Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 23. szám
Vasárnap, 1962. január 2*. PS7.AKMAGYARORS/AG 7 TASNÄDI VARGA ÉVA . Vers a XXII. Kongresszusról Milyen lesz akkor, mondd meg, ha eljött már a béke, 8 nem adnak többé fegyvert a gyilkosok kezébe? Habos tej ring békésen és hófehér a sajtár, más ize lesz a csóknak, a szónak, amit adtál. Milyen lesz akkor, mondd, ha atomtámaszpontok helyett új erdők nőnek, s fényt ringatnak a lombok? — ha ágyúk helyett otthont mutat a vonatablak, más fénye lesz a Holdnak, a messzi csillagoknak. Milyen lesz akkor, mondd, ha bátor lesz az ember, s örökké tartó kötés tartja össze a Renddel? Ha nincs már háború és dús a földek vetése, s kalács fonódik jelként az asszonyok kezére... Milyen lesz akkor, mondd, ha nincs már harc szivedben, ha megbékültél végleg és veled együtt minden épít, alkot és formáz. És akkor majd meglátod, hányán teremtik újból a vajúdó világot. 25 éves a Mojszejev Együttes A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese, amelynek Igor Mojszejev, a Szovjetunió népművésze a vezetője, 1937. február 15-én alakult meg. Fennállásának 25 esztendejéből ösz- szesen nyolcat töltött úton, több mint 400 ezer kilométert tett meg, ötezer műsort adott, amelyet 10 millió ember tekintett meg. Az együttes fellépett Finnországban, Bulgáriában, Jugoszláviában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Svájcban, Belgiumban, Japánban, Mexikóban, Kubában és sok más országban. — 61 országból 2000 külföldi »diák tanul a moszkvai Lomo- noszov egyetemen. Uj világtörténelem Könyvkiadásunk ez évi első meglepetésével a Kossuth Kiadó szolgál: 10 kötetben megjelenteti az emberiség, s egyben az egész világ történetét. Nem mindennapi vállalkozás ez. Mintegy 30 évvel ezelőtt jelent meg utoljára magyar nyelven hasonló jellegű könyv. De b régi feldolgozások sem terjedelmüket, sem pedig tudományos színvonalukat illetően nem felelnek meg a kor követelményeinek. Ismerétes, hogy a polgári történetírók művei hemzsegnék az ellentmonda- eoktól. Az első, valóban színvonalas cs szubjektivizmustól mentes, marxista világtörténelem feldolgozás a szovjet történészek munkája. Tízkötetes munkájukból eddig 7 kötet jelent már meg. A Kossuth Kiadó ezt a sorozatot veszi át. Évenként két kötetet tesz közzé. kötetenként 20 ezer példányban. Az első kötet nyomdai munkálatait Lengyel Lajos Kossuth-díj as irányításával végzik- Az első kötet a történelem előtti korokról' tájékoztat az időszámításunk előtti VI. századig. E kötet azt tárja fel, máként élt a történelem előtti korok embere. Milyen volt az Ókori Kelet, az Ókori Európa, India, Kína és a fáraók korának társadalma. A kötetet több száz olyan fénykép, rajz, vázlat és írásos emlék illusztrálja, amely az újabb kutatások eredménye. A művet színes térkép- nyomat egészíti ki. A második kötet az ókori Görögországgal kezdődik majd. A kirakatrendezőknél SÉTÁLUNK az utcán. Nézzük a kirakatokat. Az üvegtáblákon csillogó tükörképünk mögött színes áruk ötletesen elrendezett sokasága. Az áruk között és a háttérben élénk reklámok hirdetik: mi a legolcsóbb, mi a legjobb, a legdivatosabb. A reklámok, az áruk elrendezése, a kirakat díszítései csaknem havonta változnak Miskolcon. Kik készítik a dekorációkat, kik rendezik a kirakatokat? Hol készülnek az újabbnál újabb kirakaldíszek és reklámok? A műhely olyan, mint egy színházi kelléktár. Színes papírfigurák, élénkre festett disz- letfalak, új vonalú, állványok, temperás-tégelyek — bennük az ecsetek egész skálája — különböző nagyságú üveg- és műanyagtáblák. Ez a „berendezés”. És még egy hosszú asz-, tál, rajztáblával, rajzpapírokkal. Ezek mellett dolgozik a két grafikus, Faragó Zoltán és Urban Géza. — Ók mindig idebent dolgoznak. Mi azonban .;. Adri- enék már 8 órakor elmentek a játékbolthoz, Guszti az egyik illatszerbolt kirakatát rendezi és én is sietek utána, csak még ezt a szövetet kivasalom .;. — Balogh Ádámné kirakatrendező már kapcsolja Gazdák a Tátra csúcsai alatt is be a vasalót. Elvégre a gyűrött szövet senkin sem szép, a kirakat figuráin pedig feltűnően csúnya lenne. Erre különös gondot fordítanak, énnek a műhelynek, a Miskolci Kiskereskedelmi Vállalat dekorációs részlegének dolgozói is. — Milyen aktuális munkájuk van jelenleg? — Most a farsangra készü- i lünk. Farsangi díszbe „öltöz-1 tétjük” a kirakatokat — mond- I ja Lukács László, a részleg vezetője. — Nem kis dolog ám mindig új ötletekkel, eredeti dekorációkkal meglepni a közönséget. mindig helyes irányba terelni érdeklődésüket, a legfontosabb dolgokra felhívni a figyelmüket.:. A mj mufi- kánk szellemi és fizikai munka is. Kigondoljuk, eltervezzük az új. (és lehetőleg egyre, jobb!) dekorációkat, reklámokat, azután fogjuk az ecsetet, az ollót, vagy a fűrészt és elkészítjük. Alkotó munka ez, s aki újat, eredetit, szépet, értékeset ad a munkájával — művész. A kirakatrendezés is egy külön kis művészet. Színekkel, fényekkel, papírmasckkal és sok-sok áruféleséggel keveri érdekes munka. (Esztétikailag is nagy hatással van az emberekre. KÄR, HOGY ennek a munkának, ennek a mesterségnek a .csínját-binját”, a tudományát megyénkből aránylag kevés fiatal sajátítja el a budapesti kirakatrendezői főiskolán. így történhet meg, hogy például az említett dekorációs részlegnél a hozzájuk tartozó mintegy 250 kirakat havonkénti átrendezését jelenleg mindössze 5 kirakatrendező végzi!. . . R. A. Az első reggel mindig kíváncsian nézegetik egymást, mindegyikük más tájáról jött Csehszlovákiának, No, de a Volga üdülőház mély foteljeiben, a társasjátékok és finomabbnál finomabb ételek közelében megindulnak az első barátságok. Mily gyönyörű is a Magas Tálra, mikor a Nap elömleszti a csúcsokat sugaraival! A hó szikrázik szűz fehérségében, és a mélyzöld fenyőfák árnyékot vetnek a csörgedező kis hegyi patakok fantasztikus formájú köveire. Az örökzöld bokrok mögött meg-meglap- pang egy őzike, hogy kifinomult hallásával felfogja a netán közeledő ellenség léptei zaját. Dehát kinek is volna szíve itt rájuk lőni, mikor csoportostul átszaladnak az erdőn, vagy merészen megállnak a kacskaringé« út közepén? A nem mindennapi benyomást még sokan nem élték át a csehszlovák termelőszövetkezeti tagok közül. Egy heti üdülés a jó munkáért sokszor legkedvesebb élményeikhez tartozik az életben. Sok fiatal tag kötött már itt életre- halálra szóló barátságot, amelynek a lepecsételésénél az üdülő vezetője is részt vett — mint házassági tanú. De bizony az idősebbek is sok éven át leveleznek, emlékezve a legkedvesebb percekre, vagy megbeszélik, hogy mikor találkoznak újra a Magas Tátrában. Nos, Barbora Kosko is egyike az üdülőknek. Először életében nem cseng az óra már bárom órakor reggel, hogy sürgesse a tehenekhez. Fél nyolckor nyájasan meghívják a kész reggelihez. Aztán séta A fiatalok mindenhol megtalálj ák a maguk helyét. Még följebb, a legmagasabb csúcsok árnyékába. az ember, s csak akikor mutatott hajlandóságot a mozdulásra, amikor Józsi megbököd te a botjával. Aztán még kettőt elengedett. — Menjetek csak, bocikák. Ott van a jó széna. Marha a marha, de azért van magához való esze. Odaállt a három jószág a bekészített takarmányhoz, és mohón evésnek látott. Akkor ébredeztek az éj te1’örök, amikor a tehenek már alóluk huzigálták a szénát, __ Ébredj, Miklós! — rántotta le a télikabátot a frissebb társáról. — Elszabadultak a tehenek. M iklós bácsi felült, megdörzsölte a szemét, aztán dühösen morogta: — Mi a fene! Ezek egymást kötötték el? Amikor helyre vasvillázták a teheneket, megintesak letelepedtek a szénára, s úgy, de úgy húzta, csábította őket magához a puha, illatos széna, ha az elnök fel nem magasodik a jászol. mögül, ahol addig guggolt, bizony csak elnyomja őket a buzgóság: — Hát maguk így vigyáznak a nép vagyonára? Maguktól aztán akár az egész tehénállományunkat elvihetnék. Volt magyarázkodás, a két öreg egymásra kente a hibát, hogy így, hogy úgy ... Józsi alaposan megmosta a két atyafi fejét, aztán „jó al- vászatot” kívánva, hazaindult. Alig kitette a lábát, Miklós bá\ — Tiszabábolnáról ? Bizony sok mindent lehetne írni. Főleg az új dolgokról. Már amióta a falu tsz-község. Igaz, hogy ez a cím több mint 10 éve érvényes Tiszabábolnára, de az új mégiscsak attól az időtől kezdődik. Végtelen szorgalmas nép él itt. Meg is látszik ez a nagy szorgalom mindenütt Olyan házak épültek az új telepen, hogy a városnak is becsületére válnának. A lakásokról külön is nagyon sokat lehetne beszélni. Valamikor négy-öt család lakott egy udvarban. Most már az egyéves házasok is építkeznek. Milyen érdekes és tanulságos a kisablak-nagyablak vita! Régen Idsablakot tettek a lakásokra, hogy télén kevesebb tüzelő fogyjon. Egésr-ség- telenek voltak a levegő és világosság nélküli házacskák. Most természetesen mindenki nagyablakot csináltat. Jön a hideg? Majd veszünk szenet, — hangzik az ellenén’. Azt már.*mondtam, hogy nagyon szorgalmas nép? Es gazdag is. Lehet, hogy nem is hiszi el, de ha nekem most például 10 ezer forintra lenne szükségem, sok családhoz tudnék elmenni, ahonnan meg is kapnám ezt a pénzt Aztán itt vannak, a szülői értekezletek. Hány és hány érdekes problémáról beszélünk az asszonyokkal! Szívesen jönnek az értekezletre. Igaz, nem mindig az iskolásfiú a téma, elmondanak az HELYZETKÉP asszonyok mindent. Az egyiknek selypít a gyereke. A másiké nem hízik, akármit ad neki. Ezekről is beszélünk. Féltíznél előbb soha nem tudjuk abbahagyni az értekezletet. Hiába, az asszonyoknak sok kisebb-nagyobb problémájuk van, és ha a pedagógus is asszony, akkor bizalmasabbak. És milyen őszinték! Amikor idekerültem, megyek az utcán és köszönök: Jónapot kívánok! Jéna pót, — fogadja a néni, de a hangsúlyból határozottan érzem a mdlékízt, a nemtetszést. Meg is mondtam a néninek. Mir« ő: „Azt nem szeretem, ahogyan köszön”, ök ugyanis a .. D i csörtessék hez” voltak szokva. Ha a gyerekek „jónapottal” üdvözölték őket, nekik is rögtön mondták: „Jaj, de dorogmaiasan köszönteik!” Én ugyanis dorogmai születésű vagyok. Aztán a gyerekek áttértek a „kezét csó- koloinra”. Ez már jobban tetszett nekik. Most már a „Jónapot” ellen sines kifogásuk. Iskolánknak egyébként nagyon jó á kapcsolata a termei ószövetkezettel, Minden ősszel segítünk a betakarítási munkában. Nem pénzért, nem munkaegységért, csak szívességből. Először «benézték: „A gyerekek csak tanuljanak’1 — mondták. Most mái- nem bánják. Es a tsz is segít bennünket. Amikor a Különös házasságot mentünk megnézni Miskolcra, a tsz autója vitt bennünket a mezőcsáti állomásra. Nyáron, a megyei kulturális szemlére szintén ezen az autón mentek táncosaink. A kulturális szemléről jut eszembe: nagyon szép művelődési otthonunk van. Most épült fél, csak még nincs teljesen nendbehoczva. A könyvtárunk is ott kapott helyet. Színjátszóink, táncosaink újra a seregszemlére készülnek. Nemcsak dolgos nép ez, hanem vígkedélyü is. Szeretnek énekelni, táncolni. A seregszemlén újra fellép két szólóénekesünk is, Agóes Gizella és Bata Margit A táncosokat Zeled Endre, a színjátszókat. pedig HoKcskó József pedagógus tanítja. Szóval van itt sok érdekesség, hiszen váltósak a fáin, és a falu anyagi változása meghatározza az emberek szellemi változását, fejlődését is. Hizsnyik Lászlómé, a tí&zabábollnaá általános iskola igazgatója egy kis szünetet tart, majd folytatja: — Na, de eddig nem is hagytam szóhoz jutni magát. Miben lehetek a segtft- séeéme? Mrről akar írni? Eriska esi elkezdte szapulni az elnö-j köt. *■ — Csak sose bántsd — szól t J rá a másik. — Igaza van. Jói elnök az, aki ilyen fiatalon ottj tudja hagyni az asszonyt, megy4 a közös után még éjszaka is.J Pirosnak ugyancsak megmc-J legedett a szívetája a dicséret-J re. Aztán leugrott a szekérről, j és futás Józsi után. Megvárta.i amíg átmegy Nagy ék udvarára 4 és szaladás haza. Mire hazaért, Józsi már az4 asztalnál ült, a vacsoramaradé-1 kot kanalazta: 4 — Hát te hol csavarogtál? 4 — Szomszéd oltani! — neve-1 tett Piros. — Ha neked szabad, 4 nekem se tilthatod meg. 4 — Nem kívánom ón neked 1 azt a szomszédolást! Most isi elkaptam az éjjeliőröket —3 aludtak, mint a bunda. Hara-] gusznak is rám egy da rabig,3 dehát micsináljak? Haragúd-] Innak csak, kibírom, de nem] fognak elaludni, az biztos, 4 — Lehet, hogy máris húzzák 3 a lóbőrt — kacagott Piros. 1 Igazad lehet, asszony, me-J gint meg kéne nézni őket. ] — Az kell neked! — ijedt] meg a menyecske. — Moss Iá-3 bat, aztán be az ágyba! 4 Józsi nem nagyon kérette 4 magát, s Piros azon az éjsza-1 kán olyan igen szépeket álmo-3 dott az ő elnök uráról, hogyl azt el se lehet mondani. 4 » Gulyás Mihály 3 marván ykék vize fölött kiemelkedő sziklaóriásokra. most mór tizedik éwe a sertések körül forgolódik. Sol» Kormúcik bácsi a Nagymi- hályi Kamenica községből jött. Még soha életében nem volt a nem akart hallani sem arról, hogy csak egy napot valaki más helyettesítse. Hát igen — mondogatta — még elrontsák őket. De a vezetőség mégis rávette, hiszen a múlt. évben mindöl anyakocától elválasztott 18 malacot — megérdemli az öreg. Az a hatvan év, amely már a hátát kezdi Kormúcik bácsinak görbíteni, mégsem hátrálja abban, hogy részt ne vegyen . minden kiránduláson és különösen, ahol víg társaság van. ~ -------- •-**"A fiatalok itt is kiveszd a részüket a jóból. Esténként nem nagyon üldögélnek, inkább a gramofonlemezek ritmusára tanítják egymást: a tánc és a hozzá tartozó kedves együttlét titkaira. Nem csoda, hogy a fiatal Acenka, aki messze Csehországból jött, mint a kerületi tsz-ek legjobb számadója, nehezen fog tudni búcsúzni Jánostól, a cflazsdicei traktoristától... Estóntórtt, amikor a csúcsok beburkolóznak a felhők leplébe és a drótkötél vasút pihen a fogas vaskerekein, megszólal a zene az üdülőben, pereg a kép a televízió vásznán. Ma van a búcsúest Megszólalnak a szívek is és a kérges gazda- tenyerek meleg szorítással' adnak búcsút egymásnak. Az utolsó „Viszontlátásra’ ’ között már beférkőzik a szívükbe a munka híwá szava. A Ltplákova a Csorba tó felé, ahol véna a gyönyörű panoráma Mengu- sovoe völgyébe, vagy a tó Tátrában, hát hogy is jöhetett volna, mikor egész életét, leszól gälte a nagygazdáknál és
