Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-07 / 288. szám

Csütörtök, 1961. december 7. eSZAKMAGTARORSZAG 3 S&úru&ság volt$ 1663, 1925, 1961. Három év- szám, három emlékezetes dá tűm a magyar mezőgazdálko­dás történetében. Az elsőről már csak megsárgult levelek­ből, újságpapírokból tudunk. A másodiknak szenvedő tanú­ja volt a ma élő idősebb nem­zedék, tanúja és szenvedő alanya. Nyomasztó emléküket nem szívesen idézték fel, ma­ga a megtestesült istenítélet volt. Sráz napig nem esett Kerék száz napig egy szem eső nem esett. A szántófölde­ken, a térdig érő kukorica kö­zött arasznyi széles repedések ci-lak-cakkjai sötétlettek. Sar­lóval szedegették össze a nö­vésben megrekedt kukorica- szárat, állatot nem mertek rá- ereszteni, lábát törte volna a repedésekben. Száz esőtlen nap után megcsordultak az ég csatornái, mintha dézsából ön­tötték volna. Talán két órán át szakadt, s amikor elállt, s •kisütött a Nap, néhány óra múlva ugyanolyan száraz volt a föld, mint korábban. Az esőt elnyelték a repedések. Ahol jó időben ötven-hatvan tizen­hármáé keresztet is csomóztak egy holdon, 1925-ben jó dobó­nak kellett lenni, aki az egyik kereszttől a másikig elhajított. A burgonya alig adta vissza a magját. A kukorica? Az encsi vásár még sose volt olyan ol­csó sertések tekintetében, mint akkor, krajcárokért veszteget­ték. Jöttek a kupecek, vitték a disznót, marhát potom áron, s valahol, ahol jobb volt a ter­més, drága pénzen adtak túl rajta. Hány ember megszedte magát akkor a hemádvölgyi, csereháti ember nyomorúsá­gán? Más éven aztán, úgy ősz­szel, még a Dunántúlról is jöt­tek disznóval, sertéssel az en­csi vásárra, kifizetődött nekik a nagy út Egy hétig is hord­ták a vonatok az állatot, vá­sárkor aztán volt miben válo­gatni. Hogy hogy adták? Bűn volt az, nem vásár. Ha nem mozgósítottak volna oda any- nyi- csendőrt, olyan ribillió lett volna, hogy no. Más évben a termés se lehetett valami jaj de jó, az idő hiába kedvezett, öszd mélyszántás akkor, lóval? Csak karcolta az eke a földet. Olyan volt akkor a szárazság, mint ez idén. most se esett száz napig, azért valahogy csak vagyunk. Az encsi járásban mesélte ezt nekem egy idős ember. Most „valahogy csak va­gyunk” — akkor még így se voltak. Tíz- és tízezrek mentek tönkre. Földjükre a bank tette rá a kezét, örülhettek, ha a fedelet nem kótyavetyélték el a fejük fölül, s a városokban megsokasodtak a gyárkapuban állók, az emberpia cakón is olyan olcsón árulta magát az ember, mint vásáron a jószá­gát Senkit sem hibáztattak. Az államot se, a bankot se, a tar­talékkal rendelkező falusi kis­királyt, a zsírosparasztot se, aki egy hold terméséért két holdat ragasztott a magáéhoz a tönkrement kisparasztok földjéből. „Az égtől ne csak áldást várjatok, csapás is szo­kott onnan jönni. Nyugodja­tok bele sorsotokba!” — prédi­kálták a papok. Kicsit összébb kell huznunk magunkat Most is aszály volt, azonban nem jutott koldusbotra senki, de egy kicsit összébb kell húz­nunk magunkat. A kevesebb nálunk se több. Amit vártunk burgonyából, zöldségből, tojás­Hét év alatt 100 méter mély gépesített külszíni fejtést alakítanak ki Rudabányán Rudabányán a felszabadulás után jelentős kutatásokat vé­geztek új ércmezők feltárásá­ra. A munka eredménnyel járt. A föld mélyében több millió tonna úgynevezett pát- ércet találtak. A gyengébb vastartalmú érc gazdaságos felhasználására közvetlen a bányaüzem mellett korszerű vasércdúsító művet építettek, amelyben jövőre már üzem­szerűim termelnek. Az új üzemiben, különböző eljárások után a pátérc vastartalma 23 százalékról 43—44 százalékra dúsul fel. Ez az érc pedig már kohósítható. Az új létesítmény pátérc el­látásának biztosítására a mélyművelésű bányaüzem egyik főszállító vágatában egy 100 méteres vakaknát mélyí­tettek. A korszerű berendezé­sekkel felszerelt akna 50 mé­teres szintjén két, 8Q0 méter hosszú, egymással párhuzamos szállító vágatot hajtottak ki, amelyekkel már elérték a lég­aknát. így előreláthatólag a jövő év végén megkezdhetik a termelést az új bányában. A mélyművelésű bányászko­dás jelenleg még jelentősen növeli a kitermelt vasérc ön­költségét. Ezért a bánya veze­tői elhatározták, hogy ahol le­hetséges, külszíni fejtéssel sze­dik ki az ércet.. A Vilmos kül­színi bánya alatt például négy­millió tonna vegyes, nagyobb­részt pátércet fedeztek fel. Ez az ércmező azonban a mély­művelésű bánya főszállító vá­gatát képező altáró alatt 20— 30 méterre húzódik. így kiter­meléséhez több évi előkészü­let szükséges. A műszaki veze­tők gazdasági számításokat vé­geztek, azok igazolták, hogy a jelentős ércvagyon felszínre hozatala külszíni bányászko­dással lényegesen olcsóbb, mintha földalatt termelnék ki. Ezért az 500 méter hosszú és 500 méter széles, tölcséralakú, 100 méter mély külszíni bá­nyarész kialakítására hétéves tervet dolgoztak ki. A bánya megnyitását jövőre kezdik meg. A nagyfokú gépesítéssel a vastelepekről hét év alatt 9 millió köbméter földet, és med­dőt takarítanak le. Az új kül­színi bányából a folyamatos földletakarítási munkákon kí­vül 1964-ben már mintegy 44 ezer tonna vegyes ércet ter­melnek ki. A műszakiak véle­ménye szerint a száz méter mely külszíni fejtésen a vas­érc kitermelésének önköltsé­ge 30—40 százalékkal kevesebb lesz, mint a mélyművelésű bá­nyákban. ból, húsból, nem termett meg. Drágább a szabadpiac. Uj vi­lágunk gazdasági életének ezen a területén még tartja magát a kínálat-kereslet városi em­berre manapság nagyon is hát­rányos rendszere. De az állami kereskedelemben is meg kell érződnie az aszálynak, első­sorban a zöldségféléknél. Az egyik termelőszövetkezetben közel 100 ezer forinttal több jövedelmet hozott a -kertészet a tervezettnél. Ha ezt a jöve­delemtöbbletet úgy érik el, hogy többet is termelnek, ne­kik csak több a jövedelmük, mi városiak meg kétszerannyi zöldségfélét fogyaszthattunk volna. De az említett kerté­szetében a tervezett termésho­zam nem volt meg, a felvásár­ló szervek kénytelenek voltak magasabb áron átvenni a tsz portékáit. Megalapoztuk a jöv5 esztendőt Nem könnyű a helyzetünk, de ha belegondolunk; mi lenne egyéni földművelés esetén ilyen szárazság után, egy ki­csit fellélegzünk. A városi népnek van kenyere. A föld­művelő lakosságnak még ki­csiny hányada sem ment tönk­re. A rendkívüli szárazság el­lenére sikerült maradéktala­nul elvetnünk, s szépen, bő aratást ígérőén zöldülnek ve­téseink. Már most annyi őszi mélyszántásunk van, amennyi még egyetlen esztendőben sem volt. Nos, lóval, tehénnel képtelenség lett volna ezen az őszön eredményesen vetni, szántani. A gépeket erősen megviselte a száraz föld miat­ti nehéz munka. A gépesítés segítségével sikerült bizonyos fokig hasznunkra fordítani a szárazságot is, az időt kihasz­nálva elvetettünk, s ha a fagy be nem áll, december 10-re, 15-re le tudjuk az őszi mély­szántás nehéz gondját. Talaj­munkák tekintetében minden alapot megteremtünk ahhoz, hogy a jövő esztendő bősége­sebb aratással fizessen fárado­zásunkért. Szárazság volt. Több terme­lőszövetkezetet erősen megvi­selt az aszály, tagjai azonban nem az egyéni paraszt sorsá­val néznek elébe, államunk, teherbíróképességének arányá­ban segíti őket pénzzel, vető­maggal, takarmánnyal. Bőséggel nem dicsekedhe­tünk, de ilyen aszályos eszten­dő után a kevéssel is meg le­hetünk elégedve. Ez a kevés arányos, ésszerű beosztással elegendő ahhoz, hogy maga­biztosan vágjunk a többet ígé­rő jövő esztendőnek. Gulyás Mihály A gyáron belüli kooperáció Irta: Horváth Károly, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója * Aj. Kohászati Üzemek f\Z ŰZŐI alapvető terme­lési feladata: kohászati henge­reltáruk készítése. A beérkező écből és kokszból a kohókban nyersvasat kell gyártani. A nyersvasból és a beérkező ócskavasból a martinacélmű­ben acélöntecset formálnak, amit a hengerművekben kell különböző darabsúlyú és pro­filú hengerelt áruvá kihenge­relni. Ez az összefüggő, bonyo­lult termelési láncolat szüksé­gessé teszi az üzemek közötti jó együttműködést, hiszen a kohászati vállalatok éves szin­ten több százezer tonnás ter­melést bonyolítanak le. Ha a termelés láncolatában egyes pontokon átmenetileg meg­bomlik az egyensúly, ez az egész vállalat munkájára sú­lyos kihatással van. A kis darabsúlyú hengerelt árukat gyártó finomhengermű a nagy darabsúlyú árukat előállító durvahengermű anyagából dol­gozik. Ha a durvahengermű mennyiségben és minőségben nem pontos időütemezéssel szállítja az anyagot, akkor a finomhengerműben anyag­hiány, termeléskiesés, kapaci­tás kihasználatlanság áll elő. Ugyanez a helyzet a durva­hengermű és az acélmű, vala­mint az acélmű és a nagyol­vasztómű közötti együttműkö­désben fokozottabb mértekben fennáll. Ebben az évben gyárunkban nagymértékű rekonstrukciós munka folyik, amelynek során az acélművet teljesen átépít­jük. Ez a rekonstrukció ahhoz vezetett, hogy a bekövetkező termeléskiesés ellensúlyozására nagymennyiségű öntecset és bugát kellett beszereznünk külső forrásból, számos eset­ben külföldről. A külső hely­ről történő anyagbiztosítás kö­zel sem olyan ütemes, mint az, amit az üzem saját maga' tud biztosítani. így ebben az évben többször előfordult, hogy fél­termék készleteink lecsökken­tek. A vállalaton belüli kooperá­ció nem merül ki csupán a fő termelő üzemek közötti ter­melő kooperációban, hanem ehhez szorosan kapcsolódik az energiaszolgáltató gyárrészleg munkája. Ugyanis ez a gyár­részleg a termelő berendezések meghajtógépeit látja el ener­giával és a kemencéket tüzelő­anyaggal. A ködekedési és az anyagel­látási kooperációs problémá­kon kívül ebben az évben elő­térbe lépett a beruházási mun­kákkal kapcsolatos kooperáció kérdése is. Uj feladat elé ke­rültünk; nemcsak a termelést kellett megszerveznünk, és biz­tosítani a termelő üzemek szo­ros kooperációját — hanem a r.agyvolumenu beruházási munkákat is összhangba kel­lett hozni a termelő tevékeny­séggel. Ez nem minden esetben sikerült, igyekezetünk ellenére előfordultak feszültségek a ter­melő és a beruházási tevékeny­ség közötti­Amilyen fontos a mennyi­séggel, az anyag- és energia­biztosítással kapcsolatos koo­peráció, legalább olyan fontos­ságú az üzemek közötti minő­ségi kooperáció is. Hiába szál­lít egyik üzem a másiknak bi­zonyos terméket elegendő mennyiségben, ha ez a termék minőségileg kifogásolható, il­letve nem felel meg az üzem szükségletének. A minőségi kooperáció folyamatos figyelé­sére vállalatunknál évek óta a hengerclhetőség vizsgálata szolgál alapúi. A hengerelhető- ség alakulását folyamatosan vizsgáljuk a blokksoron. Ez egyrészt azt jelenti, ha a blokksor előtti termelő folya­matban minőségi vonatkozás­ban hibák következnek be, pél­dául: leromlik a nyersvas mi­nősége, rossz acélt gyárt az acélmű, vagy helytelen volt a mélykemencékben az öntecsek melegítése, nem volt megfelelő az energia-ellátás, akkor a blokksoron leromlik az acél hengerelhetősége. Ez figyel­meztet a meglévő hibákra, és azonnal szerteágazó intézkedé­seket kell tenni azok felszámo­lására. Másrészt a blokksoron tapasztalt hengerelhetőségi romlás azonnali intézkedések megtételét teszi szükségessé. A készsorozatoknak programsze­rűen kell termelniük, olyan terméket kell gyártaniuk, ami­re az országnak szüksége van. Az elsőrendű minőségű tennék gyártásának biztosítására szo­ros minőségi kooperációt kell megvalósítani. Á minőségi kooperáció és ál­talában a minőségi munka megjavulását szemlélteti a nem kifogástalanul hengerlődő anyagok részarányának foko­zatos csökkenése. Míg az ilyen anyagok részaránya 1958-ban 16,7 százalék volt, 1959-ben már 13 százalékra, 1960-ban 12,5 százalékra, ebben az évben pedig még alacsonyabb szintre csökkent. A nem tökéletesen hengerlődő anyagokból a to- vábbfeldolgozás során lehet még elsőrendű árut gyártani, de nem minden felhasználási célra és ez a gyártás során za­varokhoz vezethet. Érdemes megfigyelni, hogy a hengerel- hetőség javulásával a vállalat programszerűsége is kedvezően alakult. Az 1958. évi 92,8 száza­lékos programszerűség 1959- ben 94,4 százalékra, 1960-ban 95 százalékra és ebben az év­ben még magasabb szintre emelkedett A Szovjetunió gazdasági nagykorzetei A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusán N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Köz. ponti Bizottságának első titkára kongresszusi beszámolójában utalt az egyesített gazdasági területek és ezeken belül müködó népgazda­sági tanácsok jelentőségére a Szovjetunió tervezési rendszeré­ben. A Szovjetunióban jelenleg 11) egyesített gazdasági terület — azaz gazdasági nagykörzet van. A Jelenlegi gazdasági nagykör­zetek létrehozása előtt IS nagy­körzet szolgált a Szovjetunió köz­ponti tervezésének területi terve­zési alapjául. Az új gazdasági nagykörzetek minőségileg külön­böznek az előzőektől.. Mindegyi­kük összehangolási (koordinációs) és tervezési tanáccsal rendelkezik. A területi tervezés tehát köze­lebb került az élethez. Az üj kör­zetek a Szovjetunió új nagy gaz­dasági területi egységeinek tekint­hetők. A Szovjetunió 15 szövetséges szovjetköztársnsága az alábbi gaz­dasági nagy körzetekre oszlik; az Oroszországi Szovjet Föderativ Szocialista Köztársaságban 10 gaz­dasági nagykörzet van (sorszámo­zás megfelel a térképen karikában lévő számoknak), zárójelben a kör­zet székhelye: 1. Észak-Nyugat (Leningrad), 2. Központ (Moszkva), 3. Volga-Vjatka (Gorkij), 4. Köz- pontl-Cscrnozjom (Voronyezs), 5. Volgamellék (Kujbisev), 6. Eszak- Kaukázus (Rosztov-na-Donu), 7. Ural (Szverdlovszk), 8. Nyugat-Szd- béria (Novoszibirszk), 9. Kelet-Szi- béria (Irkutszk). io. Távolkelet (Habarovszk). Ukrajnában 3 nagy­körzetet találunk: 11. Donyec- Dnyeprmellék (Harkov), 12. Dél- Nyugat (Kijev), 13. Dél (Ogyessza), A három balti szovjetköztársaság — Észtország. Lettország és Lltvá-j nia — egy nagy gazdasági kör­zetbe tartozik: 14. Nyugat (Riga) Ugyancsak egy körzetbe tömörül az Azerbajdzsán, a Grúz és az örmény Szovjet Szocialista Köz­(Ba­társaság: 15. Kaukázusontúl ___ k u). A 16. gazdasági nagykörzetet, Közép-Azsiát. Üzbegisztán, Tádzsi­kisztán. Türkmenisztán és Kirgi­zia alkotja. Székhelye: Taskent. A 17. nagykörzet Alma-Ata szék­hellyel egész Kazahsztán területé­re terjed ki. A felsorolt gazdasági nagykör­zetek mindegyike több gazdasági­igazgatási körzetet egyesít magá­ban. A térképünkön 18. számmal jelölt Belorusszia (Minszk) és 19- es Moldava (Kisinyov) nem tarto­zik a fenti nagykörzetekhez, ha­nem továbbra Is mindkettő önálló gazdasági-igazgatási körzetet al­kot. A vállalaton ráció gyakorlati megvalósításá­nak számos útja van. Legalsó szinten az üzemek közötti koo­perációt műszakról-müszakra az azonos beosztásban dolgozó műszakos üzemvezetők és mű­vezetők tartják. A vállalati diszpécser szolgálat folyamato­san végzi a kooperáció ellenőr­zését. Rövid időközökben érte­sül a vállalatnál lévő termelő munka helyzetéről, azonnal je­lentést kap a termelés zavarta­lan menetét befolyásoló kedve­zőtlen eredményekről és intéz­kedik azok elhárításáról. Ezen­kívül a vállalat gazdasági ve­zetői és az üzemek vezetői minden nap rövid, kooperációs megbeszélést tartanak a leg­fontosabb napi problémákról. Ezek a kooperációs megbeszé­lések — hetenként egyszer — kiterjednek a hosszabb idősza­kot felölelő kooperációs intéz­kedésekre is. A vállalaton be­lül a minőséggel kapcsolatos kooperáció biztosítására heten­ként egyszer, csak a minőségi problémákkal foglalkozó ta­nácskozás szabja meg a soron- lévő feladatokat. Ezek a ta­nácskozások elmélyült techno­lógiai jellegű, a minőségi mun­kával és a selejtcsökkentéssel kapcsolatos kérdésekkel foglal­koznak. A munka eredményes­ségét bizonyítja, hogy az 1953. évi 5,53 százalékos vállalati se­lejt 1959-ben 3,48 százalékra, 1960-ban 2,92 százalékra és ebben az évben pedig még ala­csonyabb szintre csökkenti Külön szerteágazó kooperá­ciós tevékenység alakul ki a termelő és a karbantartást végző részlegek között. Nem mindegy, hogy a termelő be­rendezések karbantartása mi­lyen színvonalú, a tervszerű megelőző karbantartásra mikor kerül sor, milyen a termelő berendezések tartalékalkatrész ellátottsága, hogyan szervezik meg a karbantartók az évi fő­javításokat, jól készítík-e elő, megfelelő időpontban tartják-e meg? A karbantartók jó vagy rossz munkája közvetve a ter­melési eredmények alakulásá­ban realizálódik. Ha a karban­tartók tevékenysége jó és egyre inkább növelni tudják a be­rendezések tartósságát, akkor ez a kieső időket csökkenti és a termelés emelkedését ered­ményezi. A munka jó meg­szervezésével rövidíteni lehet a termelő berendezések állási idejét, karbantartási időszük­ségletét. Erre jó példa a válla­lat karbantartóinak messze­menő összpontosítása útján végrehajtott, évi nagyjavítási idők 1—2 napos lerövidítése, valamint a napokban befeje­zett triósori villamosítás, amely a kitűzött 60 nap he­lyett 43 nap alatt valósult meg. Karbantartásunk és termelő egységeink közötti kooperáció tökéletesedését bizonyítja a hengersorok üzemidő kihaszná­lásának fokozatos növekedése. Az összes hengersorra vonat­koztatott üzemidő kihasználás 1958-ban 77,2 százalékot, 1959- ben 79,7 százalékot, 1960-ban 79,8 százalékot ért eL A kapitalizmusban, a piacon nagyfokú anarchia uralkodik, de a gyáron belül — a terme­lés gazdaságossága végett — a tőkések is magasfokú szerve­zettséget valósítanak meg. A szocialista társadalomban meg­szűnik a termelés anarchiája és a termelés népgazdasági megszervezése konkrét célkitű­zések alapján, szükségletre tör* ténik. Ilyen viszonyok között a gyáron belüli munka megszer­vezése elé móg nagyobb köve­telményeket kell állítani. Azok a termelési eredmények, ame­lyeket az Özdi Kohászati Üze­mek évről évre elér, bizonyít­ják, hogy a munka gyáron be­lüli megszervezése és az üze­mek közötti kooperáció Ozdon is egyre magasabb színvonalra emelkedik. Azok a kedvező melyeket a vállalatunkon be­lüli kooperáció alakulásával kapcsolatban elmondtam, egy­általán nem azt jelentik, hogy ebben a vonatkozásban mér nincs mit tennünk. Eredmé­nyeinkkel nem vagyunk elége­dettek. Napról napra szívós küzdelmet folytatunk a hibák, a nemtörődömségek, a meg­csontosodott nézetek ellen. E hibák ismertetésére úgy vélem, nem szükséges kitérni. Ezek a hibák a legkülönbözőbb kon­krét formában jelennek meg és leküzdésük a gyáron beKUi kooperáció bonyolult folyama tában történik meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents