Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-27 / 48. szám

Kedd, 1962. február 27. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Német vendegeink Sárospatakon det és magasabb terméshoza­mot értek el a tervezettnél, ott premizáltak, ahol pedig alatta A sawciyos fogadtatásra ős az üdvözlő szavakra a küldöttség ve­zetője, Alois Pisnik elvtárs válaszolt. S/ajos elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első tit­kárának kíséretében a törté­nelmi nevezetességű Sárospa­takra érkezett, ahol a megye egyik leghíresebb termelőszö­vetkezeti gazdaságát tekintet­ték meg. A küldöttség borsodi tartóz­kodásának ez a mozzanata is bizonyította, hogy a hazánkba látogatott testvéri pártküldött­ség tagjait minden érdekli, ami hazánkban a szocializmus építése során végbemegy, ki­cseréljük tapasztalatainkat, hogy ezáltal is tovább erősöd­jék a két nép barátsága, test­véri szövetsége. A német pa­rasztok ugyanazokért a célok­ért harcolnak, mint a magyar termelőszövetkezeti gazdák, s ha az országhatárok el is vá­lasztanak bennünket, a cél itt is, ott is azonos: a terme­lés emelése, a könnyebb, gond­talanabb, jobb élet. A közös célt szolgálták a baráti eszme­cserék. Az ipari és a mezőgaz­dasági üzemekben tett látoga­tások, beszélgetések mind meg­annyi kézzelfogható jele a két nép közös harcának, egységes békeakaratánafc. maradtak a teljesítménynek; levontak. Vaskó elvtárs beszélt állat­tenyésztésük eredményeiről; elvtársnak, a küldöttség veze­tőjének. Az albumban ott volt az a fénykép is, amely az NDK-ba exportált 120 szarvas- marhát ábrázolta. A baráti, szívélyes légkör­ben lezajlott találkozón Alois Pisnik elvtárs válaszolt az el­hangzottakra. — Tanulni jöttünk az önök hazájába — mondotta — és ez sikerült is. Sok hasznos tapasz­talatot viszünk magunkkal, s átadjuk ezeket a német ter­melőszövetkezeti parasztoknak. A beszélgetés során a német elvtársak is elmondották sa­ját tapasztalataikat és a kérdé­sek özönével árasztották el a termelőszövetkezet vezetőit, jelenlévő képviselőit. Plósz Mátyás elvtárs, a Kossuth Tsz párttitkára ismertette a ter­melőszövetkezeti párt- és KISZ-szervezet munkáját, a párttagok szerepét a termelés­ben és elmondotta, hogy a ter­melőszövetkezet nő tagjai, az asszonyok, milyen segítséget adnak a munkához. Sárospatakon hamarosan híre kelt, hogy kedves vendégek ér­keztek a Bodrog-parti kisvá­rosba és amikor a pórtküldött- ség tagjait a házigazdák ebéd­LWogatás az apröbomokf tanyán. Pisnik elvtárs Újvári István ju­hásszal beszélget. Elmondotta, hogy már régóta a belterjes gazdálkodás kialakí­tására törekednek, s jól tud­OWo^aettHer, a kWWiUtiséK kísérője a sárospataki utcán, gyerme­kek gyűrűjében. re invitálták, az ottani föld­művesszövetkezeti étteremben estén'kint muzsikáló Farbár Géza népi zenekarának tagjai is felkerekedtek, hogy játékuk­kal szórakoztassák őket. Vendégeink azután rövid sé­tát téttek a sárospataki vár­ban, gyönyörködtek az innen nyíló panorámában, majd a Kossuth Tsz apróhomoki üzemegységébe látogattak eL Itt Alois Pisnik elvtárs hossza­san beszélgetett Üjvári István juhásszal. Üjvári István elma gyarázta a küldöttség vezető jenek a mesterséges megter­mékenyítés eddigi eredménye­it. A küldöttség tagjai itt is sok mindent kérdezgettek a tsz jelenlévő brigádvezetöitől, dolgozóitól. A Kossuth Tsz apróhomoki üzemegységében csatlakozott a pártküldöttséghez Kukucska János elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára is, aki ezután a Tolcsvai Állami Gazdaságba kalauzolta őket, ahol Kapás Imre, a gazdaság igazgatója fogadta a vendégeket. Ebben az alkotó, testvéri, baráti szellemben zajlott le a Borsodi Vegyikomibinát, illetve a Lenin Kohászati Művekben tett látogatás után a sárospa­taki találkozó is, ahol Kocsis János élvtárs, a sárospataki pártbizottság titkára fogadta a kedves vendégeket, majd Vaskó Imre, a Kossuth Tsz el­nöke ismertette közös gazda- Báguk munkáját, eddigi ered­ményeit. Elmondotta, hogy Sá­rospatakon most négy tsz egyesült és így gazdaságuk te­rülete több mint 8 ezer holdra növekedett. A nemrég lezajlott zárszámadáson közel 40 forin­tot osztottak egy munkaegy­ségre. Ezt az összeget az új gazdasági évben jelentősen túl akarják szárnyalni. Ennek egyik feltétele a jó állatte­nyésztés és a kertészeti növé­nyek termesztése. A Bodrog­köz hírneves termelőszövetke­zetében már az elmúlt évek­ben is foglalkoztak kertészet­tel. Most többszáz holdat akar­nak öntözni. Sárospatakon, eb­ben a termelőszövetkezetben kezdték el annak idején igazán nagyüzemi módra a baromfi- tenyésztést. Mostani eredmé­nyeink egyik alapköve — mondotta Vaskó elvtárs — a fegyelmezett munkaszervezés. Annak idején több brigádrg osztották ki a területet, s ahol teljesítették az előírt „normát”, azaz: jól művelték meg a föl­ják, hogy ennek feltétele az állattenyésztés kialakítása. Sok sertést és szarvasmarhát hiz­lalnak. Most például 1800 db sertés meghizlalását tervezik — felét az első, másik felét a második félévben. A hízóba A Német Szocialista Egység­párt megyénkben tartózkodó küldöttsége vasárnap délelőtt utazott vissza Budapestre. Hasznos és eredményes volt a küldöttség borsodi tartózko­dása, amely mindvégig azt pél­A vendegek a láloKau alapján nagy elismeréssel nyilatkoziak a Kossuth Tsz fejlett állattenyésztéséről. (Foto: Szabados) fogott szarvasmarhák közül legutóbb például 120 darabot küldtek az NDK-ba. Tájékoz­tatója végén egy díszkötésű al­bumot adott át Alois Pisnik dázta, hogy a kölcsönös érdek­lődés egymás munkája és sor­sa iránt erősíti barátságunkat, még jobban eggyéforrasztja népeinket. A szőlőhegyek jó gazdái. Tállvfti számadás • • Három esztendeje évről évre 'áltoztatja arculatát a tállyai legyoldal. Mintha csak új ;azdák, alkotni, régit változ­atni vágyó emberek százai j költöztek volna a csinos, pad­lás nagyközségbe. Ahol három jsztendővel ezelőtt cserjeerdő uralta a lankát, ott most szőlőtőkék ezrei felett állnak i írséget az egyenesderekú akác- i -tárók, s ahol nemrégiben még kukorica sorzott nyaranta, most végeláthatatlan hosszú­ságban málnabokrok ontják az ízes gyümölcsöt. A völgy lapá­lyán tovakígyózó országút bal­oldalán meg betonoszlopok so­roznak, s a kifeszített drót­szálakra tavaszfakadtán meg­számlálhatatlan vadvessző fut tel, amelyből hozzáértő, szor­gos kezek nyomán oltványok milliói készülnek. Pedig a megyeszerte hires Taliya községet ma is a régi „benn­szülöttek” lakják. Csak éppen három esztendővel ezelőtt új elgondolások alapján tervezték meg a holnapot. S ez az új gondolkodás, s az elgondolások gyakorlati kikristályosodása már az első esztendő végén élvezhető gyümölcsöt hozott. Kinrsfaláló hegyközség... Tizenöt sűrűn gépelt oldalt tesz ki a tállyai hegyközség zárszámadási beszámolója; tele a boldogulást, a gazdagodást hűen tükröző számadatokkal Külön fejezetek boncolgatják: hogyan alakult meg 1958 de­cemberében 189 alapító taggal a tállyai hegyközség, azon nagyszerű elgondolással, hogy mindent megtesznek a szőlő­kultúra fejlesztéséért, az ered­ményesebb bor- és gyümölcs- termelésért. Külön fejezet em­líti, mint sokasodott évről év re a tagok szama, s miként ér­te el az elmúlt esztendőben az igazán hatalmasnak mondható 950-et, s mint szerzett országos elismerést munkában, ered­ményekben, tervekben a ha­talmasra duzzadt, egy utat vá­lasztott család. Az országos el­ismerés nemcsak szavakban, nemcsak Írott sorokban „rak­tározódott” Dranka Pál elv- társék — aki a hegyközség elnöke — emlékezetében és irattárában. Nem, mert az el­múlt évben is az ország leg­különbözőbb szőlőtermelő vi­dékéről érkeztek a tanulni, a tapasztalatokat szerezni vágyó szakemberek Tállyára. S ez többet jelent minden elismerő szónál. Túlozna persze — s ezt a tállyaiak mondják —. aki úgy gondolja, hogy minden simán ment, egyik napról a másikra. Nem. Az új elgondolás szor­galmazóinak meg kellett vív­niuk a maguk kemény harcát. Mert új volt a közös termelés, a közös gazdálkodás. Üj volt a beszo’gáltatandó tíz száza­lék, s a közös szőlő- és gyümölcstelepítés gondolata. Azonban 150-en (akik meg­kezdték az új életet) már az első évben bebizonyították: íme, ezért érdemes dolgozni, ezért érdemes összefogni. Hi­szen már 1959-ben 7 millió 147 ezer forint értékű bort és mustot értékesítettek közösen, s 610 000 forintra emelkedett a fel nem osztható, új szőlő­táblák telepítésére, az anya­telep létrehozására, a málna­telepítésre fordítandó pénz­alap. S az összeg egyre nőtt, egyre nagyobb lett, s meré­szebbek lettek a tettek is, a tervek is. . Van itt azonban — ami az új formával, s az új eredmé­nyekkel függ össze — még valami, ami tálén dagályosnak tetszik, mégis igaz, mert Tállyán mindenki vallja. Hadd idézzük a nagy sikert aratott beszámolónak ezt a néhány mondatát: „Az ellenforradalom után alakult kormányunk új prog­ramjával, helyes rendelkezései­vel, reális alapokon hívta élet­re azt az erőt, amely valamikor régebben, a tatárháborúk és a filoxéra pusztítása után képes volt az elpusztult szőlő­kultúránkat újra és újra megteremteni..így szól a néhány mondat, utalva arra, hogy 1948 után, a helytelen intézkedések 11 ezer holdról 6 ezer holdra csökkentették Tokaj-Hegyalja aranyat érő szőlőterületét, s a szokásos 140 000 hektoliter bor helyett még ötvenezer sem termett. Srnv liold úi szőlő, 30 hold málna... Hadd említsük meg mindjárt elöljáróban, hogy a 950 tagot számláló tállyai hegyközség közös vagyona ma eléri a hárommillió forintot. Hiszen csupán az elmúlt esztendőben 866 192 forintot fordítottak szőlő- és gyümölcstelepítésre. S olyan gazdaságosan, a társa­dalmi összefogás olyan őszinte légkörében dolgoztak, hogy az alaposan megtervezett munká­latokon több mint 63 ezer fo­rintot takarítottak meg. Pedig a telepítéseken kívül 8 kilo­méternyi hegyi utat is rendbe­hoztak. Természetesen a szántóföldi művelést is táblásán, közösen végzik ma már a tállyaiak. A 275 holdnyi szántóterületet kö­zösen hasznosítják, s ki-ki becsülettel, hiány nélkül járul hozzá a közös alap gyarapítá­sához. Azonban a fő munka, a fc cél a világhírű tállyai szőlő­táblák, a gyümölcsösök gyara­pítása. S ezt részben új telepí­Munkásőr-ünnepség Mezocsáton Munkásőrök népesítették be csütörtökön dél utón a mezö- csáti kultúrház dísztermét. Ün­nepi századgytílésre jöttek itt össze a járás munkásőrei. Azo­kat ünnepelték, akik már öt éve — létrejötte óta — tagjai ennek az önkéntes, fegyveres alakulatnak. — Pártunk és kormányunk, amikor 1957-ben létrehívta a munkásőrséget, azzal a feladat­tal bízta meg, hogy védje né­pünk hatalmát, szabadságát, függetlenségét... Laczkó Béla elvtárs, a járási pártbizottság titkára ünnepi beszédben ér­tékelte a munkásőrség megala­kulásának jelentőségét, jelen­legi szerepét, az elvtársak har­cos munkájának eredményeit. Befejezésül Laczkó elvtárs hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány azt kéri a munkás­őröktől: továbbra is teljesítsék nemes feladataikat, továbbra is, álljanak ki amellett az eszme mellett, amely előbb- utóbb diadalra jut és megte­remti a békét az egész földke­rekségen. Az ünnepség további részé­ben a Munkásőrség Országos Parancsnokságának emléklap­jait és jelvényeit osztották ki azoknak az elvtársaknak, akik már öt éve szolgálják becsü­lettel a néphatalmat. ötvenhat munkásőr elvtárs kapott ilyen emléklapot és jel­vényt. Keresztes Pál, a mun­kásőrök járási parancsnoka, Faragó Lajos, Majoros Lajos, Bársony Endre. Kormos Ferenc és a többiek boldog büszkeség­gel tűzték zubbonyukra *>", ér­tékes jelvényt. Szekeres János munkásőr, 1919-es veterán pél­dául, aki feleségét is elhívta az ünnepségre, meghatottan vette át a kitüntetést és az emléklapot... Az ünnepség végén az emödi nőtanács és az emödi földmű­vesszövetkezet kultúrcsoportja adott színvonalas szórakoztató műsort a munkásőröknek. tésekkel, részben a telepítés­hez szükséges oltványok ké­szítésével szolgálják. Erre utal többek között a tállyaiak ötéves terve. Ez év­ben többek között — a terVe- zett 22 hold helyett — 24 hold új szőlőt telepítenek. S az 1965- ig telepítendő új szőlőterü­letnek el kell érnie a 100 hol­dat. S ez még csak a szőlő. Mert nemcsak jó szőlőt, hanem jó málnát, s jó őszibarackot is terem a vulkanikus tállyai hegyoldal. Málnából 1965-ig 30, s őszibarackból is 30 hold­nyit telepítenek. S ehhez meg­van a kijelölt terület, s meg­van a szükséges pénzfedezet is. Ötmillió oltvány évente... Mint már szó esett róla, a tállyai hegyközség egyik — országosan is elismert — mun­kája az oltványtermelés. Meg­felelő alany, megfelelő oltvány nélkül nincs új telepítés, lehe­tetlen az öregedő táblák pótlá­sa, fiatalítása. Ezért határoz­tak úgy már az első esztendő­ben, hogy mind több és több oltványt és gyökeres vad­vesszőt adnak az országnak, természetesen a fokozatosság elve alapján, hiszen az anya­telepek létrehozása jelentős összegbe, nagy munkába ke­rül. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évben még csupán 650 000 oltványt készítettek. Ez azonban már a múlté. A terv ez évre már több mint egy­milliót és 1965-re nem keve­sebb. mint 5,5 milliót ir elő, 30 holdas anyatelep figyelem­be vételével. Meglesz-e vajon? Igen, meg­lesz. Hiszen amit az elmúlt három esztendő során tervez­tek, túlteljesítették. S a tervek realitásának ott van a biztos alapja. Kettős alap. A mun­kában segít az állam, s ott van az aranyat érő, aranyat termelő tállyai szív, tállyai kéz, ott van az évente millió­kat számláló sajáterős be­ruházás. S ott van a fejlődés­hez, a tanuláshoz az akarat. A tállyai hegyközség szőlő- szerető tagjai értettek, értenek a szőlőmunkához. Azonban a többért új módszerekre, új „tudományra” van szükség. Hozzáláttak hát a tanuláshoz. Elhatározták, hogy elsősorban oltványkészítő tanfolyamot szerveznek. Még maga a veze­tőség is tartott tőle, hogy a tanfolyamnak az első évben nem lesz sikere. Tévedtek! 34 férfi és nő jelentkezett és ta­nul szorgalmasan. S ma már kétszer annyian vannak, akik igényt tartanak a holnapok szükséges, hasznos tanfolya­maira ... Így, ilyen eredményesen dolgozik ma a tállyai hegy­község. A legjobb, a leg­egységesebb kollektíva az egész Tokaj-Hcgyalján. Azon­ban példájuk követőkre talál. Számos jó módszert átvettek már a tokajiak, e az olasz- Hszkaiak is. S ha alkalmazzák is a módszereket, ha ugyanúgy szívükön viselik ,a világhírű tokaji bor hírnevének gyarapí­tását, mint a tállyaiak, akkor Tokaj-Hegyalja szőlőkultúrá­ja néhány év múlva gazdagabb lesz, mint valaha volt. Barcsa Sándor Sok millió palánta zöldell az üvegházakban A termelőszövetkezeti kerté­szetekben országszerte készül­nek a közelgő tavaszra: az utóbbi években épített kor­szerű üvegházakban, hollandi ágyakban és a melegágyakban milliószámra zöldellnek a haj­tatásra szánt primőrök és a korábban szabad földbe ke­rülő zöldségfélék palántái. Jellemző a fejlődés iramára, hogy mig a korábbi évek átla­gában az évi 100 000 meleg- ágyi ablakkeret alig talált gazdára, most az őszi és a kez­dődő tavaszi idényben 238 000 keretet vásároltak a termelő­szövetkezetek, s még további 140 000 keretre jelentették be igényüket. Kertészüvegből az ősszel és a tél folyamán 800 000 négyzetmétert adtak át a közös gazdaságoknak, és az idén még 300 000 négyzet- méter üveget kapnak. Hasonló fejlődést mutat a természetes hőforrások vizé­nek fokozott hasznosítása, va­lamint a korszerű öntözési módszerek terjedése. A ter­málvízzel fűtött • üvegházi termőterület az 5 év előtti 19 000 négyzetméterről 55 000 négyzetméterre, az öntözött zöldségtermő terület pedig a tavalyi 34 700 holdról 43 000 holdra emelkedett. A csaknem 9000 holdas bővülés kétharmad részén permetező öntözőrend­szert építenek ki. Az előirányzatok szerint 1965 végéig országosan 100 000 négyzetméternyi alapterület­tel bővítik a termelőszövetke­zetek üvegházi gazdaságát, az igények azonban már most, 1962 tavaszán megközelítették ezt a szintet. Az idén a ter­melőszövetkezeti kertészetek 20 millió forintot kaptak új, korszerű üvegházak építésére. A következő években — zöm­mel 1963—64-ben — befejező­dő építkezésekre 108 és félmil­lió forintot költenek. I A Német Szocialista Egység- párt megyénkbe látogatott kül­döttsége szombaton Cseterki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents