Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-27 / 48. szám

ES7AKMAGYARORSZAG Kedd, 1962. február 27. Zorin sajtónyilatkozata az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakának második részéről New York (TASZSZ) Zorin, a Szovjetunió ENSZ- ben működő képviselője, a vi­lágszervezet székhazában hét­főn sajtóértekezletet tartott. Nyilatkozatában az ENSZ-köz- gyúlés 16. ülésszakának máso­dik részével foglalkozott. — A 16. ülésszak — mondot­ta —, január 15-én azzal in­dult, hogy a nyugati hatalmak több képviselője elkeseredett támadásokat indított. Ennek az a háttere, hogy a nyugati ha­talmaknak nem tetszenek az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben végbemenő változások, — Á 16. ülésszak második részében főként a gyarmati rendszer megszüntetésével kapcsolatos kérdésekkel foglal­kozott. * Zorin hangsúlyozta, kedvező­en kell értékelni azt a tényt, hogy a közgyűlés egyhangú ha­tározatot hozott a gyarma­ti rendszer egyik fontos kérdésében: az angolai kérdésben. Ez a határozat megerősíti az angolai nép jogát az önrendel­kezésre és a függetlenségre, követeli a megtorlások meg­szüntetését, valamennyi ango­lai politikai fogoly szabadláb- rahelyczését és felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy ne tá­mogassák Portugáliát. Az ülésszak második részé­nek munkájában a legfonto­sabb kérdés a kubai panasz megvitatása volt — folytatta a szovjet megbízott. E panasz — mint ismeretes —, tiltako­zást jelent amiatt, hogy a washingtoni kormány újabb agressziót és be­avatkozást tervez Kuba el­len, s ezzel a nemzetközi békét és biztonságot fenye­geti. — A tények azt mutatják, hogy a durva és leplezetlen nyomás ellenére az amerikai küldöttség nem tudta semmit­mondóvá tenni a kubai kérdés vitáját és nem tudta megszer- ve^t. kérdés körül „a hall­gatás összeesküvését”. — A kubai forradalmi kor­mány tiltakozásának megvita­tásában az ENSZ tagállamai­nak fele vett részt, köztük az ázsiai és afrikai országok nagy csoportja. Ez ékesen bizonyí­totta, mennyire aggasztja a vi­lágot az a tény, hogy az Egye­sült Államok szervezte meg a zsoldosok betörését Kubába 1961. áprilisában és a washing­toni kormány hibájából feszült helyzet alakult ki a Karib-ten- ger térségében. — A szocialista országok ha­tározottan a hősi Kuba mellé álltak, s a vita során kifeje­zésre juttatták, hogy teljes mértékben támogat­ják a. kubai nép igazságos harcát hazája szabadságá­ért és függet'enségcért. — Fontos megjegyezni — folytatta Korín —, hogy bár a latin-amerikai országok képvi­selői kénytolenok voltak a rá­juk nehezedő hatalmas nyo­más, va'amint hazájuknak az Egyesült Államokkal szemben fennálló közvetlen gazdasági és politikai függése miatt formai­lag az amerikai küldöttség Kubával szemben követett vo­nalához igazodni, mégis a kér­dés közgyűlési vitájában kije­lentették, hogy támogatják azt az elvet, amelynek értelmében nem szabad beavatkozni más országok belügyeibe. — Ilyenformán — hangsú­lyozta a szovjet megbízott — tulajdonképpen nem Kuba, |ha- nem az Egyesült Államok kor­mánya szigetelődött el n köz­vélemény előtt a maga meg­gondolatlan, fenyegetőző és ag- ressziós politikájával. — Ma már nem o’yan időket élünk, amikor büntetlenül erő­szakot lehet alkalmazni az ál­lamközi kapcsolatok terén. Ku­ba nincs egyedül, sok barátja van világszerte, köztük a Szovjetunió. Miként Hruscsov világosan kijelentette, Kuba mindig számíthat a szovjet nép támogatására és a szovjet kormány részéről ezzel kapcsolatban a népi Ku­ba ellenségei címére szó ó is­mert figyelmeztetés ma is ér­vényes. Ezt a szovjet kormány világosan megmondta február 18-i nyilatkozatában. Zorin a továbbiakban meg­jegyezte, bogy a 16. ülésszak második részének munkájában fontos helyet foglalt el Ruan­da Urvndi jövőjének kérdése. Ezután Zorin válaszolt az új­ságírók kérdéseire. fi ku'aal(arrafia'sal karai itay nyilatkozata A szovjet kormány február 18-án nyilatkozatban ismételte meg a kubai nép ellenségeihez intézett korábbi figyelmezte­tését és erősítette meg azt a szándékát, | hogy továbbra is segíti és támogatja a kubai nép történelmi harcát. A Pravda hétfői száma közli a kubai forradalmi kormány nyilatkozatát, amely üdvözli és megköszöni a szovjet kor­mány határozott állásfoglalá­sát. A kubai nyilatkozat a továb­biakban felsorolja azokat a gazdasági és katonai agresszív cselekményeket, amelyekkel az Egyesült Államok kormánya Kuba-ellcnes bűnös céljait megvalósítani igyekezett. A kubai népnek eltökélt szán­déka — hangsúlyozza a nyilat­kozat —, hogy megoltalmazza az Önrendelkezéshez, országá­nak független véréhez és szuve- rénitásához való jogát. A béke érdekei megkövete­lik, — szögezi le a nyilatkozat —, hogy az imperialisták tud­ják: Kuba népe függetlenségé­nek és területi sérthetetlen-i séffének védelmében nemcsak salát erejére, hanem mindazon más népek erejére is támasz­kodik, amelyek síkraszállnak a béke, a békés együttélés, a né­pek önrendelkezési joga és sza­badsága mellett, harcolnak az imperializmus támadó cselek­ményei, a gyarmati rendszer és a háborúk ellen, a néoek függetlenségét és szuveréiitá- sát fenyegető veszélyek ellen (MTI) Véres hétvége Algériában Párizs (MTI) A fasiszta ultrák a szombati embervadászat után. amelynek a francia lapjelentések szerint csupán Alnirbc.n 35 halálos ál­dozata volt. vasárnap tovább folytatták orvtámadásaikat. A hivatalos adatok szerint szom­baton és vasárnap Algériában Párizsban március 5-ére várják a fegyverszünet bejelentését Párizs (MTI) A Tripoliból érkező hírek arra vallanak, hogy az algé­riai forradalom legfőbb szerve jóváhagyja a francia és az al­gériai miniszterek megbeszé­lésein kidolgozott egyezmény- tervezeteket. Az ideiglenes al­gériai kormány azonban még újabb ülést tart a francia—al­gériai zárótanácskozás előtt. De Gaulle Colombay-Les- des-Eglises-ben egy helyi ün­nepségen mondott beszédében kijelentette: „Lehetséges, hogy az elkövetkező napokban a megpróbáltatás, amelyen ke­resztül kellett esnünk, véget- ér, mégpedig Franciaországhoz méltó módon.” Párizsban Louis Joxe, az al­gériai ügyekkel megbízott ál­lamminiszter megbeszélést folytatott a nemzetgyűlés al­gériai képviselőjével és olyan algériai személyiségekkel, akik nem tartoznak az FLN-hez. A miniszter tájékoztatta őket a francia—algériai tárgyalások eredményéről. Joxe megbízot­tai felkeresték Messzali Had- zsot is. Az MNA vezetője a francia rádiónak adott nyilat­kozatában kijelentette: „A francia—algériai megállapodá­si tervezettel kapcsolatban nem foglal állást, mert nem vett részt a kidolgozásában, ugyan­akkor hangoztatta, az MNA kész konstruktívan részt ven­ni az új algériai állam építé­sében.” 63 halott és 79 sebesült áldo­zata volt a merényleteknek. A francia karhatalom bűnös tétlensége különösen Algírban volt szembetűnő. Az OAS ban­ditái szombaton négy órán át teljesen zavartalanul gyilkol­ták és lincselték az arab járó­kelőket. Az FLN sajtószolgá­lata vasárnap este közzétett nyilatkozatában a francia kor­mányt teszi felelőssé az arab lakosságnak a francia katonák és csendőrök szemeláttára tör­ténő legyilkolásáért. „A tör­téntek azt mutatják, hogy a francia kormány nem tartja kézben saját csapatait, képte­len rá. hogy az algériai fran­ciákkal szemben érvényt sze­rezzen határozatainak. Ez a helmet komolyan veszélvezte.ti a béke helyreállítását Algériá­ban” — hangsúlyozza a nyilat­kozat. Az OAS vasárnap este újabb vakmerő támadást hajtott vég­re Algír közelében. Maison Carrée-ben. A merénylők grá­nátokkal és bazooka-tit zzel 'ánnbabnrit.atték a csendnrlak- tanva épületét. A laktanya raktárában felhalmozott nagy­mennyisem" benmn és lőszer hatalmas dörrenéssel felrob­bant és ez egész épületet láng- baboritotta. * * * * * * * * * * * * * * Mól fart a* algériai fegyverszünet ügye? De Gaulle elnök a minisz­tertanács legutóbbi ülésén egyenként kérte ki miniszte­rei véleményét a francia— algériai titkos tárgyalásokon megszületett első megállapo­dásról. Ha ez volt is az utóbbi évek leghosszabb kormányülése, mégis De Gaulle és kabinetje viszony­lag sietve válaszolt „igen”- nel a megelőző héten, „va­lahol a svájci határ mentén” lezajlott tárgyalások eredmé­nyére. A másik tárgyaló fél válasza nem érkezett meg ilyen gyorsan. Belkaszem Krim, az algériai kormány helyettes miniszterelnöke ve­zette ugyan a francia földön tárgyaló algériai delegációt, s ennek tagjai sorában ott volt Saad Dahlab külügy­miniszter is, a végső döntést azonban az algériai ideigle­nes kormányon is felülálló csúcsszerv, az algériai forra­dalom nemzeti tanácsa mondja ki. Az algériai szabadságharc „parlament’-ie, amely 5 esz­tendővel ezelőtt, a háború­ban álló Algéria földjén, a Soumman völgyében ala­kult, ezekben a napokban ült össze. Az algériai forra­dalmi tanácsnak ma 54 tagja van, közülük 36 a fegyveres harcosok képviselője. Az Algéria területén lévő egysé­gek hat hadműveleti kerü­letbe, „Willaya”-ba tartoz­nak, mindegyik ..Willnya” 4—4 megbízottat küld a for­radalmi tanácsba, ugyanígy képviselik a Franciaország­ban, Marokkóban és Tuné­ziában élő algériaiakat, „Willaya”-ik küldöttei. A forradalom nemzeti tanácsa nem Tuniszban ült össze, az algériai ideiglenes kormány székhelyén, hanem a szom­szédos arab állam, Líbia fő­városában. Tripoli-ban. Nem engedtek közelükbe újságírót sem, s hihetőleg távol tudták tartani a Tuniszban egyéb­ként hemzsegő francia ké­meket is .. j A forradalmi tanácsnak — amely egyedül hivatott ki­adni a fegyverszüneti pa­rancsot — az algériai nép történetében páratlan fontos­ságú döntést kell hoznia. Ért­hető hát, hogy minden rész­letre kiterjedően megvitatja azt az első megállapodást, amelyet Párizs, szinte gyanús sietséggel fogadott el: Nem kis dologról van 6ző: Párizs rugalmasabb formák között szeretné átmenteni a maga gyarmati hatalmát és „francia—algériai együtt­működés” címén azt kívánja* hogy a holnapi, független or­szág kormánya eleve bizto­sítsa Franciaország politikai, katonai, gazdasági érdekeit, valamint az Algériában éló európai kisebbség jogait. A megegyezésnek szabályoznia kell, hogyan szerezzenek érvényt egész Algériában a, fegyverszüneti megállapodás­nak, mint szervezzék meg át­menetileg a közös, francia— algériai közigazgatást, s egy vegyes, ugyancsak franciák­ból és algériaiakból álló he­lyi rendfenntartó erőt. A ne­hézségekről fogalmat alkotha­tunk, ha elképzeljük: a jövő hónapban talán már egy muzulmán katonatiszt fő­parancsnoksága alatt áll majd az a rendfenntartó tes­tület, amelynek soraiban olyan katonáknak kell talái- kozniok, akik több mint hét. éven át lőttek egymásra! Míg a párizsi polgári sajtó biztosra veszi, hogy március első napjaiban valahol a francia főváron környékért (talán Neaux-ban?) minden­képpen aláírják a fegyver­szüneti egyezményt, addig az ultrák és a fasiszták nem pihennek. A múlt vasárnapi Oujda-i provokáció is be­bizonyította, hogy az OAS mindent elkövet a meg­egyezés megakadályozására: két tartalékos repülőtiszt a saját szakállára légitámadást’ intézett ~gy marokkói terüle­ten fekvő algériai menekült­tábor ellen! Az algériai nagy­városokban pedig napjaink­ban soha nem látott, szomorú „rekordszámokat” érnek el az OAS gyilkosságai, bomba- merényletei, — egymást érik a fegyverlopások, a bank­rablások (az OAS-nak péna kell!), s az ultrák szervezte sztrájkok; De a közelgő béke perspek­tívájának van pozitív irány­ba ható sodrása is. Érzéket­lenek maradhatnak-e a ..feketelábúak”, azaz Algéri­ának „bennszülött”, európai lakosai azzal a gondolattal szemben, hogy vége lehet aa esztelen vérontásnak, a tö­mérdek bűnnek? Csak a fegyverszünetet követő első hetek az igazán veszélyesek, a lélektani megrázkódtatás az európai kisembereket- k? is tépheti az ultrák uszályá­ból. Azok pedig igazában csak szájainak, vagyonukat már rég átmentették Francia- országba és patkányként cl is menekülnek majd ■■>. „Francia Algéria” süllyedő hajójáról % Küldöttgyűlés — sok tapasztalattal Az encsi járás földműves­szövetkezetei a közelmúltban tartották tisztújító járási kül­döttgyűlésüket. A járási műve­lődési házban összesereglett küldöttek előtt Koscsó Ferenc, az encsi Zója Tsz elnöke mél­tatta az esemény jelentőségét, majd Takács Tibor, a Földmű­vesszövetkezetek Járási Köz­pontjának vezetője tartott be­számolót a SZÖVOSZ IV. kongresszusa óta eltelt négy esztendőről. Ebbe a négy esztendőbe je­lentős eseményeket zsúfolt gyorsan fejlődő életünk. A termelési viszonyokban forra­dalmi változások mentek vég­be — az encsi járás volt me­gyénk első termelőszövetkezeti járása. E változások szorgal­mazásából kivette részét a földművesszövetkezetek több mint hatezer tagja is. A tag­ság most a tsz-ek megerősíté­sén tevékenykedik. A kis járás földművesszövet­kezetei példás eredményekkel dicsekedhetnek. Az elmúlt két év időjárási viszontagságai el­lenére, a négy év. együttes eredménye a lakosság életszín­vonalának emelkedését bizo­nyítja. 1958-tól több mint 600 ♦aggal gyarapodott a földmű- vesszövetkezöti mozgalom. Az említett esztendőkben a kiske­reskedelmi forgalom több mint 30 százalékkal növekedett, ami mintegy 12 millió forint több­letbevételt jelent. A vendég­látóipar hasonlóan túlteljesí­tette forgalmi tervét. A forga­lom emelkedésével lépést tar­tott a szövetkezetek gazdago­dása is, hiszen 1958-ban még csak 24, 1961-ben pedig már több mint hatvan százalékos saját erővel gazdálkodtak. Bár 1960—61-ben súlyos idő­járási szélsőségek érték a já­rás mezőgazdaságát, az egy tagra jutó részjegyalap össze­ge jelentősen meghaladja a megyei átlagot: 103 forint, s ez azt bizonyítja, hogy a tag­ság sajátjának tekinti a szö­vetkezetei:. Nem ilyen kedvező a felvá­sárlás mérlege: tavaly erősen csökkent, ami az időjárási ne­hézségeken kívül a felvásárlók hanyagságára is utal. A fel­vásárlással megbízottak ké­nyelmesek, nem szervezik a munkát, hanem elvárják, hogy a lakosság helyükbe vigye el­adásra szánt portékáit, pedig a kistételű felvásárlásnak is szerepe van a város és a falu közötti árukapcsolatok fej­lesztésében. A földművesszövetkezetek kulturális tevékenysége szinte egyenlő a nullával — az el­múlt év végén egyetlen kul- lúrcsoportjuk nem volt. Jelen­leg Baktakéken, Encsen és Ga- radnán van földművesszövet­kezeti kultúrcsoport. A szövet­kezetek a közérdekű bejelenté­sek, panaszok intézésében sem nagyon jeleskedtek. A beszámoló szomorú képet festett a bolthálózat állapotá­ról. Huszonegy egység szorul­na alapos „generál,javításra”, de különösen sürgető Hernád­petri és Garadna ilyen problé­májának megoldása. A járási központ intézkedé­si tervében többek között sze­repel a vezetés színvonalának további javítása, célul tűzték ki, hogy a SZÖVOSZ VI. kong­resszusára 63 százalékról 100 százalékra emelik a sajáterős gazdálkodást; a felvásárlásban is változást kell elérni, a könyveladást is szorgalmazni kell. A tartalmas beszámolót nem kevésbé tartalmas vita követ­te. Dolák Árpád az ellenőrző bizottság jelentését ismertetve, felhívta a figyelmet a társa­dalmi tulajdon védelmének fokozására. Dr. Torbágyi Emil járási főorvos keményen osto­rozta a raktározás hiányossá­gait; az áru hanyag kezelése súlyos egészségügyi következ­ményekkel járhat. Pócs László és Kiss Bertalan hernádoetri küldöttek a hernádoetri kocs- maénület tragikus állapotára hívták fel a figyelmet. A falak dűlőfélben vannak, életveszé­lyes a bolt további nyitvatar- tása. Cservák Ferenc, a Haza­fias Népfront járás! titkára az alkoholizmus elleni küzdelmet szorgalmazta. Fia az a 36 szá­zalékos vendéglátőioari forga­lomnövekedés különféle éte­lekben, üdítőitalban mutat­kozott volna meg — mondotta —, nem lenne különösebb bai. Azonban ez az emeilrodés első­sorban rövMf+Mokhól, nálin- kákból tevődik ki. hiszen köztudomású, hogv a bor- és a sörellátásban nehézségek van­nak. Fokozni kell az ételvá­lasztékot és gondoskodni kell az italfogyasztás arányainak megváltoztatásáról, fogyassza­nak több hűsítő italt az embe­rek. Nalesnyik Andrásné a fügö- di boltról beszélt. Ha megcsor­dulnak az egek csatornái, a környék összes lavórját össze­hordják. hogy felfogják a be- csurgó esővizet, megmentsék az árut a pusztulástól. A ké­mény ledőléssel fenyegeti az amúgy is rozzant tetőszerke­zetet. Dr. Gáspárfalvi László járási ügyész kijelentette, hogy bár a szokásosnál száz­zal' több leltárt vettek fel, méssem tudták elejét venni a leltárhiány növekedésének. A társadalmi ellenőrzés kiter­jesztésével elejét vehetnénk a társadalmi -tulajdon megdézs- málásának. Lipták János, a járási párt- bizottság munkatársa a felvá­sárlás javítását sürgette, hogy a, háztáji gazdaságok áruja ne zugpiacon keljen el, lelkiis­meretlen kofák hasznát nö­velve. hanem felvásárlás útján kerüljön a lakosság asztalára. A beruházások elhanyagolásá­ról szólva bizonygatta, hogv az encsi járás bolthálózatának fejlesztésére nem sokat adtak a felső szervek. A „sötét Abaujnak” ez a kis sarka mái’ nem sötét, de még világosabb lehetne, ha a lakosság kultu­ráltabb körülmények között vásárolhatna. Elszomorító, hogv a járási székhely — egvben az eeész járás — egyetlen vendéglőié még mind'" egyéni tulaidon- ban van. És annvit költöttek már rá hogy abból talán egy új vendéglőre is futotta volna. Szalai János járási rendőrka*- pitány szintén a társadalmi tulajdon védelmével foglalko­zott. Szocialista rendünk fun­damentuma a társadalmi tu­lajdon. Nem szabad szemet hunyni a hiányosságok láttán. A túlzott italfogyasztás többek között az italboltvezetők lelki­ismeretét terheli. Ha betarta­nák a rendelkezéseket, keve­sebb ittasságból származó sza­bálysértésre kerülne sor. A fiatalkorúak nem látogathat­ják az italboltokat, de a bolt­vezetők sokszor nem tartják be ezt a rendelkezést és az ott lévő felnőttek is szó nélkül tűrik, hogy fiatalkorú egyének italboltban tartózkodjanak, szeszes italt fogyasszanak. Az ifjúságvédelem társadalmi ügy. Szilvási Sándor, a járási párt- bizottság tagja a káderkivá­lasztás alaposabbá tételéről, a határozatok végre nem hajtá­sáról beszélt. Orosz Sándor, a MÉSZÖV osztályvezetője — akit megyei küldöttnek választottak En­csen — arról beszélt, bogy a ténylegesen meglévő beruhá­zási gondokat egyes helyeken növeli a földművesszövetkezeti tagság passzivitása. Tudott do­log, hogy beruházást csak azok a szövetkezetek kaphatnak, amelyek legalább 25 százalé­kos sajáterőt tudnak felmutat­ni. s a tagság is társadalmi munkát vállal. A hernádoetri taggyűlésen például alig har­mincán voltak a 76 tagból. Ebből az érdektelenségből arra lehet, következtetni, hogy a holténftéshez felajánlott társa­dalmi munka is csak ígéret marad. A hemá^vécreiek pél­dául új boltot kaptak — nos* T azzal fizették ki az új boltoi; adó mozgalmat, hogy a meg­hirdetett taggyűlést a részvét- lenség miatt nem lehetett meg­tartani. A felvásárlással kap­csolatban kijelentette: az encsi járás tsz-parasztsága követeli a bő áruválasztékot. Nos, az árut, az iparcikket a város, munkásosztály küldi a falu­nak, s mit küld a falu? ErrőJ. a kölcsönös egymásrautaltság­ról sohasem szabad megfeled­kezni, amikor kéréssel rukkol­nak elő. Orosz elvtárs hiányol­ta, hogy a beszámoló nem fog­lalkozott a takarékszövetkezel - tel, majd a jövő feladatait kör­vonalazta. Rozgonyi András, a járási tanács elnöke az ellen­őrzésben, a leltározásban meg­mutatkozó hiányosságokat bí­rálta. Csak felületes munka következménye lehet, hogy kf t egymást követő leltárnál a z első többletet, a második hiányt mutat ki. A felvásárlás megjavításának feltételeként említette, hogy eleven, élő kapcsolatot kell kialakítani fel­vásárló és termelő között Az encsi járás földműves- szövetkezeteinek küldöttgyű­lése hasznos munkát végzett. Ügy mérte meg négy esztendő munkáját, hogy a hiányosságo­kat is odatette a mérleg serpe­nyőjére. A hibák kendőzetlen feltárása majd a jövő felada­tok sikeresebb megoldásában gyümölcsöződik. A titkos választással bizal­mat szavazott a küldöttgyűlés az ú.i választmánynak, mely megerősítette tisztségében Ta­kács Tibor elvtársat, az encsi Földművesszövetkezetek Járási KíV/nontja igazgatóságának el­nökét. ítí. M.)

Next

/
Thumbnails
Contents