Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

Vasárnap, 1962. január 28. RSZAKMAGYARORSZAO Megjött a bizalom Borsodnádasdon NEM CSINÁLOK titkot be­lőle. Ki mosolygott, iá pedig nyíltan is kimondta, hogy nem érdemes a tsz-be menni. Mert hat az úgysem fizet semmit, s a vezetőség kedvéért nem lehet szeretetből dolgozni. Volt olyan, aki ki sem nézett a múlt évben a határba. Nem is egy. Persze kapálatlan maradt a kukoricájuk. S kik voltak ezek? Azt hiszem, ezen nem annyira nevetni, mint mérge­lődni lehet: azok, akik kijöt­tek a gyárból szervezni a tsz-t, akiknek egy-egy darab földje szintén a tsz-ben található. Lehetne sorolni még a gon­dokat gyarapító megjegyzése­ket. Azt, hogy nem volt a 32 fogat teljesen kihasználva, hogy az elnök meg a brigád­vezetők is sol-cat szaladgáltak a portákra emberekért. Mindezt tudják a tanácson, a faluban. Várom, hogy elke­seredett nyilatkozatokat, kifa- lcadásokat kell majd feljegyez­ni. Látni az arcokon egy kis bosszúságot, ha szóba kerül az esztendő, a szavakból azonban mind több bizalom csendül ki. Magyarán, kár volt az ördögöt a falra festeni Borsodnádas­don. A szkeptikusok most na­gyot nyelnek, mert kiderült, hogy a Szabadság Tsz-ben, ha nem is lesz minden fenékig tej­fel, az osztásban azért a leg­több tsz-t megelőzték a járás­ban: 30—31 Ft-ot osztanak majd egy munkaegységre. Akkor terjedt él ennek a híre, amikor az év végefelé számolgatni kezdtek az irodá­ban, s kiderült, hogy mindez nem tréfa. Érdekes lenne visszaadni egy-egy beszélge­^ Az ózdi és putnoki járás egyesítése Ä minap felkerestem Busz­nyák András elvtársat, az ózdi járási tanács elnökét, s elbe­szélgettem vele a putnoki já­rásnak az ózdi járással történt közigazgatási egyesítéséről, mely ez év január 1-én ment végbe. — Mi tette szükségessé a két járás egyesítését? Kérdésemre Busznyák elvtárs elmondotta, hogy a putnoki és ózdi járás együttvéve is elég kicsi, rendkívül elaprózott, ugyanakkor Özd, a felszaba­dulás óta végbement fejlődése révén, gazdasági és kulturális központja lett ennek az északi területnek. A putnoki járás dol­gozóinak jelentős része az ózdi járás területén dolgozik, az államigazgatás központosítását tehát lényegében ez is indo­kolttá tette. A közigazgatási költségek is mintegy másfél- millió forinttal, csökkennek. — Történlek-e jelentősebb változások a járási tanács ap­parátusában? — Az új járási tanács appa­rátusa nem puszta összege a két járási tanács apparátusá­nak — jelentette ki a járási tanács elnöke. — Kiegészítések, átszervezések történtek, a veze­tés színvonalának emelése cél­jából. Az egyesítés előtt a két járási tanácson például, egyet­len mezőgazdasági mérnök volt — az új ózdi járási tanács mezőgazdasági osztálya öt me­zőgazdasági mérnökkel, egy építész- és egy gépészmérnök­kel rendelkezik. — A mezőgazdasági terme­lés fellendítésére milyen intéz­kedéseket kívánnak tenni? — Szerénytelenség lenne azt állítaná — mondotta Busznyák elvtárs —, hogy a járás köz- igazgatási egyesítésével egycsa- pásra megoldottuk a mezőgaz­daság nehéz gondjait. Hosszú éveken át, tekintve az iparosí­tás fontosságát, nem nagy je­lentőséget tulajdonítottak a mezőgazdasági termelésnek, pedig jelentős, mintegy 46 ezer hold szántóföldről van szó. Helytelen az a felfogás, hogy a partos földek mezőgaz­dasági hasznosítása nem ki­fizetődő. Az ózdi járásban sem ritka a 12—13 mázsás gabona­termés a nagy szárazság elle­nére is nem egy termelőszö­vetkezetben érték el kukoricá­ból a 20—25 mázsás csöves termést. Itt is lehet termelni, hozzáértésen, gépekén és ter­mészetesen az emberek mun­káján múlik. Egyáltalában nem meglepő — ismerve az eddigi gazdálkodási szemléletet —, hogy az ózdi járás 15 községé­ben sosem használtak vető­gépet. Hogy érdemes foglal­kozni a két járás szántóterü­leteinek fokozottabb haszno­sításával, az is bizonyítja, hogy az ózdi járásban mind­össze egy, a hangonyi termelő- szövetkezet bizonyult mérleg­hiányosnak. (A volt putnoki járásban sajnos, több van.) Most dolgozunk az adottságok­nak leginkább megfelelő gaz­dálkodási utak-módok kialakí­tásán, s elsősorban az állat- tenyésztést kívánjuk szorgal­mazni. — Milyen nehézségek mutat­koznak? — A legnagyobb gondot nyilvánvalóan az elhelyezés okozza. Felsőbb szerveinknek nagyobb gonddal kellett volna megszervezniük az egyesítést — létesítmények, irodák bizto­sításával. A nehézségek dacá­ra a vártnál is jobban megin­dult a munka a mezőgazdasági osztályon és a művelődésügyi csoportban. A kulturális oktató és n<welő munka javítását tűz­tük ki célul, s elhatároztuk, hogy ez év végére teljes egé­szében megoldjuk például a pedagógus hiányt. — Meggyőződésem — han­goztatta befejezésül Busznyák András élvtárs —, hogy az egyesítés előnyére fog válni a két járás dolgozóinak, s az em­berek kommunális, kulturális ellátottságának egyre növekvő színvonalában gyümölcsöződik majd. G. M. test, ami ezután következett. S ha erre nincs is mód, azért érdemes megjegyezni, hogy sokan lebolondozták magukat, mert elszalasztották az alkal­mat. S a jó hírt már a járá­son is megerősítették. Nyílik is most naponta az ajtó. s nem másért, mint azért, hogy mun­kát kérjenek a vezetőségtől. S talán még nagyobb lenne most egyesek bosszúsága, mások öröme, ha úgy lett volna igaz, ahogy az elnök, Gyárfás Ber­talan mondja. — Ha nem kell annyit em­berek után szaladgálniok az éven, s az aszály is elkerüli a határt, akkor 40—45 Ft-ot osz­tanánk. JÓ VEZETŐSÉG áll a tsz élén. Ezt már látja a tagság is, mert egy sok küszködéssel, de azért félsikerrel lezárt esz­tendő mondatja, s már vissza­cseng a figyelmeztető szó: ha dolgoztatok volna, jobban zár­tunk volna. Okultak a nádas- diak az elmúlt esztendőn. Ezért aztán, ha már megjött az ér­deklődés, a bizalom, azon nem lehet csodálkozni. Az év jó ki­látásokkal kecsegtet A tervek azt ígérik, hogy 40—50 között lesz majd az értéke egy mun­kaegységnek. Ez már lelkesítő cél, érdemes érte tenni. S ho­gyan valósul meg? Persze el­sősorban becsületes, odaadó munkával, s ha a gazdálkodás tervei is jók. Létrejön 10 hold kertészet. A nagyobbrészt asz- szonyokból álló tagság az év nagy részében talál munkát. Nincs az a zöld, ami itt, az iparosodott környéken el ne fogyna. Nagyrészt a kertészet bevételéből lehet majd biztosí­tani a 20 forintos előlegeket, munkaegységenként. Fejlettebb lesz az állattenyésztés is. Na­gyobb mennyiségű hízott ser­tést, marhát tudnak átadni. A lovak nem eszik haszontalanul az abrakot. Egyrészén túlad­nak, mert bizony a 700 hold szántóhoz sok a 32 pár fogat. Mélyszántás is több van, mint az induláskor. AZT MONDJAK, ha meg­dolgozzák a nádasdi földet, jól terem. S ez így igaz. Az aszály ellenére itt 1961-ben is 15 má­zsával fizetett a csöveskuko­rica s volt, ahol 30 mázsa ter­mett, leszámítva még azt is, hogy többen meg sem kapál­ták a kukoricarészüket. Az el­múlt esztendő bizonyság: a tsz-ben meg lehet élni s tegyük hozzá, hogy ha szorgalmasak a tagjai, jól is lehet élni. Ezt Borsodnádasdon igazolni tud­ják. (garami) El a kezekkel Gizengától! — követelték a miskolci József Attila pártszervezet tagjai Miskolcon — a Selyemréten, a Martintelepen és a MÁV-te- lepen lakó kommunisták pén­teken este taggyűlést tartottak. Ezen többek között megvitat­ták a legújabb kongói esemé­nyeket. A taggyűlés résztvevői — mintegy 100 kommunista — nagy felhábordással vette tu­domásul, hogy Lumumba gyil­kosai újabb gaztettre vetemed­tek és letartóztatták a Kongó függetlenségéért és egységéért harcoló Gizengát. A József At­tila pártszervezet tagjai a tör­vénytelen eljárás ellen egysé­gesen emelték fel tiltakozó sza­vukat és táviratot küldtek a Magyar Népköztársaság Kül­ügyminisztériumához, hogy azt juttassa el az ENSZ-hez. Táv­iratukban így írnak: Mély fel­háborodással tiltakozunk az el­len, hogy az imperialistákat kiszolgáló kongói bábkormány az ENSZ támogatásával és se­gítségével letartóztatta az álta­luk meggyilkolt Lumumba hű munkatársát, Gizengát. Mi. magyar dolgozók tiltakozunk a törvénytelen intézkedés ellen, s egységesen követeljük: el a kezekkel a népek szabadságá­ért küzdő Gizengától! Üdvözöljük bevonuló honvédeinket Fiatalok vidám nótázása har- vezetőnek egy-két tornemu tat- sogta túl a megszokott városi ványt is el kellett végeznie, zajt. Az éneklők még civilben, mielőtt szívverését meghallgat- de fegyelmezett rendben vo- ták. Erős, egészséges fiatalem­Januárban egymillió köbméterrel emelkedett a rakacai tóban összegyűlt vízmennyiség Rakaca község határában 800 méter hosszúságú gáttal ki­alakított mesterséges tó viz- szintje a januári olvadékony, enyhe időjárás hatására nap­ról napra 2—3 centivel emel­kedik. A Rakaca-patak a több mint 200 négyzetkilométeres vízgyűjtő területéről percen­ként mintegy 30 ezer liter vi­zet szállít a tóba. Január elejétől a tóban ke­reken egy millió köbméterrel emelkedett az összegyűjtött víz, amelynek mennyisége már eléri a 2,5 millió köbmétert, a tervezett egész vízmennyiség felét. Hazánk legnagyobb mes­terséges hegyvidéki tavában a legmélyebb szinten már 7 mé­ter mélységű víz áll. Az össze­gyűlt víztömeg 280 holdnyi te­rületet fed be — 40 holddal kevesebbet, mint a tó egész víztükre lesz. Szakértők számitása szerint az elkövetkező hónapokban a vízgyűjtő területről a tó teljes feltöltéséhez szükséges víz­mennyiséget a Rakaca-patak leszállítja, és nyáron a Bódva- patakon keresztül a tárolt víz­zel ki tudják elégíteni a ka­zincbarcikai ipartelepek és a bányatelepülések vízszükség­letét. Az üzem élén rlőcrnr 32 olvasztároktól CIObZur érdeklődtem. Azt mondták: Érdekes ember a mi üzemvezetőnk, Kurta László mérnök. Mindig tanul valamit. Szeretjük őt, mert jó vele dol­gozni. Igaz, szigorú fegyelmet követel, de erre szükség is van egy ilyen sj üzemben, mint az acélmű. Es nemcsak az olvasztárok, a közvetlen beosztottak, Özdon nagyon sok ember beszél sze­retettel Kurta Lászlóról. Min­denki, aki ismeri őt. Én meg nem ismertem, kíváncsi vol­tam, milyen ember is tulajdon­képpen, akiről oly sok jót mondanak. Az első pillanatban megálla­píthattam: kifogástalanul jelle­mezték az üzemvezetőt, ezt az alig 33 éves, erősen kopaszodó fiatalembert, aki az egyszerű munkásemberek soraiból küz­dötte fel magát, az üzem élé­re. Fizikai munkásként dolgo­zott a diósgyőri vasgyárban, akkor határozta el, hogy tanul, mindaddig, amíg. megszerzi a mérnöki diplomát. És megsze­rezte, és most is tanul tovább. Tanul és tanít egyszerre. Az új, korszerű kemencék kezelésére oktatja az olvasztárokat. A pa­rancsnoki poszton jól megállja a helyét. Az új üzem munkájáról, az új Marz-kemencékről és az em­berekről beszélgettünk. Ezt mondotta a fiatal üzemvezető: — Hat kemence termel, s ha vannak is még megoldatlan műszaki problémák, azt mond­hatom: az új üzem országos vi­szonylatban is a legjobban műszerezett kemencékkel ren­delkezik. Az üst-ellátás is megoldottnak mondható, s mi­re a II. számú kemence is „üzembe lép”, megkapjuk az első magyar gyártmányú üstöt, amelyet Csepelen és a Győri Vagongyárban készítenek. Hirtelen az emberekről kez­dett beszélni, örömmel ma­gyarázta a leglényegesebbet: ebben az új acélműben már teljesen megszüntették a ne­héz testi munkát. A gépek, da­ruk, automaták mindent elvé­geznek a pódiumon és a ke­mencékben. T y4'z olvasztárok tanulnak, teljesen új emberekké, új szak­munkásokká válnak — folytat­ta, és mindjárt példákat is mondott. Több olyan olvasztárt sorolt fel, akt már megszerezte a technikusi oklevelet. — Követik az üzemvezető példáját — vetettem közbe. — Lehetséges. — mondotta szerényen. — Mindenkinek ta­nulnia kell i 11 — Milyen lesz a teljesen kész acélmű? — Mondhatom, Ózd büszke­sége lesz. A nyolc kemence mellé még épül majd egy ha­talmas, 800 tonnás körkeverő, jól felszerelt laboratórium, iro­dák, két 120 tonnás óriásdaru, két térdaru és egyéb berende­zések. — Az új üzemben hogyan alakulnak az önköltségi muta­tók? — Ez bizony lényeges dolog — válaszolta —, de még nem dicsekedhetünk nagy ered­ménnyel. Egyelőre még drágán termelünk. Igen hasznos lenne, ha az üzem dolgozói tapaszta­latcserén vennének részt olyan külföldi üzemben, ahol hason­ló, vagy éppen ilyen kemen­cesor működik. Az az igazság, hogy egyelőre még csak a szakirodalomból ismerjük eze­ket a korszerű kemencéket. Ez pedig kevés. — ügy hallottam, tanfolya­mot indítanak .:: — Igaz, de még ez is ke­vés. A kemencék tökéletes is­merete, a műszerek munkája és azok irányítása igen bonyolult művelet és csak akkor mond­hatjuk, hogy olvasztáraink képzett emberek, ha tökélete­sen ismerik az üzem minden berendezésének működését. — Nem túl magas ez a kö­vetelmény? — Nem, sőt: ebben az üzem­ben mindenkinek legalább nultak a pályaudvar felé, a bér, katonai szolgálatra afical- 1 aktéi nyákba. Az úttest szélén más. rokonok, ismerősök integettek Szilágyi József százados elv- a „kiskatonáknák”. társ kérdésére, hogy kik a A bevonulok a MÁV-telepi KISZ-tagok, „karok erdeje” Bunkóban gyűltek össze, ahol emelkedett a magasba. A ren­adataikat egyeztették és egy delkezések ismertetése után végső orvosi vizsgálaton vet- kultúrműsorral búcsúztak a fi- tek részt. Az 1. sz. BSZV-nél atal ok a civilélettől, dolgozó Duhi János gépkocsi- (Foto: Szabados) technikusi szinten kell majd dolgoznia. Ez a jövő. — Hogyan lehet ezt elérni a nagy és felelősségteljes munka mellett? — Nem könnyű, de lehetsé­ges, — magyarázta Kurta üzemvezető. — Rövidesen műszerkezelési tanfolyamot in­dítunk, az olvasztárok és min­den brigádtag részére. Tapodi László mérnökkel együtt elő­adásokat tartunk tüzeléstech­nikai kérdésekről, és általá­ban az acélgyártás korszerű módszereiről, az új technikáról és a tudományos eljárások al­kalmazásáról. És tudja mi a tapasztalatunk? Nagy igény mutatkozik az ilyen tanfolyam iránt. Mert egy gombot meg­nyomni nem nehéz, bárki megteheti. De a képzett szak­munkásnak, acélgyártónak már azt is tudnia kell, mi történik akkor, amikor lenyomta azt a piros, zöld, vagy fekete gom­bot. S ezt az emberek is belát­ták .:. Igen, ebben az új üzemben kézenfekvő tények­kel bizonyította be a gyorsan fejlődő élet, hogy az emberek­nek nemcsak alkalmazkodniok kell az újhoz, a technika új vívmányaihoz, de sürgősen el is kell sajátítaniok az újat, és nem is akárhogyan: tökélete­sen. Késő este lett, mire befejez­Tovább építik a miskolci Szemere utcát, javítják a megyében az utakat A Miskolci Közúti Üzemi Vállalat a közelmúltban kapta meg az 1962. évi terveket. Csáji Csaba, a vállalat üzem- gazdasági osztályának vezetője érdeklődésünkre elmondotta, hogy 1962-ben tovább javítják Borsod megyében az utakat. Amellett, hogy új utakat építe­nek, jelentős összegeket fordí­tanak a hidak javítására, a községekben a járdák építésére. Ebben az esztendőben foly­tatják Miskolcon a Szemere, illetve a Felszabadítók útjának .közúti újjáépítését. Mintegy •másfél kilométer hosszúságban, [több mint 8 millió forintos .költséggel elkészül az új köz­lekedési út a Malinovszüdj ut- >eai úttorkolatig. ► Az elmúlt esztendőben kezd­itek meg Özdon a center—bán­iszállási út építését. Ebben az [esztendőben ez tovább folyta­dódik. Hasonló, nagyarányú [építkezésekre kerül sor Sátor- .aljaújhely térségében is. * A kirándulók régi kívánságát [teljesítve, új utat építenek Ózd és Szilvásvárad között a kettő [és a nyolc kilométer közötti szakaszon. A tervek szerint •1962-ben mintegy 21 millió fo- [rintot fordítanak új utak épí- >tésére. [ A perifériális jellegű közsé­gekben már az elmúlt eszten­dőben is gondoskodtak a be- ►kötő, valamint a községek fő [közlekedési útjainak javításá­ból, illetve korszerűsítés ér <5L •Csokvaományban, Bódvalen- [kén, Hídvégardón. Encsen. Hi­dasnémetiben. Sajószögeden, [Hejőszalontán. Ároktőn, Put- •nokon. Bánhorvátiban, Sáros­patakon, Taktaharkánybaii, [Tállyán, Csobádon és Kupán [utat építenek, illetve korszerű­sítenek. > [ A Miskolci Közúti üzemi »Vállalat a felsoroltakon kívül ►több új, jelentős útépítési mun­kához kezd hozzá ebben az Ae- ben. i tűk a beszélgetést. Sok min-] dent megtudtam erről a sze-I rény, magasképzettségű fiatal' mérnök-üzemvezetőről. Azt is- többek között, hogy az apja[ nagyon büszke rá, mint nyug-' díjas tsz-tag, boldognak éra magát: nagyszerű gyermekeket nevelt, egyik mérnök, másik! darukormányos, a harmadik kovács' Diósgyőrben. A Kurta­család büszke lehet arra, hogy becsületes, képzett embereket adott az iparnak. Pedig nem volt könnyű, hiszen a nehéz cselédsorból indultak el apjuk­kal együtt, aki hosszú ideig robotolt a földesúr birtokán. Búcsúzáskor Kurta László, hogy milyen mű­szaki problémákkal küzdenek, hogy a gyárrészlegvezetés jól segíti az üzem munkáját, de én őszintén bevallom, nem jegyez­tem meg az erről fogalmazott véleményét, mert azon gondol­kodtam: a Kurta-család életé­ben igen szépen lemérhető a történelmi és társadalmi feilö- dés, kicsiben igen jól tükrözi az országos nagy átalakuláso­kat. Meg aztán arra is gondol­tam, hogy igen jól választott a gyárvezetés, amikor Kurta Lászlót nevezte ki az új acél­mű élére* Szegedi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents