Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 23. szám
ESZAHMAGYARORSZAG Vasárnap, 1962. január 28. A bizalmi választások tapasztalatai Ormosbányán A SZAKSZERVEZETEK alapszabálya életeimében kétévenként a bizalmiaktól kezdve a középszervekig újra kell választani a vezetőket. Az 1959-ben megválasztott vezetők mandátuma lejárt, most számot kell adnunk arról, hogy eddig a dolgozók bizalmából szocialista társadalmunk építésének meggyorsítása, dolgozóink érdekeinek védelmében hogyan végeztük munkánkat, hogyan éltünk a választók bizalmával. A választások a demokratizmusból adódó jogokat biztosítják a szakszervezeti tagoknak, éa mivel a bizalmi választások bányaüzemünknél befejeződtek, állíthatjuk: szervezett dolgozóink éltek jogaikkal: bíráltak, elismerést fejeztek ki, véleményt alkottak a vezetők munkájáról, és megszabták a megválasztott vezetők tennivalóit A választások legfontosabb politikai célkitűzéseit, a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa és a SZOT XIX. kongresszusának határozatai szabták meg. Legfontosabb feladatunknak pártunk politikájának utasítása alapján azt tekintettük, hogy szervezett dolgozóinkat még egységesebben sorakoztassuk fel szocializmust építő hazánk politikai, gazdasági hatalmának további erősítésére, szem előtt tartva a dolgozók érdekvédelmét A két év alatt, de a választások időszakának előkészítésében, különösen fellendült a dolgozók egészségvédelme, a munkásvédelem, a szociális, kulturális kielégítésért folyó munka a dolgozók érdekében. A vezetők különösen figyelemmel kísérték á szervezett dolgozók mindennapi problémáit és arra törekedtek, hogy a törvényességet minden területen a legmesszebbmenőkig betartassák. A választási munkánál figyelembe vettük az SZKP XXII. kongresszusának határozatait, amelyek a kommunizmus megvalósításának feltételeit tárgyalják, amelyekben részletesen megszabják a szak- szervezetek tennivalóit. A kongresszus világosan mutatta, hogy a kommunizmus megvalósítása milyen feladatok elé állítja az egész társadalmat, s a feladatok, célok megvalósítása a szebb, a békés, boldogabb holnapért, a dolgozó emberért folyik, és a határozatok középpontjában a dolgozó ember áll. A VÁLASZTÁSOK e nagy céljaiból rögzítettük azokat a teendőket, amelyek ránk hárulnak és tárgyaltuk bizalmi értekezleten a csoportra háruló feladatokat. Megállapítható a bizalmi választásokról, hogy szervezett dolgozóink érzik a felelősséget, s ez úgy a gazdasági, mint a politikai munka fellendülésében tapasztalható. A fellendülést bizonyítja az is, hogy jó páran dolgozóink közül, akik eddig távol tartották magukat a szakszervezettől, A mondatokból is van előregyártott már a választások előkészítésének időszakában beléptek a szakszervezetbe, felismerve és látva az egység jelentőségét. Üzemi bizottságunknál 1959- ben 210 bizalmit választoltak meg szervezett dolgozóink, míg a jelenlegi választáson már 241 bizalmit választottunk. Az 1959-ben megválasztott bizalmiak közül most nagyon sokat újra megválasztottak a bizalmi csoportok, mivel ezek a bizalmiak megfelelően foglalkoztak csoportjaik problémáival, felsőbb szerveink határozatait megfelelően tudatosították a csoporton belül. A választások során előfordult olyan eset Is, amikor a bizalmi csoport az 1959-bcn megválasztott bizalmit nem választotta meg újra, mivel nem dolgozott megfelelően. A VI-os akna bizalmiját, aki különben a csoportjával együtt dolgozik, a javaslat ellenére sem választották meg bizalminak. A csoport őszintén elmondotta, hogy ez az elvtárs nem minden esetben és nem rendszeresen tájékoztatta őket azokról a határozatokról, amelyek munkájukkal kapcsolatosak. Azt is elmondották, hogy a munkában sem mutat megfelelően példát. Ilyen eset azonban csak elvétve fordult elő a mostani választásokon. A megválasztott bizalmiak a bizalmi csoport tagjai közül lettek kijelölve, párttagok és pártonkívüliek, széntermelő vájárok, csillések és olyan munkahely is van, ahol műszaki beosztásban lévő elvtársat választott meg a csoport bizalminak. A jelenleg megválasztott bizalmi hálózat képes arra, hogy pártunk politikáját követve érvényt szerezzen a határozatoknak és hogy jól végezzük el azokat a feladatokat, amelyeket társadalmunk építésének meggyorsítása érdekében kell elvégeznünk. A MOST MEGVÁLASZTOTT bizalmiak legfontosabb feladata lesz a csoport problémáinak, ügyeinek megfelelő intézése. Emellett biztositani kell az állandó politikai nevelő, felvilágosító munkát. Azon kell munkálkodniok, hogy a csoportokon belül kialakuljon az elvtársi szellem, az egymás iránti segíteni akarás, a fegyelmezett munka. A bizalmiaknak szervezniök kell a szocialista munkaversenyt, amely további felemelkedésünk egyik eszköze. A feladatokat teljesíteni akarjuk, hogy az ormosbányai bányaüzemnél is felérjük szép céljainkat. Buku Jmrc üb. titkár Hétfőn új tanteremben kezdik a tanítást RépásÉi istán Répáshután, ebben az alig 600 leiket számláló kis bükki községben esztendőkön keresztül hiába kérték a község lakói és a tanács vezetői az egytan- termes általános iskola bővítését. A népgazdaság anyagi erőiből nem tellett a tanterem építésére. Az elmúlt év őszén a megyei tanács 60 ezer forintot ajánlott fel a répáshutai községi tanácsnak, iskolabővítésre. Sajnos a pénz nem volt elegendő, mert a legóvatosabb számítások szerint is 160 ezer forint lett volna szükséges az új tanterem megépítéséhez. A község lakói az elmúlt év októberében mégis hozzáfogtak az iskolabővítéshez. A tervezését társadalmi munkában végezték el. Délutánonként a község apraja s nagyja ott szorgoskodott a növekvő falak mellett. November 2í!-ra — tehát alig egy hónap alatt — tető alá hozták az új tantermet. A szakipari munkák befejeződtek, így az 1961—62-es tanév második félévének első napján — hétfőn már az új tantermet is birtokukba veszik az iskolás gyermekek. Répáshuta mindig élenjárt a társadalmi munka szervezésében. Ilyen összefogásra — mint amilyet az iskolaépítésnél mutattak — mégsem volt példa. ♦ z Haszon kétezer óra repülés A román mentőállomások értékes segítséget kapnak az egészségügyi repülő szolgálattól. 1961-ben az egészégügyi repülőszolgálat gépparkja 30 darab géppel szaporodott. A repülőszolgálat pilótái az elmúlt esztendőben összesen több mint 22 ezer órát repül- te}c, betegeket szállítottak a tartományi kórházakba, vagy szakrendelő intézetekbe, szakorvosokat vittek a helyszínre, vagy sürgős gyógyszerkülde- ményt továbbítottak. Az elmúlt esztendőben összesen 525 esetben szállítottak orvost sürgős segítségnyújtásra a vidéki kórházakba. (^ipó-töpíénet Néhány héttel ezelőtt Londonban egy társaságban voltam. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, ittunk is egy kicsit, szabadelőadást tartottam a magyar borokról. Megmagyaráztam, hogy a tokaji aszút mi nem vacsorához isz- szuk, hanem előtte, vagy inkább utána, lefordítottam a bikavért, a leánykát, az ezerjót, a szürkebarátot. A társaság egyik tagja megkérdezte, meg tudja-e venni az átlagos magyar ember ezeket a szépnevű borokat. Innen már csak két lépés kellett az életszínvonalig, a ki mit keres-ig. Kértem egy darab papírt, leírtam rá valamit, összehajtottam, a poharam alá tettem. Jó feltűnően csináltam, de közben azt játszottam meg, hogy titokban akarom tartani, mint a falusi bűvész a színpadon, amikor jobbkezével valami szemmellát- hatót mutogat, hogy közben a ballal megcsinálja a kunszt- stiklit. „Mit írt fel?” — kérdezték. „Majd ha itt lesz az ideje, megmutatom” — feleltem. Nem kíváncsiskodtak, angolok, mindenekfelett tisztelik a játékszabályokat. Néhány perc múlva Henry megkérdezte: „Es mondja, hány órabérért tud egy magyar munkás egy pár cipőt venni?” „Köszönöm!” — kiáltottam és átadtam neki az összehajtott cédulát a pohár alól. „Olvassa fel” — kértem. Hüledezett is, nevetett is. A saját kérdése volt rajta. Felolvasta. Nekem estek mind. „Honnan tudta?” „Nincs benne semmiféle varázslat — mondtam —, de az idén több hetedt töltöttem nyugati országokban, vártam ezt a kérdést.” Megadtam rá a feleletet. Tamáskodtak. Henry kijelentette, hogy ő olvasott erről valamit. Igaz, van olcsó cipő, de abból minden dolgozó csak kétévenként kap egy párat és az is otromba, ódivatú. Mindnyájan a lábamra néztek. Henry arca felragyogott. „Például ez” — mondta. A többiek helyeseltek. Engedelmet kértem a háziasszonytól, hogy levethessem a cipőmet. Megadta és szolidaritása jeléül ő is levetette. Nagyon szép lába volt. Egyideig rajta felejtettem a szememet, azután Henry kezébe nyomtam cipőmet és megkértem, olvassa el, mi van a bélésébe belenyomtatva. Henry elolvasta és meghajtotta a fejét: „Nyert” — mondta. „Mi az, mi az?” — kiáltoztak a többiek. „Mindenki maga ürítse ki a keserű poharat!” — mondta tréfás ünnepélyességgel. Cipőm kézről kézre járt. Mindenki elolvashatta a feliratot: „Alberti e Fratelli, Torino”. Ott vettem, londoni utam előtt három héttel, nem is olcsón, 6800 líráért. A történet önmagában is kerek, pedig van folytatása is. ] Ma egy hete egy pesti társaságban voltam. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, ittunk is egy kicsit. Elmeséltem, hogyan magyaráztam el londoni barátaimnak a bikavér, az ezerjó nevét, és így tovább. így jutottam el a cipő-történetig. Mindenki a lábamra nézett. Barátaim szömyülködtek. „Erre a szép cipőre mondták, hogy otromba és ódivatú?” — sopánkodott Bözsike. „Hiszen erről a vak is látja, hogy csak olasz vagy angol lehet.” Mindenki helyeselt. Csakhogy ezt a cipőt áprilisban vettem a Krisztina körúton egy cipőboltban. Boldizsár Iván A Miskolc! Bélyeggyűjtő Kör értesíti tagjait, hogy az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően január 31-én — szerdán — 18 órai kezdettel beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlést tart. amelyen a szövetség képviseletében Darányi Ignác gyűjtőtárs is részt vesz. A tárgysorozat fontosságára való tekintettel a kör minden tagjától pontos megjelenést kérünk: (J^ettentő Irta: Horváth József &öd riguez D XLV. Gézának volt igaza. Még egy jó negyedórát sétálgatott, aztán ismét villamosra szállt, és hatalmas vargabetűvel elindult haza, a spanyol házba. Csizmadia, Haraszti és Béla visszafojtott lélegzettel várakoztak rá. Géza jókedvű szemvillanással adta tudtukra: — Sikerült... Mind a négyen léire vonultak. — Imre bácsi? — kérdezte Géza — Nem jött. Bizonyosra veszem, hogy kora reggel tér haza — jegyezte meg Haraszti. — A többiek? Sejtenek valamit? , — Semmit — rázta a fejét Haraszti. — Anna sem? — Anna sem, nem hát — mondta Béla. Hallgattak. Később Géza törte meg a csendet: — Valahogy szét kellene nézni a Hotel Wien környékén. .. — Azt már nem — jelentette ki erélyesen Csizmadia. — Tudod, mi van most azon a környéken, ha a csomag.. . bevált? A nagy ramazurin kívül razzia, igazoltatás, motozások. .. Géza megadta magat: — Hát jó, majd holnap. — Ne félj, édes fiam — mondta Haraszti — az ilyesminek nemcsak füstje van, de híre is. Fogadok, hogy a reggeli lapokban már lesz vala- nü. Na nem szenzációs tudósítás, hanem tán csak egy kurta közlemény. De valami lesz. Meg aztán holnap délelőtt már meg lehetne próbálni egy kis terepszemlét. Reggel meg fogjuk beszélni. Elbúcsúztak. Aludni tértek. Géza bement a szobájába, de nem tudott elaludni. Nem is vetkőzött le. Hirtelen összerezzent. Gulyás bácsi kért bebocsátást. — Gézuka, lelkem, maga megint nem evett semmit! Hoztam egy kis harapni valót. — Nem vagyok éhes, Jani bácsi — tiltakozott Géza, de az öreg nem engedett a negyvennyolcból. — Én addig ki nem megyek, amíg meg nem vacsorázott! Hogyan gondolja ezt, Gézuka? Gézának vakmerő ötlete támadt. Váratlanul megszólalt: — Jani bácsi, megtenne nekem egy szívességet? — Akár kettőt is. Gézuka! — Figyeljen ide... A Keleti Pályaudvarnál, a külső csarnokban egy pavilonban német újságokat is árulnak. Nekem nagy szükségem volna néhány német újságra. — Most? Még máma? — Igen, még ma este. — Éppenséggel elmehetek, és megveszem. De miféle újságokat? — Akármilyet, amilyet kap, hármat, négyet, mindegy. Minél többet. Itt van pénz. Menjen le az Olasz fasorba, üljön taxiba, és menjen el a Keletihez. Ott a taxit küldje el. Vegye meg a lapokat. Fogadjon egy másik taxit, és jöjjön vele haza. — Már indulok is, Gézuka. — Várjon. Biztos, hogy magánál van az igazolványa? A kijárási tilalom ugyan megszűnt, de bizonyos, hogy sokfélé igazoltatnak. — Az mindig itt van a zsebemben. — Mutassa csak! Géza gyorsan átfutotta az igazolványt. Teljesen szabályos volt, bélyegző, dátum. Francisco aláírása — minden rendben. — Induljon, Jani bácsi! Iparkodjék, itt várom. Gulyás János furcsállta ezt a kései megbízatást, de nem ellenkezett. Ha egyszer a gazdájának szüksége van a lapokra. Ki tudja, miért? Egy óra telt cl azóta, hogy Gulyás útnakindult. Géza lent sétált az udvar sötétjében, a kapualj körül. Időnként megállt, hosszan fülelt. Egyik cigarettát a másik ut^án szívta, tövig. Jöhetne már az öreg. Egy és negyedóra. .. Számítása szerint már itt kellene lennie. Ha csak nem kellett sokáig taxit keresgélnie... Géza már bánta, hogy elküldte az öreget. Szidta magát, amiért nem volt türelme kivárni a reggelt. Végre! Egy fagázas autó motorja dohogott odakünn. A kocsi a kapu előtt állt meg. Géza nem mozdult. Hallotta. amint a taxi ajtaja becsapódik, és valaki kulcsot tol a zárba. Az öreg Gulyás jött. Bezárta a kaput, és Géza jól látta, hogy jobbkezében néhány újságot szorongat. Ekkor lépett előre. — Megjött Jani bácsi? — Meg. Gézuka, végre! Képzelje, milyen nehezen jutottam el a taxival a Keleti Pályaudvarhoz! A sofőr a Rákóczi úton akart végigmenni, egyszeresük elébünk állt egy német járőr. Eldirigálta a taxit jobbra, mindenfelé mellékutcákon keresztül. Kinéztem, hát a Rákóczi út, meg egynéhány környező utca jó darabon le volt zárva. Még el sem tudtam gondolni, mi az istennyila lehet ott, hát hallom erről is, arról is szirénázó autók cikáznak. Arrafelé tartott mind ahol az a sok szálloda van. ■— Ügy? — kérdezte ártatTorlietetlen emberek Iámul Géza, kitűnően palástolva ujjongását. — Es milyen autók szirénáztak? — Már én azt közelről nen láthattam, de volt köztük fehér autó is, gondolom, mentők voltait. Hanem várijon amikor végre a Keletihez jutottam, és bementem a pa vilonba az újságokért, megütötte a fülemet valami. Halkan beszéltek, az igaz, de sokat megértettem belőle. — Kik voltak azok? — Azt nem tudom, ismeretlen emberek. Hát azt mondja az egyik, ő most jött a.. nem tudom, micsoda szálloda környékéről, na, az ott égj merő borzalom. Valami robbanás történt a szállodában amely szétvetette az égés? alsó épületet, és annyi ott s halott, mint ősszel a Hullotl légy— Te jó isten! — adta az ártatlant Géza. — És kik vesztek oda? — Hát ez az, Gézuka! — mondta még halkabban, de érezhető kajánsággal az öreg Gulyás. — Németek, mind egy szálig! — Nahát! És csakugyan sokan ott pusztultak? — Azok ott, a Keletinél az! mondták, legalább százan. De a másik taxis, aki hazahozott, azt mondja, lehet, hogy annál is sokkal többen. — Mondja, Jani bácsi, nem igazoltatták? — Nem. Érnek is rá most azok ilyesmire! — Hm. Hát ez nagyon érdekes. Sajnálom, hogy nem magam láttam — ásított egy nagyot Géza, és elbúcsúzott •A öregtől: íFolytatjuk) VADÁSZ FERENC: Harcunk a magyar pokollal című kötete általános figyelmet érdemel. Felvonulnak benne a 40-es évek illegális vezető pártmunkásai: Schönherz, aki a bör- tönőröknek is a Szovjetunióról beszél, s a tárgyalásról visszatérve elégedetten állapítja meg, hogy az a népfront-politika népszerűsítésének színhelye lett. Azt, hogy a bíróság halálra ítélte őt — csak mellékesen közli. Látjuk Rózsát, akit valósággal halálra kínoz- 1 tak a csendőrnyomozók, s aki j félrevezetve a rendőrséget, ! mógegyszer utoljára kijut a fővárosba, s a Károlyi kertben, a Eeonora-nyítány fenséges hangjai közepette búcsúzik a mozgalomtól és az élettől. Megelevenedik Ságvári alakja, aki fizikai erejével és ügyességével épp oly mély hatást tett a fiatalokra, mint érveinek világosságával és személyes bátorságával. Kommunisták e könyv hősei. Vezető harcosokat és kevésbé ismert aktivistákat, szimpatizánsokat ismertet meg velünk a szerző. Nőket és férfiakat, erőseket és gyengéket, elméleti és mozgalmi embereket, tisztánlátókat és zavaros gondolkozásúakat. Az ügyhöz hű kommunisták minden helyzetben a köz érdekét szolgálják. Börtönben, intemálótábor- ban, bíróságon — a legnehezebb köriilménvek között is — saját egyéni érdekeiket alárendelik a nép érdekeinek. Ez a nagyon érdekes könyv feltárja azt a „titkot”, miként tudott szakadatlanul megújulni a párt a hatalmas vérveszteségek el- lenére. A KÖTETBEN összegyűjtött I írások elragadó képet adnak arról, mi adott erőt a kommu- 1 nistáknak a nemzeti függetlenségért és szabadságért vívott harcukban. Munkásmozgalmi irodalmunk új értékkel gazdagodott e művel. Adjuk mennél több — különösen ifjú __ k ommunista kezébe. Es azoké- ba is, akik harcban, hűségben követni akarják a haladas magyar úttörőit. B. E. —oOo-----T ÖBB MINT SZÁZ KERÜLETI ÚJSÁG Csehszlovákiában jelenleg több mint 100 kerületi űisag jelenik meg, amelyek példányszáma megközelíti a heti 1500 000-et. 1965-ig példányszámuk csaknem megkétszereződik. Az ország kerületi lap- | iái hetente egyszer jelesetek: megj
