Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-03 / 260. szám

4

ESZAKMAGYARORSZAG

Péntek, 1961. november 3.

A szépítőműkely tanulói

Ez a műhely,

zavarban vagyok, minek is nevezzem — egészen fiatal még, mint ahogyan egészen fiatalok i,dolgozói” is. A Béke téren, a Vásárcsarnok épületében lévő íodrászipari tanuló-műhelyről van szó. Nemrég nyilt meg, nincsen fél éve sem. Műhely is, bolt is, iskola is egyúttal, mivel itt dolgoznak, itt kezdik kialakítani vendégkörüket és itt szerzik meg a gyakorlati ismereteket a Miskolci Fodrászipari Ktsz ipari tanulói. S egészen fiatalok a tanuló-dolgozók is, hiszen nem egy közülük alig töltötte be a 15 évet.

Nyolc fiú és 14 leány ügyeskedik két szakoktató — Körösi Kálmán férfi és Gáspár Sándor női fodrász felügyelete mellett. Az első- és másodéves tanulók — egymást kölcsönösen is segítve — az ő irányításukkal sajátítják el a különböző szakmai fogásokat. Mert ha valahol, hát itt valóban nagy szükség van kézügyességre, a finom, laza és mégis határozott mozdulatokra, soksok leleményességre.

— Ez annál is inkább fontos, mivel egy fodrásznak mindenkor lépést kell tartania a divattal — tájékoztatott Gáspár Sándor szakoktató. — Nálunk a szakmai képzés irányvonala tehát: mindig a legújabb divatnak megfelelő hajviselet elkészítése, gyakoroltatása. Persze, vannak úgynevezett hagyományos frizura-vonalak, amelyeket éppúgy el kell sajátítaniok tanulóinknak, mint a legfrissebb divatújdonságokat.

A műhely vagy üzlethelyiség bizony kicsi. Folyosószerűen keskeny, s alig néhány lépésnyi hosszú, vékonyfalú helyiség.

— Mégis, ez már fejlődés — világosít fel a szakoktató. — Ezelőtt ugyanis nem volt külön üzlethelyiségük tanulóinknak. Ktsz-ünk úgy oldotta meg a problémát, hogy az egyes íodrászüzletekbe osztotta be őket a dolgozók mellé. Ez nem volt egy szerencsés helyzet. S most, bár ez az ideiglenes helyiségünk kicsi, nincsenek öltözőink, mosdóink, mégis megoldódott vele a tanulók egységes tanításának problémája, így a gyakorlatot az MTH- iskola elméleti oktatásával párhuzamosan tudjuk elsajátíttatni a fiatalokkal. Ezenkívül azokat a szakmai ágakat is megismertethetjük velük, amelyekre eddig nem volt lehetőség. így például a vas- ondolálást, paróka-készítést, tresszelést stb. Egy másik előnye, hogy tanulóink idejekorán megszokják a kollektívát, a kollektív munkát, a munka- fegyelmet, az önállóságot.

Az elképzelések pedig a további fejlődésről a következők:

— Szeretnénk egy korszerűbb helyiséget, ahol szalon- jellegű tanulóüzletet alakíthatnánk ki, s amely mintául szolgálhatna.

(réva)

Tízezer látogató — mintegy t 50 000 íorint értékű vásárlás + az I. Országos Gratikai %

Biennalen |

Miskolcon nyolc napja nyílt* meg az I. Országos Grafikai { Biennálé. A több mint 220

Erdőművelő diákok

t

réz-, linó- és fametszetből ál-t ló kiállítást a nyitvatartás óta* mintegy tízezer látogató keres-J te fel. Az elkövetkező napok-* ban csoportos tárlatvezetésen* ismerkednek meg a kiállítás^ anyagával a - miskolci üzemek-* ben lévő képzöművészkörökj tagjai, akik egyúttal tanulmá-j nyózzák a sokszorosított gra-* fikai eljárások technikáját is. *

J(

A kiállítás sikerére jellem-.* ző. hogy számos vásárlás történt. A Művelődésügyi Mi nisztérium mintegy 30 ezer forint értékben, míg a Borsod megyei és a Miskolc városi Tanács 20 ezer forint értékben vásárolt már a kiállított művekből.------oOo-----T

ársadalmi

munkálok

konferenciája

A Hazafias Népfront Miskolc városi bizottsága ma, november 3-án, pénteken délután 3 órakor rendezi meg a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának székházában a társadalmi munkások első városi konferenciáját. A konferencián Vá- radi István elvtárs, a Hazafias Népfront műszaki akcióbizottságának vezetője számol be a* társadalmi munkások által végzett munkáról.

Gáspárján és Therese Castaing a következő miskolci hangversenyeken

Ismét igen értékesnek és emlékezetesnek ígérkező hangversenyek következnek az Országos Filharmónia miskolci bérleti koncertjeinek sorában.

A kamara-bérlet „B” és „C” sorozatának első koncertjét összevontan rendezik meg november 13-án a Miskolci Nemzeti Színházban. Ez alkalommal a világhírű örmény Művészegyüttes ad koncertet a miskolci közönségnek. Az együttes tagjai között találjuk Goar Gasparjant, a világhírű örmény énekművészt, akit hanglemezeiről már Miskolcon is igen sokan ismernek a nemes zene kedvelői közül. Rajta kívül énekszámokkal Ova- niszjan, zongoraszámokkal Alekszandr Aratjunjan és Ba- badzsanjan, valamint a Komi-1 tasz-kvartett fellépése szerepelj a koncert műsorában. Zongora-1

E leGyönyörű, hosszú ősz köszöntött ez idén Hegyaljára. Reggelenként ködöt pipálnak ugyan a kúpos sátorhegijek, de a nap a Bodrog felől csakhamar utal tör magának, és órákon át langyos fényben fürdeti a szülőföldeket, az erdőket, kedvükben járva a kései szűr etetőknek, a hegyekbe igyekvő kirándulóknak. Meg az erdei embereknek is, amint ez a: Hajdú András sárospataki gimnáziumi tanárral folytatott beszélgetésünkből kiderült.

— Kihasználva a meleg, napsütéses időt, iskolánk legmagasabb fokon politechnizáló osztályának, a III. C-nek növendékeivel ötnapos erdészeti gyakorlaton voltunk az őszi pompájában ragyogó zempléni hegyekben. Diákjaink harmadik éve tanulnak erdészetei a Zemplénhegységi Erdőgazdaság patronálásával. Ennek során elsajátítják a korszerű erdőművelés legfontosabb tudnivalóit. Ősszel különféle magvakat gyűjtenek, tavasszal elvetik. Aztán az erdei kertekben csemetét ápolnak, s beültetik az útmenti területeket, a hegyek kaparósait.

— Igen tekintélyes már az a terület, amelyet a polt? technikai oktatás folyamán a mi diákjaink telepítettek be, s ez évről évre nő, hiszen már négy „erdész-osztályunk'’ működik. Megismerkednek a különböző fafajtákkal, erdei talajokkal, s természetesen a fa feldolgozásával, az erdészeti munka gépesítésével, sőt az igazgatás adminisztrációjával is.

— Az erdészeti tanulmányokat rendszeres gyakorlati foglalkozások egészítik ki. Az őszi gyakorlatunkat a nagymúllú vidék vadregényes hegyeiben, a Boldogkőváralja melletti Kincses-tetőn és a Sombereki-völgyben végeztük. Tisztítás, gyérítés volt a feladatunk olyan erdörészen, ahol 20 esztendő óta nem hallatszott fejszecsattogás. Bánszegi József és Bartucz Ferenc mérnökök irányításával folyt a munka. Minden szakmunkás mellé 4 diák volt beosztva, akik az erdészeti szakemberek véleménye szerint is derekasan megálltak helyüket. Különösen dicséretet érdemel Bütte Sándor. Papp László, Feledi Gyula, Kalóz András és Eperjesi István.

Azt is megtudtuk, hogy a fiúk munkásszálláson laktak. Az erdőgazdaság ugyanis éppen most építtetett egy munkásszállást a vadon közepén, azt nagyszerűen berendezte, s az erdőművelő diákok voltak áz első lakói ennek az üdülőnek is beillő kényelmes otthonnak. Ugyancsak az erdészet gondoskodása folytán kitűnő ellátásban részesültek, s mivel éppen vadászati idény van, finom szarvaspecsenyét is ettek.

Egyébként munkájukért szabályszerű bérezésben részesültek, s olyan szépen kerestek, hogy ebből a pénzből tavasz- szal több napos tanulmányi kirándulásra készülnek. Külön autóbusszal bejárják az országot. Ennek során — hogy a .,szakmánál” maradjanak — megtekintik a Soproni Erdészeti Főiskolát, továbbá a zirci, vácrátóti és a szarvasi arborétumokat.

« oi. j.y

*********************************************

Kegyeleies megemlékezés a szovjet hősi halottak sírjánál

kegyeletBorsod megyében let emlékeztek meg halottak napján a hazánk felszabadításakor hősi halált halt szovjet katonákról. A diósgyőrvas- gyári temető hősök parcelláján a diósgyőri nagyüzemek, így többek között a Lenin Kohászati Művelt, a DIM A VÁG dolgozóinak küldöttsége helyezte el a kegyelet koszorúit, s állt díszőrséget a hősök sírja mellett. Mezőkövesden, Sátoraljaújhelyen és másutt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság kezdeményezésére a

Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából rendbehozták a sírokat éí a község lakói hófehér krizantémmal és égővörös szegfűvel rótták le kegyeletüket. A Bükk hegységben is számos szovjet katona sírja van. Ezeket a sírokat a Keletbükki Állami Erdőgazdaság erdészei fenyőből készített koszorúval díszítették. A szovjet hősi halottak sírjánál többezer miskolci és Borsod megyei dolgozó rótta le kegyeletét s gyújtotta meg az emlékezés gyertyáját.

Nem voltam idegen Miskolcon

Székesfehérvárról osztálytársaimmal az északi hegyvidékre * kirándultunk. Hollóstetőn

ÓNQDVÁR! MIKLÓS

A monoki múzeumban

kísérettel közreműködik Eleonora Voszkanjan.

A zenekari hangversenyek sorában november 20-án lesz a következő koncert. (A korábban hirdetett időponttól eltérően.) Ezen a hangversenyen ismét a miskolci Liszst Ferenc Filharmonikus Zenekart hallhatjuk Mura Péter vezényletével. A közelmúltban lezajlott Nemzetközi Liszt—Bartók Zongora- verseny egyik díjnyertese, Therese Castaing francia zongoraművésznő működik közre a Liszt f-dur zongoraversenyének bemutatásával. A Lisztművön kívül Gluck Iphigénia. Aulisban nyitányát és Mozart Jupiter szirrif óniáját halljuk a koncert műsorában.

I Mindkét hangverseny méltán tarthat számot nagyarányú érdeklődésre.

zett a lába. Amikor Roseto megpillantotta, csaknem fel-0 kiáltott meglepetésében. q

— Rose! Ez nem igaz! Q

A lány szeme haragos pil-g

lantást lövellt feléje, s az asz-Q tálhoz kapott hirtelen, hogy a9 tányért, vagy a virágvázáto dobja Horváth fejéhez. In-Q tett, hogy tűnjön el. q

Behúzta maga után az ajtót,Q megállt a folyosón. Csalódot-g tan, kiábrándultán dőlt neki aO falnak. Elhagyta minden ere-9 je: két lépést sem bírt volnao megtenni. 9

Nyílt az étterem ajtaja, Ro-o se ment el mellette, magyarulO sziszegte: Q

— ökör! §

Majdnem pisztolyáért ka-Q

pott, hogy a lányt is lepuf-§ fantsa. Bosszúsan követte aO poggyászmegőrzőhöz. A pénz-g tár ablaka előtt érte utói. C

— Hol jársz ilyen sokáig, c

Zoltán? — förmedt rá Rose.C mint egy házsártos ifjú fele-g ség, hogy a mellettük állók isC hallják —, elmegy a vonatunk,^ és te még meg sem váltotta do a jegyeket. g

— Dolgom volt Ro... Rőzsi-ö

ka — dadogta sápadtan a pénz-9 tárnál sorakozók enyhe de-o rültségére — de máris intéz-C kedem. g

— Köszönöm! A jegyeketO

megváltom én magam. Vedd9 ki a csomagokat. Itt vannak aö bárcák. Cipeld csak te a för-9 telmes festményeidet. o

(Folytaitjaki

azonban rosszul lettem és a mentők a miskolci városi kórházba szállítottak. Teljesen egyedül voltam, messze Dubois nőmtől, osztálytársaimtól, akik 2tovább utaztak Eger felé.

g Féltem az idegen kórháztól/ Ode amint tapasztaltam, feleslegesen. Nagyon jóleső érzés 5volt, ahogyan egy fiatal orvos- Onő fogadott. Tavaly szigorlato- gzott, a nevét sajnos nem tu- Odom. Látszott rajta, hogy Regyütt érez a társaitól távollévő diáklánnyal. Nagyon hallás vagyok Boros főorvos úrinak és az osztályos doktornődnek, akik mindent megtettek/ ghogy mielőbb hazamenjek Oegészségesen, s folytassam is- 2kólái tanulmányaimat.

■j De nemcsak ők éreztek ve- 2 lem együtt, hanem szobatár- 5sam, a Perecesen lakó Petiik 5Józsefné, Erzsiké néni is, aki Jmindjárt pártfogásába vett. ^Betegségemen hamarosan túl— -estem, s Erzsiké néni gondos- Dkodótt róla, hogy hazatérjek/ «szüleim nélkül is, biztonságo- psan. Sógora, Mészáros Tstván S kohómérnök kísért el Budapestig, és Budapesttől már £ egyedül is hazatértem.

g Csak most éreztem és tud- :,tam meg, hogy tulajdonképpen 2mi is az emberi szeretet. Mint- 5ha családtagjuk lettem volna/ 3úgy bántak velem.

2 Gondolom Miskolcon min- vdenki azt tette volna, amit Spetlik Józsefné, Mészáros Ist- gván és családja, akiknek na- Ügyön hálás vagyok.

1 Suták Irma

Székesfehérvár

bevág ezzel. Lehetséges: ha Elza is beszervezett ügynök, akikor nagyon is lehetséges, hogy ő lesz ott. Hónapokkal ezelőtt átjuttatták a vöröskereszt ürügyén, ez mind feltételezhető.

A vonat mosdófülkéjében ismét megtisztálkodott, úgy, ahogy tudta, rendbeszedte magát. Már közel járt a vonat Budapesthez, s hevesen kalapálni kezdett a szíve, amikor a hatalmas csarnokban kiszállt a gyorsból. Alig várta, hogy találkozzék végre a titokzatosságban rejtőző ismerőssel, de nem ment be azonnal az étterembe. Végig-hosszig sétált az állomás peronján, olvasgatta a menetrendet. Emberek jöttek- mentek mellette, csomagjaikkal lökdösték. Mindannyiszor összerezzent. Egy negyedóránál nem birta tovább. Szeretett volna már mielőbb túl- lennl a találkozón.

Benyitott az étterembe.

Majd kővé meredt.

Rose ült az asztalnál.

Megdörzsölte szemét: igaz-e. vagy csak megbomlott idegei tréfálnak vele? A lány bécsiszeletet vagdosott apró darabokra. Lassan, időtöltésből evett. Az utasítás szerint Hor- váthnak sem jobbra, sem balra nem nézve, oda kellett volna mennie hozzá, mint aki a feleségével találkozik a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyen. De képtelen volt erre. Nem tudott az ajtóból elmozdulni. Földibe gyökereágyb'an, felzaklatott idegeit meggyógyítani.

— Miért nem mehetek egyenesen Újfalura, vagy környé; kére, minél messzebb a fővárostól, ahol ismerőseim vannak.

Megborzadt. A hideg futká- rozott a hátán arra a gondolatra, hogy mi történne, ha a körúton nevén szólítaná valaki. Kicsi a világ, még a kétmilliós fővárosban sem lehet nyomtalanul eltűnni. Legjobb erre nem gondolni, hiszen csak még jobban felidiegesíti vele magát. Kifelé bámult a vonat ablakán, s újra megtapogatta zsebében az igazolványokat.

— Végtére is! Szabó Zoltán vagyok... az igazolvány szerint Budapesten van bejelentett lakásom, utazó ügynök a foglalkozásom, a gyanú fel sem ébredhet, csupán megviselt idegállapotom okozza ezt a félelmet és ha jól kialszom magam, minden rendbejön. Ki várhat vajon az állomáson?

Titkon állandóan egy gondolat incselkedett vele: talán Elza? Amire Rose célzott, majd Rogger kijelentése egyzsebkése, öngyújtója, töltőtől- . ia. 500 forint készpénzben és . némi apró egy kopott pénztár- . cában. Sokáig nézegette a sze- t mélyi igazolványba ragasztót! . fényképét, eltűnődött azon . hogy az utolsó hónapok aiatl t mennyit öregedett. A tenger- nyi izgalom, a megfeszített t munka, a Helgával gyakran . reggelig tartó lumpolások meg- , változtatták arcát. Megnyúlt, t a szája körül és a szeme sar- . kában ráncok ültek.

— Még jobb is — tűnődött

■ el ezen —, nehezebben ismer■ nek fel.

‘ Ez a gondolat később sem hagyta nyugodni. Amikor ; Budanest felé robogott vele a : gyorsvonat, ott is lépten-nyo- ! mon úgy érezte, figyeli valaki. ' Volt. hogy percekig nem mert megfordulni, vagy a fejét az > újságból felemelni, mert attól- félt, hogy tekintete találkozik • azzal a valakinek a tekinteté- 1 vei, s képtelen lesz magára ' nyugalmat erőltetni. Szeretett ; volna már megpihenni, nagyot , aludni, kényelmest puha

XXIX.

iyt essze, nagy ívben elke

iTi rillte, s bár már elhatal masodott rajta a. halálos ki merültség, minden tagjá zsibbasztotta a fáradtság, el szántan vonszolta magát tovább. Szomjas volt, kiszárad a torka, megdagadt, alig fér el a szájában a nyelve, soka adott volna most egy pohái vízért. Még inkább fokozt; szomjúságát, hogy a faluban, { házak között gémeskutakat látott.

— Nem, a faluba nem szabad bemennem. Erre szigorú an figyelmeztetett Rogger is. ß határmenti községekben a lakosság figyel minden idegent Alig lakhat itt három-négyszá; ember, azonnal feltűnnék közöttük és átadnának az else rendőrnek.

Kényszerítette magát, hogj viselje el a szomjúságot, s eg3 magaslaton, ahonnan viszony

lag jól szemmel tarthatta ; környéket, megpihent. Átvizs jtálta zsebeit, nála volt min den; az igazolványok, amelyet Szabó Zoltán névre szóltak

6-án százezer amerikai üdvözölte Kossuth Lajost.)

Találunk itt Kossuthot ábrázoló szobrokat is: Kisfaludy Stróbl Zsigmond, illetve Med- gyessy Ferenc kezemunkáit (a művészek ajándékai).

De az ország, sőt a világ minden tájáról elküldik ide egyszerű emberek is féltve őrzött Kossuth-korabeli ereklyéiket.

— 1210 emléktárgyunk van. Ebből 220-at ez évben kapott a múzeum. — És Zsuffa Tibor elmondja: a helybeliek valósággal nyomoztak az emléktárgyak után Szívügyüknek tekintik tehát a múzeum gazdagítását. Gondozását is. Az udvar kertjét például az iskola tanulói ápolják — évről- évre.

S HOGY a monoki múzeum látogatóinak száma az 1949- ben számolt 715-ről ' 1960-ban 6866-ra emelkedett — ebben talán egy kicsit minden helybelinek része van.

Mégsem olyan mozdulatlan, csendes ez a falu.

R. A.

Két bemutató a színházban

Péntek; Luxemburg grófja Vasárnap: Családi ház

Két színházi bemutató lesz a napokban Miskolcon. Ma este a nagy színházi épületben bemutatják Lehár Ferenc: Luxemburg grófja című nagyoperettjét. Tegnap, csütörtökön este nyilvános főpróbán mutatták be a darabot az üzemi közönségszervezőknek, ma este pedig már a nagyközönség elé kerül.

Vasárnap ősbemutatóhoz érkezik a színház. A Kamara- színházban mutatják be Erdélyi Lukács miskolci szerző Családi ház című, napjainkban játszódó háromfelvonásos drámáját, Léner Péter rendezésében, a főbb szerepekben Molnár Tiborral, Máthé Évával, Somló Ferenccel, Lengyel Jánossal. I

RECCSENNEK, roppannak lépéseinknél az évszázados parkettkockák. Kívülről nem szűrődik be semmi nesz — mintha délben is mozdulatlan csendes lenne, aludna a falu A teremben konganak a szavak:

— Az északi oldal udvari szobájában született... így szól a monda. Balra, az ablak mellett ringott a rózsaszínű bölcső...

S Kossuth Lajos szülőházában talán akkor is a történelem egyik legszebb korszakát idéznénk fel emlékezetünkben. ha a fehérre festett, sima falakat nem borítanák mindenütt emléktárgyak, képek, koszorúk. De így a múzeummá berendezett monoki ház három termében szinte megelevenednek előttünk az elmúlt 6zázad legfontosabb magyar eseményei. S ezek az események jelentős részben e ház szülöttének nevéhez fűződnek.

A reformkor országgyűléseinek kézzel írt tudósításai, a Törvényhatósági Tudósítások töredékei, képek, pénzek, kardok. kiegyenesített kaszák, dokumentumok az 1843-as szabadságharcból, a Bach-kor- szak elnyomására emlékeztető feljegyzések, Kossuth Lajos külföldi — főleg turini — buj- dosásáról megmaradt emléktárgyak, egy 350 kötetes kiskönyvtár, egykorú feljegyzések, naplók, könyvek sokasága és más dokumentumok — mind-mind érdekes és ritka látnivaló.

De honnan került ide ennyi emléktárgy ebbe a házba? — Zsuffa Tibornak, a múzeum gondnokának válasza ugyancsak meglepő:

— A múzeum kiállítási anyagának több mint a felét nem mi vásároltuk, hanem kaptuk. Ajándékba. Ismert és ismeretlen emberektől.

S valóban: itt látjuk Kádár János elvtárs ajándékaként azt a képet, amelyet Cyrus Eaton amerikai nagyiparostól kapott, és amely Kossuth New York-ba való megérkezését ábrázolja. (1851. december