Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

8*erfla, I«K!2. január Ifl. eszakmagyarország 3 a Külön utakon ?... Tízezer fej saláta a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban Uj formázási eljárás A Lenin Kohászati Művek acclöntödéjében korábban sok tájékoztatják ma yzivesen a Hemádszent- ándrásra csöppeni újságírót, hiszen a közösben szép remé­nyekkel tekintenek az éwégi számadás elé, s ez csakhamar megoldja az emberek nyelvét. Az irodában már kiszámolták, hogy egy munkaegység többet ér majd a tervezett 32,50 fo­rintnál, és sorolják: a munka dandárjában nem tették kar­ba keeiüket. 20 mázsával fize­tett a szovjet búza, van három erőgépük, megérkeztek az ön­töző masinák, gyarapodtak ez­zel, azzal. Közben ki-ki hunyo­rít is egyet, mintha csak azt mondaná: nem vagyunk mi- hasznák. Az elnök. Szolnoki Pál is elégedetten pödörint rö­vidke bajuszán, amíg a száma­dás a beszéd tárgya. Ám, ha egyedül márad, sokszor árnyé­kolja be arcát valami, néha még otthon, az ágyban is forgo­lódik. Beadta lemondását! De mi­ért? Hiszen egy dolgos eszten­dő mellette szól. Az emberek megszokták. Azt is megbocsát­ják neki, ha kissé indulatosab­ban szól. Tudják, jót akar. Választáskor bizalommal mondták: Pali lesz az elnök. Jól is választottak. De akkor W gondolt arra, hogy a sok jó mellé annyi cifraság is szorul? Ellentétek, elő-előbuggyanó sértett hiúság támaszt ma gondot a tsz-ben, a vezetőség tagjai között, s ez talán az el­nököt viseli meg leginkább. A községi párttitkár, Molnár Já- nos — aki egyben brigádveze­tő — magatartása okoz sok bo­nyodalmat. Párttitkár okoz bonyodal­mat? Hiszen neki kellene élen­járni a munkában, a vezető­ség segítésében és példamutató élettel, ezernyi hasznos csele­kedettel alakítani, formálni az emberek gondolkodásmódját, hogy még bátrabban haladja­nak azon az úton. amelyen 1960-ban elindultak. De Molnár János megfeled­kezett magáról. Élete munká­ja kissé messze távolodott mai törekvéseinktől, felfogásunk­tól. Az sem túlzás, ha azt mondjuk: visszafelé halad, mint a rák. Pedig valamikor másként vélekedett róla a fa­lu. Elnöke volt az 1949-ben alakult Haladó Tsz-nek, éb­resztője annak a közösségi gondolatnak, amely 1960-ban összefogássá érett. Elnökképző iskolára is elküldték, mert a gazdaság irányításához már kevés volt az egykori három elemi, a régi paraszti tapaszta­lat. Ám, amikor visszajött, az egyesült tsz-nek nem ő lett az elnöke. 1960. január 12-én, amikor az egész falu a jövő mellett határozott, a tehetsé­ges, ügyesen gazdálkodó Szol­noki Pált választották elnök­nek, ő brigádvezető lett. Meg­sértődött. Ezt máig sem tudta megemészteni, haragját nem tudta véka alá rejteni. Mind gyakrabban látták ittasan, s ilyenkor sole felelőtlenséggel beszélt. Ittasan ment a vezető­ségi ülésekre, hangoskodó lett. A gyakori italozás mindinkább eltávolította a munkától, köte­lességét egyre inkább elhanya­golta. Előfordult az is, hogy a vezetőség elmarasztalt néhány tagot. Molnár János a határo­zatokkal egyetértett, de amint kiment az ülésről, 6 volt az első, aki kompromittálta az elnököt, a vezetőséget és így nyilatkozott: ár. ők akarták... A - Nem en, viszony mind­inkább hidegült a párttitkár és a vezetőség között, amely vé- gülis az elnök lemondásához vezetett. Molnár Jánosnak, mint párt- titkárnak munkájára is rá­mill forintos tafiózóssal fejlesztik a Miskolci Famotfonót A MISKOLCI Pamutfonó Vállalatot a második ötéves terv idején harminc millió fo­rintos beruházással fejlesztik. A bővítés során a vállalat gép- parkját tizennyolc modern OV&rűsfonógéppel gyarapítják. A beruházási munkákhoz az dolgozói már hozzákezd- ' és a gépek alapozását — je- : részben a KlSZ-fiatalok társadalmi munkájával — el is végezték. Ezáltal a beruhá­zási munkáknál körülbelül egy hónapi időnyereséghez jutot­tak. A napokban megkezdik a áWürüsfonógépek szerelését is. Az év első felében 15 gépet szerelmek fel, illetve helyeznek üzemibe, s az év utolsó negyedé­ben a hátralévő hármat is munkába állítják. Az új gépek üzembeállításával csaknem 7400-al gyarapodik a termelő orsók száma. A termelés már ebben, az évben több mint tíz százalékkal, mintegy három­száz tonna fonállal emelkedik. A későbbiekben — a teljes fel- fejlődés idején — pedig a vál­lalat fonaltermelése körülbe­lül 22 százalékkal lesz na­gyobb. A fonógépek korszerű­ségére jellemző, hogy a dolgo­zók létszáma egyidejűleg csak mintegy kilenc százalékkal emelkedik. Az idén és a jövő évben tíz új orsózógépet is üzembe helyeznek, miáltal a fonalat nagyobb csévéken ad­hatják át a feldolgozó üze­meknek. A FEJLESZTÉSRE előirány­zott összegből mintegy nyolc­száz négyzetméter alapterüle­tű anyagtároló raktárt, korsze­rű üzemi konyhát és éttermet is építenek, amelyben négyszáz személy étkeztetését biztosít­hatják. nyomta bélyegét az italozás. Például: akadozik az oktatás. A tanfolyamvezető, Pálhegyi Iréneusz, az általános iskola igazgatója, így nyilatkozik: — Molnár Jánossal nem le­het megfelelően együtt dol­gozni. Sohasem azt teszi, amit mond, vagy amit egyszer el­határoztunk és megígér. Amikor Molnár Jánossal be­szélünk, az italozást és az em­beréit egyéb állításait kétség­bevonja, egészen mások rágal­mazásáig. Az őszinte, kommu­nista önkritikának, a tanulsá­gok levonásának bizony alig találjuk szavaiban nyomát. Ki­fogástalannak tartja magát. Az italozást csak így okolja meg: — Nekem el kell járnom a kocsmába, mert otthon nincs italom. Ezt talán nem is nagyon vetnék a szemére, ha mértéket tudna tartani. De nem tud ... Egészségtelen állapot a Her- nádszentandrási. Külön utakon nem lehet haladni, mert ez árt a jól gazdálkodó tsz-nek. Molnár János valamikor tisz­teletben álló ember volt, azon­ban nem tartott lépést az élet­tel. Mások nőttek fel mellette, emelkedtek magasabbra, olya­nok, akik nem hivatkoznak párttagságra, múltbeli érde­mekre, de szívüket, lelkűket a falu jövőjének szentelik. Mol­nár elvtárs nem tanult. Úgy gondolta, a tízhónapos elnök­képző iskola mindenen átse­gíti. S ha most sértve, s talán mellőzve érzi magát, ezt hiú­ságának köszönheti, s annak,1 hogy gyakran megfeledkezik magáról Bizonyos tanulságokat a szikszói járási pártbizottság­nak is le kell szűrnie az eset kapcsán. Sokáig hagyták ezt az állapotot. Molnár János szánté természetesnek vette, hogy csak ő lehet a párttitkár. A tagság, ha gondolt másra is, nem merte hangoztatni véle­ményét... Ezeket az aggályo­kat él kellett vplna oszlatni és lehetőséget kellett volna adni arra, hogy ki-ki nyilvánítsa vé­leményét. Molnár János a.^ £*£ váltják, elmegy a községből is. Ez gyáva megfutamodás lenne. Az is igaz, hogy eljár felette az idő. A termelőszövetkezet­ben azonban mindenkor talál munkát, nyugodt megélhetést, s ha rendesen dolgozik, meg­becsülést is szerezhet. Válto­zásra van szükség ebben a faluban. Csak így lehet előre jutni, egyre biztonságosabban, s határozottabban. A jövő re­ményteljes. Amint Szolnoki Pál, a tsz elnöke mondja, a nagyüzem alapjai már meg­vannak, csak szorgalom és be­csületes munka kell a boldo­guláshoz . _ Garami Ernő Készül az év első exporthalója a Gheorghiu Dej Hajógyárban Lazítják a talajt a salátafejek körül. magnezithomokot használtak a formázáshoz. A drága külföldi anyag használatának csökken­tésére Németh József, Tóth József és Kolbcnhauer Béla műszaki dolgozók javaslatára új formázási eljárást vezettek be. Eszerint a formázáshoz csak vékony rétegben használ­nak magnezitet, míg a többi részt sárisápi, kisőrsi, vagyis hazai homokkal pótolják. Az új eljárás, amelyet több mint egy éve alkalmaznak, igen jól bevált. Egy év alatt ezáltal félmillió forint értékű import­anyagot takarítottak meg. Az újítók részére 24 500 forint dijat fizetnek ki.------oOo-----­Fagym entes tavat fedeztek fel a Déli Sarkvidéken A texasi egyetem egyik mikrobiológusa a Déli Sarkvi­déken 600 méter hosszú, 180 méter széles tavat fedezett fel, amely hőmérséklete ellenére (mínusz 24 fokos), a téli idő­szakban sem fagy be, mert vi­ze 11-szer annyi sót tartal­maz, mint a normális sótartal­mú tengereké. Hegesztők munkálkodnak a szovj et exporthajón. A jó fiilhailós Jenki „tudósok” sokat vizsgálódnak mostanában Afrikában. Megállapították, hogy az Etiópia határa köze­lében élő mabaan szudáni néptörzs tagjainak jobb a fülhallása, mint a nyugati civilizáció embereié. Eszerint a mabaan törzs tagjai csak­nem olyan jól hallanak —, örvendeznek a jenkik —, akár a kutyák, vagy a macs­kák. Nos, már-már boldogan gratulálnánk a derék maba- anoknak, ha nem tudnánk, hogy Uncle Sam és John Bull kései Utódai sem pa­naszkodhatnak a fülükre. Nincs olyan kutya, macs­ka, vagy mabaan fül, amely élesebben hallana az övék­nél — némelykor. Ha példá­ul új nyersanyaglelőhelyek, vagy piacok hollétéről sut­tognak, a nyugatiak ezt még akkor is meghallják, ha a suttogás el se hang­zik. Ez aztán a fül: nem igaz? Ha a jenkik mégis fontosnak tartják, hogy Ka- tangától az etióp—szudáni határig mindenütt tanulmá­nyozzák a bennszülöttek „fülhallását”, ez jelent va­lamit. Csőmbe beszélhetne erről, ha akarna. Csakhogy ó tudja már, hogy a belgák és az angolok fülhallása sem rossz. No, mindegy: a „fülhallások” kutatása egyre tart, s mindaddig tartani is fog, amíg az összes afrikai mabaanok — meg nem unjálc f. ni. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Több mint száz, díjazott agancsú szarvasbikát lőttek a magyar erdőkben a külföldi vadászok A vadászati szakemberek összesítették az elmúlt év eredményeit. A hosszú száraz­ság ellenéi-e különösen szép eredmények születtek a szar- vasbőgés idején és a hazánk­ban járt külföldi vadászok pompás trófeákkal térhettek haza. Az állami rezervátu­mokban majdnem minden agancs díjas volt. Szeptember­ben, a főszezonban a külföldi vadászok 350 szarvasbikát lőt­tek, s ezek közül száz bronz-, ezüst-, illetve aranyérmes agancsú volt. Aranyérmes nyolc esett. A gemenci vadgaz­daságban, ahol különösen jól sikerült a szezon, 51 bika ke­rült puskavégre. A szép trófe­ák tovább növelték az érdek­lődést a külföldi vadászok körében a magyarországi va­dászatok iránt. Az ötéves terv tükrében AZ ŰJ ESZTENDŐBEN je­lentős feladatok állnak válla­latunk, a Hegyaljai Ásvány­bánya és Őrlő Vállalat előtt. Termelésünket több mint 10 százalékkal kell növelnünk az elmúlt évihez képest, egyúttal az eddigieknél jobb minőségű ásványi termékeket kell ad­nunk népgazdaságunknak. 1962- ben nagy mértékben növek­szik exporttermelésünk is. Ezen kívül az év második felében üzembe kell helyeznünk a 100 millió forint költséggel épülő új, mádi ásványőrlőt, amely­nek segítségével kétszeresére növelhetjük az őrölt bentonit termelését. Ezek a jelentős feladatok szükségessé teszik, hogy mun­kánkban mindenképpen hasz­nosítsuk az 1961-ben szerzett tapasztalatokat. Ezért vállala­tunknál műszakiakból, admi­nisztratív és fizikai dolgozókból álló komplex-brigád alakult, amely megvizsgálta az 1961. év eredményeit, megállapítot­ta az idei feladatokat. A vizsgálat kiterjedt annak megállapítására is, hogy az eddig megtett műszaki in­tézkedések kielégítik-e minden vonatkozásban az 1962-es terv­teljesítés igényeit, biztosítják-e a feladatok teljesítéséhez szük­séges feltételeket. A komplex­brigád részletkérdésekkel is foglalkozott, mint például a termelőberendezések tervszerű megelőző karbantartása, a munkásvédelem, a vállalati anyaggazdálkodás, az állóesz­közök állagmegóvása, stb., hi­szen ezek is befolyásolják a terv teljesítését. Pártunk VII. kongresszusá­nak határozata a termelékeny­ség növelését hangsúlyozta, mint legfontosabb ipari fel­adatot. Hogy ennek eleget te­hessünk, elsősorban az új mádi ásványőrlő megfelelő nyers- bentonittal való ellátását kell biztosítanunk. Ezért egy új bánya feltárását határoztuk el, ahol már folynak a fejtési elő­készületek.. A mádi új, nagy őrlő üzembeállítása annál in­kább körültekintő munkát igényel, mivel a gépi berende­zések szerelését már menetköz­ben úgy kell alakítani, hogy az új erőmű technológiája meg­feleljen a nagyobb minőségi követelményeknek, az export gyártásában. Nem kis feladat a pálházi perlitbánya előkészí­tése sem. Ez azért fontos, mi­vel a szelektív, termelésre al­kalmas perlitszintek kiképzé­se, fejtésre való előkészítése az exportképes perlit termelé­sét biztosítja A termelés gazdaságosabbá tételéért a pálházi őrlőüzem gépi berendezéseit át kell ala­kítani síkszita osztályozásra. Ezzel az intézkedéssel nem­csak az export növelését segít­jük, hanem a perlit gazdaságos felhasználását is, a hazai épí­tőiparban. A termelékenység növelé­sét és a biztonságos munkát teszi lehetővé az az intézkedé­sünk, amelyet a perkupái bá­nyaüzemben a merevkamrás fejtési rendszerben valósítunk meg. Ez a főtecsavaros lalp- pászta-fejtés. Perkupán 1962- ben az őrlőüzemnek 20 száza­lékkal több anhidritet kell ad­nia a mezőgazdaság számá­ra, mint az előző évben. Eh­hez az szükséges. hogy az üzemben növeljék az őrlők kapacitását A kapacitások növelésére már megtörtén­tek az előkészületek. Igen fontos, hogy az új eszten­dőben ásványbányáinkban meg­kezdjük a nagyobb fokú gé­pesítést, elsősorban a fejté­seknél. Egyúttal mindinkább alkalmaznunk kell a korszerű, tartós bányabiztosítást is. Ahhoz, hogy 1962-es fela­datainkat eredményesen hajt­suk végre, természetesen szigorú műszaki és technoló­giai fegyelemre van szükség munkánk minden területén! S hogy ezt elérhessük, kép­zett szakemberekkel, jó vájá­rokkal, gépkezelőkkel, alapos műszaki tudással rendelkező technikusokkal, mérnökökkel kell növelnünk a műszaki színvonalat. Ezért továbbfej­lesztjük a szakmunkásképzést, rendszeresítjük a vájár- és gép­kezelői tanfolyamokat, növel­jük a technikusok és mérnö­kök továbbképzésének szín­vonalát. AZ 1962-ES tervfeladatok teljesítésére tehát megtettük az előkészületeket. Bízunk benne, hogy az év végezté­vel vállalatunk újabb sikerei­ről számolhatunk be< Az ásványhány ászát feladatai 1962-ben Irta: Szajkó József, a Hegyaljai Ásványbánya és Őrlő Vállalat igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents