Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

▼asárttati, 19*1, deeeasBier 8t

»TAKMAGTARORSZA6

9

/ fiatal fotóművészek kiállításáról

Fiatal fotóművészek kiállítása nyílt meg a napokban a Magyar Fotóművészek Szövetségének rendezésében Budapesten a Kereskedelmi Kamara mlnlaterraében. Képűnkön Molnár Edit munkája látható: Kislány portréja

Jövőre 100 férőhelyes sátortábort létesítenek Hollóstetői!, 60 férőhelyes turistaszálló nyílik Tokajban

Megyénk történelmi nevezetességű városait és községeit, természeti szépségű tájait az idén több mint 150 ezer hazai és külföldi turata kereste fel. Az idegenforgalom további fejlesztése érdekében a jövő «vre is széleskörű munkatervet készített az Északmagyarországi Intézőbizottság, és a Megyei • Idegenforgalmi Hivatal. Az eddigi tervek szerint a Blikk-hegység egyik legszebb részén, Hollóstetőn 100 férőhelyes sátortábort létesítenek. A májusban megnyíló táborban kölcsönzőt is berendeznek és ott gumimatracot, asztalt, széket, ágyneműt igényelhetnek a kirándulók.

1962-ban további lépéseket tesznek Tokaj idegenforgalmi fejlesztése érdekében. A világhírű boráról és történelmi emlékeiről híres községben már elkészült a fináncdombi kilátótorony, 90 padot helyeztek el a sétányokon, megnyitották a helytörténeti múzeumot és az állomás felé vezető úton betonjárdát építettek. A jövő év tavaszán befejezik a hidegmeleg vízzel, parkettás szobákkal ellátott 60 férőhelyes, átvonuló turistaszálló építési munkáit A község idegenforgalmi fejlesztésére a tanács is

nagy gondöt fordít. így például a tiszai strandfürdő kialakítására megvásárolja a kiselejtezett. Tass nevű személyszállító hajót. A hajó belsejében öltözőket, büfét és eszpresszót rendeznék be, fedélzetén pedig tánctermet létesítenék. Ugyanakkor a Tiszába 500 ember befogadására alkalmas kosaras strandmedencét építenek.

Ezenkívül az Északmagyarországi Intézőbizottság javasolta a műemlékfélügyelöség- nek és az illetékes szerveknek, hogy a sárospataki Rákóczl- várhoz tartozó egyik műemlék- jellegű épületet alakítsák át reprezentatív szállodává.

Valóságos üdülök az erdei munkásszállások

A Keletbiikki Állami Erdőgazdaságnak az Alföldtől a, csehszlovák határig húzódó, csaknem 100 ezer hektárnyi erdőségében több mint hatvan község dolgozói termelik a fát. A lakóhelyüktől távol eső erdőségekben dolgozók részére az erdőgazdaság 40 munkásszállást létesített.. amelyekben 500 dolgozót tudnak elhelyezni. Az újonnan épült munkásszállások, mint például a. kur- tabérci, a rejteki. a kerekhegyi. valóságos üdülő. A munkásszállók. egyharmadába már villanyvilágítást vezettek be. Az egész évben használt, öt munkásszálló szobáit fehérre festett. matracos. paplanos ágyakkal rendezték be. Valamennyi munkásszállást, felszerelték rádiókészülékkel. Minden munkásszálláson van már társasjáték, dominó, sakk. Kéthetenként rendszeresen felkeresik a munkásszállásokat a vándorkönyvtárral. A könyv iránti érdeklődést mutatja, hogy a munkásszállók lakóinak 80 százaléka olvas.

Az erdőgazdaság tervbe vette. hogy még a téli hónapokban két munkásszállásra. Répáshutára, valamint Szendrö- be televíziós készüléket szereltet be.

VIHAR RßtvA:

Az esztendők hegyormán

Apám, emlékszem, egyre szépült, amint lassan öregedett: mások fonnyadtak, elfakultak, a meg hamvas ezfistfa lett.

Ezüstfa, fehér pátriárka, szakálla csillogó patak s lággyá szelídült szeme tényé, miként az alkonyaié nap.

Homloka már-mar úgy sugárzott, mint kupolás égboltozat, melyen körbe rajzó csillagként kereng a tiszta gondolat.

Ot így mintázza az esztendők fűrgeujjú szobrászkeze: mígnem egy napon rámtekintett arcán a kész mű: jelleme.

Most lett csak az, mi igazan volt: a vénségben óm aga.

Nehéz éltét két ránc hirdette, a bölcsességet a ja ka. i'-'

Igaz valónkat felmutató, megmérő évek küszöbén, ó hányszor gondolok apámra az arcát felidézve én.

Rótta tornt-e majd a venseg, lehelve képemre fagyot, ahogy feltárja a világnak ami voltam, s ami vagyok . -»

Csak azt fosztja ki az öregség s készít neki sákátfejet, hiénávágyort az ajkára, kiben már benne rejtezett.

Apám az esztendők hegyormán megszépült a lelke szerint.

Mit vall majd rólam két szemem, ha sérti zúzmara behint?

Mikor pusztítva jő a rontás és ream emelne kezet;

Te vallj mellettem, életemről, tanúm: a szellem és a tett.

szám.

A képzőművészek jövő évi terveiből

Ä MAGYAR Képzőművészek Szövetségének Borsod megyei csoportja a párt művelődéspolitikai irányelveinek és az SZKP XXII. ltongresz- szusának határozata szellemében készítette el a jövő évi munkaprogramját. A csoport fontos feladatának tekinti: a munkásság és a parasztság, valamint a képzőművészek közötti kapcsolat továbbfejlesztését, a szocializmust építő megye életének ábrázolását. A célkitűzések megvalósítása érdekében a VII; Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállításon kívül a megye városaiban és községeiben — így Óz- don, Kazincbarcikán, Tisza- szederkényben, Erdőbényén, Sátoraljaújhelyen és Miskolcon — több mint 10 kiállítást nyitnak. Ezenkívül kétvándorCSÁNYIGYÖNGYI*

Karácsonyi muzsika

Fehér ruhát öltött a föld és moccanatlan áll, fehér ruhát öltött a töd, csak szíve muzsikál.

Akár szellő, ha ébredez, s csak lehelete jár, vagy pelyhezkedő, friss havon lépked egy kék madár,

csak annyi ez a muzsika, de száll, de száll, de száll, bebúvik minden kulcslyukon s a szívekre taláL

Ä szivekben, ott rmiarfkät igazán, mélyen, bent, fehér ruhában, fényesen a békesség, s a csend.

fcíáTlítóst szerveznek, amelyeket a megye falvaiban és üzemeiben mutatnak be. A két vándorkiállításhoz 30 olaj- festményt és 60 grafikát készítenek a borsodi festőművészek. A falusi és üzemi kiállításokon a csoport egy-egy tagja tárlatvezetést tart,

A Borsod megyei képzőművészek munkacsoportja jövőre az eddiginél is hatásosabban segíti a megye területén dolgozó öntevékeny szakkörök szakmai fejlődését, A hat szakkört kéthónaponként keresik fel a hivatásos festőművészek és tanácsokkal, szakmai fogásokkal segítik a tagok munkáját Emellett a képzőművészeti alkotások megismertetésére az dőbényei művelődési házban kis galériát létesítenek, ahol állandó kiállításon a magyar $ festőművészek alkotásait tóthatja a közönség, A megyei képzőművészek fejlődésének elősegítésére nyári művésztelepek létesítését tervezik Erdőbényén és a Bodrog-köz egyik községében, Ezeken a helyeken a dolgozó parasztok életét és a borsodi táj szépségét ismerhetik meg a művészek.

A *Bétw"

Ruházati Ktsi benaotta legújabb sport- ét mrutaa kollekciójának legszebb tnodcllj ru.

TV Rí téAJVSt

HARANQSZÓ ALATT

Csillagok hunyorogtak <^tdegf6'r^

volt, mert sebes őszi szél száguldozott a fák alatt, a fák fölött, mégsem akarództunk hazamenni. Az árokparton hallgattuk a magvetésben megöregedett emberek szavait, akik olyan se vége, se hossza történeteket meséltek. Mi, gyerekek megbújtunk a nagyok háta mögött, nehogy lássanak bennünket és eszükbe jusson ezt mondani:

— Hát ti még itt vagytok?. Az ördög bújjék a bőrötökbe ... s még ezek előtt mondjuk el a szoknyahistóriákat. Hej, ez a mai fiatalság! (Ezt mar akkor is mondták.)

Ezen a fázós, szombat estén azonban szerencsénk volt: az őszbajuszúaknak mi eszükbe se jutottunk, mert azok a menyecskék még így, emlékeztetőben is lekötötték a figyelmet.

Valaki egy Marcsa nevű fehérnépen kezdte köszörülni a nyelvét, amikor csoszogásra figyeltünk fel.

— Üj mesemondó — suttogtuk egymásnak, de ahogy közelebb jutott hozzánk a jövevény, torkunkon gurgulázott a jókedv, mert az dör- mögött magában.

— Itt egy bolond — kiáltotta nevetve egyik pajtásom, s mindjárt iszkolt.unk is, mert repült a kisszék, meg a szitkok özöne. Csak akkor csendesedtek meg az emberek, amikor hitték, hogy hazaszaladtunk. Akkorra odaért az a dörmögő jövevény is. Mi annak háta mögé szegődtünk, s úgy lopakodtunk vissza. Közel nem mertünk menni a mesélőkhöz, mert attól féltünk: újra repül valami a fejünk felé, de azért jól hallottunk mindent.

— Dicsértessék a Jézus Krisztus — hangzék éjtatosan a mi embérünk ajkáról.

— Mindörökké — fogadták többen, s valaki ezt suttogta:

— Ez a Szentes Pista.

Az igy titulált ember meghallotta, s mindjárt megfelelt:

— Az vagyok, Krisztusban szerelmes társam .. . Szabad leülnöm közétek?

— Szabad — mondták a nyelvek.

— Látom, mindenki az én hitemet vallja,

imádkozzunk tehát.

Imádkoztak az emberek. Az esti szél elvitte hangjukat, s a kis bogárhátű házacskákban hallgatóztak az asszonyok, azután sokan kérdezték a semmitől:

— Mi ütött ezekbe? A végórájukat érzik? Vagy talán csúnyákat mondtak, azután le akarják imádkozni?

Azután mi feleltünk ezekre a kérdésekre, mert hazamentünk, gondolván: itt több mese nem hangzik, s mi azután megmondtuk az asszonyoknak:

— Itt a Szentes Pista.

Erre a mamák letették a fözőkanalat meg a szakadt gúnyát, azután mentek imádkozni. Mondanom sem kell, hogy bennünket is küldtek, mert ugye, aki a Szentes Pistával imádkozik, az „idvezöl”. Féltem kimenni, mert ha eszükbe jut az öregeknek, hogy mi erre, a nagytekintélyű szentemberre azt mondtuk: bolond, hát úgy a falhoz dobnak, mint a pá- kosztos macskát szokás. Azért kimentem. Nem dobott senki a falhoz, mert imádkoztam, s én Szentes Pista közelébe férkőztem. Ha más csodálja, megnézem én is, mi csodálnivaló van rajta.

Már fönt volt a hold, * .láttam

7 hosszú nyakát. bozontos szemöldökét. Gül Baba krumpliformájú fejét, meg szakadozott kabátját. Gyerek ésszel azt gondoltam: ilyen szent embernek szebb ruhábarj kellene járnia. Kerülne is neki, mert nagyapám egyszer azt mondta: jómódú gazda. Ha pedig valakiről fgy beszéltek, akkor annak legkevesebb negyven hold szántója volt.

S ha teheti, miért jár szakadt gúnyában?

Hiszen a tisztelendő úr is aranyhímzésű ruhában misézik. Pedig őt nem is hívják szentnek, így merengtem az imádkozás alatt, aminek félóra múlva vége lón, mert a szent ember félbeszakította, mondván:

— Holnap szántani kell, isten áldjon benneteket.

— Ügy bizony — fordult felém nagyapám —, neked is korábban kell felpislantanod, mint máskor. Kijössz velem a határba. Nagyanyád mos, azután mondta, hogy vigyelek el, ne lábatlankodj otthon.

örömömben megcsókoltam az öreg ráncos kezét, mert szerettem a mezőn bolyongani. Egyebet nem kellett tennem, ha nagyapám elhívott, mert az is csak bolyongott, vigyázó szemmel. Bekukkantott a kukoricásokba, a lóhere-földre, megnézte, hogy nem lopják-e a Perei Jancsi új tökjeit, nem legeltetik-e a gyerekek a Tüskekovács lucernáját. S nekem nagy mulatságomra szolgált, amikor az öreg mezőőr tolvajt fogott.

örültem, amikor Kenderesi Pis-ta bácsi odament nagyapámhoz akkor este, s titokzatosan suttogta:

— Te Gyuri, azután jól kinyisd ám a szemedet. mert...

— Bízd csak ide — nagyapám kihúzta gör- nyedtségét, mintha azt akarta volna mondani: „A tolvajt megfogom.”

Hát. ezért örültem, mert tudtam, hogy holnap megint mulathatok az elcsípett bűnös ré- müldözésern.

Hűvös vol< a 1i«Jim1,4,VmSS£Í

Mire odaértünk Kenderesi Pista bácsi kukoricaföldjéhez, keleten tűzrózsák égtek.

F r— Meleg lesz f? — így nagyapám;

■— Az — többet nem is szóltunk egymáshoz, mert szekeret láttunk a tagúton. Felénk zörgő tt. Mi megbújtunk Kenderesi földje végén, a bokrok között.

A szekér elhaladt, s egy másik dűlőben állapodott meg. Mi azért vártunk. Délelőtt Kenderesi Pista bácsi kukoricája körül tanyáztunk.

A faluban delet harangoztak. Mi előbújtunk rejtekhelyünkről, előszedtük cók-mókjainkat Ettünk.

— Nem lop itt már senki. Éjjel csennek — mondtam szalonnázás közben.

— Éjjel nem, mert feltűnő. Hanem .t;

— Pszt...

Megzörrent a kukoricaszár, reccsent a csutka, s a harangszóba, meg a zörgésbe alázatos hangú dörmögés vegyült. Abbahagytuk az ebédelést, s nagyapámmal a zaj felé lopózkod- tunk. Már láttuk az embert, aki törte a kukoricát. Megálltunk, s néztük, hogyan kapkodja le a kukoricafejeket a szán-ól, s milyen mohósággal dobálja bele a zsákba. Zúgott a harang a falu tornyában. S ez az ember így dörmö- gött, miközben telt a zsák:

— Miatyánk isten, ki vagy a mennyekben, de gyönyörű kukorica ez.

— Jöjjön el a te országod, micsoda csövek

ezek. |

— Legyen meg a te akaratod, még a másik zsákot is megszedem.

— Ámen — harsogta nagyapám, s a tolvaj Gül Baba krumpli-forma feje megmerevedett, apró szemei rémülten tekintettek felénk, azután ledobta a zsákot, kinyújtotta hosszú lábát s futni akart, de már akkor mi is ott. voltunk mellette, s nagyapám elgáncsolta. Szentes Pista pedig — mert ő volt a tolvaj — elesett, ledöntve három szegény kukoricaszárat

— Szóval szép ez a kukorica, szentatyám? — kérdezte nagyapám, s a szent tolvaj akkor kezdett el igazán imádkozni, úgy, hogy triesztire hallatszott, mint a harangszó, s úgy, mint akit nyúznak.

Elegancia a hegyekben