Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-09 / 6. szám

I RfefM, 1962. .fannár 9. BSZAKWAGYARORSZAO s R pártvezetőségek űjjáválaszlásának tapasztalatairól A pártmunkában ma már altalános, hogy fontos felada­tok végrehajtása után értékel­jük a munkát, levonjuk a meg- felélő következtetéseket, meg­jelöljük a további tennivaló­kat Ismeretes, hogy az elmúlt hónapokban a párt életében fontos esemény zajlott le. Az alapszervi vezetőségek számot adtak 2 éves munkájukról, megköszönték a bizalmat és a Párttagság támogatását. Eze­ken a taggyűléseken megvá­lasztották az új pártvezetősé­geket Megállapíthatjuk, hogy e fon­tos feladatot, kisebb hibáktól eltekintve, sikeresen végrehaj­tottuk. a munka újabb gazda­sági és politikai sikerek­kel járt együtt. Már az előkészítés során kü­lön vállalások születtek. Az in­tézkedési tervek megvitatásá­nál Ormosbányán például a szén minőségének javítását, a borsodivánkai tsz-ben a hí­zott sertés felvásárlási terv, a négyesi tsz-ben az őszi kenyér­gabona-vetésterv túlteljesíté­sét vállalták. Üzemeink nagy része az évi tervek idő előtti teljesítésével, a gazdasági mu­tatószámok javításával készült a Pártvezetőségek újjáválasztá- sára. Pártszervezeteink aktív tevékenységét mutatja az is, hogy őszi kenyérgabona vetés­tervünket 101 százalékra telje­sítettük, az őszi mélyszántás­nál is jelentős eredményeket értünk el. Ennyi mélyszántás a megyében még soha sem volt. Ez a párt politikája irán­ti bizalmat s a jövőbe vetett hitet tükrözi. Megállapítható, hogy a ve- zetöség-újjáválasztó taggyűlé­sek időszakában fellendült a pártélet, nőtt az aktivitás. A taggyűléseken a párttagság 90 százaléka vett részt, nagyon sok pártszervezetben 100 száza­lékos volt a megjelenés. Ez a jó előkészítést és a párttagság felelősségérzetét bizonyítja. A vitában a megjelent párttagok egyharmada vett részt. A vi­ták igen hasznosak és tanulsá­gosak voltak. A felszólalók a Párt politikája mellett tettek hitet és részt kértek a további feladatokból. A XXII. kongresszus nyílt, őszinte pártszerű légköre nálunk is termékeny ta­lajra talált. Pártszervezet és párttag vont le belőle hasznos tanul­ságokat saját számára. Sokat fejlődött a kollektív vezetés is. A beszámolókat a yez®toségek kollektiven készí­tették, figyelembe vették a párttagság és a párton kívüliek véleményét. így helyesebben tudtak értékelni a 2 éves mun- *at, benne az egyes párttagok, vezetőségi tagok jó, vagy hibás tevékenységét. A beszámolók általában előre mutattak, jó vitaalapot nyújtottak a tag­gyűlések számára. Miskolc nagyüzemeiben, az LKM-ben s a megye bánya­üzemeinél a határozati javas­latot a taggyűlés előtt nehány nappal előbb írásban adtak ki a párttagságnak, így a taggyű­léseken érdemben tudtak vi­tatkozni és javaslatokat tenni a munka megjavítására. Ahol így csinálták, különösen jo ha­tározatok születtek, s ezze nagy segítséget nyújtottak a vezetőség munkájához. Fejlődött a pártdemokrácia, s ogvre inkább tért hódit az egészséges kritikai légkor. A párttagság a legjobbakat va- lasztoUa be az új vezetősé­gekbe. azokat az elv tarsakat, akik tudnak és akarnak is - gozni a párt politikai na radéktalan végrehajtásáért. Bátran mondtak vélemény * rosszul dolgozó pártvezetőségi tagok munkájáról es .bátran elvetették azokat a jelölteket, akik nem méltók a bizalomra. Így elértük, hogy javult a fia­talok és a nők aránya a vezető­ségekben, s ugyancsak jobb a pártvezetöségek politikai es ál­talános műveltsége is. Miskolc város pártvezeto- ségi tagjainak 28.5 %-<*. T Ózdi Kohászati Üze­mek pártvezetőségi tagjai­nak 22,9 °/p-a technikumot, vagy főiskolát végzett. A friss új erők újabb lendü­lhet vittek a Pártszervezetek életébe, s javítottak a vezetés színvonalát és hatékonyságát. Állandósulták a pártonkivu- liekkel való találkozások, s a politikai viták. A kapcsolatok bensőségesebbé váltak. Mintegy háromezer Párton- kivüli vett részt a vezetö- ségválasztó taggyűléseken. Sokan fel is szólaltak, nagyra értékelték a bizalmat, elmon­dották, helyeslik a párt politi­káját, részt kérnek annak vég­rehajtásából, mert látják, hogy az népünk egészének felemel­kedését szolgálja. Nagyon sok hasznos tanácsot, javaslatot adtak az előttünk álló felada­tok jobb végrehajtásához. A pártalapszervezetekben most még jobbak a toltetete a párt politikájának érvényé sitiiéhez. A vezetosegvalaszto taggyűléseken sok hasznos ta pasztalatot szereztünk; az * feladat, hogy a J°. módszereket, tapasztalatokat atalanosítsuk, az aktivitást, a lelkesedést es a bizalmat tovább növeljük. E feladatok valamennyi pártszer­vezetünk számára adottak. A VII. kongresszus hatá­rozataiban kifejeződő poli­tikát kell az eddiginél még következetesebben megvalósítanunk. Nem könnyű azonban a sok feladatból a legidőszerűbbeket, k helyileg a legfontosabbakat kiválasztani. Most elsősorban az új vezetőségeket kell mun­kába indítani. A munka elosz­tása során helyes, ha név sze­Táblás ház a havas Mátraházán rint határozzák meg a tenni­valókat. Az új vezetőségek to­vábbképzését is hamarosan el­kezdjük. Tervszerűen és gon­dosan előkészített tanfolyamo­kon, esti foglalkozásokon — külön a titkároknak és veze­tőségi tagoknak — szélesítjük, mélyítjük ismereteit, gazda­gítjuk munkamódszereiket. Mindez azonban nem pótolja a helyszíni segítséget. Felsőbb pártszerveinknek a továb­biakban is többet kell segíteni — a helyszínen — a pártveze- tőségek munkáját. Erre a lehe­tőségek is adottak. Minden pártbizottság mellett széles társadalmi aktívahálózat ala­kult ki. Ezek az elvtársak fá­radságot nem ismerve dolgoz­tak a vezetőségválasztó tag­gyűlések sikeréért, és a továb­biakban is készek újabb fel­adatok megoldására. A XXII. kongresszus sze­rint a pártmunka helyes, egészséges fejlődésének iránya a társadalmi aktí­vák hálózatának növelése. Élni kell tehát ezzel a lehe­tőséggel és a továbbiakban is rendszeressé kell tenni a veze­tőségi ülések, a taggyűlések látogatását s a problémák helyszíni megbeszélését az alapszervezeteknél. Itt lehet legtöbb segítséget nyújtani a tervek elkészítéséhez, a vitás problémák eldöntéséhez. Nagyon fontos, hogy a tag­gyűléseken elhangzott kritikai megjegyzések ne maradjanak papíron a jegyzőkönyvekben. Erre kötelez bennünket a szer­vezeti szabályzat, a pártéle alkotmánya, az emberek iránti tisztelet, s a kölcsönös bizalom is. Pártszervezeteink az el­hangzott kritikai megjegy­zéseket gyűjtsék össze, továbbítsák az illetékes szer­vekhez, amiben pedig helyben kell intézkedni, azzal ne kés­lekedjenek. A végrehajtásról adjanak számot a kollektíva előtt. Ezzel biztosítják azt is, hogy az egészséges kritikai légkör — amely nagyon helye­sen, egyre szélesebb mérete­ket ölt — nem szenved törést, hanem segíti a párttagság ak­tivitását. Nagyon fontos, hogy párt- szervezeteink segítsék, bátorítsák még jobban az alulról jövő bí­rálatot, ne tűrjék él, hogy bárki nyíl­tan, vagy burkoltan elfojtsa azt. Ahol ilyen jelenséget ta­pasztalnának, ott a kollektíva határozottan lépjen fel, vonja felelősségre az illetőt, bárkiről legyen is szó! így nem ütheti fel fejét az elbizakodottság, a parancsolgatás, a bizalmatlan­ság, s ez újabb sikerek, ered­mények forrása lesz. Tóth József a Megyei Pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője Hiányos tervezés : ♦ 4■ \z utolsó simítások Átadták a forgalomnak a 4 jr miskolci Szemere utcát J Ugyan ki nem örül ennek a hírnek? ürül a Miskolci Közleke­dési Vállalat, mert kevesebb üzemanyag fogj’, a jobb út­viszonyok kevésbé veszik igénybe a gépkocsik gumi­jait. örül az utas, mert köny- nyebben és hamarabb jut munkahelyére. Örvendeznek a Szemere utca lakói, mert végre meg­kaphatják tüzelőjüket A fű­szer-, csemege bolt és a Mackó Büfé vezetői is osz­toznak az örömben, mert mindkét boltban nagyobb a forgalom. A munkavezetők arca gondtalanabb, nem kérdezik naponta százan: mikor lesz már kész a munka. Az utóbbiak öröme azon­ban nem teljes. Mert ma is sokan kérdezik tőlük: miért nem építettek kocsifeljárót a kapukhoz? Erről már beszélgettünk, ugye kedves építésvezető elv­társ? Igen! Akkor, amikor megkezdték az aszfaltozást. Az ön lelkiismerete ebben a kérdésben talán nyugodt És a tervezőé? Az övé kevésbé. Igen! Az autók korában szükséges az említett feljáró. A Szemere utcai személygép­kocsi tulajdonosok szeretné­nek rúgótörés nélkül a lakás udvarára hajtani. És néhanapján egyéb kocsi is beállna az udvarra. De kocsifeljáró nélkül ne­héz lesz... (pásztory) Elkészült a Bajcsy-Zsillnszky utca 1. szám alatti, kilenc emeletes toronyház. Az építők már csak a kisebb javításokat vépz-tk. Ká­das Imre elvtárs munkavezető ellenőrzi a takarítási munkálatokat. Foto: Szabados Másféimilliárd forint a gépipar fejlesztésére CdQlők. kirándulók a SZOT mátraházi központi épülete előtt A gépgyártás fejlődése A Lengyel Vasipari Dolgo­zók Szakszervezete néhány nappal ezelőtt aktivaülcst tar­tott. amely megvitatta a gép­gyártás 1962. évi feladatait. A lengyel gépgyártás 1962-ben 1961-hez viszonyítva 14 száza­lékkal emeli termelését. Vala­mennyi iparág közül a gép­gyártás fejlődik a legjelentő­sebben. A termelés 14 százalé­kos növekedését 75 százalék­ban a munkatermelékenység növelésével kell biztosítani. A lengyel gépgyártás 1962 végéig 205 új gépipari terméket állít elő, köztük számos tartós köz­szükségleti cikket: hűtőszek­rényt. fényképezőgépet, rádió- készüléket. mosógépet és tele­víziós készüléket. Automaták szűrik a selymet A leninabádS selyemszövő kombinát lesz a Szovjetunió­ban az első selyemipari kísér­leti mintaüzem. A gyárnak az lesz a feladata, hogy propagál­ja az új technikát és technoló­giát, legyen a termelési fo­lyamatok automatizálásának mintaképe. A gyárban a se­lyem gyártásának minden cik­lusát — a gubó előkészítésétől a selyemszövésig — gépesítet­ték. A teninabádialk tapasztala­taikat átadják az ország más üzemeinek is. A gépipar idei beruházási tervei a gazdaságosság és a célszerűség elvei alapján épül­tek fel. A rendelkezésre álló, mintegy másféimilliárd forin­tot nagyrészt a termelés szer­kezetének átalakítására, a mi­nőség javítására, az alapanyag- gyártás és a kutatómunka ki- szélesítését szolgáló beruházá­sokra költik. 1962-ben összesen 25 beruházást fejeznek be, s 12-őt kezdenek, ezeknek nagy részét vidéken. Az idén adják át teljesen felszerelve a Törökszentmikló­si Mezőgazdasági Gépgj’ár úi csarnokát, a Kábel- és Sod­ronykötélgyár szegedi üzemét, a Fémlemezipari Művek sátor­aljaújhelyi telepét. Elkés ZüH a kecskeméti reszelőgyár, s így a Budapesten rossz körülmé­nyek között dolgozó reszelő­üzem végleg megszűnik. Ugyancsak 1962-ben megkezdő­dik'a Szekszárdi Műszergyár és a Debreceni Orvosi Műszer- gyár korszerűsítése, célgépek­kel szerelik fel a Temix szom­bathelyi üzemét, tovább fej­lesztik a Győri Célgépgyárat. Az idei beruházások jelentős lépésekkel viszik előre a mun­kásvédelem ügyét is, baleset­elhárító berendezésekre, szo­ciális létesítményekre több mint 100 millió forintot költe­nek 1962-ben. A MEK igazgatóságának tanácskozásáról 11.000 vagon bútorexport A Csehszlovák Szocialista Köztársaság csupán 1961-ben több mint 11 ezer vagon bú­tort exportált a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köz­társaságba, Magyarországra és Lenevelországba. A cseh­szlovák bútorgyártás egyik legnagyobb felvevője a Szov­jetunió, amely a Csehszlová­kiában gyártott valamennyi bútortípust előszeretettel vá­sárolja. Kevés olyan termelőszövet­kezeti vezető akad, aki ne ma­rasztalta volna el — még egy évvel ezelőtt is — a MÉK munkáját. Néhány nappal ez­előtt Vakles György elvtárs, a kenézlői Dózsa Termelőszö­vetkezet elnöke mondotta el, hogy bár az elmúlt évben so­kat javult a Szövetkezetek Me­gyei Értékesítő Központjának (MÉK) munkája, bizony még mindig akad hiba, különösen a göngyölegekkel és a szállítás­sal. — Általában rossz zsákokat vagy ládákat küldenek — so­rolta Vakles elvtárs — azután a göngyöleg rongálása miatt levonnak tőlünk néhány száza­lékot Bizony, nagyon kell vi­gyáznunk, hogy rá ne fizes­sünk. Olesóhb szállítást! Természetesen ma sem Vak­les elvtárs az egyetlen tsz-el- nök, aki így vélekedik. Azon­ban a hibák kijavításának egyik ígérete, hogy mindezt tudja, s minderről sokat ta­nácskozik a MÉK igazgató­sága is. Néhány nappal ezelőtt, az egyik ilyen igazgatósági ülés az elmúlt év első három évne­gyedének munkáját, eredmé­nyességét, a hibáit vitatta meg. Üj módszereket, jobb megoldá­sokat próbált keresni az elkö­vetkezendő esztendőre. S ma­guk a számok, a vállalati mér­legek bizonyítják, hogy erre igen nagy szükség van. Meglepő, kívülállók számára szinte hihetetlen, hogy a MÉK mérleghiányos vállalat, holott a termelőszövetkezetektől fel­vásárolt zöldségfélék termelői és piaci ára között általában lényeges a különbség. Az igaz­gatóság megállapította, hogy a mérleghiány, valamint az el­adási, illetve a felvásárlási ár közötti különbség oka-; a nagy szállítási költség. Drága a szál­lítás, sok pénzt emészt fel mind a népgazdaság, mind a vásárlók „zsebéből”. Olcsóbbá tenni a szállítást! Ez a MÉK igazgatóságának legnagyob gondja. Az igazga­tósági ülés elhatározta, hogy a szakemberek segítségével olyan szállítási tervet dolgoz ki, amely, a lehetőséghez képest, megszünteti, hogy egy-egv há­rom-négy tonnás teherkocsi 10 —15 mázsa áruval száz kilo­métereket tegyen meg. Bár ez nem szüntethető meg teljesen, ha fontos árucikkről van szó. Azonban mindeddig eléggé szervezetlen, kapkodó volt a kocsik irányítása. Sok tsz-ben két-három napot is ott állt a paprika és más zöldségféleség. Más helyre viszont több kocsit küldtek, mint kellett volna. Ezért a MÉK igazgatósága minden olyan javaslatot szíve­sen fogad, amely olcsóbbá te­szi a szállítást, s ezzel a válla­lat rezsiköltségét és az eladási árat is. (Egy javaslattal hadd pró­báljunk mi is segíteni. Meg kellene nézni, nem segíthet­nének-e a szállításnál nyáron a kereskedelmi szállító vál­lalatok vidékre igyekvő szál­lító kocsijai egy-egy alkalom­mal. Hiszen azok általában üresen térnek vissza Mis­kolcra.) Mennyi zöldségre, gyümölcsre ran szükség? Sok szó esett az igazgatósági ülésen arról is, vajon tudja-e a MÉK, mennyi zöldségfélét, gyümölcsöt fogyaszt évente megyénk lakossága, azaz meny­nyit kell megtermeltetniük a termelőszövetkezetekkel. Saj­nos, ilyen felmérés nincs. Pe­dig igy előfordulhat, hogy gaz­daságaink kevesebbet termel­nek, mint kellene, avagy töb­bet, s így az áru eladatlan ma­rad, mint ahogyan a papriká­nál. paradicsomnál ez már elő is fordult. Megállapodott az igazgató- sági ülés abban is, hogy a kö­vetkezőkben egyre több időt és erőt áldoz az igények mi­nél pontosabb felmérésére. De több gondot fordít arra is* hogy a termelőszövetkezetek­nek minél kevesebb panaszra legyen okuk. Ami a göngyöleg- ellátást, az ezzel kapcsolatos vitákat illeti, ott a termelő­szövetkezeteknek volt és van igazuk. Előfordulnak visszás­ságok, ezért az igazgatóság megerősíti a göngyölegellátás ellenőrzését, szervezését. Azon­ban sokat segíthetnek a ter­melőszövetkezetek is, ha fi­gyelmeztetik a szállító- és a rakodó munkásokat, hogy ne dobálják a zsákot, a ládát, ne okozzanak kárt a népgazdaság­nak. Az ilyen rongáló, fegyel­mezetlen dolgozókat, szükség esetén, fegyelmileg is felelős­ségre kell vonni. Mindezek hozzájárulnak a termelői és az eladási ár közötti, olykor lé­nyeges különbség csökkentésé­hez. Sok szó esik majd a MÉK munkájáról a néhány hét múlva tartandó MÉK-közgyü- lésen is, ahol tsz-vezetők, tsz- tagok vesznek részt, hiszen ők a MÉK „tagjai.” Egy azonban bizonyos, s erre már az évi ter­vek készítésénél ügyelnie kell a MÉK vezetőségének: ez év­ben még nagyobb gondot kell fordítani az áruátvétel pon­tosságára, szervezettségére. Ne szenvedjenek kárt a termelő­szövetkezetek. Ne menjen tönkre a zöldségféle csak azért, mert nincs szállító esz­köz ... Mert hasonló eset még az elmúlt nyáron is előfordult. Az .ilyen kár pedig nem csu­pán a termelőszövetkezet, ha­nem az egész ország, a fo­gyasztók kára is! Barcsa Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents