Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. november 1*. — SZÜLETÉSÜKTŐL halá­lukig csaknem 75 ezer ember különféle ügyét intézik itt — így mondta Várnay Zoltán Miskolc város I. kér. tanácsa igazgatási osztályának vezető­je. És valóban: amikor meg­születik valaki, itt anyaköny­vezik, ha még nem töltötte be a 18. életévét és valami prob­léma van családi életében — ezen az osztályon, a gyámható­ság foglalkozik vele. Az anya­könyvi csoportnál kötik a há­zasságokat, a szabálysértési csoport intézi a birtokháborí- tási pereket és büntetést szab a közlekedési és más szabá­lyok megsértőire; a lakásügyi csoporthoz érkeznek a lakás­igénylések, s az igazgatási osztályon szerezhetők be a különféle igazolások, engedé­lyek. Nem csoda tehát, ha nap, mint nap emberek százai ke­resik fel minden kerületben, városban, községben a tanács igazgatási osztályát. * AMIKOR MISKOLCON az I. kerületi tanácson jártunk, azzal fogadtak: „éppen csen­des napunk van”. Nos, ezen a „csendes” napon a következő­ket figyeltük meg: Szakács Lajosné előadótól negyedóra alatt több, mint 10 ember kért különféle igazolást. Dr. Makk Istvánnál alig 5 perc alatt 3 szabálysértési feljelen­fl Miskolci Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatának közíeménve Mint lapunkban már hírt adtunk róla, a Miskolci Köz­gazdasági Technikum kereske­delmi tagozata, a volt Közgaz­dasági Gimnázium, illetve De­ák Ferenc Fiú Felsőkereske­delmi Iskola, november 24-én és 25-én ünnepli fennállásának 75. jubileumát. Az iskola igaz­gatósága és tanári kara a nö- vedékekkel együtt hónapok óta lázasan készülődik a nevezetes évfordulóra, amelyen kiállítá­sok, előadások, közös rendez­vények során mutatják be az iskola eddigi fejlődését, mun­kásságát. Á volt növendékek közül már eddig is sokan közölték, hogy részt kívánnak venni a jubileumi ünnepségeken, azonban sokan még nem közöl­ték címüket és részvételi szán­dékukat az iskola igazgatósá­gával. Ezért az előkészítő bi­zottság, illetve az iskola igaz­gatósága felhívással fordul a volt növendékekhez, hogy a jubileumi ünnepség idejének gyors közeledésére való tekin­tettek mielőbb közöljék címü­ket és részvételi szándékukat az iskolával (Miskolc, Hősök tere 1. Tel.: 15-643), mert csak azoknak a volt tanulóknak tudnak meghívót küldeni, akiknek a pontos címét isme­rik. mást szemeltek ki férjül szá­mára. A 21 éves lány azonban saját választottjával kötött há­zasságot. S a békétlenkedő hozzátartozókat az anyakönyvi felügyelő — Kigyóssy István — próbálja szép szóval meg­győzni helytelen viselkedésük­ről. A fiatal párt még a kapu előtt várakozó autóig is lekísé­ri — pedig ezt már nem igen írja elő semmiféle hivatali szabályzat... • „ÉPPEN CSENDES NA­PUNK VAN” — az igazgatási osztály dolgozói bizonyára úgy értelmezték ezt a kijelentést, hogy aránylag kicsi a forga­lom: ebéd után — a fogadási idő eltelte után — nem jönnek túl sokan kérelemmel, nem cseng állandóan a telefon, és az emberek is nyugodtan vá­rakoznak néhány percet, amig rájuk kerül a sor. Amikor azonban hirtelen be­népesedik panaszosokkal, ké­relmezőkkel minden terem, akkor — akkor zajos nap van. Ilyenkor megváltozik az ügy­felek hangulata. Csak az itt dolgozóktól várják el, hogy éppoly türelemmel és gonddal dolgozzanak, mint a „csendes” napokon. R. A. Zengő zene, színes szó Ezzel a szépen csengő cím­mel rendezi meg legközelebbi műsorát a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa Művelődési Ott­honának keretében működő Fiatal Művészek Klubja hét­főn, november 13-án este az SZMT Művelődési Otthon nagytermében. Az est kereté­ben sanzonokat, dalokat, verse­ket hallhatunk Balogh Emese, Komáromi Éva, Vass Mari, Sztankay István', Pákozdy Ja­nos, Dobránszky Zoltán elő­adásában. Jogi ankét az Értelmiségi Klubban A TIT Borsod megyei szer­vezetének yogi szakosztálya november 10-én este 8 órakor a miskolci Értelmiségi Klub­ban ankétot rendezett.. Az an- kéton dr. Kulcsár Kálmán „A jog nevelő szerepe a szocialis­ta társadalomban” c. közel­múltban megjelent könyvét vitatták meg. Dr. ,Popovics Béla, a Jogi Könyvkiadó fő- szerkesztőjének megnyitója után dr. Világhy Miklós bu­dapesti egyetemi tanár tartott vitaindító előadást, amelyben értékelte a könyvet. Korreje- rensként dr. Császár Ferenc járásbírósági elnökhelyettes, dr. Endrédy Ferenc ügyvéd és dr. Szitás István ügyész mű­ködött közre. A Diósgyőri Vasas Kulturális Napok eseményeiről A III. DIÓSGYŐRI Vasas Kulturális Napok rendezvény- sorozatában csütörtökön, no­vember 10-én este zajlott le a Diósgyőrvasgyári Szimfonikus Zenekar opera-operett estje. A jó felkészültségű zenekar — dr. Bánhegyi László karnagy vezényletével — ismételten ta­núbizonyságot tett magasfokú zenei tudásáról. Szép, gyö­nyörködtető, művészi volt a koncert és méltán jutalmazta azt, szánté minden szám után a termet zsúfolásig megtöltő közönség tapsa. A koncert mű­során Rossini, Csajkovszkij, Mascagni, Bizet, Puccini, Rim- szkij Korzakov, Erkel, Lehár, Millöcker, Jacobi, Fall és Kál­Kazinczy-emlékest Sárospatakon (Tudósítónktól.) A sátoraljaújhelyi Kossuth Bajos Művelődési Ház irodal­mi színpada a napokban a sá­rospataki művelődési otthon­ban mutatta be új műsorát, amelyet Kazinczy Ferenc em­lékének szentelt. Az őszi-téli évadra tervezett vidéki ven­dégszereplés-sorozat első elő­adása volt ez a sárospataki est. Kazinczy Ferenc életéről és munkásságáról Bujdos János, az irodalmi színpad vezetője emlékezett meg. A műsorban Kazinczy Ferenc művei, vala­mint Kazinczyról szóló költői művek szerepeltek. Hagy si­llerrel működött közre a mű­vek előadásában Asztalos Zsu­zsa, Gombos Anikó, Lőcsey Márta. Szilágyi Szilárd, Krasz- nai Péter. A műsort színeseb­bé, gazdagabbá tették a sátor­aljaújhelyi zeneiskola tanárai — Ferenczi Ágnes, Dévay Je­nő, Csehi Ferenc — által tol­mácsolt zenei betétszámok. Az irodalmi színpad szomba­ton este Széphalom községben megismételte a Kazinczy-em- lékműsort. Fülöp László mán Imre művei szerepeltek, az énekszólókat fővárosi ven­dégművészek — Simándy Jó­zsef Kossuth-díjas, az Állami Operaház tagja, Szilvássy Margit, Koltay Valéria és Pus­kás Tibor — interpretálták igen emlékezetes művészi szép­séggel. Érdekes megemlíteni1» hogy Simándy József nem sze­repelt eredetileg a műsorban, a hirtelen megbetegedett Ud- vardy Tibor helyett jött vá­ratlanul Diósgyőrbe. A közön­ség igen nagy tetszéssel fogad­ta műsorát. Egyes számait, amelyekre a zenekar a művész műsora ismeretének hiányá­ban nem készülhetett fel, dr. Romhányi László, a DIMÁ- VAG dolgozója kísérte zongo­rán. Merész beugrásáért, nagy­szerű művészi teljesítmé­nyéért dicséret illeti. A KULTURÁLIS napok so­rozatában vasárnap délelőtt a József Attila Művelődési Ott­hon Csiri-Biri bábszínháza szórakoztatja a kicsinyeket Horváth Dezső Ferkó a cso­dák országában című bábjáté­kával, délután pedig’ híradó és ismeretterjesztő filmeket vetítenek. Hétfőn délután az általános iskolások részére tar­tanak előadást a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomról, hétfőn este pedig Király Jó­zsef tudományos kutató nagy érdeklődéssel várt előadása következik: „Mi igaz a spiritiz- musbóil?” Kössiintjuh as örmény míívésxehet Holnap, november 13-án, hétfőn este ünnepi esemény lesz a Miskolci Nemzeti Színházban. A hazánkban tartóz­kodó örmény művészek kamaraegyüttesét látjuk vendégül és gyönyörködünk majd koncertjükben. A Szovjetunió né­peinek küldötteit mindig örömmel, szeretettel fogadjuk, mert az idősebb testvér látogatása a fiatalabbnál mindig gyümölcsöző, hasznos. Szeretettel és tisztelettel fogadjuk a szovjet művészeket, mert minden alkalommal igen em­lékezetes, művészi élménnyel ajándékoztak meg és példát mutattak szocialista kultúránk fejlesztésére. A szovjet né­pek nagy Családjába tartozó örmény nép művészeit is ba­ráti szeretettel, nagy érdeklődéssel várjuk. Az örmény nép zenekultúrája mintegy háromezer éves múltra tekint vissza. Népdalok, rendszerint pengetés hang­szerek kíséretében megszólaltatott hősi énekek és históriás dalok, erősen ritmikus táncdalok alkotják az alapot, amely­re a századok folyamán épült fel az örmény műzene. A mű- zene a múlt század közepén indult fejlődésnek, szoros érint­kezésben a nagy klasszikus orosz mesterek munkásságával. A szovjet hatalom éveiben Örményország több zenei intéz­ményt, főiskolát, operaházat kapott és működni kezdhetett a mai örmény zene jelentős alkotóművészeinek sora. A legjelentősebb örmény zeneszerzőt, Aram Hacsatur- jánt aligha szükséges már közönségünknek bemutatnunk. Másik jelentős komponista Arutjunjan, aki versenyművel révén lett világhírű. Babadzsanjan nemcsak mint zeneszerző, hanem mint zongoraművész is igen jelentős. Ez utóbbi két komponistát holnap este a színpadon is üdvözölhetjük. Meleg szeretettel köszöntjük a kamaraegyütes minden tagját. Külön tisztelettel és szeretettel üdvözöljük megyénk­ben Goar Gaszparjánt, a világhírű koloratur-énekcsnőt. akit hanglemezeiről már jól ismertünk, mint ahogy ismeri a komoly zene kedvelőinek sokmilliós tábora szerte a világon. Hisszük, hogy az örmény művészek kamaraestje Ismét igen emlékezetes élménnyel ajándékoz meg és értékes ese­ménnyel gazdagítja Miskolc komoly zenei életét. találhattunk Magyarországot olyan szövetségeket, csoporto sulásokat, amelyeknek tagja' megtakarított pénzüket taka­rékbetétként helyezték el va­lamelyik bankvállalatnál. A felszabadulás utáni takaró kossági mozgalomról szólva, el­mondotta, hógy népünk egy rí nagyobb mértékben érti meg 2 takarékosság fontosságát, ez­rek és ezrek csatlakozna!» évenként a takarékoskodó em­berek népes táborához. A sátoraljaújhelyi Kossutt Lajos Művelődési Házbaf megnyílt kiállítás gazdag* tü ’körképét adja a takarékossá! ^fejlődésének. Muzeális tárgyat ^mutatják be, hogyan takaró Okoskodtak a különböző korok­éban az emberek. D Egész sor, napjainkban & ^forgalomban lévő takarékba ytétkönyv sorakozik az egyik ^vitrinben. Eles kontrasztképp Síéiig megrágott és elégett 50 320 és 10 forintosok mutatják jhogy a családi rejtekhelyekéi íőrzött pénz milyen sorsra jü ított, hogyan károsult meg ári >nak gazdája. y A kiállítás legérdekesebb 5része a baráti államokból ét' ékezett gazdag plakátanyag. ^ ^Szovjetunió, a Csehszlovát jSzocialista Köztársaság, a Ne­hmet Demokratikus Köztá rsa Óság, Lengyelország és Finnőr -.szag küldte el a témakörbe vs 3gó plakátjait a bemutatóra. 5 Az általános iskolák tanuló ^számára az elmúlt évi takaró ^kossági napok alatt rajzvef ■Jsenyt rendeztek. A kiállítást” ^jelenlévő grafikusművészek ’ 5cl ismeréssel nyilakoztak ^gyermekek által készített ötM 5tes rajzokról. Reméljük, a ki 5zeljövőben megrendezendő ti 5karókossági gyermekrajz-ve1’ jsenvnek is hasonló sikere ? Az egy hétig nyitva tartó k' íállítást előreláthatólag a riú 5gye több más városában is b* } mutatják. Ä Hazafias Népfront megyei bizottsága és sátoraljaújhelyi városi bizottsága, valamint az Országos Takarékpénztár me­gyei fiókja nagyszabású taka­rékossági kiállítást rendezett Sátoraljaújhelyen. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitására szombaton délelőtt a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Ház, előadótermé­ben került sor. Simonits Sán­dor elvtárs, a Hazafias Nép­front sátoraljaújhelyi városi bizottságának elnöke megnyitó beszédében elmondotta, hogy mär az elmúlt évszázadban is Takarékossági kiállítás nyílt Sátora íj aúj helyen Új szakok a miskolci egyetemen mencék, gyárak tervezésére, szilikálüzcmi ipari feladatok megoldására kapnak képesí­tést. Hazánk vegyipara is hatal­mas léptekkel halad előre. Ez tette szükségessé a vegyipari gépész szak létesítését. A ve­gyipari ' gépészmérnökök fel­adata vegyi gyárak, üzemek; berendezések, gépek, készülé­kek tervezése, szerkesztése, gyártása, szerelése. A MISKOLCI Nehézipari Műszaki Egyetem rektori taná­csa a közelmúltban foglalko­zott az új szakok létesítésével kapcsolatos feladatokkal. A MŰVELŐDÉSÜGYI Mi­nisztérium két új szakot léte­sít az egyetemen: szilikátko- hász és vegyipari gépész sza­kot. Mindkét szak létrehozását népgazdasági érdekek teszik szükségessé. Hazánk építőiparának nagy­arányú fejlődése sok szakem­bert, mérnököt igényel. Á szi­likát ipar mérnökellátottsága országunkban nem áll azon a fokon, amelyre a gyorsütemű fejlődés miatt szükség lenne. Ezt a hiányt pótolja majd a szilikáfkohász szak, amelyen á hallgatók építőanyagipari be­rendezések elkészítésére, ké­test tettek. A lakásügyi cso­portnál — fogadó nap nem lé­vén — a telefon szinte percen­ként csengett: lakáscseréjüket sürgető, igénylésüket hangsú­lyozó, helyszíni vizsgálatot ké­rő emberek fordulnak csak­nem szüntelenül Bocskay Ist­vánhoz és a többi itt dolgozó­hoz. A gyámhatóságon fiatal lány problémáját tárgyalják. — Ha­vonta hány új állami gondo­zottat vezetnek nyilvántartás­ba? — érdeklődünk dr. Gaál József előadótól. — Körülbelül tizet. És ezek többnyire nem árva gyerme­kek, hanem erkölcsileg kifo­gásolhatóan viselkedő szülők gyermekei. S azért vesszük el a szüleiktől, hogy egészséges körülmények között éljenek, tanuljanak. (A gyámhatóság rendszeres környezettanulmányozást is végez — a gyermekek védelme érdekében — a notórius mun­kakerülő, vagy alkoholista szülőknél.) A legnagyobb forgalom az anyakönyvi csoportnál van. Az irodában egy 1961. feliratú könyvbe, a kerület 2630-ik új­szülöttjének adatait jegyzik fel. A házasságkötő terem előtt izgatott fiatal ;— vagy ke­vésbé fiatal — párok várakoz­nak rokonaikkal, ismerőseik­kel. — Ma nincs nagy forgalom — mondja Fejes Istvánná, az anyakönyvvezető. — De szom­batonként! A múltkor például huszonketten kötöttek itt há­zasságot. Általában hét végén tartják a KISZ-esküvőket is. Akkor mozgalmasabb ez a hi­vatal. No, hiszen a mozgalmasság­gal azért a csendesebb napo­kon sincs baj. Ottjártunkkor éppen a következő jelenetet láttuk: Az egyik fiatal, újdonsült házaspár mosolyogva lépett ki a házasságkötő teremből. E’s hirtelen — derült égből villám- csapás — két kiabáló asszony viharzott feléjük. , Szidták a fiatal párt, rángatták őket és kiabálásukból kiderült: egyik az ifjú asszonyka anyja, má­sik a nagynénje és ők bizony „Csendes“ nap az igazgatási osztályon A részeg még mindig bam­bán nézett rá, erőlködött, hogy le ne csukódjanak álmos sze­mei: Horváth nem várt vá­laszt. A pincér után kiáltott, hogy hozzon két féldeci konya­kot. A fiú ugyanolyan heves mozdulattal hajtotta 'le, mint az előbb és az arcába nézett. — Pár napig tartózkodom Erdőslakon — folytatta Hor­váth és közelebb hajolt hozzá —. ez alatt szeretném felkutat­ni egy régen látott rokonomnak a fiat. Körülbelül olyan idős lehet, mint maga, és azért bá­torkodom megkérdezni, mert hallottam az iménti beszélgeté­sükből, hogy a barátai a gyár­ban dolgoznak és ... és gon­doltam, hátha ismerik ... Ta­lán a segítségemre lehetnének, mert én még a címét sem tu­dom.' A háború előtt láttam őket utoljára ... Annyit tu­dok csupán, hogy ez a rokonfiú is a gyárban dolgozik... —-Hogy hívják? — kérdezte a részeg. — Szabó Zoltánnak! Mint engem — mondta Horváth és boldogan nyújtotta a kezét, hogy sikerült felkeltenie a fiú érdeklődését. — Más munkám elvon attól, hogy utána járjak. Csak amikor a maguk beszél­getésére felfigyeltem, jutott eszembe ez a nagyszerű meg­oldás. Boldog lennék, ha talál­kozhatnánk. Bár lehet, hogy találkoztunk már valahol, csu­pán nem ismertük fel egymást. Mondom, még a háború előtt... akkor egészen kisfiú volt... — Nem ismerek ilyen nevűi — mondta elgondolkodva a fiú —, pedig én is ott dolgozom. — Igazán? Az orvossal madarat leheteti volna fogatni. Alig tudta lep­lezni örömét. — S melyik üzemben? — Kohókőműves vagyok, az óriáskohónál. — Ne mondja! Csaknem felkiáltott. Resz­kető kézzel nyúlt a pohárért, Ezernyi terv, és ezernyi variá­ció cikázott át agyán. Hogyne, hiszen itt ül előtte az az em­ber, akit másfél hete keres; húsból, vérből való ember, aki végrehajtja majd a pontosan kidolgozott tervet... Csak most el ne rontsa, valahogy el ne repüljön a madárka a ka­litkából. A másodperc töredé­ke alatt átgondolta, nem ron­tott-e el máris valamit, s azl is, hogy mit kell tennie, ha hálójába akarja; ejteni a fiút — Különös szerencse, hogy találkoztunk. ' Talán maga mégis ... segíthetne nekem. Esetleg a barátaitól, vagy más­valakitől megérdeklődhetné. — Persze. Nagyon szívesen Akár holnap is, Szabó Zol­tán... nem felejtem él. •— Öh, nagyon kedves! — uj­jongott Horváth —. igazán . . nem is tudom, hogy háláljam meg... * (Folytatjuk.) mozdulattal dobta oda a köl­csönkért százast, és milyen nagyképű, hanyag eleganciával hagyta a visszajáró pénzt bor­ravalónak. Mindezeket egybe-. vetve, ösztönösen megérezte, hogy emberére akadt, a vélet­len jószerencse sodorta útjába a fiút és egy percig sem késle­kedhet, meg kell vele ismer­kednie! Felhajtotta a kávét, csak most jött rá, hogy elfelejtett cukrot tenni • bele. Odament a fiú asztalához. — Megengedi?... A részeg fiú egy pillanatig csodálkozó arccal meredt rá, ingatta a fejét és az üres szék­re mutatott. — Ké... kérem! Ha önnek megfelel... — Ö, hogyne — mondta Hor­váth és helyet foglalt a fiúval szemben —, csak egy percig tartom fel. Véletlenül láttam, amikor itt voltak a barátai. Szeretnék magától tanácsot kérni... Abbahagyta, mert a pincér suhant el mellettük. — Nem inna még valamit? — kérdezte átmenet nélkül a fiútól. belül, hogy meg kell ismerked­nie ezzel a fiúval. Amúgy is furdalta a lelkiismeret, hogy másfél hete tartózkodik már Erdőslakon és még mindig nem jutott közelebb feladata megoldásához. Ez a másfél hét azonban mégis fontos tapasz­talatot hozott: a kohászati művekbe nehéz lesz bejutnia. Feltétlenül hasznos tehát, ha megfogadja Rose tanácsát és az ott dolgozók közül szervez be valakit az akcióba. Ilyen gon­dolatokkal méregette végig az előbb a másik társaságot is, ám azok sokkal józanabbak vol­tak és becsületesebbeknek lát­szottak annál, hogy bajba ne sodorják, ha netán felderítené akármelyikőjük előtt is megbí­zatása titkát. Pedig, az a tény, hogy valamennyien a gyárban dolgoznak, már önmagában is izgató volt, és alig tudta meg­állni, hogy utánuk ne men­jen, amikor elhagyták a helyi­séget. Nézte hát azt, aki ittma­radt: tanulmányozta arcvoná­sait, mozdulatait. Megpróbált öltözékéről jellemére követ­keztetni, hallgatta, amikor a pincérrel vitatkozott; jól meg­figyelte, milyen könnyelmű XXXVI. [VT mtégy másfél órával ez­• előtt a fiú asztalánál még három társa is ott ült. Hangosan beszélgettek, egyes szavak, beszédíoszlányok — amikor a zongorista pianoban játszott —, eljutottak hozzá is. Megállapította, hogy az erdős- laki vasgyárban dolgoznak és valami nyereségrészesedést kaptak a tervteljesítes után. Ezek is adtak borravalót a pincérnek és azt egészen jól megfigyelte, hogy amikor tá­voztak, az a fiú. aki Kimaradt, száz forintot kért kölcsön a legfiatalabbtól. Emez vona­kodott adni. — A múltkorival is tarto­zol — Fizetéskor a mostanit is megadom! — Nekem is kell a pénz... — Tudom, mondom, hogy fi­isertéskor ... Azóta a fiú már az ötödik konyaltot öntötte magába. A hatodik féldecit az imént tet­te eléje a pincér. Horváth sokáig méregette, Megpróbálta kitalálni, hol dol­gozik, vagy, hogy dolgozik-e egyáltalán? Valami azt súgta

Next

/
Thumbnails
Contents