Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1962. Jannár IC De Gaulle szerint minden rendben van Párizs (MTI) A szombati párizsi Lapok közük De Gaulle-nak egy füg­getlen párti képviselő előtt tett kijelentését: Az OAS tevé­kenysége előre látható és elke­rülhetetlen, amelynek azonban nincsen befolyása Franciaor­szág és a független Algéria kö­zötti későbbi kapcsolatokra. „A dolgok jól mennek — tette hozzá az elnök — mert így akarja a kormányhatalom.” Ezzel egyidejűleg Algériában ismét megszólalt az OAS kalóz­rádiója és utasította a lakos­ságot, hogy két hónapra ele­gendő élelmiszer készletet sze­rezzen be. A parancs végrehaj­tását az OAS ellenőrizni fogja Franciaországi híveihez inté­zett rádióüzenetében az OAS az összeesküvők titkos jelsza­vát ismételgette: „A narancs­fák hamarosan újra ki virágoz­nak.” A fasiszta összeesküvők újabb puccskísérletének előké­szítésére vall az is, hogy a Mers el Kebirben elkövetett nagy íegyverrablás után az OAS emberei ismét nagyobb mennyiségű fegyvert loptak a biskrai katonai raktárból. Algírban, Oránban és Boné­ban újból fellángolt az OAS terrorja- Pénteken 38 merény­letet követtek el, amelyeknél 17-en életüket vesztették. 28-an pedig megsebesültek. Algírban az OAS újabb embervadásza­tot rendezett. A fasiszta me­rénylők autóikból öt arab járó­kelőt agyonlőttek. Mostaga- nemben egy európai temetése után az ultrák felgyújtották az nigériaiak autóit, megkövez­ték az utasokat, majd kirabol­ták az arab üzleteket. Mohamed Jazid, az algériai kormány tájékoztatásügyi mi­nisztere pénteken este a ma­rokkói rádióban mondott be­szédében ismét hangoztatta: az algériai kormány kész új­ra felvenni a tárgyalást a fran­cia kormánnyal az önrendel­kezési jog és a területi egység elve alapján. Az Humanité rabatt tudósí­tójának jelentése szerint a kö­zeli napokban semleges helyen folytatódnak a francia—algé­riai titkos megbeszélések, fő­leg a népszavazást bevezető átmeneti időszakkal kapcsola­tos kérdésekről. Mint a tudósí­tó írja, algériaj körökben úgy vélik, hogy ha a francia kor­mány kellő realitással ítéli meg a helyzetet, néhány héten belül létrejöhet a fegyverszü­netet jelentő megállapodás. Indonéziában szombaton megkezdődött a katonai ki­képzés, amelyben a városok és falvak lakossága, elsősorban az ifjúság vesz részt. A kiképzés megkezdéséről pénteken dön­töttek, a hadsereg polgári vé­delmi osztálya vezetőjének el­nökletével megtartott ülésen. Az ország lakossága lelke­sen jelentkezett önkéntesnek Nyugat-Inán felszabadítására. Szombaton Djakarta utcáin egymás után vonultak a gya­korlatra induló csapatok, tan­kok, a tábori tüzérség, önkén­tes egységek. Sukarno elnök Bogorban, nyári székhelyén szombaton újból egybehívta a nemzetvé­delmi tanácsot és a Nyugat- Irián felszabadítására alakí­tott hadműveleti parancsnok­ság tagjait. Á tanácskozás után Ahmad Jani dandártábornok, a had­sereg vezérkari főnöke vála­szolt az újságírók kérdéseire. Uj lehetőségek a szovjet-nyugatnémet viszonyban A tudósítókat főleg az érde­kelte, mi a szándéka Indoné­ziának, ha letelik a diplomá­ciai tárgyalások kibontakozá­sára szabott tíznapos határidő. Vajon Indonézia használja-e fegyveres erejét, vagy sem? Ahmad Jani kijelentette, hogy ilyesmi nem függ megszabott időtől, hanem bármikor be­következhet. Megismételte, hogy Hollandián áll az, hogy lesz-e háború, vagy sem. Egye­lőre Hollandia magatartása éppoly homályos, mint eddig — mondotta­Hogyan halt meg Hammarskjöld? Stockholm (TASZSZ) Teddy Lindstroem dán új­ságíró a Se című svéd hetilap­ba írt cikkében arra a követ­keztetésre jut, hogy Hammar­skjöld ENSZ-főtitkár repülő­gép szerencsétlensége bűntény következménye. A dán újság­író értesülései szerint azon a repülőgépen, amelyen Ham­marskjöld a Csomóéval való találkozás céljából Ndolába in­dult, helyet foglalt a Service Action katangai katonai hír­szerző szolgálat egyik ügynö­ke is. Útközben erre az utasra senki sem figyelt feL után tíz perccel a re­pülőgép megkezdte a leszállást Két perccel később a gép uta­sai egyszerre csak észrevették hogy a tizenhetedik utas, akit eddig senki sem méltatott fi­gyelemre, pisztollyal a kezé­ben, a repülőgép személyzetét valamire rá akarja venni. Ez az utas a Service Action ügynöke volt, aki iriirpár a gép urává vált. Utasítást adott a személyzetnek, hogy szakítsák h?eg a rádióösszeköttetést a ndolai repülőtérrel. Megtiltot­ta a pilótának a leszállást és követelte, hogy a gép változ­tassa meg útját. Nyilván azt akarta kikényszeríteni, hogy a gép az ElisabethviHetől há­romszáz mérföldnyire nyugat­ra levő kolwezi katangai tá­maszponton szálljon le. Ott már várták az ügynököt és fog- lyait. A dán újságíró feltételezi hogy Hammarskjöld testőrsé- gebol valaki megkísérelte a lé­gi kalóz ártalmatlanná tételét de életével lakolt ezért Ez magyarázná azt, hogy a lezu- e8Ffk áldozatának testeben miért találtak golyót. A gép 48 percen keresztül körözött Ndola fölött. A gép vezetője ezután kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy meg­szabaduljon az őt sakkban tar­tó támadótól. Hirtelen rántott pgyet a gépen, hogy így a ti­zenhetedik utas elveszítse lá­ba alól a talajt és a többi utas ártalmatlanná tehesse 6t. Azonban a repülőgép a fák fe- tejébe ütközött és a földbe fú­ródott. ügynök” rélf'** SZT1nt az ugynoK célja az vöt hogy Ka£SkJÖldÖt fogolyként FNS7 pra “f4”«**. mire az 1SabethviHe-i haderői voIna magukat, a Service Action F -leg Európáhan tartózkod j tagjaival folytatott beszélgeté- téscire^Pján jUtott ^vetkezte­Termelőszövetkezeteink megszilárdítása - és a téli tanfolyamok _ _ , f-t — de különösen Egész partmunkank a £alun foiyó politikai munka kulcskérdése ma kétségtele­nül a nemrég létrehozott termelőszövetkeze­tek politikai és gazdasági megszilárdítása. Párt-, állami- és tömegszervezetcink figyelme ma egyaránt e kérdésre összpontosul ^ és nem véletlenül! — A szocializmus egységes gazdasági alapjának lerakásáról, — falun e gazdasági alap megszilárdításáról, — a szocia­lista termelési viszonyok végleges győzelméről, — az egységes paraszti osztály létrehozásáról, a hazánk felvirágzását szolgáló szilárd népi­nemzeti egység legfontosabb feltételeinek megteremtéséről, a munkás-paraszt szövetség új alapokon történő erősítéséről, — egész szo­cialista fejlődésünk kulcskérdéséről van szó. Érthető, hogy ez az óriási feladat temérdek időszerű, lelkiismeretes munkát kíván. A nagyüzemi gazdálkodás első éveiben általában jelentkező kezdeti nehézségek legyűrésén kívül ma a tavalyi aszály-okozta gondok le­küzdéséről is szó van; az állatállomány áttelel- tetéséről és főleg az új gazdasági esztendő jobb eredményeinek megalapozásáról, örven­detes, hogy ez utóbbi feladatot megyénk ter­melőszövetkezetei általában sikeresen oldot­ták meg — soha ennvi őszi mélyszántás nem volt megyénkben és kenyérgabona vetési ter­vüket is 101 százalékra toliesítették. A most folyó zárszámadó közgyűléseken bizonyára valamennyi termelőszövetkezetünk vezetősége és taesáca levonja majd az elmúlt esztendő munkájának eredményeiből, fogyatékosságai­ból a szükséges következtetéseket: s ha helves következtetéseket vonnak le, az 1962-es év a nagy előrelépés esztendeje lesz falun. Nagyon fontos, hogy a legfontosabb kérdésekben már a tavaszi munkák megkezdése előtt egyetért­sen a tsz-ek vezetősége és tagsága. A termelő- szövetkezetek politikai megszilárdítása a párt- és KISZ-szervezetek erősítésén és a személyi feltételek biztosításán túl, elsősorban ezt je­lenti. Egyetérteni, egy nyelven beszélni a leg­fontosabb kérdésekben. A téli hónapok “ÜÄÄ alkalmasak — arra, hogy pártszervezeteink ki­alakítsák a tsz-tagság egyetértését a legfon­tosabb kérdésekben. A megtartott közgyűlé­sek, pártnapok. szemináriumi foglalkozások és más összejövetelek is jó lehetőségek erre. Az elmúlt esztendők során pedig országszerte — megyénkben is — kialakultak falun a párt- propaganda olyan egészséges, friss hajtásai, mint a téli politikai tanfolyamok, amelyek az elmúlt két esztendő során az időszerű politikai feladatok — mindenekelőtt az átszervezés és a megszilárdítás kiváló fórumainak bizonyul­tak. E tanfolyamok lényege, hogy megfelelő felkészültségű elvtársak, a központi-, rnegyei- és járási szervektől leutaztak falura, a ter­melőszövetkezetekbe és ott, a helyi körülmé­nyek és feladatok szem előtt tartásával, ön­állóan megszervezték a politikai munkát, a téli esték jó kihasználását. Előadásokat, sza­bad pártnapokat, falugyűléseket, kérdezz- felelek esteket tartottak, kötetlen beszélgeté­seket szerveztek a falu vezetőivel, pedagógu­saival, a tsz-tagsággal, vagy az ifjúsággal és ezeken a rendezvényeken sokoldalúan magya­rázták pártunk politikáját, az időszerű nem­zetközi és belpolitikai kérdéseket. Sok szó esett a mezőgazdaság szocialista átszervezésé­ről, a falu fejlődéséről, a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeiről, a tsz-ek gazdálkodásá­nak megszervezéséről, a tsz-tagság és a veze­tőség jogairól, kötelességeiről, a tsz-demok- rácia problémáiról. Ismertették a tsz-ek alap- szabályzatát, a 3004-es rendeleteket, a munkás­paraszt szövetség erősítésének időszerű kérdé­seit. Beszélgettek a falusi osztályharcról, pár­tunk művelődési politikájáról, az állam és egyház viszonyáról és sok más, a falu népét foglalkoztató kérdésről. Szóval e „tanfolya­mok” a falun folyó sokrétű politikai munka jól bevált formáivá váltak, jól segítették a VII. kongresszus célkitűzéseinek, határozatai­nak megvalósitááát. A tanfolyamok vezetésé­vel megbízott elvtársak szinte kivétel nélkül jól oldották meg feladataikat, nagyon sok probléma megoldásához nyújtottak segítséget a helyszínen, lelkiismeretesen és kellő felelős­ségérzettel teljesítették fontos pártmegbizatá- sukat. Pártunk nagyra értékelte a téli hó­napok során falun dolgozó elvtórsak mun­káját. Legnagyobb „szépséghibája” talán az volt e tanfolyamoknak a korábbi évek során — leg­alábbis megyénkben —, hogy pártszerveze­teink aránylag kevés helyen szervezték meg a téli esték jó kihasználását. Viszonylag kevés községben, tsz-ben szerveztünk ilyen tanfolya­mokat. Egyes helyeken éppen az átszervezésre hivatkoztak pártszervezeteink és nem látták, hogy e tanfolyamok elsősorban éppen az át­szervezés munkáját segítették. Talán megyei pártbizottságunk, járási pártbizottságaink — kivéve egy-két járást — sem ismerték fel eléggé a tanfolyamok adta lehetőségeket, pedig Központi Bizottságunk idejében felhívta rá figyelmünket és közvetlen segítséget nyújtott megszervezéséhez. (Káderek, tematika stb.) Központi Bizottságunk titkársága október­ben értékelte a korábbi évek téli tanfolyamai­nak tapasztalatait, és határozatában tanácso­kat adott az idei tel jobb kihasználására, a falusi, téli politikai tanfolyamok továbbfej­lesztésére. A Központi Bizottság titkársága abból indult ki, hogy a falu életében végbe­ment változások felfokozták a dolgozó pa­rasztság politikai, szakmai és kulturális érdek­lődését, s n tsz-ek megszilárdításának feladatai az eddiginél tartalmasabb, szervezettebb, jobb politikai nevelő munkát követelnek falun. Elsősorban a téli hónapok jobb kihasználását! Felhívta figyelmünket a jól bevált téli tan­folyamok szerepének fokozására és arra, hogy e tanfolyamokon milyen politikai és szakmai kérdések megvitatása segíti jól a termelőszö­vetkezetek politikai megszilárdítását. • * . párt-végrehajtóblzottságunk no­íviegyei vemberben megtárgyalta a tit­kárság határozatából pártszervezeteinkre váró feladatokat. Úgy határozott, hogy megyénkben legalább 150 tsz-ben vagy községben szervez­zenek pártszervezeteink téli tanfolyamokat. Központi Bizottságunk jó példáját követve, a megyei pártbizottság káderekkel, tematikával és megfelelő előadásvázlatokkal is segítséget nyújt járási bizottságainknak a téli tanfolya­mok megszervezéséhez és sikeres lebonyolítá­sához. Ennek ellenére aránylag az idén is kevés téli tanfolyamot szerveztek járási bizott­ságaink. A megyei párt-végrehajtóbizottság határozatában tervezett 150 tanfolyammal szemben mindössze 66 községben, tsz-ben szerveznek téli tanfolyamokat. Olyan járások is vannak, ahol egyáltalában nem élnek azzal a lehetőséggel, amit e tanfolyamok biztosíta­nak a tsz-ek politikai megszilárdításához. Pél­dául a mezőkövesdi és a mezőcsáti járások — amelyek pedig tipikusan mezőgazdasági jel­legűek — különböző „indokok” alapján egy­általán nem, az abaujszántói járásban mind­össze két helyen, a szikszói és az encsi járá­sokban is csak négy helyen szerveztek téli tanfolyamokat. Ez azt mutatja, hogy egyes járási bizottságaink még ma sem ismertek fel a téli tanfolyamok jelentőségét és lehetőségeit — nem használják ki megfelelően a hosszú téli estéket. Pedig a Központi Bizottság titkár­ságának októberi határozata hansúlyozta, hogy a párt- és a KISZ-propaganda fő formái a tsz-ekben a téli tanfolyamok legyenek. Igaz, a legtöbb községben és tsz-ben van szervezett pártoktatás, folynak az Időszerű kérdések és a gazdaságpolitikai tanfolyamok — és más pro­paganda munka is folyik —, azonban ezekre a tsz-parasztságnak csak kis részét vonták be. Ezek nem tudják átfogni az egész tsz-paraszt- ságot, és nem nyújtanak olyan lehetőségeket a tsz-tagságot leginkább foglalkoztató kérdé­sek tisztázására, közös nevezőre hozására — a tsz-ek politikai megszilárdítására, mint as elmúlt egy-két év során jól bevált téli politi­kai tanfolyamok. A megyei pártbizottság által kidolgozott Ő4 a járások rendelkezésére bocsátott tematiká­ban például ilyen kérdések szerepelnek: na SZKP XXII. kongresszusának jelentősége ég legfőbb kérdései; második ötéves tervünk főb’i célkitűzései; a tsz-törvény és az alapszabály­zat; a tsz-ek gazdasági és politikai megszilár­dításának időszerű problémái, a 3004/4-e j kormányhatározat; az árutermelés növelése é.4 a felvásárlás problémái; a falusi népművelti és az osztályharc időszerű kérdései stb. — Bár minden termelőszövetkezetünk vezetőségi! és tagsága megismerkedne a tél során ezekkel a kérdésekkel! — Ezért érthetetlen, hogy egyen járási bizottságaink még ma is közömbösek u téli tanfolyamokkal szemben. Talán a mis­kolci, az ózdi és a szerencsi járások ismertéi; fel leginkább a téli tanfolyamok jelentőségét, ahol járásonként 10—16 helyen kezdődne!; ilyen tanfolyamok a közeljövőben. A téli tanfolyamokra kerül sor megyénkben. Jó lenne, ha addig mé'4 a tanfolyamok szervezésében lemaradt járá­sok is fontolóra vennék a téli tanfolyamok jelentőségét, és legalább azokban a tsz-ekbe í indítanának ilyen tanfolyamokat, ahol erfdíí- tájt még több problémával találkozunk. A tsz-pártszervezetek vezetősége is kérje a járá­sok ^ segítségért. Kérésük minden bizonnyal meghallgatásra talál. Meggyőződésünk, hog./ a téli tanfolyamok szervezésére, a tsz-tagság,. t ma foglalkoztató időszerű kérdések tisztázá­sára fordított Idő és energia százszorosán meg. térül az 1962. évi gazdasági tervek és remé­nyek megvalósulásában. CSsépánjf Hajni Peruban újabb gleccseromlástól tartanait A perui kormány pénteken újabb gleccseromlástól tartva, megfelelő elővigyázatossági in­tézkedéseket tett a csütörtöki tömegkatasztrófa színhelyén és az egész térségben elrendelte a rendkívüli állapotot. A Vö­röskereszt első gyógyszer-, ruhanemű és élelmiszer se­gélyszállítmányai már megér­keztek Peruba. Több ország pénzsegélyt is felajánlott az életbenmaradt károsultak ré­szére. Szemtanúk nyilatkozata alapján, a nyugati hírügy­nökségek terjedelmes jelen­téseket közölnek a borzalmas elemi csapás újabb részletei­ről. Ezek szerint a nagy me­legben részben megolvadt ha­talmas gleccsertömb a 6780 méter magas Huascaran hegy csúcsáról legördülve, mintegy kilenc mérföldet tett meg a hegy lejtőjén, majd az útköz­ben reátapadt szikláktól és hordalékanyagoktól megduz­zadva, a békés helységekre zú­dult. A tragédia mindössze 8 percig tartott és a csaknem egy kilométer széles és 13 mé­ter vastag lavina, minden út­jába kerülő tárgyát lehenge­relt. A katasztrófa sújtotta fal­vaknak és farmoknak, mint­egy hétezer lakosa volt. A i Ultima Hóra cimű lap a ha­lálos áldozatok számát még ennél is többre becsüli. Mint az AP helyszíni tudó­sítója jelenti, Ramrahicából semmi sem maradt meg. A templomot, a lakóházakat, az üzleteket, mintegy 15 méter vastag törmelék fedi. A tudó­sító szerint aligha kerül sor a most elpusztult helységek újjáépítésére. Szinte senki asm maradt életben, hogy újjáépít-, se elpusztult házát. Indonéziában megkezdődött az önkéntesek kiképzése túlzottan kecsegtetőit. az Adenauer-kormány annyira el­kötelezte magát a hideghábo­rús irányzat, a feszültség szí­tása mellett, hogy szinte már érzéketlenné vált az építőjel­legű javaslatok meghallgatá­sára. Erre mutat a többi között az a tény is, hogy a hivatalos bonni kormányszóvivő kijelen­tette: egyáltalán nem is biztos még, hogy a szovjet emlék­iratra hivatalosan válaszolnak. A propaganda-függöny, amely- lyel a nyugatnémet uralkodó körök minden szovjet javaslat lényegét elkendőzni igyekeznek a közvélemény előtt, Ismét alkalmazást talált a bonni sajtó hasábjain. A szovjet in­dítványok ésszerű elemzése helyett olyan kitalálásokat tá­laltak az olvasók elé, hogy „Moszkva csak taktikázik”, „éket akar verni az atlanti szö­vetségesek közé”. Ez a magatartás egyáltalán nem meglepő, hiszen a szovjet emlékirat közzétételének ide­jén Bonnban tartózkodott és személyesen Adenauerral tár­gyalt Stikker, az agresszív Atlanti Szövetség főtitkára. A nyugatnémet kancellár ezt az alkalmat arra akarta felhasz­nálni, hogy közelebb jusson régi dédelgetett tervének meg­valósításához: az új raf el fegy­verzett Bundeswehrt mielőbb nukleáris fegyverekhez jut­tassa. Nem vette tekintetbe a Szovjetunió komoly figyelmez­tetését, amellyel felhívta a bonni vezető körök figyelmét: az Egyesült Államok azért igyekszik az NSZK-t a fegyver­kezés irányába taszítani, hogy ezáltal gazdaságilag gyengül­jön és ne lehessen az ameri­kaiak versenytársa a világ­piacon. Úgy látszik, hogy a Szövet­ségi Köztársaság vezető poli­tikai köreit józan érvekkel, a valóságos erőviszonyokra való hivatkozással nem lehet a vi­tás nemzetközi kérdések békés rendezésére vezetni. Ez is csak alátámasztja, amit egyébként az emlékirat is kiemel, hogy a berlini védőfal teljesen szük­ségszerű volt. amellett, hogy ez az intézkedés egyúttal csök­kentette is a berlj-n! feszültsé­get. Ha a most kínálkozó alkal­mat a nyugatnémet vezetők el­szalasztják a kőt ország vlszo- nvának rendezésére, ezzel csak sajátmasruk diplomáciai hely­zetét nehezítik meg. de abban semmiképpen sem reményked­hetnek. hogy a német kérdés ésszerű, az eurónai népek ér­dekeinek megfelelő rendezését elodázhatják. A nyugati sajtó hatalmas szenzációként fogadta a hírt, hogy a Szovjetunió a német kérdésben újabb kezdeménye­zéssel lépett a világ elé. A szovjet külügyminisztérium­ban december 17-én fogadták Hans Krollt, a Német Szövet­ségi Köztársaság moszkvai nagykövetét és emlékiratot nyújtottak át neki, amelyben a két ország kapcsolatainak meg­javítását indítványozták. A hír az atlanti tábor orszá­gai számára azért is meglepő volt, mert noha a német kér­dés változatlanul a világpoli­tika előterében állott, az utób­bi időben az egész probléma „diplomáciai állóvíznek” tűnt, néhány hónapja valóban nem történt semmi „új”. Hosszú ideje úgy látszik, hogy a Nyu­gat időnyerésre akar játszani. Ezért van nagy jelentősége an­nak, hogy a Szovjetunió most közvetlenül a Német Szövetsé­gi Köztársaság kormányához fordult és felajánlotta neki: a két ország lépégről-lépés re ■ igyekezzék rendezni a jelenle­gi viszonyaikból adódó problé­máikat és ezzel vigyék köze­lebb (az egész német ügyet az átfogó rendezéshez. A Szovjetunió mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a köz­vetlen tárgyalásoknak meg­van minden alapja. Igaz, hogy Németország már két támadó háborút indított a szovjet nép ellen és ezzel rengeteg szenve­dést zúdított rá, de a múlt nem lehet akadálya a viszo­nyok megjavításának. Ez a rész igen jelentős megállapítá­sa az emlékiratnak, mert arra világít rá, hogy a Szovjetunió a világpolitikai eseményeket fejlődésükben nézi. Abból in­dul ki — amint a memoran­dum ezt külön nyomatékosan hangsúlyozza is —, hogy a mai helyzetben a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság Európa két legnagyobb állama. Következésképpen az európai béke jövője nagymértékben éppen e két állam viszonyá­nak fejlődésén múlik. A szovjet emlékirat tehát alapos és átfogó programot terjesztett a bonni kormány elé. Ha Adenauerékban a leg­kisebb hajlandóság is megvan árra, hogy Európa legégetőbb kérdését, a német problémát rendezzék, a Szovjetunió java­solta úton széleskörű tárgyalás- sorozatot lehetne elkezdeni. A nagy kérdőjel azonban az, hogy Bonn miként reagál majd a vi­lágpolitikai jelentőségű iavasT latokra. És itt meg kell állapí­tanunk, hogy a remények nem

Next

/
Thumbnails
Contents