Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

6

bszakmagyarorszag

Vasárnap, WC2. január R

Vér Andor*

Kuba

a forradalmi dalokban

Szeretnénk emlékeztetni olvasóinkét, hogy a közelmúltban Magyarországon tartózkodott és Miskolcon is megfordult az Argentínában élő költő, író és műfordító, aki a harmincas években Miskolcról vándorolt ki. Értékes eszmecserét folytattunk vele szerkesztőségünkben is, és megállapodtunk abban, hogy időnként tájékoztat bennünket a dél-amerikai államok helyzetéről, életéről. Az alábbiakban Vér Andor most érkezett írását közöljük.

*

Tegnap a lányomnál vacsoráztam s utána feketézés közben azt mondja a lányom:

— Akarsz hallgatni érdekes lemezeket?

— Persze, hogy akarok. Milyen lemezekről van szó?

— Kubaiakról, Forradalmi dalokról.

— Tedd fel a lemezeket!

Egészen felvillanyozódtam.

Tegnap volt a Punta del Es- te-i külügyminiszteri konferencia előestéje, időszerűbb dalokat igazán nem hallgathattam. Ezt a konferenciát a washingtoni kormány és a vele egy húron pendülő latin-amerikai lakájkormhnyok azért hívták össze az OEA-val, az Amerikai Államok Szervezetével, hogy Kubát szankciókkal sújtsák, gazdasági blokád alá vessék, lehengereljék, megfojtsák, vagy legalábbbis „erkölcsileg” elítéljék. Tudjuk, hogy Kuba mégsem fog vádlottként szerepelni ezen a konferencián, hanem vádlóként Azaz, nem a hazug, mondvacsinált vádak ellen fog védekezni, hanem konkrét bizonyítékok alapján azzal fogja vádolni Észak- Ameríkát, hogy újabb fegyveres támadást készít elő ellene, miután a guatemalai Idago- rassal közösen végrehajtott első invázió olyan csúfos kudarccal végződött.

De most nem a konferenciáról van szó, hanem a forradalmi dalokról. Hogyan viselkedik Kuba ezekben a forradalmi dalokban? Nézzük, illetve hallgassuk csak meg. Az első dal címe és refrénje: Antikom- munista sose leszek én! — Az énekes büszkén, rátartian s nagyon öntudatosan indokolja meg, hogy miért nem lesz an- tíkommunista. Többek között ezért:

— Antikommunista volt Hitler, antikommunista volt Mussolini, »ßt Eisenhower is szegény ... antikommunista sose leszek én!

Az indokolás ugyebár elég világos? Aztán meg nem szabad elfelejteni, hogy Eisenhower utóda is, eszközökben egyáltalán nem válogatva, azt szeretné kierőszakolni, hogy Kuba szakítson a Szovjetunióval és a kommunista országokkal, térjen vissza az úgynevezett „szabad” világba, csinálja vissza a földreformot, adja vissza a szegény dollármiHio- mos jenkiknek elkobzott vállalataikat, • szavazzon újra az ENSZ-ben Idagorassal és Somozával együtt, azaz — mit csürjük-csavarjuk a szót? — legyen újra antikommunista. Hát el lehet képzelni, hogy Kuba, Fidel Castro, vagy a legegyszerűbb cukomádvágó „guajiro” valaha is antikom- munistává változzék át? Ezt csak Kennedy tudja. elképzelni.

„Békében akarunk élni” — mondja a másik dal refrénje. Igen, ha talpon és készenlétben is áll Kuba, békében szeretne élni, egyszer sminden- korra végezni akar a háborúval és az éhséggel. Viszont, akik meg akarják zavarni Kuba békéjét, gondolják meg jól, mert ha rossz szándékkal jönnek be az országba, nem fognak többé kimenni.

— Aki invázióra gondol,

aki az országunkra bajt hoz. és ellenünk van, meg fog halni, mert odaállítjuk a falhoz.

Ebben a félreérthetetlen figyelmeztetésben mellesleg az is benne van, hogy Kubában senkit sem állítanak ok nélkül a falhoz, vagyis, aki a kivégző osztag fegyverei elé kerül, az nem „ártatlan”, mégkevésbé „hős”, s legkevésbé „a kubai szabadságharc mártírja”, ahogy a nyugati sajtó olyan előszeretettel állítja.

Egy másik dalban az énekes bevallja, hogy ő nagyon keveset tud angolul, de azt megérti, ha a népek Mamiiéban, Törökországban, Dél-Koreában, Portoricoban és másutt azt követelik, hogy „Jankee go home!” (Menj haza jenki!) Kubában is minden .ok megvan erre a követelésre:

— Erős a hangom, hogy követettem szilárdan és mcsszehatón. úgyis, mint ar ’'imperialist*? jankee go home!

E pergő, friss ütemű dalok után most egy elégia következik Camilóról, Camiló Cien- fuegosról, a Sierra Maestra legendás hőséről, aki tudvalévőén egy repülőbaleset áldozata lett. „Énekellek Camiló” —

mondja a dal.

— Te nem haltál meg, élsz Camiló, örökké cisz a nép szivében,

a gyermekek lágy mosolyában, a pálmák csillogó zöldjében, élsz Camiló, mint hű katona, ki posztját nem hagyja cl soha, te élsz minden új iskolában, minden felszántott barázdában, mézszínű arcod mindig él. fent a magányos csillaghonban és idelent a földreformban s abban, mit álmodik Fidel.

Még két dalról szeretnék megemlékezni. Mindkettő nagyon szellemes, mindkettőben feszül a forradalmi öntudat. Az egyiknek egy közmondás a refrénje: Ki a tanácsra nem figyel, az öregkort nem éri el.

— Ez azoknak szól, akik legalább ezer figyelmeztetést kaptak, hogy ha Kubába jönnek. jól gondolják meg, hogy miért, milyen szándékkal jönnek, mit akarnak csinálni. Mert, aki megkockáztatja,

hogy bejön, jól tudja, hogy mi várja: Kubába bemehet akárki, csak éppen kimenni nehéz. Egyszóval:

— Ajánlatos ezt észbpvenni annak, ki öreg akar lenni, és a refrénre emlékezni: ki a tanácsra nem figyel, az öregkort nem éri el.

Persze a kubai forradalmi dalokból nem hiányozhat az Amerikai Államok Szervezete, a híres-nevezetes OEA sem, amely a Punta del Este-j konferenciára összehívta a latinamerikai külügyminisztereket. No, hát ez a dal afféle megzenésített állatmese, természetesen az állatmeséknél szokásos tanulsággal. Miről ií szól a mese? Hát arról, hogj a tanácskozó asztal melleti összeül húsz szardínia (vagyi.< húsz latin-amerikai ország) éí az a bizonyos, angolul beszélő hírhedt cápa. Ez a cápa épp olyan falánk, mint a tengerben élő, s angolul nem beszélő cápák s enni kezdi a szardíniákat. Igen ám, de nem vigyázott s mindjárt az első harapásnál szálka akadt a torkán Milyen szálka? „Bátor és hegyes acélszálka, melynek szabadságfény e van.”

— A szardínia, résen éli, mert

a eána

állandó s kóros falánkságban szenved.

s felfalja könnyen mind

a tizenkilencet.

Ez a résen álló „szardínia”, Kuba. Az aesópusi mesére emlékeztető dalnak a tanulsága és refrénje így szól:

— OEA-val, OEA nélkül, megnyerjük a csatót véRÖL

Ez nem amolyan népdalban szokásos hetvenkedés. El kell hinni, mert igaz: megnyerik. A Punta del Este-i csatát is megnyerik és minden további csatát is. Olyan korban élünk, amikor a népek nyerik meg a csatákat, nem pedig az imperialista cápák.

