Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

\ rSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. december 3. Népi tánc - fametszetben Cs. Nagy András festőművész műtermében Kínai—magyar barátsági. est, kínai papirkivágások kiállítása Szentistvánon Mintegy 500 főnyi közönség zsúfolódott be a szentistvám művelődési otthonba kedden a Kínai—Magyar Barátsági Est alkalmával. Az ünnepséget dr. Bucskó Mihály, járási tanács­elnök nyitotta meg, majd a Kínai Népköztársaság nagykö­vetségének titkára. Lu Pej-je tartotta meg élénk érdeklődés­sel várt előadását. Szólott aj 22 esztendős felszabadító háború­ról, melyben a közel 600 mil­liós kínai nép lerázta nyakáról a feudális elnyomókat, majd vázolta azt a fejlődést, ame­lyet Kína ipara, mezőgazdasá­ga a kommunista párt irányí­tásával a felszabadulás óta el­ért. Az ünnepi est második felé­ben a művelődési otthon iro­dalmi szakkörének tagjai (Koncz Imre, Bartha Anna, Pápai Józsefné. Koncz Erzsé­bet) modern kínai költők ver­seiből adtak elő, utána pedig két filmet vetítettek, melyek Kína életét hozták közelebb a szentlstváni dolgozókhoz. A kínai művészek papírkivá­gásainak kiállítását már eddig több mint 700-án tekintették meg a négyezer lakosú község­ből. I elkészül a Képcsarnok új kiál- > lílási terme, gyűjteményei ki­állítást rendednek müveiből. Tulajdonképpen ez a kiállítás teszi majd teljessé mostani be­szélgetésünket, mert — mint mondta — ott akar majd val­lani műveivel művészi hitéről, elképzeléseiről. NÉZEGETJÜK TOVÁBB a vázlatokat, a készülő képeket. Munkája homlokterében a ta­vasszal Budapesten sorrakerü- lő Nemzeti Kiállítás áll. Há­rom nagyméretű festménnyel készül. Az egyik egy falusi la­kodalmat, a másik egy falusi tájképet, a harmadik zenélő párt ábi ázol. A két elsőn, mint Cs. Nagy András műveinek legtöbbjén, átsüt a természet, a falu szeretete. A gyermekkor tudat alatt szunnyadó élményei vetülnek vissza az éles szín­foltokban . Érdekes mű vészegyéniség. Egészségesen türelmetlen és rendkívül igényes önmagával szemben. Egész élete — és ez talán egy harmincon alig va­lamivel túli fiatal embertől már túlzás is — a festészetben, a művészi munkában oldódik fel. Keresi a témát, keresi a ki­fejezési módot, kísérletezik az ábrázolási módokkal. Kevés színnel dolgozik. Három, leg­feljebb négy szín lelhető fel képein, mégis — e kevés szín­ből is — megragadó érzékle- tességgel bontakozik ki a mon­danivaló. Színekkel, foltokkal láttatni, megéreztetni az életei, az ábra mögött feszülő drámai­ságát, — ezt az ábrázolási mó­dot vallja magáénak. Gyakor­ta nyúl a hátsó-, ellenfényes ábrázoláshoz a színkontrasz­tok jobb kiélezése, a mondani­való erőteljesebb kiemelése vé­gett. Láttunk a műteremben egy falusi tájképet. A háttér sötét égboltjából a pirkadás el­ső fénysugarai törnek elő, a fa­lu házainak egyik-másik olda­la már visszaveri a pirkadó fényt; a többi még sötétben hallgat. A színfoltok ellenhatá­sai érzékletesen tárják elénk az ébredező falut, az életet Beszélgetésünk visszakanya­rodik az induló-ponthoz: a gra­fikai munkássághoz. Az emlí­tett, táncolókat ábrázoló fa­metszet-sorozatból tizenkét da' rabot készít és hisszük, hogy mindegyiken éppen olyan mű­vészi meggyőződéssel érvénye­sül a tánc harmóniája, mint a már látottakon és Cs. Nagy, a nagy színfoltok avatott kezű művésze a fekete-fehér foltok variálásával is kiemelkedően művészit alkot Alkalmasint foglalkozik majd más grafikai munkákkal is de festőecsetjé­hez nem lesz hűtlen. . HOSSZÚRA NYÚLT a be­szélgetés, sok időt vettünk el az alkotómunka elől. A tovóbb- maradás udvariatlanság lenne, visszaélés a vendégjoggal. Még be sem csukódik mögöttünk az ajtó, látjuk, Cs. Nagy egy újabb hatalmas vásznat vesz elő és lealapozza. Egy újabb Cs. Nagy festmény születése veszi kez­detét. Benedek Miklós Valamit nem értünk.. Lapunk november 14-4 számában Kozma Lajos, a bocsi Haladás Tsz elnöke arról írt, hogy drága és a mezőgazda- sági munkában szinte nélkülözhetetlen erőgépükhöz nem kapnak alkatrészt. Járt Miskolcon, a környező gépállomás sokon, mindenütt, ahol alkatrészt sejtett, de jobb híján csak tanácsot kapott. B’clhfvtúk a miskolci FÖMÁV-ot, telefonál tak Debrecenbe. Itt még tanácsot sem kaptak. A kérdésre; hogy hol lehet ahhoz a bizonyos MTZ traktorhoz és a T 28- ashoz szivattyúeleimet és fejszelepet kapni, azt a választ kapták: — sehol... Levelére a Földművelésügyi Minisztérium Anyagefláfó Vállalatától érkezett válasz. Szószerint így hangzik: „Vállalatunk a mezőgazdaságban használatos erőgépek­hez és ezek munkagépeihez mintegy 27 000 cikkféleségei forgalmaz, amelyeknek jelentős mennyiségét importból sze­rezzük be. A nagy mennyiségű alkatrészféleség következté­ben elkerülhetetlen, hogy egyes cikkekből ne álljon elí) hiány a túlzott felhasználás, vagy késedelmes szállítások következtében. Éppen azért, hogy az esetenként hiánycik-J ként mutatkozó anyagok oda kerüljenek, ahol azok a legj jobban szükségesek, ezeket központilag kezeljük és nem osztjuk el 10 megyei kirendeltségünkre. A cikkben említett szivattyúelemből 32 970 darab, a fejszelepből pedig 9 40Ö darab szállítási kötelezettsége áll fenn a külkereskedelem-; nek. Ez a magyarázata annak, hogy a bocsi tsz ldrendeltsé-t günkön nem, hanem csak budapesti központunkban tudta beszerezni az alkatrészeket. A tsz megbízottjának nem kei-! lett volna Budapestre felutaznia, hanem — ha az alkatréi szak értékének biztosítására 1500 forint értékű fedezet iga­zolást küldenek —, a szükséges anyagokat címükre azonnal elküldtük volna.” Hogy mi az, amit nem értünk? Pontosan a levél utolsó mondata. Az érthető, hogy a rendelkezésre álló kevés szi­vattyúelemet központilag tárolják, hogy valóban azok kap-j ják. akiknek a legnagyobb szükségük van rá. De honns tudják meg ezt a ’szorult helyzetben lévő termelőszövetke' zetek vezetői, ha a legilletékesebb helyen, a megyei kiren deltségen azt a választ kapják, hogy ilyen alkatrészt s eh o nem kapnak... Honnét tudják meg, hogy mennyi össze, ről küldjenek fedezet igazolást? Mindezt azért tettük szóvá, mert nemcsak Bőcsön, ha­nem megyénk sok más tsz-ében küzdenek hasonló gonddal, (O. M.) Tisztasági mozgalom * eredményei $ a IV. kerületben Miskolc IV. kerületében a tisztasági mozgalom eredmé­nyesebbé tétele végett 40 tagú operatív bizottság alakult. A bizottság sikeresen tudta, moz­gósítani a lakosságot, ennek eredményeként a kerület lakói jelentős mennyiségű társadal­mi munkát végezlek ebben az évben. Görömbölyön, a vízlevezető, árkokat mintegy 15 kilométer hosszúságban kilalcaríloitdk. A szemetet és a trágyát 245 lakó­ház udvaráról kihordták. ösz- szesen 455 klsebb-nagyobb vi­rágoskertet látesitettek és 1500 fiatal csemetefát ápoltak. Ki­festettek 544 lakóházat, s így szebb lett a település képe is, Hejőcsabán hasonló eredmé­nyek születtek, a bizottság jó kapcsolatot létesített a cement­gyár vezetőségével és dolgozói­val. Ennek eredménye részben az üzem udvarának parkosítá­sa, és az, hogy a műhelyek, a munkásszállások általában tisztábbak, mint azelőtt. ♦ Tapolcán több utcában meg-ó szervezték a járdák gyomtala-% nitását, és. az új iskola melleit* társadalmi munkában sport- J teret létesítettek. « Szirmán csaknem minden la-$ kóházat meglátogatott a bízott-f ság, s ennek eredményeképpenT tisztábbak lettek az udvarok,* és több virágos ágy díszíti aj települést. IHIÁ INI G Az utóbbi napokban több levél érkezett szerkesztősé­günkbe, amelyek úgyneve­zett „televízió-panaszt” tar­talmaznak. Levélíróink azt kérdezik, hogy a közvetítések közben, miért kapcsol ki gyakran a miskolci relé-ál­lomás, mások azt teszik szó­vá, hogy elromlott készülé­küket vontatottan javítja a szerviz-szolgálat. Örömbe — űröm vegyült Bujnoczki István miskolci lakos írja: „A család nagyon örült, amikor a Tisza, — AT 403- as típusú készüléket haza­vittem. De örömünkbe hamar üröm vegyült. Első napon az állomás-kapcsoló eltörött. Elromlott a hang és a kép is. Azonnal szóltunk a javító szolgálatnak, ahol azt ígér­ték, hogy egy héten belül kijönnek és megjavítják. Azóta két hét telt el és még mindig nem jöttek. Mór sür­gettük, azt válaszolták, le­gyünk türelemmel, majd megjavítják. Én fizikai dol­gozó vagyok, Lyukóbányán dolgozom, három műszak­ban, így csak háromheten­ként nézhetem az előadást. Kérem a javító szolgálatot, váltsák be ígéretüket.” Negyven aláírással arról panaszkodnak a szirmai dol­gozók, hogy náluk a transz­formátor nem bírja az esti terhelést, olyan gyenge az áram, hogy se rádiózni, se televíziózni nem tudnak, de még az olvasólámpa is alig- alig világít. így bizony saj­nálkozva nézik a miskolci kirakatokban a szebbnél- szebb készülékeket, amelye­ket hiábavalóság megvenni, hiszen nem tudják használni. Ismét szén-panasz Lapunkban már több eset­ben foglalkoztunk a szállí­tási vállalat munkájával. Vontatott a szállítás, pedig a tél a nyakunkon van. Kurcsics Xmrénó miskolci lakos írja: „Ez év elején negyven má­zsa szenet írattunk, de még. egy deka sincs otthon. Há­rom kisgyermekem van, egy hideg, terméskőből épült la­kásban — volt mészárszék­ben — lakom. Öt és féléves kislányomat nemrég hoztam ki a kórházból, melegre vol­na szüksége, de hiába járok Annabányára, állandóan csak hitegetnek.” Miért nincs „pihenő“ terem? Özvegy Läufer Lipótné írja: A miskolci Erzsébet-fürdő pihenőterme olyan hideg, hogy a felhevült vendég ala­pos náthát kap benne. Nagy hiba, hogy a vendégek a pihenő helyek közötti ned­ves és hideg kőkockákon ÓNQDVÁRl MIKLÓS 4 . t! két veszítettük el. Sajnálhatja!-! Sajátmagát is!.,.. Az ügyosz-c tály felett újabb vizsgálatot? rendeltek el. Hallatlan. Min-? den összeesküdött ellenünk.? Ezredes, máris jobb, ha pako-C lünk. Ezt nem ússzuk megc szárazon. Hányszor kérdez-^ tem... de hányszor, hogymeg-? bízható-e az orvos? A vizsgá-C latot Mac Combi tartja. Hol-C napután itt lesz az a vadállat-c c Sokáig állt mozdulatlanul^ íróasztala mellett. Előtte ottc hevert. a sárga dosszié, Hor-c váth Károly adatai, a patkány-^ akcióra vonatkozó utasítások, a§ titkos táviratváltások másola-0 tai. g A naptárra siklott tekintete.g Keserű lett a szája íze. Ma kel-Q lett volna visszaérkeznie.. .O Ezzel szemben holnapután itt$ lesz Mac Combi... o Sóhajtott. Aztán csöndesen a páncél- Ü szekrény legalsó fiókjába he-fi yezite a sárga dossziét. D A többi mellé... (Véged kénytelenek járni; hiszen ez­által újabb betegségeket sze­rezhetnek. legutóbb pedií valósággal kikergettek on­nan bennünket a déli órák­ban. Barátnőm azóta is ágy­ban fekszik meghűléssel. Ai ebédidőt nem lehet, máskén! megoldani, csak ha kiküldő* a vendégeket? Egészségügyi előadás A Futnoki Járási Tanáé- VB. egészségügyi csoportja rendezésében november 28-án egészségügyi, módszertani felvilágosító előadást tartót! dr. Simon Dezső bánrévei körzeti orvos. Az előadáson, amelyen orvosok és védőnők vettek részt, megbeszélték a helyes csecsemőtáplálkozás­sal kapcsolatos tennivalókat — írja Gáspár Lajos Put- nőkről. Erdész kultűrcsoport A lillafüredi erdészet újon­nan alakult ómassai kullúr- csoportjának november 26-i előadása nagy sikert aratott. A' 24 tagból álló, fegyelme­zett énekkar mozgalmi da­lokat, magyar népdalokat és egy szép kánont adott elő. Kitűnően szerepeltek a szín­játszók is — írja Schalkhaz I^ipót. Rossz a közvilágítás Görömbölyön Tarthatatlan az az állapot; hogy Görömbölyön — ahol a sár talán a legnagyobb a me­gyében — este és sokszor éj­jel sincs közvilágítás. * Tan­terem hiányában gyermeke­ink két műszakban tanulnak; s este hét órakor a ködös; sáros utcákon félnek haza­felé jönni. Kérjük az illeté­keseket, intézkedjenek —; írja Bodnár Ferenc göröm- bölyi lakos. A takarékossági mozgalomról A felsőzsolcai községi ta­nács határozatot hozott, hogy a takarékossági mozgalom eredményessége végett a tö­megszervezetekkel, valamint a takarékszövetkezet és a posta vezetőivel - szervezd munkát végeznek a köaség- ben. A tanács vállalása szerint minden tanácstag felkeresi a maga kerületében válasz­tóit, ismerteti a takarékos- sági mozgalom célját. Felső- zsolcán azt szeretnénk, ha minden háznál legalább 1—1 takarékkönyvet váltanának) Az eredményt a legközelebbi tanácsülésen értékelik írja Borbély Gyula. rajta. Könnyezve simult Já­noshoz, s egyre csak hajtogat­ta: — Élni akarok, élni akaróik! — Élned kell! Üveges őrnagy valamivel tá­volabb állt. Egy darabig néz­te őket, aztán megfordult és autójához sietett. Befejezés Körner ezredes komoran bá­mult maga elé. Az imént jött ki Mr. Roggertöl. Az ügyosztály főnöke fel­dúlt arccal fogadta. Izgatottan rohangált a szobában. — Mit szól ehhez, ezredes? Nem tudott azonnal vála­szolni. Valami kibúvót kere­sett. Néhány perces szünetet, hogy rendezhesse gondolatait. —* Hallotta? — ordította Mr. Rogger —, magát kérdeztem! Mit szól ehhez? Magyarázza meg! — Sajnálom ... M. Rogger top érzékeit dü­hében. — Sajnálja? Meghiszem! Ro- seban a legügyesebb kémnőn­dolatai, tompán zúgott a feje, mintha malomkerekek őröltek volna benne. Az ösztön tartot­ta benne a lelket és áradt szét benne, hogy élnie kell! Félt önmagától, a benne dúló érzé­sektől is. Milyen jó lett volna ezektől megszabadulni! Lelépett a járdáról, egy autó suhant el mellette, a másiknak sik oltottak fékjei, s ugyanak­kor a nevét kiáltotta valaki: — Zsuzsa! Még mindig nem tudta, mi történik vele. Ködbe borult előtte minden, elmosódtak az alakok, mozdulatlanul állt az út közepén, érezte, hogy vala­ki megfogja kezét és elvezeti. — Zsuzsa, te... te! Félórája kereslek!... Boldog remegés futott át eredt. A kalauzban mintha... a lágerbeli, diósgyőri lakatos fiút ismerte volna fel. Vagy csak összekuszált idegei űznek tréfát vele? Haladt a part mentén, maga sem tudta, merre tart; csak el, minél messzebb a víztől! Az imént, ahogy a kőhöz csapódó hullámokat nézte, úgy érezte, mintha húzná, vonzaná a fo­lyó. Ha ott marad, nem sokáig birja, elgyengülten beleszédül a vízbe. Messzire haladt már, s amint távolodott, nem érez­te annyira ezt a szeszélyes ér­zést, nem vonzotta a folyó. Fé­lig öntudatlan állapotban ro­hant, nem nézte, merre tart; hogy ugyanoda ér vissza, ahonnan elsietett: a tárgyalás színhelyére. Nem voltak gon­LIV. korláton egy szabadna­pos aulóbuszkalauz kö­nyökölt. Már félórája nézte a partonülö lányt. Mozdulatlan­ságából mintha kiolvasta vol­na szándékát. A Duna közepén vontató ha­jó úszott. A híd előtt dudált es lassan leeresztette kémé­nyét. A kalauz odafigyelt, az­tán ... mire visszapillantott, a lány már nem volt ott. * Zsuzsa végső erőfeszítéssel emelkedett fel a kőről. Bor- zongva fordult el a víztől és elindult- a part mentén. Futó­lag látta a kalauzt, látta, hogy tekintetével őt keresi. A sze­mük összeviliant és most már meggyorsítva lépteit, futásnak- gással kapcsolódtam a népi 5 tánchoz, mint a hivatáshoz. Ez j talán nem is csoda, ha elmon­dom, hogy a tanítóm, meste- t rém Molnár István érdemes művész, a Budapest Tánc- együttes jelenlegi vezetője volt. , Aztán mégis festő- lett belő- L lem, mert a kettő együtt nem i. ment és én nem akartam a fes- ' tészethez hűtlenné válni. > Cs. Nagy András útja sok 1 tehetséges munkás és paraszt 1 fiatal felszabadulás utáni út- '. javai párhuzamos. Az újfehér­tói parasztcsalád fia 1946-ban ' érettségizett. Kereskedelmi érettségit tett, mert középisko­lai tanulmányainak kezdetén — milyen nagy álom volt ez számára akkoriban! — köny­velő akart lenni. Rajzolgatott addig is, de tehetsége kibonta­kozásának lehetőségét csak a felszabadulás hozta meg. Érett­ségi után a Dcrkovits-kollé- gium-bu került, majd onnan a Képzőművészeti Főiskolára, amelyet 1955-ben végzett el. Evekig Budapesten élt, a fiatal művészek alkotóközösségében dolgozott, majd közel húrom éve — a Képzőművészeti Alap kijelölése alapján — Miskolc­ra, a Csabai-kapui művészte­lepre költözött. Első, nagyobb nyilvános szereplése 1956-ban volt'a Fiatal Képzőművészek Országos Kiállításán, majd 1958-ban a Moszkvai Biennalen aratott nagy sikert két alkotá­sa: a Tűzfalak és a Város este. Ugyanezeket az alkotásokat be­mutatták a Német Demokrati­kus Köztársaság vándor kép- zömüvészéti kiállításán is, sőt bemutatják napjainkban is, mert a kiállítás anyaga, im­már évek óta, városról város­ra vándorol az NDK-ban. Ez év nyarán az a megtiszteltetés érte, hogy egyike volt annak a tíz fiatal, magyar képzőmű­vésznek, akiknek alkotásaiból kiállítást rendeztek Párizsban. (Raji a kívül Feledy Gyula és Tóth Imre képviselte a tíz fia­tal magyar művész között Mis­kolcot.) 1959-től szerepelnek művei ff Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállításokon, 1960-ban a Képcsarnok kiállí­tásán szerepelt és jövőre, ha ALIGHA VOLT a nemrégi­ben zárult I. Miskolci Országos Grafikai Biennalenak olyan lá­togatója, aki ne állt volne hosszú ideig érdeklődő tiszte­lettel két érdekes fametszel előtt. A lendületesen ívelő fe­kete és fehér foltokból az egyi­ken egy férfi, a másikon egy női tánccsoport tárulkozott . elénk, visszaadva az ábrázolt csoport táncának hevüle­tét, hajlékonyságát, ritmusát, egyszersmind érzékeltetve a csoport egybeforrottságát, a népi tánc, a kartánc minden szépségét. Cs. Nagy András, a harmadik éve Miskolcon élő fiatal festőművész alkotta eze­ket a metszeteket, mint ahogy 6 volt az alkotója az ugyanazon a tárlaton látott, színes, megka­pó, a hátterében téli tájat áb­rázoló csendéletnek is. Aki ismeri Cs. Nagy András eddigi munkásságát, érdeklőd­ve vizsgálódik: a nagyméretű, lendületes táblaképek festője ime új oldaláról mutatkozott be és nemcsak bemutatkozott igen sikeresen, hanem már va­lami újat is adott. Üjat adott grafikai munkáinak témájá­ban, a népi tánc ábrázolásában és újat adott magában az ábrá­zolási módban. Most műtermében nézelő­dünk. A falakon körben ké­pek, vázlatok. Csendéletek, tájképek, figurális kompozíciók váltják egymást. A földön, fal­hoz támasztva ugyancsak ké­pek, bekeretezett grafikai mun­kái*, az állványokon születő vásznak. Markáns vonások, éles színfoltok tűnnek szem.be jellemzőként az alkotásairól. Az egyik sarokban néhány szí­nes vázlatot fedezünk fel: népi táncosokat ábrázolnak. Tanul­mányok a már említett famet­szetekhez. És már adódik is az első kérdés az alkotóművész és a téma. kapcsolatáról. — Magam is népi táncos voltam, — mondja beszélgetés közben Cs. Nagy — Kollégista koromban igen lelkes tagja voltam a tánccsoportnak. Nem­csak táncoltam, de szenvedé­lyesen kutattam is a népi tánc fejlesztésének lehetőségeit és szinte már-már olyan rajon-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents