Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

Vasárnap, 1061. november TZ. BSZÄKMAGYARORSZ.AG Percy kikötőtől az olajosán csillogó Javéi rakpartig. Ügy váltja színéit, mint egy bűbá­jos, divatos dáma a tarka ru­háit. Mint kecses ékszereket mutogatja a világnak romanti­kát lehelő hídjait. Egy pompás esti sétahajózás alkalmával vé­gigmentünk e hidak alatt, ahol — Anatole France szellemes megjegyzése szerint — sze­génynek és gazdagnak egyfor­mán joga van aludni. (Tapasz­talataim szerint, ezzel a joguk­kal —r furcsa módon — csak a szegények élnek.) A vízről, az itt látható szép vízibuszból él­veztük a város fényeit, ame­lyek köszönetül és viszonzásul megcsillogtatták a nappali szürkeségben oly vigasztalanul piszkos folyót Kedves is, ko­moly is a Szajna. Hullámaiba fogadja azokat, akik a kibékítő és elsimító gondolattalanságra utasok figyelmét Ez az ügy nem szajnai ügy, mert egész Párizsra jellemzi A borravaló kötelező. (Fizetni kell a jegy­szedőnek, amikor helyedre ve­zet a moziban és a portásnak, amikor kinyitja az ajtót a szál­lóban.) Hogy-hogy kötelező? — kérdezheted. Büntetés jár el­mulasztásáért? Rosszabb! — erkölcsi halott lesz az illető. Es ki kívánkozik a „morális túl­világra?’’ Persze, egy-két szót ejthetnénk az ilyen — tisztes­ség ne essék szólván — „erköl­csökről". Jóakaratúlag figyel­meztetlek: bármily kevés is a pénzed, ne próbáld elbliccelni a borravalót, mert a morális elmarasztaláson túl egy jól­Az ideológiai front rakétafegyverei ■r ,, . r . van már, hogy ke­Talan egy eve is 7jembe került egy TASZSZ-jelentés, amelynek a címe ez volt: „Ideológiai vészkiállás az Egyesült Államok­ban”. A jelentés idézte számos amerikai lap siránkozásait. Eszerint a Nyugat nem azért marad alul a Kelettel vívott versenyben, mert a Szovjetunió a rakéta-technikában évekkel megelőzte az Egyesült Államokat, hanem — és ez volt a siránkozások lényege — azért, mert „az ideológiai fronton itt állunk fegyvertele­nül az istentelen kommunizmussal szemben, amely kitűnő eszmei fegyverekkel van felsze­relve”. Bármennyit költünk is atombombára, hidrogéniegyverekre — írták —, ideológia nél­kül a Nyugat alulmarad ... Azon már csak mosolyogni lehetett, hogy a tőke bértollnokai — valószínűleg önmaguk nyugtatására is — egyesületek, társaságok létrehozását javasol­ták, amelyek „ideológiát dolgoznának ki a szabad világ megmentésére”. Egyébként köz­tudomású, hogy a nyugati filozófusoknak, köz­gazdászoknak, ideológusoknak — beleértve a reformista szociáldemokrata pártok ideológu­sait is — egyéb dolguk sincs: elavult eszmei fegyvereket gyártanak a kapitalizmus védel- mezésére, megmentésére. Csakhogy az élet már rég hatástalanította a „népi kapitaliz­must”, a burzsoá „jóléti államot”, s a „szabad­világot” védelmező, enyhén szólva is csupán hagyományos burzsoá ideológiai fegyvereket. Ezt a tengeren túl is jól látják. — Amikor az Egyesült Államok „ideológiai vészkiáltását” olvastam, már ismertem a kommunista és munkáspártok 1960 novemberi Moszkvai Nyi­latkozatát. a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom hallatlanul nagyhatású — s te­gyük hozzá: korszerű --- eszmei-politikai fegy­verét.. A kontraszt a szocialista és kapitalista rendszer kilátásai között — igen élesen hatott. A mirtsr.K Am, ni.,,it- TASZSZ-közle­A minap egy másik m^nyt böngész­gettem. Hruscsov elvtárs rögtönzött sajtóérte­kezletéről, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 44. évfordulója alkalmából a Kreml­ben rendezett fogadáson. Kíváncsi újságírók kérdésekkel ostromolták a szovjet államfőt s Hruscsov türelmesen válaszolt a feltett kérdé­sekre. Egyik újságíró megkérdezte: miért nem bocsátott fel a Szovjetunió űrrakétát az SZKP XXII. kongresszusát megelőzően? — Hruscsov így válaszolt: — Véleményünk szerint a XXII. kongresz- szus maga is igen nagy szputnyik volt... Valóban. Amint lapozgatjuk a XXII. kong­resszus anyagát, tanulmányozzuk a Központi Bizottság beszámolóját — a kongresszuson el­hangzott felszólalásokat, ha elgondolkozunk az SZKP új programjának csodálatos jövőt vázoló távlatain — teljesen érthetővé válnak Hruscsov szavai: a XXII. kongresszus maga is nagy szputnyik volt! A kommunizmust építő Szovjetunió, a szocialista világrendszer ideo­lógiai fegyvertárának soklépcsős rakétája, amely legalább annyira bámulatba ejtette az emberiséget, mint egy évvel ezelőtt a kommu­nista és munkáspártok Moszkvai Nyilatkozata korunk alapvető kérdéseiről, vagy mint Jurij Gagarin és German Tyitov kozmikus útja. — Igen, a XXII. kongresszus határozatai, az új pártprogram boldog közeli jövőt rajzoló beszé­des számai, célkitűzései sokkal vonzóbbak szerte a világon, mint az a jelen, amit korunk kapitalizmusa nyújt saját bérrabszolgáinak, s méginkább annál a bizonytalan, sőt termo­nukleáris katasztrófát ígérő jövőnél, amit az imperializmus tartogat az emberiség számára. Teljesen érthető, ha Nyugaton ma azok, akik­nek ajkáról egy évvel ezelőtt is pesszimista ideológiai vészkiáltás röppent el — a XXII. kongresszus után még borúsabb képet vágnak, még kilátástalanabbnak látják a kapitalista világ jövőjét. Miféle ideológiai fegyvert tud­nak kovácsolni korunk győzelmes eszméjével, a marxizmus—leninizmussal szemben? Mit tudnak szembeszegezni a világ dolgozóinak szívét és agyát meghódító kommunizmus esz­méjével szemben? Aki gondolkodik, fel is éri ésszel, hogy a kommunizmus eszméinek elter­jedését még akkor sem lehetett megakadá­lyozni, amikor ez csak mint „kísértet járta be Európát...” A szocializmus győzelmének még akkor sem lehetett gátat vetni, amikor a Szovjetunió magányos szigetként emelkedett ki a kapitalista világ, óceánjából... A kom­munizmus diadalát pedig korunkban, amikor a szocializmus világrendszerré s az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé vált, aligha lehet befolyásolni a burzsoá ideo­lógia — az antikommunizmus — rozsdás fegy­vereivel Ma már a szocializmus fátfák6—Ol­vashatják a XXII. kongresszus anyagából, az SZKP új proramjából —, hogy a Szovjetunió megnyeri a kapitalizmussal vívott versenyt Pedig még nem is olyan régen gúnyosan je­gyezték meg a columbiai egyetem profesz- szorai: „Versenyre kelni az Egyesült Államok­kal? Nevetséges!” — Nos, a nagy verseny ma úgy áll, hogy az elkövetkező évtizedben a Szovjetunió — megteremtve a kommunizmus anyagi-műszaki alapjait — egy lakosra szá­mítva több terméket fog előállítani, mint az Egyesült Államok, megszűnik a nehéz fizikai munka, s a Szovjetunióban lesz a legrövidebb, de egyben a legtermelékenyebb munkanap a világon. A második évtizedben pedig lényegé­ben felépül a kommunizmus! Mit tud szembeállítani ilyen jelszavakkal, célkitűzésekkel a kapitalista világ? „Mindenki képességei szerint, mindenki szükségletei sze­rint.” — „Mindent az ember nevében, az em­ber javára.” — Miközben az imperializmus őrült fegyverkezési hajszába sodorta és ter­monukleáris háborúval fenyegeti a világot, az SZKP új programjában ez áll: „A kommu­nizmus azzal teljesíti történelmi küldetését, hogy minden embert megszabadít a társa­dalmi egyenlőtlenségtől, az elnyomás és a ki­zsákmányolás minden formájától, a háború minden borzalmától és meghozza a földkerek­ség minden népének a békét, a munkát, a szabadságot, az egyenlőséget és a boldogsá­got.” A kommunista és munkáspártok 1960 novemberi Moszkvai Nyilatkozata pedig vála­szol az emberiség sorsát érintő és eldöntő valamennyi fontos kérdésre. Mily nagyszerű érzéssel olvashatja belőle bárki, hogy „A kommunisták történelmi küldetésüket nem­csak abban látják, hogv világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyo­mort, és örökre kizárják az - emberi társa­dalom életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget az új háború rémétől”. Mutasson bárki nagyszerűbb eszmét, programot ennél — kalapot, emelünk előtte. Pártunk propagandistái, ag-a’d^t élharcosai és egész párttagságunk bizonyára helyesen értelmezi Hruscsov elvtárs szavait: „A XXII. kongresszus maga is igen nagy szputnyik volt.” Nem kétséges, a Moszkvai Nyilatkozattal együtt az SZKP új programja az ideológiai front leghatásosabb rakéta­fegyverei. Tanulmányozzuk elmélyülten, is­merjük meg e nagyhatású eszmei-politikai fegyvereket, hogy biztosan célba találjunk velük. Csépányi Lajos Kedves Barátom! Mióta elolvastam G. Abécas- sis Hurrá, társasutazás! — c. könyvét, amely alaposan elveri a port a külföldet járó turis­tákon, fölöttébb óvatos vagyok. Egyik típusára se szeretnék ha­sonlítani. — Messziről jött em­ber nagyokat mond — hangoz­tatják nálunk is. Meg aztán, tu­dod, úgy vagyunk ezekkel az útiélményekkel, mint azzal a bizonyos sírfelirattal. Emlék­szel rá, ugye? „Itt fekszem én, olvasod te, — Feküdnél te, s olvasnám én.” Az útibeszámo­lók olvasója, vagy hallgatója — gondolom ,— így véleked- hetik: Mesélném, én, s hallgat­ná ő ... nem elég, hogy elment ide, vagy oda, szép élmények­ben volt része a világ gyö­nyörű pontjain, visszatér s hen­cegésével még. bosszantja is az embert. Tényleg, látott egy utcát, haza jövet hozzáolvas a baedekerből egy „negyedet” s elmesél egy egész várost. Mondom, él bennem egy bi­zonyos viszolygás — hiszen nemrégiben Tabi László kollé­gánk is fülöncsípte azokat, akik vaskos irományokat hor­danak össze, mondjuk Afga­nisztánról, pedig csak bekuk­kantottak oda, mint Bolond Istók Debrecenbe — mégis ele­get - teszek' kérésednek (mond­vágynak, s ösztönzést nyújt annak, „ki elvérzik egy gondo­laton”. Hallgasd csak meg a Szajna szerelmesét, az „átko­zott költőt”, Paul Verlainetz „Hömpölygcsd közönyös habod, mogorva Szajna, Sok-sok tost áthaladt, holtan, ször­nyűn, rohadva, Mlazmás ködhe bújt hldfvcld alatt, S Párizs oltotta W lelkét mind­annyinak, D« nem visz hfis vtzón annyi holtat a hátad, ./»hány gondolatot sugallsz nekem, ha látlak.** irányzott hátbavágást is kap­hatsz. (Láttam ilyet, tanúsítha­tom.) S a Szajnáról szólván, el kell még mondani a miskolci esetet is. Kedves fiatal barátunk, a Lenin Kohászati Művekben dolgozó ifjúmunkás műsoron kívül beleesett a folyóba. Iga­zán nem volt ilyen szándéka, nem azért jött Párizsba, el­végre, ha piszkos vízben akar megmártódni, odahaza beülhet a Szinvába. A hajókázás után visszaszaladt a rakpartra, hogy megvizsgálja a víz hőmérsék­letét. Megcsúszott, és pillana­tokon belül nyakig merült a lébe. Valamennyi ruhadarabját le kellett vennie, s a hűvös, szeles este mindössze egy át­látszó esőköpenyt tudtunk rá­adni. így utazott haza a zsúfolt Metrón. Most persze azt hiszed, hogy feltűnést keltett. Párizs­ra az is jellemző, hogy már csak az tűnne fel az emberek­nek, ha valaki valamilyen fur­csaságon fennakadna. Egynémely furcsaságot tar­togat a Szajna-part is. No, de erről legközelebb. Jó?1 „hatom,' ugye á magam, igazolá­sára, hogy sürgető kérésednek) és megpróbálok rögzíteni vala- ntífc futó benyomásaimlból, ame­lyeket színessé, elevenné vará­zsolt a várakozás izgalma s az élmények érdekessége és szép­Áz említett sétahajózáson; tudod, rendkívül kulturált, csi­nos nő-magyarázUpfr-anciául és Itt vannak a képek, s kép­zeleted megtáltosításához még egy Verlaine sor: Lasson-Iassan három hónap távlatából tekintek vissza a Párizsi és franciaországi útra. Igazán nem nagy idő, de elég ahhoz, hogy az egyszerű talál­kozások emléke halványodni kezdjen, sietni kell tehát, mi­előtt teljesen szertefoszlik, és azután már csak — véglegesen és kizárólag — a fotóalbumra szorítkozhatunk. TuÖöa fojt, ugorjunk a kel­lős közepébe — a Szajnába. Ifom fejest, mert vize erre hern csábít, hanem a gondola­tok, érzések és hangulatok hullámaiba, mindabba, amit a Szajna jelent. Mert nélküle üincs Párizs. Éppúgy nincs, ■hint pápa nélkül Róma, ferde- torony nélkül Pisa. és halász- •toárda nélkül Tokaj. Méltóság- *®jesen úszik-kúszik a folyó, angolul a látnivalókat Vissza­térve a kikötőbe, megköszönte az érdeklődést — és a borra­valót, aminek előkészítésére és a távozáskor való lefizetésére, minden kímélet és tapintat nélkül, felhívta az igen tisztelt „s te, Szajna, kúszva folysz ezalatt le tovább« Ifcwwarosm, mint «res kígyó, Párizson át.n Szfvélyegen öcfvözőh Sárközi Andor fénykép; Farkas Gyula Hazánkban Jelentős szerepet tölt be a szocialista épitöanyagipar. Ezen iparág üzemeinek sajátos te­rületi elhelyezkedése iparáganként változik. A téglagyártás települése a nyersanyaglelöheiyeket — agyag­bányákat — köveU. Az egész ország területén mindenütt vannak tég­lagyárak. Ezek közül a budapesti, malvt, békéscsabai téglagyárak a legjelentősebbek. 1950-hez viszo­nyítva 1980-ban 2,4-szer több tég­lát termeltek, míg 1070-re meg­háromszorozódik a téglatermelés. Cementgyáraink a mész- és már- gabányák, valamint a fűtőanyag — szénlelőhelyek — találkozásainál épültek fel. Többek között Tata­bányán, Lábatlanban, Bélapátfal­ván és Hejőcsabán (Miskolc). Most épül Vácott hazánk egyik legmodernebb és legnagyobb tel­jesítőképességű cementgyára, a Naszály mészkövét felhasználó DCM — a Dunai cement és Mész­művek. Cementtermelésünk 1970- ben az 1950-es szint ötszöröse lesz. Üveg- és porcelángyáraink szin­tén a nyersanyag és fűtőanyagbá­zisra épültek. A herendi és pécsi dlszmüporcelán világhírű. Felsza­badulásunk után indult meg az ipari felhasználásra kerülő porce­lán és üvegíéleségek gyártása. Az orosházi üvegkombinát telepítése eltérést jelent az eddigi hagyomá­nyos fütőanyagbázistól — teliét a széntől —, mert felé-ütése után a délalföldi földgázmezők energiáját használja fel. Epitőanyagiparunk 1945 után új iparággal: a tata­bányai. . budapesti, sztálinvárosí. miskolci előregyártó« épületele­meket előállttó üzemekkel bgr2“. m Terra •—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents