por­tugál nép, tapasztalatból tud­ja, hogy a gyarmatok kincsei eddig sem őket gazdagították... A püspöki kar tehát méltán si­ránkozik levelében; „Az ifjúság nagy része haj­lik azokhoz az eszmékhez, irányzatokhoz és áramlatokhoz, amelyeknek alapja: isten lété­nek tagadása” és a „jövő meg- valósíthatat’an ideáljaiért va­ló harc”. És elismerik, hogy egs-rc kevesebben tartják már be a katolikus doktrína köve­telését, amely szerint minden ember „szüntelenül és odaadó ■ an engedelmeskedjék a hatósá­goknak és ne adja el magát a lázadás szellemének”.. * Ezért sírnak tehát a szent- atyák Portugáliában. És köz­ben görcsösen kapaszkodnak *— évszázadok óta erősnek, kényel­mesnek tartott — székeikhez. Pedig talán már nem is olyan erősek és nem is oivan ké­nyelmesek azok a székek..* Ik A.

Next

/
Thumbnails
Contents