Buenos Aires, január ZL

Bravurös beugrás

Pénteken este mutatták be a

Miskolci Nemzeti Színházban Müller Péter fiatal budapesti szerző első darabját, a „Két marék aprópénz”-t.

A csütörtökön megtartott nyilvános főpróba előtt néhány perccel a darab egyik szereplője, Szekeres Ilona rosszul lett, és a mentők a kórházba szállították. Hogy az előadást megmentsék, szerepét Simén- falvi Eta, az előadás segédrendezője olvasta fed.

A péntek esti bemutatóra a színház meghívta Petényi Honát, á szolnoki Szigligeti Színház fiatal művésznőjét, aki pénteken délelőtt érkezett Miskolcra, és akkor vette át szerepét. Bravúros beugrásával megmentette a bemutatót.

A „Két marék aprópénz” bemutatásának részletes méltatására a későbbiekben térünk vissza.

tej vendéglőben

Egy nappal később tartják koncertjüket Miskolcon a leningrádi filharmonikusok

A zenekedvelő közönség igen nagy érdeklődéssel várja a Leningrádi Filharmonikus Zenekar miskolci és ózdi vendég- szereplését. Az előzetes híradások, a plakátok és a lapunk pénteki közlése szerint a zenekar Miskolcon 5-én adott volna hangversenyt a színházban, Ozdon pedig 7-én lép fel. Most arról értesültünk az Országos Filharmóniától, hogy az országosan nagy érdeklődés és ennek folytán a zenekar, valamint karmesterei elfoglaltságának egyeztetése miatt a miskolci koncert egy nap késedelmet szenved: február 5. helyett február 6-án este lesz a hangverseny a Miskolci Nemzeti Színházban. A február 6-i színházi előadási napot a hétfői szünnapra hozták előbbre. (Az ózdi koncert időpontja változatlan.)

A Hajcs'y-Zsilinszky utcán új üzletsor létesült. Act elmúlt héten nyitották meg a tejvendéglöt is, mely rövid idő alatt a környékbeli lakosság legsűrűbben látogatott helye lett. A piacra Igyekvők is beugranak egy pohár kávéra, kakaóra. A tiszta, kényelmes vendéglőben virsli, tejberizs, presszékávé is kapható. A kiszolgálás udvarias és gyors.

Foto: Szabados

HAJNAL GABORS

Tavaszízű január

Nem láttam soha ilyen, januárt —

A fürge hóviz zengve csordogált, ázott avaron kopárak a. fák s szikár rőt fejük kéklő égbe lát, ahol fellegek aranyszínben lisznak s lenge lebegő tarka koszorúkat. dobnak mord kegyek erdős tetejére.

Bokrok alján hó lapul, topped vénen, ravaszul, meleg szellő meglegyint s kedves dalba fog megint. Tavaszizü levegő januárból tört elő s részegítve csordogál torkomba le s már bejár lábujjamig. Erted-e, ébred a föld holt szive, zsibong, remeg . „ jöjj vetem, ó ölelj át kedvesem.

az

Forgatják , Utolsó vacsoráit

Várkonyi Zoltán február

2-án kezdi meg a Budapest Filmstúdióban új filmjének* Az utolsó vacsorá-nak forga* tását. Az államosítás időpontjában játszódó, érdekes témájú és feldől gozású forgató- könyvet Szász Péter irta, operatőre Hildebrand István, zenéjét Fényes Szabolcs szerezte:

A film főbb szerepeit Várkonyi Zoltán, Sinkovits Imre, Páger Antal, Major Tamás, Gábor Miklós, Szemere Vera, és Cs-, Németh

Sulyok Mária, Ruttkai Éva, Kállai Ferenc Lajos játssza,

tLESEN

Kubai-magyar barátsági est Szentistvánon

Mint már hírül adtuk, a szentistváni művelődési ház ja- >otár 30-án, kedden este hat órai kezdettel kubai—magyar barátsági estet rendez, amelynek előadója Quintin Pino Ma- 4 chadó, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete lesz. Az [f ünnepséget Szebeni Győző, a megyei tanács művelődésügyi < osztályának helyettes vezetője nyitja meg. Az esi műsorában < Moldvay Győző irodalmi összeállítását hallhatjuk Nicolas, Gouillén forradalmi kubai költő műveiből, kubai forradalmi i dalokat hallhatunk, valamint vetítésre kerül a Diadalmas j Kuba című film. 4

A szentistváni kubai—magyar barátsági est,, valamint a i budapesti kubai nagykövet Borsod megyei látogatása aXkál- + mából közöljük az alábbi versetz a

MOLDVÁT GYŐZŐ; |

Dalok 1

a szabad DCaba ünnepére. 1

(MagaH Alonsonak) i

Átléptél levetett rongyaidon, hős sziget, v

mint párában fürdő mangle-ág, ♦

lemostad magadról az éj minden szennyét, ,

bélyegét és bilincsnyomait volt rabtartódnak, J

úgy lélegzel már, olyan tág tüdővel J

és fénytől, magasságtól olyan részegen, ; j

akár dzsungeleidben a liántól megfosztott fa, > >

s véned, if jad érhálóiban a vér 1 [

kurta folyók forgóinak heves sodrát másolja. [ |

* <.- Ö, pálmaliget, formás kubai lány, MagaK, < ■

sármányszínű s hajlékony tökély, ] \

mint lenge cukornád felett a holdsarló, \ j

benned mindahány mulatt nő gyöngyfoga villan, < •

ki csak felnevet ma sörényes csúcsaitokra! < >•

Magali, a szabadságban immár testvérek vagyu ,!

földed fivére kövéren termő földjeinknek, , |

s midőn szólsz, szívemre hull forró pecsétül ; ■

rumba-dalok s bongó-doboknak rokon ritmusa! 1 *

í

8í5&:k

ellett neki utána jönni? Eddig csak érezte, hogy megcsalja az ura, most már tudja is. Oszt éppen ezzel a faluszégyenóvel, ezzel a sermmiházival.

Piros megállt a kapuban, végigtekintett könnyfátyolozta szemével a sötét udvaron, — a az asszony szinte hallotta, a bánat köve hogy gördül le a leikéről. Józsi már messze a kert fái között taposta a havat, s túl a kerten, odavi- lágítottaík a tsz-istálló ablakai. „Hát ezért jött erre a lelkem, hogy ne kerüljön. Józsikám, én édes uraim!”

Gyorsan benyitott, aztain uccu, Józsi után. A kutya öt se vette észre — tán nincs is Nagyéknak kutyájuk...

Amikor Józsi eltűnt az istálló ajtajában, Piros szaladni kezdett, s egy-kettőre odaért. Az egyik ablak alatt szekér állt, gyorsan felkapaszkodott rá, s belesett a félig nyitott ablakon. Embere állt az istálló közepén, csípőre tett kézzel, és haragos ardkifejezéssel nézett valamit. Pirosnak hirteienében nevethetnékje támadt. A két éjjeliőr ott feküdt a szénatartóban, aludtak, mint a mor- mota.

Borzasztó kíváncsi lett, mit fog tenni az ő Józsija, az elnök,

Józsi arcáról lassan leolvadt a harag fagyos keménysége. Lábujjhegyen, nehogy zavarja az alvók nyugodalmát, a vályúhoz ment. és elkötötte az egyik tehenet. A tehén értetlenkedve nézett, mát aik» ez

ki fő talál jönni, aztán vége a leseLkedésnek, az ura meg jót nevet rajta, hogy jár utána.

Alig tett néhány lépést, nyílt az ajtó. A falak közé szorult lárma kíharsant rajta. Józsi jött ki.

Piros megvárta, hogy elmenjen egy darabig, akkor aztán ő is elindult. Ahogy elhaladt a kocsmaajtó előtt, hallja, hogy valaki az urát emlegeti:

— Molnár Józsinak már büdös a mi társaságunk.

— Dolga van, azért siet

— Biztos megy a lányokhoz.

— Piros mellett nem lehet, úgy odavan az uráért, mintha ma ismerkedtek volna össze.

— Elnök úr! Rangos ember, vigyázni kell rá!

Józsi nyitva hagyta maga után egy kicsit az ajtót. Jól hallotta Piros, mit mondanak rá, meg az urára. Még hallgatózott volna, de valaki dühösen berántotta az ajtót:

— Akkora urat játszik ez mér, még az ajtót is más csukja be utána.

, ,K ocsmatöltelék?” — mondta dühösen Piros és megszapo- rázta lépteit. Józsinak már csak a körvonalait látta a sűrűsödő éjszakában. Olyan sietésre nógatta lábát, hogy csakhamar nyomában volt. Egy- szercsak meghűl Pirosban a vér. Józsi letér az útról, egyenesen be egy kapun. „Aha! Nagy Mancsa kell neki! Az a... szuka! Oszt még a kutya se ugat rá. Ismerős tyüT' Piros kedve sírásra keseredett Hát

tán taposhatja vele a havat, egykönnyen nem ázik át.

Józsi magára kanyarította télikabátját, felhúzta az egyujjas kesztyűjét, aztán az ajtóból még visszaszólt, hadd egye az asszonyt a méreg:

— Ne félj, egészben visszajövök __

P

iros nem vette tréfának a dolgot. „Várj csak, várj! — to- porzékolt benne az asszonyharag. — Megleslek én, de akkor aztán megkeserülöd. Csúffá teszlek, a közgyűlés előtt teszlek csúffá!”

Józsi a kapunál járhatott, amikor Piros csendesen behúzta maga után az ajtót. Ment meglesni az urát.

Nem volt hideg, nem csifoo- rodott talpa alatt a hó, meg bent a faluban akár hátra is nézhetett volna Józsi, más is jár az utcán, kilenckor még a kocsmában is vannak. Vagy tíz méterre ment utána... „No, betér-e a kocsmába?” Józsi bizony betért. „A rossz beléd áll, hát nincs neked elég innivaló otthon? Én fogamhoz verem a garast, ő meg a kocsmába hordja. No, csak várj sorodra, adok ón neked kocsmát!”

Be alkart leselkedni az ajtón, de olyan párás volt az üveg, hiába meresztette a szemét, nem láteróí namftSi.

Elállt az ajtó eW. Még vata— Már megint hova?

— Az ólba.

— Sose nyughatsz.

— Elnök vagyok.

Az asszony úgy lökte az ász- álra. a lábast, hogy minder sörömpölt. Aztán puff, bele- rágta a csutakot a mosogatóálba, kiloccsant a viz, még a lófehér íalvédőre is jutott. Ez íztán úgy kihozta a sodrából togy sírva fakadt:

— De megvert engem az is- en!

— Mit cukkolod magad! — mélkedett fel Józsi ültéből, sizmája orrával az asztal alá tugva a sámlit. — Azt hiszed, izzal jobb?

— Ügy! Az ólba! — patto- ;ott az aprócska asszony, a szene sarkába gyűlt könnycsep- >eket törölgetve kezefejével. — Akkor mi az istennek- bok- zoltad a csizmádat? Erre fe- eljt

Józsi eünevette magát:

— Hát innen fúj a szél!? Ha rém tudnád, megyek a lányokiOZ.

— Azt merd már! A szemed 3 kikaparom!

Piros nem látta, mát kenege- ett Józsi a csizmájára. Zsír olt az, nem boksz. Disznóölés- :or a hurkazsírt össze szokta apargatni, kipdrította, és egy icsorbult csuporban elrakta rtagának. Jól jön az télen. Bejem véle a csizmát, akikor az-