Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-12 / 267. szám
ftSEAKMAGYARORSZÄG 7 IRODALOM - MŰVÉSZET J&ffASZ SÓZSKF: 99 Oszelep vadászaton Még az. átmenti fű harmatos volt reggel, ahogy elindultunk a vizsla-seregget — Őszelő-vadászat nyúlpeosenye fezei, . parafadng&t-nyelt butykosba tett vízzét Fényesrekent szekér könnyüláhú lova röpített bennünket messze, valahova. Port-rvgott patákkal feleselt a hajnal s ébredezett a kedv bátortalan daliad. Emlőiének is emlék, halvány ború ma már: Kocsizörgésünkre mozdult meg a határ. Azután pásztázva befogtuk a szántást, tarlót, kulooricást, meg ahogy jött: mást-mást. Vig kalapálással csörgettük a száradt, ószfelé sárguló kukoricaszárcvt. ' Leppentyűs volt rajtam kis falusi szoknya s libbentcttem vele fáradt kuvaszokra. Hajtógyerek voltam, mint a többi társam, loholtam a nyűiért., .hogy élve hagy lássam. S ebédpihenőkön akácos tanyában ernyedt bizsergéssel terült szét a lábam. Nem mókázott más sem, szép pihenve ettek vajast, tojást, sonkát, kapros körözöttet. Törődött a gazda velünk is, ha ráért; — De lopva hajoltam a kenyér hajáért... Ernyei Gyula indonéz műfordítása MBAM SAMKNIt SZERETŐK Csak a fák hajtása beszél, a vizek rombolása szól a föld sebeiben; ■ ők: két felhangon hegedű, az ideg vár bennük a test viharaira. Előszűr a szem mondja ki, aztán a kéz, amit sohsem lehet kimondani, aztán mcgtelítődnck, s nagy tündöklésben előbuknak az ember kész fogalmak S hang a hangra —: az ölelkezés szédülete a testben és a testen túl, a dolgok serege énekelve megindul körűjük: a? öröm visszhangjak BORSODI GYULA: Üzent a régi iskolám Már elmosódtak bennem a képek, a csengő hangját is elfeledtem. De egy-egy emlék még vissza téved, — ott ülök néha képzeletben a régi padbán, — rámimerednek bevésett jelek, igék, nevek, Az örök-létbe így jutott be egy-egy diáklány, — az, hogy szeret, ott állt a fában, ott őrizte ártatlan arcát, butus szemét, — Jaj, de^ bizony már elfeledtem hűtlen gonoszán mindnek a nevét. Csak számtanórák szigorú szeme villan rám ott a katedra fölött, Felállók s szólok: Régi fiatók most számotadni ide visszajött Intenek, jöjjek. A tiszta tábla s a kréta ott vár: Írd egyenleted! írd csak nyugodtan. Reszket a kezed? — Igen, egy kicsit. Rossz diák voltam, tudjátok, olyan nehéz volt nekem, hogy átvergődjek két ismeretlent tartalmazó egyenleten. ' Izsák József: Mindenkinek a magáét. Az I. Miskolci Országos Grafikai Biennale anyagaiból MOZASA: ' A tűzhányó lábánál Idegyűjti a szép időjárás a virágillatok édes terhét, ritka köd gomolyog lassan, párás folt, bánatát töri az erdő szét Szeöő fuvoíázfk a fákon, és felhő akad a fenyőfaágon, az ég fehérségét itt csodálom míg új színeket fest a természet A hallgatás, a csend mindig ily nagy, fészkéről lebbenve madár száll, a föld türelmes, mélázó, tikkadt, méhéből kinyíló virágra vár. A hallgatás, a csend mindig ily nagy, még tétován vár a fényre a táj.... S az életben, — jaj, — azóta látom, sok ismeretlen les ránk mindenütt. Ha picit jobban figyeltem volná ... — óh drága órák! — könnyes a szemük! S a képek máris villannak tovább, *— Látó. ? Visszahív régi iskolád! Te is kedves vagy néki még ma is, nemcsak a fényes, eminens diák. Ünneplő szívén pihenj meg kicsit, Ma visszavárja minden volt fiát! NYIKES IMRE: VONATON * Kedves, nevedet zakatolja a gyors s a fanyar-füst illatú, elsuhanó táj fel-felidézi bennem a képet, ahogy ott álltái . .. Múlik lassan a nyár, a gyümölcsfákon már érik a hamvas szilva, sárga viragzású makuka — mifelénk így hívják — fordul a napra élénkszép mosolyával, úszik a tenger-zöld közt, s a tengeri-szárak izmosodó sokaságán gyűlik a termés. Bö kacagással huppan a földre a sárgult körte, hírnökeként az aranynevetésü ősznek, amely majd újra elém hoz . •, 1961. augusztus Rozanits Tibor: Orház, J>t t Valami Bura navazutü gä*Ä SKT£ * fickó, testvérek, sohasem hallott a csiszolókról. Fiatal volt p tapasztalatlan, akárcsak ti. Egyébként ritkán lehetett hallani a szavát. Magába húzódott, a fiúk pedig békén hagyták, “ftért lopnád el az ostoba iszákját, mikor úgyis elhagyja ő *^ega mindenét — mondták —, de azért bizony haragudtak rá, mert ritka tempósan evett, ö azonban nem törődött ve- Jük. Lassan étkezik, mondta, hogy hamarabb jóllakjék. Mindazáltal, e rossz szokásán kívül, senkinek sem volt bizonyítóivá, miszerint ez aiBuru tökkeliitött lenne. Hogy f^akképzellen? Hát, annyi baj legyen! Majd adódik elég alkalma tanulni! S már töprenkedtünk is, gyakorlatilag vizs- Sálgat.tuk, miként kezdjünk vele munkához. Hiszen addig — “a jól emlékszem, 1950-ben jártunk — szolga volt. Nosza, a szervezet elhatározta, hogy embert farag belőle, és a fiú olvasni kezdett. Állandóan olvasott, s a telepre járó lapokat, folyóiratokat is mind átböngészte. Akkoriban keveset tudtam róla. Egyik este, amikor szó- ka elegyedtünk, elmesélte, hogy egy húsvét alkalmával, a feltámadás éjszakáján, beteg ismerősét látogatta meg a vá- I'°si kórházban, ahol különös teremre bukkant. Ott, mondotta, vetített képeken éppen Jézus mégkínzatósát mutogatják. s aüg ült le, egy kövér úr telepedett mellé a feleségével. Az úr a nagyságára pillantott, és azt mondta: „Majd “eltsél fel, Lito, amikor keresztre feszítik!” Azzal az ember el is szundikált. Később, miután az asszony úgy cselekedett, áinint meghagyta, az úr miért, miért nem, felpattant, s éktelenül káromkodni kezdett Az emberek pedig mind köré gyűltek. ■ És az a Buru, akiről beszélek, nevetni kezdett a maga ''ojátos módján, mintha hastífusza lenne. Nem kacagott tele- Sí^á.ijal, hanem hogy is mondjam: inkább csodálkozó ijedtségei nevetett. Te jóisten! Mintha nevetni se mert volna! Azután, hogy szavamat ne felejtsem, a fiú arról kezdett Okaiéi ni, hogy. a falujában .volt egy vénasszony, akit sokan Tjcgfizettek a módosabbak közül, csakhogy könyörögjön éretjük és az elhalt hozzátartozóik leikéért. Szó se róla, a bába nivő volt, s amennyire megfizették, imádkozott is. Szapora föld re borul ássál gyűjtötte a bankót: ebből élt meg... Csak hallgatom, hallgatom ezt a Burnt, s nem tudom felfogni, mi üthetett belé, hogy előáll ezekkel a történetekkel. Hát, amint jobban szétnézek, látom, hogy körülötte hro- SlJrák fekszenek, tudományos brosúrák, a vallás keletkezé- ®éröl. VASILE REBREANV: A CSAVAROSESZÜ (Karcolat) Egyik napon, az ebédszünetben, jön felém és megszólít: — Barbu bátyám, mit szól, ha felmászok annak a toronynak a tetejébe, mi? — Leesel — mondom. — Ez nem valószínű ... A torony az üzem kéménye volt. a vegyipari üzemé, amelyet épitettünk, s elérte úgy az 55—60 métert Mit szólsz, Petris, elérte a hatvanat? — Eredj mór! — mondom Burunak. — Nincs, tapasztalatod, testvér, s eszedbe ne jusson fölmászni, mert csak leszédülsz, és összetöröd a kobakodat. Ezt mondom, de amire megfordulok, hogy hívjam a fiúkat, íme a fickó már a torony tetejéről integet Később szinte naponta ^kapaszkodott a ké" menyre. Elkapta a szenvedély. Fölkapaszkodott oda, és a messzeségbe bámult. Tulajdonképpen nem is tudtuk, mit akar. Csak nézett, meresztette a szemét, mintha egyszerre mindent át akarna fogni a tekintetével. Máskor hozzám lép, és azt mondja: — Barbu bátyám, tudod, hogy nem érzem jól magam? — Eredj az orvoshoz, mondom, mert biztosan beleszédültél a sok kapaszkodásba. És elment. Rá egy napra szólok a fiúknak: „Gyertek déli szünetben a betegszobába, hadd nézzük meg, mit csinál az a Buru. Lehet, hogy halálán van. s mi meg se látogatjuk. Mégiscsak a barátunk volt, vagy mi az ördögi” És szünetben elindult az egész csoport. Valamelyikünk, nem tudom honnan, még virágot is szerzett.^. Belépünk, keressük, érdeklődünk utána: semmi! Buru eltűnt! Valami történt vele. Vagy hazament volna a falujába? De hát hogyan? Elmegy szó nélküí? Nem értesíti sem a telep vezetőségét, sem engem, aki közvetlen felettese vagyok? Még a szervezet: titkárának sem szólt, pedig vele jóban volt. Az ügy kezdett bonyolódni. Hogyisne, mikor elhagyod a telepet, és mész a fejed után! Buru csak két hét múlva került elő. „Hol voltál, testvér — kérdem. — Mi történt?” ... De senki sem tudta kiszedni belőle, hogy merre járt. A szervezet pedig azt üzente, hogy meg kell vitatni az ügyet. Várjunk csak, nézzünk utána. Hadd mondja meg ez az ember, hogy merre kóricált. Volt valami elintézni valója? Ki tudja. És amíg nem tudod, nem ítélheted el! Néhányon rámondták, hogy fegyelmezetlen, meg ehhez hasonló, de Buru egy szót se szólt: nem mondta meg, merre mászkált. Csak hallgatott makacsul. . Mások azt mondták, hogy bár szakképesítette magát, rossz munkás. Egyszóval, körültapogatták a hibáit, ráaggattak minden rosszat. Végül vitára bocsátották az ügyét. És csak itt, ezen- a gyűlésen vallotta be. hogy Constan- cán volt. Ekkor, amint ezt megtudta pár IMSZ-tag. mind rátámadt. Hogy így, úgy. azért utazott oda, hogy fürödjék a tengerben, vagy valamiféle lány miatt. De odajött a titkár, akivel Buru jóban- volt, s azt mondta: „Hogyan fürödhetett volna, hiszen nincs arra való idő!” I pattoglak a nagyszájúak, Lan) va.l a dologban, s .j0hb ha beismeri, hogy átlépte az erkölcsi határt. Nem is beszélve az önkényes eltávozásról ... Bura, aki egész idő alatt hallgatott, most váratlanul megszólalt: — Voltam Predealon. Jártam Brassóban, Temesváron és Bukarestben. És Iasi-ban meg Piatra Neamton is jártam. S Ada Kaién, Kolozsváron és Domavatrán is... Személy- vonattal utaztam. — Miért személyvonattal? — kérdi az egyik. — Mert lassabban megy — mondja Buru —, és mindent láthatsz. Végül mégis megbüntették az igazolatlan távozás miatt, később pedig ismét elmesélt mindent, amit látott. Beszélt a haza szépségeiről. És kacagott. Én reá néztem, s ebben a percben félidéztem régi mosolyát, azt a csodálkozó, csöndes, félénk mosolyt. No nézz oda, gondoltam, nézd csak az ördön- gós fickóját! Miután bejárta az országot, megtanult kacagni! És azt hiszitek, miután látta, mennyi csodálatos dolog épül mindenütt, levehettek éveken át a fényképét az élmun- kások táblájáról? Most meg azt hallom, mérnöknek készül, s alig van hátra kevéske ideje, amíg végez. Petris, te még emlékszel arra a Búmra? Arra te, amelyik örökké fel akart kapaszkodni a torony tetejébe! Bálint Tibor fordítása
