Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-23 / 302. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 302. *2ám Ara: 50 fillér 1961. december 2.1. »0mhal A hadsereg készen áll Myugat-Srián felszabadítására — de Indonézia még reménykedik a tárgyalások lehetőségében Djakarta (MTI) Djakartöban pénteken tö­meggyűlést tartottak és ezen Sukarno indonéz elnök beszé­det mondott. Sukarno felszólí­totta az ország lakosságát, kü­lönösen a fiatalságot, minél nagyobb számban jelentkezze­nek a hadsereg .soraiba, hogy részt vegyenek Nyugat-Irián katonai felszabadításában és később a szigetet politikailag és gazdaságilag az indonéz ál­lamszövetséghez csatolják. Sukarno ismét hangsúlyozta, Indonézia hajlandó tárgyalni a holland kormánnyal. A tárgyalásoknak termé­szetesen csak akkor van értelme, ha Hollandia kész hozzájárulni, hogy Nyugat- Irtán átadását a megbeszé­lések kiindulópontjává te­gyék. A nagygyűlés résztvevői ez­után határozatot fogadtak el, amelyben támogatásukról biz­tosítják az indonéz kormány­nak Nyugat-Irián felszabadítá­sára tett lépéseit. Az indonéz kormány szóvi­vője nyilatkozatában hangsú­lyozta, Indonézia még mindig reménykedik abban, hogy Hollandia hajlandó békés tár­gyalások útján átadni Nyugat- Iriónt. Ez az oka annak, hogy a kormány még nem adta ki a parancsot Nyugat-Irián fel­szabadításának azonnali meg­kezdésére. Csak a hollandok hiszik — folytatta —, hogy elavult fegy­verekkel ellátott néhányezer katona meg tudja akadályozni Nyugat-Irián visszatérítését Indonéziához. Kijelentette, meggyőződése, hogy az indonéz hadseregnek csak néhány napra lenne szüksége, hogy sikeresen végrehajtsa Nyugat-Irián felszabadítását. Soedharmono légügyi alezre­des megelégedéssel nyilatko­zott a nyugat-iriáni határ mentén tartott indonéz had­gyakorlatokról. Csapataink ké­szen állnak — hangsúlyozta — és megkezdhetik Nyugat-Irián felszabadítását. Dobi István távirata dr. Rajendra Prasad elnökhöz Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte dr. Rajendra Prasad-ot, az Indiai Köztársaság elnökét abból az alkalomból, hogy az indiai csapatok felszabadítot­ták Goa, Damno és Diu volt portugál gyarmatokat. A távirat hangsúlyozza, hogy a volt portugál gyarmatok fel­szabadításával, a több mint négy évszázados gyarmati el­nyomás utolsó maradványai­nak felszámolásával, az indiai nép biztatást adott a még gyarmati rabságban sínylődő népeknek felszabadulásukért vívott harcukban. (MTI) Eddig nem szivárogtak ki részletek a bermudai találkozóról Az AP kommentárja szerint Kennedy és MacMillan csütör­tökön elsősorban arról tanács­kozott, milyen módon tárgyal­janak a Szovjetunióval a ber­lini kérdésről. Salinger, az amerikai elnök szóvivője ki­jelentette, hogy „megegyeztek azokban a lépésekben, amelyet ezen a téren tenni lehet”. Az AP rámutat, hogy ez még tá­vol van egy pozitív záróközle­ménytől, mível tekintetbe kéül venni De Gaulle makacs szem­beszállását a tárgyalások gon­dolatával, s az angol—a me­Csőmbe szerint még nem érvényes a kliensi megegyezés FXISABETHVILLE Csőmbe elisabethvillel iro­dája csütörtökön este közle­ményt hozott nyilvánosságra. A nyilatkozat, amelyet maga Csőmbe nem is irt alá, hangoz­tatja, hogy a katangai tartomá­nyi elnök és Adoula