Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-27 / 22. szám

Szombat, 1962. január 27. CSZAKMAGYARORSZAG 3 Két mun kaegységkönyv Novajidrányban, a szám­adást várva, nem számíthatnak arra, hogy vastag lesz minden pénztárca. Húsz forintot ér majd egy munkaegység. Oka? Még nem tanultak bele a nagy­üzembe, nem terveztek alapo­san. S az aszálynak sem lett volna olyan rossz hatása, ha ki-ki többet tett volna a kö­zösért. Két taggal, illetve a munka­egység könyvével ismerked­tem meg. A munka önmagáért beszél. Mivel ez a régi igazs/g ma még érvényesebb, lássuk ennek fényénél, mit tanúsít két munkaegységkönyv, mit mondanak gazdáik? Takács Bélit állatgondosó 691 munkaegysége Soványas, középtermetű em­ber, negyven éves. I960 előtt juttatott földön, 7 holdon gaz­dálkodott. Ahogy a tsz-be be­lépett, rögtön a tehenészetbe került. — Itt aztán van munka bő- viben. S aki azt mondja, iri­gyelni való a helyzete az állat- gondozónak, az megpróbál­hatja. Meggyőződéssel mondja eze­ket a szavakat Takács Béla. Többen próbálkoztak már itt, de aztán tovább álltak. S nem­csak ezért. Sokan még a másik oldalukra fordulnak hajnali háromkor, de már neki kezdő­dik a nap. Fél négyre ér a tehenészetbe. Villát ragad, friss almot rak 19 tehén alá. Közben rá-ránéz az órájára, mert amint a mutató a négyes felé közeledik, fogja a sajtárt és kezdődik a fejés. S mire vé­gez a 19 tehénnel, eljön a 7 óra. Tisztítani kell a tehenet, abrakoltatni, és van vele ezer­nyi elfoglaltság. Délután újból fejés. És még? Szeretni kell a jószágot. Néha ugyan makran­cosak. A villanyéllel lehetne ugyan „móresre” tanítani őket, de isten őrizz! A tehén nyug­talan lenne, ideges és a tejet nem úgy adná. És Takács Béla szereti a jó­szágokat. A fenti szavakat is ő sorolja s most már nemcsak a könyvéből látni, de szavaiból is kiérezni, hogy szereti mun­káját. Ébredt már ólmos de­rékkal, jó lett volna pihen- getni, eldiskurálni a komák­kal, idézgetni otthon. Talán nem is szóltak volna egy-két esetért. De tőle még nem kel­lett megkérdezni: Béla, hol voltál? Sőt, három gyerek mel­lett, még az asszony is eljárt időnként a határba. Ezért az­tán Takács Bélának az év egyetlen hónapjában sem volt kevesebb 40 munkaegységnél, AZ ÉSZAKMAGYAROR­SZÁGI Vegyiművek kulturális bizottságának kezdeményezésé­re újszerű irodalmi színpadot szerveztek a dolgozók. A szín­pad munkájában nemcsak versimondók és zenekari szólis­táik vesznek részt, hanem az üzem énekkara, valamint sza­valókórusa is. Az 50 tagú üze­mi irodalmi színpad műsora is eltér az eddigiektől. A munká­sok a forradalmakban született legszebb versekkel és tömeg- dalokkal lépnek a közönség felé. Az idén három előadásból de júniusban még 81 is volt. A jövedelme — csak amit a tsz-ből szerzett —eléri majd a 13 000 forintot. Ehhez jön még egy kevés a háztájiból (kevés azért, mert az aszály itt is éreztette hatását). S még va­lami: októberig napi 18 forin­tos tej haszon is illet te a házi­kasszát. A feleség mégis kriti­zál néha. Kevesli a pénzt, s ta­lán igaza is van. Ilyenkor Ta­kács Béla így szól: — Jó lesz a mi tsz-ünk, majd meglátod. Sokat építkez­tünk, 500 holdon már kikelt az új vetés, van szépen jószá­gunk s talán az aszály, vagy a sok eső sem akar minden évben vendég lenni. Hol va­gyunk már attól, mint amikor kezdtük. S ez a bizakodás sarkallja, ösztönzi őt jó munkára, kitar­tásra. S még mi? Aszály volt. Munkája azonban akadt éppen elegendő. Ha hét holdon gür­cöl a múlt évben, akkor alkal­mi munka után kellett volna kilincselnie. És most az iparba járókkal sem cserélne. S. Barna Gyula 49 munkaegysége Az ő könyve bizony nem de­ríti jó kedvre a vezetőség tag­jait, de mást sem. Egyedül ő van közömbösen vele, csende­sen telnek napjai otthoni ma­gányában. Pedig a még jó erő­nek örvendő S. Barna Gyulát sokan emlegetik a községben. Ügy szólnak róla faluszerte, mint a dolgos emberek minta­képéről. Ügy dolgoztak ketten a bátyjával annakidején, hogy mások kidőltek mellőlük. Ara­táskor még éjjel is kaszált s kint aludt a boglya tövében. Viharlámpa mellett tömött magába néhány falatot. Sokra akarta vinni s valamire jutot­tak is: a háznál sok a jószág és a pénz élére állítva. S. Barna Gyula előtt ma szinte kifakult az élet. Mint valami remete, behúzódik a dőlésnek indult házba. Legfel­jebb annyit látják reggelente, hogy felhajt egy féldecit a kö­zeli kocsmában, vesz egy cso­mag Kossuthot, s elköszön. Mondják, hogy három éve a dohányt még csak újságpapír­ból szívta. így aztán tragiko­mikusán jegyzik meg, hogy valamit mégiscsak fejlődött. Mindössze 49 munkaegysége van. Ezt is két- vagy három hónap során szerezte a múlt évben. Mi van ezzel az ember­rel? Mikor portájához értem, Demkó Jánossal, a tsz elnök- helyettesével, felötlött bennem az iskolai tanítás Pató Pálról: „Hej, ráérünk arra még.” Se­hol kerítés. Belépve a házba, a konyhából kilátni az égre, s ha álló sorozat megtartását terve­zik. így a francia forradalom­tól a kubai forradalomig meg­jelent forradalmi hatású ver­seket és dalokat — megfelelő összekötő szöveg mellett — „Szabadon élni” címmel adják elő. Az előadások anyagát a könyvtárakban válogatják ösz- sze. Az első előadást március végén „A francia forradalom története és hatása Európa né­peire” címmel mutatják be. Az üzemi irodalmi színpad a nyá­ri hónapokban újszerű műso­rával felkeresi a környező köz­ségeket is. százados mestergerendából jól lakik a szu, a ház minden pillanatban összedőlhet. Tapo­gatózva keressük az ajtót s kiáltunk egy nagyot. Válaszul távoli hangot hallunk: — Erre, erre! Emberünket sötétben talál­juk. A régi csikótűzhelyből kiszűrendő sárgás fény mellett üldögél. Talán az egykori em­lékeket morzsolgatta fogai közt. Amikor belépünk, világot gyújtott egy ötös petrólámpá- ban. Nézegettük egymást egy darabig, aztán a kanapéra te­lepedve megindul a beszélge­tés. Tekintete hol az asztalon heverő puszta kenyérre, hol ránk esik. Hallgat, hallgat egy darabig de hogy a munkára fordul a szó, beszédes lesz. — Tudni tudnék dolgozni, de ki főz akkor nekem mele­get? Ki mos rám? összenézünk az elnökhelyet­tessel. Talán egy kis vigyor is bujkál valamelyikünk arcán, mert egyszerre felcsattan: — Becsaptatok! Nem írtátok be azt, hogy hány kévét kö­töttem aratáskor! Ezért nem megyek... — S mondja, mondja a magáét: nem kapott „cugot” — fogatot a háztáji­hoz. És egyre visszatér arra, hogy ő még tud dolgozni. Elő­kerül a munkaegységkönyv. Júniusig két munkaegységet teljesített. S az is kiderül egy­szerre, hogy a kévekötés még­iscsak be van írva. A kérdés máris tolakodik: — Februárban, áprilisban, meg a többi hónapon az aratás, a beírás miatt haragudott? Elhallgat, de csak egy perc­re, hogy erőt gyűjtsön a még szenvedélyesebb vitához. — Magának van még a kam­rájában egy kis tartalék — kockáztatom meg. — Hát... a levegőből én sem élek. S hogy eláruljam, ezt már korábban is tudtuk, nem ek­kor bújt ki először a szög a zsákból. Tudják ezt sokan a községben. Tudják, hogy ezért maradt távol. Állítólag most is sok pénze van. De a sok nem fogy el egyszer? Istállót akar építeni, már megvette a hozzá­valót. Házat nem. Felkiált az emberben valami: hát létezhet még ma is ilyen?! Életében még egyszer volt moziban. Nem ismert asszonyt. Nem is­merte meg a család melegét. S miért? Történelmet, sötét időket vádol az ő élete. Még élt a család, nem adták ki a két fiúnak a földet. A bátyja nem nősülhetett, mert a lány­nak kevesebb volt a földje, mint ami neki jutott. S mire. elmentek a szülők, megöreged­tek s elment az idősebb test­vér is. így került egy élet vak­vágányra. S ha a munkát em­lítjük, S. Barna Gyula szemé­ben kigyul a fény. Jól esik neki, hogy tudunk a régi dol­gairól, hogy mitől lett kérges a tenyere. — S ezután eljár a tsz-be? Nem, ezt nem ígérte. De én tudom, eljár majd. Neki gyó­gyulni kell s csak az élet, a közösség, a munka hozhatja meg neki a gyógyulást. Garami Ernő Új szerzőket keres a Budapest Filmstúdió öt játékfilm forgatására ké­szül az idén a Budapest Film­stúdió alkotó csoportja, s a dramaturgián huszonkét téma — készülő forgatókönyv, illet­ve novella — között válogat­nak. Az elmúlt hónapokban jó kapcsolatot teremtettek a fia­tal írónemzedék számos tagjá­val, s most is arra törekednek, hogy újabb tagokkal gyarapít­sák szerzőik számát. Ezért el­határozták, hogy a következő hetekben jónéhány budapesti írót hívnak meg baráti beszél­getésre a filmstúdióba, s ugyanakkor vidékre is elláto­gatnak. így például „témava- dászat”-ot tartanak Debrecen­ben és Szegeden és más váro­sokban. ahol elbeszélgetnek a helybeli írócsoport tagjaival, s elmondják nekik: szívesen lát­nák, ha valamelyik izzig-vérig mai tárgyú történetükből fil­met írnának. Újszerű irodalmi színpadot alakítottak az Északmagyarországi Vegyiművek dolgozói fl termelőszövetkezeti jog időszerű kérdéseiről tanácskoztak A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Borsod megyei szervezetének jog- és államtu­dományi, agrártudományi és pedagógiai szakosztályi elő­adód konferenciája keretében tegnap, január 26-án, pénteken dr. Nagy László, a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat országos főtitkára tartott elő­adást a termelőszövetkezeti jog időszerű kérdéseiről. Elő­adása a termelőszövetkezeti jo­gon kívül foglalkozott több egyéb időszerű termelőszö­vetkezeti jellegű kérdéssel, köztük a termelőszövetkezete­ken belüli munkaerkölcs és munkafegyelem kérdésével is. ------o-----­Hatalmas hőerőmű az Uraiban Jóváhagyták az Uraiban építendő hatalmas iriklini hő­erőmű építésének terveit. Az erőműben hat turbogenerátort és hat nagyteljesítményű ka­zánt szerelnek íeL Egy-egy turbogcncrátor kapacitása 300 ezer kilowatt, a kazánok pe­dig óránként 950 tonna gőzt fognak termelni. Az iriklini hőerőmű évi villamosenergia-termclése na­gyobb lesz, mint a XXII. párt- kongresszusról elnevezett Vol­gái vízierőműé, amelynek ka­pacitása 2,5 millió kilowatt. Az iriklini erőművet igen gazdaságosnak tervezték. Fűtő­anyagként az olajfinomítókból kikerülő pakurát és földgázt használnak fel benne. Az erőmű valamennyi ob­jektumát vasbeton elemekből szerelik össze. „Elektromos fül“ A Donyec-medence vala­mennyi bányájában megszer­vezik az uzeizmoakusztikai szolgálatot, amelynek célja előrejelzést adni a bányákban várható szén omlásokról. A hírközlés eszközeinek al­kalmazása lehetővé teszi olyan központ megszervezését, ahon­nét műszerek figyelik az egész Donyec-medence szénrétegei­nek állapotát és közük a vár­ható szénoimlásak idejét. A prognózisok geofon segít­ségével készülnek. Ez egy kü­lönleges „elektromos fül”. A kőzet-tömegekben keletkező mechanikai rezgéseket elektro­mos jelzésekké alakítja, s kö­zönséges magnetofon szalagra rögzíti. A rezgések frekvenciá­jából jó előre megállapítható, hol és mikor lesz szén-omlás. Új holtok a miskolci ■, esztendők so­Az elmúlt ^ Miskolc város kereskedelme sokat fej­lődött. Az 1962-es esztendőre a Miskolc városi tanács előkészí­tette a kereskedelem boltegy­ségeinek fejlesztési tervét. A boltegységek fejlesztésé­ről Jáborszky Gyula elvtárs, a Miskolc városi tanács keres­kedelmi osztályának helyettes vezetője a következőket mon­dotta: — Az elmúlt évekhez hason­lóan a Miskolc városi tanács költségvetésében újabb, tete­mes összeg gyarapítja a keres­kedelmi bolthálózat fejleszté­sét. 1962-ben a tervek szerint, a Diósgyőri Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat mintegy 2 millió 280 ezer forintot költ a bolthálózat fejlesztésére. A Miskolci Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat a tervek sze­rint 1 millió 600 ezer forintot ruház be új boltok létesítésére és a meglévő üzletek korszerű­sítésére. A legnagyobb értékű beru­házás a vendéglátóipari válla­latot érinti. A Miskolci Ven­déglátóipari Vállalat üzemegy­ségeinek korszerűsítésére, il­letve új egységek létesítésére az 1962-es esztendőben csak­nem 7 millió forintot fordí­tunk. A selyemréti munkásszálló éfétéből A 800 személyes, selyemréti. modern munkásszállót a közelmúlt­ban adták át rendeltetésének. A szállót 2i millió forintos költ­séggel építették a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dol­gozói. A tanuló dolgozók számára biztosították a nyugodt tanulás lehe­tőségét az olvasóteremben. Képünkön: Marucsák Pál és Siető Dávid tanulás közben. Kardos Gyula nyílnak, korszerűsítik kereskedelmi hálózatot A tanácsi kereskedelmi vál­lalatok között a Miskolci Élel­miszer Kiskereskedelmi Válla­lat jelentős beruházást ka­pott. A Baross Gábor és a Jó­zsef Attila utca sarkán új fű­szer-csemege boltot létesít. Az épületkomplexum teljes ké­nyelmét kívánjuk szolgálni azzal, hogy egy kisvendéglővel gyarapítjuk a környék keres­kedelmi hálózatát. A Felszabadítók útján a Mis­kolci Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat 137. számú bolt­ját önkiszolgáló bolttá alakít­juk át. A környék lakóinak mintegy régi kívánságát telje­sítjük ezzel. A belvárosban egyébként több háztartási boltot korsze­rűsítünk, illetve önkiszolgáló­vá alakítunk át. A Felszabadí­tók útján a 41. számú háztar­tási bolt, valamint a Vörös­marty utcai 33. számú háztar­tási boltot ömJászolgáló bolttá alakítjuk át. A városi tanács kereskedel­mi osztálya ebben az esztendő­ben több új bolt megnyitásáról intézkedik. Még ebben az esz­tendőben átadjuk rendeltetésé­nek Diósgyőrben |í Kilián-Észa- ld lakótelepi magasházban a fűszer-csemege boltot. A Lenin Kohászati Művek új lakótele­pén, a Komlóstetőn fűszer- csemege-tej és húsboltot léte­sítünk. A Kilián-Északi lakó­telepen egy új eszpresszót bo­csátunk a fogyasztók rendelke­zésére. Miskolcon, a Bajcsy- Zsilinszky úti új toronyházban egy új eszpresszót létesítünk és befejezzük a már meglévő boltok építését. A Miskolc városi tanács a kereskedelmi hálózat fejleszté­sében tervbevette, hogy több. főleg fűszer-csemege boltot a szocialista kereskedelem új kö­vetelményeinek megfelelően önkiszolgálóvá alakít át. Ujdiósgyőrben, a Zsolcai-kapu- ban, a Kilián-Déli lakótele­pen, a vasgyári Nyirjes- ben, önkiszolgáló boltokká ala­kítjuk át, a már meglévő fű­szer-csemege boltokat. Az elmúlt *5“­ebben az évben is a Miskolc városi tanács tetemes össze­get fordít a kereskedelmi bolt­hálózat növelésére, korszerűsí­tésére. Szeretnénk elérni, hogy 1962-ben a legforgalmasabb fű­szer-csemege, háztartási boltok, valamint vendéglátóipari egy­ségek a legmagasabb kulturált­ságot érjék el — fejezte be nyilatkozatát Jáborszky Gyula edvtérs. A munkásszállóban január 1-én megnyílt az önkiszolgáló könyv­tár is, amelyet gyakran felkeresnek a dolgozók.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents