Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

Vasárnap, 1962. január 14.

ESZAKMAGYARORSZÄG

3

Gazdasági év után -- zárszámadás előtt

Termelőszövetkezeteinkben szorgos munka folyik. A jövő héten megkezdődik a tsz-ek gazdálkodási mérlegének ellenőrzése, megerősítése, ezt követően sor kerül a termelőszövetkezeti tagság életének, tevékenységének egyik legfontosabb eseményére: a zárszámadó közgyűlésre. A könyvelésben dolgozók megfeszített munkával, éjt nappallá téve szorgoskodnak, hogy a számokká, könyvelési adattá lett emberi munkát részletekbe menő aprólékossággal tegyék mérlegre. A zárszámadó közgyűlés nemcsak egy elmúlt évre tesz pontot, az eredmények megmutatásán kívül a hiányosságokra is fényt derít. A közgyűlés, a termelőszövetkezeti tagság „parlamentje” akkor végez jó munkát. ha reálisan, önkritikusan teszi mérlegre a közösség tevékenységét, s bátran, a hibák, kendőzetlen feltárásával új lapot nyit a termelőszövetkezet életében, hogy erre az új lapra már kevesebb hibát, egyre több eredményt írjanak a tevékeny, munkában eltöltött hétköznapok.

Összeállításunkban néhány termelőszövetkezet készülő mérlegéről adunk számot.

HELSINKI * LAHTI * TAMPERE * TURKU * OWIM1EMI

Lahtiban a Városháza előtt állították fel a szabadság szobrot. A meztelen férfialak elhelyezése körül némi vita volt, mcit a szemben lévő épület egy vallásos leányliceum, és szünetben a szobor felé néző ablakok megteltek „kiváncsi*’ lányokkal . „„

Versengő

taktaharkányiak

Második zárszámadásukra készülnek a taktaharkányi termelőszövetkezetek. Mindkét esztendő próbára tette a tagság szorgalmát. 1960-ban az állandó esőzés, tavaly pedig a rendkívüli aszály nehezítette munkájukat, az időjárás okozta nehézségeket betetőzték a kezdeti gondok-bajok. Répási József, a Haladás Tsz elnöke mondotta:

— A puszta szántóföld, ez volt minden vagyonunk az induláskor. Nos, első zárszámadásunkra két, egyenként 50 férőhelyes és egy százas tehénistállót építettünk. Eredményeink forrása: a tagság szorgalma. Már az első közös esztendőnkben is megbizonyosodhattunk arról, hogy a Haladás tagsága élni, boldogulni akar. Első zárszámadásunkon több mint 39 forintot osztottunk egy munkaegységre.

Az idei munkaegységértékről Kerekes László főkönyvelő tájékoztatott. Kedden még nem mondhatott végleges eredményt, de az aszály ellenére is túl lesznek a 36 forinton. 1961- ben mintegy 400 ezer forintot költöttek beruházásra;

Az Uj Élet Tsz-nek valamivel jobban sikerült az elmúlt éve. Míg 1960-ban csupán 36 forintot osztottak, ezen a zárszámadáson, a lelkes versengés eredményeként, „elhúztak” a Haladás Tsz mellett, most ők osztanak többet, Herczeg István főkönyvelő szerint kb. 39 forintot mutat majd a mérleg, i •Jól sikerültek kalászosaik, aj tervezettnél tizenegy vagonnal« több kenyérgabonát adtak eb az államnak. Saját erőből meg-, valósított beruházásuk értéke] meghaladja a 250 ezer forintot. 1

Mindkét taktaharkányi gaz-« daság tagsága derekasan meg-' állta helyét az új életért ví-< vott harcában. ]

A halntajiak \ első zárszámadásai

Ä halmajl termelőszövetke-« zet Irodájában mozdulni is alig] lehetett csütörtök délelőtt. Míg' a vezetőség az idei évben al-^ kalmazandó premizálásról vitat-< kozott, a könyvelők a mérle-] gén dolgoztak. Béres István el-( nők szerint csupán a tizenha-5 tos munkalap van még hátra,] és kész a mérleg. Hogy mit! mutat a halmaji tsz-tagok kö-i aös gazdálkodásának első mér-j lege? Becsülettel szorgoskod-] tak, s az eredmény se maradt!

Megindult a forgalom \ az új taktaharkányi hídon s

Üj rendszerű híd készült el? Borsod megyében, Taktahar-J kány község határában. A 30Í méteres hidat a régi eljárástól^ merőben különböző módon,? szcgecsclés helyett nagyszilárd-c ságú feszitőcsavarokkal sze-l relték össze. A parton a földi nyomását nem a szokásos mó-5 dón, pillérekkel fogják fel, ha-< nem újrendszerű bctonoszlo-S pókkal. Ezek az oszlopok tart-r jak a hidat is. Az országban^ ez az első híd, mely az új cl-] járással épült. A több mint 2\ millió forintos költséggel? ^kitett hid elkészült és szoni-5 hattól már ezen át közlekednek a Takiaköz falvainak lakói,

Nagyszerű program ^ a tudományok számára

Irta: Dr. ZAMBÖ JÁNOS akadémikus, Kossuth-díjas, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora

gyakorlati szempontból kimondhatjuk, hogy a termelés növekedését lényegében a termelékenység növelésével kell biztosítani.

4 munka termelékenységé- nek fokozása több tényezőre támaszkodik. Mindezek hármas kategóriába sorolhatók: a technikai fejlődés, a munka megszervezésének javulása, az ember politikai és szakmai fejlődése. Amennyire kétségtelen az, hogy e hármas kategória szorosan összefügg egymással, érvényesül a ráhatás és visszahatás elve, ugyanúgy könnyű belátni azt is, hogy a kategorizált termelékenységfokozó tényezők mindegyike szoros összefüggésben van a tudomány fejlődésével. Most nem keressük, hogy a tudománynak melyik kategóriára mennyire jelentős a hatása, annyi azonban kétséget kizáróan megállapitható, hogy a hármas kategória közül a tudománynak legnagyobb szerepe a technikai fejlődésben, a szakmai műveltség fokozásában van. Most nemcsak az ugrásszerű fejlődésekre gondolunk, amelyek rendszerint felfedezéssel, találmánnyal függnek össze, hanem azokra a tudományos kutatómunkákra is, amelyek folyamatosan elősegítik a termelő erők, a technológiai folyamatok korszerűsítését. Az is kétségtelen, hogy a technikai haladás sebességének növelése csak az ember fejlődésének legalább ugyanolyan ütemű sebességével biztosítható. Természetesen az átlagos emberi fejlődés a döntő ebben a kérdésben, az átlagból azonban ki kell emelkednie a szakemberek, munkások és mérnökök fejlődésének.

A termelékenységnek a programban megadott emelkedését csak a minőségi változások sorozata teremtheti meg. A minőség fogalmához tartozik például a gépi automatizálás. Valósággal át kell gyúrni az ipar egészét, az elavult eszközöket és eljárásokat szakadatlanul fel kell váltani korszerűekkel. Mindez elképzelhetetlen tudományos megalapozottság nélkül.

A kommunizmus műszaki- ^anyagi bázisának megteremtéssé nagymértékben támaszkodik az ember irányító ténykérdésének tudományos megalapozottságára. Ebben a vonat- okozásban a tudomány párosul >a neveléssel és az oktatással. A ; munka jobb megszervezése r ugyanis az embertől nemcsak 'szakmai tudást követel, ha- inem öntudatos, odaadó munkásságot, nem egyszer áldozatvállalást is.

i, A z eddig elmondottak alap- ? ján esetleg azt hihetne 'valaki, hogy a XXII. kongresszus csak a természettudo- ^mányok, a műszaki, technikai »tudományok és társadalomtu- ’dományok előtt nyitott nagy S perspektívát. Annyi kétségtelenül igaz, hogy az anyagi bá- Izis nagyvonalú fejlesztését 'mindenekelőtt a természettudomány vezető ágainak, a maitematikának, a fizikának, a • kémiának és a biológiának magasfokú fejlődése határozza , meg. úgy, hogy megteremti az alapját a műszaki, egészségiügyi, mezőgazdasági és egyéb ,tudományok fejlődésének.

I Mindez azonban nem jelenti a , többi tudományág háttérbe «szorítását, mindössze igyekszik |a tudományágakat az egész em- iberiség jólétének biztosítása I érdekében a maga helyére ten- ini. Ugyanezt a célt szolgálja a 'társadalomtudományok fejlő- idősére, illetve fejlesztésére irá- 1 nyúló hatalmas célkitűzés is.

[ A tudománynak elszakítha- ttallanul a nép alkotó tnunká- .jához, a kommunista építés .gyakorlatához kell kapcsolódnia. Ha a tudományok fejlődé- 'sét, illetve fejlesztését a fentiekben vázolt alapvető tételek •határozzák meg. akkor ez a .szükségszerűség már eleve biztosítva van.

lOAorwwvwvvw/wwwv

Közben feltűnt Lahti, az első finn város. A vonat hirtelen fékezett, s alig, hogy kiszálltunk, máris virágcsokorral rohant felénk a Finn—Magyar Baráti Társaság helyi szervezetének vezetője, egy kimondottan csinos, szőke fiatalasszony. Egyetlen mondatot ismételgetett fáradhatatlanul, némi lappföldi tájszólással: „Szeretettel köszöntőm magyar vendégeinket.” Később még megtanulta azt is: szervusz, viszontlátásra és köszönöm. Mi hasonló értelmű szavakat sajátítottunk el a finn nyelvből. így azután „tökéletesen” megértettük egymást. Ha pedig baj volt, a tolmácsunk mindig szolgálatkészen segédkezett. Mi pedig egyre csak azt ismételgettük: Rokonság ide, rokonság oda, a két nép, ha szívében közel is maradt egymáshoz, nyelvében igen messze jutott, amióta az Vralaltájtól útnak indultak közös őseink.

A város egyébként legalább oly kellemes benyomásokat keltett valamennyiünkben, mint a szívélyes fogadtatás. Csak azt a számunkra szinte kínos tisztaságot sehogy sem tudtuk megszokni. Hiányoztak az eldobált villamosjegyek (volt, aki azt mondta: azért nincs eldobálva a biléta. mert itt nem kell jegyet váltani),' széttaposott cigarettavégek, és félig rágott kukoricacsutkák,i és egyéb apróságok. ,

Másnap a szállodánk előtt, ahol az autóbuszra vártunk, néhány percet beszélgettünk, s csak utána szálltunk a gépko-; csiba. Az ablakból kinézve, né-] hány Kossuth és Daru eigaret-1 tavéget láttunk a földön. |

Hogy kerülhettek oda? ... .

ÍSsuIovits Ágoston <

(Folytatjuk.)

ta. Ä világ legtermészetesebb hangján elmondotta, hogy a környék gazdálkodói oda hordják ki termékeiket, áruikat, s hajnalban jönnek a gyűjtő- és postakocsik, összeszedik a „madáretetők” tartalmát. És helyükbe lerakják a városból küldött dolgokat.

den új volt. Sok dologról azt sem tudtuk, micsoda. A vasút mellett haladt az országút, és bizonyos távolságokra olyan madáretetőszerű faépítmények voltak. A társaság egyik tagja meg is jegyezte: Ebben az országban nagy gondot fordítanak a természetvédelemre.

Mindenfelé „madáretetők” vannak. A dolog akkor lett fura, amikor a madáretetőkben 25 literes tejeskannákat és nagy, kétfülű kosarakat láttunk. Rejtélyünket Valentyina oldotta meg. aki ott-tartózkodásunk idején csoportunkat kalauzollassan, szinte kényelmesen haladt. Mi pedig gyönyörködtünk az Ezer Tó Országában. Jócskán kaptunk ízelítőt, hiszen a Ladoga tó környékén léptünk „Suomi” földjére.

Az első állomásig kissé tájékozatlanul nézelődtünk. MinI KÖZÉPISKOLÁS TANÁRON szavaira emlékeztem, amik01 ] átléptük Finnország határát Az őszhajú pedagógus häron ! évtizeddel korábban járt északon, s valahányszor Európa térképének felső csücske felt közeledett, mindig szeretetteljes hangon beszélt távoli rokonainkról. És mi, kamaszkorban levő diákok huncutul mosolyogtunk egymás háta mögé húzódva, de ő ebből mit sem látott, tekintete a semmibe meredt... valamit keresett. Arcán öröm és bánat keveredett. Emlékeiről, élményeiről soha nem beszélt senkinek.

Meg aztán a rokonságot se vettük komolyan. „Oly messze van az az ország tőlünk, hiába egy tőről fakadunk” — mondogattuk, s csak annyit tanultunk meg róluk, amire feltétlenül szükség volt a vizsgákon. S ezért most tízegynéhány esztendővel később pirult az arcunk. Most ebből az adósságból szeretnék valami keveset törleszteni, hiszen ennyivel tartozom az ott eltöltött kellemes betek szép emlékeinek.

*

Végtelenbe vesző fenyvesek, alaktalan tavak, s egymástól nagy távolságban egy-egy ízléses, szinte romantikus faházikó. Mindig ilyennek képzeltem el Finnországot. S mintha a masiniszta tudta volna, hogy a külföldről érkező vendégek ilyenkor kivétel nélkül a vonat ablakában tolonganak, —

el, pedig a pusztító aszály miatt kétszer vetettek kukoricát, s egyszer se törtek róla, silónak is alig volt jó. Harmincegy forintot terveztek — nos, előreláthatólag meglesz a 30 forint 40 fillér. Jövőre se terveznek többet 31 forintnál — de többre törekednek majd — és csak több lehet, hiszen nem lesz mindig mindent tönkretevő eső és aszály.

Többre is mehettek volna a gönciek

Göncön nehéz örökség terhével kezdődött az 1961-es év. Káosz uralkodott. Három termelőszövetkezet egyesüléséből jött létre a Kossuth Tsz, mely új vezetőséggel, lelkes, hozzáértő, fiatal elnökkel, Egri Andrással az élen nagy terveket szőtt —, de a tervek csak tervek maradtak. A tagság szorgalma sikerre vihette volna a terveket — de a tagságnak csupán a fele dolgozott a kívánt szorgalommal. Az össze-vissza- ságnak véget vetettek ugyan, de az aszály és a hiányos munkafegyelem miatt nem tudtak kellően élni lehetőségeikkel. Az elnök szerint a szárazság sem tudott volna erőt venni rajtuk, ha elegendő munkáskéz áll rendelkezésükre, s jóval túlhaladták volna a harminc forintot is —, így csupán 26 forintot mutat a mérleg. (Ez is jóval több, mini amit 1960-ban az elődök osztottak.)

A lehetőségeik most jobbak Mig tavaly alig volt őszi mélyszántásuk, az idén százvala- hány hold kivételével minder terület fel van szántva a 320( holdas gönci határban. S ha £ tagság jobban iparkodik, ez a: esztendő gazdagabb zárszámadást igér a göncieknek.

Garadna az élen

A garadnai tsz-irodában késő este is világítanak az ablakok, az asztalokon ezernyi papír. A zárszámadást megelőző munka folyik, egyeztetik a: adatokat. Itt időzik a mezőgazdász, Marosvölgyi János továbbá a könyvelő, a raktáros és mások is.

— Már tudják, mi várhatói — kérdezem. Marosvölgy) elvtárs igenlően bólint.

— Harminchét forint már egészen biztos.

S ezt oly magabiztosan mondja, hogy fel is kell jegyezni. S ha itt tartunk, meg kell mondani, szép ez az ősz- szeg, de a tsz szorgalmas tagjai többre számítottak, hiszen 52 forintot terveztek, de sajnos, olyasmi szólt közbe, amiről nem tehettek: az aszály, a nagy szárazság. Ha nem előrelátók a vezetők, ha nem szorgalmazzák az aprómag-fogást (vöröshere), bizony a munkaegységérték lecsökken 23—24 forintra. Ugyanis a kukorica, a cukorrépa, a burgonya igen megsínylette a kedvezőtlen időjárást. Sajnos, még az asszonyok dicsérendő szorgalma sem segíthetett annyit, amennyit szerettek volna, pedig ők igazán kitettek magukért a kapálásban.

Ha kisebb lesz is a jövedelem, mint amire számítottak, a garadnaiak büszkék lehetnek. Elsők az encsi járásban. A zárszámadáskor bizonyára sok szó esik majd az elmúlt esztendőről, de nemcsak szavak hangzanak majd el; sokan szép summát vágnak zsebre, hiszen még mintegy félmillió forint kerül szétosztásra.

VWWWUVWWWWWVA/V*

iskolapolitikáját? A lényeget ebben a kérdésben is megkerülik, nem akarják elismerni, hogy a siker záloga maga a rendszer jellege. A rendszer jellegéből folyik, hogy a szocializmusban a' tudományos káderek utánpótlása sokkal szélesebb társadalmi bázisról történik, hogy a tehetségek nem kallódnak el, hogy az érvényesülésnek egyetlen feltétele van: ki milyen képességekkel rendelkezik.

A szocializmus keretei között a dialektikus materializmus válik minden tudományos tevékenységnek tudatosan alkalmazott alapjává és módszerévé. Ez az elsődleges magyarázata annak, hogy a kapitalizmusra jellemző, tudomány és gyakorlat közötti összhang- hiány a szocializmus keretei között egyre inkább kiveszőben van. következésképpen egyre inkább elhalványul a szellemi és a fizikai munka közötti antagonizmus is.

A tudomány a szocializmusban és a kapitalizmusban egyaránt szolgálja az anyagi alapok fejlődését. Alapvető különbség azonban az, hogy a tudomány a szocializmusban egyre nagyobb lépésekben aktív termelőerővé válik. Tudományos módszerek uralkodnak el nemcsak a termelőeszközök megteremtésében, fejlesztésében, tökéletesítésében, a termelési technológiák fejlődésében, hanem az egész államigazdasági irányításban, a terv- gazdaság fejlesztésében. a távlati tervek megalkotásában is.

Ha a programban a gazdasági építés, a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának létrehozása és fejlesztése témakör tételei mögé nézünk, lehetetlen meg nem győződni a tudományos fejlődés elengedhetetlen szükségszerűségéről, valamint arról, hogy a tudomány egyre inkább döntő termelőerővé válik. Az ipari és mező- gazdasági termelés fejlődésének számai egymagukban is elgondolkoztatóak, de talán még jobban megfogja az embert a programnak az a tétele, amely a termelékenység nagyarányú fejlődését rögzíti le. Ka tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy a munkaidő ugyanakkor rövidülni fog,

A Szovjetunió Kommunis^ ta Pártjának XXII. kongresszusa mélyreható elemzéssel tekintette át a legutóbbi évek fejlődését, feltárta a politikai, gazdasági és tudományos élet összefüggéseit, tudományos módszerekkel szűrte le következtetéseit. Programjában is ugyanolyan tudományossággal vehette számításba a kommunizmus építése közben rendelkezésre álló politikai, erkölcsi és szellemi erőket.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 44 esztendő bebizonyította a szocializmus fölényét, magasabbren- dűségét a kapitalizmus felett az élet minden területén, így a tudományok területén is. Tudják ezt már a kapitalista világban is, ha mindig nem is vallják be nyíltan. Sőt, kutatva keresik ennek az okát. A legkülönfélébb magyarázatokat eszelik ki, csak éppen a lényeget kerülik mindig meg: az alapvető ók a rendszer jellegében van.

A kapitalizmusban a tudományok művelésének mozgató rugója a nagyobb tőkés haszon elérése. A szocializmusban ilyen korlátok nincsenek, mert a tudomány általában szolgálja a magasabb termelékenységet, az embereknek anyagi és kulturális javakkal való mindig magasabb színvonalú ellátását, a nép kulturális színvonalának töretlen emelkedését. A szocializmus keretei között lehetséges a tudományok művelésének nagyvonalú koncentrálása, az ehhez szükséges nagymérvű szellemi és anyagi erők, eszközök biztosítása. A kapitalista nagyvál- alatok is koncentrálnak, de ez íagyságrendileg elmarad, céliát tekintve pedig nem általá- los, csak a nagyvállalat érdéiért szolgálhatja; összehango- ás, véleménykicserélés, ered- nények átadása éppen a tőkés magánérdek nüatt csak másodrendű lehet. A szocializmus teretei között a baráti álla- nok együttműködése a tudo- nányok területén is mindin- :ább megvalósul.

A tudományok fejlődése nem választható el az skolapolitikától. Nyugaton ma izéles körben keresik, mi te- zi hatékonnyá a Szovjetunió