kongói miniszterelnök kltonai meg­állapodása még nem érvényes. Csak akkor emelkedik érvény­re, ha a kátángai „kormány és parlament” megvizsgálja és jó­váhagyja azt. Csombénak nem volt felhatalmazása „a katan­gai nép nevében” bármiféle ok­mányt aláírni — jelenti ki a közlemény. LEOPOLDVILLE A katangai közlemény el­Megyénk új vasútállomásai \ szuhakátló—mucsonyl új, korszerű Állomás, amely az orszAR egyik legszebb vidéki Állomása. Építése 52 millió forintba került. December 31-6n adják At a forgalomnak. Forgalmi részlege már működik. RudabányAn, a Nehézipari Minisztérium építtetett gyönyörű, új állomást, amely szállitAsl szempontból igen nagy jelentőségű a Szuha és a Sajó völgyében. Az új állomást 1962. január 1-én ad­ják át rendeltetésének. (Foto: Szegedi) hangzása után Adoula kongói miniszterelnök rendkívüli saj­tóértekezletet tartott. Közölte, öt napot ad Csombénak, hogy küldje el képviselőit a kongói parlamentbe és léptesse életbe Katanga tartomány visszacsa­tolását. A katangai közle­ménynek a ratifikációra vonat­kozó részét Adoula miniszter- elnök szándékosnak minősí­tette és kijelentette, Csőmbe ürügyet keres, hogy kibújjon vállalt kötelezettségei alól. Ha Csőmbe nem teljesíti saját ígé­reteit, a központi kongói kor­mánynak erővel kell rábírni erre. Adoula nyilatkozatából kitűnt, hogy nincs szándéká­ban újabb tárgyalásokat kez­deni Csomóéval. rikai megegyezéstől még jó utat kell megtenni a közös nyugati álláspont kialakításáig. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint a bermudai találkozó leginkább aggasztó „eredménye” esetleg az lesz, hogy az Egyesült Államok — talán Anglia részvételével — a Szovjetunió figyelmeztetése ellenére hamarosan felújítja a légköri atomkísérleteket, s így új lökést ad a iegyverkezési hajszának. Kennedy és Mac­Millan meghallgatták a szak­értők jelentését ezekről a kér­désekről, s nézeteik „teljesen megegyezték”. Sálingért megkérdezték, szó volt-e a légköri atomkísérletek felújításáról. A szóvivő kije­lentette, nem hajlandó a meg­beszélések lényegéről tájékoz­tatást adni. Az AP azt írja, hogy az amerikai légköri atom­kísérletek felújítása olyan dön­tés, amelyet fokozatosan „ad­nak be” a világ közvéleményé­nek. Az AP értesülései szerint a tanácskozások második napján főleg Nyugat-Berlin és a nuk­leáris fegyverkísérletek kérdé­séről volt szó. A tanácskozások befejezté­vel záróközleményt adnak ki. (MTI) Befejezés előtt áll a Kilián-lakótelepi 10 emeletes toronyház 1 : 1 Julii Kedves vendégek Makkosbolybán Hegyek kőié hhű borvidékén. Ügy elbújt az erdőrengetegben, hogy bizony Makkoshotyka Hegyalja nagy­nem könnyű rátalálni. A közel­múltban mégis igen kedves vendégek érkeztek a makkos- hotykai úttörőkhöz. Pedig nem kisebb helyről, Varsóból érkez­tek Makkoshotykára. A Len­gyel Uttörószövetség egy kül­döttsége, amelyben részt vett az országos főtitkárhelyettes, a lengyel nagytábor parancs­noka, az úttörök lapjának szer­kesztője és Varsó város úttörő titkára. Miért éppen Makkoshotykára látogattak el borsodi útjuk során a lengyel úttörő vezetők? Erre Fazekas Lászlóné megyei úttörő titkár és Pecze János, a sárospataki úttörőház vezetője azt a magyarázatot adta, hogy a vendégek egy jól működő kis csapattal kívántak megismer­kedni. A makkoshotykainknak pedig kétségtelenül jó hírük van egész Borsodban.' A pajtá­sok szorgalmasak, a pró búzá­sokra lelkiismeretesen készül­nek. Segítenek szüleiknek a termelőszövetkezetben. Nem­régiben különféle virágmagva­kat gyűjtöttek és küldtek a szovjet pioníroknak, s nyár vé­gétől késő őszig minden évben mázsaszámra szedik és adják át a csemetekerteknek az erdei fák, elsősorban a fenyő-, tölgy-, éger-, szil- és juharfa magvait. Az értük kapott pénzen, to­vábbá a műsoros estek jöve­delméből televíziót, magneto­font, többféle játékot, felszere­lést vásároltak már maguknak. Szóval eddigi munkájukkal mindenképpen rászolgáltak ar­ra, hogy ók fogadják kis falu­jukban a lengyel vendégeket A Daitások Kocsis Márta, H pajiasOK, nkovics Má­ria, Csabai Antal, Bodnár Ernő és a többiek azt se tudták, hová legyenek örömükben. Hi­szen idegen látogatók még so­hasem jártak Makkoshotykán. A termüket gyönyörűen fel­díszítették képekkel, virágok­kal, hímzett térítőkkel. S ami­kor megtudták, hogy van a vi­déken egy lengyelül tudó néni, lengyel nyelvű üdvözlő felira­tot is készítettek segítségével, ami nagyon tetszett a vendé­geknek, mert — mint megje­gyezték — a szöveg teljesen hibátlan volt. Virággal, aján­dékokkal kedveskedtek a láto­gatóknak. s ezenkívül a Len­gyel Uttörőszövetségnek is küldtek egy több részes színes zászlót, s az egyes cikkekbe orvosi rendelőt, mozit, bölcsö­dét, tnllanyt. televíziót hímez­tek, ezzel jelezve azt a nagy fejlődést, amely a felszabadu­lás óta Makkoshotyka életében is bekövetkezett. A vendégek egy lengyel nép­viseletbe öltöztetett hatalmas babával viszonozták az aján­dékokat. Ezután a makko.s- hotykai pajtások magyar és lengyel népdalokat énekeltek, majd a vendégek és a vendég­látók megtanították egymást játékaikra, úttörő köszöntései­re és a jó kedvet, hangulatot teremtő lengyel, magyar csata­kiáltásokra. Biznnv kés6 estére iárt Dizony, már az i(JÓ s a vendégeknek indulniok kel­lett. mert még aznap éjjel Budapesten várták őket. A paj­tások körülvették a gépkocsi­kat és a frissen tanult lengyel köszöntésekkel, csatakiáltások­kal búcsúztak kedves vendé­geiktől. (h. j.) Ce több. se kevesebb, ép- *-* pen 10 esztendeje, hogy „legutóbb” itt jártam — ju­tott eszembe, amint átléptem a Lenin Kohászati Müvek csa­vargyárának küszöbét. No, az iroda semmit sem változott — konstatáltam. Már legalábbis, ami a helyiséget, meg a zsú­foltságot illeti. Csupa ismeret­len, új arcok fogadják a régi ismerőst. Ismét 10 éiv előtti lá­togatásomat idézi, amint a gyáregység- és az üzemvezető után érdeklődve válaszolnak: — Tárgyalnak. Hiszen akkor éppen jóikor jöttem, legalább együtt talá­lok mindenkit, aki illetékes az „adatszolgáltatásra”. A „beje­lentés” után (no, ez már vala­mi új volt, azelőtt anélkül köz­lekedtem. mintha csak a kol­lektívához tartoztam volna), végre a régi ismerősökre nyit­hattam ajtót. — Erőt, egészséget — álltam meg egy pillanatra, várva, hogy megismerjenek. Az első idegenkedő tekinte­teket aztán baráti mosoly vál­totta fel. Hellyel kínáltak a kerekasztal mellett, s pár per­ces „elnézést kérünk” után befejeződött az értekezlet. A résztvevők között hárman vol­tak „régiek”. Nagy Béla elv­társ, a gyárrészleg vezetője. Kovács Miklós, az üzemvezető és az üb-titkár. az öregharcos. Az újraismerkedés azzal kez­10 ér után dődött, hogy: hát a család, meg mi újság? Ami persze dú­san akadt, mivelhogy 10 év (sajnos!) nem kevés idő. Azt viszont mind a négyen kikér­tük magunknak, hogy öreged­tünk volna valamit is a gyor­san iramló évek alatt... És a gyár, a mindig csak dicsérő jelzővel emlegetett csavargyár? — Az meg éppen, hogy fia­talodott Jót tett neki ez az utóbbi évtízed — indította a hivatalos témát még mindig mosolyogva Kovács Miklós, akin a 10 év csak súlyának né­hány kiló szaporulatával mu­tatkozik. Csak győzzem jegyezni, pe­regnek az adatok. Az utóbbi évek során át- csoportosították mind­két üzemben a gépegységeket, jórészt felújították a gépparkot főként a melegüzemét, Az át­csoportosítás ott már be is fe­jeződött még tavaly, a hideg­üzemben meg a jövő év első negyedére végeznek ezzel az igen nagy körültekintést igénylő munkával. A gépeket a gyártmányok technológiai folyamatának megfelelően rendezték át. Erre igen nagy szükség volt, hiszen megválto­zott a csavargyár profilja is. 10 évvel ezelőtt elsősorban a MÁV részére készítették sok­ezer vaganszámra a heveder- csavarokat. Most a MAV-meg- rendelések csökkenték, s ezért — alapos piackutatás után — újabb gyártmányok termelé­sét kellett előkészíteni. — Az egyik ilyen új gyárt­mányunk a bányák korszerű biztosításához szükséges acél- tám-csavar. Egy másik: Cseh­szlovákia részére exportálunk vasúti csavarokat. Ugyanakkor egy harmadik új gyártmány­nyal kísérletezünk. Ez az úgy­nevezett őrlőgolyó. Ezt Jugo­szlávia rendelte meg cement­gyárai részére, mészőrléshez, — sorolta az üzemvezető. persze az új gyártmányok bevezetése nem megy olyan simán, mint ahogy sze­retnék. Probléma? Akad. Né­ha több is, mint ..kellene”. — Az újfajta csavarok munkaigényesebbek minden eddigi gyártmányunknál — mutatott egy pár mintapél­dányt Kovács elvtárs. — Míg a régebben gyártott csavarj pin­kát általában három gyártási művelettel készítettük, ezek­hez hét-nyolc művelet is szük­séges. Érthető gondot okozott ez a műszakiaknak, fizikaiak­nak egyaránt — Kéthónapos tandíjat fi­zettünk érte — mosolyogott el kicsit kesernyésen az üzem vezetője. — A műszaki felada­tok is merőben újak voltak, no meg a gépeken dolgozók- nak_ is be kellett gyakorolniok az új munkát, az új mozdula­tokat. Hanem érdemes körül­nézni — invitált az üzembe. S míg a katonásan egymás mellett sorakozó gépek között haladunk, amelyek nagyszerű­en áttekinthetővé teszik az üzemet, tovább magyarázott az üzemvezető: — Ha emlékezik rá. mindig a legjobb egysége voltunk a kohászatnak. Tíz év alatt is teljes egyenletességgel ívelt felfelé a termelésünk. Ma már körülbelül a háromszorosát termeljük az akkori mennyi­ségnek. Most meg a kéthóna­pos tandíj miatt, egy-két szá­zalékkal adósok maradunk az évi tervünkből... § láttam rajta, őszinte ke­serűséget okoz az adós­ság gondolata neki is. Persze, a tandíj! Hanem, gondolom, most. 10 év után sem kell őket féltem. Ahogy én ismerem a csavargyáriakat. 1962-ben leg­alább annyival megpótolják termelésüket, amennyivel most adósok maradnak. Arról meg majd — ig ’rém — ismét be­számolok. Radványi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents