Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-01 / 232. szám
▼asámap, 19C1. október 1. ÉSZAKMAGTARORSZAC s Az üzemi tanácsokról Töprengés ecet ügyben Az ellenforradalom leverése után, a konszolidáció kezdeti időszakában létrehozott üzemi tanácsokról nálunk még ma is vegyes elképzelés él — sokszor elvtársaink fejében is. Egyesek valamiféle „politikai manővert" látnak abban, hogy 1957-ben pártunk javasolta (!) az üzemi tanácsok létrehozását. Szükség volt rá akkor — mondják —, mert az ellenforradalom idején megszervezett, úgynevezett munkástanácsok „népszerűek" voltak, „nagy volt a tömegbefolyásuk" — és feloszlatásuk után „valamivel ellensúlyozni kellett" a tömegek - szenvedélyét. .,Porhintés a munkásság szemébe” — terjesztették akkor a vereséget szenvedett ellenséges elemek, s elhitték, akik átmenetileg befolyásuk alá kerültek, meg azok is, akik a politikában kevésbé voltak járatosak. Az ilyen nézetekre és a rosszindulatú propagandára azóta az élet erősen rácáfolt. A hangoskodók letűntek a politikai élet porondjáról, a kételkedők pedig meggyőződhettek róla, hogy' az üzemi tanácsok életrehivása nem valamiféle „kompromisszum" volt a győzelmes munkáshatalom és az ellenforradalmi munkástanácsok között. A korábbi, helytelen nézetek és a megtévesztő propaganda hátasa azonban itt-ott még ma is él. Rendszerint az üzemi tanácsokkal szemben fellelhető közömbösségben, igazi szerepük és jelentőségük fel nem ismerésében, lebecsülésében, vagy túlbecsülésében, általában a bizonytalankodó hozzáállásban egyes igazgatók, szak- szervezeti vezetők vagy pártmunkások részéről. Ha nem is mondják ezt ki nyíltan, egyesek ma is úgy vélekednek: az üzemi tanács „nem egy fontos szerv” — az csak egy „fiók- intézménye” a szakszervezetnek, a munkásság nagymúltú tömegszervezetének, — és az üzemi tanácsok .,lassacskán majd önmaguktól megszűnnek" ... A bizonytalankodóktól gyakran hallunk olyan hangokat is — „önigazolásképpen” —, hogy pártunk VII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában ..egy szó sem esett" az üzemi tanácsokról, azt egyszerűen „elhallgattuk” ... Mondani sem kéll, hogy akik helytelen elképzeléseikben ezzel „érvelnek", vagy ezzel ,,nyugtatják” önmagukat — nem tanulmányozták figyelmesen a Központi Bizottság beszámolóját, mert ebben Kádár János elvtárs — többek között — ezeket mondotta: „A beszámoló kerete nem engedi meg. hogy valamennyi tömegszervezet és tömegmozgalom kérdésével külön foglalkozzak. Itt a szakszervezetek, a Komnek Se már teIjesen k«z * l.unik az egyemeletes epü fri Az Utcai oldalát ki ^«tettették, ~ 'Sen ötlete- gyerr^T™ - játszadozó fa]t™Er.ö, SUráÍt lá‘katjuk is kitalál* az idegenek _ r . hálhatják: gyermekek szamara épül ez a ház roda]nt-.eye'mekek leendó bi* Mjralíák” féE a kinőttek be° .J játszás Az_cP'tkf:íés lehat még tart. Mióta is, Sütő elvtárs? — Több mint egy éve. 19ß« tavaszan kezdték meg — tájé-! koztat a Borsodi Vegyikom- binat igazgatója. Az épület óvirt"-11 f BVK bölcsődéje és ovodaja lesz. hiW/wuíenntÜnk boss2ú ideig húzódik az építkezés. Tálán 2222 sur«os az új bölcsőde és ovoda a vállalatnak? Ellenkezőleg. — válaszol S?e*dnkre,l majd elmondja: n^y a^ epuletre már régóta "ff* “ukseg volna. Most icnen v 3 BVK~nak a lakóte- £wí Van,.eg-V >akásbói átalaóvodája a" kÍttőbÖ1CSÖdeff‘ * «0 férAh„i kett°ben összesen nek iM uVQn' do kénytele■>«*'<. VK. dolgozóinak gyermekei szamára? sy eimekei; elJíárSs,jn^ ~ Sütő! okát: megmagyarázza az[ A városi bölcsőde és óvoda! a, Jelenlegi követeimé-! nyékhez képest. Ezért a ka-{ ztncbarcikai tanács új bölcső-I ' °°° í világ első aolomala hengersora Automa^ hengersor, ilyet' szén nettl ,s.n,cr a Világ. Hiséhez a5ro*áljainak elhelyező-] W.i .CB“Ubb fcl kilométer] 5 fhh. t*arnokra van szükség.] alig in" aZ °riiisi csarnokban! *c.sz ember, hiszen az' a'” .alal>jan, automatika-! sa*» működik. | cl^ktr„mLEersor -»Sva” az! különb “S szamoIógép. Ai vahh?< mS ““»«‘cck ide to-l rabbitjük a gépek működésé-! re vonatkozó információt ^ hengersor különböző pontjaf- rol to.bmint 20 rögzített^ 6 tavoll.,,1 szabályozható tele-' vizio-kamcra vetíti a vezérlő fülkében elhelyezett ernyőre' a munka égési meneté*. I Ez az egyed iilálló hengersor' T?* xT'V, fan<a*ia. "cm álom.' ** Lrali Gépgyár konsíruk- ,0r” teremtették meg. ' dét és óvodát építtetett, amelj már készen is van, de a be rendezéssel ott is késlekednek. Hiányzik még a kerítés és az ételhordó lift felszerelése is. Ezeket azonban hamarosan elkészítik és remélhetőleg december 31-ig teljesen készen átadhatják rendeltetésének az új épületet. A BVK-dolgozók gyermekeinek elhelyezését azonban elsősorban az üzemi bölcsődén és óvodán belül kell megoldani. — Mi 5 millió 30 ezer forintos költséggel megrendeltük az új épület elkészítését a 31. számú Állami Építőpari Vállalatnál. S hogy tavaly ó_ta még mindig nem készült el, ez már a kivitelezők hibája. — így vélekedik Pintér Kálmán is, a BVK beruházási osztályának vezetője. — Ki tudja mikorra lesz készen ez a fontos épület? Mit válaszol erre a kérdésié a kivitelező — a 31. számú Állami Építőipari Vállalat 121. számú építésvezetőségének dolgozója — Kovács György? — Ez év végére befejezzük a munkát;« s Szeretnénk, ba így lenne, K. A. munisla Ifjúsági Szövetség és a Nötanács munkájával kapcsolatos egyes kérdésekről lesz szó. A tapasztalatok és feladatok azonban értelemszerűen alkalmazva vonatkoznak valamennyi tömegszervezet és tömegmozgalom munkájára." (Köztük nyilván az üzemi la- nacsok munkájára is!) De egyszerűen nem is igaz, hogy a Központi Bizottság beszamo- oja .,elhallgatta” az üzemi tanácsokkal kapcsolatos álláspontját. Ha röviden is, de Ká- dár elvtárs érintette ezt a kérdést is. A Központi Bizottság beszámolójában ez áll: „Kívánatos, hogy a pártszervezetek támogatásával a szakszerveze- tek fejlesszék az üzemi tanácsok tevékenységét is." Hol van itt „elhallgatva” pártunk felreertnetetlen álláspontja az üzemi tanácsok szerepével, jelentőségével kapcsolatban’ _ M iért van tehát egyes üzemekben bizonytalankodás? — Mi indokolja helyenként a bizalmatlanságot az üzemi tanácsokkal szemben? Szerencséire pártbizottságaink s a pártszervezetek többségé gondosan tanulmányozta a VII. pártkongresszus határo- zalait, útmutatásait, s nz üzemi tanácsok kérdésében is tisztán lat, céltudatosan harcol a kongresszus határozatának végrehajtásáért. A Miskolc városi pártbizottság például nemrég felülvizsgálta négy miskolci nagyüzem — a Lenin Kohászati Művek, a DIMAVAG. a Könnyűgépgyár és a Nehéz- szerszámgépgyár —, valamint a miskolci bányák üzemi tanácsainak munkáját. A tapasztalatokat a végrehajtó bizottság kibővített ülésén megvitatták, és a vb határozatokat hozott az üzemi tanácsok szerepűnek fokozására, az üzemi munkasdemokrácia fejlesztésére. Teljesen indokolt ez mert — a vizsgálat tapasztalatai is ezt bizonyították —. az űzetni tanácsok szerepének novelese, végső soron a szocialista munkásdemokrácia fejlesztéséi jelenti. A végrehajtó bizottság elé terjesztett jelentés a íelülvizs- gálát tapasztalatairól és a vb ülésén lezajlott vita is igen ta- nulságos volt. Ezen az ülésen is érződött kissé a „vegyes elképzelés" ... Végülis a végrehajtó bizottság a VII. kongresszus határozataira és örven- detesen előretekintve az SZKP XXII. kongresszusa program- teryezetének számunkra máris tanulságos útmutatásaira is utalva — kialakította a helyes álláspontot: az üzemi tanácsok szerepel növelni, fejleszteni kell mert ezek - ahol működésükre a pártszervezetek s a szakszervezetek és maguk a dolgozok is nagy gondot fordítanak — máris a kommunista önigazgatás, a munkásomaaz- Sntés csirái az üzemekben. Olyan intézmény, fórum. 2 liter ecet miatt megingott háziasszonyi tekintélyem. Bár ebben nem az ecet „a ludas”, hanem én, mert a „rossz háziasszonyok" módszerével akartam beszerezni... Az eset így történt. Egyik délután paprikát szándékoztam besavanyítani. A bevásárlásra munkaidő után került sor. Minden dolgozó háziasszony így van ezzel: munkaidő után szerzi be a háztartáshoz szükséges dolgokat. Én is. Amikor a. savanyításhoz való kellékeket, paprikát, káposztát hazacipeltem, nagyot sóhajtottam: — Na, ez is megvan. Most már csak ecetet kell vennem! Bátran, de mint később kiderült, hiú reménnyel nyitottam be az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 32. számú boltjába, ahol már sokszor megfordultam, de az udvarias, figyelmes kiszolgálásról nem a legjobb tapasztalatokat szereztem ... Talán mert sok a vevő? Sietniük kell az eladóknak? Igaz, a vevők sem mindig angyalok, de valahogy mégis úgy érzi itt magát az ember, mint a hívatlan vendég, akivel nem szívesen foglalkoznak. — Két liter ecetet kérek! — Nincs. Mindössze egy fél liter van a boltban — közölte az eladó. — Elfogyott talán? Vagy „hiánycikk" az ecet? A kérdésre később a boltvezető helyettes adott választ. De milyen választ! A boltban csak palackozott ecetet tartanak. Minthogy azonban „kevés az üveg” — kevés a palackozott ecet is, a múlt hónapban például egy deci sem volt és különben is: „egy jó háziasszony nem az esti órákban megy bevásárolni" — intézte el az ecet- problémát az üzletvezető helyettes. Azóta dilemmában vagyok. 1. Nem vagyok jó háziasz- szony, mert délután fél halkor akartam ecetet beszerezni. 2. Velem együtt nem jó háziasszonyok mindazok a dolgozó nők, akik hivatalokban. gyárakban, üzemekben töltik a napot és munkájuk végeztével délután intézik bevásárlásaikat. 3. S végül: ha jó háziaszszony lennék és reggel, vagy délelőtt mennék a 32-es boltba ecetet vásárolni, kap- nék-e? Ezt az üzletvezető helyettestől is megkérdeztem. A válasz természetesen az volt: akkor se kapnék, hiszen a boltból kifogyott... Az eset ótd Így elmélkedem: szocialista kereskedelmünk sok elismerést vívott ki magának, az üzletek ízlésesek, korszerűek, a polcokon roska- dásig áll az áru, s ecetben sincs hiány. A palackozott eceten kívül hordós ecetet is elegendő mennyiségben küld a nagykereskedelmi vállalat, ha rendelnek a bolt részére. Az igaz. hogy ebből kiszolgálni több fáradságba kerül, mint a palackozott ecetet kiadni. Nos, hát én vagyok a rossz háziasszony? Vagy talán a „harminckét- tessel" van valami baj?!.^ Boróczki Edit amely lehetővé teszi, hogy a munkások, mérnökök, technikusok ezrei és tízezrei hallassák hangjukat, fejtsék ki véleményüket, javaslataikat a dolgozókat, közvetlenül és közvetve érintő nagyon fontos kérdésekben. Ilyen kérdések például a tervek elkészítése és megvalósítása, a munka termelékenységének növelése, a műszaki fejlesztés, a technolú- giai és gyártási folyamatok tökéletesítése. a különböző gazdasági mutatók állandó javítása. a munkafegyelem, az alapvető bérügyi, szociális és kommunális kérdések stb — Csak szakítani kell a most még egyes üzemekben kialakult helytelen gyakorlattal, hogy tudniillik a tényleges munkásdemokráciát formális demokráciává alacsonynak le. Mert jelenleg egyes üzemekben még gyakori, hogy az üzemi tanácsüléseken „hivatásos" — sokszor előre kijelölt hozzászólók kapnak első- sorban szót és a felszólalók többnyire kisebb-nagyobb beosztásokban dolgozó vezetők Hamis elképzelés az, amit egyik, a vitában részvevő elv- tars a Miskolc városi párt- végrehnjtóbizottság ülésén lényegében így fogalmazott meg: Szükséges, hogy előre kijelölt hozzászólók szerepeljenek, mert ehhez bizonyos beszéd- kulturára, kifejező készségre J?" s.zd^ksfS- a napirenden levő kérdések specialistájának kell lenni. Egyszerűen nem ’Oaz az. hogy bárki. akit a dolgozok bizalma beküldött az üzemi tanácsokba el ne tudná monda.ni, sokszor nagyon is okos javaslatát, vagy véleményei bármely kérdésről —egu- lakkal is! Szakítani Kell tehát a tényleges munkás- aemokrációt csorbító efféle káros szemlélettel is. összegezve • dzem’ taná5 • csaink tehát n«m azonosak az ellenforradalom által félreérthetetlenül ellenséges politikai céllal létrehozott ellenforradalmi munkástanácsokkal. Nem valami- fele „politikai manőver” hozta létre, hanem újjászervezett partunk javaslatára az üzemek dolgozói választották, mely alkalmas intézmény a szocialista munkásdemokrácia fejlesztésére. Erre pedig — az ellenforradalom előtti időszak tanulságai alapján is — igen nagy szükség volt 1957-ben is van jelenleg is, és a jövőben egyre nagyobb szükség lesz Az üzemi tanácsokkal szemben helyenként tapasztalható bizalmatlanság és bizonvtalan- kodas teljesen indokolatlan és tarthatatlan. Pártszervezeteinknek. szakszervezeteinknek — a VII. kongresszus útmuta- tasa szerint — nagy gondot Kell forditaniok az üzemi tanácsok tevékenységének fejlesztésére. Csépányl Lajos A sárospataki pedagógusok felelősségérzete A sárospataki Rákóczi Általános Gimnázium tanárai levelet írtak a sátoraljaújhelyi járási pártbizottsághoz. A level arról tudósit, hogy a gimnázium nevelői gyűlésükön foglalkoztak napjaink egyik legégetőbb nemzetközi problémájával: a német kérdéssel. íme, beszéljen a levél önmagáért. „Mélységesen átérezzük, hogy mennyire veszélyezteti a világ békéjét az az állapot, amit az imperialista kormányok Nytí- gat-Németország felfegyverzésével, a nyugatnémet revans- politika támogatásával és a nyugat-berlini kém- és dii'er- zánsközpont létrehozásával teremtettek. Egyetértünk azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a szocialista tábor országainak támogatásával határainak védelme érdekében tett. Meggyőződésünk, hogy fel kell számolni a második világE sorok néni kívánnak kommentárt, csupán annyit jegy- . zünk meg. hogy örvendetes és megnyugtató a sárospataki gimnázium pedagógusainak e leveléből áradó felelősségérzet* a nemzetközi helyzet helyes értelmezése: s az, hogy szükségét érezték annak, hogy véleményükről tájékoztassák a párt- bizottságot. A levelet ötvennégyen Írták alá a sárospataki Rákóczi Általános Gimnázium tanárai, valamint adminisztratív és technikai dolgozói. háború örökségét, még ebben az évben meg kell kötni a német békeszerződést, hogy ez gátat emeljen a nyugatnémet militarizmus és revanspo’jtika elé. Az agresszorokat a halan- dorpolitikától nem az engedmények. hanem a Szovjetunió vezette szocialista tábor hatalmas ereje és határozott bcke- harca fogja visszatartani. Mi, pedagógusok, akik a magyar dolgozó nép legféltettebb kincsének, ifjúságunknak szocialista emberré formálását választottuk élethivatásunknak, átérezzük, hogy a béke megvédése és megőrzése olyan cél, amiért minden áldozatot meg kell hozni." Cserépváralja és cserépváralják évben, alig-alig jöttek ide pedagógusok, hiszen még a sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézet se bocsátotta útjukra növendékeit. Felelős szerveink — helyesen — áthelyezéssel próbálkoztak. Eredmény? Két pedagógus inkább kivette a munkakönyvét! (Lemondott a pedagógus pályáról, mégsem vállalja az áthelyezést.) Három pedagógus pedig a már ismertetett nyilatkozatot küldte a járási tanácsnak. Említettük már, hogy Cserépváralja nem különösebben ideális hely. Nincsen villanya, habár a következő években, vagy évben már lesz. Tizennyolc kilométerre van az állomástól, de naponta kétszer jár oda és kétszer vissza a busz. Egy fiatalembernek természetesen más vágyai is vannak — szórakozás, megfelelő időtöltés, kulturális környezet — amit az említett falu bizony még nem nagyon tud biztosítani. De nem is Cserépváralja a lényeg itt és nem is az érintett pedagógusok. Megyénkben több ilyen falu is van még, sőt ilyenebb és sajnos, a pedagógusokról is elmondhatjuk ugyanezt. A fiatal pedagógusok egy részéről. — No, most mindjárt jön a hlvatásérzet, a világító fáklya, a népművelés és népoktatás áldozatokkal járó, de nagyszerű munkája — mondhatnák, akik akarnák. Vállalom a íellengzősség, a közhely vádját, de amikor először hallottam erről az ügyről, valóban erre gondoltam. Valóban ezek jutottak az eszembe — egy kis mellékízzel. És eszembe jutott még sok minden. Például az az idős pedagógus Bogácson, aki nem lenne hajlandó városban tanítani, mert megszerette, a magáénak vallja a falut. Talán érdemes azt is megjegyezni, hogy amikor ott jártunk, egyik kartársával azon töprengtek: honnan lehelne a színpad kulisszáihoz néhány Iccét szerezni. Vag.v az a fiatal pedagógusnő. aki a fővárosból került Bükkzsércre és amikor este — petróleum lámpa mellett — beszélgettünk, többek között körülbelül ezt mondta: „Amikor Pesten vagyok szüleimnél, szinte számolom az órákat, hogy mikor jöhetek haza.” Haza, Bükkzsércre. Vagy az a sok idős pedagógus. akikkel a megye legtávolabbi. ha ügy tetszik leg- eldxigottabb helyein találkoztam. és akik büszkén hívtak osztályukba: hallgassam meg. hogyan szavalja ez a kislány Adyt. vagy nézzem meg. mit tudnak már a politechníkások. Eszembe jutottak azok a nyugdíjas pedagógusok is, akik most a vasgyári Dolgozók Általános Iskolájában tanítanak és aki kiül az igazgató azt mondta, hogy úgy kell „kiva- kami” őket az óráról. És azok a pedagógusok is eszembe jutottak. akik a faluban öregedtek meg és most művelődési otthonban tevékenykednek. Soha nem lehet megkérdezni tőlük, hogy miért csinálják mindezt, mert ez náluk valahogyan annyira magától értetődő. annyira természetes, legfeljebb azt lehet kérdezni, hogy fáradtak-e, de erre csak nevetnek: ugyan, egy pedagógus? És itt igenis eszébe jut az embernek a hivatás. Tisztán, töményen, mellékíz nélkül, és nem hat frázisként. Gyakran beszélgettünk már és beszélgetünk is fiatal pedagógusokról. A fiatal pedagógusok kérdése — probléma. Sokan közülük vonakodnak az eldugott helyekre menni, és amint a példa mutatja, képesek inkább lemondani állásukról is, ha nem tartják megfelelőnek a kijelölt falut. Azonban hibát követnék el, ha nem beszélnék arról a bizonyos másik oldalról is. Ismeretes, hogy a kezdő nevelők bizonyos nehézségekkel találják szembe magukat. Egy falu számos problémát tartogat — anyagiakban. A lakás, az élelmezés, hogy csak a legfontosabbakat említsük, mind-mind olyan kérdések. amelyek súlyos helyzeteket idézhetnek elő. Nagyon fontos, hogy a falu vezetői is támogassák a kezdő nevelőket és adjanak meg munkájúkhoz minden segítséget. Kétségtelen, hogy sok probléma szövi át a kezdő pedagógus életét De tiszta szívvel állíthatom: nem több. mint a más területek kezdő fiatalembereinek életét. És még egyet: ezekkel a kezdeti nehézségekkel, a nevelő életének ámj'oldalával tisztában van minden fiatalember. aki erre a pályára teszi fel életét. Tudták ezt akkor is, amikor a tanítóképzőbe, vagy az egyetemre jelentkeztek. Tudták, és — amikor jelentkeztek — vállalták is mindezt. MÉG EGGYEL TARTOZUNK az igazságnak. Cserépváralján már betöltötték az üres helyeket. Budapestről jöttek ide pedagógusok. De van még nálunk néllány ilyen Cserépváralja, ahol szükség van a nevelőkre. És a mi pedagógusaink nem mernék vállalni a nehezebb munkát? Aki valóban pedagógus, aki valóban ezt választotta pályájául — és nyugodtan írhatom: hivatásául —. az meri. És mindenütt megállja helyét, mert öröme telik a munkában. Priska Tibor Mikorra less készen? Besxcljíetcs a BVK épülő böít’.áö<lc-ővo«lá,{áról ÜT *“ 3 [1 „ALULÍROTT FELELŐSSÉGIEM teljes tudatában ki jelenetem, hogy a népgazdasága ér- [jdekből történő, szeptember rj22-i hatályú áthelyezési utasí- r|tásnak nem teszek eleget, még rabban az esetben sem. ha a rjmunkakonyvemet önkényesen ^kilépett bejegyzéssel kapom „kézhez.” j] Három, pontosan ilyen szö- “vegű nyilatkozatot olvastam — “természetesen névvel, dátumainál — a mezőkövesdi járási “tanácson. Fiatal pedagógusok “írták, akik az áthelyezési uta- “sításnak nem tesznek eleget, Ijnem akarják felcserélni eddigi “helyüket, egy másikkal, mert “ez a másik nem felel meg. “Nincs villany, messze esik a ^vasútállomástól, kis falu, szóival nem egy ideális hely. Az 2említett falu — Cserépváraljá- 3ról van szó — nggyon nehéz Dkörülmények között kezdte az Dúj tanévet. Különféle okok Emiatt egy pedagógusa maradt Gaz iskolának és hetekig ez az [jegy ember volt kénytelen dél- “előtt és délután is tanítani. “Ehhez az állapothoz szükség- hitelen a kommentár. A járási Jjés megyei szervek kötelessé- rgüknek tartottak, hogy né- ihány pedagógust irányítsanak „Cserépváraljára, s így az iSkóciában normális körülményeket fteremtsenek. Tudott dolog, ( hogy megyénkben általános is- j kólái nevelőkből egyelőre hiány van. Az elmúlt három
