Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961, október t. j Eldugott helyen Az elmúlt napok cf^‘n Pácinban majdnem mindenki a televíziót akarta nézni. Ott szorongtak a készülék előtt, hogy legalább a képernyőből lássanak egy kicsit. A nézők között egy középtermetű, egye­nes tartású, bajszos férfi is iz­gult Nem tudott már jó helyet szerezni magának, azok közé szorult, akik az ajtóból figyel­tek a készülékre. Pedig tulaj­donképpen ő okozta az egész felbojdulást Pontosabban a lánya, aki nemrégiben írt ha- : a egy levelet, melyben közöl­ve, hogy szerepelni fog a tele­vízióban. Igen a televízióban, mint az Állami Balett Intézet első éves növendékeinek egyi­ke. Mert azok közé a szeren­csés — és nyilván tehetséges — fiatalok közé tartozik, akiket felvettek ebbe a nagy lehető­ségeket tartogató iskolába. A műsor néhány percig tar­tott, de így is sokat adott a falunak. Igen, a falunak, mert egy kicsit mindenki részesnek érezte magát a sikerben. Leg­büszkébb természetesen a csa­lád volt... És még valaki. Il­letve valakik. De erről, vagy ezekről majd később. VII. Vadgesztenyéből — televízió Valahányszor az őszi szél megcibálja a fák üstökét, a sátoraljaújhelyi úttörők kosarat, zsákot ragadnak és fürkésző tekintettel róni kezdik az utcákat, tereket. Bejárják a város belső területeit, de felkapaszkodnak a hegyoldalra futó Hecske és Zsólyomka meredek sikátoraiba is, mindenhová, ahol pár kilónyi vadgesztenyét, néhány marék juhar, meg hársmagot találnak. Mert az újhelyi pajtásoknak évek óta egyik legkedvesebb őszi foglalkozásuk szabadidejükben a maggyűjtés. Szívesen is csinálják, hiszen igen szép hasznot látnak belőle. Tavaly például 50 mázsa vadgesztenyét, több mázsa makkot és különféle magvakat gyűjtöttek a városban és az erdőben. Az így kapott pénzt kiegészítették a tanév során gyűjtött papír-, rongy-, csont- és vashulladék árával s egy pompás televíziót vásároltak maguknak. Ezenkívül tanul­mányi kirándulást is tettek Miskolcra, Tapolcára, Lilla­füredre, Tiszalökre és Debrecenbe. De megvan már az idei tervük is: most egy filmvetítő- gépet akarnak beszerezni iskolájuknak a gesztenye árából. Egyébként is igen .szorgalmasak, dolgosak a sátoralja­újhelyi pajtások, akik az Esze Tamás utcai fiúiskola diákjai. Halász István és Vass László tanárok elmondották róluk, hogy a közelmúltban a tornatermüket hozták rendbe társa­dalmi munkában. Ennek során 1800 folyóméter padlórést el­tömítettek, 200 négyzetméter felületet lecsiszoltak, aztán két alapfestést adtak neki, majd kétszer lelakkozták. Szabadide­jüket fordították erre a munkára, amely után csillogott is a padló, mint a tükör, Marosi Gyuri, meg Balogh Matyi még a frizuráját is megigazíthatta a fényességében. Aztán az udvart hozták rendbe: a dombokat lefaragták, a gödröket íeltöltöt- ték, s ezáltal alkalmassá tették arra, hogy jó időben kinn végezhessék a szabadgyakorlatokat, játékokat. Pénzben ki­fejezve, jóval meghaladja a tízezer forintot annak a munká­nak az értéke, amelyet a pajtások végeztek iskolájuk csino­sításáért. És amikor a 700 éves jubileum alkalmával naponta szá­zával látogatták meg az ő tornatermükben rendezett város- fejlődési kiállítást, s a vendégek érdeklődéssel tanulmányoz­ták a városi rangot adó pecsétes szabadalomlevelet, meg az Üjhely mai életét tükröző táblákat, grafikonokat, Fellegi Jóska, Vakles Gyuri, Vajda Lajcsi, Hrabovszky Laci, Fekete Gyuri és a sátoraljaújhelyi pajtások, valamennyien nagyon boldogok voltak, hogy munkájukkal-ők is hozzájárulhattak városuk jubileumi ünnepének sikeréhez. Hegyi József A mdiplomata" szó eredetéről Franciaország indiai nagy­követe szerint Robespierre használta elsőnek a „diploma ta” kifejezést egy 1792-ben megjelent cikkében, amelyben „az alkotmány védelmezőiről” írt. Régebben a diplomáciát „a külügyi kapcsolatok tudomá­nyának” nevezték, és alapját az uralkodók rendeletéi és írásbeli utasításai képezték. A „diplomata” szó csak 1835-ben került be a lexikonokba. Óh, szent bürokrácia Az olaszországi Piacenza városka hatóságai szolgálati úton kérték a minisztériumot, utaljanak ki számukra egy új írógépet a hivatalos akták el­készítéséhez, miután a haszná latban lévő gép már nem ké­pes hat olvasható átütést ké­szíteni. A beadványra négy hét múlva a következő szövegű válasz érkezett: „Kérelmük sajnos nem vehető figyelem­be, mert nem az előírásos hat példányban nyújtották be... Hasznos hulladékokéit csaknem 1 millió forint az úttörőknek Az elmúlt nyáron számos borsodi úttörőcsapat pajtásai­nak egyetlen fillérjükbe sem került a nyári táborozás, vagy az országjárás, illetve az ezek­hez szükséges forintokat nem a szülőktől, hanem szorgalmas gyűjtőmunkájukért a MÉH Vállalattól kapták. A népgaz­daság számára igen sok hasz­nos hulladékot összegyűjtő MÉH munkájának legjobb se­gítői, az úttörők már az új ta­nítási évben is munkához lát­tak. Az elmúlt tanévben 361 iskola úttörő csapata kapcso­lódott be a hulladékgyűjtési versenybe. A legjobb gyűjtök részére 53 ezer forint értékű jutalmat fizetett a MÉH. Ezen felül térítési árat is kaptak a begyűjtött 137 vagon papírért, rongyért és ócskavasért, ösz- szesen közel egy millió forin­tot kaptak a MÉH kis „mé­hecskéi”. Több iskola úttörői televíziót vagy magnetofont is vásároltak ebből az összegből. A legjobb eredményt a mis­kolci Kossuth utcai, az ormos- bányai, a Pálóczy utcai és a felsötelekeai úttörők érték el. A MÉH Vállalat harmadik negyedévi tervét különben magasan a 100 százalék felett teljesítette. Több mint 7 millió forint értékű hasznos hulladé­kot gyűjtöttek össze a megyé­ben. cÁz olaasák HANGJ4 Uj bolt Fájón Az Eszakma gyár ország megírta Illetékes s*erv 'válaszol Jegypénztár le»z Tapolcán itt Az 1961 szeptember 3-i lap­számunkban cikk jelent meg a Tapolcára közlekedő 2-es autóbuszjárattal kapcsolato­san, amelyben a cikkíró az ülőkalauzi rendszerrel és a ta­polcai végállomáson a menet­jegyek élőre való kiadásával foglalkozik. A cikkben foglalt kérdések­kel vállalatunk is foglalkozott és ennek eredményeként az ülőkalauzi szolgálatot a csúcs­forgalmi időben megszüntet­tük. Megfigyelésünk alapján mi is arra az elhatározásra ju­tottunk, amit a cikkíró is, na­gyon helyesen, javasolt, hogy a gyorsabb és könnyebb fel­szállás végett mindkét végál­lomáson előre is árusítunk majd jegyeket. Köszönjük a javaslatot, és kérjük az utazó közönséget, hogy mind az uta­zás, mind saját munkánk meg­könnyítése végett máskor is mondják el véleményüket. Miskolci Közlekedési Vártakét Válasz a kánóiak panaszára T^apunk szeptember 24-i s> mában a kánóiak szóvátetté hogy az ÁFOR nem száti elég petróleumot a községi ennek következtében sold gyertyával kénytelenek vilm tani. Levelükre az ÁFOR d. laszolt. „A cikk megjelenése utM napon felhívtuk miskolci V. rendeltségünk vezetőjét, hol adjon felvilágosítást a kánóié panaszával kapcsolatban. K# lése szerint a petróleum szállító tankjárat járt Káf, községben, s a földművessé vetkezeti bolt vezetője át \ vett 440 litert. Az a panasz t hát, hogy az ÁFOR nem síé, lit petróleumot — nem ve jogos. Azt tanácsoljuk a káné oknak, szerezzenek be még —2 vashordót, hogy amní tudjanak tárolni,, amennyi legközelebbi tankjárat látog1 fásáig elegendő lesz. ÁFOR” Több mint ötezer látogató a miskolci bélyegkiállításon tanács nagytermében. A rrtri nyitón részt vett Frank Józsi- a Magyar Bélyeggyűjtők 0< szagos Szövetségének aielnö)11 is. A kiállítás iránt különösi* az ifjúság körében nagy érdél ■lődés nyilvánult meg, mely* |mi sem bizonyít jobban, ho£ 3a kiállítást több, mint ötezri” ♦tekintették meg. 3 A kiállításon magyar, szó'1 j jet és a népi demokratikus <é *, szágok bélyegei voltak láth* j tők. Külön említésre méltó Kc äfalusl Emil 14 keret magyal j|egy-egy keret bosnyák külő' 21egessége és bajor, gyüjtern* 5nye, mellyel az I. díjat nyeri' 5el. Urbán József II. díjat nyri 5négy keret klasszikus magyi* 5és egy keret klasszikus külföK; ^gyűjteménye. Megemlítendő’ aTeslér János tanácsközláre^í 2sági emlékbélyeg sorozatul pVincze Gyula virágmot.ívü'l ^bélyegei, dr. Hamar Endf* szenei motívuma, Varró Gyűli 3bélyeg a bélyegen összeállítás-’ JPorubszki Gusztáv három ke 5ret szovjet gyűjteménye, vak1 Jrnint ülés Gizella virágmot yvum gyűjteménye. 3 A kiállításon szereplő min* I egy harminc kiállító kö#>* [három ifjúsági gyűjtő is szeri l pelt; Hamar Éva állatmotívi# gErdős Gábor sport- és álla* Kmotívum, valamint Draskóri® PGátoor egy keret Lenin bély«* hés két keret űrhajós motívu^ [gyűjteményével. Varró Gyula í a Miskolci Bélyeggyűjtő IC# elnöke; (Tudósitőnktől.) A Miskolci Bélyeggyűjtő Kör szeptember 24-től október 1-ig rendezte meg hagyomá­nyos bélyegkiállítását a városi OOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOC perzselte, s az agyvelejéig ha-; tolt Megérezte, hogy az ezre-' des nagyon is tudatosan vizs-( gálja a fejebúbjától a talpáig...' S mereven néz a szemébe:* mintha hipnotikus álmot kény-' szerítene rá. De ez csak egy-; egy pillanatig tartott. Időnként; megint úgy tűnt, mintha cso-£ dálkoznék, és csaknem megle-r petve kérdezné tőle: „Kicsoda' maga, s mit akar itt?...” Aztán; megint keresztülnéz rajta, mint* az ablaküvegen. Ilyenkor fel-> engedett, megkönnyebbült egy* kicsit, hogy a kővetkező pilla-? natban újra megbénítsa, aj székhez szögezze Körner für-' késző tekintete. ? A macska játszik így az? egérrel... Félt, hogy kérdést intéznek' hozzá, s felelnie kell. Most? képtelen volna erre. Keserves' állapotban ébredt, iszony ato-S san zúgott a feje. Égett, sajgotte az ütés helye, egész teste ősz-3 szetörődött, mintha reggel tőig estig fogaskerekek között őrlő-« dött volna. De a legjobban! mégis a feje fájt, még a haja? is fájt és külön-külön minden? csontja. 5 Iparkodott gondolatait ren-| dezni, valahogy egységes rend-j be sorakoztatni és ha az ezre-1 des meg nem zavarja, vissza-j emlékezni az eseményekre. J (Folytatjuk* c mindez. Hatszemélyes, fekete gépkocsi suhant a járda mellé, s kivágódott az ajtaja. — Es freut mich, Herr dok­tor! — mondta a kocsiban ülő férfi németül, s Horváth előtt elsötétült a világ. Súlyos, kemény tárggyal ütöt­ték le, ájultan zuhant a táma­dó karjaiba. Az ülésre fektet­ték és az autót a következő pillanatban elnyelte a sűrű köd. Alig, hogy ez lezajlott, Elza rontott be a Royalba. Végig­szaladt az asztalok között, de már nem találta ott, akit ke­resett... Az oroszlánbarlangban Körner ezredes sokáig úgy tett, mintha észre sem venné az előtte ülő férfit. Nem vett róla tudomást: keresztülnézett rajta. Unatkozva, közömbösen. Mondhatni, mint amikor egy bútordarabot figyel meg az ember. Nagy véraláfutásos sze­me volt. Zöld, mint a macská­nak. A véraláfutások és az arc gyűrődései elárulták, hogy reg­gelig tartó lumpolás után ment be a hivatalba, s most amiatt bosszankodik, hogy nem hagy­ták aludni. Erőt vett magán, tekintetét mereven az orvosra szegezte. Horváth doktor összerezzent ettől a nézéstől, amely szinte — Uram, a kabátja! Gyűrött papírpénzt nyomott a portás kezébe és kilépett az utcára. Mélyet szippantott a friss, téli levegőből. Elindult céltalanul, mázsányi szomorú­ságával a nagyvilágba. A Kártner-Strassét gyéren világított utca keresztezte, bo­torkálva befordult. De alig tett néhány lépést, amikor valaki megszólította: — Herr Horváth! Megtorpant, hátrafordult. Magas, bőrkabátos férfi lépett melléje. — Én vagyok! Eszébe sem jutott, hogy til­takozzék. — Kérem, doktor úr — foly­tatta most még nagyobb meg­lepetésére magyarul a bőrka­bátos idegen — sürgős ügyben keresem... És feltétlen diszk­réció ... Egyik ámulatból a másikba esett; Két percig sem tartott ... S most ott ült már fél­órája az asztalnál, hallgatta a részeg tiroliak óbégatását, fi­gyelte az emberek önfeledt ün­nepi hangulatát, s iszonyatos düh szállta meg. Szeretett vol­na nekikrontani, szétütni köz­tük, összetörni, megsemmisíte­ni mindent és mindenkit Elza nem jött. A pincér nesztenül tette asz­talára a nyolcadik pohár gint. Felhajtotta, az ital mámoros révületbe hódította. Panaszo­san, szomorúan bámult bele az üres pohárba. — Látja Elza, nincs szeren­csém az élethez. Egyedül va­gyok, mint a kivert kutya. Ügy töltöm ezt a karácsonyt, ügyi — Gint! — Gint! ] Éjfél felé támolyogva kelt fel az asztaltól, imbolygó lép­tekkel hagyta el a kávézót. : Maga sem tudta, hová indul A portás állította meg. i VII. U orvath doktor egész nap ki sem mozdult a szobá­ból hanyattfeküdt az ágyon mondanivalóját rakosgatta, öt­féleképpen elképzelte, egyik sem tetszett, belefájdult a feje Megkívánta a friss levegőt, ki­nézett az ablakon. A Kärtner- Strassén még nagy volt a nyüzsgés, lement és elindult a Burg felé. Jó volt így egyedül ballagni, felkészülni az esti vallomásra. Igen. Határozott: ma este megkéri Eliza kezét. Eléje tárja elképzeléseit Mái nem nézte, merre jár: gondo­latai messze kalandoztak, s minden más emlék elmosódott, csak Elza maradt meg benne. Elfelejtett mindent, ami volt, s csak arra gondolt, ami ezután következik: Elza, szerelem, re­ménykedés, boldogság, forró kézszorítások, fullasztó csókok, ölelések, lelkendező szavak, es- küdozés ezerszer és milliósgot, A bajuszos férfi, aki akkor az ajtóban szorongott, Paranai András. Aki a televízióban szerepelt; a lánya, Magdi. A ' tizedik, a tizenegy gyerek kö­zül. Mert ennyit nevelt fel Pa­ranai András, a hajdani ura­sági cseléd, aki most a Dimit­rov Tsz kertészetében dolgozik. Itt találkoztunk vele a frissen szedett, illatos almák, izzasz­tó erejű, pirosló paprikák kö­zött. — örülök, hogyne örülnék a gyereknek. És tudom, hogy meg is állja majd a helyét. Igaz, hogy sokat elvertem a táncért. Állandóan ezt csinálta úton-útfélen, otthon, minde­nütt. Táncolt vagy tornászott. De a családban több ilyen táncos kedvű gyerek van. Az egyikük például a KISZ tánc­csoportjában szólótáncos. Hon­nan örökölték ezt a táncos ked­vet? A szülőktől? — Hát a kedvnek éppen nem voltunk híjával. Én különösen szerettem a táncot. Dehát... Rövid visszapillantás a múlt­ba. Cselédsor, nagy család. Eh­hez nem kell kommentár. — Néha alig-alig jutott olyan darab kenyérke, mint a tenyerem. Gondolhatja, nem mi ettük meg a feleségemmel, hanem odaadtuk a gyerekek­nek. Nehéz volt. Bizony sokat lehetne arról beszélni. — Míg ezeket mondja, mintha kemé­nyebbé válna arcéle, mélyülné­nek a ráncok. És most? Most már más. La­ci Miskolcon ipari tanuló, Magdi Budapesten a balettis­kola növendéke, még az álta­lános iskolába is jut a gyere­kekből, a többiek pedig kire­pültek a fészekből, hogy meg­rakják a magukét. Elhelyez­kedtek, dolgoznak. — Vasárnaponként eljönnek hozzánk. Erősek, egészségesek. Ilyenkor tele van velük a ház. — A ráncok mintha elsimul­nának, az éles vonások meg­enyhülnének. Majd a pedagó­gusokat említem: ismeri-e őket? Nevetésbe futnak a ráncok. — A pedagógusok? Nagysze­rű emberek. Nekik köszönhe­tünk mindent, ök akarták, hogy Magdi balettre menjen. Különösen Olchváry Kati volt rajta. És el is intézték. ök azok, akiket a cikk ele­jén már említettünk, ök azok, akik legalább olyan örömmel nézték a televízió néhány per­ces műsorát, mint a szülők. — A felvételin hat vizsgán kellett átmenni. Négyezer je­lentkezőből tíz lányt vettek fel. Magdi is köztük van. Olchváry Katalin, a pácini általános iskola nevelője mind­ezt olyan örömmel, büszkeség­gel mondja, mintha ő vizsgá­zott volna le sikerrel valami nehéz tárgyból. Jogos az öröm is, a büszkeség Is. Hiszen az ő lelkiismeretes munkáját is el­ismerték. Elismerés? Igen: — Az úttörőcsapatnak és a KISZ-nek is van egy-egy tánc­csoportja. Az úttörők csoport­ja a Ságvári Endre Kulturális Szemle járási bemutatóján di­cséretet kapott, a kiszesek a járási versenyben másodikok lettek... Ez is a lelkiismeretes munka bizonyítéka. Mert ez a fiatal Dedagógusnő tanítja a táncoso­dat is. ö tölti be a KISZ kul- túrfelelősének posztját. Szere­ik, dicsérik. Magditól minden léten kap egy levelet. Beszá­llói ottani életéről. „Eddig nár hat ötösöm van.” Innen ledig biztatást visz a levél. ,Csak így tovább. Tanulj szor- 'almasan, fogadj szót neve- őidnek.” — Mióta dolgozik Pácinban? — Négy éve. — Ide helyezték, vagy kérte nagát? — Ide kértem magam. Falun ikartam tanítani. Pácinnak nincs v|If0t; nása és elég messze esik a lözpontoktól. Erre is azt szok- uk mondani, hogy eldugott lely. „Ügy-e itt Is lehet olyan nunkát végezni, ami örömet zerez?” Erre mondta el — -álaszként —, a fentebb már eírt levelezést, és a tánccso- Kjrtok szereplését (priska) Fáj községben a földműves­szövetkezet eddigi bolthelyisé­ge már eléggé korszerűtlen volt. Ezért a földművesszövet­kezeti és termelőszövetkezeti dolgozók összefogásának ered­ményeként nemrég sor kerül­hetett az új, korszerű vegyes­bolt és italbolt átadására, amelyhez mintegy 21 ezer fo­Egy autóbusz Azok az utasok, akik Szín községből az öt óra előtt két perccel induló vonattal alcar- nak Miskolcra jutni, csak a bányászjárattal közelíthetik meg a községtől három kilo­méterre lévő vasútállomást, mert a polgári autóbuszjárat a korábbi vonathoz közlekedik. Más esetekben előfordult már, hogy a bányászjáratra felszáll­tunk, kifizettük a viteldíjat és elértük a vonatot. Szeptember 25-én azonban furcsa eset tör­tént. Stubner Pál gépkocsiveiető leszállított bennünket, mond­ván, hogy nincs nála jegy, nem rint értékű társadalmi trat kával járultak hozzá. A termi lőszövetkezet is kivette résaj az új bolt építéséből. Minted 2000 forint értékű munkát geztettek el, s kivették résé két az építkezésből a foldrri vesszövetkezeti alkalmazott is. ) Török László, :-utas kérdése tud bennünket az íllomáM elvinni. Hiába mondtuk, IW más gépkocsivezetők hord1 nak jegyet ezeken a műnké járatokon, Stubner Pál ki? lentette, hogy ő nem hord ? gyet, mert azzal sok baj vó Természetesen, aki arra mit, hogy autóbusszal közeié meg a vasútállomást, ily?, esetben lemarad a vonaté Ezért kérjük az Autóközlekl déri Vállalat igazgatóság4 tisztázzák, kötelesek-e a W nyász- és ipari járatok vezet’, maguknál jegyet hordád avagy sem? Benedek András, SÓ

Next

/
Thumbnails
Contents