Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-23 / 18. szám

Kedd, 1962. január 23. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Hetven éves sertésgondozó Vancza Béla állattenyésztő, az ároktői Uj Klet Tsz sertésgondozójával, Juhász Imre bácsival * beszélget. llllllllllllllllllllllllllilHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIHIIIIHIHIIIIIIIIIIIHIIIIIIIllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIHIHIIIIIIIIIIIIIU Tervszerűbb, termelékenyebb munkává! küzdünk az ez évi feladatok végrehajtásáért Irta: HAVASI BÉLA, a DIMÄVAG főmérnöke Vállalatunk eredmé­nyesen dolgozik a második ötéves terv sikeres megvalósításán. Ezt igazolják tavalyi eredmé­nyeink. Igen jelentős eredmé­nyeket értünk el a termelé­kenység növelésében, 10 millió forint értékkel több terméket adtunk át a külkereskedelem­nek, árutermelési tervünket 39 millió forinttal teljesítettük túl, ennek egyharmadrésze ex­portáru. Az igen fontos, ki­emelt termékből is 23 millió forinttal termeltünk többet. Az ötéves terv második évé­re vonatkozó feladataink jóval nagyobbak az elmúlt évinél. Teljes termelésben 8,6, befeje­zett termelésben 6,1 százalék­kal kell többet adnunk, mint tavaly. A termelékenységet 7 százalékkal kell növelni, s az önköltséget 1,8 százalékkal kell csökkentenünk. E célkitűzések megvalósítása — többek kö­zött — a műszaki fejlesztésen is múlik. A műszaki fejlődés teremti meg az automatizálás, a célgépgyártás feltételeit, amire vállalatunknak is szük­sége van. Nagy gondot fordí­tunk a technológiailag helyes szerkesztésre, az alkatrészfaj­ták tipizálására, a konstruk­ciók anyagigényének csökken­tésére, a kisgépesítésre, a ter­melés állandó szervezésére, a termelőképesség növelésére. Van tennivaló a munka helyes megszervezésében és elosztásá­ban, a termelőberendezések ki­használásában s az élő munká­val való gazdálkodásban. A DIMÄVAG fizikai és mű­szaki dolgozói ismerik a fel­adatokat és igen nagy tett­vággyal készülnek azok meg­valósítására. Például sok szel­lemi és fizikai munkát igényel az, hogy 21 százalékkal több kábelgépet gyártsunk, mint az elmúlt évben, az agregát és célgépgyártást 46, a kovácsolt­áruk termelését 17 százalékkal növeljük. Igen jelentősek ex­portfeladataink. Minden har­madik ezer forint exportbevé­telt jelent. Többek között a kínai csőgvári berendezés mel­lett készítjük a szovjet cső­gyári és a Lenin Kohászati Művek durvahengerművének rekonstrukcióját. Feladataink sokaságából csak néhányat: ; A vállalat gazdaság'-po- ■ • litikai feladatainak vég­rehajtására — a feladatok részletes megjelölésével — műszaki-gazdasági intézkedési tervet kell készítenünk. 1 Korszerű gépek alkal- “• mazásával, a többműsza­kos munkarend további szer­vezésével növelni kell a ter­melőkapacitást. Termelvényeink minő- ségi és mennyiségi köve­telményeinek fokozása. Nö­velni kell az exportképességet, nagyobb választékot kell biz­tosítani. A A tervszerűség érdeké- ** ben jobb szervező mun­kát vegzjünk a termelés irá­Gyári munkával cserélik fel a vándoripart Ä zempléni Hegyközben, Kishután, Nagyhután, Vágás­hután és más községekben csaknem másfél évszázadra te­kint vissza a vándoriparosság. Az úgynevezett „drótostótok” a községből kiindulva bejárták az egész országot, s rossz ház­tartási edényeket javítottak, ablakokat üvegeztek. A felsza­badulás előtt hat községben 140 vándoriparost tartottak nyilván. A szántóföldekkel alig rendelkező községekben ez volt a családok megélhetésé­nek alapja. Egy-egy vándor­iparos 4—6 hónapra is oda­hagyta családját. Jelenleg is 60 vándoriparos jár el innen, főként az alföldi falvakban végeznek javítást. A legidősebb vándoriparos, aki még most is járja Borsod me­gyét, Bodnár József Kovács­vágásról, aki 1893-ban szüle­tett. Lakatos Károly a legfia- 1 talabb közöttük, aki Végardón lakik és 1940-es születésű. A vándoripárosság apáról fiúra szálló mesterség, s még most is számos család van, ahol apa és fia, vagy két testvér közösen járják a falvakat. A vándor­iparosság jól jövedelmez, mert az utóbbi években több mint harmincán építettek új házat. A zempléni vidék iparosításá­val azonban egyre többen cse­rélik fel a vándoripart a gyári munkával. A Pálházán mű­ködő perlitüzem, valamint a Hollóházi Porcelángyár több mint ötven vándoriparost szok­tatott le a vándorlásról, meg­élhetést, munkaalkalmat biz­tosítva számukra. 5. Állami gazdaságainknak ez évben 1800 vagon kenyérgabo­nát, 660 vagon húst. 12 ezer hektoliter bort, 800 vagon gyümölcs- és zöldségféleséget kell az állam részére átadni. E feladatokat úgy kell teljesíte­ni, hogy a gazdaságok 31 mil­lió forint nyereséget érjenek el. 1962. évi terveink megva­lósítása érdekében olyan új vegyszerezési, betakarítási, ta­lajművelési és gépesítési eljá­rásokat alkalmazunk, amelyek a munkát megkönnyítik, a ter­melést olcsóbbá és eredménye­sebbé teszik. Nagyüzemi módon termelünk kukoricát A mintegy 660 vagon hús megtermeléséhez hatalmas mennyiségű abrak-, siló- és szálas takarmányra van szük­ségünk. Ezeknek olcsó megter­melése és jó minőségben tör­ténő betakarítása a jövedel­mezőség szempontjából rend­kívül fontos. A kukorica, mint a legtöb­bet termő abraktakarmány­növény, az állami gazdaságok­ban már csaknem teljesen megszűnt kapásnövény lenni. Állami gazdaságaink ez évben, a másodéves vegyszer-hatást is figyelembevéve, kukorica ve­tésterületük hetven százalékát vegyszerrel gyomtalanít iák. Kézi munkaerő tehát csak a vetéshez, a vegyszer kiszórá­sához és a betakarításhoz szük­séges. A kukorica betakarítása nagy kézierőt igényel, ezzel pedig gazdaságaink nem ren­delkeznek, ezért 1961-ben kí­sérleteket végeztünk a kuko­rica gyors betakarítására. A gépi csőtörés és a góréban tör­ténő tárolás igen jó eredmé­nyeket hozott, de az egysoros nyitásában és a műszaki elő­készítésben. Megjavítjuk a programozást, a határidő és a munkaadagolás rendszerét. Fo­kozzuk a gyártási eljárásokat. Belső és külső kooperá­ció szervezésével el akarjuk érni az ütemes terme­lés-forgácsolás és szerelés ja­vulását. A géppark helyes ki­használásával meg kell szün tetnünk a szűk keresztmetsze­teket. Szervezést hajtottunk végre a hideg- és melegüzemekben, átszerveztük a gyártóeszköz­gazdálkodás munkarendjét, na­gyobb önállóságot adtunk az üzemeknek, gazdálkodó szer­veknek. Gyártunk újfajta ter­mékeket, különféle kutatáso­kat végzünk egyes feladatok sikeresebb megvalósítása érde­kében. A DIMÁVAG gyártmányai­nak legjavát a Budapesti Ipari Vásáron minden évben bemu­tatjuk. A vásáron több új, kor­szerű berendezéssel az idén is résztveszünk. Kiállítunk hid­raulikus lemezollót, különféle kábel- és sodrógépeket, folya­matos lágyító- és felcsévélő berendezéseket stb. Iparunk termelékenységének növeléséhez fizikai és műszaki kollektívánk azzal is hozzá akar járulni, hogy az igen fontos célgép- és agregát-egy- ségekből jelentős mennyiséget gyárt. A termékek egy része a KGST megállapodás értelmé­ben exportra megy. Az agre­gát- és célgépsorgyártás — amely 1963-ban tovább foko­zódik — nagy problémát okoz. Nagy gondunk, hogy nincs olyan pontos és ehhez a mun­kához megfelelő gépparkunk, amivel elő tudjuk állítani. Be­szerzéséhez felsőbb szerveink segítségét igényeljük. Vállalatunk nak megoldásához igen nagy segítséget adnak a párt, a szakszervezet, a KISZ vezetői, aktívái, s ez eleve biztosíték arra, hogy sikeresen végre­hajtjuk az 1962-es évben reánk váró feladatokat. Szőlő, erdő és gyümölcsös telepítésével hasznosítja!« a területet Tokaj Hegya!:án Tokaj-Hegyalja világhírű bortermő földjén a rekonstruk­ció éveiben végzett újratelepí­tésekkel 7000 hold fölé emel­kedett a szőlőterület. A felmé­rések szerint még legalább ennyi területen lehet szőlőt ül­tetni. A betelepítésre érdemes területen kívül azonban még így is csaknem 3000 hektárnyi kopáros marad. A dombok te­tejét, valamint a meredek, ter­mőtalajtól lepusztult területe­ket erdősítéssel hasznosítják. A Zemplénhegyvidéki Erdő- gazdaság 1955-ben kezdte meg a kopárok fásítását 17 község határában. Az elmúlt évek alatt kereken 700 hektár új erdőt ültettek, többek kö­zött Mád, Bodrogkeresztúr eró­ziónak legjobban kitett lej­tőire. Megkezdték a tokaji Ko­pasz-hegy erdősítését is, ame­lyet még a filokszera vész előtt, a múlt század utolsó év­tizedeiben erdőség borított. Az idén az erdősítést tovább foly­tatják, s a tervek szerint 55 hektárnyi új erdőt ültetnek. Erre a célra fél millió fekete­fenyő, molyhos tölgy, kocsány- talan tölgy, szik és más facse­metéket nevelnek. Üj utakon keresik a terület­hasznosítás lehetőségeit a gyü­mölcsösök telepítésével is. Az eddigi telepítések azt bizonyít­ják, hogy a debreceni musko­tályszilva, amit a Tarcali Ál­lami Gazdaság, valamint az őszibarack, amelyet a Tokaj- Hegyaljai Pincegazdaság tele­pített összefüggő, nagyüzemi gyümölcsösként, a legmegfele­lőbb fajták. A 20 éves fejlesz­tési tervben több$záz hold új nagyüzemi gyümölcsös telepí­tését veszik tervbe. .............................mii...... M ezőkövesd: Béke Étterem Maty óország rg.vlk nevezetessége a Béke Kitérem. A Talon ilvogre festett matyomintaliban gyonyoiKöcUictnck az .étterem vendégei. Hogyan gazdálkodunk 1962-ben ? Irta: Bállá Antal, a Borsod-Heves megyei Állami Gazdaságok igazgatója i hvwwVW>ftWVVWrtnW>VVVWWWtfVVWVWVWWWWSIV*ii ji f Szalmaügy — tanulsággal JÍ Alig hagytuk el január közepét, s a hernádvécsei Búza- i| kalász Termelőszövetkezet vezetősége máris szalma után íj kilincsel. „Mit csináljunk, ha egyszer nincs!” — mondják. ]' S hogy nincs, abban senki sem ludas, csak ők, egyedül ők, j a régi vezetőség egy része, vagy inkább egésze, no, és a ÍJ tagság, mert egy-két kilométerrel lejjebb, egy másik köz- J ségben van szalma, gondos beosztással a takarmányt is biz- j I tosítani tudják újig, sőt, még az abraktakarmányt sem kell I; venniük ’drága pénzen, az is megakad. !] Az időjárás persze rossz volt, de elsősorban a kapá- JÍ sokra volt rossz, a kalászosok általában kielégítő termést i J hoztak megyeszerte, s ha volt szem, szalmának is lenni !! kellett. Hernádvécsén azonban nincsen szalma. Miért? JÍ Kombájnolás után az új vezetőség le akarta húzatni a szalmát a gépállomással. A tagság ellenkezett: „minek költ­I sünk még arra is, szét kell osztani a tagság között”... Az elnök erre kidoboltatta, menjen mindenki, vigye a szalmát. A Kuta-dűlőben azonban ott veszett jelentős mennyiségű szalma. Szántottak a traktorok. A széthagyott szalma meg­torlódott az eke előtt. Mit tehetett a traktoros? Vette a gyufát... JÍ Es még azért sincs szalma, mert a régi vezetőség be- J csapta a tagságot, félrevezette a járási tanácsot: száz hold- i dal több kalászost jelentett 1960 őszén, mint amennyit való- |j ban elvetettek. Bizony, nem volt szép tőlük, de a vezetőség JÍ nőm találhatta súlyos hibának a dolgot, mert mindössze jj két-két munkaegységlevonással büntette a brigádvezetőket. ÍJ Valóban példás büntetés ekkora hanyagságért. Számoljunk Jj csak! ötmázsás átlagtermés esetén is ötszáz métermázsát j! adott volna a száz hold, ami testvérek között is több mint ij százezer forint — és mennyi szalma! Jj S most a hernádvécsei termel őszövet kezeinek mintegy j í ezer mázsa szalmát kell vásárolnia. '[ Okuljanak az esetből. Ne feledjék, hogy a legkisebb ÍJ hanyagság is súlyos ezreseket húz ki a tagság zsebéből, s JÍ legyenek lelkiismeretesebbek, szorgalmasabbak ebben az új ij esztendőben, hogy jövőre necsak szalmából, de kenyérből is !; bőség uralkodjék náluk. il J (G. M.) lakat a kisvasúti sínre tokjuk úgy, hogy a kisvasúti sín a ka- zai közepén fut végig, ezáltal a felhasználás helyére történő szállítás egyszerű és olcsó. Szárítjuk a lucernát A lucerna magas emészthető fehérje- és karotintartalma miatt a legjobban felhasznál­ható, legértékesebb, de a leg­kényesebb takarmánynövé­nyünk. Emészthető fehérje- és karotintartalmának felét is elveszítheti a kazlazásig a helytelen betakarítás és az időjárás következtében. Kor­szerű és gyors betakarítási el­járásokkal viszont a veszteség elkerülhető. Már 1961-ben szorgalmaztuk, hogy a gazda­ságokban a lucerna renden szárítását lehetőleg kerüljék, 1962-ben pedig már egyáltalán nem alkalmazzuk a renden történő szárítást. Már a tél fo­lyamán felkészülnek a gazda­ságok arra, hogy a hagyomá­nyosnál jobb szárítási mód­szerek előfeltételét (állványok, ventillátorok) megteremtsék. Az elmúlt évben állványon, illetve hideglevegős eljárással szárított lucernaszénáinkban az emészthető fehérjetartalom 11—13 százalék, míg a hagyo­mányosan betakarított széná­inkban 7—9 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy a korszerűbb betakarítási móddal egy ka- tasztrális holdról mintegy 1200 —1500 literrel több tej terme­léséhez elegendő emészthető fehérjéhez jutottunk. A beta­karítás többletköltsége nem számottevő. Teljesen új eljá­rásként. jelenik meg a pillangós­takarmányok feldolgozásában a Nagymiskolci Állami Gazda­ság tavasz folyamán felépülő forrólevegős lucernaszárítója. Az üzem évenként 300 vagon lucemalisztet készít, 19—20 százalékos emészthető fehérje- és 100—120 milligramm karo- tintartalommal. Ezt a lucerna­lisztet a különböző takarmá­nyokhoz, mint fehérjepótló ab­raktakarmányt használjuk majd fel. Mintegy 150 vagon­nal a termelőszövetkezetek ré­szére dolgozó takarmánykeve­rő üzemeknek is juttatunk be­lőle. 1962-ben 1500 holdról 3000 holdra emelkedik a gazdasá­gokban az öntözött terület, ön­tözött kukoricatermelő terüle­teinken 40 mázsás májusi mor­zsolt kukoricatermés, öntözött lucernatermelö területeinken 40 mázsás lucernaszóna-ter- més, silókukorica területein­ken pedig a 300 mázsás kuko­ricatermés elérését tűztük ki célul, szintén öntözéssel. A Hejőmenti Állami Gazdaság­ban megvalósítjuk 300 darab növendékmarha május elejé­itől októberig öntözött legelőn való tartásával a növendék­ei marha-tartás legolcsóbb mód- |íját. így 1 kilogramm súlygya- jjrapodás költsége 20—22 forint­íjról a felére csökken. íj Gépesítés az állattenyésztésben ÍJ Az állattenyésztésben a gé- pesités nagyfokú előretörése JÍ jellemzi az állami gazdaságok ez évi munkáját. 1962-ben az !; állami gazdaságok csaknem |J egész tehénállományát fejőgé- i J pekkel fejjük. A Taktaközi Állami Gazda­gságban üzemel majd a közel J >7000 darabos hizlalda, amely- i ben mindössze három fő dol- 1 gozik, mert a kitrágyázást gép- ! pel végzik, az etetés-itatás pe- J.dig önetelőkkel és önitatókkal ij történik. J i A mesterséges borjúneve- J .lökben nem a tejet visszük az Jj egyes borjúcsoportokhoz; ha- íjnem a borjúkat eresztjük az J - itatótérben elhelyezett itatok- íjhoz. Ezzel meggyorsítjuk és í J könnyen ellenőrizhetővé tesz- íjszük a mesterséges borjak ita- íjtását. Ilyen itatóteres megol- jjdás a Taktaközi és a Hejőmen- jjti Állami Gazdaságban már JÍ működik. ij A fentiekben azokat az új J i el járásokat, módszereket fog- jílaltam röviden össze, amelye- íjket állami gazdaságaink Ji 1962-ben tervük sikeres tel.ie- jísítese érdekében széleskörűen v alkalmazni fognak, csőtörő gépek éppen az őszi ] munkák idején sok erőgépet i kötnek le. Leggyorsabb volt a : betakarítás gabonakombájnnal. ; amikor a letisztított szemes : kukoricát különböző megoldá­sú szárítóberendezésekkel tör­ténő szárítás után magtárban tároljuk. A kukoricát nagy te­rületen termelő gazdaságaink­ban 1962. évben ezt a mód­szert alkalmazzuk. Gépesítjük a takarmánybekészítést Alapvető változást kell el­érnünk a silókukorica-terme­lés telén, mert az átlagtermés 1961-ben gazdaságonként, illet­ve táblánként 30 mázsától 220 mázsáig változott, azonban át­lagban a 80 mázsát sem érte el. Az alacsony átlagtermés oka, hogy a silókukorica min­dig a kukorica vetése után még megmarádt területen ke­rült elvetésre, tápanyag-ellá­tására, ápolására a gazdasá­gok nem fordítottak kellő gon­dot. Ez évben megfelelő fajták kiválasztásával — egyes gaz­daságokban öntözéssel — 150 —200 mázsás átlagtermést ki- vénünk elérni, a fchérjeellátás érdekében szójababbal kevert vetéseket is végzünk. 1961-es tapasztalataink sze­rint, a föld felett rakott 15x30 méteres, vagy még ennél is nagyobb silókazlak veszteség­százaléka a legkisebb, elkészí­tésük a leggazdaságosabb, a siló minősége pedig kifogásta­lan. Az így készített silókaz­lak földelésére egyáltalában nincs szükség. Miután a földe­lést csak kézierővel lehet vé­gezni, ez hatalmas munkaerő- és munkabérmegtakarítást je­lent. Szarvasmarhatenyésztő telepeinken ezeket a silókaz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents