Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-09 / 264. szám

Csütörtök, 1961, november 9. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Csérnélyf Jegyzetek lom A major mellett az irodát a falu szélén, s fey találkoztam Juhász Gyu­fával, a tsz egyik fogatosával. Munkában élenjáró ember ő. “St mondják, tavaly annyi Pokeret rakott meg szénával így nap alatt, hogy a számát fo*n tudják. Beteg is lett tőle. Janikor azonban felgyógyult, ®rnét felült a kocsira. Pana- szavaiból megtudtam, “pgy taivaly még otthon tartot­ok a lovakat s otthon is szé- áaztak, sőt maguk fizettek a Parkolásért is ... — Ez már baj — s nem is gondolom, hogy ezzel a továb- pT „beolvasás” zsilipjét nyitom Vitánk csak akkor csende- ^ik eJ, amikor felzúg egy Ootor és megérkezik az elnök, «aeiló Béla. Amint azonban a jérna újból előkerül, a vita ■ángja ismét erőre kap. A tsz ■avaly megegyezett a fogato­tokkal, hogy a fuvardíjat le­adják az irodán, a gazdasági " végén pedig a szövetkezet visszatéríti a felhasznált ta­karmányt. A vita során fény derül az eremnek arra a bizonyos má­jak oldalára is. Ugyanis az el­határozás ellenére másként juakult a dolog. Az történt, egyik fuvardíj a tsz iro­dába ment, a másik meg zseb- b®- Történt másként is, de több­nyire úgy, hogy megbékéljen a bugyeiláris. A tsz vezetösé- kénytelen volt utánanézni a fuvaroknak, s így derült ki, mi illette a tsz-t, mi pedig a ,i'ogafosokat. Ebből támadt a konfliktus, ugyanis a felderí­tett fuvarok díját be kellett fizetni. Ilyen ügye támadt Ju­hász Gyulának is. Később, mi­kor bejött az irodára, megbé­kélt. — Üsse kő, ha levonják a fuvardíjat, az a fő, hogy a búzarészesedést megkapom ... Én meg annak örülök, hogy mások véleményét is megis­merhettem, mert különben őr­ző angyalom sem ment meg a sajtóhibától. Különben a lovak már egy helyre kerültek, a félreértés, gyanakvás ki van zárva, a közös most már a kö­zösé. * A jó hírként A járásnál tartották számon (október 26-án), hogy a község befejezte az őszi szán­tás-vetést. Hát, ha néhány nap­pal későbben végeztek is, mint ahogy eredetileg elhatároz­ták, a csernelyieket megilleti az elismerés. A járásban ek­kor még 60—65 százalékra állt a munka, tehát volt olyan község, ahol félig sem végez­tek az ősziekkel. Az esztendő tanulsága késztette a tsz tag­jait igyekvésre. Az aszály sajnos itt is meg­tizedelte a termést, a burgo­nyát, a cukorrépát, a kukori­cát és ez is arra mutat, hogy időben kell valamennyi őszi munkát elvégezni, mert csak Vezetőség újjáválasztó taggyűlések Kazincbarcikán Kazincbarcikán, a ve­zetőség újjáválasztja első idő­szakában hat pártalapszervezet taggyűlése választotta újjá ve­zetőségét. A hat taggyűlésen az ®btpszervezetek tagságának ®6-3 százaléka jelent meg, kö­zülük hetvenen, a megjelentek százaléka felszólalt. A beszámolók foglalkoztak a Nemzetközi helyzettel, az alap- szervezetek két évi tevékenysé­gével, megjelölték a további feladatokat. A termelő, tíze­sek alapszervezeteiben a fel­szólalók főként a negyedik ne­gyedévi terv teljesítésének Problémáiról beszéltek. Meg­állapították, hogy a kommu­nisták élenjárnak a termelés­ben. Több taggyűlésen bírál­ták a gazdasági vezetés mód­szereit, kifogásolták, hogy nem vették mindig kellően fi­gyelembe a párttagok, a dol­gozók javaslatait, észrevételeit. Többen elemezték a szocialista brigádmozgalom jelenlegi helyzetét, jövőjét. A taggyűléseken behatóan foglalkoztak a kollektív veze­tés kérdéseivel. A 31. számú Építőipari Vállalat városépí­tő részlegének alapszervezeté­nél azért bírálták a vezetősé­get, mert nem támaszkodott kellően a pártcsoport-bizalmi- ak munkájára, a csoport-bizal­miaknak többnyire csak a tag­díjbeszedés volt a feladatuk. Valamennyi taggyűlés ala­pos, 8—10 pontból álló — konkrét határozatot hozott. A határozatok megjelölik a párt- szervezeteknek a gazdasági fel­adatokkal, a tudatneveléssel, a pártoktatással, a pártépítéssel és a tömegkapcsolatok ápolá­sával összefüggő feladatait. A VEZETŐSÉG újjáválasztó taggyűlések időszakában több alapszervezet kommunistái tet­tek munkafelajánlást. A Szén­osztályozó párttagjai például vállalták, hogy a szén 5 szá­zalékos meddőtartalmát 2 szá­zalékra csökkentik. A Borsodi Vegyikombinát kommunistái felajánlották, hogy a maguk területén mindent megtesz­nek, hogy a kombinát teljesít­hesse tervét, behozza a lemara­dást. így várható jövőre jó termés, s az, hogy tavasszal ne legyen torlódás és mindenre jusson erő. Aztán, hogy az idén job­ban haladtak, annak a szor­galmon kívül más magyarázó­ja is van. Frissült a vezetés vérkeringése. Az idén már új elnök, Hasiló Béla irányította a munkát. Néhányan a régi elnökkel is meg voltak eléged­ve. Sajnos, főként azok, akik igen ritkán néztek a közös fe­lé. Az volt a régi elnök hibája, hogy úgymond „kenyérre le­hetett volna kenni”. Nem né­zett senkinek a körmére, olyan kívánságokat is teljesített, amelyek jogtalanok voltak. Részben ebből támadt a foga- tosok „konfliktusa”, is, továb­bá az, hogy a gazdasági esz tendő nem zárult valami fé­nyesen. Az új elnök személye csak azokban kelt egy kis el­lenkezést, akik a régi állapo­tok mellett jól érezték magu­kat.. Aki viszont szorgalmasan eljár dolgozni, vigyáz a közös­re — s ez a nagy többség — az üdvözli a Változásokat. * Nem beszéltek mégis megemlítettek egy, a tsz-t, az előrejutást érintő má­sik gondot is. Kevés a munkaerő a község­ben. Sokan bányákba, üze­mekbe járnak. Ezért még a nyugdíjasok és családtagok részvételére is számítani kell. S vannak olyanok, akik fölött ha el is járt az idő, mégis gyakran kopogtatnák a tsz iroda ajtaján munkát kérve. Vincze Lőrinc Béláné és fér­je, Bíró Gézáné és férje igen sokat segített ebben az eszten­dőben. Azt mondják, id. Bíró Ferenc nyugdíjasnak nem tud­tak olyat mondani, amit meg nem tenne. Szóval igen nagy iparkodással dolgozott.. Több helyen segítettek a családta­gok is. De a jó mellett akad rossz is Néhány tag családjából alig látott valakit a munka az idén. Pedig az illetők jelentős föld­területtel léptek be a tsz-be, így aztán az ő kezük munká­jára is nagy szükség lenne. Állítólag a belépésnél ígérték is ezt, de sajnos, szavuknak nem álltak helyt. így, ha az idén még mindig kevéssel tud zárni a tsz, az az aszályon kí- vül egyesek „hozzáállásával” is magyarázható. Pedig most már az előreju­tásnak megvannak az alapjai. Az ősziek várhatóan Szépen fizetnek majd jövőre. Űj hely­re tudják zárni a sertéseket, a kukorica is a közös újonnan épült góbéjába kerül. Szóval az alapok megvannak. Csak igyekezet kell, s akkor Cser­mely is felzárkózhat... Garami Ernő 3 nap alatt J 138 tonna készáru í terven felül I A Borsodnádasdi Lemezgyár* üzemrészeiben szombaton kis-I gyűléseken emlékeztek meg a* Nagy Októberi Szocialista^ Forradalom 44. évfordulójáról.* Az üzemekben az SZKP XXII.t kongresszusa tiszteletére kéz-* demenyezett munkaversenyt aj dolgozók most tovább folytat-* ják. Októberben a hengerész-* brigádok 188 tonna alap-* anyagot takarítottak meg,* mintegy 103 ezer forint érték-* ben. a munkasikerek novem-* bérben is tovább folytatódnak.* A brigádok november 7 tisz-* teleiére 3 nap alatt 138 tonnaj készárut, 34 tonna félkész-árut* és 6 tonna clektro-öntecset ad- ‘ tak terven felül. Iskolaavatás Kazincbarcikán Ünnepélyes keretek között adták át Kazincbarcikán a Vegyipari Technikumot. Az átadáson megjelent Czottner Sándor elvtárs, nehézipari miniszter, Molnár János elvtárs, a művelődésügyi miniszter helyettese, a megyei, valamint a városi párt- és tömegszervezetek képviselői. Lerövidítették a nagyjavítási időt Az Ózdi Kohászati Üzemek-1 ben az elmúlt hónap második-i felében kezdték meg a durva-^ hengermű évi nagyjavítását. Aj javításban résztvevő dolgozóki helyes szervezéssel, a munka-* idő jó kihasználásával az ere-* detileg tervezett tíz helyett,* nyolc nap alatt végezlek a* fontos munkával. így az idő-J nyereség révén terven felül há-* romezer tonna acélt hengerel-J hettek. * A nagyjavítás során egyéb-* ként nemcsak a kopott, elhasz­nálódott alkatrészeket cserék; ‘ ték ki, hanem az egyik hen gersorozat mintegy ötven éve- c működő hajtómotorját is kor- c szerűsitették, miáltal körűibe-" [ lül tíz—tizenöt százalékkal emelkedett a teljesítménye. Teljesítették idei export-tervüket a Könnyügépgyár dolgozói A Miskolci K&nnyügcpgyár dolgozói arra törekedtek, hogy'. í az idei, lényegesen megnőve- kedett export kötelezettségeik-, nek határidő előtt eleget te­hessenek. Az év közben alkal-. mázott célszerű gyártás-tech-jl nológiai módosítások, továbbá a dolgozók versenylendülete, meghozták gyümölcsüket: idei exporttervüket máris teljesí tették. Az év hátralévő részében a Szovjetunió élelmiszer iparak részére szállítandó hútőele- mekből terven felül körülbelül 20—25 hűtőelemet, ezenkívül diesel-motoros, villás emelőj targoncából 35—40-et s a kii lönböző szivattyúféleségekből is tetemes mennyiséget, össze­sen mintegy tizenöt millió fo­rint értékű gyártmányt készt-, tenek az év végéig. Neve nem szerepel az élenjárók között... A csarnok túlsó végén egy középma­gas, 50 év körüli barna ember álldogál. Arcára nyomokat vésett az élet, a gvár, a tűző napfény, a kokillékból, az önte­csekből kisugárzó forróság. A mellette csörömpölve, sisteregve elrohanó ki­csiny gőzmozdonyt figyeli, amely izzó öntecsekkel megrakott szerelvényével a durvahengerde felé halad, továbbá az öntőcsarnokot, ahol éppen most csapolnak, és a feje felett nagy züm­mögéssel közelgő darut, készen arra, hogy lecsüngő horgát beleakassza a Katonás sorrendben álldogáló kokillák egyikébe, A szavak szinte megrezzen- tik. '— Közelegnek a nehéz napok — mon- dom, arra gondolva, hogy vége a hosszú Nyárnak, a napfényes időnek, s nem­sokára itt a tél. — Nekünk nem a tél,, hanem a nyár a legnehezebb — mondja. — A hőség niiatt. Minden ontja magából a meleget. — A darukapcsolónak sokat kell sza­ladgálnia. Bírják még a „csikók”? — Hát, néha már érzem éjszakánként, hogy van lábam. Bele-belehasít a reuma. Kezdem már a szívemet is erezni. — Miért nem megy orvoshoz? Elmosolyodik. — No, annyira nem komoly a baj. Egyébként — teszi hozzá — azt az öt evet, ami még hatra van' kibírom. *— Régóta dolgozik a gyárban? — 1942 májusában jöttem ide, a Lenin Kohászati Művekbe, vagyis az akkori Ógyárba. Először a hengerdében dolgoztam, de amint egyik munkatár­sammal egy 12 méteres sínvasat fordí­tottunk, ő elcsúszott, a teher rajtam Jnaradt, és sérvet kaptam. Megoperál- *ók, azóta nincs vele baj. Negyvenhat­ban ide jöttem. Ezt a munkát jobban szeretem. A darukapcsoló — Gadóczi János — lassan 20 éve dolgozik a gyárban. Nem tartozik az élenjárók közé Neve soha nem szerepelt még a versenytáblán, de még brigádja neve sem. — Mi brigádon kívüliek vagyunk — mormogja. Értekezleteken részt vesz, meghallgat mindent, amit mondanak, bár róla nem­igen esik szó, sem mint jól, se mint rosszul dolgozóról. Szavát nem hallani. — Nem tudok én beszélni. Nincs szó­kincsem. Ha volna is mondanivalóm, olyan szorongás vesz rajtom erőt, hogy nem tudok felszólalni. Gadóczi Jánosnak mégis vannak ér­demei. Amit rábíznak, becsülettel, szor­galmasan elvégzi, szinte névtelenül dolgozik azért, hogy a kemencék idő­ben tudjanak csapolni, a durvahenger­mű időben kapjon anyagot. És mégegy: ha semmi más, az külön érdem, hogy 20 év óta mindennap Nyékládházáról pontos időre bejár a gyárba dolgozni. Gadóczi Jánosra mindig lehet számí­tani, nem marad ki, hacsak valami komoljl oka nincs rá. És húsz év óta — délelőttös műszakokra értve — haj­nal 3-kor, fél 4-kor kelni, esőben, hó­ban. fagyban bejárni, nagyon komoly dolog.' Saját hibájából Szinte sohasem késett... — Most könnyebb a bejárás — mor­mogja — kezdetben kerékpárral jöttem, mentem. Akkor napi 12 órát dolgoz­tunk. Hajnali fél 4-kor keltem, este későn értem haza s akkor nekiálltam kerékpárt javítani. Később, vagv három éven át gyalog mentem Hejőcsabára, s onnan vonattal a gyárba. Mindennap 20 kilométer gyaloglás! 1948-tól vonattal járok. Szerencsés helyen, az állomáshoz közel van a lakásom. Három éve épí­tettem, OTP-kölcsönnel. Addig? Albér­letben lakiam. — Sosem aludt még el reggel? — Dehogynem. Egyszer későn ébred­tem. A vonat az orrom előtt ment el. Szerencsére a sógor motorja otthon volt és a Pista fiam gyorsan beszaladt velem. — Gyerek? — Három van. Egy fiú, az villany­szerelő, egyik lányom gyors- és gépírni, a másik varrni tanul. Valahogy csak eligazodik a sorsuk. Csak az asszony.... Hangja megremeg, elérzékenyül. — Egész nap nyugtalanít, vajon mi vár, ha hazamegyek? Feleségem 13 éve beteg. Egy kis megfázás, mér tüdőgyul­ladást kap. Van, amikor eltitkolják előttem. Van, amikor a fiú megnyugtat, „a mama jólérzi magát”, s amikor el­jövök, orvoshoz megy vele, mert aggó­dik egészségi állapota miatt. — Jut-e idő a • munkán, a családon kívül a szórakozásra? — Néha. Szeretek moziba járni. Épí­tettek ott egy nagyon szép pártházat, oda járok televíziót nézni, meg beszél­getni. — Párttag? — Nem. Pártonkívüli vagyok. De az érzéseim ... Fejünk fölött megáll az egvik daru, szirénája türelmetlenül, sürgetően fel­búg, s a drótkötélen himbálódzó horga lassan lefelé ereszkedik. Gadóczi játé­kosan megfenyegeti a darust, hogy egy percre sem hagyja nyugton, de már megy is. fiatalosan, fürgén, nem úgv. mint akinek már csak öt éve van hátra a hvus'díjazásig. És a hétköznapok harcosa dolgozik tovább egyszerűen, névtelenül... Csorba Barnabás Az új iskola. Czottner Sándor elvtárs ünnepi beszédet mond. Az iskola vogyeskara az egybegyÜK közönség előtt tett zonyságot felkészültségéről* tanubi­Az intézet folyosóján „Uj magyar festészet’* címmel kiáltítAs nyílt. Moldován Éva és Bors Anna X/C. osztályos növendékek nagy érdeklődéssel nézik a festményeket. Sz. Gy. Takarékossági kiállítás Sá tora I/a áf helyen A Hazafias Népfront sátor­aljaújhelyi városi bizottsága, valamint az Országos Takarék­pénztár megyei fiókja takaré­kossági kiállítást rendez a sátoraljaújhelyi Kossuth La­jos Művelődési Házban. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitására november 11-én, szombaton délelőtt 11 órakor kerül sor, ahol Simonits Sán­dor elvtárs, a Hazafias Nép­front sátoraljaújhelyi városi bizottságának elnöke mond megnyitó beszédet. A takarékossági kiállításon nemzetközi plakátokat, taka­rékossági vonatkozású gyer­mekrajzokat mutatnak be as érdeklődőknek. Mint az Országos Takarék­pénztár megyei fiókjánál meg­tudtuk, a kiállítást a meg}« több helységében is tátják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents