Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

Vbsfrnap, IMS. Ja na Ar TU. MSAKMAßTAlUmSSAO 16u\ Gíapió Fentebb már szóltunk róla. hogy aki a tele­vízió rabjává válik, kevesebbet olvas, keveseb­bet fordít önmaga művelésére, a. régebbi meg­szokott formák között. Nézzük meg azt, mit kap helyette a televíziótól. A tolnvírin “ a t®chnika fejlettségénél m leieviziu f0gv.a _ sok vonatkozásba» előnyben van az egyéb, nem ..gépi” onmüve- lési lehetőségekkel szemben. A rendszeresen televíziót néző ember naponta a Irpjrisaebb tájékoztatást kapja a világ és az ország ese­ményeiről. ráadásul nemcsak auditive, mint » rádióban, hanem hangos képekben, tehát m- zuállsan is és igy a közlések sokkal megrapa­tt óbbak, nagyobb figyelmet keltenek, uóvabk a néző tájékozottságai, hatékonyabban segítik, hogy ai élet eseményeivel napról-naprn lé­pést'tartson. Rendszeres külpolitikai tájékoz­tatást kapnak a televízió nézői, ugyancsak a már ismertetett látható-hallható módon. Ki­hozza a televízió a nézőhöz a sporteseménye­ket, a fővárosi és vidéki színházak előadá­sait, filmeket közvetít és — bár még ritkán — megjelenik a képernyőn a televízió kialaku­lóban lévő. sajátos műfaja: a televíziójáték is. Ismeretterjesztő fejtörők és az indirekt neve­lésnek, a szórakoztatásnak sok-sok formája váltja egymást a képernyőn, gondoskodik a TV nézőnek nemcsak szói-ikoztatásáról, ha­nem neveléséi'öl is. EhHez hozzá kelt még ten­nünk a kimondottan ismeretterjesztő jellegű mű.sorszámokat, kisfilmeket Is. , Van egy érdekes sajátossága a telesd ziónak, illetve a televízió rendszeres nézésének. Jólle­het. a műsorban sokszor olyan számok is pe­regnek. amelyek a nczö korábbi érdeklődési körétől távolesnek, mégis megnézi. Először csak azért, mert úgyis be van kapcsolva a készü­lék. másodszor kíváncsiságból, harmadszor már bizonyosfokú érdeklődéssel várja is a hasonló jellegű adásokat. így szélesedik a néző érdeklődési köre is és számos példát lehetne felemlíteni ennek igazolására: olyan nézőket, akik korábban egyáltalában nem érdeklődtek a sport iránt, most pedig nemcsak a Telesport adásokat kísérik figyelemmel, de magukat a helyszíni közvetítésben látható sporteseménye­ket is nagy érdeklődéssel figyelik. És sokkal nagyobb érdeklődéssel feldúlnak sokan a me-1 tógazdasági problémák fölé is, mert jól össze­állított. képes adásokban elevenedik meg előt­tük a mezőgazdaság életének sok-sok problé- mája- k* így lehetne sorolni a példákat még sokáig. A u_. _ i televízió előfizetők Borsod megyei ea-,ntóTiak növekedé­sével kapcsolatban adódott ez a gondolat. Sok embert foglalkoztat napjainkban: rajon a te­levízió nem válik-e kárára az önművelésnek? Elmondhatjuk, hogy van, akinél megtorpanást jelent és eltérést o régi önművelés? formájától, de itt igen is érvényes az ismert közmondás, hogy emit elveszt a réven, megnyeri a vámon. mert a televízió részben teljesen kárpótolja az adási idő alatt elmulasztott önművelés! és sró- lukozási lehetőségekért. Részben pedig a ma­ga sokrétűségénél fogva, mindig újabb és újabb területek felé, irányítja érdeklődését.. szélesíti ismereteinek körét. így a televízió Borsod megyében tízezreknek vált új önműve­lés* formájává és nem kétséges, hogy az elkö­vetkező időkben mind nagyobb lesz azoknak a száma, aldk napról map ra a televízió képer­nyője előtt is gyarapítják ismereteiket, műve­lik önmagukat Benedek Miklós SOKAT DOHÁNYOZNÁK A LENGYELEK. A legújabb statisztika ada­tok szerint sok más országhoz hasonlóan Lengyelországban is úgy látszik egyre többen dohá­nyoznak. 1961-ben 50 milliárd darab cigarettát szívtak el a lengyelek ami 1960-hoz viszo­nyítva 5 milliardth rmelkedés­nek felel meg. Egy lakosra számítva 1961-ben 1660 darab cigaretta esett, szemben er I960. éri 1530 daraöbgl. A ien- gyel dolgozók 1960-ban csupán cigarettára összesen kb. 9 mil­liárd zlotyt költöttek. Szálloda épül Móron a Bormúzeummal szemben 4 etóeeumUtv-jietíSk ♦Ceró bánrioi Televízió és önművelés MtHMMMOUtlUltNttHIII Társadalmi munka A nyári önkéntes ifjúsági U borok szervezése vagy más tu sonló sikereink alkalmat riyu tanaik a rosszindulatú nyuga hírmagyarázóknak ami, hog a társadalmi munkáról’ élet lód jenek. Krónikus téniaszi genységük magyarázza, hog erre a tárgykörre is ráfanya lódnak. Mint rendesen, szem forgató farizeuskodással ilye alkalmakkor is az egyéni, sza badsagot. a személyiség jogai kérik tőlünk vázámon. Erösza , kos szervezésről, titkos utasi fásokról és egyéb badarságok rol fecsegnek. A féktelen individualizmus a gátlástalan szabadosságé forduló liberalizmus nézőpont jabol vizsgálva egyetemi hall Katóink nyári táborait, eg: község lakosainak valanúlyer Jeladat megoldására irányuk összefogását, — valóban értet lenseg, vagy éppenséggel gunj és- düh támad. Mogyanis ra gadhat iiák meg egy önzetlen áldozatkész szervezkedés leg bensőbb rugóit olyanok, akik nek életmódját, érzületét, as emberekhez való viszonyát é: társadalmi rendszerét az önzéi hatja át és határozza meg?! A társadalmi munkában amely csakis a népi hatalom talaján virágozhatik ki, ru enyém és a miénk fogalmának összeforrottsóga, az egyéni ét közösségi érdek találkozása fe­jeződik ki. Elsősorban azok vállalják a közösségi munka áldozatát és szép terhét, akik­ben n leg világosabban .és leg- szilárdabban él ez a felisme­rés; akik a legmesszebb jutot­tak el abban a nemes küzde- lombén, az ember öcn­ma^áviil és a minduntalan feJU felbukkanó lmtusokflcal szem­ben folytat, h(>g5r felszabadítsa magút az önzés, az egoizmus minden maradványa és befo­lyása alól. A társadalmi mun­ka térhódítása lehát az új, magasabbrendtí ember forrná- • lód ásónak is útjelzője. Mostanában ismét &'yukrán esik 5Z0 róla. Újfajta itéayc- ket támasztunk vele szemben Szeretnénk gazdagabbá vará­zsolni tartalmát, életszerűbb* fejleszteni eszközeit és módsze- reil Tovább kell lépnünk bi­zonyos megmei ovedett fonná- kon s üres sémákon. Eléggé Kcéles körben otthonos nálunk n társadalmi munka egyoldalú, szukikörü értelmezése. Társa- daimi munka. — hallják — ős maris számoszlopokat, kimuta- lusokat, jelentéseket látnok, e .1 utcák, járdák, művelődési otthonok, parkok képe rajzoló­dik ki előttük. Az anyagi ha­szon, az új létesítmények érté­ke, a meg takarítás persze nem lebecsülendő. .P* nemcsak számoszlopok- rol, község fej í észtét,ról van szó! • Másról Is! .Annak megragadó demons­trálásáról is, hogy hazánkban alapvetően megváltozott az emoer és a környezet viszonya. íöhh?*aZ° embeit n«n röpíti s.*bV<ÍC'.0?a » mun kanéi kü]i- Razt asii;ü válságok vi- haia, néni sodorja erre-arra a modern népvándorlás. Emié? Lis" rtőtt Cn'í riV ü íelsZi»badu­k.s ekitt nálunk többszázezer einber szinte állandóan úton Volt. Sommások és építőmun- kasok, kubikosok és rószes- aratők. ..valcoló” nyomdászok és tisztviselők vándoroltak a munka, a megélhetés után. Ugyan mi köthette volna őket ahhoz az utcához, ahol ágy- raiáidként húztak meg magu­kat, vagy ahhoz a városhoz, amelyről sohase tudták, meny­nyi időt is tölthetnek falai k'ö- zötk Miféle társadalmi munka kelhetett és virágozhatott vol­na ki a szomolyai barlangla­kások vagy a miskolci emlier- piac környékén?! Most azonban gyökeret eresz­tenek a mi dolgozóink. Érde­mes figyelmet szentelni annak a lénynek, hogy új települé­seinken, így megyénkben Ka­zincbarcikán és Tisznszeder- kényben, törzsökös lakosság van kialakulóban, és 'a sokszá- zados múltra visszatekintő helfségeklien is, kiváltképp az y'öbbi időbon, az egészsége* lokálpatriotizmus érés szálai szövődnek. Az. emberek látják a maguk és’lakóhelyük örven­detes fejődésének jó reménye­ket keltő, biztató és biztonság- érzetet nyújtó távlatait. Ilogv- nc vennének hát részt szíve­sen, jókedvvel falujuk, városul csinosításában, szépítésében, gazdagításában. A sok egészséges alkotó erőt és még szunnyadó energiákat májában sűrítő lokálpatriotiz­musból nagyobb célok és tet­tek is kibonthatók, kivirág.>z- tathatók. És most éppen erről van szó. Az SZKP XXII. kongresszusának életünk vala­mennyi területét besugárzó és megvilágosító útmutatásai töb­bek között ilyen vonatkozás­ban is hasznosíthatók. Törté­nelmi szükségszerűség, hogy hasznosítsuk is! Államhatalmunk együtt fej­lődik a szocialista társadalom­mal. A fejlődés iránya nálunk is az össznépi hatalom, az össz­népi állam megteremtése. Rendkívül fontos tehát mai ál­lamhatalmunk olyan vonásai­nak erősítése, amelyekben az államhatalmi és a társadalmi tevékenység már most’együtte­sen jelentkezik. Fontos a falu szépítése, csinosítása, de az efféle tevékenység légüres tér­ben mozog, ha tevékenységünk középpontjába nem a terme­lőszövetkezeti gazdálkodás felvirágoztatását, a tsz-ek gaz­dasági és politikai megszilár­dítását állítjuk. Ehhez pedig bizonyos 'tárgyi feltételek biz­tosítása mellett a tervek be éle­tet lehelő emberekkel való ál­landó, bensőséges beszélgeté­sekre, a nézetek tisztázására, a sohasem csendesedő okos szóra van szükség. Helyes a fá­sítás társadalmi munkában, de talán még fontosabb, hogy aid a fát elülteti, az szívével és eszével tudja, hogy mire haj­tanak majd ki a levelek, mi­lyen levogő élteti majd az il­latozó virágokat. Lehet, kell is erősíteni a tanácsok törrteg- szervezeti funkcióit, amelyek sok helyütt elhomályosultak, — a tanácstagok is ügyinté­zőkké váltak, akárcsak a fize­tett tisztviselők. Lehet is. kell is szélesíteni a társadalmi szer­veretek bázisát. Mostanság még gyakran tapasztalja az orißcr. hogy különböző cím- szók alatt ugyanaz a néhány ember ül össze, — az okos nép gyülekezete helyett —- meg- hányni-vetni gondjainkat és formálni a közeletet. Ez a je­lenség kétfajta káros következ­ménnyel is jár: a túlságosan igénybevett emberek, akiknek vállalna sok teher nehezedik, kénytelen-kelletlen felületes­séghez szoknak és kifáradnak, másfelől pedig kihasználatla­nul marad sok értékes, aktivi­zálható erő. Tisztelet és megbecsülés iái azoknak, akiknek gondja, törő­dése és fáradozása túlmutat a szükebb család körén és <r tö­megekért érzett felelősséggé, z nép szolgálatának lelkiisme­reti ügyévé tágul. A szocialis­ta eszmeiség térhódításának biztos mutatója, hogy immár ízázczerszámvu vannak ilyen emberek hazánkban, s ha a társadalmi munkát kiemeljük kisüzemi” keretedből és az xldi ginéi jobban politikánk türelmes ma gyár-ázását, a köz­ízlés csiszolását, a tudás tér-, löszt ősét szolgáljuk vele, ha a össznépi hatalom megte­remtésének irányában ható fejlődést gyorsítjuk általa, — még többen lesznek azok, akik vállalják. — ezt a „második műszakot'’. Ezer farsangi bál Egy negyven év körüli asz- •zony a tovatűnt, messzeszállt ivek emlékeit idézi. Régi hol­tokat rakosgat. Megfakult se- yemzsebkendokeí, megsárgull eveleket, lepréselt virágokat. Mindannyihoz valami kedves ralk élmény, finom hangulat, izép esték mámora, vagy az úrebegett vallomás halványuló miteké tapad. Lassú, kimért, fáradt moz- lulatokkal rakosgat egy asz- izony. Hirtelen megáll. Finom díszes kartonlap ke- •ül_ kezébe. — Táncrend. Az :lső bálról. Rajta nevek. Köny­ved mosoly fut át arcán. Te- ántotc hullámzik, mint karcsú este sok-sok évvel ezelőtt egy csodálatos keringő lágy ütemé- •e. Az. emlékezésen mindinkább irrá lesz a kíváncsiság, a ku- ató-fiirkésző igény, megtudni. ' ni lett az egykori gavallérok­ról. merre vetette a sors az el- iő.bál táncosait, beváltották-e íz elfutott évek a hozzájuk fű­: zött reményeket, lett-e az em , béri boldogság igényéből szél beteljesülés. Az asszony bezárja a kis la' dikót. és kinyitja szivét, hogj befogadja a megvalósult almot örömét és szépségét. Ütnak indul és rendre-más­ra felkeresi első báljánál partnereit. Nyomasztó, lehan­goló, döbbenetes találkozások­ban van része. A maga szül világába zárt szerzetessel, < gyanúsan kedélyes borbéllyal a testbcn-lélekben egyaránt el­nehezült polgármesterrel, a fé­lelmetesen beteg, idegbajos or­vossal. A táncrend névsorába szereplőkkel. Szétf oszlottak az illúziók ködbe vesztek a nagy tervek kudarcba fulladtak a férfias próbálkozások. Az élet nagyon mostohán bánt a báli mosoly­hal s a szép reményeket és színes álmokat megvalló sza­vakkal. Az asszony keserves útjának végére ért. Visszatér elhagyott, árván maradt, üresen ásítozó otthonába. Fáradt. Nagyon fá­radt. Másként, mint annakide­jén a báli táncok után. Keze ölébe liull. tekintete üresen l mered a semmibe ... Emlékeznek ugy-e, — tudni­illik azok. akiknek koruknál fogva lehet, szabad és illik em­lékezni.' — hogy egy valaha nagy sikert aratott, gyönyörű francia film. a Táncrend cse­lekményét próbáltam felidézni. Miért is jutott eszembe? Nos, furcsa képzettársítással. — A napokban megtudhattuk, hogy az idén ezer farsangi bált rendeznek ‘Borsod megyében. Egyik-másik mulatságén régi szép szokásokat is feleleveni lenek. Népi hagyományokat. Bár a táncrend — szalonok szülötte, olyasféle elegáns do­log. — bit ran át lehet venni ezt a finom szokást. Mintha itl-ott már éltek Is volna ve­le. Ha irot-t példánya nincs is mindenütt, a leányok jól meg szokták jegyezni .a sorrendet. A számot is, hogy egy-egy bá­lon hány kérőjük, hány part­nerük akadt. És ha evek múltún előveszik majd táncrendjüket, vagy a kapcsos kis könyvet, amelybe kipirult arccal jegyezték be nagy tatokban szép báli élmé­nyeiket, — bátran elindulhat­nak a találkozók ra. az emlékek és álmok felidézésére . .. Ezer farsangi bál! Megannyi önfeledt vidámság és szárnyaló öröm! És a btodogsáeról szőtt ál­mok igazságától mosolygó táncrendek — A fránya i Az i betű körül valóban ré­gen volt már vita. Madách Imre Ember tragédiájának ta­núsága szeréit utoljára a ..ho- mousion” és a „homoittsion”; hívei közölt Akkoriban ne*n babra ment a játék. Az i betű- elfogadása eretnekségnek sm-i mltótt s a vallási téboly és el-: vakultrág máglyára hurcolt» azokat, aldk megfeledkeztek a jónevelésről és a helyesírásról.j Értetlenül és kétségbeesetten, mondja Ad ám a konstantiná-J polyi -színben: i „Oh jaj. ne tréfálj! — | hót egy i .miatt is \ Mehctyi ily elszántan a halálba? — Mi akkor a magasztos, \ ■nagyszerű?” ^ Most ismét.fellángolt egy kisj eszmecsere az. i betű körül. A* napokban jelent meg a Cor-" vina kiadónál a kétnyelvű tel->< ies latin—magyar Horatius kö-: tét. A címlapon a költő neve-: nek birtokos esetét igy írták:? HORATI. Most többen arra es-^ küsznek. hogy a genitivust két- i-vel kell írni, így: Horatii. A\ Magyar Ncnizet beszámol a vi-< ta hullám veréséről, és több; adattal bizonyítja, hogy a: könyv címlapján látható írás-“ módot annakidején maga Ho-^ ratius hitelesítette. ; övezze megbecsülés irigy-' ség is a vitázókat, hogy ilyent apróság szenvedélyes megnyi-: latkozásokra serkenti Okot. $ Bárcsak ilyen nyugtalanság? és türelmetlenség hevítené azo-^ kát az embereket is, akik nzjr élet különböző térülőiéin, mun­kájuk és magatartásuk, szavaik^ és tetteik során elfelejtik azj i-re rátenni a pontot... 2 Sárközi Andor­§ Figyelmet érdemlő ‘“SokoX §a napokban. A televízió előfizetők száma KMiskolcon az elmúlt év harmadik negyedének ^vegén 2Ö70 volt. Az óv végére ez a szám §4098-ra emelkedett, vagyis egy negyedév alatt §122S-al szaporodott csak Miskolcon a televl- czió előfizetőinek a száma. Ha megyei össze- ■fHitesben nézzük az adatokat, úgy Miskolccal S együtt Borsod megyében ebben az időszak­iban 2796-al szapoi-odott az előfizetők száma, eés Szilveszter éjszakáján már 8131 televíziós Skészülék képernyője sugárzott műsort Bor~ ^sód megyében. Ez a szám magában talán nem- Sis jelent sokat. De figyelembe kell venni í egyrészt az előfizetők számának rohamos Xej- Slődését, vagj-is azt, hogy az ebnúlt év § utolsó negj-edében több mint felével nö- ^ vekedett a korábbi előfizetők száma, ^részben pedig figyelembe kell azt is Svennünk, hogj- a televíziót általában nem t\egy ember nézi, hanem nyinimálisan egy csa- ?iád, és így nagyon szűkön számolva, három- S néggyel kellene szoi-oznunk a készülékek ^száinát, de nem hagj-hatjuic számításon k(- Cvül a nagyobb látogatottságú televíziókat ssetn, amelyek művelődési otthonokban. Ma­litokban és egyéb helyeken emberek tucatjai­dnak, vagy éppen százainak közvetítik heten- rkint öt alkalommal a műsort. Bátran állíthat­ójuk, hogy a televízió műsorait csak Borsod (j megyében napi-ól-napra 55—60 000 ember lenézi. jj Elgondolkoztató a televízió ilyen nagy­i-arányú térhódítása. Eszünkbe juttatja azt a Ókérdést: vajon a televízió vem vesz-e el túl isoíc időt az emberektől, nem vonja-e el az em- * berek nagy tömegeit az önművelés sokféle § más formájától ? Az adások ugyanis éppen ab- £lxvn az időpontban vannak, amit az emberek ÍJ többsége önművelésre, vágj- szórakozásra sze­rkóit fordítani. Az esti órákban szoktak az eon- ^ berek általában olvasni, egyéb módon művel- ?rü magukat, vagy szórakozni és a televízió ? képernyőjén éppen ebben az időpontban vil- ílódzaiak hivogatóan a képek és valósággal ma- íguk elé parancsolják az embeixiket. ^ Tagadhatatlan, hogy annak az embernek, ^aki rendszeresen foglalkozott önmaga müve- , lésével, változást jelent életében a televízió ■ megjelenése, különösen változást jelent akkor, tha saját lakásában van és igy nem kell érte 5'nennie sehová. Kevesebb ideje jut az olva­dásra. sőt, vgy kicsit hűtlenné válik az addig {igen kedvelt rádióhoz is. Egyes filmek meg­tekintésénél Is gyakran gondolkodik, vajon ér- idemes-e estére íelöltözködni, sorbaállni a ra»- ízipénztámál, végignézni a filmet, majd onnan »hazamenni, amikor ugyanabban az időben y,házhoz szállítva'' kaphat minden fáradság [nélkül hasonló jellegű saóralcoztalást, amit c otthoni kényelemben nézhet. Az igazság ked- ^ véért hozzá kell tennünk, hogy a televízió nem p.yújt és nem is nyújthat teljes művészi élve­zetet. mert hiszen hiányzik belőle — gépi, ! közvetítő adottságainál fogva — a közvetlen j élmény lehetősége. És talán én pen emiatt, nem jmutetható ki visszatartó hatása sem a mozik, 'színházak látogatottságában, sem a könyvtárak lés könyvesboltok forgalmában. Mert hiszen a nűvelődéire és kultúrált szórakozásra vágyó­idé nagj' tömegekhez viszonyí tv-a, a tolertzió- ínézők száma még így is csekély. így a továb- í biaikban csak erről a csekély részről, a televí- iziót rendszeresen éiveaükról szólunk. Három óra vidámság Turaonyi Pálnak, mint konle- ran&znak ia és mint szereplő­nek is. Nem célunk ugyan, hogy minden szereplőről el- . mondjuk a véleményünket kü- , lön-külön is, de okvetlen meg kell említenünk Képesy Jó­zsefet, aki a jeleneteknél kap- | ta a legtöbb tapsot, az éneke- I sek közül pedig Varga And- 1 rás, háromszoros VIT-díjast, aki a kis csopoi-tnak úgy utói- : vén a lelke. Rendkívül sokat 1 vállalt magára és szovjet, ro- . mán, kubai, magyar dalaiért 1 méltán kapta a tapsokat. < (pt) 1 SOKAN gyűltek össze janu­ár 25-én, csütörtökön este ai S/.MT Művelődési Otthonában A nagyrészt fiatalokból állf közönség kiváncsion várta e Magyar—Saovjet Baráti Tár­saság megyei elnöksógóneli rendezésében sorrakerüló vi­llám, zenés, humoros estet melyet a béke és barátság gondolatának jegj’ében tartot­tak. Az esten főleg szovjet szer­zők műveiből adtak elő, d« szerepelt a műsoron több len­gyel, román és magyar szerző­nek a műve Is, Különösen nagy sikert aratott az említett országok néhány kedves hu­morú népdala. Mielőtt bármi­lyen formájú kritikai meg­jegyzést is tennénk az estre, szükséges elmondani: a vidám­sággal, a humorral telített há­rom óra rendkívül igénybe vette azt a néhány művészt, aki a műsort szolgáltatta. Az Bránylag hosszú műsor már magábanvéve is eléggé fárasz­tó lehetett a szereplőknek, de ehhez in ég hozzá kell tennünk azt is, hogy ez a kis csoport szinte állandóan utazik. Az or­szágnak hol ebben, hol abban 1 helységében nevettetik az ímbeieket. Miért? Turgonyi Pál konferánsz — a József At­tila színház tagja — körülbelül szt mondta erről: „Jó őrzés nallani a napi munkában meg­fáradt emberek nevetését.” Hadd mondjuk itt el: a hosz- >zú utazásnak, a sok szereplés­iek egy pillanatig sem iche- ;ett a legkisebb jelét sem látni színpadon. Felszabadultan, lágy kedvvel játszanak és a levettetés sikerült Ebben kil­ón ören nagy része van éppen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents