Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

1

ESZAAMAGYARORSZAG

Szerda, 1982. Január IB.

Fiiggelienítetl műveiődési ottbon-igazgatók a háromezer lakosnál nagyobb községekben

A Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztálya javaslatot állított össze kétéves könyvtáros- és nép- muvelőképző iskola felállítására.

A kétéves nappali tagozattal egyidejűleg két és féléves levelező tanfolyamot is indítanak. A következő éveli egyik megvalósítandó feladata ugyanis, hogy a háromezer lakoson felüli községekben függetlenített művelődési ott hon-igazgatók irányíthassák a falvak kulturális életét

A Szovjetunió ősföldrajzi atlasza

A szovjet geológusok hozzáláttak a Szovjetunió ősföldrajzi — kőzettani atlaszának elkészítéséhez. Az atlasz bemutatja majd a földkéreg fejlődésének fő korszakait, a proterozeikumtól kezdve egészen napjainkig (körülbelül 1 milliárd év), valamint a hasznos ásványok eloszlásának törvényszerűségeit. Az atlaszba 80 térkép kerül. Méretarány 1:7 500 000-hez. Az atlasz tartalmazni fogja a földkéreg azon területeinek ősföldrajzi elemzését is, amelyeket jelenleg beltengerek borítanak.

Ilyen óriási terület ősföldrajzi feltérképezéséhez (a Szovjetunió területe meghaladja a 22 millió négyzet- kilométert) a világon most kezdenek először.

A mai szovjet színjátszásban napjaink ábrázolása dominál

Orosz György főrendező, Szovjetunió-beli tanulmányútjáról

Orosz György, a Miskolci Nemzeti Színház Jászai-díjas főrendezője a közelmúltban tért vissza Szovjetunió-beli tanulmányútjáról. Az ott töltött huszonnyolc nap élményeiről, a szovjet városokban szerzett benyomásairól beszélgettünk a minap.

— A magyar—szovjet mü- vészcsere-akció keretében töltöttem huszonnyolc napot

Moszkvában, Leningrádban és Petrozavodszkban

Időm döntő többségét Moszkvában töltöttem el. Először jártam a Szovjetunióban és természetesen végigjártam, végignéztem mindazokat a látványosságokat, világhírű érdekességeket, csodás műemléki helyeket, amelyeknek megtekintését nem szabad elmulasztani. Csodálattal néztem a szovjet életet, a szovjet embereket. Lenyűgözőnek találom mindazt, amit láttam. Ne legyen szerénytelenség, ha egy dologgal kicsit büszkélkedem is: azt hiszem, első magyar turista voltam, aki az új, Kongresszusi Palotának nemcsak az épületét, hanem a belső berendezését is láthattam, sőt aprólékosan, tüzetesen meg is vizsgálhattam. Csodás dolog ez a Kongresszusi Palota! Mint színházi szakembert megragadott a beépített 70x40 méteres színpad, melynek csak a forgórésze tizenöt méter átmérőjű és emelhető-süllyeszt- hető, a három elektromos feszültségszabályzó berendezés, az ugyancsak három szélesvásznú vetítőterem, az egész palota kápráztató kiállítása. Azt hiszem, a világ legmodernebb színháztermét láttam ebben a palotában.

— Említette, hogy Petrozavodszkban is járt.

— Ez a város a Finn-Karéi Köztársaságban van, közvetlenül a finn határ mellett. Mis- kolchoz hasonlóan ipari jellegű város, 150 000 lakossal. Színháza új, 1955-től működik, és prózai darabokat, operettet és operát egyaránt játszanak benne. Az a tervünk, hogy a Miskolci Nemzeti Színház ezzel a színházzal létesít a jövőben szorosabb kapcsolatot.

— A szovjet városok sok ezernyi érdekessége közül — gondolom — leginkább

a színházi vonatkozású látnivalók

álltak legközelebb érdeklődéséhez.

— Huszonhét színházi előadást láttam. A Moszkvai Színháztudományi Intézet sokát segített nemcsak az egyes színházi előadásokra szóló belépők megszerzésében, vagy főpróbák megtekintésében, hanem gazdag archívumából sok olyan anyagot is rendelkezésemre bocsátott, amelynek itthoni munkámban is nagy hasznát veszem majd. A közeljövőben rendezem ugyanis Visnyevszkij Optimista tragédia című drámáját, és például ezzel kapcsolatban is nagyon sok értékes anyaghoz jutottam. Mint említettem, 27 előadást láttam, és csak az érdekesség kedvéért említem meg, hogy ezek között volt az általam itthon legutóbb rendezett Sha- kespeare-darab, A windsori víg nők balettváltozata is.

— A látott darabok nagy száma bizonyára sok élményt adott és módot nyújtott arra is, hogy a szovjet színjátszásról következtetéseket vonjon le. Mi ragadta meg leginkább a szovjet színházakban?

— Legszembetűnőbb a szovjet színházak műsorában az igen gazdag repertoár. És ebben a főhelyet a mai élet foglalja el. Például Moszkva húsz prózai színházában kétszázhatvan prózai darabot játszottak egy tíznapos időszakban és a kétszázhatvan közül százhat- van mai szovjet mű. A színházak látogatottsága igen magas, ős a közönség igen kritikusan nézi a darabokat. Szünetben, előadás után nagyon sokat vitáznak a darabokról. Ezekre a vitákra különösen sok módot nyújt az is, hogy néhány darab egyszerre két moszkvai színház műsorán is szerepel, a közönségnek módja van a különböző módon rendezett előadásokat megvitatni. Számomra igen érdekes volt szovjet színpadon látni ismert, vagy éppen általam már rendezett darabokat, és ezekről hallani a nézők véleményét. A színházak nem uniformizáltak. Sokfajta stílustörekvéssel találkoztam. A prózai színházakban egy azonos darabnál egymástól erősen eltérő stílusirányzatok találhatók, ami az ottani rendezők kezdeményező készségét, bátor kísérletező munkáját tükrözi. Természetesen láttam opera- és balettelőadásokat és néhány operettelőadást is. A ma életének bemutatása az operettben is dominál, általában tíz mai operettre esik két-három régi Kálmán, Lehár stb. darab.

— A XXII. kongresszuson Solohov elmondotta, hogy

a mát ábrázoló új szovjet drámák

között nagy számban találhatók rövid életű kísérletezések.

Mindenki tanul

<*MS

lessék, apa, itt a puska” a számtandolgozathoz!<

(Gerő Sándor rajza)

A látottak alapjai) mi erről a véleménye?

— Tagadhatatlan, hogy a« éppen műsoron lévő sok új prózai darab közül az idő ros-, táján elég sok kihull majd. .INI ez szinte törvényszerű is. Viszont nagyon szép számban; vannak oiyan új, szovjet darabok, amelyek, hosszú, sok évesk vagy évtizedes sikerre szarni ■ hatnak. En a maiakhoz szán, - tóm Pagonyinnak, Kornejcsus- nak és másoknak olyan darabjait is, amelyek már 10—j5 éve sikerrel futnak a szovjet színházakban.

— Mi jellemiá a mai szovjet drámaírást?

— A mai szovjet drámairo-j dalomban erősen érvényesül a XX. és XXII. pártkongresszus határozataiban elért feladatok megoldásának ábrázolása. A kommunista társadalom építése, a rehabilitációs ügyek slu. gyakran visszatérő témák. A látott darabok közül kettő különösen megragadott. Kiemelkedően jónak tartom őket és szívesen rendezném a mi színpadunkon is. Az egyik Al.jo- sinnak Mindent az emberért című drámája, a másik pedig Makajonek paraszti tárgyú komédiája. Ez utóbbit a következő évadban valószínűleg be is mutatjuk. Igen időszerű lesz ez nálunk is, mert rendkívüli szórakoztató, szatirikus formában azt ábrázolja, miként találja meg helyét legjobban a közös gazdálkodás útjára lépett paraszt az új életformák között. Láttam több olyan darabot, amely nagyon tetszett,• és szívesen rendezném, azonban tematikájánál fogva nálunk még korai lenne bemutatása. Például Kornejcsuknak van egy ragyogó új drámája a kommunista társadalmon belüli együttélésről.

— Említhetne esetleg

egy-két kiemelkedő kedves

emléket

az útról?

— Kettőt említenék megTöbbször is voltam a moszkvai Művész Színházban. Ez a .színház valójában olyan, mint egy színháztörténeti múzeum. Színházi ember úgy keresi ezt fel, mint ahogy a muzulmánok zarándokolnak Mekkába. Roppant megható érzés e

színház előadásait neznwkb- bek között az Éjjeli merőmé teliéig-nek azt az előadását, amelyet még 1902-ben rendezett Sztaniszlavszkij, és ülni a színház igazgatói páholyában azon a széken, amelyen tábla jelöli, hogy Sztaniszlavszkij ; ült rajta évtizedekig. Egy másik nagyon kedves élmény: az egyik moszkvai színházban lláttam Heltai Jenő Néma. le- 'venté-jének zenés változatát. [Nagyon kedves, jóhatású elő- [adás volt és előtte Heltai arcképének vetítése köz,ben mutálták be magát a szerzőt és [értékelték életművét.

• — Mint a színház főrendező- j [je és mint gyakorló rendező mi- ; ként foglalná össze útjának tapasztalatait?

— Sokat tanultain, tapasztaltam. Huszonnyolc napos utam alatt megerősödött a hitem, hogy a Szovjetunió színházművészetétől igen sokat tanulhatunk, egyben megerősített ez a tanulmányút abban a hitemben is, hogy színházunk műsorpolitilcájának kialakításánál, színházunk új arculatának alakításánál nem járunk helytelen úton.

— Hazatérve miről tájékoztatná olvasóinkat

a színház további munkájával

kapcsolatban?

— Mint már a nagyközönség értesült róla, ebben a hónapban két magyar darabot mutatunk be. Az egyik ismét ősbemutató lesz: Müller Péter budapesti szerző Két marék aprópénz című drámája. Ennek bemutatásával egyben új szerzőt is avatunk. Áz előadást Lé- ner Péter rendezi és magáról a darabról, előkészületeiről ő ad bővebb tájékoztatást. Ennek i bemutatása a hónap végén, január 26-án lesz. Ezt megelőzően január 19-én a Kamara- színházban mutatjuk be Tabi László Különleges világnap című víglátékát, amelyet én rendezek. Erről nem akarok előr^ sokat mondani, hiszem, ho©r i közönség szívesen fogadjft ezt a napjainkban játszódó kedves darabot.

Benedek Mikin*

(Rettentő

Irta: Horváth József

fHod

riguez

D

XXIX.

— Imre bácsit keresem — motyogta halkan Géza.

— Én vagyok.

— Kérem, engem Józsika küldött... — mondta a tanár.

Imre bácsi erre felkapta a fejét és gyanakodva nézte végig a jövevényt. De hiszen Józsikát” elvitték a nyilasok ... Lehetséges volna, hogy vallott? És ez az ismeretlen most csak azért kertel, hogy feltűnés nélkül elcipelhesse innét, a házból őt? Ki ez? Talán a Gestapo embere?

— Miféle „Józsika”? — kérdezte, mintha sohasem hallotta volna ezt a nevet.

Géza zavarba jött. Megpróbálta kifürkészni Anna barátjának arcát. De ez az arc kifejezéstelen volt, egy bezárkózott lélek néma tükre. Ekkor ocsúdott fel a tanár: persze, hiszea Imre bácsi úgy tudja, hogy Annát elvitték... Ezért gyanakszik Hát.

— Leülhetek? — kérdezte és máris egy székbe telepedett. — Kérem, engedje meg, hogy Imre bácsinak szólítsam, hiszen Józsika is így emlegette magát ... Tehát, Imre bácsi, a kislány biztor-ágban van. A haja szála se-' görbült meg.

Kislány? — hasított Imre bá- üsi agyába a gondolat — Tehát ez a fickó valóban ismeri „Józsikát”. Nagyon vontatottan kérdezte;

— Mikor is vitték el őt hazulról?

— Igen, elvitték — vágta rá Géza — de útközben ... hm ... kiszabadult, és én vettem őt gondjaimba.

— Megszökött? — ragyogott fel egy pillanatra az idős férfi arca. — És most hol van?

— Mondom, hogy teljes biztonságban, kérem. Olyan helyen, ahová a nyilasok keze el nem érhet. És most... egy üzenetet hoztam Annától.

Anna? — villant Imre bácsi szeme. — Érdekes, nagyon érdekes.

Azt üzem — folytatta halkan Géza —, hogy Imre bácsi jöjjön el velem, most, azonnal, én majd hozzá vezetem.

Az idős ember erősen birkózott ezzel a gondolattal. Nem tudta elszánni magát egykönnyen. Géza, amint látta a férfi vajúdását, hirtelen észbe kapott:

— Azon a reggelen, amikor elhurcolták őt, éppen magához akart jönni.

Imre bácsi keményen Géza szeme közé nézett:

— Azon a reggelen én nem vártam ide Annát! — jegyezte meg csaknem ridegen.

— Persze, értem — mondta Géza, mintegy hangosan gondolkodva. — Anna megtudta, hogy Imre bácsi újabban itt tartózkodik, és segítem akart

Csend támadt. Végül Imn bécsi határozott:

— Hát jó. Kérem, elvtárs sétáljon el a Gádor utca ét Márkus tér sarkáig. Ott legyen szíves bevárni engem Negyedóra múlva ott leszek Onnét együtt mehetünk. De.. igazán semmi baja sem eseti „Józsikának”?

—- Nem, dehogy! — mond ti

vidáman Géza. — No, egy kis ijedtség, semmi több. Hanem., városszerte igazoltatnak a katonák és a nyilasok. Van valami elfogadható igazolványa Imre bácsi?

Az idős férfi széttárta a karjait.

— Nincs bizony, elvtárs, egy fikarcnyi iratom sincsen. Holnap reggelre vártam valakit, aki hozott volna valami papírokat.

— No, nem baj — jelentette ki Géza. — De jól figyeljen rám, Imre bácsi. Én egy — spanyol diplomata vagyok. Igen, spanyol diplomata.

— Mi az ördög! — derült fel az öreg.

— Maga pedig az édesapám, és süket, mint az ágyú. Ha úgy adódik, én majd spanyol nyelven ordítozom a fülébe, de maga csak a mozdulataimból ért. Világos. Imre bácsi? Mindenben azt tegye, amit én mutogatok.

Imre bácsi bólintott, és "rácsa. szemeket meresztve nézeti a távozó Géza után.

Géza kényelmesen sétált végig a Gádor utcán. Kitünően érezte magát. Érdekes — tűnődött, miközben a szíve tájékán melegség gyülekezeti —, hogy is mondta Imre bácsi? „Elvtárs..Aha, persze, a kommunisták szólítják így egymást... Eszerint Imre bácsi kommunista. Talán kommunista vezető? Meglehet. És Anna? Nyilván Anna is kommunista. Érdekes ... Még sohasem láttam eleven kommunistát — gondolta Géza. — De hiszen ezeket az embereket mindig szarvakkal a homlokukon ábrázolták! Pedig milyen rokonszenves ember ez az Imre bácsi is. És a kicsi Anna ... Ezekkel ijesztgették itt még a gyerekeket is...? Tele vannak gyanakvással ... Hát persze, ezeket az embereket örökké akasztófa és golyó fenyegeti. Érthető. De segíteni fogok nekik! — határozta el keményen Géza.

Valaki elköhintette magát a háta mögött. Imre bácsi volt.

Villamosra szálltak. Útközben egy szót sem váltottak egymással. Senki ügyet sem vetett rájuk.

Már az Olasz fasorban robogott velük a villamos, amikor Géza intett: leszállnak.

A villamos hosszan fékezett. Kimentek a peronra. A peron üres volt, kívülük senki sem tartózkodott rajta.

Abban a pillanatban, amikor a villamos megállt. Imre bácsi megérintette Géza karját, és gyorsan odasúgta:

— Még egy megállót

De Géza nem értette mes az idős férfit, és máris a karja után nyúlt, hogy lesegítse a villamosról. Mindez oly hirtelen történt, hogy Imre bácsinak egy pillanata sem maradt ellenkezésre. A villámot tovább indult.

Géza csak ekkor fedezte fel, hogy a megállótól pár méternyire, ott, ahol a követség utcája felé át kell kelni az úttesten, egy katonákból és nyilas karsr.alagos civilekből ösz- szetevődő igazoltatókülönítmény ácsorog.

Imre bácsinak arcizma sem rebbent, most már mindegy.

Géza és az öreg egyenesen, magabiztos léptekkel a különítmény felé tartott.

Egy hadapród őrmester toppant elébük:

— Igazoltatás. Kérem a papírokat.

Géza felkapta a tekintetét, és tört magyarsággal kérdezte:

— Micsoda akarni?

Az őrmester kézzel-lábbal magyarázott:

— Igazolványokat!

— Ah! — „értette meg” hirtelen Géza, és határtalan fölénnyel a zsebébe nyúlt. Milyen jól tette, hogy mielőtt útba indult volna, magához vette ezt az okmányt...

