Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

eSZAKHAOTA1tOlt8ZÄQ

Vasárnap, 1361. október 1.

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság jövő évi programjáról

dolga, mindinkább szükséges a

Nehéz a választás

I

i * i * t i

I

^ Állandóan sok látogatója van a II. Rákóczi Ferenc könyvtár \ gyermekkönyvtárának, ahol az ifjú olvasók szabadon választhat- I nak a jobbnál-jobb olvasnivaló között.

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkájában az utóbbi években talán az jelenti a legnagyobb fejlődést, hogy messze maga mögött hagyta a spontán kezdeményezések, az ötletszerű tevékenykedés korát. A társaság munkája ma szervesebben és tervszerűbben része gazdasági, politikai és kiváltképpen kulturális életünknek, mint korában. Ennek megfelelően, tevékenysége formailag sem különül el, hanem megfelelően illeszkedik a különböző szervek, szervezetek munkáját oz, illetve a szakterületekhez. Ezzel azonban nem csökkent a társaságra háruló feladat, ellenkezőleg, munkája ma sokrétűbb, szét- ágazóbb, mint néhány évvel ezelőtt.

Fokozódó érdeklődés a Szovjetunió iránt

Az MSZBT a magyar és a szovjet barátság elmélyítésének egyik fontos eszköze, mozgalma. Egyik formája csupán, hisz a két népet oly szoros és sokszoros kapcsolatok fűzik egymáshoz, hogy a barátság ápolását nemcsak az MSZBT tekinti feladatának, hanem minden más szerv is a maga vonatkozásában. A Szovjetunió iránti érdeklődés különösen nagy mértékben és széles körben növekedett a szputnylkok fellövése, Gagarin és Tyitov űrhajózása óta. Napjainkban a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa, a történelmi jelentőségű programtervezet kapcsán és világ- politikai kezdeményezései révén kerül leggyakrabban szóba a Szovjetunió. Az ilyenformán megnövekedett érdeklődés kielégítésében sokat segíthet a Magyar—Szovjet Baráti Társaság.

Az események szerint változó érdeklődés kielégítése mellett a társaság tervszerű tevékenységét az jellemzi, hogy sajátos eszközeivel segíti pártunk VII. kongresszusa célkitűzéseinek megvalósítását. Gyakorlatilag segíti például az ipari és mezőgazdasági termelésben előttünk álló feladatok megoldását, azáltal, hogy felhívja a figyelmet a Szovjetunió tapasztalataira, ismerteti azokat. E segítség szembetűnőbb az ideológiai, politikai és kulturális nevelőmunka terén.

Szovjet és orosz irodalmi estek

A szélesebb közvélemény előtt elsősorban az MSZBT népművelési tevékenysége ismeretes. A megyei elnökség új — 1961. szeptember I. és 1962. szeptember l. közötti — munkatervének az az egyik leglényegesebb pontja, hogy a különböző szervekkel való koordináció járási, nagyüzemi és községi szinten is megvalósul az előttünk álló évadban. Az MSZBT tehát a jövőben nem külön rendezi meg például ismeretterjesztő előadásait az üzemekben, hanem az illetékes művelődési bizottság által egyeztetett előadások, vagy előadássorozatok részeként. Népszerűnek ígérkezik az a programpont is, amely szerint a jövő évben az MSZBT negyedévenként szovjet és orosz irodalmi estet rendez a miskolci irodalmi színpadon. Hasonló irodalmi esteket szerveznek Özdon, Kazincbarcikán és Sátoraljaújhelyen is. Jó ötlet a megyei elnökségnek az a kezdeményezése, hogy kapcsolatot teremt Kárpát-Ukrajna valamelyik újságjával, folyóiratával. E kapcsolat révén kölcsönösen alkalom adódik irodalmi estek rendezésére. A megyei elnökség programja szerint a jövő évben élénk tevékenységet fejt ki a műszaki és a mezőgazdasági szakosztály is. Megrendezik az immár hagyományos Műszaki és Mezőgazdasági Napokat. De a pedagógusok, orvosok, jogászok is megtalálják a programban az őket közelebbről érintő szakmai témákat.

Megyénkből évről évre többen jutnak ki az IBUSZ-uta- zások keretében külföldre. Azok számára, akik a Szovjetunióba, vagy a népi demokráciákba utaznak, nagy segítséget jelentenek az MSZBT által szervezett turista nyelvtanfolyamok. Az érdeklődés ezen a téren is növekedett, a tavalyi néggyel szemben, ÍO túrista nyelvtanfolyamot szervez az idei évadban az MSZBT. Az orosz nyelv megismerése ma már nemcsak baráti gesztus, vagy különleges érdeklődés

komolyabb szakmai tevékenységhez s a világban való teljesebb tájékozódáshoz. Az érdeklődés egyre inkább fokozódik az orosz nyelv iránt. Az MSZBT nyelvtanfolyamok szervezésével teszi könnyebbé az orosz nyelv megtanulását.

Ünnepségek

évfordulókon

Sokszínű és gazdag a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségének az új népművelési évre elfogadott programja. Ezúttal csak a szélesebb közvélemény számára érdekesebb programpontokat emeltük ki. De említhetnénk még azt is, hogy a társaság készül Lomonoszov születése 250. évfordulójának megünneplésére, Puskin halálának 125. évfordulójára. Annak megemlítése is idekívánkozik, hogy készülnek a Szovjet Film Hetére. Nincs tehát hiány sem eseményekben, sem színes, változatos programban.

Most már az MSZBT megyei elnökségének vezetőire, munkatársaira, valamennyi MSZBT aktívára vár a terv megvalósítása,

<n. z.)

A „Soha többé !**

Visszafojtott csend

nehezedik a mozi nézőterére, amelyet csak néha szakít meg egy-egy feltörő sóhaj, egy- egy torokköszörülő köhintés: A történelem elevenedik meg előttünk a vásznon, illetve a legújabbkori történelemnek az a felejthetetlenül borzalmas szakasza, amelyre a világ minden becsületes embere így gondol: soha többé! Ezt adta filmje címéül is Ervin Leiser svéd újságíró, aki 1938- ban a náci terror elől menekült Németországból Svédországba és aki a szemtanú, nagyrészben szenvedő tanú értő szenvedélyességével gyűjtötte össze az I9l5-től 1945-ig terjedő időt megörökítő fényképeket, filmszalagokat, hogy megrázó dokumentumfilmmé forrasztva figyelmeztesse a ma társadalmát: ember, emlékezz, ne felejts és azon munkálkodj,

hogy ez ne ismétlődhessék meg soha többé.

Döbbenetes erejű ez a több mint kétszázezer méternyi filmszalagból összeválogatott, kétórás dokumentum-gyűjtemény: amely az emberiség legvéresebb korszakának eseményeit rekonstruálja, emlékezteti a kortársat és tájékoztatja, tanítja az azóta felnövekedett nemzedéket. Megrázó a film ábrázolta történelmi tabló, amely az első világháború és g német fasizmus bukása közötti időszakot öleli fel, Eredeti felvételek peregnek a néző előtt — többek között a náciktól zsákmányolt anyagból is — és megelevenedik a múlt szörnyű valósága: a német imperializmus az első világháború romjaiból ismét feltámad, fűti a revans szellem, uralomra juttatja Hitler Adolfot; iszonyatossá válik a terror és a lélekmérgező métely, ugrásra készül a világuralomra törő náci fenevad, vaspatája országokat, népeket [gázol le, német csizmák csattognak, dübörögnek Európa 'városainak utcáin, apokaliptikus képeket elevenítenek ■meg a koncentrációs táborok [képei, a varsói gettó, feltámad ■előttünk a szörnyű világirtás [és végül a hitleri fasizmus ■szétveretése saját barlangjában.

A moziból kijövet egy fiatalember — aki életkora folytán csak hallomásból tudhat a ■filmben látott korszakról — [azt mondta: szörnyű ezt látni. ■Igen, szörnyűségek viliódznak [fel előttünk a filmben, — ■ mégis látni kell! Látnia kell [ mindenkinek, az idősebbek- .nek, hogy emlékezzenek, és emlékeztessenek, a fiataloknak pe► dig — akik szerencséjükre [mór nem voltak részesei en- [nek a rettenetes korszaknak

► — azért, hogy megismerjék [az a múltat, amelytől a Szovjetunió, a szocialista világtrend ereje, igazságos győzelme [váltotta meg őket.

L De látni kell a filmet azért [is, mert — bár a múltban tör- [tént eseményeket idézi — veszedelmesen nagy az aktualitása napjainkban. A bonni

► politika szinte mozzanatról [mozzanatra követi az első ►világháború utáni revansvá- >gyó német politikai vonalat. [Akkor Vilmos császár szenilis tábornoka, Hindenburg po- [jácáskodott az államfői székiben és tolta a fasizmus szekerét, most egy másik aggastyán, Konrad Adenauer emeli [magasra ugyanazt az — ártatlan embermilliók vérétől [szennyes — zászlót. Napjainkban, amikor a világ legmagasabb szintű közéleti fórumán, az ENSZ közgyűlésén a Szovjetunió minden erejét megfeszítve küzd a világ békéjét biztosító leszerelés megvalósításáért és amikor ennek ellenpólusaként NATO támaszpontok, rakéta-kilövőállomások épülnek Európában, amikor Strauss nyugatnémet hadügyminiszter újra és újra nukleáris fegyvereket követel a revansvágyó új nyugatnémet hadseregnek, amikor a hitleri katonai alakulatok újra nyíltan lépnek fel és újra parádéznak, amikor vérgőzös szónokaik újra Hitler és Goebbels szólamait tajtékoz- zák és a náci tábornokok a bonni állam határain túl is parancsnokolnak, különösen időszerű ez a dokumentumfilm: Erwin Leiser alkotása több mint film: — vádirat: Vádirat a múlt ellen és vádirat a múlt letűnt „vezéreinek’' útját járó, a múltból feltámadt kísértetszerú katonai és politikai vezetők ellen, akik revansvágyásukban, féktelen szocializmus gyűlöletükben, terjeszkedési és hatalmi vágyukban, s nem utolsó sorban a szocializmus győzelmétől való kétségbeesett félelmükben újra lángba szeretnék borítani a világot, újra feltámasztani azt a korszakot, amelyre a világ milliárdjai kiáltják a film alkotóival együtt: soha többé!

Nem teljes ez a film, nem is lehet, de feltétlenül becsületes, jószándékú.' Nem mutatja be — nem is tudja bemutatni — a náci terror-éjszakák rettenetéit, keveset mutat meg a háború alatt a polgári lakossággal szemben elkövetett borzalmakból, a koncentrációs táborok élete is szinte csak villanásokban jelentkezik, de a rendelkezésére álló dokumentumok jó összeálli- tásával, a vágás művészi erejével állítja szembe Hitler uralomrajutását, grandiózus ceremóniáit, a tömegeket megtévesztő demagógiáját a valósággal és felkelti a nézőben a magasra hevített vád érzését;

Látnia kell ezt a m’e‘t

mindenkinek, — különösen a fiataloknak. Látni kell a diákoknak, akiknek hasznos lenne a film után egy-egy megbeszélés is, idősebb 'tanárok: vagy más kortársak vezetésével. Látnia kell mindenkinek: hogy mind több emberhez jusson el Erwin Leisernek napjainkban annyira aktuális figyelmeztetése: Európa

népei, világ népei, vigyázzatok! Emlékezzetek és aszerint cselekedjetek, hogy amit most a film felemlegetett, ne fordulhasson elő soha többéi

(ben ed eh)

aESE5HSasa5H5aSH5ESEEE5a5H5E5il525HSH5H5HSES2SS5H5HE2SHSHS3

Fortuna megkísértése

Pillanatkép a Tanácsház téri totózóban.

Üzenet Duzsnok-puszt...

Ügy gondolom a megye távolabbi ré- czein nem sokat tudnak Duzsnok-pusztáról. Népiesen „Kopaszföld”-nek is nevezik, persze ez mit sem változtat a dolgok lényegén, maradjunk csak meg a hivatalos Duzsnok elnevezésnél, talán így mégis jobban ismerik.

Ez a kis falu, alig ötszáz lelket számlál, két-három utcából áll, a házak többsége régi keletű, hanem azért 1957 óta, valami húsz új ház is épült, állami támogatással, kölcsönnel. Lakói szorgalma® emberek, kilencven százaléka bá- Öyász, s az alig három kilométernyire fekvő edelényi II. akna törzsgárdáját képezik.

Ami anyagi helyzetüket illeti, nem panaszkodnak. Szeretik a mát, értékelik, s egyszerű szavaik mögött melegen bújik elő nemcsak szülőfalujuk szeretete, hanem hűségük és megbecsülésük a párt és a kormány vezetői iránt is. Nyugodtan, minden túlzás nélkül elmondható: a Duzsnok-pusztai bányászok és hozzátartozóik ma szeretnek élni. Nem frázis amit mondanak: „valamikor álmodni sem mertek motorkerékpárról a fiatalok. Ma talán tizenöt is van a faluban. Az elmúlt négy év alatt több ház épült, mint az elmúlt harminc év alatt. Nézze meg a fiatalokat, jól öltöznek, pénzük mindig van. És ami a legfontosabb, biztos a munka, a mindennapi kenyér!”

Igen, ezt mondják a duzsnokiak, s ez így leírva kissé talán elcsépeltnek tűnik, hiszen annyiszor elhangzik más esetekben is. Persze bármennyire is „elcsépeltnek” tűnik, ez a való igazság. Bárki eljön ide ebbe a kis bányászfaluba, észreveszi a nagy változást, észreve- M az emberek magatartásán, öltözködésükön, anyagi helyzetükön, gondolkodásmódjukon. Büszkék arra: hogy bányászok, büszkék, mert tudják, érzik, tapasztalják, különösen az idősebbek, hogy ma már valakik, nem úgy mint hosszú évekkel ezelőtt a múltban, amikor nem vették emberszámba a bányászt

A duzsnoki bányászokat megbecsülik az edelényi II. aknán. Meg is érdemlik, hiszen Bodolai Sándor vájár nem hiába kapta meg a „Munka vöröszászló érdemérem” kitüntetést. Hat főnyi brigádjával állandóan 125—130 százalékot ér el.

Csontos János is kitüntetett vájár. Ugyancsak hat fős csapatával jóval túlhaladja a 100 százalékos teljesítményt. Az idős Papp József vájár, jó munkájával szintén sok dicséretet szerzett a duzsnoki bányászoknak. Igaz, ma már nem vágja a szenet, egy hónapja nyugdíjba ment. Papp József nemcsak mint vájár, hanem mint pártmunkás is sokat dolgozott, példakép, akit szeretnek és tisztelnek, emberi magatartása és becsületessége miatt is.

Suszter József szintén egyik erőssége az edelényi II. aknának. A ma neveltje, kitüntetett bányamester. Pedig fiatalember, mégis, a szakma iránti szeretete és erős tanulásvágya erre az igen fontos beosztásba juttatták. A duzsnokiak büszkék lehetnek rá, hí- vatásérzete nagy és lelkes pártmunkás. Verebély Ferenc vájár a II. akna ü. b. titkára. Négy gyermek apja, de a bányai és otthoni munkáján tül szíwel- lélekkel intézi az emberek ügyeit is.

Még nagyon sok nevet felsorolhatnák Duzsnokról, hiszen a duzsnokiak mindegyike szén vágó, termelő. És mégis. ..

Hirtelen egy kép vfHan fleí eiflttem. Az országú tról letérve, «hogy a falu

főutcája felé megyünk bal felől egy eléggé viharvert, sárga, épület áll. Az ajtó felett ütött-kopott tábla, rajta felírás: „Kultúrház”. Az ajtón belül lócák, néhány szék, piszkos falak, s egy televízió. A TV-t az edelényi bánya szakszervezete adta a duzsnokiaknak és örülnek is neki. Esetenként alig lehet helyet találni a teremben, annyian vannak. Érdeklődnek az opera, az operett, a dráma és a film iránt. Esténként csapatosan látogatják a fejkendős idősebb asszonyok is és természetesen mindenki. Nagy a kultúrszomj Duzs- nokon, az emberek szeretik a szépet, s a fiatalok is tanulni, látni szeretnének. Talán az összes, Duzsnokon látottakon és hallottakon kívül ez az egy, ami el gon d olkozta t j „ az embert. Hiányérzet fogja el a szemlélődőt, hogy nincs egy kultúrcsoport, nincs egy dalárda. Nincs egy irányító erő. aki összefogná és valami nagyszerűt alkottatna e közösséggel. Pedig kitűnő, jó emberanyag, messze vidéken jó dalolok a duzsnoki bányászok. Gondolom, ha egy kis segítséget kapnának a duzsnokiak a dalárdához, rövid időn belül a Borsodi Szénbányászati Tröszt is büszke lehetne rájuk. A kultúrgárda megalakításával egyidejűleg meg kellene oldani a kultúrház ügyét is. Nem éppen szemetgyönyörködtető látvány egy idegen számára egy ilyen ház, amely a „kultúrotthon” elnevezést viseli. A duzsnokiak különben kijelentették — Svájczer József kőművessel az élen —, hogy ha anyagot kapnak, hajlandók társadalmi munkával rendbehozni az épületet.

A riport eleje és vége között nincs sok összhang. Mégis meg kellett írni a kultúrház, kultúrgárda és dalárda ügyét is. Mindezt amit leírtam, duzsnoki emberek beszélték el, és azt hiszem nyugodtan lehet duzsnoki üzenetnek is nevezni.

(TtoUm

Több mint film* —

V Á D í R A T