Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

Vasárnap, 1361. december 21. ESZAKMAGYARORSRÄG 11 Ä válások következményei Cleqqzetek Lapunk december fá­mában megjelent „A válások okairól” című cikkünk arra késztetett egy asszonyt, hogy hosszú levélben mondja el a járásbíróság elnökasszonyának élete „regényét”, férje hűtlen­ségéért érzett keserves gyöt­rődését és aggodalmát gyer­meke jövőjéért. A levél egy­két részét érdemes idéznünk. Levélírónk 31 éves korában lett először elvált asszony. Első házasságának bomlását az okozta, hogy nem született gyermekük, majd férje meg­csalta. A válás után — mint írja — lelkileg megtörve, csa­lódottan ismerkedett meg hat evvel fiatalabb, jelenlegi fér­jével. A korkülönbség a közös ismerősök szerint, akkor még nem látszott. Hat hónapi is­meretség után megszerették , iymást és az asszony teherbe c ;ett. „Akkor nem volt nálam i oldogabb nő a világon” — írja. Mi a szándéka?— kérdez- ; a fiatalember. „Megszülöm . . végtelenül köszönöm, hogy . ,iya lehetek! Ezért nem kell engem feleségül venned. In- ízen dolgozó nő vagyok és ha szerényen is, de eltartom gyer- m ékemet, nem perellek a gyermektartásért sem.” — hangzott a levélben írott vá­lasz. Aztán mégis összeháza­sodtak és két évig nagyon bol­dog házaséletet éltek. Szépen fejlődött a kisfiúk is. Kél: év után bontotta meg először a kis család békéjét egy „szép, szőke szomszédasz- s/.ony.” A feleség, hűtlensége ellenére is, kitartott férje mel­lett. Idegen városba, Mis­kolcra költöztek, hogy meg­mentsék házasságukat. Ez azonban nem sikerült, mert újabb szép, szőke asszony akadt a szomszédban. A gyer­mekért aggódó édesanya még mindig reménykedik, még mindig megbocsátana, de a férj egyre követeli, hogy vál­janak el. Levélírónknak már csak egy gondja van: ml lesz gyermekével! Mert férje kije­lentette: ne gondolja, hogy ő évekig fizeti a havi 300—500 forintot, megnősül és magához veszi a gyereket. Erről hallani sem akar az az édesanya, aki 31 éves ko­ráig abban a hitben élt, hogy neki sosem lesz gyereke. A férj felelőtlen volt házasságában és felelőtlen gyermekével szem­ben is. A házasélet már meg­romlott, talán elválnak. De mi lesz a gyerekkel? A családi élet szétesése, a gyerekért való marakodás őt viseli meg a leg­jobban, pedig egészséges, ki­tűnően tanuló, nagyon szép gyerek: * Sz. B. 13 éves fiú “gS sertés miatt került a fiatalko­rúak bírósága elé. A dolog ügy történt, hogy fivére össze­verekedett a szomszéd fiával. A szomszédasszony menteni akar­ta gyerekét. Az összeszólalkozás folytán Sz. B. egy téglával úgy fejbe dobta az asszonyt, hogy azt erős fej vérzéssel azonnal orvoshoz kellett szállítani. A bíróság egy év próbaidőt adott Sz. B.-nek és a gyámhatóság felügyeletére bízta. A körülmények azt mutat­ják. hogy Sz. B. nem véletlen felindultságában követte el bű­nét. Valami nincs rendben körülötte. A fiú állandóan ide­ges, ingerlékeny. Édesanyja elmondta: mindig lerágja kör­mét, idegorvosnál is volt már vele. Az orvos nyugtatót ren­delt. Talán gyenge az egész­sége? Nem. A fiú ingerlékeny­ségét családi problémáival le­het magyarázni. Szülei elvál­tak. A válás után bírósági íté­let alapján édesapjához került, Később a bíróság anyjának ítélte. A fiú ekkor kezdett csa­varogni, hol az apjánál volt, hol az anyjánál, hol egyikük­nél sem. Ennek eredménye­képpen a tanulásban vissza­esett. Legutóbb elégséges bizonyít­ványt kapott. Nevelői őszintén sajnálják, .mert lehetséges gyermekinek ismerik. Azelőtt nem ingadozott a tanulásban, ,ió magatartásé volt, de most?... Az iskolaigazgató véleménye szerint az a legnagyobb baj, hogy egyik szülőnél sem ta­pasztal jót. Határozottan állí­tom — mondja az igazgató —, hogy megfelelő környezetben nagyon rendes embert lehetne belőle nevelni. Szolgálatkész és ha bizalommal vagyunk iránta, magunkhoz fordíthat­juk. Ez időnként sikerül is, de a családi körülmények miatt, állandó visszaesés tapasztal­ható a fiúnál. Ügy érezzük, a bírósági tár­gyaláson nem a 13 éves gyerek volt az első számú vádlott, ha­nem a felelőtlen szülők. A kisfiú akkor ért haza, amikor a mentőautó el­indult a ház elől. Anyádat viszik i— mondták neki. A fiúcska — nevezzük ezután Pityunak — kicsit keserűen, kicsit agresszíven azt válaszol­ta, hogy neki nem anyja. Pityu még csak 11 éves. Ér­telmes tekintetű, talpraesett, ügyes gyerek, mint sok más pajtása. Szívesen jár iskolába és örömmel tanul. Éppen ezért megdöbbentő, hogy je­lenleg a gyógypedagógiai is­kola második osztályos tanu­lója. Most kísérője mellett itt to­pog az első kerületi tanács gyámhatósági szobájában. A gyámügyi előadó, inint jó or­vos hallgatja kis „betegét.” — Anyu azért vert, mert nem gyűjtök elég papírt a MÉH-nek, nem keresek elég pénzt... seket. A televízió népszerű­ségét igazolja, hogy előfize­tőinek száma gyorsabban nö­vekszik, mint a rádió előfi­zetőké. Az év elejétől száz­ezer televíziót jelentettek be, így az előfizetők száma kará­csonyra eléri a kétszázezret. Mégis ugasson meg a ku­tya! — gondolom magamban. — Ebben a kétszázezerben te is benne lehettél volna... Nagytakarítás Semmi sincs a helyén! A sarokban, a lámpa helyén, a seprőbe botlom bele, a kály­ha mellett a vizesvödröt dön­töm fel, s már a harmadik helyre teszem a kabátomat, mert mindenütt láb alatt van. Ezúttal nem „úszom” meg szárazon a • nagytakarí­tást. Nincs vidéki kiszállás, ilyen időpontban sehol nem tartanak értekezletet: „fogd és kend fel a padlópasztát, ne nézd, hogy itt görnyed a feleséged! Ott az a portörlő­rongy ... a bútorokat is tö­röld le ..Egyszóval közre­működtem a nagytakarítás­ban. Tapasztalataimat az alábbiakban adom közre: A pasztát gazdaságosan szét lehet kenni, ha ülöhely- zetben végzed. így, lassan­ként összecsúszkálod a szo­bát és nadrágoddal szépen ki is fényesíted a parkettát... Ugyancsak időmegtakarítást jelent, ha a szőnyegeket nem egy, hanem több rétegben ra­kod fel a porolóra. A vendé­gek úgyis összekoszolják ... A csillár tisztogatása aprólé­kos munka. Erre is van egy újításom. A porszívó szerke­zetét át kell állítani úgy, hogy ne szívjon, hanem fúj­jon. Alkalmas pillanatban, amikor nincs a közelben az asszony, lefúvatod róla a port. Ajánlatos gyorsan ke- resztihuzatot csinálni, mert újból kezdheted a bútorok törölgetését... Ezek az újítások nálam be­váltak. Eddig még nem jött rá az asszony. Kellő elővi- gyázattal máshol is alkal­mazhatók. (Önodváril ’ Mit vásároltunk 1961-ben ? ► Mire elfogy az utolsó má- ] kosbejgli is, mire kiürül a > káposztásfazék, elbúcsúzunk ] az' esztendőtől. Az év végén ! pedig „leltárt” készítenek az ' emberek: átgondolják, mit ] terveztek el és mit valósítot­■ tak meg abból az esztendő ] során? Gondolom, ez a „lel­■ tárkészítés” éppen úgy, mint ' nekem, másoknak is izgal­■ más feladat. Engem például ] mindig szembeállít önma- . gatnmal: „ezt tervezted — ez • van ..No igen: hát ezt ] megvásároltad, de ez. meg ■ ez ... áthúzódik az 1962-es ' évre. Az ember azt mondja • ilyenkor: „A kutya ne ugas- ] son meg! Ha nem szívsz any- ’ nyi cigarettát, kevesebb kis­■ fröccsöt és még kevesebb fe- ] ketét iszol (mert a szívednek ■ is árt), akkor — no, számolj ' csak: naponta egy doboz Kossuth, az ugye háromszáz- hatvanötször ennyi, meg eny- nyi... sokra megy. Vehettél volna rajta egy öltönyt.” De ] ez csak afféle kicsinyeskedés. Hirtelen el is lobban. Azem- ] bér általában elégedett az ] esztendővel. ! Az úgynevezett „házi” sta­■ tisztikán kívül egy sokkal | beszédesebb statisztika ke­■ rült a kezembe a napokban. ] A kereskedelem felmérte az elmúlt hónapok áruforgal- ] mának eddigi tapasztalatait, ! amely a sok éves átlagtól el­térően alakult, és igen sok érdekességet mutat. Me­gyénkben például hat száza­lékkal emelkedett a kereske­delmi forgalom, s megválto­zott a kereslet is. Érdekessé­ge ennek a statisztikának, hogy a lakosság 1961-ben igen sokat költött tartós fo­gyasztási cikkekre. Megvál­tozott a közönség ízlése is, és egyre inkább az értékes, fi­nom kidolgozású készítmé­nyeket keresi. Különösen nagy volt az érdeklődés az idén a bútorfóleségek iránt, és nagyon sokan vásároltak rádiót, televíziót, magneto­font, elektromos berendezé­• • Ötféle szakorvosi rendelés a DIMÁVAG-ban A DIMÁVAG-ban az utóbbi négy évben sokat fejlődött a dolgozók egészségügyi ellátott­sága. A korábbi egy helyett ma már három üzemorvos dol­gozik a néhány éve létesített új üzemorvosi rendelőben. A központin kívül két újabb kör­zeti orvosi rendelőt is szervez­j kényelmetlen perceket és órá-j kát. De az ö szertelenségévelj nehéz, szembeszegülni. Már-j most, amióta maga, kedves] Rodriguez, felbukkant itt. a 3 házban, Juanita kisasszony bi-] zonyos változásokat élt át. Én j ezt tüstént észrevettem, hiszen! a szokottnál jóval kevesebb] figyelmet szentel szerény sze-j mélyemnek. Ó. ne értsen íél-j re, nekem ez igazi megköny-j nyebbülést okozott... Hanem! óva intem magát. Rodriguez,1 legyen okos és józan. j Géza hálásan szorította megj Francisco kezét. ^ — Most már mindent értek,i Francisco. És köszönöm, na-; gyón köszönöm. Hát persze.^ fogadkozni könnyebb, mint el-t lenállni... Nagy a kísértés eb-1 ben a házban ... 4 Észre sem vették, hogy aí felső villa elé érkeztek. í Jöjjön fel hozzám egy ki-í esit — invitálta Francisco Gé-Í zát. I Szívesen, ha nem zava-+ rom. I Ám amint beléptek a hall-t ba. a követ, termett előttük, t — Na végre! — kiáltott fél.» — Hat megkerült a mi Rodri-J mezünk? Jöjjön, kedvesem.} ha már itt van. én éppen te-* 3 zni megyek, tartson velem í Bizonyára ráér. » Se szó. se beszéd. mcgragnd-T ra Gézát, s magával cipelte í lífrv fényűző ízléssel berende-J szalonba léptek be. ahol* Ftoza. a mindenes éppen a teát* szervírozta. * — Még egy csészét kérek'?- mondta, vagy inkább csak! Wlwt p, ec„onyTlak | (Folytatjuk.) * tok. ezáltal az orvosoknak, be­osztottjaiknak több idejük van betegeik megismerésére. Az utóbbi négy év során fokoza­tosan bevezették az üzemi szakrendeléseket is. így most már a rászorultak belgyógyá­szati, orr-fül-gégészeti, fogá­szati, sebészeti és röntgen ^szakrendelést is igénybe vehet­őnek az üzemben. Ezenkívül a «különböző vizsgalatokat is a nhelyi laboratóriumban oldhat- Jják meg. Ezáltal, mintegy há­romezer dolgozó jutott sokkal «kényelmesebb és. gyorsabb el­látáshoz. Azzal is lényegesen £ megkönnyítették a betegek ő helyzetét, hogy az idén mind 'az üzemorvosoknál, mind pe­réig a szakrendelésnél megva­lósították a táppénzállomány- ‘ba vételt, ami ugyancsak sok ‘időveszteségtől és utánjárástól ‘mentesíti a dolgozókat. ‘ A korábbinál szervezettéb- rben és rendszeresebben törőd­jek az úgynevezett foglalkozá­si betegségben szenvedők gon­dozásával, gyógyításával. A krónikus, illetve valamilyen 'foglalkozási betegségben szen­vedőket rendszeresen felül­vizsgálják és indokolt esetben könnyebb munkakörbe helye­zik. Ebben az évben például több mint száztíz dolgozónak változtatták meg a munkakö­rét anélkül, hogy kereseti lehe­tőségük csökkent volna. A dol­gozók megelégedéssel nyilat­koznak az új rendszerről s a ‘jelentősen megváltozott egész­ségügyi ellátás előnyösen érez­teti hatását a termelő munká­ban is. A négy év előttihez ké­pest például a megbetegedések miatt kiesett munkanapok szá­ma az idén már több mint W százalékkal csökkent. co, hová bújt előlem ez a Rod­riguez?” Sőt, már Juanita kis- aszony is csak ezen a néven emlegeti magát, kedves bará­tom. Javasolom, most már fo­gadja el ezt a nevet. Hadd szó­lítsam én is így: Rodriguez. Maga pedig szintén a kereszt­nevemen szólítson: Francisco... És legyünk jó barátok. Francisco karon fogta Gé­zát, és elindult vele a sétá­nyon. — Kedves Rodriguez, szeret­nék egypár szót beszélni ma­gával ... — Parancsoljon! — Kényes dolog ez, nagyon kényes, mégis meg kell koc­káztatnom, még akkor is, ha netalán félreért. De kérem, ne értsen félre. Nézzen rám, csu­pa jószándék vezet! — Kérem. Francisco, hiszek magának! — Juanitáról van szó ... Fodor Géza összerezzent, és ösztönösen megtorpant a lába. Francisco persze tüstént észre­vette ezt. de még mielőtt bár­mit szólhatott volna. Géza ha­tározottan kijelentette: — Kedves barátom, becsü­letszóval biztosíthatom önt, hogy Juanita kisasszonyhoz nem fűz egyéb, mint a köteles tisztelet, és csakis az 5 meg­gondolatlansága ... — Ne folytassa! — szakítot­ta félbe Gézát a titkár. — Is­métlem. engem a legteljesebb lószándék és baráti érzések ve­hetnek. Éppen ezt akartam ön- : nek megmondani. Juanita kis­asszony. hogy úgy mondjam, rűlönös természet. Nekem, ! hm ... elég gyakran okozott daskodik, az anyu nem költi , a gyerekre a gyermektartásért . fizetett pénzt. A volt élettársak gyakran rágalmazzák egymás erkölcsi életét, olykor még po­litikai megbízhatatlanságra is hivatkoznak. Aztán per: ide- oda hurcolják a gyereket, fe­lelőtlenül „labdáznak” vele. A nagyobb jövedelmű elvált szülök azzal ártanak, hogy el-’ kényeztetik a gyermeket. Ha az egyik szülő 300 forintért vesz ajándékot, a másik rá-, dupláz. Vajon milyen önálló,' szilárd jellemű, példás családi] életű emberek iesznek az ilyen' gyerekekből? Ki a hibás a kis Pityuk el-] maradásáért, elzülléséért? Min-' denek előtt vádoljuk a felelőt-] len, emberi mivoltukról meg-] feledkezett szülőket! Azonban' számonkérjük a környezet, a] közösség felelősségét is. Erről, is szó esett az országgyűlés] említett ülésszakán. Sokan, így gondolkodnak: „Nem az én] gyermekem, mi közöm hozzá!”] A gyermek nem tehet arról,' hogy züllött, megbomlott er-] kölcsű szülője van, s az ilyen, szülőktől a legtöbbször már' kevés jót várhatunk. A pél-] dónkban szereplő kis Pityu ■ végre nyugalomra talált a] gyermekotthonban, de ha 4—5 évvel ezelőtt elkísérik a gyám-, hatósághoz, ma nem a gyógy-' pedagógiai iskola második ősz-] tályába jár, egy — lehet, hogy, kiváló képességű — 11 éves] gyermek. Ne hunyjon hát sze-, met a közösség a gyermek jö-] vőjét veszélyeztető „családi, ügyek” fölött, és főleg ne hagy- < jón kiesni az egészséges lelki-] világú. erkölcsű gyermekek, sorából egyet sem. Igen szé-] pen fogalmazta meg ezt a gon-, dolatot az országgyűlés ülé-< sén az egyik képviselő: ..Ebben] az országban minden gyerek a< mi gyerekünk, nevelésük kö-] zös feladat. „Közös értük fele-< lösségünk is! Nagy Zoltán < < < Szomjazunk ! A legtöbb Tátra- és Toron-] túli utcai bérház harmadik, emeletére június óta nem jön* fel a víz, csak a késő éjszakai', órákban, éjjel 1-től hajnal 5, óráig csurog vékonyan. Mi ezt* már minden illetékes szervnek' (lakótelepgondnokság, Vízmü­vek) jelentettük, de pana­szunkra orvoslást nem kaptunk.< Az idén a Tátra- és Toron­táli utcákban két-két 3 emele­tes bérházat adtak át az épí­tők. Ezekben a bérházakban nagy nyomással jön a víz a harmadik emeleten is. Pedig ezek a. bérházak csak 10—15 méterre vannak a mieinktől. Nagyon kértük az illetékese­ket: vizsgálják meg végre pa­naszunkat. Farkas László Miskolc * — Este, éjszaka is ver, ami­kor részegen hazajön. Felkelt, hogy rakjak: tüzet... — Pityu rakna is, de nincs tüzelő. A házban az élelem is hiányzik. Pityu sokat éhezne, ha nem könyörülnének meg rajta a ro­konok, a jó emberek. Mert anyuka — bár fiatal még — nem dolgozik. Nemrégiben a kisfiú melegí­tőt kapott tanítójától. Anyu levette róla a „mackót”, mert. fázott. Pityu didergett a hi­deg szobában. Anyuval sok baj van. Már kétszer is megmérgezte magát. A nyáron baltát fogott a gye­rekre. Most karácsony előtt is azon gondolkodott, miként sza­badulhatna meg tőle. És apu? ... Értetlen tekin­tet a válasz. Pityu anyja nem egyszer vált el, hanem sok­szor. A kép teljes. A gyámügyi hatóság intézkedik. A szeren­csétlen fiú azonnal gyermek­védő otthonba kerül. A ható­ság egyelőre megtiltja az any­jának a gyermek látogatását. Az új környezetben Pityu ta­lán elfelejti sok keserűségét és pótolja elmaradását. Mert csak az édesanyja hibája, hogy 11 éves kora ellenére gyógypedagógiai iskolába jár ez az értelmes, ügyes fiú. Az országgyűlés bi ülésszakán a büntető tör­vénykönyv tervezetének vitája közben, több szó esett az ifjú­ság védelméről és a fiatal­korú bűnözőkről. Az igazság­ügyminiszter beszédében szá­mokkal igazolta a fiatalkorú bűnözés csökkenő tendenciá­ját. Amíg 100 ezer fiatalkorú lakosra 1939-ben 733, addig 1960-ra 391 jogerősen elítélt eset jutott. A felszólaló képvi­selők nem azért foglalkoztak tehát többször a fiatalkorúak problémáival, mintha a vész­harangot akarták volna meg­kongatni, hanem azért, mert még a kevesebb bűneset miatt is aggódunk. A vitában Nagy Mária kép­viselőnő találóan jellemezte a fiatalkorú bűnözések oká}. Ma már nem azért lopnak ezek a szerencsétlenek, mert éhesek, mert becsületes úton nem jut­nának megfelelő ellátáshoz, hanem azért, mert különböző okok -miatt nem részesülnek megfelelő értelmi és erkölcsi nevelésben. Az okok között el­ső helyen áll a szülők felelőt­lensége, a megzavart családi béke, a válás. Társadalmi, műveltségbeli rétegződéstől függetlenül, na­gyon ritka az olyan szülő, aki­ben a volt élettárt iránt érzett bosszú, nőm gyengíti a szülői felelősséget. Az elvált szülők egymás elleni óskálódása sok­szor megzavarja a gyermeket. Az anya nem engedi, hogy az apa meglátogassa, az apu vá­k-kkklrkiKitk'kirk'k rAk-kickidekk (Rettentő Irta: Horváth József kán konszolidálódnak. Eszébe ötlött a vonaton átélt jelenet: úgy látszik, hatalmas méretek­ben ugyanaz játszódott le az országban, mint ott, akkor. Az a nyilas fickó egyedül volt, mégis úgy tudott hnndabandáz- ni. hogy az emberek megijed­tek tőle. hallgattak, és hagy­ták. hogy azt tegyen, ami} akar. Alkonyattájt úgy érezte, megfullad a lakásban. Kiment hát a kis épület elé, de úgy le­sett körül, mint a vad. amely kelepcétől tart. Francisco, a titkár lépett be a kapun. Egyenesen Gézához sietett, kezét nyúitotta és barátságo­san üdvözölte. — A miniszter űr már két­szer is sürgetett, hogy kerítsem elő magát, kedves ... — Géza! — mosolygott a ta­nár. — Igen, dehát épp azért jöttem zavarba, mert a mi­niszter űr állandóan Rodriguez néven emlegeti önt. .. Rodri­guez ... Nem Is tudom, miért éppen erre a névre keresztelte magát... Hoon. megvan! Hi­szen így hívták a miniszter űr elhunvt fiát. Mindig így mond- 1a: ..Francisco, nem láttad Rodriguezt?” Majd: „Francis­Már az első este? Mi lesz eb­ből? Eszébe jutott, milyen kicsa­pó szenvedéllyel, szinte lán­golva köszönt el tőle Juanita. Vajon marad-e számára egér- út? Megpróbálta hideg fejjel vé­giggondolni a helyzetet. És ugyancsak a lehető legnagyobb tárgyilagossággal kutatott ér­zelmeinek kusza szövevényé­ben; vajon szerelmes? Kíván­ja ezt a spanyol lányt? Viszo­nozni tudja érzelmeit? Még jobban megijedt, ami­kor rádöbbent, hogy ezt a számadást hidegen. szinte szenvtelenül végezte el.. - Nem, egyáltalán nem szerel­mes. nem lobog benne újabb találkozások forró kívánsága. De akkor mi lesz? Mit tesz majd Juanita? Borzasztó kelepcében érezte masát. Ki sem mozdult egész nap, s egész este. Hiába próbált el­aludni, minduntalan a lugas­ban termett képzeletben, s érezte, hogv Juanita most is ott les rá, őt várja. A következő nation sem mozdult ki a lakásból. A rá­dió híreit hallgatta és keserű­en állapította meg. hogy a nyi­las hatalomátvétel Immár be­teljesedett, Szálaslék lassacs­XVIII. — Van valami újság, Gulyás bácsi? — kérdezte az öregét, amint az előkerült valahonnél. az udvarról. — Hát... éppenséggel nincs, Gézuka, minden úgy történt, ahogyan már tegnap látnivaló volt. Hallgassa csak, mit mond a rádió. Bekapcsolta a kis készüléket. A bemondó Szálasi Ferenc hadparancsát olvasta be „a fegyveres nemzethez” — im­már vagy tizenötödször. — Na. Gézuka — mondta Gulyás bácsi, amikor a tanár dühösen elzárta a rádiókészü­léket — ha akar, most tegyen egy sétát a pariiban. Ilyenkor, reggel legszebb a kert. De Géza tiltakozott; — Majd később, Jani bácsi... Most szeretnék egy kicsit ol­vasni. Átnézem a könyveimet. — Kiülhet ám a lugasba is, Gézuka! A tanár összerezzent. — Nem. ha lehet, bent ma­radnék ... — Csak tessék, nekem nincs útban — vont vállat az öreg. Fodor Géza belemélyedt az olvasásba. De sehogyan sem ludott a sorokra figyelni, azok összekuszálódtak a szeme előtt. Félt. Alig foghatta fel ésszel, hogy, s mint történhetett ez?

Next

/
Thumbnails
Contents