Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-27 / 48. szám
4 ESZAKMAGYARORSZAO Kedd, 1962. február 2*». Űj kiadásban jelent meg dr. Jakucs László aggteleki útikalauza MEGYÉNK egyik legszebb tájegysége, az észak-borsodi karszt már évszázadok óta a tudományos kutatás területe. Hazai és külföldi tudósok legjobbjai tanulmányozták az aggteleki Baradla-barlangot és karsztos képződményekben gazdag földrajzi környezetét. Erről a tájról — amely lényegében a Sajó és a Boldva közti terület északi részét foglalja magában — az elmúlt 150 esztendő alatt, de különösen az utóbbi 30—40 évben sok tanulmány jelent meg Ennek ellenére sokáig hiányzott egy olyan összefoglaló munka, amely minden szempontból átfogó képet nyújtott volna a vidékről. Ezt pótolta Jakucs László 1957-ben megjelent útikalauza, mely szinte mo- «ográfia-szerűen dolgozza fel az észak-borsodi karszt természeti szépségekben és történelmi emlékekben gazdag vidékét. Most ez az útikalauz átdolgozott, bővített kiadását vehetik kézbe az érdeklődők. Jakucs László útikalauzának második kiadása 358 oldal terjedelemben, összesen 7400 példányban jeleni meg. Ezt a maJgas példányszámot az első kiadás , sikerén túlmenően az is indokolja, hogy évről-évre több dolgozó keresi fel az aggteleki barlangot és szép környékét. (1951-ben 24 ezer, 1959-ben pedig csaknem 100 ezer ember látogatott el a barlangba.) E növekvő érdeklődésnek, az idegenforgalmi, turisztikai követelménveknek megfelelően készült Jakucs László nagyterjedelmű útikalauza. Ezt az igényt tükrözi a könyv szerkezete és feléní- tése is. Bevezetőben az északborsodi karsztvidék kialakulásával. hegy- és vízrajzával, éghajlatával, növény- és állatvilágával. továbbá a terület történelmével, telenülés- és né- pesség-földraizöval. valamint gazdasági életével foglalkozik. Ezt követően ismerteti az Aggtelek környéki barlangokat. így például a Bnradla- barlangon kívül részletesen foglalkozik a Béke-barlanggal, a szlovákiai Domica-barlang- gal. az éeerszögi Szabadság-, a jósvafői Kossuth- és Vass Im- re-barlanggal és a nemrég felfedezett hód,"’*zf1f>si A Tn' i-„ barlanggal. Ezeken kívül isElöre^várt^ssa! csajén felére csökkentik a lakóházak víz-, gáz- és fütöcső hálózatának szerelési idejét A Borsod megyei Építőipari .Vállalat szerelő üzemében dolgozó 38 brigádnak az idén több mint 1400 lakásban, számos iskolában, valamint a miskolci kórházváros átadásra kerülő épületeiben kell felszerelnie a gáz-, víz- és központi fűtéshez szükséges csővezetékeket. A dolgozók kiváló minőségben kívánják elvégezni az 50 millió forint értékű munkát. Ezért az épületszerelési munkák meggyorsítására és a minőség javítására olyan új munkamódszer bevezetését határozták el, amelyet az elmúlt évben már a gyakorlatban is kipróbáltak. A lakóházak különböző mc- ■etü- vezetékeit eddig úgy szerelték össze, hogy a csatlakozásoknál menetet vágtak a csővégekre és azokat drága csőidomokkal összekötötték. Az idén, az elmúlt évi tapasztalatok alapján minden építkezésen bevezetik a csövek ágvezetékeinek előregyártásáf. Ezzel a módszerrel a vezetéket elektromos kisgéppel a tervben megállapított méretre hajlítják, és az így előregyártott csöveket helyezik el a házak falába. Az új eljárás előnye, hogy az ágvezetékekre nem kell menetet vágni és csőidomokat használni. Az előre hajlított csövek alkalmazásával egy 60 lakásos épületen — mivel a csőidomok használatát kiiktatták — 4 ezer . forintot takarítanak meg és a szerelési időt 2 hónapról 4 és fél hétre csökkentik. merteti a környék kisebb barlangjait és zsombolyait is. Minden barlangról bőséges természeti leírást ad, összefoglalja felfedezésének körülményeit, történelmét, majd felsorolja a barlangtúra során látható érdekességeket. Az „Aggtelek és környéke” c. útikalauz további részében a gyakorlati tudnivalókat (közlekedés, étkezési és elszállásolási lehetőségek stb.) és a felszíni túraútvonalakat ismerteti. Ez utóbbi bővebb, mivel az észak-borsodi karszton kívül a Sajó-balparti, a Galyaság-i, a Rudabánya környéki és a Csereháti kirándulási lehetőségeket és azok túravonalát is közli. Az útikalauz egyes fejezeteit dr. Anton Droppa, dr. Dénes György, dr. Jakucs Pál, dr. Módy György, Molnár Lajos és H. Szabó Béla írta. Jakucs László könyve több, mint egyszerű útikalauz. Inkább egy tudományos igénynyel megírt, de népszerű és közérthető monográfiának tekinthető. Stílusa mindvégig élvezetes, olvasmányos* a szöveget 46 mélynyomásos fénykép, 55 rajz, térképvázlat és több barlangi • alaprajz teszi szemléletessé. Említésre méltó az is, hogy e könyvet részletes bibliográfia, egy színes térkép és a Baradla-barlang mellékletként megjelent helyszínrajza egészíti ki, a tájékozódást pedig a betűrendes tárgy- és névmutató segíti. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Jakucs László „Aggtelek és környéke” című könyvének második (bővített) kiadása mind turistairodalmunkat, mind pedig a Borsod megyével foglalkozó tudományos irodalmat gazdagította. Frisnyák Sándor Uxemi lapszemle Miről ír a Borsodi Bányász Hogyan foglalkozik a «jépesílés fontos kérdéseivel A bronzérmes. (Mészáros András rajza) • . . több éves Ismerve a lap tevékenységéi, elöljáróban elmondhatjuk: arról ír, amiről szükséges, ami a feladata. A bányászok életéről, munkájáról, a széncsatákról, a bányaüzemek fejlődéséről, az emberekről. Színesen, sokoldalúan ír a lap életük problémáiról, arról a nem könnyű termelési küzdelemről, amelyet a föld alatt folytatnak Borsod szénvágói. A hetilap szerkesztőségének munkatársai jól ismerik az életet, a bányát, közvetlen kapcsolatban állnak az üzemek dolgozóival és vezetőivel. A bányászújságíró munkája nehéz: emberközelből írni az előremutató cikkeket, riportokat — az embernek. • De ez még nem minden. Sok más, termelési, gazdasági, műszaki és technikai kérdéssel kell foglalkoznia a bányászod hetilapjának. Ehhez pedig mindenekelőtt nagy ismeret szükséges. Nos, hogyan képes ellátni ezt a sokirányú feladatot a kis kollektíva? Jól, és egyre jobban. A gazdasági újságírás egyre nagyobb követelményeit jól teljesítik a bányászlap szerkesztőségében. Most csupán egyetlen dologgal, a bányák gépesítésének kérdésével foglalkozunk bővebben. Nézzük meg, hogyan ír erről a rendkívül fontos feladatról a lap. Ismeretes, hogy a második ötéves terv egyik fő célkitűzése a termelés állandó növelése, a minőség szüntelen javítása, a gépesítés, az automatizálás meggyorsítása a még tökéletesebb technika alkalmazásával. Ez a fő feladat a szénbányászatban is. S a bányászlapnak természetesen nemcsak az a feladata, hogy megírja; ebben vagy abban a bányaüzemben ilyen, vagy olyan a gépesítés jelenlegi helyzete. Olyan cikkeket is kell írnia, amelyek megmutatják, mit, hogyan kell tenni, szóval segítséget adni a helyi vezetésnek. Ilyen cikkeket is közöl a lap. Az idén megjelent lapszámok is a iap fejlődését mutatják. Vezércikkében írja az újság január 4-i száma: „Meglepő adatokat mutatnak a gépkihasználási statisztikák. Sem a széngyalu, sem a Hidasi-féle felrakok nem voltak tökéletesen kihasználva. Nem is beszélve a réselőgépekről. Mondhatná valaki, a korábbi időszakhoz viszonyítva emelkedett valami keveset a géppel iövesztett, felrakott és elszállított szén aránya. Ez igaz. De az is igaz: az a fejlődés, ami itt tapasztalható, nem elég. Az élet többet követel.” Az ilyen vezércikkek segítik a gépesítést, hiszen a bányász hetilapot sokan olvassák megyénkben. Ugyanez a szám hírt ad a királdi kísérleti frontról, az újítómozgalom fejlődéséről, az új év első munkanapjainak eredményeiről. A január 10-i számban a társadalmi tulajdon védelméről jelent meg említésre méltó cikk, a 17-i szám írást közöl arról, hogy az aeéltámos fronthom- lok-kiképzés alkalmazásával 1961-ben a Borsodi Szénbányászati Tröszt területén 15 ezer köbméter fát takarítottak meg, vagyis: 10 millió forint értékű fával használtak fel kevesebbet. Az acéltámok alkalmazása tehát már tavaly kifizetődött. Ebben a lapszámban — amely az idén az egyik legjobban szerkesztett és egyik leggazdagabb tartalmú újság — foglalkoznak a borsodná- dasdi bánya meddőhányójának korszerűsítésével, és közük, hogy milyen fontos kérdéseket tárgyalt a Sajóvölgyi Bányaüzem szakszervezeti isi-' zottsága. Nagy terjedelmű írásban foglalkozik a lap január 24-i száma az ózdvidéki bányák fejlesztésével. Ebben az évben 111 millió forintot költenek az ózdvifléki bányák továbbfejlesztésére. A lap jól mutatja be ennek a hatalmas területnek perspektíváit és feladatait. Nincs lehetőségünk arra, hogy minden lapszámot külön mutassunk be, értékeljünk súlyának megfelelően. Annyi azonban bizonyos, hogy a bányászlap rendszeresen ír a korszerű biztosítási módokról, a munkavédelemről, a. takarékosságról, a műszaki fejlesztésről, a tervszerű anyaggazdálkodásról, a szocialista munkaversenyről, mindazokról a kérdésekről, amelyek a második ötéves tervben fontos feladatot jelentenek a szénbányászat területén. A Borsodi Bányász a jól szerkesztett üzemi újságok közé tartozik. Egy-két hiányosságot azonban megemlítünk: Olyanokat, nmrívok rövid időn belül megszüntethe- tők. Keves a lap írója, kevés bányásztól, műszaki vezetőtől, mérnöktől, bányamestertől olvashatunk cikket, esetleg vitaindító írást a lap hasábjain. A januárban és februárban megjelent példányok ezt mutatják. Keveset foglalkozik még a lap a minőség problémáival, pedig ismeretes, hogy a második ötéves tervben a szénbányászat egyik alapvető feladata, a szén minőségének javítása, hiszen a szén továbbra is fontos energiahordozó alapanyag marad, csupán részaránya csökken az energiahordozók között. Ügy érezzük, még többet kell foglalkoznia a bányászfiatalok életével, munkájával, bemutatva azt a sok nagyszerű kezdeményezést, amelyet a bányászfiatalok tesznek a szocialista brigádok versenyében, A lap több színes írást közölt ebben az évben is, kár hogv ezek nagy része nem a fiatalokkal, nem a bányászok mindennapi életével és gondjaival foglalkozik. A február 7-i szám 4. oldalán Az első nap címmel színes riportot olvashatunk arról, hogy a Bükk- aljai Bányaüzem igazgatója hogyan foglalkozik a mindennapi kérdésekkel, az emberek ügyes-bajos dolgaival. Igen hasznos írás az ilyen, a bányászok is szívesen olvassák, hiszen róluk szól, s arról, hogy az üzemigazgató mit tesz a termelésért és az emberekért. A szerkesztőség több ijyen írást is megjelentethet. Továbbá a közvetlen szénfalnál dolgozó emberek közül többen írjanak a lapba. Ez csupán szervezés kérdése. Az arányok betartásával is probléma van egyik-másik lapszámban. A január 31-i szám 1. oldalán nagyobb cikket olvashatunk a műszaki fejlesztésről. A lap 3. és 4-ik oldalán is a műszaki fejlesztésről közölnek nagyobb terjedelmű írást, s mindegyiknek ez a címe: A műszaki fejlesztésről. Ezen könnyű segíteni, csupán gondosabban kell megtervezni egy-egy számot A lap ló tevékenysége r eredményes munkája és fejlődése mellett szinte eltörpülnek a felsorolt hiányosságok. Ha még több színes, érdekes riportot közöl majd a lap az emberekről, az egyszerű hétköznapi problémákról. a szénl'al mellől, akkor nyugodtan elmondhatjuk: n Borsodi Bányász az egyik legjobb üzemi újság, nemcsak megyei, hanem országos viszonylatban is. Az egyik legjobb megyei jellegű üzemi lap, amely jól segíti a bányászok nehéz munkáját. Szegedi László Képzőművészek és írók találkozója Szentistván tsz-község dolgozóival ,Patrio o Muerto1 — Kubai jelvények készültek hazánkban ■ két kiállító művész egy-egy alkotását a művelődési otthonnak ajándékozta: Mazsaroff az Apa gyermekével című színes fametszetét, Varga pedig Anyaság című szobrát. A kiállítás március 18-ig tart nyitva. Már az első napon igen nagy volt az érdeklődés. Vasárnap estig négyszáznál többen nézték meg a kiállított műveket. Különösen nagy érdeklődést keltettek a szentist- váni parasztokról készült alkotások, mint például Mazsaroff Bogár Imre bácsi című olaj képe. író—olvasó találkozó a „Kortárs" est én Este került sor az (ráolvasó találkozóra, illetve a Kortárs című irodalmi folyóirat estjére. Erre az alkalomra zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme. A fővárosi írók közül eljött Cseres Tibor József Attila-díjas, Garni Gábor József Attila-díias, Kalász Márton és Csanády János. Illés Béla kétszeres Kossuth- díjas megbetegedése miatt kénytelen volt lemondani az esten való részvételt. Az estet Lanka ints Ibolya, a helyi irodalmi szakkör vezetője nyitotta meg, majd Gcrai Gábor bemutatta a megjelent írókat, ismertetve életpályájukat, munkásságukat. Ezt követően a jelenlévő írók új alkoemlckművet emelnek az 1961. áprilisi agresszív támadáskor elesett hősöknek. A „Szép harang” emlékművet a Playa. Giron-nál állítják fel. Az első jclvénytulajdonos egyébként Fidel Castro kisfia volt, aki éppen akkor tartózkodott hazánkban, amikor a jelvények mintapéldányait elkészítették az Állami Pénzverőben. Tervek a késő délutáni és ax esti bevásárlási gondok enyhítésére kell venni: sok olyan egymú- szakos élelmiszer bolt van, amelyeknek egy részét köny- nyen — és gazdaságosan — av lehet másfél-, vagy kétmű- szakosra szervezni; más részénél viszont helyesebb és indokoltabb az osztott műszakra történő áttérés. Az iparcikk-üzletek hétköznap a szükségletnek megfelelően, vidékei hat, illetve hét óráig tarthatnak nyitva. Tervezik az illetékesek azt is, hogy a vendéglátó egységek hétköznap délutáni, továbbá szombat-vasárnapi nyil- vatarlását meghosszabbítják a kisebb forgalmú délelőtti időszak rovására. Gondoskodni kívánnak arról is, hogy f szállodák és a vasárnap nyitva tartó dohányboltok az eddiginél nagyobb választékban árusíthassanak különböző íkjándéktárgvakat, képes- cs j levelezőlapokat, apróbb népművészeti cikkeket. $ Egymillió kubai jelvény kc- C szült a közelmúltban Magyar- országon. A gomblyukban S hordható, címeralakú jelvényen zöld mezőben, babér- r koszorúval övezve fehér ga- 5 lamb látható, felette fekete falapon a felirat: Patria o fMuerto — Haza, vagy halál! r A jelvényeket már árusítják V Kubában, s a bevételből e; IS tanácsok határozzák meg az űztetek általános nyitvatartási rendiét 5 Évek óta napirenden szereplő téma az üzletek nyitva- c tartási idejének rendezése. A ^javaslatok, kérések és elgondolások ezrei alapján az illetékes szervek kidolgozták a ? nyitvatartási idő hosszabb j „távra” szóló rendezésének £ irányelveit. { Egyik fontos alapelv, hogy a jövőben fokozottabb szerepet J biztosítsanak a nyitvatartási Sidő megállapításában a taná- j- csóknak, amelyek legjobban isimerik a helyi igényeket, körülményeket. A megyei jogú óvárosokban, továbbá a me- |gyekben az általános nyitva- Jtartási rendet a városi, illetve ta megyei tanács; az egyes üz- |letek nyitvatartási idejét pe- |dig a kerületi vagy járási táv Jnócs határozza meg — az ille- vtékes szakszervezetek és ke- jreskedelmi szervek bevonásáéval. § Az irányelvek között szerepel az is, hogy figyelembe fásaikból adtak elő néhányai részben személyes előadásban részben pedig a művelődési ház irodalmi szakkörének, illetve színjátszóinak tolmácsolásával. A fővárosi írók müvein kívül Moldvay Győzőnek a művelődési ház igazgatójának, a Kortársban is többszöl szerepelt költőnek néhány alkotását Szép László, a mezőkövesdi járási művelődési klufc igazgatója adta elő. A nagysikerű est után szű- kebbkörű találkozóra kerüli sor, amelyen az írók, a képzőművészek, a művelődési hás irodalmi szakkörének és színjátszó csoportjának tagjai kötetlen baráti beszélgetésben vitatták meg napjaink irodalmi, művészeti és elsősorban a falu kulturálódásával összefüggő kérdéseket. * A hosszú időre emlékezetes szombati nap után a szentist- váni művelődési otthonban újabb érdekes rendezvényre kerül sor már ma, február 27- én, kedden este. Az ismeret- terjesztő program során Papp László festőművész Fényes Adolf munkásságáról tart előadást, majd részben Fényes Adolf munkásságát bemutató filmet vetítenek, részben perlie a leningrádi Ermilázs műkincseivel ismertetik meg a szent- istvániakat, filmszalagról. * Forr. pezsee n7. élet - szeef- istváni művelődési házban. Az ■■'i élet'" faluban meeúihndík a ’pilturMis élet is, TJj tartntem- mal gazdaeítia, teszi szebbé, tartalmasabbá a szentistváni dolgozók hétköznapjait. (bin) A két művész — Mazsaroff Miklós festőművész és Varga Miklós szobrászművész — nem idegen Szentistvánban. Az elmúlt időben többször jártak a községben, hosszabb időt töltöttek ott, ismerkedtek az új életet kezdő falu új és új jelenségeivel és az új falu embereivel. Ez az érdeklődésük egyben művészi hitvallás is: az új utat választott falut és annak munkáját, a szocialista útra lépett embert akarják megismerni és műveikben ábrázolni. A kiállításon Mazsaroff hűlsz képpel — festménynyel. metszettel —, Varga pedig kilenc szoborral szerepel. A kiállítási anyag egésze az alkotók előbbiekben említett művészi hitvallását tükrözi. A képek és a szobrok nagy része szentistváni ihletésű és alakjaikban, a képek, szobrok hangulatában az új Szentistván tükröződik. Szombaton, február 24-én délután másfélszáznál több érdeklődő, a későbbi író—olvasó találkozóra érkezett fővárosi írók, számos miskolci képzőművész részvételével került sor a kiállítás ünnepélyes megnvitására. Nagy István, a mezőkövesdi járási tanács mű- "elődésügvi osztályának vezetője mondott rövid ünneni megnyitót, majd a részvevők Papp László miskolci festőművész kalauzolásával megtekintették a kiállítás anyagát. A A szentistváni községi művelődési ház pezsgő, tartalmas élete ma már nemcsak a megyében közismert. Híre túlnőtt a megye határain és szinte országosan is a legjobban működő, példamutató községi művelődési házak között emlegetik, mint olyan művelődési intézményt, amely az új útra lépett faluban tudatosan igyekszik mind szélesebbre nyitni a művelődési lehetőségek kapuját és elmosni a város és a falu kulturális élete közötti különbséget. Több esetben számot adhattunk már a művelődési otthon jólsikerült és hasznos rendezvényeiről. Most ismét két Igen sikeres és hasznos rendezvényről adhatunk számot. Mindkettő február 24- (én, szombaton történt Mazsaroff Miklós és Varga Miklós kiállítása Alig egy esztendő alatt ötödik képzőművészeti kiállítását rendezte meg a szentistváni művelődési ház. Ezúttal két miskolci művész, Mazsaroff Miklós és Varga Miklós munkái kerültek a tárlatkedvelö szentistvániak elé. Az érdeklődők növekvő tábora azt igazija. hogy érdemes és szükséges e, vidéken ma még eléggé elhanyagolt művészeti ágat falun is felkarolni.
