Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-04 / 2. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, ti)fitt. január t, Nyugat-Iriánt hivatalosan is indonéz tartománnyá proklamálták Djakarta (MTI) A holland kormánynak a nyugat-iriáni kérdés vitája előtt kedden elhangzott nyilat­kozatára dr. Subandrio indo­néz külügyminiszter szerdán válaszolt. A külügyminiszter kijelen­tette, a kormánynyilatkozatról érkezett első jelentésekből nem vonhatja Ic azt a kö­vetkeztetést, hogy e nyilat­kozat alapul szolgálhat az indonéz—holland vita meg­oldásához. A feltételekhez nem kötött tárgyalásokra való készség, amint ezt a holland kormány­fő hangoztatta, formalitásnak tűnik — hangsúlyozta Suband­rio —, mert a holland minisz­terelnök ugyanakkor kiemelte, hogy Hollandia politikájának alapja továbbra is az úgyne­vezett nyugat-iriáni önrendel­kezés. Az indonéz politika világos — mutatott rá Subandrio. — Nyugat-Iriánnak az indonéz közigazgatásba való bekapcso­lása, Sukarno elnök december 19-én tett ünnepélyes felhívá­sa alapján történhet meg. Esze­rint Indonézia nem szegül szembe a kétoldali tárgya­lásokkal, de csak a szuve­renitás átadása alapján hajlandó erre. Indonézia számára fontos az alapelv és világosan látnia kell mindenfajta tárgyalás előtt, hogy Hollandia valóban őszintén akarja-e tárgyalások­kal rendezni Indonéziával fennálló vitáját. Az indonéz kormány — szer­dai hírügynökségi jelentések Sukarno elnök beszéde Djakarta (MTI) Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Sukarno indonéz köz­társasági elnök kedden este egy muzulmán ünnepségen be­szédet mondott magasrangú kormánytisztviselők, vallási vezetők és külföldi diplomaták jelenlétében. Sukarno elutasította az Indo­néziához múlt héten intézett ausztráliai jegyzéket. Az elnök kifejtette, hogy amikor Menzies ausztráliai mi­niszterelnök legutóbb Indoné­ziában járt, ő (Sukarno) meg­ígérte, hogy Indonézia békés eszközökkel törekszik a nyu­gat-iriáni kérdés megoldására. Ez azonban — tette hozzá — nemcsak az egyik féltől függ és Indonézia egymagában nem képes békésen ren­dezni a problémát. Az elnök rámutatott, hogy a hollandok erőszakot alkalmaz­nak Nyugat-Iriánban és pápua bábállamot akarnak létrehozni. Ez a válaszuk Indonézia béke- politikájára — jelentette ki Sukarno és felhívta a figyel- '■met arra a tényre, hogy a hol­landok legutóbb is fegyvereket és egy repülőgépanyahajót küldtek Nyugat-Iriánba. Az indonéz elnök hivatko­zott India példájára Goa eseté­ben és hangsúlyozta: „India rájött, hogy a gyarmatosítók csak az erőszak nyelvét értik.” Nyugat.-Iriánban mi is eleget teszünk nemzeti kötelessé­günknek. Ha egy országnak kihívás­sal kell szembenéznie, ak­kor kötelessége, hogy cse­lekedjék. Ha a holland gyarmatosítók továbbra is Nyugat-Iriánban maradnak és az ENSZ jóvá­hagyja a holland kormány ál­láspontját, harcolni fogunk — fejezte be nyilatkozatát Su­karno. szerint — előkészületeket tesz az indonéz légierő rendelkezé­sére álló valamennyi repülő­gép mozgósítására. Az általá­nos mozgósítási terveket Su­karno a múlt hónapban beje­lentette, most azok végrehaj­tásáról van szó. Kedden ülése­zett a nemzetvédelmi tanács és Sukarno a felszabadítási had­műveletek vezérkarával is ta­nácskozást folytatott. A meg- beszé'ések után bejelentették a polgári védelmi szervezet felállítását és a légierők moz­gósításának ellenőrzését végre­hajtó bizottság felállítását. A Reuter szerda reggeli híre a továbbiakban arról számol be, hogy Sukarno korábbi bejelenté­sének megfelelően, Nyu- gat-Irlánt hivatalosan is indonéz tartománnyá prok­lamálták. Az új tartomány neve Nyugat- Irián. Fővárosa Hollandia ma­rad, melyet ezentúl azonban Kota Baru-nak, Uj-városnak neveznek. Az elnöki szabály­zat előírja a kormányzó kine­vezését és hatáskörének meg­szabását Derülátó jelentések Ben Khedda marokkói látogatásával kapcsolatban Ben Khedda és az algériai j kormány több miniszterének rabati látogatását feszült ér­deklődés kíséri Franciaország­ban. Ez az első eset, hogy az algériai kormányfő hivatalosan Marokkóba látogat. II. Hasszán király és Ben Khedda megbe­szélésének íőtémája párizsi diplomáciai megfigyelők sze­rint a francia—algériai tárgya­lások kérdése lesz. A lapok ez­zel kapcsolatban rámutatnak, hogy Rabat ma az egyetlen af­rikai arab főváros, ahol fran­cia nagykövet van. Az ideigle­nes algériai kormány rabati tartózkodásának pontos idő­tartamát még nem közölték, Tuniszból származó hírek sze­rint azonban az algériai mi­niszterek legalább egy hetet töltenek a marokkói főváros­ban, ahol kormányülést is tar­tanak. Párizsban valószínűnek tart­ják, hogy Ben Khedda fontos bejelentéseket tesz Rabatban a francia—algériai tárgyalásokat illetően. A francia lapok ezzel kapcsolatos jelentései főleg az amerikai hírügynökségnek a közeli fegyverszünetről, Een Bella szabadonbocsátásáról és a hivatalos francia—algériai tárgyalások megkezdéséről ki­adott „jól tájékozott körökre” hivatkozó jelentésére támasz­kodnak. Ezt a hírt a Tunisz­ban megjelenő Jeune Afrique című lap legújabb száma is megerősíti. Ben Yahmed fő- szerkesztő „A bélce” című ve­zércikkében hangoztatja, igen sok jelből arra lehet következ­tetni, hogy rövidesen sor ke­rül a hivatalos francia—algé­riai tárgyalásokra, amelyeken már Ben Bella is részt vesz. Az algériai probléma megol­dásához vezető következő lé­pés az ideiglenes algériai vég­rehajtó hatalom létrehozása lesz. Ezzel egyidőben a francia éh az algériai kormány is am­nesztiában részesíti a politikai foglyokat — írja a lap. Hivatalosan ezzel szemben sem francia, sem algériai rész­ről nem nyilatkoztak a két kormány között folyó megbe­szélések eredményéről és a fegyverszünet közeli lehetősé­géről. A derűlátó lápjelentések ezt az előzetes megbeszélések titkos jellegével magyarázzák és úgy vélik, az első francia és algériai hivatalos bejelenté­sekre egyidejűén kerül sor az algériai vezetők marokkói láto­gatása Idején: A kubai kormány tiltakozó jegyzéke Washingtonhoz Washington (MTI) A kubai kormány az Egye­sült Államokhoz intézett jegy­zékében kedden tiltakozott az ellen, hogy amerikai hadiha­jók, valamint katonai repülő­gépek a közelmúlt hónapok alatt többszáz esetben behatol­tak Kuba parti vizeire, illető­leg légiterébe. A tiltakozó jegyzéket a Ku­ba érdekeit Washingtonban képviselő Csehszlovákia nagy­követe nyújtotta át az ameri­kai külügyminisztériumban. A Pravda a libanoni puccskísérletről Beirut (MTI) Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint a libanoni par­lament kedd esti ülésén hátú- lozatban foglalt állást az ál­lamcsíny meghiúsítása után tett kormányintézkedések mel­lett. A határozat felhívja a kormányhatóságokat, hogy a legszigorúbb büntetésben ré­szesítsék a bűnösöket. Az ülé­sen elhangzott kormánynyilat­kozat szerint a hatóságok ed­dig összesen 1195 személyt tar­tóztattak le. A DPA és az ANA arab hír- ügynökség jelentése alapján közli, hogy Chamoun volt liba­noni köztársasági elnököt a meghiúsított államcsíny egyik fő értelmi szerzőjének tekintik. MOSZKVA Gyemcsenko, a Pravda bej­rúti tudósítója ismerteti a liba­noni fejleményeket, majd hír- magyarázatában többek között ezeket írja: Az összeesküvést csirájában elfojtották, miután az sem Bei- rutban, sem vidéken nem ka­pott támogatást. A külföldi pa­rancsra fegyvert fogott össze­esküvők alig néhány órák múlva, abbahagyták az ellen­állást. Az An Nida című lap különkiadásában kiemeli, hogy az összeesküvést az angol im­perializmus szervezte, de nem az amerikai és a nyugatnémet imperialisták tudta nélkül. A felkelés szervezői azt hitték, hogy áz Arab-Keleten jelen­leg kialakult feszült helyzet­ben könnyen hatalomra juttat­hatnak Libanonban reakciós kormányrendszert, amely az országot imperialista haditá­maszponttá változtatná. A puccskísérletet meghiúsították, de a veszély teljesen meg nem múlt el, mert az imperialisták újabb összeesküvéseket pró­bálnak szőni más arab orszá­gokban. A libanoni lap ezért összefogásra szólítja fel a nem­zet erőit BIZAKODÁSSAL Nem tudom, ki hogy van vele, — én az államférfiak újévi* nyilatkozatait évről évre sajátos „ars poetica”- félének tekintem. Arra gon­dolok, hogy ezekben a meg­nyilatkozásokban, ha szűk­szavúan is, de „kiöntik” egész énjüket, vallanak ön­magukról és az általuk kép­viselt rendszerek politikájá­nak lényegéről. Rendszerint ki lehet böngészni belőle, hogy az egyes kormányok mit várnak az új esztendőtől, mit akarnak tenni, hogyan akarják kormányozni saját országuk népének hajóját, milyen kérdések foglalkoz­tatják leginkább őket, vagy melyekre akarják ráirányí­tani a közvélemény figyelmét. A mostani újévi nyilatko­zatok igazolják, amit a kom­munista és munkáspártok moszkvai értekezlete 1980 novemberében így fogalma­zott meg: Korunk alapvető kérdése a háború és béke kérdése. Keleten és Nyugaton egyaránt e közé sűrítik mondanivalóikat a vezető po­litikusok, — jóllehet, egészen más megvilágításban. Néz­zünk néhányat! Hruscsov szovjet miniszter- elnök például a legnagyobb eredménynek tartja, hogy az 1961-es év békés esztendő volt. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió, valamint a szo­cialista országok, a béke és a népek közötti barátság le­nini külpolitikáját folytatták és folytatják a jövőben is. Mindent megteszünk — mon­dotta —, hogy elhárítsuk az újabb háború veszélyét és megvédjük a békét. Lényegében erről nyilat­kozott a töEbi szocialista ország kormányfője is. Ott van e nyilatkozatok között a mi kormányunk újévi „ars poeticája” is, amit Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének televíziós beszéde hűen fejez ki. Töb­bek között a következőket mondotta: Az imperializmus szította nemzetközi feszült­ség közepette is rendíthetet­lenül bízunk a békében, a népek békés egymás mellett élésének lehetőségében ,ps abban, hogy a szocialista or­szágok ereje és egysége meg­őrzi a világ békéjét. Küzdünk érte mi is, a többi béke­szerető néppel együtt. Jellemző, hogy Kennedy, az Egyesült Államok elnöke is kénytelen volt beismerni; a Szovjetuniónak és a szoci­alista tábor országainak 1961-ben sikerült „tért nyer­niük”. — Lényegében tehát a nyugati erőpolitika kudar­cát ismerte be keserű száj­ízzel, majd hangoztatta, hogy az 1961-es év eseményei „biztatóak a világbéke meg­őrzése szempontjábóF’i A nyugati bizakodó nyilat­kozatokba azonban sok disz- szonáns hang is keveredik. Rusk, amerikai külügy­miniszter például azt mon­dotta, hogy kormánya felelős szinten érintkezésbe kíván lépni a Szovjetunióval, an­nak kiderítésére, vajon a két hatalom megállapodásra jut­hat-e különböző kérdések­ben. Távol-keleti problémák­ról szólva, a szokásos kommu­nistaellenes rágalmakhoz fo­lyamodott, mondván, „jelen­tős harcokra számít az elkö­vetkező hónapokban”. Mac­Millan angol miniszterelnök például hangzatos szavakba csomagolta újévi „ars poeti­cáját”, hangoztatva, hogy kormánya az 1961-es év okozta kiábrándulások elle­nére lankadatlan erővel és eltökéltséggel törekszik a vi­lág békéjének és ; a leszere­lésnek megvalósítására. Ezt követő szavaiban pedig túl­tett még Churchill egykori kardcsörtető kijelentésein is. Az állítólagos „kommunista veszélyre” hivatkozva, sür­gette a nyugati szövetség megerősítését és állást fog­lalt a nukleáris fegyverkezés fokozása mellett. A béke ügye szempontjá­ból határozottan pozitivek a semleges országok vezetőinek újévi nyilatkozatai. Csak egy példa: Kasszem, iraki minisz­terelnök megismételte kor­mányának azt az eltökéltsé­gét, hogy felszabadítja Ku- waitol. Hangoztatta: olyan leckét adunk az imperialis­táknak, amelyet azok soha­sem fognak elfelejteni. Kasz- szem nyilatkozatából- követ­keztethetünk, hogy 1962-ben minden bizonnyal tovább folytatódik a gyarmatvilág széthullása __ A kormányfők nyilatkoza­tai is, de méginkább 1961 vi­lágeseményei bizonyították, hogy az elmúlt, év azért volt • békés esztendő, mert a Szov­jetunió, a szocialista orszá­gok a béke és a népek kö­zötti barátság lenini külpoli­tikáját folytatták:’ Hruscsov- nak és a szocialista országok államférfiainak nyilatkozata feljogosít bennünket arra. hogy — kellő éberséget ta­núsítva az imperialisták há­borús terveivel és készülődé­seivel szemben — bizakodás­sal tekintsünk az új esztendő elé. Erősít bennünket ebben az 1960-as Moszkvai Nyilat­kozat megállapítása is: ko­runkban a világháború már nem végzetszerűen elkerül hetetlen. Cscpányi Lajos Az 1961. év számos változást hozott a világ politikai térké­pén. A következőkben földré­szeik szerint, időrendi sorrend­ben adunk rövid áttekintést a változásokról. ' AFRIKA Afrika politikai földrajzi térképén 1961-ben 1960-hoz, „Afrika évéhez” viszonyítva kisebb volt a változás. Az 1901-es év legjelentősebb ese­ménye két gyarmat, Sierra Le­one, Tanganyika függetlenné válása, továbbá Brit-Kamerun ENSZ gyámsági terület részei­nek a független Kamerun és Nigériához való csatlakozása, (összesen 1 054 600 négyzetki­lométer terület, 13,3 millió la­kossal.) Április 27. SIERRA LEONE (18) brit gyarmat és védnökség elnyeri függetlenségét. Az új , a’lám megalakulása után azon­nal belép a Brit Nemzetközös­gbe. maid szeptember 27- • vei az ENSZ 100. tagállama j esz. április 29. Ghana, Mali és a í uineai Köztársaság megala­kítja az „AFRIKAI ÁLLA­MOK UNIÓJÁT”. (16). Az új államszövetség egyetlen szerve , egyelőre csupán egy tanácsko­zó bizottság. Május 31. A Dél-afrikai Unióban megtartott népszava­záson a köztársasági államfor­mát választják. Az unió felve­szi a DÉL-AFRIKAI KÖZ­TÁRSASÁG (24) nevet, s kilép a Brit Nemzetközösségből. Június 1. Brit-Kamerun, ENSZ gyámság északi része — 45 ezer négyzetkilométer, 770 ezer lakossal — SARDAUNA (17) tartomány néven Nigéria tasrves részévé válik. Október 1. Brit-Kamerun, ENSZ gyámság déli része — 43 ezer négyzetkilométer, 830 ezer lakos — hivatalosan is KAME­RUN (20) szuvexénitása alá kerül. Október 28. MAURITÁNIÁT (15) felveszik az ENSZ-be. Az 1960 folyamán függetlenné vált állam az ENSZ 103. tagál­lama. December 9. 80 éves gyarma­ti uralom után a 939 400 négy­zetkilométer területű, 9,5 mil­lió lakosú TANGANYIKA (22) brit ENSZ gyámság, kivívja függetlenségét. Tanganyika Af­rika 29. független állama. A Brit Nemzetközösség és az ENSZ 104. tagja december 14-e óta. AMERIKA November 23. A Dominikai Köztársaságban lezajlott forra­dalmi tömegmozgalom hatásá­ra Ciudad Trujillo főváros ne­vét újra régi nevére, SANTO DOMINGO-ra (14) változtatták meg. ÁZSIA Március 13. A független CIP­RUSI KÖZTÁRSASÁG (3) a Brit Nemzetközösség tagja lesz. Június 4. KÍNA (12) és BUR­MA (13) között életbelép a vi­tás határterületek rendezését szabályozó államszerződés. Június 19. Az Arab (Perzsái­dból partján fekvő, kőolajban gazdag brit 1 védiiötóés KU­WAIT (9) közjogilag Önálló ál­lammá válik. Szeptember 28. Az Egyiptom és Szíria államszövetségéből létrejött Egyesült Arab Köz­társaság (7) szíriai tartománya kiválik az EAK-ból és SZÍRIA! ARAB KÖZTÁRSASÁG (4) néven függetleníti magát Szí­ria 1961 októberében az ENSZ 101. tagállama lett. Október 27. A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG (6) a/. ENSZ 102. tagállama lett mi­után az USA es a többi perialista ország 16 éven ke­resztül meghiúsította az ENSZ- be való fe^Ntotelét. December 18—19. Á Portu- gál-India összefoglaló néven ismert GOA, DIÜ és DAMAO (21) több évszázados gyarmati elnyomás után felszabadul én az Indiai Unió szerves részévé válik. EURÓPA November 9—Uh A’ Szovjet­unióban (5A) a lakosság kéré­sének és a XXII: kongresszus szellemének megfelelőm a Szovjetunió egyes szövetséges köztársaságainak Legfelsőbb Tanácsa az alábbi városok ne vét változtatta meg: Üj név Rég! név Donyeck Sztáliné Dusanbe Szlálinabád Novokuznyeck Sztálinszk Novomoszkovszk Sztálinogorszk Volgográd Sztálingrád November 13. A Német De­mokratikus Köztársaságban Stalinstadt és Fürstenberg/ Oder városokat EISEN­HÜTTENSTADT Ul néven egyesítik. November 25, Sztálinváros új neve DUNAÚJVÁROS 0,

Next

/
Thumbnails
Contents