Egy szabályszerű, spanyol diplomáciai útlevelet nyomott az őrmester kezébe.

A hadnpród átvette az útlevelet, és megpróbálta kisil- labizálni a fedőlap feliratát.

Géza pimasz fölénnyel, sőt, ingerülten sürgette:

— Rapido! Rapido! — Majd

németül 1s elismételte: — Schnell, schnellI [

folytatjuk)

szól arról, hogy az egyes képekben Ádámot miért formálta olyanná, mint amilyennek a közönség a szegedi, illetve a budapesti előadásokon láthatta és láthatja. Történelmi visszapillantást is vet Az ember tragédiája eddigi 973 előadására, elemzi a korábbi előadásokat, valamint az 1960 as szegedi bemutatás — szinte forradalmi változást jelentő — újszerű előadásra törekvő koncepcióit.

Érdekes volt annyi elemzés után a főszerepet oly kitűnően megjelenítő művész értékelését hallani a műről, a rendezésről, saját figurájáról, illetve a figura megformálásának összetevőiről. Élvezetes volt mindezt nemcsak Básti ismert, meleg, zengő hangján hallani, hanem érezni benne a művész egyéni stílusát, a halhatatlan mű iránti, művészi tiszteletét is. A legnagyobb élményt azonban azok a részletek jelentették, amikor a mű egyes részleteit idézve, Básti szinte kilépett az előadó, a felolvasó szerepéből és Ádám szavai ügy szárnyaltak a művelődési ház termében, mintha a szegedi szabadtéri színpadon hangoznának el.

EMLÉKEZETES, értékes és érdekes est volt (bm)

NAGY ÉRDEKLŐDÉS előzte meg Básti Lajos Kossuth- díjasnak, a Nemzeti Színház művészének estjét, amelyre hétfőn, január 8-án került sor a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában. Az est azt a célt szolgálta, hogy megismertesse a hallgatókat a nagy művész alkotó módszerével, legkiemelkedőbb szerepének, Az ember tragédiája Ádámjának megformálásával.

Sokan előadóestet vártak. Azt várták, hogy Bást.1 az irodalom több gyöngyszemét tolmácsolja majd, verseket, prózai részleteket mond. Nos, ez a várakozás kielégítetlen maradt. Helyette igen érdekes dolgot hallhattak az érdeklődők, amely Básti t új oldaláról mutatta meg és érdekes irodalmi élményt szerzett a hallgatóknak. Básti ugyanis könyvet írt Mire gondolsz, Ádám? címmel. A könyv a közeljövőben jelenik meg és a művész az esten ennek bevezető részeit ismertette.

A Mire gondolsz Ádám?-ban Básti huszonötéves művészi pályájának legkiemelkedőbb izerepét, Ádámot elemzi, egysen szigorú bonckés alá veszi magát Madách művét, Az em- ser tragédiáját és részletesen

Mire gondolsz, Adóm?

Básti Lajos estje Diósgyőrben

Hétezer ember az Arturo Ui előadásain

ta brigádok tagjai. Esténként szinte autóbuszkaravánok állnak a színház melletti Déryné utcában, amelyek távol lakó érdeklődőket szállítottak az előadásokra. Az elmúlt héten többek között Varbó és Pa- rasznya községek bányászai s erdészei együttesen béreltek autóbuszt és utaztak a színház előadására.

A színház és az üzemek közötti kapcsolat erősödésének fényes bizonyítéka, hogy számos szocialista brigád tiszteletbeli tagjának választotta a színház egy-cgy művészét. A DIMÁVAG-ban például Németh József és Molnár István szocialista lakMtos brigádjának Némethy Ferenc Jászai-díjas színművész lett tiszteletbeli tagja.

A két szocialista brigád most felkérte Némethy Ferencet, hogy keresse fel őket, ismertesse Brecht életét, munkásságát és a maga szerepének megformálását. A Jászai-díjas színművész a brigád kérésének a közeli napokban eleget tesz.

A Miskolci Nemzeti Színházban az időszerű, antifasiszta színmüvet eddig 10 alkalommal adták elő, összesen 7 ezer embernek.

A Miskolci Nemzeti Színház nagy sikerrel játssza Berthold Brecht nagy gengszterattrakcióját, az Arturo Ui-t. Az igen időszerű, antifasiszta színművet csoportosan tekintik meg a Miskolc környéki termelőszövetkezeti községek lakói, az üzemek dolgozói és a szociális-