Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
RSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1962. Január 3* Amíg a riport megszületik... NEM TARTOZIK az olvasóra: hqgyan, miképpen, milyen körülmények között „szedjük tel” az anyagot, mi történik addig, amíg nyomtatásban is megjelenik a cikk. Szóval az anyaggyűjtés „mibenléte” nem érdekli az olvasót. Még akkor sem érdekli, ha mi nagy előszeretettel használjuk is az ilyen mondatokat: „Gépkocsink mohón falta a kilométereket, a villanyoszlopok egymás után szaladtak mellettünk visszafelé”. „Néhány bekezdéssel lejjebb, amikor rátérünk a tulajdonképpeni mondanivalóra, könnyen észreveheti bárki: az első mondatra, vagy mondatokra nincs semmi szükség. Szokásunk az is, hogy leírunk mindent, amit láttunk, az utánjárást, a hosszas keresgélést, igaz, a végén néhány mondatban arról sem feledkezünk meg, hogy mindezt miért tettük. Mindezek nem tartoznak ugyan az olvasóra, de ha már elmondtuk, hadd legyen egy olyan anyag is a lapban, ami csak erről szól. Mert amíg a riport megszületik — néha bizony nehéz vajúdás után —- addig sok minden történhet. Például: Színhely: egy falusi iskola- igazgató lakása. Lényeges díszlet a fal melletti kiságy, ahol Jutka — aranyos kis csöpp- i,cg — félálomban szundikál, Idő: egy lukas óra. Az újságíró feladata: anyaggyűjtés. A pedagógus , , feladata: csendben maradni, és vigyázni Jutka álmát. Mert Jutka nem szeret lukas órán aludni. Első kép: amikor a függöny felmegy, az igazgató és az újságíró egymáshoz hajolva suttognak. Néha egy-egy szó h allható: ismeretterjesztés .: i könyvtár .,: nincs hely ,, s Kinek? Takácsnak? Nem. Kra- pács kartársnak. (Amíg az újságíró kijavítja a hibát, .Ti tka felébred.) Jut(ca: (a felső „c”-íg emelve) Apu! kimegyeeek! Apu: (odaszalad) Dehogy mégy kislányom, dehogy mégy! A.lukálj csak szépen! Jutka: Ki az a bácsi? Apu: A bácsi is a'.uszikál. Mindenki aluszikál. Ugye, bácsi? Bácsi: Igen,:; hogyne,,, csakis. Jutka: ruzád! Bácsi, add ide a ceApu: Azt nem lehet kislányom. Adok én neked szebbet. Van apunak ceruzája. Nézd milyen szép! Jutka (sírva): A bácsié szebb! Apu: Dehogy szebb! A bácsié csúnya! Fuj, de csúnya! Jutka (bömböl): Nem csu- r.yaaa! A tiéd a csunyaaa! Bácsi: (odaadja a tollat, és az igazgatóét veszi kézbe.) Igazgató: Tehát amint mondtam, hetente kétszer ismeret- ter... Jutka (mint előbb): Hol a cicuskám? Apu és a bácsi: (keresik a cicuskát. A bácsi felfedezi az ágy alatt. Kihozza.) Igazgató: Aludj, csak aludj kislányom .,, 500 kötetes könyvtárunk van .;, Most már a cicuska is aludni akar .,, De jövőre gyarapítjuk ezer ,: j Mit bogárkám? Párnácskát? Tessék! . (,, forint értékű anyaggal. A cica kartárs jó munkát végez az úttörőkkel! A Krapács is aluszik, látod? Doromb, doromb .: , Újságíró: (lassan elalszik.) Jutka: (teljesen leköti a toll szétszedése.) Erős hang a konyhából: Adjsten! Újságíró (felriad): Tehát kétezer forint értékű anyaggal. Igazgató: Ki az, ki az? Második kép (Az erős hangú ember belép a szobába): Főztem egy kis pálinkát, gondoltam, hozok a tanító úrnak egy kis kóstolót. (Az újságíróhoz): Mert így szoktam én ezt kérem. Már negyvenben is,, i nem, harminckilencben ,:; vagy inkább mégis negyvenben ; ; i Újságíró: (észrevétlenül kilép a szobából.) <:: És higgyék el, nincs ebben szinte semmi túlzás. Nézzünk most egy másik anyag- gyűjtést. A következő jelenetben már van egy kis túlzás, de azt úgyis mindenki észreveszi. Színhely: Jól berendezett, szép lakás. A család, a fotó- riporter és az újságíró az asztalnál ül. Családfő: De miért pont ide jöttek? Újságíró: Mert magát ajánlotta a központ, mivel a legjobban dolgozó, a leglelkiismeretesebben munkálkodó ember, akinek a munkához, munkatársaihoz való viszonya, valamint magánélete olyan, amiben senki az égegy világon kifogást nem tudna találni, sőt, rosszakarói is — ha egyáltalán lennének ilyenek — csak a legteljesebb elismerés, a legnagyobb dicséret, a legőszintébb csodálat hangján tudnának róla beszélni, ráadásul most még felfedezte ezt az országos hírű .., izét..: hát ezért. Családfő: Rendben van. Szívesen beszélek mindenről, válaszolok mindenre, amit kérdez, cserébe csak egyet kérek. Újságíró: Éspedig? Családfő: Az újságban ne jelenjen meg belőle egy szó sem. Újságíró: ,,.szó sem. Családfő: ... sem! Fotós: És fénykép? Családfő: Az különösen ne! Újságíró: Akkor? Családfő: Csak beszélgetünk ... De a fiamat lefényképezhetik, és írhatnak is róla. Újságíró: Mit? Családfő: Amit akarnak. Újságíró: De ő nem olyan ,,; Családfő: Majd olyan lesz. Elvégre apja fia! Fotós: Ha szabad kémem a fiút, ide üljön. Ugyanis egy elkapott pillanatot szeretnék fényképezni. (A fiú — hároméves — odaül, virágot tesznek a kezébe, hogy szagolja, a hát. teret feldíszítik muskátlival, drapériával transzparensekkel) Ha szabadna egy konnektort : : i Család: Ott van a szekrény mögött. Eltoljuk? Fotós: Ne, ne, ne! Nem szeretnék semmi felfordulást. Legfeljebb annyit toljanak rajta, hogy kényelmesen a falhoz dőlhessek. (A szekrényt kiviszik a folyosóra. A fotós borús arccal jár, kel, nézelődik. halkan megjegyzéseket tesz.) Család: (tisztelettel félrehúzódva) Segíthetünk? Fotós: Nem, nem! Ne fáradjanak! Legfeljebb ha a függönyt leszerelnék és ügyes re- dőzéssel a drapériára tennék . Család: (Megteszi. Aztán még egy óráig teszi, veszi, sze reli, amit a fotós mond. A munkálatoknál az újságíró is segédkezik, közben összemelegedik a családdal. Beszélgetés kezdődik az őszi mélyszántás jelentőségéről, a leszerelésről, az aszályról, és mikor mindezt a világbéke javára fordítják, hosszas búcsúzkodás után elválnak.) CSALÁDFŐ (az ajtóban): Aztán nehogy kifelejtsen a riportból! Priska Tibor Az első magyar kommunista költő: ROMJÁT ALADÁR ('Qettmtő Irta: Horváth József &od nguez j — Öröm bősége, Csurog szakadatlan, öröm sikongat s rá öröm felel... Szovjetunió bázisán egy új világ épül a népek számára és hogy „lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér” az annyit szenvedett magyar nép asztalán is. Az örömben hitt akkor is, amikor a bánatról, a nyomorúságról dalol. A hajnal reménye hatotta át, amikor — a leninista forradalmár eszmei tudatosságával és a vérbeli költő új formákat kipróbáló, új kifejezési lehetőségeket kereső, művészi szenvedélyességével — a Horthy-Magyarország éjszakájáról szólt költeményeiben. Hitt az emberekben, a munkásokban és „a magyar föld ro- botosai”-ban, a „fényre vágyó” értelmiségiekben és azokban is, akik annyi kísértés, csábítás és ködösítés között még nem találták meg a helyes utat. Úttörő volt. de mentes mindenfajta gőgtől és elbizakodottságtól. Hittel hitt azokban a „testvéri tömegekben”, akik számára 6 is segített törni a felfelé vezető utat. Nem írt sok verset — életkörülményei sohasem voltak kedvezők a költői elmélyülés számára —, de amit írt, legalábbis l!)17-től haláláig, az szerves része immár nemzeti irodalmunknak. Nem érhette meg. hogy „nyu- godtabb. boldogabb időkben” még simítson, csiszoljon néhány versén. Mai költőink serege és a magyar vers-olvasók immár hatalmas tábora azonban még az érdesebb, tán nem teljesen befejezett Komját- versekben is ott érzi az igazi költők mélyről feltörő és szíveket, elméket megtagadó hangvételét. ROMJÁT ALADÁR: Dal a bőségről Búza, akár a vizek robogója. Rohan, a város megremeg belé. Friss kenyérszagtól illatos a nóta: jóllakott szájból harsan ég felé. Kölyök-hasacskát, izmos férfi-vállat gyolcsok bősége hószínnel takar. Ep lábbeliben lépkednek a lábak: semmi nekik zegemye, zivatar! Betűk bősége. Minden kisgyerek előtt könyv: gyümölcsös teli tál. S ami a szóban csak mese-rengeteg: kint kőbevésve, vasbaöntve áll. Karok bősége: zászlót hord az élen, olvaszt acélt, vagy töri a rögöt. Karok bősége: jó fegyver a kézben! Ott bőség posztói a bőség fölött. (1936) Vajdácskái méhészek CSONTOS, fürge mozgású ember Vajdácskán Bokorovics András. Éppen most ötven éves, de senki se mondaná többnek negyvennél. Szép háza, tágas portája van, mögötte jó erőben lévő gyümölcsös. Nem adná a kertjét a fél világért. No, nem csupán a termőre fordult fák miatt, hanem mert 70 család méhét is benne tartja. Neki van a legtöbb méhe Vajdácskán, de talán meg a megyében sem sokan dicsekedhetnek — magánosok — 70 kaptár rnéhvel. Jól is ismerik az egész Bodrogközben. s úgy hívják, hogy a „méhészkirály”. És erre ra is szolgált Bokorovics András, mert a szerelme, szenvedélye, mindene a méhészet. Már gyermek korában megszerette ezeket a szorgalmas. szárnyas bogarakat, s az. eltelt évtizedek alatt a gyakorlatból és a szakkönyvekből egyaránt alaposan elsajátította a méhészkedés tudományát. Nemigen van nála nagyobb tudósa ennek a szakmának az egész Bodrogközben. Példáját többen is követték a faluban, s messze vidéken nincs még egy» község, ahol a lakosság számához képest annyi méhész „működne”, mint Vajdácskán, össze is fogtak és szakcsoportot alakítottak vagy tízen-tizenketten: Marczi Ferenc, Lukács János, Bajusz János és mások. Talán 300 kaptárnál js többre tehető így a méhcsaládok száma. ElXXIII. A másik nyilas törte a fejét egy darabig, aztán kimondta a Vértső szentenciát: ■■rs, egy szót se az egészről. •'$[ ^ őrült spanyolt meg okkor amikor a hátam közepét! Indulás a körzetbe! Vlt. Idegtépő lomhasággal cammogott. az idő. Géza percenként az órájára pillantott. Gyakran odalépett az iroda ablakához, és a kapu környó’-rt kémlelte: nem látni-e ott idegeneket, akik azért jöttek, hogy a reggel történteket számon kérjék? De a spanyol ház környékén egy lélek sem mutatkozott. Napközben többször is látta Gulyás bácsit. Az öreg szokásos teendőit végezte. A kertben dolgozgatott, a sétányokat tisztogatta, maid meg a konyhára iparkodott, hopv Rózának segítsem. Anna ... Vajon mit csinál az Ismeretlen lány? — tönrengett Géza — És... vajon miért kószálnak gondolataim folyton körülötte? A fiatalember aggódott. Ha Juanita felfedezné az idegen lánvt, biztosan féltékenységre lobbanna, és kitétetné Anna szűrét a spanyol házból. De várjunk csak... Anna nyitván még most som ér ti a történteket. Mi lesz, ha napközben megretten magányától, s ijedtében kiszökik a spanyol házból? Neki a vakvilágnak... Megijedt ettől a gondolattól. Aztán egy-egy negyedórára megenyhült a hangulata: Géza elégedett volt önmagával. Apja jutott az eszébe: milyen kár, hogy most nem adhat számot az öreg Fodornak a tettről, amelyet véghez vitt! Pedig az öreg nyilván büszke lenne... És talán azt mondaná; ejnye, fiam, most már igazán megem teresedtől... Délután két óra tájban végzett az irodában. Átment a parkon, és egyenesen Gulyás bácsi lakására tartott. Halkan megkocogtatta az ajtót.. Az öreg tüstént ott termett. s amint kikémlelt, hátra intett Annának: ne féljen, semmi baj. Az idegen lány éppen ebédelt. Étvágytalanul kanalaz- gaita az ételt, amelyet Gulyás bácsi főzött. — Jó étvágvat. kislány! — mosolygott Géza. és maga is asztalhoz telepedett. Az öreg Géza tányérját is telemerte a friss étellel. Géza nem volt éhes, de hogy bátorítsa Annát, vidáman falatozni kezdett. Anna még mindig sápadt volt. Géza észrevette, hogy a lány guu-aösen szorongatja a kanalat. Majd hirtelen Gézára meredt: — Hogyan merte maga ezt megtenni? És mi lesz, ha azok visszajönnek? — Akkor majd eltanácsoljuk őket. igaz, Gulyás bácsi? — válaszolt hamiskásan Géza. mégpedig tisztán, érthetően, s nem mimelte már a „tört magyarságot”. Hanem éppen ez hökkentette meg Annát igazán. Most már gyanakvó lett, s a két férfi alig birta szóra bírni. Géza elhatározta, hogy megnyugtatja a lányt: — Kedves kicsi Anna, tudom, hogy most minden nagyon különösnek látszik ... De az a fontos, hogy maga megmenekült, biztonságban van, és ezután már nem kell ageód- nia. Ha a múlások eddig nem merésztedtek ide. akkor ezután már nem is jönnek. Ha én most elkezdenék magyarázkodni ... — Kérem — szakította félbe Gézát a lánv —. az lenne furcsa, ha a történtek után még maga szorulna magyarázkodásra ... — Hm... én szívesen megmagyaráznék egvet-mást, ha biztos volnék abban, hogy ezzel könnyftenék a kettőnk dolgán. Na mindegy, maid meglátjuk. Egyelőre, sajnos, maga nem mozdulhat ki innen, kislány. Teljes szobafogság! De mindenesetre enyhébb büntetés, mint: amit amazok magának szántak.-.. Anna kapkodva kereste a megfelelő szavakat: — Kérem ... olyan buta dolog ez... A legelemibb, hogy már rég meg kellett volna köszönnöm, amit értem tett... — Ugyan, ezt hagviuk. — Nem, nem. De higgye el, még most. is alig érem fel ésszel a történteket. Váratlanul kopogtattak az aitón. Géza talpra szökött. Anna mereven ült a helyén. Gulyás bácsi az ajtóhoz lépett, majd hirtelen felnyitotta, és úgy állt be az ajtónyitásba, hogy a jövevény be sem jöhetett. de be sem láthatott a lakásba. Róza volt. a mindenes. — Géza úr itthon van? — kérdezte Róza. — Psszt... alszik! — súgta tússzá az öreg. A mindenes halkra fogta a hanglát. — Pedig alighanem fel kell költeni. A miniszter úr sürgősen hivatja. — Hát jó. maid szólok neki. Róza elment. Géza egv kissé tanácstalan volt. Fogalma sem volt. mit akarhat tőle ilyen sürgősen a követ. Talán csak nem a hatóságok Interveniáltak ...? Máris? Mi legyen hát Annával? — Menjen, Gézuka — nógatta csendesen Gézát az öreg. — Majd lesz valahogy. Legyen ügyes. Anna felállt, és Géza elé toppant: — Nem akarok bajt hozni magára, magukra... Maguk mindent megtettek ... Hadd menjek el most, azonnal. — Erről szó sem lehet, kislány. Ha jót akar, kérem, tüstént üljön le, s akkor megígérem, hogy hamar visszajövök. Majd meglátjuk, mi a teendő. Géza már indult volna, aztán mégis megtorpant. — Anna... ha mégis el kellene hagynia a házat, hová menne? A lány töprengeni látszott, de aztán nyugodtan válaszolt: — Három-négy lehetőség között is választhatok. Vannak rokonaim, akik befogadnának. — Na jó. várjuk ki a vécét — fejezte be a diskurzust Géza. majd mutatóujja hegyével tréfásan megfenyegette Annát: — Mindenesetre addig, amíg visszatérek, tessék nyugodtan maradni! Sokatmondó pillantást vetet* az öreg Gulyásra, aki viszont szemvillanással jelezte, hogy mr-'d ő viwváz a lányra. Géza felsietett: a felső villába. és bek none* a tolt a követ dől eozószohá iába. Amado de Mendoza y I.uci- entes már várta őt. Eladdig gondterhelten. hátra Vul esőit kézzel sétált fel s idá a szőnyegen. maid amint Géza felbukkant az nitór-’!ten. íróasztala mögé telepedett. — Jöíjön, Rodriguez, foglaljon helyet. Hm ... Várion csak: előbb Zári a be az ajtót, Géza engedelmeskedett, majd leült a követtel szemközt. A követ hansia lágy volt,! majdnem ünnepélyes; (Folytatjuk.) nőkké természetesen a legképzettebb méhészt, Bokorovics Andrást választották a szakcsoport tagjai. Mindnyájan tagjai az Országos Méhészeti Szövetkezeli Központnak &s bár az elmúlt n yáron a hossz i szárazság sovány legelőt hagyott a méheknek, tavasszal a zemplénagárdi akácerdőben aránylag sikeres volt a gyűjtés. így a szakcsoport a leszerződött mézmennyiséget teljes egészében le tudta szállítani. Fehér hótakaró borítja a határt, a kerteket. A méhek régóta téli pihenőre vonullak kaptáraikba. Gazdáik azonban most is törődnek velük. Felrakták a bejáró rácsot Az üveglapokon keresztül szinte naponként ellenőrzik, hogy féreg, egér nem férkőzött-e hozzájuk. hogy. kórt ne'tegyenek m kaptáraiban A gyengébb ,családokat etetik, erősítik Ar- >ról is gondoskodnak, hogy* [mindegyik család idejében (anyát kapjon, hiszen a mézen [kívül nagy jövedelemre tesz- iiiek szeri a felesleges családok ►eladásából is. Időnként össze- [ összejönnek. s ilyenkor Boko- [rovirs András tájékoztatja ► gazdatársait a szakmai kérdésekről. a Méhészeti Központ ► ren del étéiről, s általában a ►méhészettel kapcsolatos tudnivalókról, eseményekről. [ SZÓVAL, télen sem pihen► nek a vajdácskái méhészek. [Szorgalmasak a munkában. ► tanulásban, akár rezgő szárnyú [bogaraik a nyári mézgyűjtés- [ben. [ (h. j.) ► Védetté nyilvánítsák l a fa-matuzsálemeket ► Az erdőgazdaságok tervsze trite» felkutatják és térképeken fmeoiclölik a területükön lévő, rtedfhotnrc érdemes öreg fákat. ?Fz alkalommal nemcsak a fik ► ’»oii.íf fis tettáiát határozzák ■-"’o'* fc-fíi-*» n fi. Verő■mcrvx'C'ínof és ta vtártomh^z $7flk*fines intéz- cséreket is. A Rakom). a t g más heavséfapfut- faőriásairfil katalógus ^készül, amelynek alánján a *TcrmészpU'fidalmi Tanács vé► deffé mrílránitja a fa-matuzsá- L lerne írét így gondoskodnak fföhbelí között a 350 ones 1á^Mi inagy nyárfa, a 400 érés báUt- • tones *csái bükk védelméről, Az „örömtől mámoros” magyar népért, s az örvendező — a békés alkotáson viduló — emberiségért élt, harcolt és írt Komját Aladár, az első tudatosan kommunista magyar költő. Örömöt keveset láthatott maga körül, hiszen az 1919-es Tanácsköztársaság romjain az ellenforradalom uralomra jutott és Komját Aladárnak, mint mindenkinek, aki együtt érzett az elnyomottakkal, üldözés, bujdosás, kegyetlen küzdelem volt az élete. De az örömben, a közös boldogságban, a magyar és az emberi szabadságban való hit sohasem fogyott ki a költő szívéből. Utolsó percéig — huszonöt esztendeje, 1937. január 3-án. Párizsban bekövetkezett haláláig — érezte, tudta, s hirdette is, hogy a A keménynek ígérkező tét kifogott a cipőkereskedelmen Az előző években az enyhe telek miatt a meleg bundacipők jórészt a kereskedelem raktáraiban maradtak, s ott várták meg a következő telet, míg ismét az üzletekbe kerülhettek. A mostani, keménynek ígérkező tél azonban — hosszú idő után első alkalommal — kifogott a kereskedelmen, kevésnek bizonyult minden raktárkészletük, pedig a tavalyinál S0 ezerrel többet. összesen 260 ezer párat hoztak forgalomba. Egy-két napon belül még 10 ezer párat küldenek az üzletekbe. Ha kissé késve is, Ide egv újabb üzemet, a Hódmrzővásárhrlui Cipörruárat is átállították olcsó, divatos, hosszú orrú. vágott szárú, bélelt cipők gyártására.
