Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-23 / 18. szám
ESZAKMAGTARORSZÄO Kedd, 1362. január 21 Kollégiumi élet Sárospatakon Nemrégiben fási intézmények kollégiumainak működését. Ezek szerint a kollégium a felsőoktatási intézmény szerves része, annak nevelési és szociális intézménye, a KISZ tevékenységének fontos alapja, A kollégium feladata kiterjed a tanulmányi munkára, a hallgatók eszmei, politikai, erkölcsi, kulturális nevelésére. Ezeknek a- feladatoknak a sikeres elvégzéséért főleg a KISZ felel. Lényegileg a KISZ-szervezet felelős a kollégium életéért. Milyen ez az elet megyénk fiatal felsőoktatási intézményének, a Sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézetnek a kollégiumaiban? Előre kell bocsátanunk, hogy itt sem a lány-, sem a fiúkollégiumnak nincs külön igazgatója, nevelői kara. Ilyen értelemben tehát mindkét kollégium önálló és szinte már a megalakulása óta a KISZ- szervezet vezetése alatt áll. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kollégiumi élet kialakításában jóval megelőzték a cikk elején említett rendeletet. Ez a rendelet úgyszólván csak igazolta elképzeléseiket, eddig kialakult módszereiket. Persze ezek a módszerek sem tökéletesek, nem egészen kiforrottak még, de az eddigi eredmények elég biztosítéknak látszanak arra, hogy idővel, ha azt az objektív feltételek is lehetővé teszik, megfelelőkké váljanak. Milyen is a kollégiumok szervezete, élete? Amikor néhány fiatallal erről beszélgettünk, szinte röpködtek az ilyen kifejezések: diákönkormányzat, kollégiumi tanács, kollégiumi titkár, fegyelmi bizottság stb. Hozzá kell tennünk aztis„hogy magától értetődően — minden mellékíz nélkül beszéltek ezekről. Megszokták ezeket a kifejezéseket, úgy szóltak róluk, mint ami szorosan hozzátartozik mindennapi életükhöz. Jellemző: a szervezettség. A fegyelem 'pedig ennek elmaradhatatlan tartozéka. „ r , rr. érdemeA fegyelemről sebb több szót is ejteni, hiszen ez az alapja az eredményes munkának. Kis, látszólag jelentéktelen dolgokon lehet ezt leginkább lemérni. Például: a fiú- kollégiumban van egy füzet, amelybe mindenki beírja, hogy este hova akar menni, vagy merre járt. „Nem érzik ezt egy kicsit bántónak?” „Nem — válaszolták. — Ezt igazán megtehetjük.” Ha nem írná be valaki, hogy merre járt, annak sem lenne különösebb bántó- dása. Mégis, ’mindenki kötelességének tartja. Vagy: a fiú- kollégium még nem dicsekedhet valami híres, szép épülettel, Kényelmes, megfelelő berendezéssel sem. Fürdőjük sincs, az ivóvizet pedig kútról kell hurcolniuk kannában. Mindezt csak úgy mellékesen említették. Nem panaszképpen, csak valahogyan így: „Jó lenne ez is, de sajnos még nincs.” A fegyelmezett magatartásra, a mindent reálisan mérlegelő szemlélet bizonyítására hadd idézzünk egy újabb példát. Előzetesként talán még ennyit: azt a fegyelmezett magatartást, amit szinte egy teljesen spontán jövő jelenet tesz próbára, azt a magatartást nem lehet csak egy bizonyos alkalomra, vagy alkalmakra felöltem'. A fiúkkal a kulturális lehetőségekről beszélgettünk. Televíziójuk van, rádiójuk nincs. — Csak egy rádió és egv magnetofon kellene — szólt egyikük. Ekkor lépett be az ajtón valaki, aki csak az utolsó mondatokat hallotta, és nem tudta, hogy ki az az idegen — az újságíró — a többiek között, talán nem is vette észre. — Nem is tudom, hogy miért nem kapjuk meg a magnetofont, hiszen az intézet nem használja — mondta kissé élesen. — Megkapjuk — szólt csendk ben egy harmadik. — Rövidesen megkapjuk. Már beszéltünk róla. — Igen? — kérdezte az előbbi fiú teljesen nyugodt hangon, és őszinte örömmel. — Nagyszerű! Látszólag ez is teljesen jelentéktelen párbeszéd, mégis „árulkodik”: — a fegyelmezettségről. Néhány szobát is meglátogattunk. Sehol sem vártak bennünket, mégis mindenütt meglepő rendet, tisztaságot találtunk. A diákok vagy a jegyzetbe mélyedtek — vizsgaidő- szak van — vagy pedig beszélgettek. Még véletlenül sem láttunk „hanyag pózban” fekvő embert, vagy a rendetlenség. kötetlenség bármilyen kis jelét is. Ha arra gondolunk, hogv fiatal emberek élnek itt, tanári felügyelet nélkül, akkor talán érthetővé válik ezekben a mindennapi dolgokban rejlő fegyelemnek a nagyszerűsége. Az elég gyakori rendezvények közül a ..Kollégiumi Es- tek”-et szeretik a legjobban. Ezeket a leánykollégium KIRZ- szervezotével közösen rendezik. A „Kollégiumi Estek” műsorán oolitikai, irodalmi és zenei előadások szerepelnek. Természetesen egy-egy estén csak egy téma szerepel műsoron. A fentiekből talán kitűnik: a KISZ méltóképpen igyekezik eleget tenni feladatának. Persze nincsenek magukra hagyva munkájukban. Különösen az intézet marxista szakos nevelői segítenek nekik sokat, akik vállalták, hogy ezután is a legszorosabb kapcsolatot tartják majd a kollégiumokkal. Munkájuk sikerét a tanulmányi eredmény is bizonyítja. A félévi vizsgáknál a marxizmus—leninizmus, a politikai gazdaságtan, a dialektikus materializmus vizsgái a legjobban sikerültek közé tartoznak. A kollégiumok zetei tehát a pedagógusok segítségével máris olyan szellemben dolgoznak, ami megfelel a cikk elején idézett rendelet szellemének. Hamarosan sor kerül majd arra, hogy a Sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézet kollégiumait ünnepélyesen is átadják a KISZ- szervezeteknek. Nem kétséges, hogy a KISZ-szervezetek a ne velők segitségével az ünnepélyes átadás után is tovább fejlesztik azt a nagyon egészséges folyamatot, aminek a jeleivel már ma is lép téri-nyomon találkozunk. Priska Tibor Leas busz, nem teas buss?.». A hernádpetrieknek ugyan még sosem fütyült be a miskolci gyorsvonat — a legközelebbi vasútállomás is négy kilométerre van tőlük —, de mégis, ha átkelnek 'az őszidőiben oly igen latyakos szurdo- ki dombokon, dühösen, telitorokból fújják: „Befütyült már a miskolci gyorsvonat, Tizenhárom petri lány eléje szaladt, Mind a tizenhárom nyakig' sárosán. Az állomás messze van. jaj, de messze van”. Ma meg már többnek van messze, mint két évtizeddel ezelőtt. Akkoriban megbámulták azt az embert, akit vonatra ültetett szerencséje —* ma meg naponta egy-két buszra való ember kívánkozik vonatozni, s ha mégse megy, az csak azért van, mert a hernádszurdoki megállóhely négy, a novajidrányi vasútállomás pedig kerek tíz kilométerre van tőlük. így vannak ezzel a hcrnádvécseielc is. Nekik ugyan megállóhelyük is van, de egy nyaktörő dombot és egy még nyaktörőbb utat kell megmászniuk érte, ezért aztán inkább választják a távolabbit, a mintegy öt kilométerre lévő novajidrányi állomást, az köves úton is megközelíthető. Az illetékesek ígérik már vagy három esztendeje, hogy intézkednek, de még nem intézkedtek. Ha egyszer bedudálna a vécseiek. petriek ablakán a busz: „gyertek, itt vagyok. üljetek rám", bizony mondom, ezernyolcszáz ember áldaná a MÁVAUT-tot, s ha néha mégis kifakadnának, az csak azért volna, mert kevésnek bizonyulna az az egy busz... g. na.-----------OQO----------M agyar filmküldöttség érkezett Párizsba Hétfőn reggel Révész Miklóssal, a Filmfőigazgatóság vezetőjével az élen, magyar filmküldöttség érkezett Párizsba. A küldöttség tagjai: Marton Endre, a Nemzeti Színház rendezője, Szemes Mihály filmrendező, Bara Margit, Szabó Ernő és Kállai Ferenc színművészek. A magyar filmművészek képviselői a párizsi magyar film- napokra látogatnak a francia fővárosba, A filmnapok műsorán az Alba Regia, a Hannibál tanár úr, a Katonazene, a Két félidő a pokolban című játékfilmek és több magyar rövidfilm szerepek (Jegyzetek (J)ettentő Irta: Horváth József az odriguez rs J XL. Imre bácsi odalépett hozzá. Hosszan, szinte szenvedélyes szeretettel nézett Géza arcába. Aztán forrón megölelte őt. — Nagyszerű ember vagy, Géza! Géza egy pillanatra lehunyta a szemét. Aztán hirtelen felocsúdott. — Még nincs vége — mondta —, gyerünk gyorsan a titkári irodába! Gulyás bácsi? Hol van Gulyás bácsi? — Itt vagyok, máris jövök! — kiáltotta Gulyás bácsi mesz- sziről. Nem lehetett tudni, látta-e az iménti jelenetet, vagy sem, mert a konyha felől lépegetett, — Gulyás bácsi maradjon a kapunál. Egy lélek sem jöhet be az én engedélyem nélkül! — Úgy lesz, Gézuka! — Gyerünk! Géza és Imre bácsi fürgén siettek az iroda felé. — Mit akarsz csinálni? — két-dezte menet közben Imre bácsi. — Ezek most feltétlenül a kerületi nyilaspárthoz rohannák. Be fognak vádolni, hogyan bántam velük. De megelőzöm őkeí. Felhívom telefonon a kerületi pártvezetőt, kikérem magamnak a zaklatást, és így tovább. Imre bácsi egyetértőén bólintott. — Kitűnő gondolat. Géza néhány pillanat múlva már a telefon könyvet lapozgatta és tárcsázott. — Halla? Van hungarista párt kerület? Igen? Adja a kerületvezető testvér nekem, de hamar! Mi az, hogy bitte schön, mi az sofort? Azonnal... Géza a kagyló elé terítette a tenyerét, nagyot kacsintott Imre bácsira, aki visszafojtott lélegzettel leste minden szavát, és odasúgta neki: — Azt hitte, némettel van dolga ... bitte schön, meg sofort ... Persze, ha már német, akkor lódulnak a nyilasok ... Egy hang jelentkezett a kagylóban. — Halla? Kerületi vezető testvér van, igen? Itten Diego Rodriguez de Campoamor. Spania budapesti követsége titkára ... Igen érti engemet, testvér? Igen? Én akarom mondani valamit. Én akarom panasz tenni báró Kemény külügyminiszter testvérnek, mert a maga emberei mostan nemrégen pimaszul zaklatta minket a spanyol követségben, betolakodta a házba, valami embereket kereste ottan. Mi? Igen, a maga kerületéből. Követség megvan exter- ritoriális ház, hogyan merészelte ezek betolakodtak? Nevek nem tudom. Keresse meg majd báró Kemény testvér, ez yen szemtelen disznóság! Mii Rodriguez élénken fülelt a telefonba. A vonal túlsó végén nyílván hosszadalmasan fecsegett valamit, a kerületvezető. Rodriguez csak közben-közben vakkantott egyet-egyet nagy dühösen. — Aha ... a szemtelenek ... igen, igen... na jó, nem megbánom, de csak úgy, mert testvér mondja, ez nem fordulja magát elő többet. Jónapot. Lecsapta a kagylót. Imre bácsi kérdően nézett Gézára. A fiatalember most nagyot nyújtózkodott, mint aki valaminek a végére jutott, és most már semmi sem sürgős. A világ legtermészetesebb hangján, szinte könnyedén magyarázta meg Imre bácsinak a helyzetet: — Ez a tökfilkó könyörgött, és égre-földre esküdözött, hogy megkeresi a két „testvért”, és kitekeri a nyakukat. csak most az egyszer bocsássunk meg neki, és ne szóljunk báró Kemény , külügyminiszter testvérnek.. .. Nos, mit gondol, Imre bácsi, megkönyörüljünk rajtuk? Imre bácsi hangtalanul nevetett. — Tyüh, gyerünk hamar a fiúkhoz — kapott észbe Géza —, hiszen ezek szegények még mindig nem tudják, hogy semmi baj! Meg aztán nézzük, mi van az ebéddel? Miközben telefonáltam, folyton korgott a gyomrom, és féltem, hogy a kerületvezető testvér is meghallja. — Elment az idő — jegyezte meg Imre bácsi —, a többiek is hámarosan elkezdenek szállingózni. — Igaz! — jutott Géza eszébe. Csakhogy őket másképpen fogadjuk ám! De azt nem tudom, ezt a két „testvérkét” milyen fogadtatásban részesíti a körletvezető testvér! Pedig ez utóbbi fogadtatást ■érdemes lett volna filmen is megörökíteni. Amikor a két feldühödött bandita beviharzott a nyilas- párt kerületi központjába, egy pártszolgálatos egyenruhát viselő főnyilas, aki a bejáratnál őgyelgett, már várt rájuk. A jövevények egyenesen hozzá fordultak, és egyszerre ömlött belőlük a szóbeszéd: — Karsay testvér! Azonnal riadó! Házkutatást kell csinálni! Kommunisták! Egy kígyófészekre találtunk! — Csendet, testvérek! Ti voltatok a spanyol követségen? — Igen, mi! — kiáltották meglepetve amazok, Elfecsérelt idő? A KISZ megyei bizottságának legutóbbi ülésén sok szó esett a középiskolai KISZ- szervezetek életéről, munkájáról, problémáiról. Többen elmondották, hogy megyénk középiskoláiban a KISZ- szervezetek a tanúlmányi munka konkrét segítése mellett, nagy gondot fordítanak a gyakorlati foglalkozások jó kihasználására, a politechnikai oktatás célkitűzéseinek megvalósítására. A tantestületek és a KlSZ-szerve- zetek vezetősége jól látja, hogy a gyakorlati foglalkozásokra szánt órák, napok, a különböző üzemekben és vállalatoknál eltöltött idő nem jelent kiesést a tanulmányi munka egészéből, ellenkezőleg: jól segíti az elméleti tananyagok eredményesebb elsajátítását, A gyakorlati foglalkozások még nem régi keletűek iskoláinkban, de máris tapasztalható, hogy az üzemekből iskolákba visszatérő tanulók jobban megértik a gyakorlat és az elmélet egységét, — kölcsönhatását, és azt is, hogy tanulásuk nem öncélú ismeretgyűjtés, hanem felkészülés az életre, nagymértékben befolyásolja majd őket a pályaválasztás döntő lépéseinél is. Olyannak látják a szakmát, az életet, amilyennek az üzemi, gyakorlati foglalkozások alkalmával módjuk van azt megismerniük. aszerint vonzódnak a különböző szakmák, foglalkozási ágakhoz, vagy éppen viseltetnek ellenszenvvel irántuk. Az pedig nem kétséges, hogy az élet minden területén szükség van az utánpótlásra — tegyük hozzá: egyre több és jobb elméleti felkészültségű és általános művéltségű fiatal szakmunkásra; Mindezt csupán azért mondjuk el, mert — a KISZ- bizottság említett ülésén — többen bírálták azt az egyes vállalatoknál, üzemeknél jelenleg még tapasztalható helytelen szemléletet, miszerint az üzemekhez küldött diákokkal való foglalkozás: „haszontalanul elfecsérelt idő és mindegy, hogy mivel töltik el”. A felszólalók közül többen szóvátették. hogy például a Miskolci Kertészeti Vállalatnál „legfeljebb a it*4**«4*t44i*t«é***á*l gvomlálással”, a Játékáru gyárban pedig „legfeljebb a lörgácskihórdással” ismerkedhetnek meg az oda kiküldött diákok. Természete? sen, ez is része egy-egy szakmának, az életnek. De, hogy csak ezen keresztül mennyire ismerik és szeretik majc meg, mondjuk a kertész, vagy az esztergályos szakmát, ezt nehéz elképzelni. Más vállalatoknál is előfordul a politechnikai oktatás célkitűzéseinek, enyhén szólva helytelen értelmezése — nem tudni miért, Szakmai féltékenység, politika: szüklátókörüség, pártunk művelődéspolitikájának, s az iskolareform lényegének rne; nem értése, vagy egyszerűen káros előítélet az ilyenfajta bizalmatlanság diákifjúsá gunkkal szemben? Lehette ges, hogy egyes helyeken ne hány diák komolytalan ví selkedése váltotta ki a velü, szemben itt-ott tapasztalhat," előítéletet, bizalmatlanságot vagy közönyt? Jó lenne, b gondolkodnának rajta a. „érdekelt felek”, — mert a2 is igaz, hogy az üzemek éf az iskolák közötti kapcsolatban is „kettőn áll a vásár” : i Véleményünk szerint például sok múlik az üzemek és az érdekelt iskolák K1SZ- szervezeteinek rendszeres, sokoldalú, bensőséges kapcsolatán. Helyes lenne, ha — társadalmi szerepónéi fogv: is — az üzemi fiatalok kéz deményeznék a gyümölcsöz* jó kapcsolatok kiépítését , diákifjúsággai —, ahol ma ez még hiányzik. Az olyan üzemek, váll áfátok vezetői és dolgozói pedig, akik eddig közömbösek voltak tanulóifjúságunk gyakorlati foglalkozásaival szemben, jó lenne, ha átgondol nák szemléletük tarthatat lanságát. Biztosan rájönnek a tanulóifjúsággal való tü relmes foglalkozás az üzemekben nem „haszontalanu elfecsérelt idő”! — A diák ifjúság helyes életszemléle tériek céltudatos kialakítása — a különböző szakmák, foglalkozási ágak — s ezzel együtt a munka szépségének és örömeinek megízlelletésc és megszerettetése a gyakorlati foglalkozásokon, megérleli a — sokszor épper munkáskörökben sürgetett — középiskolai diákifjúság helyes életszemléletét, Csépányi Lajos • AAAAAáAAi A A A Aá A A A A A A Országos jelentőségű műemlékeket állítanak helyre Borsodban Ä műemlékekben gazdag Borsod megyében a felszabadulás óta több mint 30, orszű gos viszonylatban is számot-1 tevő műemléket állitottak .helyre. így többek között ;Tállyán, az egykori Balogh- [kúriát, amely Tokaj-Hegyalja egyik legszebb, XVIII. szászadból való épülete. Helyreállították a Mátyás király korabeli kékedi kastélyt is, valamint a Rákócziak egykori felsővadász! kastélyát, amelyben iskolát helyeztek el, Az országos jelentőségű műemlékek helyreállítását az idén Tovább folytatják a vizsolyi "református templommal,- ahol 158£l-ben Károli Gáspár első magyar nyelvű bibliáját nyomtatták. A múlt évben a XIII; és XIV. században épült gótikus templomhajó födém- és tetőszerkezetét kicserélték. Az idén a homlokzatot és a torony, sisakot hozzák rendbe, A szentélyben már korábban ismert, románkori, a hajóban lévő gótikus faliképek restaurálását is tervbevették. A ! helyreállítás során végzett kutatás újabb értékeket: a régi Templom elfalazott gótikus bejáratát, valamint 3 románkori ablakot hozott napvilágra. Megkezdik az idén a XVI, században épült és teljesen [épen maradt pácini várkastély I Tatarozását is. Az idén a hom- [lokzatot és a lépcsőházat hozzák helyre, a múlt évben feltárt reneszánsz nyíláskeretekkel együtt. Tovább folytatják a diósgyőri vár ásatását és harmadik tornyának helyreállítását is. A munkálatokat Miskolc város tanácsa 300 000 forinttal támogatja. Az ásatások során a bejárati kaputorony környékét tárják fc!; ahol gazdag régészeti anyagot varnak;— Akkor gyertek fel azonnal [ a kerületvezető testvérhez! • Máris indult előttük, s a két] haramia ment a nyomában.. Az első emeleti jobbszárnyon] befordult a menet a kerület-, vezető testvér titkárságára, de a titkárnál meg sem álltak, be[ egyenest a vezetőhöz. * A kerület vezető, Szórádi] testvér, egy rosszkópű, kopa-< szódé, bibircsókos halánték tó nyilas, aki szintén pártszolgá-! latos egyenruhát hordott, fel-' kapta a fejét, és a jövevényele-] re meredt: < — Mi van, Karsay testvér? ] — Ez a két testvér, Kelemen < és Gyulai járt a spanyol kö-] vétségén az előbb. ] Kelemen és Gyulai balsej-] telinek közepette egy gyors* pillantást váltott egymással.] Egyáltalán nem fért a fejükbe.! honnan tudnak itt, a kerületi' székházban ilyen gyorsan az! ő iménti látogatásukról. Gyulai' úgy állt ott, szinte megmere-] vedve, mint egy hóember. A hórihorgas Kelemen pedig úgy] érezte, hogy menten ökörré - változik és elbőgi magát. ] A kerületvezető elébük állt,' csípőre tette a kezét, lényege-] tőén végigmérte a két nyilast,« és olyan hangon, mint amikor] a forró viz lobogni kezd a< fedő alatt a fazékban, rajuk] dörren t: < — Hadd hallom, mi történt?] Csak az egyik beszéljen! < — Szórádi testvér, kérem,] polgári ruhás pártszolgálati < ügyeletben voltunk és az Olasz] fasor környékén jarőröztünk.— Mikor? ] (Folytatjuk.) 1
