Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
12 BSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. december *4. ^njyvvvvi^iirirififkrhnrw-r-"-r - - M/'ért helyezték át Rogyd kot? Reggel terjedt el a híre az osztályon, hogy Rogyákot alacsonyabb beosztásba, a bükkszentkikiricsi fiókhoz helyezték. Mi történhetett? Milyen titok lappang emögött? Az esemény megváltoztatta az osztály megszokott életét. Bende Ica és Farkas Kata nem vonult le már kora reggel a büfébe, hogy részletesen megtárgyalja a tavaszi divattal kapcsolatos átcsoportositási és átalakítási műveleteket. Bétái is épp, hogy sietve hányta magába tízóraiját. Alig másfél óra alatt már végzett is a szalonnából, csabai kolbászból és libamájból álló, puritánul diétás elemózsiájával, Dóré sem vonult le a műszaki könyvtárba, hogy ott szemérmesen elrejtőzve a külföldi szakirodalomba, kicsit szundikáljon. Sőt, Ékesné, az élelmes özvegy se indult szokásos kőrútjára a szomszédos osztályokra, kis kézalatti nylonkollekciójával. Csoportokba tömörülve találgatták: miért helyezték át Rogyákot alacsonyabb beosztásba Bükkszentkikiricsre? — Szerintem onnan fentről pályázik valaki Ragyák helyére — mutatott Bende Ica a mennybolt felé. Természetesen nem úgy értette, hogy Szent Kleofás vagy Szent Sebestyén vetett szemet Rogyák állására, hanem az igazgatóságról valaki. De a többiek lehurrogták: — Pont könyvelő akar lenni egy nagyfejű, vagy annak a rokona? Több eszük van annál. Dehát akkor miért helyezték át Rogyákot Bükkszentkikiricsre alacsonyabb beosztásba? — Talán kiderült a Ragyákról, hogy Horthy-tiszt volt a felszabadulás előtt •— tűnődött Bétái. öt is leintették Bármilyen fejlett gyermek is lehetett Rogyák. nem valószínű, hogy a Horthy-hadsereg kötelmeibe alkalmazott volna egy tizenegy éves fiúcskát. Dehát akkor miért helyezték át Rogyákot Bükkszentkikiricsre, alacsonyabb beosztásban? — töprengtek tovább. Amikor megjelent az osztályon Nemes, a személyzetis, körülvették és mellének szegezték a kérdést. — Hanyagul dolgozott. Nem látta el jól a munkáját — hangzott a magyarázat. Döbbenten néztek egymásra. Hisz ezt mindenki tudta. De, hogy ezért áthelyezzenek valakit! Ez még nem fordult elő a vállalat életében. Nem is hitte el senki. Kertész Magda Értekezlet Hatásos „elhárítás** Az amerikai hadügyminisztériumban új „elhárító fegyvert” dolgoztak ki. Ez a fegyver nem az ellenség ellen irányul, hanem azok ellen, akik felesleges tanácsokkal és teljesíthetetlen kívánságokkal ostromolják a Pentagont. A „csodafegyver” csupán egy rövid levél, amely így hangzik: „Igen tisztéit uram, most kaptuk a mellékelt levelet. Nyilvánvalóan egy őrült írta, aki visszaél az ön nevével. Úgy gondoltuk, hogy talán érdekelni fogja ez a 'körülmény.” A „csodafegyver” eddig még egyetlen alkalommal sem mondott csütörtököt. Ä »sélhámoft ne legyen hiú A túlzott hiúság nemrég katasztrofális következményekkel járt egy rendkívül ügyes amerikai pénzhamisítónál. Ez a férfi több mint 20 éve hamisít 10 dolláros bankjegyeket, anélkül, hogy nyomára bukkantak volna. Valószínűleg még évekig folytathatta volna tevékenységét, ha újabban nem helyettesíti a hamis bankjegyen az Egyesült Államok elnökének képét saját arcképével. Alighogy megkezdte a szokatlan önreklámot — letartóztatták! BODÖ BÉLA: ÚRHÖLQY Valamikor, Sí nas éveiben, tehát apáink idejében jelent meg az a '"is füzet, amelyet most vettem meg egy kis antikváriumban. Irta egy régen elfelejtett gyakorló Iskolai tanító és képzőtanár, a füzet címe ez: Magyartalanságok betűrendben. Alatta: Gyakorlati nyelvkalauz a helyes magyarság elsajátításában. Hozzá kell itt tenni: Ferenc József, az Osztrák—Magyar monarchia ideje volt ez. Ausztrián át sompolygott be nyelvünkbe a sok germanizmus. Van azután sok mulatságos dolog is a drága magyar nyelvünket védő füzetben, például a tanító úr kifogásolja ezt a szót: dalárda, jobb szerinte a dalló, vagy pedig a dalló kör. Hamweder helyett azt ajánlja, írjuk, s mondjuk ezt: hamuvevő, gyógyszertár helyett orvosságtár, uszoda helyett úszó iskola, vagy úszó (mint úsztató), uszály helyett: hűre, uszályos ruha helyett: húr cos ruha. No jó. De nem azért írom én ezt a tárcát, hogy egy rég meghalt nyelvész füzetecskéjét ismertessem, hanem azért böngésztem át az elsárgult lapu kis füzetet, mert mindenen, tehát ezen is rajta van az idő nyoma, akár a mohos köveken, a geológiai rétegeken, vagy hogy személyes példát mondjak: a szívemen, amely másképpen dobogott harminc évvel ezelőtt, hol túl hevesen is. — de ne beszéljünk most deres fővel szerelemről. Az idő nyomait keresgélni pedig érdekes, mert az idő láthatatlan, kézzel meg nem fogható, elektronmikroszkóppal sem tehető láthatóvá, színe, szaga, testi anyaga nincs. Csak a nyomait hagyja maga után. — most néztem a tükörben, mennyi ezüstöt pazarolt maradék hajamra, mennyi szarka- lábat szemem alá, no jó, magánügy ez. nem tartozik senkire. De eltértem tárgyamtól, arról akartam írni: a sok között hogyan találtam ebben a füzetben is az illó. elillanó időre. Na a sok példa között egy. Azt írja a szerző: „Urhölgy” úiabb keletű cím. ehelyett: hölgy Az „úr” jelző itt egészen fölösleges, mert hiszen narnszín őt csak nem címezünk hölgynek.” Vagyis vannak hölgyek, olyan asszonvok. akiknek a szerző ideiében új keletű címzés jár. ez: nrhölgv és vannak parasztnők. akiket, semmi esetre sem mondunk hölgveknek. Hogyan nevezzük a narasztnő- ket, akik nem hölgyek, arról a szerző nem ír. ebben az időben tigv lá+szik ez egyáltalán nem volt fontos. Havannánk nem közli, hogyan nevezzük a munkásnőket. vagy a varrónőket, vagy a mosónőket. Ellenben arról is van passzus: „Nagyság’’ használható „ön” helyett, de soha a megelőző név után, például Matild nagy- sád. Ilyenkor „nagysága” használandó. Vagyis Matild nagysága, Ilonka nagysága, Gizi nagysága, vagy pedig Matild úrhölgy, Ilonka úrhölgy, Gizi úrhölgy, bár az úr szó fölösleges. hisz parasztnőt csak nem címzünk hölgynek. Szó sincs arról, hogy én most egy régi nyelvvédő füzet szerzőjének társadalompolitikai szemrehányást akarnék tenni, vagy ezen a síkon a szerzőt akarnám támadni. Csak, mint említettem, az P1 iramló idő nyomait keresgéltem. Mert bár ma sem mondjuk a tsz-ek nőtagjainak, hogy hölgyeim, még kevésbé ezt: úrhölgyeim — nevetnének is rajtunk. De úrhölgyek nincsenek, s hölgyeket sem mondunk, avítt kifejezés ez is. Most legtöbbször azt mondjuk: kartársam, nemre, korra és foglalkozásra tekintet nélkül. Ülök a napokban a férfifodrászatban. amely arról nevezetes, hogy nemcsak a kasz- szában. hanem a fehérköoe- nyes kopaszító és szőrtelenítő személvvet között is van egy- eev feltűnően csinos nő Az én nyakamba egy mézszínhatú. égő fekete szemű, cinóber szájú állami berhélvnő gyűrte be az állami törülközőt. — Haivágás? — TTnfvá gás. — Borotvával? — Áhopv tetszik. — Utána hajmosás? — Utána hajmosás. AU mondják *ho~dS kespeare műveiben százezer szót használt, az ír parasztok nyelvszókincse pedig mintegy ötszáz szóból áll. Az állami fodrászatban úgylátszik elég egy féltucat szó is. Mert a féltucatba az is belefér, hogy még azt kérdezte a szép borbélynő: — Kiborotváljam? De nem így kérdezte. Hanem váratlanul, nyilván elgondolkozva. szokásból, megszo- kottságból. vagy talán, mert nem alkottak más szót, így mondta: — Kiborotváljam, kartársam? Most én mit feleljek? Ha csak annyit: — Ki! — Ez magyartalan. Azt kellene feleni magyarosan: — Borotválja ki. — Ez viszont keményen hangzik, olyan, mint egy parancs és nem mint égy felelet. Azt kellene feleni tehát: — Valóban, tessék kiborotválni. Vagy: igen. szeretném, ha kiborotvál- ná az arcom ... Egyúttal azonban tisztelettel megkérdeném mi az, hogy kartársam? Mármint, hogy én az ő kartársa vagyok? Én legjobb tudásom szerint író vagyok (hogy milyen, az más kérdés). 5 pedig szőrvesztő. kopaszító borbély. fodrász Kar+ársam? Vagy én vagyok tudtom és beleegyezésem nélkül, előttem is titokban: föd-' rász, vagy ő is író, esetleg] szintén tudtán kívül. Csak. ilyen módon lehetünk kartár-] sak, egyszakmabeliek, ugyan-! azt a foglalkozást űzők, hiszen' erre utal a kartárs szó. Szép dolog tehát, hogy egy' író társam borotvál és vág ha-! jat. egy kartárs, még szeren-' cse. hogy nem Veres Péter, an-! nak már bizonyára reszket a keze. Miután ezen elgondolkoztam .nemfelelt emrögtön otgé tam. nem feleltem rögtön. Ismét megkérdezte tehát: — Kiborotváljam, kartársam? Most már szólnom illett. Azt mondtam: — Nem szeretném, ha kiborotválna. hölgyem. Ugyanis érzékeny a bőröm, hölgyem. Hamar kipattan, hölgyem. Rámnézett, a tükörben, szája mosolyra húzódott. Honnan a fenéből, milyen régi időből tött ez a vendég már mint én. hogy höl evezi őt? Aztán meg is kérdezte: — Azt tetszett mondani: hölgy? Nekem? Én is mosolyogtam, bár a kése a nyakamon volt. — Igen. igen ... már úgv értem: a szívem hölgye... Sőt azt is mondhatnám, szívem úr- höl gye. Mert ilyen esetben még ezt az elmúlt szót is lehet használni. — Jaj de furcsa — mondta. És mert erre figyelt, kiborot- vált. Ki is pattant az arcom. volt szó? Ja igen, lapszemle. Hát igen. mai sajtónkban újra sok érdekes cikk olvasható. Például ez itt: A komplex brigádok szerepe a jövő évi terv elkészítésében. Ezt fennhangon elolvashatná Mákvirági kartárs. — Kérem ezt már olvastuk a Szakszervezeti Közlönyben: — Az más. Mindenesetre dicséretes, hogy ilyen foritos dolgokat figyelemmel kísérnek a kartársak. Menjünk tovább. Itt van például egy fontos cikk a Gépállomások és Állami Gazdaságok szerződésének elkészítéséről. Ezt talán Vi~ öámné kartársnőnk olvashatná fel; — De kedves vezető kartárs, mit érdekelnek bennünket a Gépállomások és Állami Gazdaságok, mikor mi szappangyár vagyunk? — SAJNOS, a szappangyártásról ma itt nem látok egyetlen cikket sem. De nicsak, van itt valami más. Azt mondja: „A szakszervezeti tagság részvétele a piac ellenőrzésén”* Ki jelentkezik önként a cikk felolvasására? —1 A vezető kartárs * n ha volna olyan kedves . ■,, — Nagyon szívesen, kérem, de ez a szúrás itt, az oldalamban ; ; : — A vezető kartársnak olyan puha baritonja van . *« — Hát hiszen, ami azt illeti s«i Volt idő, amikor ., * Ejnye, a kutyafáját, valaha, ha rázendítettem: „Hejde, minek turrrbékoltok, búgó vadgalan- booookHej, hová lettél; ifjúkor. *;! Az istenért, ne ásítozzanak ott hátul olyan hangosan! •—• Knédli ásít, kérem. — Ki van zárva. Knédli kartárs már alszik. De mondok én valamit önöknek, kartársaks tudják, hogy az ember jelleme megnyilvánul az ásításban is? Kérem, én ezt reggeli lapszemléink keretében figyelem. És azt hiszem, az élet hasonló érdekes tünetei mellett érdemes kissé megállni. Igen, kérem. Az emberi jellem tükre nemcsak az írás. hanem higy- jék el nekem, az ásítás is. Íme, egy példa: szegény boldogult nagyanyám 96 évet élt meg. Megfigyeltem, hogy csak este a vetkőzésnél kezdett ásítani. Először egyhangúan, vontatottan. Csak mikor már ágyban volt, akkor skálázott alulról fel, felülről le. Kérdem én: miért? Rájöttem. Tulajdonképpen nem ásított, hanem énekelt. Miért? Azért, kérem* mert családunk minden tagját “•mély muzikalitással áldotta *meg a természet. Hány óra .••van, kérem? !j! — Nemsokára nyolc. — HÁT ERRŐL még majd •••bővebben a következő alkalom- likőr. Kérem, keltsék, fel végérvényesen Knédli kartársatl ❖ — Ébredj, Knédli! 4- — Hogy...? 4* — Jó reggelt, befejeztük a ❖lapszemlét. ❖ — Aber. Ne mondd! Hány í'óra van? v | — Nemsokára nyolc. ❖ •— Ilyen hamar i5iV? ❖ t -----oOo-----❖ * Vadászat $ a temetőben Bécs óriási kiterjedésű köz- *£ponti temetőjének sírhantjai Jés sírkövei között koraősztöl ❖ egészen karácsonyig — vadá- szatot tartanak nyutakra, fá••..nánokra és foglyokra. * Tekintettel a sok díszcserijére és örökzöld növényre, az j? apróvadak a. temetőben egész Xfélen át találnak táplálékot és vezért rendkívül elszaporodtak. !•! A hatóságok már nem tudtak ❖másképpen védekezni ellenük, ‘fmint lton hogy tíz szakkáp- 4-zeit vadásznak „kizárólagos ^íxidászatj engedélyt" adtak. A %vadászok hetenként e.gy-két❖ vzer végigjárják a temető egész 'fterületét ahol ilyenkor a fegy- Vverek zaja veri. fel a temető ^szokásos csendjét. A tavalyi tyidénnhe-n a. vadászok 400 nyugat, több tucat fácánt és foglyot ejtettek el a temetőben. VLADIMIR KALYTCÖK (KASSA) Reggeli lapszemle csak rámféme egy kis jó pihenés, de mondják, eltávozhatok-e én a vállalattól akár egy percre is? — Tavasszal egy havi üdülésen tetszett lenni. — Ja kérem, az tavasszal volt. A munka azóta lényegesen szaporodott. Egyébként úgy tudom, nincs már egyetlen üdülési utalványunk sem. — Javasolom, hogy állítsuk össze a jövő évi üdülési tervet. — Kartársam, illik tudni, hogy az üdülések az üzemi bizottság ügykörébe tartoznak. És különben is, hogy lehetne ezt a fontos kérdést egy reggeli lapszemle keretében, tehát tíz perc alatt, elintézni? — Nem tesz semmit. Túllépjük a tíz percet. A legutóbbi lapszemlénk háromnegyed óra hosszat tartott. — Az más, kartársam. Miről is tárgyaltunk akkor? — A hülésnek a légzőszervekre való hatásáról. — No lám. Egy ilyen fontos kérdést nem lehet tíz perc alatt elintézni, ezt mindenki belátja, aki nem látja be. kérem, üljön a helyemre •.. Hogyan? Senki sem jelentkezik? Na látják, milyen csend lett egyszerre. Kérem, ott hátul költsék fel Knédli kartár- sart! — Knédli! Ébredj* — Hogy...? — Jó reggelt, Knédli* — Aber dehogy, kérem. Nem aludtam, csupán kissé elszen- deredtem, ugyanis tegnap este a sógorom születésnapját ültük. .. — Rendben van, de itt üljünk éberen, Knédlikém. Különben is, nézzük csak! Ajjaj! Nem sokára háromnegyed nyolc ... Térjünk a tárgyra* kartársak. Eredetileg miről is — KEDVES KARTÁRSAK, kartársnők, jó reggelt kívánok és mai reggeli lapszemlénket ezennel megnyitom. Kérem azonban a kartársakat ott hátul. ne ásítsanak, mert az ásítás ragadós. Pontosan fél nyolc van, remélem, mindnyájan kitűnően aludtak. Sajnos, én nem, én egész éjjel szúrásokat éreztem itt, az oldalamban ... — Bizonyosan reuma ... — Nem, nem, kedves kartársam, ez nem reuma, én a reumát jól ismerem. Más fene ez. kérem. Azt hiszem, ez az a bizonyos hekszensusz. Egyszerűen váratlanul kapja el az embert. De állítólag nem halálos. Hogy mi az orvossága? Én reggelente néhány tomagya- korlatot végzek, aztán kimasz- szároz az asszony és kész. De ettől eltekintve, fene egy kórság. — Reumatikus tünet. A nénikém is abban szenved. — Tünet ide, tünet oda, senkinek sem kívánom, még halálos ellenségemnek sem, holott jól tudom, hogy vállalatunknál nekem egyetlen ellenségem sincs, amint arról a kartársakat és kartársnőket múltkori lapszemlénk keretében bővebben tájékoztattam. Egyben felszólítom ott hátul a kartársakat, hogy ásításnál takarják el szájukat tenyerükkel, mert már engem is elkapott ... oooáááchrrrr ... No. Kissé eltértünk kitűzött té- mánkJtól, térjünk hát vissza a tárgyra, az idő pénz, ugyebár. Miről is vitáztunk? ■— A hekszensuszről. — Igen, igen, de még annalk- előtte... no... látják, nem vagyok képes visszaemlékezni. Nem is csoda. Ilyen éjszaka után ... Ja j! Ismét szúr... — Üdülésre kéne mennie a vezető kartársnak. — Hát szó ami szó, ugyanVarázsszerkereskedeimi l Vállalat | 1 San Franciscóban egy vál-\ llalkozó szellemű ember nem-? ! zetközi irodát nyitott a „va-c Irázsláshoz és a fekete mágiá-c ! hoz szükséges eszközök” fel-? 'vásárlására és eladására. Az? 1 irodában a denevér-vértől 5 j kezdve egészen az elefánt-i ! szőrig minden „kellék” meg-J ! rendelhető \ \ A nemzetközi iroda nemrégj 'Spanyolországból kapott meg-? 1 rendelést. Fehér kakas agyát,S \ bálnazsírt, méhviaszt és ha-? 'lőtt ember hamvát kérték. Az\ 'iroda természetesen nyomban? leieget tett a megrendelésnek.« ;A tulajdonos eddig csupán? 'egyetlen „varázsszerrel” ma-í Iradt adós: antiloptejet rendel-? |tek meg nála, s ezt még neme j tudta leszállítani. J I ------oOo----- < i Ház J ; a Csendes-óceánban < | Az egyik ausztráliai rádió-* [állomás a napokban hirtelent [megszakította adását, hogy fi-' Igyelmcztctést adjon a tengeren' ■tartózkodó hajóknak. A Sidney-« 'tői 40 kilométerrel északra« 1 fekvő Palm Beach lakói ugyan-* [Is egy úszó házat fedeztek feli ]az óceán hullámain. Kiderült,^ '[hogy dagály idején hatalmas* '[szélvihar tombolt, s az sodorta* ]!a házat az óceán közepébe. £ ....-......... ■■ ' "■■■
