Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-12 / 292. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Kedd, 1961. december ti!. Katangai helyzetjelentés V Thant és McKeown nyilatkozata a katangai eseményekről Elisabethville (MTI) Nyugati hírügynökségek köz­lése szerint Katangában hétfőn is folytatódtak az ENSZ-csa- patok és a Csombe-féle zsoldo­sok harcai. Indiai ENSZ-katonák Elisa- bethvilleben tisztogató műve­leteket folytatnak, házról-ház- ra haladva szorítják vissza a megbúvó orvlövészeket. Megkezdődött a harc a város középén húzódó stratégiai út­vonal birtokáért is, amely je­lenleg még a iZsolctesok kézén van. Indiai és-svéd yad,íszbort\- bázók folytatták.. Icgítámacíá- saikat. Válaszúi, egy katangai repülőgép bombázta az elisa- bethvillei repülőterét, amelyrt ENSZ-katonák tartanak meg­szállva.- A Reuter értesülése szerint • az Efa.R2-cíaputok,megerősíté­sére féí .zá^/.lóaljnjt, svéd ka­tona - ér^.é;,;gtt ElíMtbéthvíileBe. . Ajki>zeljrivőbyni újabb'erős/tört várnak, ■ m^gt. ■' íéitótelezhcíő, hogy Cápmbr zsqltíósái nagy­szabású ellentámadást índííá-. fmk. Vasárnap' ugyanis Csorn- béék.is • kaplak erősítést, ,két teherautón fehér zsoldosok ér­keztek .Indotvillehpl. NEW YORK New Yorkban U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára meg­ismételte azt a korábbi be­jelentését,, hogy, az ENSZ ícgy- Vércs érői Katangában kizáró­lag „a rétidet és tőrvénygssd- get óhajtják helyreállítani'’. Mint mondotta, mivel tovább­ra is támadások érik az ENS2Í- képviselet tagjait, az ENSZ- katonák parancsot kaptak, hogy a személyüket, vagy aiz ENSZ-létésit.ményeit érő bár­minemű támadásra továbbra is a leghatározottabb védekd- zéssel válaszoljanak, viszont s leghatározöftabbar eáfólto, hogy az ENSZ katangai kato­nai műveleteinek'célja a < tar­tomány politikai vezetőinek „megsemmisítése” lenne. II Thant megjegyezte, hogy ■„ Kongóban sz.ükség van a megbékélésre”-, de ugyanakkor hangoztatta, hogy a ..katangai vezetők sajtójukban és rádió­jukban aRRoriis azENSZ ellen lazították a lakosságot, amikor még Íárívalfnfí "az ENSfe meg- bízottéival. Ezért az ENSZ- csak akkör füg- goszfhctl fel katonai mű­veleteit Katangában, ha biztosítékot kap, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak cs közgyűlésének ha­tározatai akadálytalanul végrehajthatók. LEOPOLDVILLE Leopoldvilleben McKeown tábornok, az ENSZ .kongói rendfenntartó erőinek parancs­noka visszatérve Elisabeth- villeből — sajtóértekez.letet tartott. A tábornok kifejtette azt a véleményét, hogy Katangában a »külföldi zsoldosok viselnek .szennyes háborút” az ENSZ ellen, ., mégpedig ..a katangai tőkés érdekeltségeket képvi­selő szélsőséges politikai cso­port” Vezetésével. • A tábornok kijelentette, vé­leménye szeript az ENSZ „napokon beiül helyreállítja a rendet és löriényességet Katáneá­ban ’ és a. kezére került zsoldosokat átad ia a t Adoula-kmrintlnynak, ha az kéri a.: zsoldosok kiadatáe. • sát. A tábornok ugyanakkor han­goztatta, nenv tartja szükséges­nek á katangai csendőrök le­fegyverzését az ellenségeskedé­sek beszüntetése végett, meít azok — így gondolja a tábor­nok — zsoldos parancsnokaik nélkül nem folytatják majd a harcot. Az egyik újságíró kérdésére válaszolva á tábornok kijelen­tette. ,.nz ENSZ-nck nem. áll szándékában letartóztatni Csombet”. Az Elisabethvilleben folyó harcokról továbbra Is ellenté­tes jelentéseket adnak ki a nyugati hírügynökségek. A Reuter tudósítója szerint a vá­ros északi és nyugati része az ENSZ-csapatok • kezén .van. a keleti és déli területen azon­ban Csőmbe zsoldosai tartják magúkat. A katanggi szakadároktól származó közlés azt. állítja, .hogy ENSÓ-ropiilpgépek va­sárnap támadást, intéztek a Kolvezítől 50 kilométerre fek­vő erőmű körüli településre. A rénii tógépekről' • — hangoztatja a közlés — lőtték az Union Mjnjere létesítményeit: üzeme­két és vasúti berendezéseket. valamint kőolajtartályokat, to­vábbá a település, kórházát és lakóházait. Az elisabethvillei rádió sze­rint ENSZ-repülőgépek táma­dást intéztek a Jadotvllle közelében fek­vő Lukafu község ellen, ahol a támadás következ­tében Mvamba parlamenti képviselő és családja állí­tólag életét vesztette. Az ejisabethviliéi rádió han­goztatta, hogy az eíisabeth- viliei repülőtér közelében to­vábbra . is, súlyps harcok dúl­nak. Az ENSZ szóvivője közölte, 'hogy EA'SZ-reptiIőgépejc úgyú­lüzet. nyitottak a katangai csendőrseg legfontosabb tábo­rára,- az ugynev'.eziil l Massart- •táborra Elisabethvilleben. ■ Az ENSZ” bejelentette to­yábbá.'hcjgy- ENS£ repülőgépek Katangában vasárnap francia és szvahili nyelvű ’ röplapokat szórtak. A röplapok közlik a lakossággal, hogy az ENSZ „nem szándékozik beavatkozni a kongói poli­tikába”, hanem csupán a külföldi zsoldosok révén megnyilvánuló ,.káros kül­földi befolyást kívánja felszámolni”. 'A röplapok hangoztatják, hogy az ENSZ-katonák ezekkel a „bérgyilkosokkal” szemben használják fegyvereiket. Krisna Menőn a goal helyzetről A goai fejlemények igen fe­szültté tették a viszonyt,India és Portugália között. A DPA lisszaboni jelentése szerint Salazar portugál mi­niszterelnök vasárnap egész nap tárgyalt hadügyminiszte­rével és a tengerentúli ügyek miniszterével. Az AP lehetsé­gesnek tartja, hogy a robba­násig feszült helyzet következ­tében a hét végén nagyobb összetűzés történhet Goa tér­ségében. India több mint 30 ezer katonát összpontosított Goa környékén, Portugáliának pedig 10—12 ezer katonája le­het Goában. AFP-jelentés szerint Krisna Menőn indiai hadügyminiszter Bonjbayban az indiai kong­resszus párt gyűlésén mondott beszédében többek között így nyilatkozott: „Goa Visszanyer­heti szabadságát. de nem az indiai kormány valamilyen ak­ciója, hanem portugál döntés, vágy a goaiak' erőfeszítései kö­vetkeztében Ha ez utóbbi eset­ben a portugálok megtámad­ják honfitársainkat, az indiai kormány fenntartja magának azt a jogot, hogy erő alkalma­zásához folyamodjék. A Reuter-iroda értesülése szerint Dsouza és Dias,’a Goai Nemzeti Unió elnöke, illetve főtitkára vasárnap Goába ér­kezett. de a portugál hatósá­gok mindjárt letartóztatták őket. FáKlyafény a Kilimandzsárón Varsóba érkezeit a KG,ST IS. ülésszakán résztvevő magyar kormányküldöttség Varsó (MTI) December lt-én, hétfőn reg­gel kiilönvonaton Varsóba ér­kezett a Magyar Népköztársa­ság kormányának küldöttsége, amely részt vesz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak 15. ülésszakán. A küldöttség vezetője Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, rpiniszterejnök- helypítes; tagjai: Friss ístván. a Közgazdaságtudományi Inté­zet igazgatója. Kossá István közlekedés- és postaügyi - mi­niszter, Vályi Péter, az. Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyette­se, Mara! László. Magyaror­szág képviselőjének helyettese a KGST-ben. A küldöttséget számos szakértő kíséri. A magyar vendégeket a var­sói főpályaudvaron lengyel részről Stefan Jedrychowski, é LEMP Fólitikai Bizottságá­nak tagjó, az Állami Tervbi­zottság elnöke, Piotr Jarosze- wicz miniszterelnökhelyettes és több miniszter, a KGST ré­széről a tanács vezető munka­társai ' fogadták; Ott volt Szilágyi Dezső, var­sói magyar nagykövet is. OAS: Orgyilkosok Algériai Szövetsége.;: Önkényesen adtuk az algériai ultrák gyászos hír­névre vergődött szervezete, az OAS három betűjének magya­rázatát. A rövidítés hivatalo­san ezt jelenti: Organisation Arméc Secrete, azaz Titkos Fegyveres Szervezet. A való­ságban azonban tényleg az Orgyilkosok Algériai Szövet­ségének lehetne elnevezni az arabokat meglincselő, a plasz- tikbombás merényleteket elkö­vető terrorlegények bandáit, amelyek az OAS cégére alatt verődtek össze. Mindenekelőtt tisztáznunk kell egy fogalmat: az ultrákét. A francia politikai nyelv az „ultrakolonialista” szót rövidí­tette meg akkor, amikor ult­ráknak keresztelte el a gyar­mati kiváltságaikhoz végsőkig ragaszkodó telepeseket, nagy­iparosokat, s a szolgálatukba szegődött politikusokat, Ultra lehet olyan európai nagybirto­kos, akinek Algériában elterü­lő. ezer és ezer hektárnyi sző­lejét, paratölgy erdejét, na­rancsligetét éhbérért munkál­ták meg eddig az arab zsellé­rek, — lehet az ultra szivar­gyáros, bányatulajdonos, vagy más tőkés, aki a gyarmati rendszerben szinte fillérekért jutott olcsó munkaerőhöz, s végül — lehet ultra az a poli­tikus, aki az algériai földek, s gyárak uraitól évtizedek óta busás dugsegélyt kap, hogy parlamenti felszólalásaiban, vagy a fontos szavazásokon a „francia’ Algériá” ügye mellett álljon ki. Az ultrák nemcsak 9 hónap­ja — amióta az OAS fennáll — nyúltak az erőszak eszközei­hez. Az algériai francia gyar­matosítás története 130 éven át mindig is tele volt sötét hátte­rű bűntettekkel. Amióta 1954. novemberétől kezdve az ország a „szennyes háború” forgata­gába került, a gyarmatosítás hívei még leplezetlenebből, még szabadabban vették igény-, be a gyalázatos, bűnös eszközö­ket. Csak egy-két példa: algíri luxusvillák pincéjében kínzó­kamrákat rendeztek be, ahol a saját szakállukra megindított megtorló akcióik során tucat­számra kínvallatták arab fog­lyaikat. Amikor pedig egyszer az algériai francia hadsereg egy újonnan kinevezett főpa­rancsnokáról az a hír járta, hogy szabadkőműves és liberá­lis nézeteket vall, sőt — uram bocsá’ —, még Algéria feladá­sára is hajlamos lenne, az ult­rák a híres, sok port felvert „bazookás merényletet” szer­vezték meg ellene. (A „bazoo­ka” a második világháborúból ismert páncétököl francia meg­felelője.) A merénylet célt té­vesztett, nem a főparancsnok­nak, hanem csak segédtisztjé­nek életét oltották ki vele. Ha az akkori gaztett sikerült volna, ma más állana az OAS élén ... Mert bármily furcsa is ma leírni, Sálán tábornok volt a főparancsnok, aki ellen az ultrák 1957-ben merényletet szőttek, s ma ugyanez a Sálán az1 OAS vezetője. (Zárójelben említjük meg, hogy a tábor­noknak nem ez az első pálfor- dulása: ő terelte 1958. májusá­ban az algiri puccsot olyan mederbe, hogy a lázadás a IV. Francia Köztársaság megdön­tése után a degaulleisták ha­talomátvételének teremtse meg az alapját.) Az ultrák szemben állának De Gaulle algériai po­litikájával. Azzal vádolják a tábornok-elnököt, hogy „vég­kiárusítást rendez” Algériában, s végső fokon az FLN, az al­gériai nemzeti felszabadítási front kezére játssza az orszá­got azokkal a terveivel, ame­lyek hol az ország felosztá­sát, hol pedig az új Algéria és Franciaország „együttműködé­sét” írnák elő. Az OAS plasz- tikbombás merényletei nem egyszer degaulleista politiku­sok ellen irányulnak, sőt, egy ízben — igaz, • hogy homályos és tisztázatlan körülmények között —, még. a köztársasági elnök személyét is célbavették. és bombát helyeztek az ország­út mentén, ahol gépkocsija el­haladt De az OAS az orgyilkossá­gokkal, arablincselésekkel nemcsak Algéria megtartásáért küzd. A titkos fegyveres szer­vezet soraiban bőven akadnak hatalomra éhes fasiszták, akik vissza akarnak vágni a Vichy-i francia fasizmus vereségéért. Ezek számára- a „francia Algé­ria” jelszava csak ürügy, az V. Köztársaság * megbuktatása után fasiszta államot szeretné­nek megalakítani Franeiaoi'i szágban. Ez teszi különösen veszélyessé az OAS garázdál­kodását: míg a gyilkosságok­kal, a plasztikbombák robban­tásával megfélemlítik a fran­cia kispolgárt, egyre .inkább vérszemet kapnak az or­szág fasiszta csoportjai, ame­lyek most már nagysietve csatlakoznak az OAS-hoz.-^ Az ultrák titkos fegyveres szervezete Algériában valósá­gos katonai fegyelemmel, ala­pos szervezettséggel épült ki a megalakulásától eltelt három­negyedév alatt. Van külön „hírszerző és hadműveleti” egysége, „lélektani hadviselé­si”, azaz propaganda-csoport­ja, „szociális akciót” lebonyolí­tó részlege (ez foglalkozik az ultráktól kapott pénz, illetve a megzsaroltaktól szerzett össze­gek szétosztásával...), A „hír­szerző és hadműveleti” egység csoportjaiban találnak helyet a szökött katonák, a volt ide­genlégiósok, á hivatásos orgyil­kosok, Fegyverük hói » hang­tompítói revolver, hol a va­dászkés, hol a géppisztoly, hol pedig a plasztikbomba. A plasztikbomba elnevezése is magyarázatot érdemel. On­nan kapta nevét, hogy a gye­rekek gyurmájához hasonlóan formálható, gyúrható masszát kevernek ki a robbanóanya­gokból, ezt aztán külön deto- nátorral látják el, amelyet rendszerint gyújtózsinór segít­ségével hoznak működésbe. A plasztikbombának nincs re- peszhatása, mivel a robbanó­anyagot nem helyezik el fém- burkólatbá — annál nagyobb azonban a hanghatása, robba­násakor pedig óriási a légnyo­más is. A párizsi éjszakában, amikor a világváros lüktető életének zaja elcsendesedik, messze elhangzik • egy-egy „plastic” tompa dörrenése... Az OAS létszámát Algériá­ban hozzávetőleg 30 000 főre becsülik, a francia anyaország­ban viszont e szám törpe há­nyadára. A jelek szerint a franciaországi fasiszta csopor­tok csak laza kapcsolatban ál­lanak még az OAS-szaL At , ihr AI, ds fasiszták f\Z UllraK koalíciójának s fegyveres szervezetének ere­jét igazában csak — a degaul­leista államapparátus bűnös el­nézése, erélytelensége . adja meg. A fx-ancia baloldali sajtó megállapítja, hogy az OAS eddigi büntetlensége a hatósá­gok valóságos cinkosságának minősíthető. Míg a miniszter-' elnöki palotában, vagy a bel­ügyminisztérium épületében megelégszenek semmitmondó kommünikékkel, amelyekben hangzatos szólamok látnak napvilágot az „OAS elleni harcról”, addig a francia nép tömegei a Francia Kommu­nista Párt és a CGT szakszer­vezet vezetésével megkezdték az igazi küzdelmet, a fasiszta orgyilkosok bandái ellen. A tiltakozás hullámai elemi erő­vel söpörtek végig az országon december 6-án is, az OAS el­leni akciónapon. Fálfy József Valóságos és méginkább jelképes fáklya fénye gyűlt ki az egykori „sötét” Afrika legmagasabb csúcsán: a Kilimandzsárón. A lángoló felirat tü/.betűkkel írta Kelet- Afrika egére: Uhura na Nmoja — Szabadság és Egy­ség. Tanganyika, amelynek földjén a Kilimandzsáró szin­te az égig ér, 7—8 évi harc után független állam lett. A hazánknál tízszer na­gyobb ország, amely vetek­szik Anglia Hollandia, Belgi­um, Svájc, Franciaország és Nyugat-Németország össz­területével, étidig brit igaz­gatás alatt álló, ENSZ-gyám- sági terület volt. Most már a brit nemzetközösség tagja. A Kelel-Afrikában elterülő 940 000 négyzetkilométer nagyságú 9 238 000 — 98 szá­zalékban bantu néger — la­kosú ország gazdasága tioi- knsan gyarmati jellegű. Fő mezőgazdasági tcrmclvényei a szizálkcnder, a kávé, a do­hány. a cukornád és a tea. a Kilimandzsáró lejtőin pedig állattenyésztéssel foglalkoz­nak. Gazdag ásványi kincseit (gyémánt, arany, ezüst, ön­ére) az angol—holland Uni­lever monopóliumtól függő United Africa Company uralja. Jelentős szénkészle- leinek kiaknázását a nyugat­német Krupp-cég 1957-ben kezdte meg. A függetlenségi mozgalom új, fellendülő szakasza az országban 7—8 évvel ezelőtt kezdődött. A mozgalom élén a Tanganyikai Afrikai Nem­zeti Unió áll, amelynek szer­vezetei most már kiterjed­nek a legkisebb és legeldu­gottabb falvakra is. Az Unió taglétszáma körülbelül egy­millió. A TANÚ fejlett szak- szervezeti mozgalomra tá­maszkodik és ifjúsági szer­vezete is van. Vezetője a 39 éves Julius Nyerere, aki ta­nárból lett politikus; 1958- ban tért vissza Tanganyiká- ba és vette át az Unió veze- . lését. A szervezet politikai küz­delmei során Tanganyika le­gális eszközökkel vívta ki függetlenségét. Az I960 au­gusztusában megtartott vá­lasztásokon — bár az afrikai lakosság zömét a gyarmato­sítók megfosztották szavazati joguk gyakorlásától — a függetlenségért következete­sen harcoló afrikai párt ara­tott győzelmet. Ezt követően alakult meg Nyerere fő- miniszterségévcl a gyarmati minisztertanács helyére lépő Tanganyika első, afrikai sze­mélyekből álló kormánya. Az angol kormányzó azonban meg mindig teljhatalommal rendelkezett. A nemzetiségi mozgalom gyors fejlődése arra kén.vszerítctte az angol kormányt, hogy egyezzék be­le az ország alkotmányos kérdéseivel foglalkozó érte­kezlet összehívásába. Ez az értekezlet ez év márciusá­ban december 8-ra tűzte ki Tanganyika függetlenségé­nek kikiáltását. Az ország függetlenségé­nek jelentőségét azonban nem területi nagysága, sem lakóinak száma, de még gazdagsága sem érzékelteti eléggé. Gazdasági tekintet­ben inkább óriási lehetősé­gei vannak, mint feltárt kincsei. Tanganyika függet­lenné válása elsősorban azért vonta magára a világ köz­véleményének figyelmét* mert — a kongói határ kivé­telével — minden oldalról gyarmati sorban élő népek veszik körül. Tanganyika függetlensége azt jelenti, hogy Nyugat-At'rika után Kelet-Afrikában is elszakadt a lánc és n felszabadulás hullámát — amely már vc- gigsepcrl Nyugat-Afrikán —• keleten sem lehet többé fel­tartóztatni. A tanganyikai események újból igazolják a kommunista és munkás­pártok 1960 novemberi moszkvai értekezletének megállapításait: korunk a gyarmati rendszer végleges és teljes összeomlásának kor­szaka. A függetlenség kikiáltásá­nak ünnepére 66 országból hívtak meg küldöttségeket — köztük a Szovjetunióból, a népi Kínából, Csehszlovákiá­ból, Jugoszláviából. Az Amerikai Egyesült Államo­kat például' ifjabb Franklin Roosevelt képviseli, a Szov­jetunió küldöttséget a felső­oktatási ügyek minisztere, a Kínai Népköztársaságot pe­dig az accrai nagykövet. A Dar cs Salaam-ba — Tanga­nyika fővárosába — érkező küldöttségek ma ntég szintet mindenütt angol tisztviselők­kel találkoznak és a kor­mány 11 minisztere közül :t angol. Nyilván jelentős » Idő­be kerül, amíg Tanganyika- nak saját emberei lesznek* akiket a fontos posztokra tud állítani. Az ország gazdasági helyzete is erősen köti * kormányt. Az export» cgy- harniada Angliába megy és az import egyharmada Ang­liából jön. Többi kei-cskedel- mi partnerei Is szinte kivé­tel nélkül kapitalista orszá­gok. Nyerere miniszterelnök meglehetősen nehéz körül­mények közölt veszi át a« ország irányítását. Tanganyi­ka! ez évben természeti csa­pások is sújtották, a nehéz­ségek azonban nem változ­tatnak azon a történelmi té­nyen, hogy a Kilimandzsáró csúcsán is kigyulladtak a szabadság fáklyái. Az alkot­mányos függetlenség útján it kormány határozott lépése­ket lesz majd a tényleges pc- litikai és gazdasági függet­lenség megteremtésére. Nyerere miniszterelnök megígérte, hogy a független Tanganyika semleges politi­kát folytat majd és a nem­zetközi életben a békés egy­más mellett élés híve lesz. Meggyőződésünk, hogy Kilimandzsáró csúcsán ki­gyulladt szabadság-fáklya megvilágítja majd a környe­ző gyarmati országok népei-* nck útját is. Cscpáuyi Lajos : Párizs (MTI) A szombati De Gaulle—Ade- nauei'-találkozói'ól kiadott hi­vatalos közlemény „a nézetek teljes azonosságát” hangoztat­ja, de csak az európai közös­séggel kapcsolatos kérdések­ben. Az eszmecsere elsőszámú témájáról, a kelet—nyugati tárgyalásról, a német kérdés­ről, Berlinről csak annyit mond, hogy „a célokat illetően egybehangzó az álláspont”. A cél felé vezető eszközölu'51, a gyakorlati politikai irányvo- nali'ól hallgat a közlemény. A francia sajtó véleménye — az Humanitétől a jobboldali Figaróig —, megegyezik abban, hogy De Gaulle nem változtat­ta meg álláspontját, továbbra is ellenzi, hogy a nyugati ha­talmak tárgyalást kezdjenek a Szovjetunióval. Adenauer nem váltotta be azt a Washing­tonban tett Ígéretét, hogy a „nyugati egység” kedvéért eny­hébb álláspontig hangolja a francia elnököt. „Túlzás lenne — írja az Humunité —,,ha De* Gaulle makacsságával szemben a washingtoni, a londoni, sőt a bonni kormányt a nemzetkö­zi enyhülés harcosaiként tün­tetnénk fel”. A lap a NeW York Herald Tribune megálla­pítására hivatkozva hangoztat­ja: a nyugati hatalmak között nincsen nézeteltérés az alap­vető elvi kérdésekben, vélemé­nyük. csupán a taktikát és aa ütemezést illetően tér el. A francia polgári lapolj kénytelenek elismerni, hog/ a szombati párizsi megbeszélé­sek után még szembetűnőbbek a nyugati liatalmak közötti el­lentéteik. A Combat írja: „Az angol­szászok most tragikus dilem- ma előtt állnak: tárgyalás# kezdjenek-e Moszkvával Fran­ciaország részvétele nélkül* vagy pedig ejtsék el a tárgya­lás gondolatát és vállalják A berlini Válság súlyosbodásá­nak veszélyét. Kétségtelen . írja a lap —, hogy Franciaor­szág konofcsága ma a nyugati tábor megosztottságának leg-' több tényezője.* A francia sajtó a De Gculh-Adenauer találkozóról

Next

/
Thumbnails
Contents