Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
Vasárnap, !&ßf. december 24. ESZ AKM AGY ARORSZ AG isse tétován állok meg az öntőcsarnok szélén. »» ______ Az éjszakába burkolózó, s elcsendesülő város után túl harsánynak hat a gyár lármás lüktetése, a hengersorok „nyögése”, sikongása, daruk zümmögése, a csarnok melletti síneken zakatoló mozdony „asztmás” szuszogása, a kemencék zúgása, — fémes csörrenések. Itt, a fények s árnyak birodalmában minden másképpen hat mint nappal. A villanylámpáK sápadt fényében megnőnek, s hosszú árnyékot vetnek a testek. a kemencék — amelyekből néha-néha vörös és kormos láng csap ki —, az üstök, a daruk vasszerkezetei, az öntőgödrökben sötéten ásítozó. vagy a folyékony acéltól piros kokillák körvonalai. Az egyik öntőgödör mellett hallgatagon, szótlanul néhány öntő — a Pribéli ifjúsági brigád tagjai — ácsorog fázósan összehúzódva. Az öntőmester úgy mutatta be őket. mint kiváló Ifjúsági brigád tagjait, de hát az égvilágon semmi sem mutatja, hogy ifjúsági lendület, tenndvágyás, fiatalos életöröm lobogna bennük. Minek is őrülnének olyan nagyon? A kemencék, az üstök, a kokil- láik kormos meleggel öntik el őket, kívülről, a nyitott csarnok oldalán a szét kacagva rohangál ki-be, s dermesztő hideg nyalkái feléjük jeget., csontos kezevel. Hát ide kár volt kijönni. Meg sem kísérlem, hogy megkérdezzem; mit éreznek, ^ mi- Iven kedvvel dolgoznak karácsonykor, hiszen a vak is latja, alig várják a műszak ve- giét. Váratlanul történik valami. A Il-es kemence végén seged- olvasztárok kezdenek matatni. A csapolónyíiásból tompa sistergéssel láng csap ki. P'llana- tok alatt megnő, éles íeny vet, és a folyékony acél vakí tó sugara szikrázva, nehéz zu- bogással csordul az üstbe, az öntőcsarnok szinte lángbabo- rul, tisztán kirajzolódnak az emelődaru addig sötétbeveszo tartó vasgerendái, s a tető. Látni az előrehajló darus arcát, amely feszült ügyeimet árul el. És mintha megnőnének, megváltoznának, mások lennének az emberek. Aki csak itt van a közelben, mind mohón figyeli a sziporkázó vaspatakot, az 52 tonnás üstöt, amely felemelkedik, s nehézkesen a levegőben úszva, az ásítozó kokillák fölé ereszkedik. A kéttölcsérű üst mellé a nyúlánk brigádvezető Pribéli Antal —. s a tőle valamivel alacsonyabb, keménvko- tésű. szívós Lapasz Aláossz áll. Pribéli bólint, s mindketten — azbesztkesztyös kezükkel — megemelik a ..héblit”. s az üstből egvszerre két kehillába folyik fortyogva, zubogva -■» acél. Vétlenül a brigádvezető arcára pillantok. He furcsa! Mintha ez az arc más lenne, lágy, hódoló, szinte ünnepélyes mosolv lebeg rajta. Szeme meleg fénnvel ragyog, csillog, szinte szikrázik. mint az előbb az üstbe hulló acélfolyó. — Szén munka ... — Nagyon szép ... — mormogja szinte áhítattal. — Ha nem lenne az, nem is dolgoznék itt! _ Ugye maguknál ez családi hagyomány? öntő volt az apa, nagyapa? — Nem. Tizenkét éve dolgozom a gyárban. Apám sose volt öntő. Tiboltídarócon lakom, onnan járok be mindennap. Ha délelőttös vagyok, hajnal fél háromkor kelek és negyed 6-kor érek haza. — Ha jól emlékszem, valamikor abban a községben sok ember a nagy nyomor miatt barlangban lakott... — Igen. Ilyen barlanglakásbari lakott apám is. Igaz, régen volt. Most egyszobás lakásban lakik. Én nemrégiben építkeztem. Álla mkölcsönnel. Kétszobásat... Hogy nehéz-e a bejárás? Nagy strapa, de hát úgy szeretem ezt a gyárat, úgy megszerettem az öntést, hogy nem tudom elképzelni az életem az öntőcsarnok nélkül... — Dehát mit szeret rajta? — Nem tudom. Szeretem ezt a munkát... Pribéli és Lapasz is felnyomják a „héblit”. Az acélpatak megszakad, Timkó Béla, s a nyúlánk Újlaki József lunker- norral borít iák be a kokillába jJUiiQJ. wontjiva « -----------ö ntött acélt. Újlaki, ez az örök vidám, 26 év körüli fiatalem- lakik, havonta egyszer megy dolgozni. A Béke Szállóban bér Bodroghalomból jött ide haza. Egy éve került az öntő- csarnokba. az öntés őt is mindig izgalomba hozza. — Szeretem ezt a munkát — mondja. — Miért? — Jó itt. Eddig én mindig olyan magános emberként dolgoztam. Itt meg olyan, mintha mindig egy nagy családban lennék. 1/ ezdem megérteni, hogy ezek az emberek nem egyszerűen ' csak dolgoznak, kenyeret keresnek maguknak, családjuknak, hanem szenve- délj'esen szeretnek dolgozni a folyékony acéllal. Dehát miért, miért? — Ezt kérdezem a Pribék-brigádot felváltó abléztól is. A vidám, huncut pillantásé Kiss Ferenc, az éjjeles ifi- brigád vezetője megértőén bélint: \ — Gondolom, mit akar tudni. Elmondom én, minek jöttem ide, maga leszűri belőle a választ. Én szentistvánbak- sai vagyok. Kilencen voltunk testvérek. Csináltam én mindent cselédkedtem is. Ha a régi világ marad, cseléd maradok egész életemben. Amikor a katonasághoz kerültem, kinyílt a szemem, hogy olyan pályát választhatok, amilyenhez több kedvem van. 1952-ban szereltem le, s egyik barátommal, Roszkos Istvánnal jelentkeztem felvételre a gyárba. Először idegen volt minden, aztán úgy megtetszett nekem az öntés, hogy ma már él se tudnának zavarni. DONASZY MAGDA: Hóember Hóemberünk ott pipázott A bodzáskert mellett. Úgy meghízott télen által, Hogy jobban se kellett. Pirosaimba volt a szája. Két nagy szeme: hagyma. Hosszú, hegyes paprikaorr Csúcsosodott rajta. Süvegére, Pál, kakasuk legszebb tollát tűzte, Mégiscsak a seprűjére Volt mód fölött büszke. Még Bodri is tartott tőle. Ugatta, de hányszor! Csak a cinkék kedveskedtek Feléje az ágról. — Te hóember! Segíts rajtunk! Megéheztünk! Fázunk! Hó alatt a búzamagunkl Széllel-bélelt házunk! Hóemberünk pipázgatva Szólt a cinkenéphez: — Madárkáim! Hosszú orrom Paprikája mérges. A hagyma sem madárétel! Attól félek, árthat. Tudom, gyönge gyöngyszemetek Könnyen könnybe lábad. Hanem a szám: pirosalma. Egészséges, édes! Csipkedjétek madárkáim! Egyre, aki éhes. Lett is erre zenebona. Sürgés-forgás, lárma! Úgy elfogyott, még a fagyott . Mag se veszett kárba. Apró csőrök csipegették. Csipkedték az almát, Dehogy félték a hóember Sepriinagy hatalmát. Bodri farkát csóválgatia. — Vav-vakk — Így szólt aztán: — Mától fogva az udvaron Te leszel a gazdám. Vigyázok rád éjjel-nappal. PuKkutya-módra! S oda hasalt lá ba elé A méteres hóba. Visszakövetelte a korácstól a fejsze árát, visszaadta a fejszét és elment. A kovács magával vitte a követ. Csak hozzá kellett értetnie egy darab vashoz és az máris arannyá változott. A kovács úgy meggazdagodott, hogy sze- rit-számát se tudta kincseinek. A király azt mondta: — Isten kegyeltje ez a kovács. Sok mindene van. megkérem lányát a fiam számára: A király megkérte a lányt, és nagyban készültek a lakodalomra. A kovács azt: gondolata magában: „Mit adhatnék [hozományba értékesebbet és ‘jobbat ennél a kőnél?” j Betette a követ egy arany szekrénykébe, lepecsételte és [odaadta lányának. Semmi mást ■ nem adott hozományul. A királyi palota az erkélyre nyílt. A király az erkélyen ült, s azt mondta: — Mutassátok meg nekem a menyem hozományát, meg akarom látni, mit hozott magával. Odaadták a szekrénykét és azt mondták: — Semmi mást nem hozott, mint ezt. A király kínja tóttá a szekrénykét; látta, hogy egy közönséges darab kő van benne. Felháborodottan szólt: — Azért kértem meg a paraszt lányát, hogy dús hozományt adjon, ha már olj'an töJménjtelen gazdasága van: És bedobta a követ a tengerbe. Eljött a kovács és mindent elmondott. Keresték, keresték a követ, de hogy lehetett volna megtalálni? Milyen vágyva utána a király, miljun köny- n.ven jutott hozzá, és milyen meggondolatlanul dobta el magától! Tanulékony papagály Miamiban állatvásárt tartatnak^ a látogatók amulva.né- [zík az egyik papa...*V;TA Yíla* cdár felborzolja tollát és állandóan ezt ismétli: i — Tíz... kilenc . .. nj’olc :,: ‘ három .. . kettő .:: égj'..: A tfene egye meg, már megint [nem sikerült! Megkérdezik a kereskedőt, |[hol tanulta ezt a madár. — Tetszik tudni — rálaE szolja a kereskedő —, tavaly még a Cap Canaverali ameri- c kai rakétakísérleti állomás f parancsnokának a papagája **★ volt. FEJT — Igen, nős vagyok. Van egy ötéves kislányunk. (Ha már egy kicsit kések, rohan elém: „Jaj, apukám, úgy féltem. azt hittem, valami bajod van. azért nem jössz haza.”) Nagykinizsen lakunk. A feleségem apja belépett a tsz-be. Ha szabadnapos vagyok, csak tén- fergek otthon jobbra-balra. Szeretem a lovat, s mindig mondom az öregnek — ő lóhajtó —. adja csak ide a gyeplőt. majd én hajtom a lovakat, hadd legyen több munkaegysége. így csak eltelik a nap, de alig várom, hogy leteljen. Csak itt érzem jól magam. Úgy hiányzik nékem az öntés, mint a mindennapi ebéd.., bér megnézte a fejszéjét, látta, hogy megsárgult, éle teljesen kicsorbult: nagy haragra gerjedt és azt mondta: — A kovács megcsalt, rézfejszét adott el nekem. Elment a kovácshoz, hogj’ összeszidja. A kovács okos ember volt és megkérdezte: — Mitől csorbult ki a fejsze éle? Minek vágtad neki? A favágó elvezette a kovácsot az erdőbe, megmutatta a fatörzset és így szólt: — Ezt a törzset akartam széthasítani és ott. arra a kőre csaptam. * Lan "árul országában £ uralkodott egy király, aki sonkáig hiába kereste a bölcsek * kövét, vágj’ azt a mestert, aki !j< ismeri a kő összetételét. * Élt a városban egy kovács, í Egyszer egy fejszét készített és ▼ eladta. Az az ember, aki meg- Ivette a fejszét, elment fát vág- Tni. Nekilendftette a fejszét, de Ielvétette, és egy kőre csapott jle. A fejsze éle kicsorbult Ki- í derült, hogy a kő a bölcsek ▼ köve volt. Az ilyen követ csak őhozzá kell értetni a vashoz és ja vas arannyá változik. Az emGYERMEKEKNEK —jr----- ------------------------A langaruti király és a kovács '■ VÍZSZINTES: 1. Petőfi Sán dór karácsonyi sorai. (Folyt, < függ. 15. és 31. sorban.) 12. Világhírű örmény énekesnő személyi neve. 13. Dunántúli község. 14. Építőmunkás teszi. 15 'Cselekedet. 18. Beszéd, németül. 19. Egy igekötő és egy név- ;elő. 20. A gótokkal rokon germán nép. 24. Kérdőszó. 25. ■Gyarapszik. 26. Légköri fényjelenség. 27. Pest megyei község. 29. Részvénytársaság. 30. -Főzelékféle. 32. Szellemi dolgozó. 33. Tagadószó. 35. Meseírónk névjele. 36. Szélesre nyit 38. Nátrium vegyjele. 39, Személyes névmás. 40. Görög betű. 41. Város a Duna mellett. (Középső kockában két egyforma betű.) 42. Tűzhányó. 43. építési anyag. 44. Helyrag. 46. ... és Magóg. 47. Perecdarab! 48. Kis patak. 49. Vízpartokat köt össze. 50. Éles hangot ad. 51. Kétjegyű mássalhangzó. 53. Tapasztalatlan. 56. Bányaváros, 58 K. Cs. 59. Bent nézni! 61. Szőlőcukor. 63. Spanyol folyó. 64. Öltözék. 66. Város az NSZK-ban. 67..........mark — g yári jel, védjegy. 69. Bácsika. 71. Állvány. FÜGGŐLEGES: 1. Nagyon sürgős. 2. Dal. 3. Számnév. 4. Arany, franciául. 5. Kimondott mássalhangzó. 6. Becézett fiúnév. 7. Római 1500. 8. S. F. 5. Éktelen mulatóhely. 10. Zseblámpa tartozéka. 11. A zenit ellentéte. 16. Irány. 17. Edény. 20. A kelták római elnevezése. 21. Folyó Olaszországban. 22. Idegen helyeslés. 23. Mondabeli testvérgjálkos. 26. A máj által termelt anyag, ■nely fontbs szerepet játszik a véralvadás gátlásában. 28. Görögország Latin neve. 34. Jtó ellentéte. 36. Egyesülethez artozák. 37. Nyelvtani fogalom. 39. Ä maga tulajdona. 45 Porció. 47. A nap egyik szaka 52. Ilyen fegyver is van. 54 Női név' becézve. 55. V. U. 56 Viz. 57. Nem ezt. 58. Nagy- mennjdségű ékszer. 60. Kever hang! 62. Veréb. 63. Gyermek játék. 65. Nagy költőnk. 66 Pálca. 68. Háziállat. 69. Rég pénz. 70. Azonos a 4. sorral. 71 Női köszöntés. Beküldendő a Petőfi-vers idézetének mepfeitése december 30-ig. A hibátlanul megfejtők között könyvjutalmai sorsolunk ki. Ä rejtvényben az o ó. illetve ö ő között nem teszünk különbséget. Az elmúlt heti számban közölt rejtvény megfejtése: Gyöngyöző öröksége a dicsőséges múltnak, Szívem örvendezik, dallamod, ha csak hallom, Könj'vjutalmat nyertek: Halász Katalin, Miskolc. Bercsé- nyi u. 2. sz., Farkas Endre, Zu- bogy, Németh Ágnes Farkaslyuk. Á könyveket postán küldjük el.------*v . ~ — Mik a tervei? 3 1 Elmosolyodik. i — Megirárom, amíg nyugdí-'- jaznak. i — Az még egy kicsit messze! van .:: 31 A brigádvezető rejtélyesen]} . mosolyog: 4 . — Mi nem akármilyen nyug-3 ■ díjazást akarunk — „segif’J : Gál Ferinek. — Az ifibrigád]} ■ valamennyi tagja úgy dolgozik, hogy szocialista címet vl- >- selhessünk és hát, hogy akkor- [ ra itt is felépüljön a kommu-3 [ nizmus .: i ; [ És Kiss Ferenc egy kisebb-'1 fajta röpelőadást tart, milj-en [ is lesz a kommunizmus, meny- ‘ nyivel jobb lesz akkor a mun-! [ kisembernek. Aztán -hirtelen ‘ abbahagyja. Majd ezt kérdezi! [ a miértre célozva: ■ < • K — Érti már? • t — Értem: • i Kiss megkönnyebbülten mo-! [ solyog. Nem mondja, de látom, ‘ elégedett, hogy végre sikerült! [, megmagyarázni, ami az ő éle-t tűkben olyan egyszerű és tér-! < mészetes. ■ <: A-1 z óra mutatója éjfél felé 1 közelít, amikor el búcsú-! [ zunk. Messziről visszanézek. A->; fények s árnyékok birodalmá-! [! ban a villanylámpák sápadt íj tényében megnőnek, s hosszú árnyékot vetnek a testek. Az \ öntőgödör mellett szótlanul,J, hallgatagon, fázósan, össze-J'. húzódva áll néhány öntő, aj". Kiss-brigád tagjai: íj Most már nem csal meg at' kép: Tudom, csapolásra vár-f( nak:11 í1 Csorba Barna t — Az asszony nem „félté-j- kény” a gyárra? ! 1 Elmosolyodik. ; — Eleinte sokszor mondta, ! nem tudja megérteni, mit szerethetek az öntőcsarnokon.! ■ Egyszer gondoltam egy nagyot,; : s behoztam magammal a gyár- ' ba, nézzen körül, ismerje meg,- kikkel dolgozom. Éppen nyár, volt, 60—70 fok meleg a csal'-! nökban — ő csak bámult, hogy; j az öntők milyen nehéz, s mi- t lyen szép munkát végeznek., c Azóta megért. ! [ fi1 gy 22—23 éves fiatalem-! \ bér tűnik fel, Gál Feri.; t A csarnok közepén áll, a sínek! : között. Időnként felint, vagy : kiált a nagybajszú, jól meg-1 [ termett darusnak. Báthori t Andrásnak: — Bandi bácsi így, j Bandi bácsi úgy, s a behemót c ember fürgén mozgatja daru- ‘ jával az alátéteket egyik hely-! [ ről a másikra. Gál Feri mész- : sziről, Szabolcs egyik községé-! [ bői került ide, az iparitanuló- c iskola elvégzése után. Olyan] ; „belevaló” ifi. KISZ-vezetőségi ; tag, munkavédelmi őr. Szíve-' ; sen végez különféle társadal-! • mi munkát, s ha idő engedi,'! Varga Andrással, Béres Pállal [ a legközelebbi lemeznél kréta- : val a kezükben vitáznak egy [ matematikai képleten. Tőle : már nem is kérdezem, szere-; ! ti-e szakmáiét, inkább azt, ho-i • gyan lett öntő? i ; — Bátyám egy pesti gyár-] ; ban dolgozik. Egyszer meglá- - fogattam* s annyira megsze- . rettem a kohász-munkát, hogy] ! itt kötöttem ki. — Munkásszállóban Iákik? — Nem. Ott nem tudnám ■ hová rakni a ruhámat. Kicsik ’ a szekrények. — Olyan sok ruhája van? } — A, csak hat öltöny. f