Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-03 / 260. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1961. november 3. A szépítőműkely tanulói Ez a műhely, zavarban vagyok, minek is ne­vezzem — egészen fiatal még, mint ahogyan egészen fiatalok i,dolgozói” is. A Béke téren, a Vásárcsarnok épületében lévő íodrászipari tanuló-műhelyről van szó. Nemrég nyilt meg, nincsen fél éve sem. Műhely is, bolt is, iskola is egyúttal, mivel itt dolgoznak, itt kezdik kialakítani vendégkörüket és itt szerzik meg a gyakorlati ismereteket a Miskolci Fod­rászipari Ktsz ipari tanulói. S egészen fiatalok a tanuló-dol­gozók is, hiszen nem egy közü­lük alig töltötte be a 15 évet. Nyolc fiú és 14 leány ügyes­kedik két szakoktató — Körösi Kálmán férfi és Gáspár Sán­dor női fodrász felügyelete mellett. Az első- és másodéves tanulók — egymást kölcsönö­sen is segítve — az ő irányítá­sukkal sajátítják el a külön­böző szakmai fogásokat. Mert ha valahol, hát itt valóban nagy szükség van kézügyes­ségre, a finom, laza és mégis határozott mozdulatokra, sok­sok leleményességre. — Ez annál is inkább fon­tos, mivel egy fodrásznak min­denkor lépést kell tartania a divattal — tájékoztatott Gás­pár Sándor szakoktató. — Ná­lunk a szakmai képzés irány­vonala tehát: mindig a leg­újabb divatnak megfelelő haj­viselet elkészítése, gyakorolta­tása. Persze, vannak úgyneve­zett hagyományos frizura-vo­nalak, amelyeket éppúgy el kell sajátítaniok tanulóinknak, mint a legfrissebb divatújdon­ságokat. A műhely vagy üzlethelyiség bizony kicsi. Folyosószerűen keskeny, s alig néhány lépés­nyi hosszú, vékonyfalú helyi­ség. — Mégis, ez már fejlődés — világosít fel a szakoktató. — Ezelőtt ugyanis nem volt kü­lön üzlethelyiségük tanulóink­nak. Ktsz-ünk úgy oldotta meg a problémát, hogy az egyes íodrászüzletekbe osztotta be őket a dolgozók mellé. Ez nem volt egy szerencsés helyzet. S most, bár ez az ideiglenes he­lyiségünk kicsi, nincsenek öl­tözőink, mosdóink, mégis meg­oldódott vele a tanulók egysé­ges tanításának problémája, így a gyakorlatot az MTH- iskola elméleti oktatásával párhuzamosan tudjuk elsajá­títtatni a fiatalokkal. Ezen­kívül azokat a szakmai ágakat is megismertethetjük velük, amelyekre eddig nem volt le­hetőség. így például a vas- ondolálást, paróka-készítést, tresszelést stb. Egy másik elő­nye, hogy tanulóink idejeko­rán megszokják a kollektívát, a kollektív munkát, a munka- fegyelmet, az önállóságot. Az elképzelések pedig a to­vábbi fejlődésről a követke­zők: — Szeretnénk egy korsze­rűbb helyiséget, ahol szalon- jellegű tanulóüzletet alakíthat­nánk ki, s amely mintául szolgálhatna. (réva) Tízezer látogató — mintegy t 50 000 íorint értékű vásárlás + az I. Országos Gratikai % Biennalen | Miskolcon nyolc napja nyílt* meg az I. Országos Grafikai { Biennálé. A több mint 220 Erdőművelő diákok t réz-, linó- és fametszetből ál-t ló kiállítást a nyitvatartás óta* mintegy tízezer látogató keres-J te fel. Az elkövetkező napok-* ban csoportos tárlatvezetésen* ismerkednek meg a kiállítás^ anyagával a - miskolci üzemek-* ben lévő képzöművészkörökj tagjai, akik egyúttal tanulmá-j nyózzák a sokszorosított gra-* fikai eljárások technikáját is. * J( A kiállítás sikerére jellem-.* ző. hogy számos vásárlás tör­tént. A Művelődésügyi Mi nisztérium mintegy 30 ezer fo­rint értékben, míg a Borsod megyei és a Miskolc városi Tanács 20 ezer forint értékben vásárolt már a kiállított mű­vekből.------oOo-----­T ársadalmi munkálok konferenciája A Hazafias Népfront Mis­kolc városi bizottsága ma, no­vember 3-án, pénteken délután 3 órakor rendezi meg a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak székházában a társadalmi munkások első városi konfe­renciáját. A konferencián Vá- radi István elvtárs, a Hazafias Népfront műszaki akcióbizott­ságának vezetője számol be a* társadalmi munkások által végzett munkáról. Gáspárján és Therese Castaing a következő miskolci hangversenyeken Ismét igen értékesnek és emlékezetesnek ígérkező hang­versenyek következnek az Or­szágos Filharmónia miskolci bérleti koncertjeinek sorában. A kamara-bérlet „B” és „C” sorozatának első koncertjét összevontan rendezik meg no­vember 13-án a Miskolci Nem­zeti Színházban. Ez alkalom­mal a világhírű örmény Mű­vészegyüttes ad koncertet a miskolci közönségnek. Az együttes tagjai között találjuk Goar Gasparjant, a világhírű örmény énekművészt, akit hanglemezeiről már Miskolcon is igen sokan ismernek a ne­mes zene kedvelői közül. Raj­ta kívül énekszámokkal Ova- niszjan, zongoraszámokkal Alekszandr Aratjunjan és Ba- badzsanjan, valamint a Komi-1 tasz-kvartett fellépése szerepelj a koncert műsorában. Zongora-1 E le­Gyönyörű, hosszú ősz köszöntött ez idén Hegyaljára. Reg­gelenként ködöt pipálnak ugyan a kúpos sátorhegijek, de a nap a Bodrog felől csakhamar utal tör magának, és órákon át langyos fényben fürdeti a szülőföldeket, az erdőket, kedvük­ben járva a kései szűr etetőknek, a hegyekbe igyekvő kirán­dulóknak. Meg az erdei embereknek is, amint ez a: Hajdú András sárospataki gimnáziumi tanárral folytatott beszél­getésünkből kiderült. — Kihasználva a meleg, napsütéses időt, iskolánk leg­magasabb fokon politechnizáló osztályának, a III. C-nek nö­vendékeivel ötnapos erdészeti gyakorlaton voltunk az őszi pompájában ragyogó zempléni hegyekben. Diákjaink harma­dik éve tanulnak erdészetei a Zemplénhegységi Erdőgazdaság patronálásával. Ennek során elsajátítják a korszerű erdő­művelés legfontosabb tudnivalóit. Ősszel különféle magvakat gyűjtenek, tavasszal elvetik. Aztán az erdei kertekben cse­metét ápolnak, s beültetik az útmenti területeket, a hegyek kaparósait. — Igen tekintélyes már az a terület, amelyet a polt? technikai oktatás folyamán a mi diákjaink telepítettek be, s ez évről évre nő, hiszen már négy „erdész-osztályunk'’ mű­ködik. Megismerkednek a különböző fafajtákkal, erdei tala­jokkal, s természetesen a fa feldolgozásával, az erdészeti munka gépesítésével, sőt az igazgatás adminisztrációjával is. — Az erdészeti tanulmányokat rendszeres gyakorlati fog­lalkozások egészítik ki. Az őszi gyakorlatunkat a nagymúllú vidék vadregényes hegyeiben, a Boldogkőváralja melletti Kincses-tetőn és a Sombereki-völgyben végeztük. Tisztítás, gyérítés volt a feladatunk olyan erdörészen, ahol 20 esztendő óta nem hallatszott fejszecsattogás. Bánszegi József és Bartucz Ferenc mérnökök irányításával folyt a munka. Minden szak­munkás mellé 4 diák volt beosztva, akik az erdészeti szak­emberek véleménye szerint is derekasan megálltak helyüket. Különösen dicséretet érdemel Bütte Sándor. Papp László, Feledi Gyula, Kalóz András és Eperjesi István. Azt is megtudtuk, hogy a fiúk munkásszálláson laktak. Az erdőgazdaság ugyanis éppen most építtetett egy munkás­szállást a vadon közepén, azt nagyszerűen berendezte, s az erdőművelő diákok voltak áz első lakói ennek az üdülőnek is beillő kényelmes otthonnak. Ugyancsak az erdészet gondos­kodása folytán kitűnő ellátásban részesültek, s mivel éppen vadászati idény van, finom szarvaspecsenyét is ettek. Egyébként munkájukért szabályszerű bérezésben része­sültek, s olyan szépen kerestek, hogy ebből a pénzből tavasz- szal több napos tanulmányi kirándulásra készülnek. Külön autóbusszal bejárják az országot. Ennek során — hogy a .,szakmánál” maradjanak — megtekintik a Soproni Erdészeti Főiskolát, továbbá a zirci, vácrátóti és a szarvasi arborétu­mokat. « oi. j.y ********************************************* Kegyeleies megemlékezés a szovjet hősi halottak sírjánál kegyelet­Borsod megyében let emlékeztek meg halottak napján a hazánk felszabadítá­sakor hősi halált halt szovjet katonákról. A diósgyőrvas- gyári temető hősök parcellá­ján a diósgyőri nagyüzemek, így többek között a Lenin Ko­hászati Művelt, a DIM A VÁG dolgozóinak küldöttsége he­lyezte el a kegyelet koszorúit, s állt díszőrséget a hősök sír­ja mellett. Mezőkövesden, Sá­toraljaújhelyen és másutt a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság kezdeményezésére a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulója alkalmá­ból rendbehozták a sírokat éí a község lakói hófehér krizan­témmal és égővörös szegfűvel rótták le kegyeletüket. A Bükk hegységben is számos szovjet katona sírja van. Ezeket a sí­rokat a Keletbükki Állami Erdőgazdaság erdészei fenyő­ből készített koszorúval díszí­tették. A szovjet hősi halottak sírjánál többezer miskolci és Borsod megyei dolgozó rótta le kegyeletét s gyújtotta meg az emlékezés gyertyáját. Nem voltam idegen Miskolcon Székesfehérvárról osztálytár­saimmal az északi hegyvidékre * kirándultunk. Hollóstetőn ÓNQDVÁR! MIKLÓS A monoki múzeumban kísérettel közreműködik Ele­onora Voszkanjan. A zenekari hangversenyek sorában november 20-án lesz a következő koncert. (A koráb­ban hirdetett időponttól elté­rően.) Ezen a hangversenyen ismét a miskolci Liszst Ferenc Fil­harmonikus Zenekart hallhat­juk Mura Péter vezényletével. A közelmúltban lezajlott Nem­zetközi Liszt—Bartók Zongora- verseny egyik díjnyertese, Therese Castaing francia zon­goraművésznő működik közre a Liszt f-dur zongoraversenyé­nek bemutatásával. A Liszt­művön kívül Gluck Iphigénia. Aulisban nyitányát és Mozart Jupiter szirrif óniáját halljuk a koncert műsorában. I Mindkét hangverseny mél­tán tarthat számot nagyarányú érdeklődésre. zett a lába. Amikor Roseto megpillantotta, csaknem fel-0 kiáltott meglepetésében. q — Rose! Ez nem igaz! Q A lány szeme haragos pil-g lantást lövellt feléje, s az asz-Q tálhoz kapott hirtelen, hogy a9 tányért, vagy a virágvázáto dobja Horváth fejéhez. In-Q tett, hogy tűnjön el. q Behúzta maga után az ajtót,Q megállt a folyosón. Csalódot-g tan, kiábrándultán dőlt neki aO falnak. Elhagyta minden ere-9 je: két lépést sem bírt volnao megtenni. 9 Nyílt az étterem ajtaja, Ro-o se ment el mellette, magyarulO sziszegte: Q — ökör! § Majdnem pisztolyáért ka-Q pott, hogy a lányt is lepuf-§ fantsa. Bosszúsan követte aO poggyászmegőrzőhöz. A pénz-g tár ablaka előtt érte utói. C — Hol jársz ilyen sokáig, c Zoltán? — förmedt rá Rose.C mint egy házsártos ifjú fele-g ség, hogy a mellettük állók isC hallják —, elmegy a vonatunk,^ és te még meg sem váltotta do a jegyeket. g — Dolgom volt Ro... Rőzsi-ö ka — dadogta sápadtan a pénz-9 tárnál sorakozók enyhe de-o rültségére — de máris intéz-C kedem. g — Köszönöm! A jegyeketO megváltom én magam. Vedd9 ki a csomagokat. Itt vannak aö bárcák. Cipeld csak te a för-9 telmes festményeidet. o (Folytaitjaki azonban rosszul lettem és a mentők a miskolci városi kór­házba szállítottak. Teljesen egyedül voltam, messze Dubo­is nőmtől, osztálytársaimtól, akik 2tovább utaztak Eger felé. g Féltem az idegen kórháztól/ Ode amint tapasztaltam, feles­legesen. Nagyon jóleső érzés 5volt, ahogyan egy fiatal orvos- Onő fogadott. Tavaly szigorlato- gzott, a nevét sajnos nem tu- Odom. Látszott rajta, hogy Regyütt érez a társaitól távol­lévő diáklánnyal. Nagyon ha­llás vagyok Boros főorvos úr­inak és az osztályos doktornő­dnek, akik mindent megtettek/ ghogy mielőbb hazamenjek Oegészségesen, s folytassam is- 2kólái tanulmányaimat. ■j De nemcsak ők éreztek ve- 2 lem együtt, hanem szobatár- 5sam, a Perecesen lakó Petiik 5Józsefné, Erzsiké néni is, aki Jmindjárt pártfogásába vett. ^Betegségemen hamarosan túl— -estem, s Erzsiké néni gondos- Dkodótt róla, hogy hazatérjek/ «szüleim nélkül is, biztonságo- psan. Sógora, Mészáros Tstván S kohómérnök kísért el Buda­pestig, és Budapesttől már £ egyedül is hazatértem. g Csak most éreztem és tud- :,tam meg, hogy tulajdonképpen 2mi is az emberi szeretet. Mint- 5ha családtagjuk lettem volna/ 3úgy bántak velem. 2 Gondolom Miskolcon min- vdenki azt tette volna, amit Spetlik Józsefné, Mészáros Ist- gván és családja, akiknek na- Ügyön hálás vagyok. 1 Suták Irma Székesfehérvár bevág ezzel. Lehetséges: ha Elza is beszervezett ügynök, akikor nagyon is lehetséges, hogy ő lesz ott. Hónapokkal ezelőtt átjuttatták a vöröske­reszt ürügyén, ez mind feltéte­lezhető. A vonat mosdófülkéjében ismét megtisztálkodott, úgy, ahogy tudta, rendbeszedte ma­gát. Már közel járt a vonat Budapesthez, s hevesen kala­pálni kezdett a szíve, amikor a hatalmas csarnokban kiszállt a gyorsból. Alig várta, hogy találkozzék végre a titokzatos­ságban rejtőző ismerőssel, de nem ment be azonnal az étte­rembe. Végig-hosszig sétált az állomás peronján, olvasgatta a menetrendet. Emberek jöttek- mentek mellette, csomagjaik­kal lökdösték. Mindannyiszor összerezzent. Egy negyedórá­nál nem birta tovább. Szere­tett volna már mielőbb túl- lennl a találkozón. Benyitott az étterembe. Majd kővé meredt. Rose ült az asztalnál. Megdörzsölte szemét: igaz-e. vagy csak megbomlott idegei tréfálnak vele? A lány bécsi­szeletet vagdosott apró dara­bokra. Lassan, időtöltésből evett. Az utasítás szerint Hor- váthnak sem jobbra, sem bal­ra nem nézve, oda kellett vol­na mennie hozzá, mint aki a feleségével találkozik a meg­beszélt időpontban, a megbe­szélt helyen. De képtelen volt erre. Nem tudott az ajtóból elmozdulni. Földibe gyökere­ágyb'an, felzaklatott idegeit meggyógyítani. — Miért nem mehetek egye­nesen Újfalura, vagy környé­; kére, minél messzebb a fővá­rostól, ahol ismerőseim van­nak. Megborzadt. A hideg futká- rozott a hátán arra a gondo­latra, hogy mi történne, ha a körúton nevén szólítaná vala­ki. Kicsi a világ, még a kétmil­liós fővárosban sem lehet nyomtalanul eltűnni. Legjobb erre nem gondolni, hiszen csak még jobban felidiegesíti vele magát. Kifelé bámult a vonat ablakán, s újra megtapogatta zsebében az igazolványokat. — Végtére is! Szabó Zoltán vagyok... az igazolvány sze­rint Budapesten van bejelen­tett lakásom, utazó ügynök a foglalkozásom, a gyanú fel sem ébredhet, csupán megvi­selt idegállapotom okozza ezt a félelmet és ha jól kialszom magam, minden rendbejön. Ki várhat vajon az állomáson? Titkon állandóan egy gon­dolat incselkedett vele: talán Elza? Amire Rose célzott, majd Rogger kijelentése egy­zsebkése, öngyújtója, töltőtől- . ia. 500 forint készpénzben és . némi apró egy kopott pénztár- . cában. Sokáig nézegette a sze- t mélyi igazolványba ragasztót! . fényképét, eltűnődött azon . hogy az utolsó hónapok aiatl t mennyit öregedett. A tenger­- nyi izgalom, a megfeszített t munka, a Helgával gyakran . reggelig tartó lumpolások meg- , változtatták arcát. Megnyúlt, t a szája körül és a szeme sar- . kában ráncok ültek. — Még jobb is — tűnődött ■ el ezen —, nehezebben ismer­■ nek fel. ‘ Ez a gondolat később sem hagyta nyugodni. Amikor ; Budanest felé robogott vele a : gyorsvonat, ott is lépten-nyo- ! mon úgy érezte, figyeli valaki. ' Volt. hogy percekig nem mert megfordulni, vagy a fejét az > újságból felemelni, mert attól- félt, hogy tekintete találkozik • azzal a valakinek a tekinteté- 1 vei, s képtelen lesz magára ' nyugalmat erőltetni. Szeretett ; volna már megpihenni, nagyot , aludni, kényelmest puha XXIX. iyt essze, nagy ívben elke iTi rillte, s bár már elhatal masodott rajta a. halálos ki merültség, minden tagjá zsibbasztotta a fáradtság, el szántan vonszolta magát to­vább. Szomjas volt, kiszárad a torka, megdagadt, alig fér el a szájában a nyelve, soka adott volna most egy pohái vízért. Még inkább fokozt; szomjúságát, hogy a faluban, { házak között gémeskutakat lá­tott. — Nem, a faluba nem sza­bad bemennem. Erre szigorú an figyelmeztetett Rogger is. ß határmenti községekben a la­kosság figyel minden idegent Alig lakhat itt három-négyszá; ember, azonnal feltűnnék kö­zöttük és átadnának az else rendőrnek. Kényszerítette magát, hogj viselje el a szomjúságot, s eg3 magaslaton, ahonnan viszony lag jól szemmel tarthatta ; környéket, megpihent. Átvizs jtálta zsebeit, nála volt min den; az igazolványok, amelyet Szabó Zoltán névre szóltak 6-án százezer amerikai üdvö­zölte Kossuth Lajost.) Találunk itt Kossuthot áb­rázoló szobrokat is: Kisfaludy Stróbl Zsigmond, illetve Med- gyessy Ferenc kezemunkáit (a művészek ajándékai). De az ország, sőt a világ minden tájáról elküldik ide egyszerű emberek is féltve őr­zött Kossuth-korabeli ereklyéi­ket. — 1210 emléktárgyunk van. Ebből 220-at ez évben kapott a múzeum. — És Zsuffa Ti­bor elmondja: a helybeliek valósággal nyomoztak az em­léktárgyak után Szívügyük­nek tekintik tehát a múzeum gazdagítását. Gondozását is. Az udvar kertjét például az iskola tanulói ápolják — évről- évre. S HOGY a monoki múzeum látogatóinak száma az 1949- ben számolt 715-ről ' 1960-ban 6866-ra emelkedett — ebben talán egy kicsit minden hely­belinek része van. Mégsem olyan mozdulatlan, csendes ez a falu. R. A. Két bemutató a színházban Péntek; Luxemburg grófja Vasárnap: Családi ház Két színházi bemutató lesz a napokban Miskolcon. Ma es­te a nagy színházi épületben bemutatják Lehár Ferenc: Luxemburg grófja című nagy­operettjét. Tegnap, csütörtö­kön este nyilvános főpróbán mutatták be a darabot az üze­mi közönségszervezőknek, ma este pedig már a nagyközön­ség elé kerül. Vasárnap ősbemutatóhoz ér­kezik a színház. A Kamara- színházban mutatják be Erdé­lyi Lukács miskolci szerző Családi ház című, napjainkban játszódó háromfelvonásos drá­máját, Léner Péter rendezésé­ben, a főbb szerepekben Mol­nár Tiborral, Máthé Évával, Somló Ferenccel, Lengyel Já­nossal. I RECCSENNEK, roppannak lépéseinknél az évszázados parkettkockák. Kívülről nem szűrődik be semmi nesz — mintha délben is mozdulatlan csendes lenne, aludna a falu A teremben konganak a sza­vak: — Az északi oldal udvari szobájában született... így szól a monda. Balra, az ablak mellett ringott a rózsaszínű bölcső... S Kossuth Lajos szülőházá­ban talán akkor is a történe­lem egyik legszebb korszakát idéznénk fel emlékezetünk­ben. ha a fehérre festett, sima falakat nem borítanák minde­nütt emléktárgyak, képek, ko­szorúk. De így a múzeummá berendezett monoki ház há­rom termében szinte megele­venednek előttünk az elmúlt 6zázad legfontosabb magyar eseményei. S ezek az esemé­nyek jelentős részben e ház szülöttének nevéhez fűződnek. A reformkor országgyűlései­nek kézzel írt tudósításai, a Törvényhatósági Tudósítások töredékei, képek, pénzek, kar­dok. kiegyenesített kaszák, dokumentumok az 1843-as szabadságharcból, a Bach-kor- szak elnyomására emlékeztető feljegyzések, Kossuth Lajos külföldi — főleg turini — buj- dosásáról megmaradt emlék­tárgyak, egy 350 kötetes kis­könyvtár, egykorú feljegyzé­sek, naplók, könyvek sokasá­ga és más dokumentumok — mind-mind érdekes és ritka látnivaló. De honnan került ide ennyi emléktárgy ebbe a házba? — Zsuffa Tibornak, a múzeum gondnokának válasza ugyan­csak meglepő: — A múzeum kiállítási anya­gának több mint a felét nem mi vásároltuk, hanem kaptuk. Ajándékba. Ismert és ismeret­len emberektől. S valóban: itt látjuk Kádár János elvtárs ajándékaként azt a képet, amelyet Cyrus Eaton amerikai nagyiparostól kapott, és amely Kossuth New York-ba való megérkezé­sét ábrázolja. (1851. december

Next

/
Thumbnails
Contents