Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-04 / 2. szám
Csütörtök, 1962. január 4. ESZAKMAGYARORSZÁG 3 A Magyar Nemzeti Bank dolgozóinak segítségre a tsz-zárszámadások elkészítéséhez Termelőszövetkezeteink a napokban .számot adnak egy esztendő munkájáról. A most készülő — illetve több közös gazdaságban már elkészült — zárszámadások alapján érdesül a tagság és az egész ország arról, hogyan gazdálkodtak szövetkezeteink, hogyan éltek a nagyüzemi termelés adta lehetőségekkel. S mert a zárszámadás a számok alapján a legpontosabb képet nyújtja a közösségek egy egész évi tevékenységéről, feltétlenül fontos, hogy alapos, körültekintő gondossággal, szakszerűséggel készüljenek el a termelőszövetkezeti mérlegek. A zárszámadás készítésének oroszlánrésze a termelőszövetkezetek főkönyvelőjére, könyvelőire hárül. Azonban — mivel a zárszámadás egyben az egész évi tevékenység számbavétele is — az éves mérleg elkészítése az elnök, a mezőgazdász, a brigádvezetők, s az egész tagság kollektiv feladata. Mert csak így nyújthat teljes képet a közösség munkájáról, erősödéséről, a közös vagyon gyarapodásának mikéntjéről — s ahol ilyen van —, a fejlődést gátló hibákról. Megyénkben, az elmúlt év tavaszán győzedelmeskedett a termelőszövetkezeti mozgalom. Számos légi közös gazdaság gyarapodott, erősödött meg ekkor mind gazdaságilag, mind a tagok számát tekintve, ezenkívül 115 új tsz alakult. Az új termelőszövetkezetekben ez évben készítenek először zárszámadást. Természetes, hogy ezen közös gazdaságok még nem rendelkeznek megfelelően képzett, a zárszámadást önállóan elkészíteni tudó szakemberekkel. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy az ilyen Tervismertető értehesletek A Lenin Kohászati Müvek üzemeiben az új év első napjaiban megkezdődtek a terv- ismertető értekezletek. Műszakonként, üzemenként, munkahelyenként, körülbelül 160 helyen vitatják meg a dolgozók részletekbe menően az előttük álló feladatokat és tesznek javaslatokat azok célszerű megvalósítására. kollektívák vezetőit, könyvelőit, elnökeit hozzáértő, szakképzett emberek támogassák, segítsék. A termelőszövetkezeti zárszámadások — tervek — elkészítésének szervezése, irányítása, ellenőrzése elsősorban az illetékes tanácsszervek mező- gazdasági osztályainak feladata. Azonban — mint a tsz pénzügyeit intéző, a szabályokat ismerő szerv alkalmazottainak — segíteniök kell a szövetkezeteket e munkában a Magyar Nemzeti Bank dolgozóinak is. A bank dolgozói a kedvezmények elszámolásán kívül részt vesznek a zárszámadások ellenőrzésében, elkészítésében. Nemrégiben a Magyar Nemzeti Bank és a tanácsok dolgozói háromnapos tanácskozásokon beszélték meg a termelőszövetkezeti zárszámadásokkal kapcsolatos teendőket. Ezután a bank és a tanácsok szakemberei több napos oktatást tartottak a tsz-elnökök és könyvelők számára a jó zárszámadáskészítés követelményeiről, feltételeiről. Természetesen a közös vagyon pontos, szakszerű felméréséhez mindez nem elegendő. S e munkához a patronáló vállalatok nyújthatnak és nyújtanak hasznos segítséget. 1961 tavacrárt a mesyei i yo i tavaszan, pártbizottság megbízásából a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a Magyar Nemzeti Bank Borsod megyei Igazgatósága megszervezte a termelőszövetkezetek számviteli és pépzügyi patronálását. A patronálókban egyetlen járásban sem volt hiány. A földművesszövetkezetek, az állami gazdaságok, a gépállomások és a különböző, kisebb-nagyobb vállalatok pénzügyi szakemberei, s a számviteli munkában jártas, gyakorlott vállalati vezetők szívesen ígértek és nyújtottak segítséget a politikai, a gazdasági munkán kívül a pénzügyek lebonyolításában, a pénzügyi tervek és a zárszámadás elkészítésében is. Különösen elismerően beszélnek a segítségről az encsi és a mezőkövesdi járás termelőszövetkezeteinek vezetői, illetve a járási tanács vezetői. E járások területén — és általában megyénk valamennyi járásában — a bank, valamint a különböző vállalatok könyvelési és pénzügyi szakemberei rendszeresen felkeresték a patronált termelőszövetkezetet. Nemcsak a tervek, a zárszámadás előkészítésében és ellenőrzésében nyújtottak segítséget, hanem a mindennapos pénzügyek lebonyolításában is. A Magyar Nemzeti Bank dolgozóinak és a különböző vállalatok pénzügyi, könyvelési szakembereinek segítségére most. a zárszámadások készítésénél, ellenőrzésénél, de az elkövetkezendő hónapokban is számítanak termelőszövetkezeteink, számít a párt, a tanács. Jelen időszakban a közös vagyon számbavételénél, a még függőben lévő pénzügyek lebonyolításánál, s a mérlegek ellenőrzésénél segíthetnek legtöbbet a patronáló szakemberek, akik szívükön viselik a közös gazdaságok életét, erősödését, boldogulását. Fontos feladat például, hogy a leltározásnál hiánytalanul érvényesítsék a 47/1961. FM. számú utasításban foglaltakat, mert csak így nyerhetnek tiszta képet. Ezen utasítást valamennyi termelőszövetkezet megkapta. A patronálók megbecsülését, segítségük igénylését bizonyítja az encsi példa. A járási pártbizottság december elején összehívta a patronálókat, ahol Turóczi elvtárs, a járási pártbizottság első titkára tájékoztatta a megjelenteket a tsz- ek gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Majd megállapodtak, hogy a patronálók mely napokon keresik fel patronált termelőszövetkezetüket és ott milyen segítséget nyújtanak. Itt kell megemlíteni, hogy az Északmagyarországi Röviköt Vállalatot korábban bírálat érte, mert nem nyújtott segítséget patronált közös gazdaságának. Ma az encsi járás területén ez a vállalat keresi fel legtöbbször „termelőszövetkezetét”. Nagy segítséget nyújtottak és nyújtanak most, a zárszámadások elkészítésénél, ellenőrzésénél is. Példájukat kövesse valamennyi vállalat, valamennyi olyan pénzügyi, könyvelési szakember, aki vállalta a segítséget, s tisztában van vele, hogy a mostani zárszámadás — különösen az új termelőszövetkezetekben — nemcsak az eredményekről ad számot, hanem a közös gazdaságok további erősödését is szolgálja: Távlati újítási feiadatlervet dolgozlak ki a borsodi szánmedencében Az Ózdvidéki és a Borsodi Szénbányászati Tröszt a bányaüzemek műszaki vezetőivel és a legjobb újítókkal folytatott megbeszélés alapján távlati, újítási feladattervet dolgozott ki. A két tröszt feladatterve több mint 3 ezer olyan probléma megoldását tűzi az újítók elé, amelyek a műszaki fejlesztés és a termelékenység fokozását teszik lehetővé. A feladatterv bányánként határozza meg a tennivalókat: Ott, ahol a munkahelyi szállítást már gépesítették, mint többek között a put- noki, az ormosbányai üzemekben, a szállítógépek automatizálására irányítják az újítók figyelmét. Az utolsó simításokat végzik a Bajcsy-Zsilinszky úti toronyházon A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói befejezték Miskolcon a Bajcsy-Zsilinszky úti toronyház építését. A közeljövőben sor kerül a műszaki átadásokra, illetve átvételekre. Kádas Imre munkavezető kérdésünkre elmondotta, hogy már csak a festők és az épületszerelők dolgoznak a kilencemeletes toronyházon. Még ebben az esztendőben átadják rendeltetésének a földszinten épülő presszót is. És hová mennek ezután az építők? — Kisebb lakóház építkezésekre, de a nyár folyamán a Selyemréten megkezdjük az újabb két toronyház építését. Építőmunkásaink már nagy gyakorlati tapasztalatokra tettek szert, amelyeket hasznosítani tudnak a következő toronylakások építésénél — mondotta Kádas Imre munkavezető. Négyen mondiák A falufelelős. LAJTOS MIHÁLY; Csak r'í:y kicsit, dolgoztak jobban a forrói Újvilág Tsz tagja: ebben az esztendőben, s ezzel is sokra mentek; nem volt szükség idegen munkaerőre. Ha jövőre még jobban megemberelik magukat, a negyedik közös esztendejük a bőség esztendeje lesz. A főkönyvelő, S1VAK BÉLA: Bár eredményesebb volt az esztendőnk, a munkaegység-kimutatás szerint szembetűnő eltérések vannak. Sokan annyi munkaegységet se szereztek, hogy az a búzafejadagjukra elég legyen. Véleményem szerint az lenné az igazi fordulat Forrón, ha mindenki teljesítené a ráeső munkát. Remélem, a jövő zárszámadásunk bőségesebb lesz... Az agronómus, TÍMÁR ÁRPÁD: A legkiválóbb szakvezetés sem művelhet csodát, az elképzelés csak elképzelés marad, ha az emberek nem dolgoznak kellő lelkiismeretességgel. Én bízom a forróiak negyedik közös esztendejében ... A brigádvezelő, 1TRTKÖ ANDRÁS bácsi. Ez évben már kevesebb baj volt a munkafegyelemmel, de azért még mindig nem dicsekedhetünk vele. Jövőre talán már nálunk is úgy lesz, mint más rendes termelőszövetkezetben: a tagok maguk jelentkeznek munkáért, sőt, követelik. Hiszem hogy nálunk is így lesz jövőre, s akkor a mi zsákunkba is több kerül . ., (G. M.) Több mint tízezer vasúti kerékabroncs Törökországnak A Lenin Kohászati Müvek dolgozói már két évvel ezelőtt is jelentősebb mennyiségű, mintegy 1500 tonna súlyú vasúti kerékabroncsot szállítottak — a külkereskedelmi szervek útján, a rendelő teljes megelégedésére — Törökországnak. Az idén a török vasúti szervek újabb, tekintélyes meny- nyiségü vasúti abroncs szállítására hirdettek pályázatot. A magyar ipar jó hírnevére és ezen belül a diósgyőri kohászok munkája iránti bizalomra mutat, hogy a 3200 tonna abroncs- rendelést a Lenin Kohászati Műveknek juttatták, jóllehet az ajánlattevők között neves belga, angol, amerikai, nyugatnémet és japán cégek szerepeltek. A Lenin Kohászati Müvek martinüzeme, valamint az abroncsokat készítő nagykovács- mühely műszaki és fizikai dolgozói jól összehangolták munkájukat. hogy a fontos export- feladatnak mielőbb eleget tehessenek. S noha a szállítás csak az új év első negyedében esedékes — se rendelés kézhezvételétől még másfél hónap sem telt el — a 3200 tonna, több mint tízezer darab abroncs nagyobb részét, mintegy kétezerkétszáz tonnát máris legyártottak. Képek a Lenin Kohászati Müvekből Boskovits József üveglapon keresztül ellenőrzi a kemence bömérsókletét. Dezső KISZ-fiatal nagy hozzáértéssel csiszolja a bugát, nyomán — a köszörű alól — több méteres lángcsóvaként' pattognak a szikrálf. Szabados Magukra maradtak i. AKIKRŐL BESZÉLNI SZERETNÉK, így vagy úgy, magukra maradt emberkék. Vagy még apró gyermek korukban dobta el, hagyta sorsukra őket a szülői ház, vagy később szövődött körülöttük sok-sok kis szálacska eltéphetetlen hálóvá, a bűn, a züllés, a kiközösítettség hálójává. Az előbbieket ma úgy hívják: állami gondozottak. Vagy nem kellettek ők anyjuknak-apjuknak, vagy nem gondoskodtak róluk, nem bánlak velük emberi módon, nem biztosították nevelésük feltételeit, s így az államnak kellett beavatkoznia sorsukba. Az állami gondozottak otthonokban, vagy nevelőszülőknél nőnek fel, és államunk nemcsak akkor gondol rájuk, amikor a költségvetésbe iktatja az ellátásukra fordítandó összeget. Gondol akkor is, amikor szigorúan vizsgálja, ellenőrzi: megíelelőek-e körülményeik a gyermekvédő otthonokban, a nevelők jól bánnak-e velük, az ételen és ruhán kívül megvan-e a szeretet, a gondoskodás is. amely a mi gyermekotthonainkat elsősorban megkülönbözteti a régi világ árvaházaitól, gyermekmenhelyeitől. Mert zömmel már összehasonlíthatatlanul mások a mi gyermekotthonaink, zömmel igazi otthont jelentenek a magukra maradt, árva apróságoknak. Persze, itt-ott még szükség van bizonyos intézkedésre, de már egyre kevesebb helyen. V Nagyobb hiba az anyagiak körül akad. Megyénkben például ezer gyerek van állami gondozásban, és közöttük csak húszán férnek el a Borsod megyei Gyermekvédő Otthonban. Ez a húsz hely persze nagyon kevés, gazdálkodni azért lehet az adott határokon belül. De van egy' gyakran elmondott, többízben napirendre tűzött és mindmáig megoldatlan kérdés, éppen a miskolci gyermekotthonban. Arról van szó, hogy az otthon épületében lakik egy — Miskolc városhoz tartozó — orvos, akinek lakására, arra a néhány helyiségre égetően szüksége lenne az otthonnak. A miskolci városi tanács figyelmen kívül hagyja, hogy a megyei otthonban miskolci gyermekeket is elhelyeznek, többek között ezért is indokolt lenne a helyiségkérdés megoldása. A megyei tanács viszont nem tud az illető orvosnak lakást biztosítani. AZ OTTHONOKBAN élő gyermekek máskülönben mindent megkapnak, amire szükségük van, sőt olyan nevelési feltételeket is biztosítanak részükre, amelyeket még sok szülő sem ad meg a gyerekének. A kis otthonlakók megtanulják önmagukat kiszolgálni, rendszeresen részt vesznek a legkülönfélébb politechnikai foglalkozásokon, olvasnak, művelődnek, és lassanként megszabadulnak előző életük sebeitől, a rájuk ragadt rossz hatásoktól, s beleilleszkednek a közösségbe. Rengeteg nehéz, fáradságos, következetes nevelői munka eredménye ez. Azokat a gyerekeket, akiket az otthonok már nem tudnak befogadni, nevelőszülőkhöz helyezik ki. A nevelőszülők kapnak bizonyos anyagi támogatást az államtól, de örvendetes, hogy ma már nagyon kevesen akadnak oly'anok, akik ezért vállalják a gyermekek gondozását. S oly’anok sincsenek sokan, akik dolgoztatják a befogadott gyermeket, vagy — ha idősebbet vesznek magukhoz — afféle háztartási alkalmazottat látnak benne. Természetesen, ha ily'esmi mégis előfordul, a gyer- mekvédelmi felügyelők ellenőrzéseik során ezt feljegyzik, és elveszik a gondozott gyermekeket. A gyerekek zöme igazi otthont, családot talál a nevelőszülőknél — és ez a lényeg. MÁS DOLOG — és itt \’an a probléma —, hogy nincs elég ne\előszülő, nincsenek elegen azok a kevésgyermekes vagy gyermektelen házaspárok, akik magukhoz fogadnának állami gondozott gyermekeket. Ez okok egy része érthető: legtöbben szívesen örökbe fogadnának és természetesen csak egészen kicsi, 2—3 éves kislányt. (Még fiút se szívesen!) A félelem az eredménytelenségtől, a hálátlanságtól részben érthető. De a példák nagy része mégis az ellenkezőjét bizonyltja. A „valódi” otthonuk sebeit magukban hordozó gyermekek többsége hálás a nevelőszülők szeretetéért, gondoskodásáért. \ Hatalmas jelentőségű a nevelőszülők kérdése. Nemcsak azért, mert gyermekotthonaink egyelőre nem rendelkeznek annyi férőhellyel, hogy minden állami gondozott gyermeket befogadjanak, hanem azért is, mert a gyermekek egy része megfelelőbben nevelődhet családi környezetben, mint az otthonban. Természetesen, ezeknél sem hanyagolható el a közösségi szellem kialakítása, ezért a nevelőszülőknél élő gyermekek is járnak óvodába, amíg az iskolaköteles kort el nem érik. Hogyan lehelne megoldani, hogy több házaspár, több asszony vállalkozzék erre a nehéz, de hálás és szép gyermek- nevelési feladatra? Semmiképpen sem arról van szó, hogy valamihez kössük, valamiképp erőltessük ezt a tevékenységet. Csupán jó szóval, felvilágosítással, a figyelem felhívásával kell élnünk; hogy akik alkalmasak lennének a nevelőszülői feladatra, azok vállalják is ezt. Sokan vannak, akiknek eddig nem is jutott eszükbe, akik eddig még nem gondolkodtak ezen. Olyanok is akadhatnak, akik csupán idegenkednek, félnek a nehézségektől, vagy nem tartják magukat alkalmasnak e szerep betöltésére. Az ily'en embereknél felvilágosító munkára volna szükség. KI VÉGEZZE EZT a felvilágosító munkát? A nőtanács, a KISZ, bármely tömegszervezet, melegszívű asszonyok, áldozatkész, gyermekszerető, felelősséget érző emberek — bárki. Ez is olyan fajtája a társadalmi munkának, amely önmagában hordja jutalmát, s amelynek eredményessége a legnagyobb öröm és büszkeség. Hallatna Erzsébet (Folytatjuk.)
