Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-09 / 6. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAÖ Kedd, 1962. Január 9. Merénylet Sukarno ellen Vasárnap a Dél-Celebes-i Makassarban sikertelen merényletet hajtottak végre Sukarno elnök ellen. Az Antara indonéz hírszolgálati iroda részletes jelentésben számolt be az esetről. A hírügynökség szerint egy ismeretlen személy kézigránátot dobott Sukarno gépkocsija felé, amikor az elnök éppen a helyi sportpalotába hajtatott. A gránát körülbelül 100 méternyi távolságra robbant fel az autótól. Maga Sukarno sértetlen maradt, a köszöntésére egybegyűlt tömegből azonban két gyermek és egy felnőtt meghalt, harmincegyen megsebesültek. Jusuf Hasanuddin ezredes, katonai körzeti parancsnok kijelentette: A merényletnek az volt a célja, hogy eltérítse az i elszánt indonéz népet a hol-1 land zsarnoki uralom alatt lévő Nyugat-Irián felszabadításától. A gyilkossági kísérlet azonban — mondotta — célt tévesztett. Az egész indonéz nép, kiváltképpen pedig Celebes lakossága bármikor kész elnökének Nyugat-Inán felszabadítására kiadott parancsát végrehajtani. Mint az Antara megjegyzi, eddig már két ízben törtek Sukarno életére. Először 1957 ben. majd 1960-ban. Az indonéz államfő közvetlenül a kudarcot vallott merénylet után beszédet intézett a sportpalotában egybegyűlt néphez Az indonéz elnök megbélyegezte az imperialista hatalmakat, amelyek Ázsia és Afrika nemrég függetlenné vált államait gazdasági eszközökkel akarják gúzsbakötni. Tervek és emberek iry U I - pergett le az i ban, megfontoltabban, nyoic nap ^ évből — a [értőbben beszélnél pz emt Az SzSzKT Kuba melleit Moszkva (TASZSZ) A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa a szovjet dolgozók nevében hétfőn erélyesen tiltakozott az ellen, hogy bármilyen kísérletet tegyenek a beavatkozásra Kuba belügyeibe. A tiltakozó nyilatkozat megtételére azzal kapcsolatban került sor, hogy összehívták az Amerikai Államok Szervezete külügyminisztereinek tanácskozó értekezletét a szabad Kuba ellen irányuló harc módozatainak tanulmányozására, azzal az indokolással, hogy a Kubai Köztársaság — úgymond — fenyegeti a nyugati félteke országainak biztonságát. Súlyos vasúti szerencsétlenség Hollandiában Woerden (MTI) Hollandiában a rotterdami gyorsvonatba belerohant egy személyvonat. A borzalmas vasúti szerencsétlenségről érkezett legfrissebb jelentések szerint már 80 holttest került elő eddig a romok közül. Több mint száz személyt igen súlyos sebesüléssel kórházba szállítottak. A holland vasutak vezérigazgatója nyilatkozott a sajtó képviselőinek. Az eddigi vizsgálatok szerint — mondotta —.. az Utrecht—rotterdami express 120 kilométeres sebességgel ütközött össze a 60 kilométeres sebességgel haladó ellenvonat tál. A szerencsétlenséget feltételezhetően az okozta, hogy a sűrű ködben az express mozdonyvezetője nem vette észre a jelzőlámpát. Jan de Quay miniszterelnök a kormány több tagja kíséretében a helyszínre érkezett a mentési munkálatok megszemlélésére. A sebesülteket Utrecht, Gouda Woerden, Am stordam és Rotterdam kórházaiba szállítják; Szovjet ejtőernyősök izgalmas élménye Moszkva (TASZSZ) Bobrusko János és Genna- gyij Belszkij szovjet ejtőernyősök rendkívüli bátorságról és lélekjelenlétről tettek tanúságot egyik legutóbbi gyakorló ugrásuknál. Miután Bobrusko kiugrott a gépből, észrevette, hogy ejtőernyője átrepedt és egy ember esik keresztül a repedésen. Gennagyij Belszkij volt, akinek az ejtőernyő zsinórját elkapta Bobrusko és így megakadályozta a további zuhanást. Bobrusko ejtőernyője azonban csakhamar bezárult. Mindkét ejtőernyős élete veszélyben forgott, most Belszkij óriási lélekjelenléttel áthúzta saját ejtőernyőjét Bobrusko ejtőernyőjének repedésén. Belszkij ernyője kifeszült és valósággal betakarta a korábban képződött repedést A két ejtőernyősnek voltaképpen egy ernyővel sikerült földet érnie — __■ » ». éveken át E sorok itOJQ abban a kivételes „szerencsében” részesült, hogy ott lehetett a NATO párizsi székházában: Az ultramodern palota folyosóin sürgő-forgó tömegben az egyenruhák tarka színfoltja ötük először szembe. 15 ország hadseregének vezérkari tisztjei sietnek végig az előcsarnokon. A tömérdek kitüntetés, csillag, vállrojt, vörös sáv láttán a nézőben megerősödik az érzés: ezeknek a tiszteknek létszükségletük a NATO. Nélküle, áz atlanti államok fegyverkezési hajszája nélkül nem teremne számukra sem babér, sem főúri megélhetés. A tábornokok, főtisztek jelenléte pedig súllyal esik latba itt, a politikusok tanácskozásain is;.. A „szakértők” csoportjaiban már nehezebb felismerni azokat, akiknek éppily létérdekük a fegyverkezés: a fegyvergyárosok nyilt vagy titkos megbízottait. Nem titok, hogy a NA- TO-n belüli viták egy részét a fegyvergyárosok marakodása idézi elő. Azért esik például annyi szó a NATO-haderők egybeolvasztásáról, úgynevezett integrációjáról, illetve a NATO-fegyverzet szabványosításáról, mert a nagyhatalmak fegyvergyárosai maguknak akarják megkaparintani az egységesítésből adódó óriási megrendeléseket, a zsíros üzletet Ezek a megjegyzések érvényesek a NATO mostam páriA NATO - közvetlen kőzetről naptár szerint. Hét munka- és egy ünnepnap. Sok üzemben, vállalatnál létezik azonban egy másfajta évszámítás is. Több üzemben derűsen jegyezték meg, hogy náluk az új esztendő, azonkívül, hogy szilvesztereznek és boldog újévet kívánnak egymásnak, nem jelent túl sokat. Ezekben az üzemekben ugyan is, az időt megelőzve, az elmúlt év novemberében, decemberében befejezték az évi tervet ég hozzákezdtek az 1962. évi fel adatokhoz. Néhány éve csaknem általános volt az évvégi hajrá. Az év első napjaiban pedig nehézkesen döcögött a termelés. 1961-ben történt meg először, hogy a gyárakban, bányákban már az év elején jó ütemű volt a termelés, s így nemigen volt szükség évvégi hajrára Ennek magyarázata a jobb munkakörülményekben, a tervezésben és a szervezésben rejlik. A DIMÁVAG-ban például már az elmúlt év közepén megkezdték az 1962-es tervek kidolgozását és decemberben nem a „hajrát’’ szervezték, hanem az 1962. évi termékek gyártásához készültek feL így itt — mint sok helyexj — az új év első napjaiban pontosan olyan ütemű volt a termelés, mint az elmúlt év vége felé. Az új év első napjai sok üzemben, bányában hoztak apróbb, nagyobb sikereket. Lyukóbányán egy 50 méteres új fronton kezdték a termelést. December 2-án a szelesaknai külfejtésen 10. december 4-én az ormosbányai III-as és VI-os aknában 15 és fél vagon szénnel termeltek többet a tervezettnél. Beszélhetnénk arról is, hogy a DIMÁVAG-ban, Könnyúgépgyárban új exportgépek gyártását kezdték meg. Borsodban nincsen olyan gyár, üzem, bánya és ktsz, ahol az emberek ne adtak volna többet, jobbat, mint ameny- nyit és amilyet a tervezés vár. Itt egy segédmunkás, ott szakmunkások, amott műszakiak tettek valami figyelemreméltót. Minden új gép «K; minden tonna szén kibányá- szásában emberi munka testesül meg. Ez a közgazdaságtani kifejezés elcsépelt frázisként hangzik, dehát a terveket emberek valósítják meg és ezt nem szabad elfelejteni. Minden emberben van na k jó tulajdonságok, képességek, és minden embernek megvannak a maga gyengeségei. Nagyon sok függ attól, hogy a vezetők — kezdve a brigádvezetőtől az igazgatóig — hogyan foglalkoznak az emberekkel. Nemrégiben az egyik párttitkár ezeket mondotta az üzem gazdasági vezetőjének. „Nagyon tehetséges és jó vezető vagy. Sokat is dolgozol, sokszor még éjszaka is azon töprengsz, hogyan lehetne valamit jobban, eredményesebben csinálni, de néha türelmetlen vagy és nem megfelelő hangon beszélsz az emberekkel. Érdemes lenne elgondolkoznod, nem hozna-e nagyobb eredményt, ha kevesebbet dolgoznál és higgadtabrekkel.” A gazdasági ve» igen meghökkent, amikor mf tudta, hogy akaratán kiv embereket sértett meg. ö í és nagyot akart alkotni,. csali' ■ tervet látta, de nem számolt'1 emberekkel. Egy másik üzemben kuli) íeie okok miatt döccenök ni taiKoztak a termelés Den. / egyik technikus — a többit} egyetemnen — mindent me lelt, amit lehetett. Fárad» erkezett naza. Ha hozzátartoí valamit kérdeztek tóle, esi mechanikusan válaszolgato' Olykor Keserűen jegyezte ma „Mindent megteszek, amit t> netek. Többet dolgozok, mii amennyit várnak tőlem. / igazgató mégis folyton fény getózik, hogy ha így nem les úgy nem lesz, elvonják a ph miumot. Ugyanezt meg lehetr másképp is mondani.” Et széleslátókörü, nagyon embí rien gondolkodó vezető ezt megállapítást tette. „Sokszo tapasztalom, hogy a dolgozó az anyagi károsodásból nei csinálnak olyan probléma' ha a brigádvezetők, mó vezetők, üzemvezetők máskép pen beszélnek velük, mir ahogyan azt elvárják. A anyagi sérelmeket sokszo' könnyű orvosolni, a sértés nagyon nehéz.v nagy építkező föművezetőji néha kemény hangon beszél < dolgozókkal. Ha azt egy másik műszaki vezető tenné, többen szó nélkül otthagynák az építkezést. Az emberek azt mondják a főművezető kemény szavaira: igaza van. Nagyon szeretik ezt az embert. Mi enneK a magyarázata? Az, hogy a főművezető kérlelhetetlen a hibákkal szemben (hibákkal éi nem az emberekkel szemben !)i viszont megértő és fáradhatatlan az emberi gondok elintézésében. Azt mondják róla! még az ingét is odaadja, ha valakin segíteni kelL Ez a példa is igazolja, hogy az embereknek nem az esik rosszul* ha hibáikért jogosan megróják őket, hanem inkább az, ba munkájukat nem értékelik kellően, ha nem segítik éket emberi problémáik megoldásában. Az egyik és Till külföldi ország művelődési intézményének küldték el a Borsodi balladajétékok és láncok című gyűjteményt Borsod megye szinte már feledésbe menő népi játékait, dalait és táncait a tanács megbízásából összegyűjtik, feldolgozzák és könyvalakban kiadják. így például könyvalakban feldolgozták a Kéked környékén talált népdalokat, a mezőkövesdi és szentistváni summá- sok életét, szokásait, valamint a borsodi balladajátékokat és táncokat. A legnagyobb sikert a borsodi balladajátékokat és táncokat tartalmazó könyv érte el. A 200 oldalas könyvben Balogh Sándor, Horváth Kiss László. Schandl Vilmosné, Lajos Árpád és Tóth Lajos összegyűjtötte és feldolgozta a Bogár Imre és a Csáti bírónő lánya című éneked, «nős, táncos ballada játékokat, valamin!; a szentistváni táncokat, a borsodi verbunkosokat, csárdásokat, s a borsodi szvittet. A külföldi művelődésügyi Intézmények kérésére a tanács eddig négy országba — a Szovjetunióba, Franciaországba, Csehszlovákiába és Norvégiába — küldte el a gyűjteményt A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya hamarosan kiadja a „Miről dalolnak a borsodi szlovákok?” című.. 181 gépelt oldalra írt gyűjteményt Továbbá Lajos Árpád néprajz- kutató — több évi gyűjtés után — megkezdte a borsodi fonók életének, az ott elhangzott daloknak, játékoknak feldolgozását Nemrégiben az egyik brigád tagjai jutalmat kaptak — mégis elégedetlenkedtek. Nem ;» pénz miatt, hanem azért, mert a jutalmat csak úgy odadobták nekik és azt sem mondták! „emberek, jól dolgoztatok’. Pedig ez a rövid mondat sen • kinek nem került volna egy fillérjébe sem. Az emberek tízezrei egész életükben becsületesen elvégzik azt amit rájuk! bíznak. Ezek az emberek joggal elvárják, hogy munkájuk kát értékeljék, elismerjék, ín jót, nagyszerűt tesznek. A példákban “ gf arcát A példák kommentál’ nélkül is beszélnek, de azéríi foglaljuk össze a mondanivalót, ami az új év kezdetén különösképpen aktuális: soha sem szabad feledni, a terveket emberek valósítják meg. S az emberek mélyen éreznek. Az emberek önérzetesek.' Az emberekben bízni hinni kell. pedig: miről? — ezek a kérdőjelek meredtek a 15 ország miniszterei elé. Márpedig számo kellett vetniök azzal, hogy i Szovjetunió fáradhatatlanul ismétli meg tárgyalási ajánlatait s hogy éppen ezek nyomán t világközvélemény fokozódd erővel követeli is a kelet- nyugati tárgyalások megkezdését Amint a nemrég Par^ megrendezett négyhatalmi amerikai—angol—francia- nyugatnémet külügyminiszteri értekezlet sem tudta összehangolni a résztvevők álláspontját éppúgy a NATO minisztertanácsa sem hozta közös nevezőre az Atlanti Szövetség tagjainak nézeteit. Franciaország mai vezetői Adenauemek suty- tyomban megadott áldásával a kelet—nyugati tárgyalásokat egyelőre ellenzik és az angolszászok, akik valamilyen korlátozott jellegű tárgyalásba már belemennének, még nem találták meg az eszközt De Gaulle makacsságának leküzdésére. Talán Kennedy amerikai elnök és MacMillan brit miniszterelnök bermudai értekezlete után új fordulat következhetik be az elkövetkező napokban. Egyes nyugati diplomáciai megfigyelők még azt sem tartják kizártnak, hogy külön szovjet—angolszász tárgyalásokra kerül sor, más jóslatok szerint pedig nagyköveti szintéi. kezdenek kelet—nyugati eszmecserét Pálfy József iákkal, repülőbombákkal való megajándékozását, mégpedig a felhasználás csorbítatlan jogával. A Norstad-terv szerint — ahogyan a nyugati hírmagyarázók szemléltetni próbálták — „15 ujj lenne az atomfegyver ravaszán” — megnyugtatásul el akarták hitetni, hogy a nyugatnémet ujj „csak” egy lenne a sok között. A NATO önálló atomhatalommá való fejlesztéséről nagydobra vert híreket kardesörte- tésnek is minősíthetjük. Az atomfegyverkezési hajsza további esztelen folytatása körüli hűhó kiegészítheti a NATO- nak, a berlini kérdés felmerülése óta meg nem szűnő han- dabandázását, odaillik a nagy garral , megrendezett hadgya- karlatok, erősítésküldések, csapatösszevonások stb. mellé. A megfélemlítésnek is szánt terv azonban még megvalósulása esetén sem — amelyre pedig a ,,15 ujj” problémakörének bonyolult voltánál fogva nem sok az esély — lehet hatása, hiszen a világban döntően megváltoztak a katonai erőviszonyok — a Szovjetunió és a szocialista tábor javára! Tudják ezt a párizsi NATO- palotában is. Ezért állhatott a , tanácskozások középpontjában : a kelet—nyugati tárgyalások , megindításának kérdése is. ; Szükséges-e, lehetséges-e tár- i gyatnl a Szovjetunióval, milyen i szinten és mikor, azonkívül zsi minisztertanácsi üléseire is A tábornokok között volt egy „újonc”, akinek gyászos híre- neve jóval megelőzte jöttét; a háborús bűnös náci tábornok, Heusinger, a nyugatnémet hadsereg egyenruhájában, mini a NATO egyik legmagasabb katonai szerve, a Washingtonban székelő állandó katonai bizottságnak elnöke mutatkozhatott be. Véletlen-e, hogy a nyugatnémet küldöttség már a második napon elmozdíthatta a holtpontról a NATO fegyverkezési programjának legveszélyesebb tervét, az önálló atlanti atomütőerő elgondolását. Norstad amerikai tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka, egy esztendeje hozakodott elő a javaslattal, hogy az Atlanti Szövetség önálló atomhatalom legyen, azaz a 15 állam összevont haderejét lássák el atomfegyverekkel. A világ haladó közvéleménye már nyilvánosságra kerülése pillanatában egyértelműen megbélyegezte ezt a fondorlatos tervet. Nyilvánvaló volt. hogy ilyen módon lehetővé akarják tenni a Bundeswehr atombombákkal való felszerelését. Az már csak elterelő manőver lehetett, hogy i nyugatnémet militaristák színleg még ezzel sem elégedtek meg és követelték a hitleri Wehrmacht jogutódjának atomágyukkal, atomfejes ráké: rendőreinek eszük ágában ser 1 volt üldözőbe venni a fasiszt ; banditákat... Egyetlen plasz ; tikbombás merénylő sem ke rült még kézre, aki kommu nista pártházat akart levegőb röpíteni... A francia kommunisták tér mészetesen nem kapitulálna] a fasiszta támadók előtt, nem várják a degaulleist, rendőrség „védelmét” sem. J párt vezető szervei már réi meghirdették: a nép csak sa iát erejében bízhat a fasisztái elleni harcban. Az FKP de cember 19-én is, január 6-án i: ói’iási tömegtüntetésekre szólí tóttá a munkásosztályt, az if júságot. Minden alkalommá tíz- és tízezrek vonultak Párizs s a vidéki városok utcáira. A decemberi nagy, OAS-ellen: tüntetésen a rendőri brutalitással is szembe kellett nézniük, a január Ö-i megmozdulásokon viszont bebizonyosodott a dolgozók tömegeivel már a degaulleista kormány sem mei ujjat húzni. A belügyminiszter ugyan betiltotta a kommunisták, s a CGT meghirdetett tüntető felvonulásokat, mégis tízezrek mentek az utcára, s most már a rendőrség is megszeppent. Január 6-án összeütközésekre már nem is került sor a tüntetők s a rendőrök között ... Minden ilyen tüntetés seregszemlének számít. Azok a tíz- és tízezrek, akik most táblákkal, feliratokkal és messze- hangzó jelszavakkal vonulnak az utcára, holnap — ha kell — fegyverrel a kézben is készek megvédeni a köztársaságot, visszaverni a fasiszták -minden próbálkozását. Az OAS fasisztáinak kétszer is meg kell gondolniok, mielőtt új kalandba bocsátkoznának. Párizsban újabb puccs lehetőségét emlegetik á kósza hírek. „Sálán már Belgiumban van!” — mondják. A francia—belga határon De Gaulle csendőrei megszigorítják az ellenőrzést, Franciaországban mozgósítják a rendőröket. Az ilyen „biztonsági intézkedéseknél” azonban végtelenül hatásosabb az, ahogyan a Francia Kommunista Párt mozgósítja a köztársaság híveit, a munkásokat, a francia falvak népét, az értelmiség legjobbjait, s az ifjúságot. „OAS ne passera past” — hangzott a három évtizedes antifasiszta jelszó új változata a párizsi utcákon: Az OAS nem törhet át, nem juthat diadalra! Aggasztó hírek érkeznek Franciaországból. Uj fasiszta puccs lehetőségéről szólnak, az OAS banditáinak újabb, meg újabb alávaló merényleteiről, orvtámadásairól tudósítanak, a degaulleista kormány szinte cinkos tétlenségéről és tehetetlenségéről beszélnek. Egyre több jelentésből szűrhetjük le, hogy az algériai ultrák és „anyaországi” fasiszta bűntársaik, a hírhedt OAS, a „titkos fegyveres szervezet” csapásai a kommunistákra irányulnak. Csütörtökön este az FKP Központi Bizottságának székházára adtak le a fasiszta orgyilkosok géppisz- tolysortüzet, pénteken éjszaka Liliében robbant plasztikbomba a kommunista párt megyei székházának tövében, vasárnapra virradóra Marseille-ben követtek el hasonlóan aljas merényletet a kommunista pártház ellen. Mit mutat az OAS-nak ez az , .offen zívája”? Egyértelműen azt bizonyítja, hogy a fasiszták tudván tudjákt sötét terveik megvalósítása elé igazában csak az ország első pártjának tömegei emelhetnek áthághatatlan akadályokat! A papíron halálra ítélt, de a gyakorlatban háborítatlanul és elfogha- tatlanul utazgató Sálán tábornok és fasiszta ezredesei, a hozzájuk sodródott szélsőjobb- oldali, poujadeista kalandorok., a gyarmati kiváltságokhoz ragaszkodó. s mindenre képes ultrák világosan látják, hogy ha nem állana a francia munkásosztály élén az erős kommunista párt, megnyílhatnék előttük az út a hatalom átvételére. Ezért összpontosítják most támadásaikat a párt, a kommunista munkások ellen. Az OAS vezérkara így gondolkozik: A kommunistaelle- nes akcióban számíthatunk a degaulleista államapparátus fo- , kozott elnézésére, hiszen De „ Gaulle tábornoknak és korma- ; nyának kommunista-ellenessé- . ge közismert. Nem véletlen, j hogy a hivatalos Franciaorszá- ( got, az ország mai vezetőit : kommunistagyűlölet hatja át : — a degaulleista rendszer a > monopolkapitalisták rendsze- ‘ re. a tábornok-elnök mögött a , francia nagytőke urai állanak. ] Az OAS számításában aligha 1 tévedett: amikor a fasiszta * terrorlegények géppisztolyai- 1 bői gyilkos golyók süvítettek a párt székhazának védelmére ' felsorakozott munkások felé, a t közelben rendőri riadóautó I állt, de Frey belügyminiszter t A francia kommunisták harca a fasizmus ellen